134. rész

(Sehun, Baekhyun)

Kis idő után sikerült feltápászkodnom és elsántikálnom a telefonig, de csak miután leszedegettem magamról a cuccost. Szerelmem számát tárcsáztam és miután kicsengett párat, beleszóltam - Kicsim?

Nem értettem, miért hívnak vonalason... És nem akartam telefonálni, de épp semmi dolgom nem volt a bőgésen kívül, így úgy döntöttem, felveszem... De csak, miután adtam enni Bacon-nek. Miközben visszaraktam az ennivalóját helyére, fülemhez vettem a  telefont, és nagyjából megszólalásra készen, felvettem azt. De.. Baekhyun hangja szólt a telefonból.. A kórház nem volt hajlandó felvenni a kapcsolatot velem, mert senkije sem vagyok. Ezért akartam vele összeházasodni minél hamarabb.. Egy szaros papír dönti el, hogy nekem ő kicsoda?! - Ba-Baekhyun? - kérdeztem dadogva - Nem tudom, ki szivat engem, de ez egy szar vicc! - mondtam szomorúbb hangnemben.

Kifújtam visszatartott levegőmet, mikor meghallottam hangját - Én vagyok az, Sehun - mosolyogtam, bár nem láthatta.. Bárcsak itt lenne - Már fogadhatok látogatókat, úgyhogy.. - láttam meg egy nővért, aki vészesen vörös fejjel közelített felém. Én mondtam, hogy Sehun-t akarom.. - Le kell tennem, hiányzol, szeretlek - daráltam le a végét és amilyen gyorsan csak tudtam, vissza botladoztam az ágyba. Igaz beletelt pár percbe és egy agymosásba, de muszáj volt beszélnem vele. Még ha nem is sokat, de hallhattam  hangját..

Mindent eldobtam, ami a kezemben volt, még a telefont is.. Kabátom lekaptam a fogasról, melynek zsebében rég használt kocsikulcsom lapult, majd rohantam kifelé az ajtón.. Be sem zártam, de pont leszartam. Futottam, ahogy csak tudtam, s mikor a járműhöz értem, szinte beestem az ajtón. Biztonsági öv nuku, épp elme nuku. Padlógázzal hajtottam a forgalmas autópályán, mint egy nascar versenyző.. Csak épp balesetek nélkül. Mihelyst a kórházhoz értem, csapot-papot otthagytam, és talpaltam szerelmem felé. Pontosabban, előbb a portára, hogy meg tudjam, hol van.. Amint megtaláltam a 417-es szobát, szinte beestem az ajtón, s kővé dermedve torpantam meg szerelmem ágya előtt. Épp a nővér takarta az arcát, mert valamit igazgatott rajta, de néhol kivillant hibátlan pofija a nővér oldalánál.. Tényleg él?

Mikor végre kiment a nővér, azonnal levettem magamról az újonnan rámhelyezett léegeztetőmaszkot és szerelmemre mosolyogtam. Istenem, annyira hiányzott. Elmondhatatlanul boldog voltam, hogy végreláthatom és, hogy vele lehetek egyáltalán. Borzasztó volt nélküle.. Kezeimet felé nyújtottam, hogy jöjjön ide, ne csak ott álljon az ajtóban és hadd öleljem meg.

Ahogy rendeződött légzésem a futás után, könnyeim folyni kezdtek. Innentől hiszek a hullócsillagokban.. Lendületet véve indultam meg felé, és szorosan magamhoz öleltem már-már anorexiásnak mondható testét. Remegtem a sok felgyülemlett érzelemtől.. Velem van. Végre.

- Miért sírsz, édes?.. Hm? - kérdeztem mosolyogva, miközben arcáról törölgettem a könnycseppeket. Tényleg itt van velem.. Ez egy felbecsülhetetlen ajándék.

- Fogalmad sincs, hogy mennyire hiányoztál.. Nem engedtek be veled, mikor hoztak, nem jöhettem be, nem mondtak semmit rólad, és nem is hívtak. Azt hittem, meghaltál.. - erősödött sírásom - Szeretlek. Nagyon szeretlek.. - mondtam elcsukló hangon.

