136. rész

(Sehun, Baekhyun)

- Csak számon kérem - eresztettem el - Na, gyerünk. vedd fel - dobtam ágyára köpenyem - Hol a faszomba van ez áramba vezetve? - kérdeztem, miközben a lélegeztetőgépet vizsgáltam.

- Jótól kérdezed.. - válaszoltam, miközben a köpennyel bajlódtam. Csodásan nézhetek ki.. Felvettem egy orvosi maszkot, plusz a szemüveg.. Kolosszális összeállítás..

- Baek ez a falba van vezetve.. - mondtam egyenletes hangszínben - Komolyan? Ki akarta elvinni, rajtam kívül?!

Hangosan felnevettem, mikor kiakadt - Hát ez szopás.. Akkor enélkül megyünk..

- Akkor oda megyünk, ahol lehet ilyet kapni - rúgtam bele izomból a gépbe - Remélem megfullasztod a következő beteget - morogtam, majd Baek kezét megfogva settenkedni kezdtem kifelé.

- Nem gondolod, hogy ha feltűnés mentesen sétálnánk, az jobb lenne, mintha gerincferdüléses zsiráfot és egeret játszanánk? - suttogtam.

- Shh, 007-es vagyok! - tettem szája elé kezem - Amúgy.. igazad van - nevettem, majd kiegyenesedve folytattam sétánk - Nem tudom, mi ez a kórház, de, hogy így kisétálhatnak az emberek.. EJJ ide se jövök többé.

Mikor végre visszaértünk a koleszbe, elterültem ágyamon, míg Sehun a szőrmókot babusgatta. Úgy szeretik egymást.. Olyan édesek.. Hhh.. Érzem, hogy nem stimmel valami, most hogy levettem a maszkot.. Bekapcsoltam a TV-t és kedvenc sorozatomra kapcsoltam, majd kicsit később már szerelmem vállán szuszogtam.

Ch.. Bezzeg addigra bealszik, mire az én sorozatom jön... Kinyomtam a TV-t, hogy tudjon aludni Baek, majd magunkra húztam a takarót, és próbáltam vele aludni. Végre.. Kai megszerzi reggelre azt a gépet, és hozzákötöm Baek-hez.. Esküszöm.

Reggel arra keltem, hogy Kai hangját hallom és szerelmemet nevetni. Végre kijönnek egymással. Szokásos reggeli fejemmel felültem az ágyon, csak most a szemüveg is rajtam volt.. Elfelejtettem levenni.. - Jó reggelt.. - ásítoztam.

- Reggelt' Bubó - vágta oda Kai mosolyogva, miközben szerelmem kütyüjét babrálta. Én csak hátra hajoltam, hogy puszit nyomjak kómás fejére, azon belül is szájára. Jól elaludta a haját.. Egyem meg.

- Hát ez meg? - nézegettem azt az izét - Ugye nem..? Neheeee~ - nyafogtam, mikor leesett, hogy mi van mellettem.

- De, de. Köszönd Kai-nak - pacsiztam le az illetővel - Innentől hordod. Legalább, ha rosszul érzed magad.. Vagy valami.

- De... Kai! - rinyáltam - MIÉRT?! Jó... Majd használom, ha szükségem lesz rá.. - de nem lesz, muhaha.

- Kezdetnek nem rossz, ahhoz képest, hogy tagadtad.. - pacsiztam le Kai-al - Haladunk.

- Persze, persze.. - nevettem gonoszan magamban.. Te csak azt hiszed, Oh Sehun, hogy majd én használni fogom ezt a cuccot.. Csak hiszed.. Gonosz kis gnóm vagyok, ahogy ő mondaná..

- Persze, hát.. - motyogtam.

Szegény Kai.. Vajon mit gondolhat, minek az az izé? Vagy tudja mi történt?.. Felálltam és kilajhárkodtam a konyhába. Fura, de éhes vagyok... - Kértek mogyoróvajas pirítóst?

- Már ettünk - kiabáltam ki, miközben ismét jegyek után kutattam Kai-al a neten - Menj, segíts neki - hessegettem el Kai-t, mikor meghallottam a csörömpölést a konyhában.

Jaaa, hogy már ettek.. Nem baj, én éhes vagyok.. - Leveszed nekem a pirítót? - nyújtózkodtam a kütyü felé, majd Kai felegyenesedett és egyetlen mozdulattal leemelte azt a helyéről - Köszi - nyomtam a szerkezetbe két szenyát.

- Mit eszünk? - settenkedtem háta mögé, majd nyakába pusziltam. Úgy imádom a puha bőrét.

- Mogyoróvajas szendó, kérsz? - raktam be egy újabb adagot a sütőbe.

- Téged kérlek - suttogtam fülébe - De nagy adaggal.

- Majd megkapod az adagod, ha ettél - tálaltam a szendvicseket és Kai elé is nyomtam egy tányért - Betömni! Most! - adtam ki a parancsot. Ha már szívességeket tesz az én 'drágámnak', akkor illik legalább ennyivel viszonozni.. - És te meg köszönöd szépen, ugye? - osztottam ki egy tockost szerelmemnek. Tudom, hogy nem szeret köszönetet mondani.. Persze ez alól kivétel vagyok.. De ismerem.

- Köszö.. Várjunk. Kinek is hozta a gépet?! - kérdeztem, tarkómon lévő kéznyomát simogatva.

- Neked. Te kérted meg rá.. - mentegetőztem.

- Neked. Mert élni akarsz - motyogtam - Jó, részben, mert én akarom, hogy élj, de akkor is.

Megforgattam szemeim és megöleltem Kai-t egy köszönöm kíséretében.. Nehezen megy ez Sehun-nak.. De én így szeretem – Most már tömjetek..

- Nem vagyok éhes - fintorogtam. Oké, hogy kibékültem Kai-al, de.. Chanyeol-ra is szikrázó szemekkel néztem, mikor ő vitte Baek-et.

Kifújtam levegőmet és szerelmemhez sétáltam. Pontosan tudom, hogy mi a baja. ISMEREM! - Manó.. - öleltem át, s lábujjhegyre állva nyakába pusziltam - Szeretlek, oké? Egyél egy kicsit a kedvemért... - mosolyogtam.

- Én is téged, pont ezért esik szarul.. - motyogtam – Tényleg nem vagyok éhes.. Most ettem.. - tömtem szájába a kenyeret.

Eltoltam kezét és ágyamhoz sétáltam, majd leültem rá. Megbántottam... Megint.. *tapsvihar* Kurvajó.. Mást se tudok, csak elbaszni a kedvét, vagy megbántani.. Ezért vagyok én Byun Baekhyun.. Byun-Barom-Baekhyun.

- Szeretlek - sétáltam utána. Kai szerintem érezte, hogy nincs jó helyen, így kiment - Enni kell! - tartottam fel mutatóujjam.

Hogy egyek, ha folyton saját magamtól megy el az étvágyam? - Nem vagyok éhes.. - mondtam kedvtelenül. Marhajó.. Én bántom meg őt, de nekem megy el az életkedvem.. Ahhh rühellem magam..

- Enned kell - erőltettem - Légyszi.. A kedvemért. Ha szeretsz, eszel. Oké?

- De mondtam, hogy... Hhhhh.. - rágcsáltam a szendvicset. Mindjárt hányok komolyan..

- Ha nem eszel, infúziót is kapsz - dobtam le az ágyra a tányért, majd telefonom kezembe véve írtam Chan-nak, hogy szerezzen valahonnan infúziót, ami mozgatható. Ilyenkor jó, ha ilyen barátaid vannak.. Inkább mondhatni őket testvérnek.

- Nehogy! Inkább megeszem, csak infúziót ne.. Ennyi erővel kórházat is csinálhatnál a szobából.. De akkor már egyszerűbb lenne, ha visszavinnél.. - mondtam, majd legyűrtem kaját. Asszem ez egy hétre elég volt..