- Sss.. Én is szeretlek - suttogtam futtogtam fülébe, majd rápusziltam. Annyira megsajnáltam szegényt.. Tudom milyen szar, mikor az ember azt hiszi, hogy meghalt az akit a világon mindennél jobban szeret... Átéltem.. - Nincs semmi baj, már itt vagyok - suttogtam hátát simogatva - Semmi baj... - ismételgettem és próbáltam megnyugtatni - Haza megyünk? - tényleg.. Már csak pár napig lesz a koli az otthonunk.. Mi lesz azután? Nekem nincs hova mennem.. A régi lakásunk elárverezték...

- Haza.. - szipogtam, mikor elengedtem - Elengednek egyáltalán? - kérdeztem sunyin, hogy nehogy meghallják, hogy máris ki akarom vinni őt innen. A vizsgán lehet, hogy elméletből átmegy, de.. Tánc? Ah.. Vááárjunk. Minden óra anyaga rögzítve van a kamerán.. Akkor láthatják, hogy jól táncol. Géniusz vagyok!

- Eeeeel.. - füllentettem és a polcra hajtogatott pólóm után nyúltam, majd próbálkoztam a felvételével. Nagy nehezen összehoztam és feltápászkodtam - Mehetünk? - suttogtam, hogy ne hallja senki

- Nem fognak dilisnek nézni? Ilyen gatyában.. Azt hiszik, szöktetlek.. - magyaráztam, mire csak lehajtotta a fejét - Hh.. Nem is engedtek el, mi?

Megráztam fejem.. - De nem bírok itt maradni.. Megőrülök, ha még egy percet itt kell töltenem.. És amúgy sem lesz belőle semmi..

- Segítek kiszökni.. De csak,mert hiányoztál, és minden időm veled akarom tölteni.. Meg, mert szeretlek.. És, mert nem bízom bennük.. És szar a kaja.. És szeretnék mindent megadni, amit csak akarsz - mosolyodtam el, s arcára simítottam, majd megpusziltam. Hiányoztál.. Nagyon.. - Na, vedd fel - húztam ki zsebemből egy fekete maszkot. Ráadtam a kabátom, miután felsegítettem a nadrágját, majd a csuklyát fejére húztam. Míg nem figyeltek, kiküldtem, hogy menjen le az autóhoz- már, ha megvan.. Hisz benne hagytam a kulcsot is.. - és én ottmaradtam. Bejött egy nővér, aki keresni kezdte, mire én csak azt mondtam, kivitték megvizsgálni, majd elmentem Baek után.

- Otthon, édes otthon - nyitottam be a szobába - Kár, hogy nem sokáig.. - gondolkodtam el, majd szerelmem felé fordultam és ajtóhoz nyomva őt, azonnal ajkaira tapadtam. Annyira hiányzott már. Arcát kezeim közé fogtam és lassan csókoltam.

Derekánál fogva óvatosan magamhoz húztam, s úgy csókoltam vissza. Most, hogy mondta.. Le kell beszélnem anyával, hogy hadd lakjunk ott mindketten.. Legalább az esküvőig.

- Szeretlek - suttogtam ajkaira - Nagyon hiányoztál - öleltem meg szorosan, bár lehet nem kellett volna..

- Én is téged, és te is nekem, de nem kapok levegőt... - mondtam elfúló hangon. Neki sem eshetett jól amiatt a cucc miatt - Apropó - toltam el magamtól - Mi történt veled? Mármint.. A golyó csinált valamit? Vagy.. Nem kéne az a maszk? Meg az infúzió? Meg... Úgy minden?

- Nem hiszem.. - mosolyogtam - Nem lett semmi bajom, látod? - reklámoztam magam - Szerintem csak sérülés.. Mondjuk nekem nem mondtak semmit..

- Seesh.. Milyen kórház ez? Ide se jövök többé.. - toltam az ágy felé testét - Nem vagy éhes? - kérdeztem felcsillanó szemekkel. Biztos vagyok benne, hogy szar volt a kaja, mert miért ne lenne.. Kórházi koszt. Pfej.

- Összedobok valamit - másztam a konyha felé, de eléggé fájt a seb - Mit kívánnál?