- Biztonság kedvéért lesz az is. Minden, ami csak kell.. - simogattam combját - Pardon. Nem csak azért 'loptalak' el a kórházból, hogy lustulj. Tanulni kell.. - sétáltam oda a tételekért, majd mögé ülve átkaroltam derekát, és kerestem a megfelelő tételt.

Mellkasának dőlve kezdtem olvasgatni a tananyagot, miután rendesen feltoltam orromra a szemüveget. És, hogy fogok levizsgázni gyakorlatból? De tényleg feleslegesnek tartom az infúziót.. Ez már túlzás.. Értem én, hogy aggódik, de azt nem adják csak úgy oda.. Azt se tudjuk, hogy kell használni..

- Baek - szólítottam meg, nagy olvasás közepette - Semmi.. - hallgattam el, csönd telepedett közénk, majd ismét olvasni kezdtünk. Nagyjából fél óra elteltével, ismét nevén szólítottam - Baek - fordult hátra ismét - Szeretlek - vigyorogtam, majd gyorsan szájára pusziltam.

- Én is téged - mosolyogtam, majd adtam egy puszit szájára. Olyan édes, istenem.. - Imádlak - kuncogtam, s visszahelyezkedtem eredeti pozíciómba.

- Figyu.. - kezdtem bele bátortalanul - Még nem voltál külföldön, igaz?

- Nem.. Miért? - néztem rá érdeklődően.

- Gondoltam, eladlak - mondtam rezzenéstelen szemekkel. Persze, nem igaz. Az esküvőt akarom külföldön..

Nem tudtam eldönteni, hogy most komolyan mondja-e vagy sem. Ott volt.bennem, hogy nem tenne ilyet, de annyira komolyan mondta.. - Mo.. Most komolyan? - dadogtam.

- Aha. Halál komolyan - rántottam vállat -Tán', baj?

- Mi? De.. De komolyan? - hitetlenkedtem. Nem akaródzott elhinni.. Nem csinálna ilyet.. De..

- Mondom! - tettem kezem szívemre - Ezért akartam, hogy életben maradj - mondtam, játszva továbbra is a komolyat. Chanyeol szerencsére benyitott, és el kezdte hadarni a vizsgák időpontját.

Megfordult a fejemben, hogy mi van, ha tényleg igazat mond, így nem is figyeltem Chan-ra. - Nem, hazudsz! Az én Sehun-om nem tenne ilyet velem - állítottam magabiztosan.

Chanyeol kérdően futtatta tekintetét kettőnk közt - Semmi, csak mondtam neki, hogy eladom külföldön, jó pénzért.. Most őszintén, te mennyit adnál érte? Lehet, el sem kell vigyem.. - éltem bele magam a szerepbe.

- Ez valami rossz vicc?! - értetlenkedtem, mikor Chan egy egész szép összeget ajánlott fel értem - Ti most szórakoztok velem? Komolyan el akarsz adni? De.. De miért?

- Hát, még megfontolom.. - ignoráltam Baek szavait, majd kezet ráztam Chan-nal. Örülök, hogy benne van a játékban.. - Ennyi pénzből vehetek egy versenyautót.. - kezdtem utánozni a jármű hangját, miközben kezemmel hullámoztam.

Tudom, hogy nem akar eladni csak szívat.. Az nem Sehun lenne.. Ismerem már annyira, hogy tudjam, hogy át akar vágni.. De nem fog.. Maximum én őt.. Belekezdtem alakításomba és villámgyorsan pakolni kezdtem pár cuccom. Miután felvettem cipőm, már sikeresen könnyek közt loholtam ki a szobából. Ezt neked, Oh Sehun. Rajtam nem fogsz ki.

Lefagytam, mikor pakolni kezdett.. De megláttam azt a sunyi mosolyt arcán, mikor kicsapta az ajtót.. Oh.. Szóval így állunk - Hova-hova? Taxival könnyebb lenne elvinni.. Mégsem Chan-hoz mész.. - mondtam fennhangon.

- Várj.. Te tényleg.. Komolyan mondtál mindent? - kezdtem tényleg kétségbeesni. Ez lehetetlen.. Ez csak játék..

- Aha! - zavartam ki Chan-t - Pakolok én is, várj meg! - kezdtem pakolni lelkesen - Úgy is holnap után-tól szünet van.. Azt mondom majd, hogy eltűntél - nevettem ördögien.

Most álmodom? Vagy ez tényleg a valóság és komolyan el akar adni és végig csak szórakozott velem? Nem, ez lehetetlen.. Nem igaz.. De mikor beültetett a kocsiba, már kezdtem felfogni, hogy mi is a kurva nagy helyzet. De még mindig nem tudtam felfogni, hogy az egész életem és minden boldogságom.. Hazugság..

Amint taxiba pattantunk -mert a kocsit nem akartam a reptéren hagyni- írtam a colosnak, hogy 'megyek házasodni'. Megkértem ismét egy szívességre. Mégpedig arra, hogy mondja el a srácoknak is, és jöjjenek utánunk majd valahogy. És, hogy küldje el a kórházi gépeket.. Meg, majd hozza Bacon-t is. Kicsit sokat kérek, de.. Azt akarom, hogy itt legyenek. Azonnal megvettem a jegyeket Párizsba, amint az Incheon-i repülőtérre értünk. Angolom nuku, de megoldom majd valahogy.. Mikor Baek beért engem, könnyes szemekkel, gyorsan eltettem a jegyeket, hogy ne tudja, hova megyünk. Magam mellé húzva ültem le vele, majd arcát kezdtem simogatni - Shh - csitítgattam..

- Miért hazudtál? - remegett meg hangom. Nem bírom felfogni, mi történik.. Ki tudja kinek fog eladni.. A szerelmem. Az egyetlen ember, aki fontos számomra és azt hittem szeret, most ezt teszi velem. Túl naiv lennék? Hogy is kellhettem volna egy ilyen tökéletes embernek, mint ő? De én hülye, mindent elhittem, amit mondott.. hogy szeret.. és minden mást is.. Nem hiszem el.. Egyáltalán azt, hogy képes ilyenre.. Eladni valakit.. Bárkit. De hogy annyi minden után, amit átéltünk.. Be kellett látnom magamnak, hogy az csak egy álarc volt.. Nem is ismerem a valódi énjét.. Csak azt, akit ő akart, hogy ismerjek.. és szeressek..

- Én nem hazudtam. Nem vagy éhes? Most már kiforgathatsz a pénzemből.. - nevettem. Nehezen fogom bírni, hogy bántom.. Majdnem beadtam a derekam, most is..

Erre sem múlt el sírásom, de itt nem akartam hangosan bömbölni. Úgy döntöttem én ezt nem akarom és sétáltam a kijárat felé. Most, vagy örökké eltűnik az életemből, vagy... Vagy nem tudom mi lesz...

- Sétáljunk? - koslattam utána segítőkészen, miután becsekkoltam a csomagokkal - Merre menjünk? Még van 3 óránk a gép indulásáig - nyúltam keze után.

- Ne érj hozzám - löktem el kezét szipogva. Még mindig reménykedem benne, hogy ez csak egy álom és mellette fekszem a pihe-puha ágyikónkban, a koliban. A közös szobánkban, Bacon-nel.. Hogy mielőtt lefeküdtünk átölelt és elmondta, hogy szeret.. őszintén..

- Ahogy akarod.. - emeltem fel kezeim tisztán. Kisse szarul esett, hogy elutasít.. De én provokálom.. - Azért szeretsz? - kérdeztem, miközben egy cigit gyújtottam, hitelesebbé téve alakított karakterem.

Könnyeim már úgy folytak, mint a rohadás, de ezzel a kérdéssel még megforgatta bennem a kést. Nem válaszoltam, csak megfordultam, elé léptem és szorosan megöleltem. Remegtem a sírástól, de még utoljára meg kellett ölelnem.. Mert én még mindig szeretem őt. És szeretni is fogom... Bármi történjen.

Kiejtettem a cigarettát ajkaim közül, s lassan, és bizonytalanul visszaöleltem, és hátát simogattam, hogy nyugodjon meg.

Abban a pillanatban, mikor visszaölelt.. úgy éreztem, szeret.. De rá kellett jönnöm, hogy ez nem így van, csak játssza magát megint. Úgy ahogy, már beletörődtem a sorsomba. Őt soha többé nem látom majd és valami elmebeteg pedofil állat sex rabszolgája lehetek életem végéig.. De amíg vele voltam, boldog voltam.. Nem engedtem el testét. Visszaemlékeztem a közös múltunkra.. Minden pillanatra.. Nagyon fájt a szívem.. És a sebem is.. De azt leszarom.. Csak nem akarom elengedni, még úgy sem, hogy tudom, mit akar tenni velem.

Szeretlek.. - Nem fázol? Nem szeretném, ha beteg lennél, mire megyünk.. - tettem hátára kabátom - Merre sétálunk tulajdonképp? - kérdeztem, miután engedtem szorításomból.

- Nehogy beteg legyek, mire arra kerülne a sor, hogy fizessenek.. - csúf igazság.. Ennyit az érzésről, hogy szeret.. De jó volt, amíg tartott..

- Nem én mondtam - mentegetőztem - Mit érzel most? - ültem le az egyik bódé mellé, egy párkányra.

- Azt, hogy át lettem baszva.. Az egész életem egy hazugság volt.. Minden, ami veled kapcsolatos.. Sose gondoltad komolyan, hogy szeretsz, igaz? Csak játszottál velem és az érzéseimmel.. - hajtottam le fejem. Még mindig nem hiszem el, hogy ez történik.

- Ezt nem mondtam - köhécseltem - Mondtam, hogy nem szeretlek? Mondtam, hogy hazudok? Csak nem mondtam, hogy később eladlak.. - egészítettem ki az igazságot.

- De.. Ha szeretsz, miért adsz el bárkinek is? - hitetlenkedtem - Nem értelek.. Ha volt, hogy másfél órát nem bírtál ki nélkülem, akkor hogy vagy képes eladni?!

- Halkabban! - szóltam rá suttogva - Kürtöld még szét.. Szerinted honnan van ennyi pénzem? - használtam érvként, szüleim pénzét. Belül egy, picit.. Nagyon gyötörtem magam is.. De muszáj.

És tényleg.. - Te emberekkel kereskedsz? És mindegyiket azzal hülyítetted, hogy szereted? Mindegyiket elvitted a „titkos helyeidre” és beadtad nekik a kis meséd? Meglepetéseket szerveztél nekik, megfektetted őket és néhány hónap múlva meg Aufviedersehen?!

Ezzel nagyot ütött. Mit gondol, melyik barom képes majdnem meghalni a pénzért? Semelyik! Miatta csináltam.. - Te agyalágyult. Szerinted miért akartam meghalni, mikor majdnem szültél, és meghaltál? Miért sírtam karikásra a szemem, mikor elvesztetted az emlékeid? Miért? Melyik barom lenne képes ennyit megtenni a pénzért?! - akadtam ki. Le kell nyugodjak.. Elárulnám magam másképp.

- Akkor most miért vagyunk itt? Miért válsz meg tőlem? Mondd el az okot..

Nagyon remélem, hogy végig tudom játszani vele ezt az egészet.. Imádom, és rossz így látni.. Mielőtt elszóltam volna magam, elé léptem, és csókommal elhallgattattam. Miután elengedtem puha ajkait, kezénél fogva húztam befelé, a váróterembe, és le ültettem egy szabad székre, és mellé huppanva kezdtem úgy tenni, mintha aludnék. Nem akar megszökni.. Remélem.