- Téged - vigyorogtam kajánul - Az ágyba.. - vonszoltam vissza helyére - Bocsi,kicsit széttúrtam.. Hiányoztál.. - vakartam meg tarkóm, majd befektettem ágyába - Mivel szolgálhatok? - hajoltam meg, mint egy pincér.

- Csak egy csókot kérek.. - mosolyogtam huncutul és csücsörítettem.

Nyomtam egy gyors puszit ajkaira, majd eltávolodtam tőle, villám gyorsan - A többi a desszert.. Szóval, mi legyen az előétel, és a főfogás?

- Előételnek tökéletes lesz egy újjabb csók és főételnek pedig megfelelsz te - vigyorogtam.

- Ahh! Most komolyan! - húztam ki magam - Akkor száraz kenyeret kapsz büdös csapvízzel! - fenyegetőztem - És úszik a desszerted.

- Ne! Csak a desszertet ne! - rémültem meg - Kakaót szeretnék.. - vigyorogtam

- Pff... Még valamit adhatok? - kérdeztem elégedetlenül. Nem vagyok megelégedve az étkezési szokásaival.. Nagyon nem.

- Kérek egy tehenet.. - fogtam hasamra, ahol nem sérült - Nemis... Egy elefántot - vigyorogtam.

- Itt vagyok! - csaptam hasamra - De engem nem ehetsz meg.. Rendelek kínait, de ne halj éhen addig- vigyorogtam, majd megkerestem elszórt telefonom, és tárcsáztam az éttermet.

- Ch.. Te a fél fogamra sem lennél elég - nevettem, miután lerakta - De azért.. Majd élek a lehetőséggel.

- MAJD - vigyorogtam gonoszan - Addig  kapod a kakaód, te zabagép.

- Kakó, kakó - énekelgettem boldogan. Komolyan.. Már hozzátartozik az életfeltételeimhez, Sehun után..

Imádom, hogy mindennek tud örülni.. Még ennek a szarnak is.. Mikor elkészült az ital, kivittem neki az éjjeliszekrényére. Épp kopogtak, a kajával. Fizettem, majd átvettem az ételt, és Baek lábához ülve vártam, hogy elfogyassza az édességet.

Felnéztem poharamból egy jókora cicabajusszal arcomon és nagyokat pislogtam szerelmemre. Imádom a kínait..

DE ÉDES. Meghaltam. Elvéreztem.. - Bacon, van egy új pajtid.. - nevettem. Baek értetlen fejjel nézett rám, mire közelebb hajoltam, s ajkaira puszilva leszedtem arcáról a kakaó maradvényát - Már semmi.

Elmosolyodtam cselekedetén - Na lássuk azt a kínait - vigyorogtam tenyereimet összedörzsölve.

- Mit szerettél volna enni? - rejtettem el hátam mögé az ételed dobozokat, melyben barna tészta, és mézes-csípős csirke volt  - Kíváncsi vagyok, hogy mennyire ismerlek - néztem rá komoly ábrázattal.

-Mmm.. A kakaó után.. - gondolkodtam el - Mézes csirkét és barna tésztát - vigyorogtam a doboz felé leskelődve.

Én egy isten vagyok.. Széles vigyorral arcomon húztam elő hátam mögül az imént kimondott ételt - Na, ki ismer téged a legjobban? Hm? Én jobban ismerlek, mint te magad - kuncogtam.

Hát megzabálom.. Nagy nehezen felé másztam és szorosan magamhoz öleltem. Imádom ezt a gyereket.. Nyakába pusziltam, majd arcára s áttértem szájára. Percekig ízlelgettem finom ajkait, majd miután nehezen ugyan, de elszakadtam tőlük, kibontottam az ételt s az első falatot kapásból szerelmem szájába nyomtam - Imádlak - dörgöltem össze orrunk, mikor még tele volt a pofija és úgy nézett ki, mint egy hörcsög. Kuncgtam rajta, majd én is bekaptam egy gombóc husit és már ketten virítottunk teletömött pofával.

Elfelejtettem rágni, annyira figyeltem Baekhyun pufi pofiját. Nehéz elhinnem, hogy tényleg.. Itt van velem. Nsm bírtam volna nélküle még egy napig... Néma csendben ettünk, majd mikor Baek megtelt, eldőlt, én pedig felé kerekedtem - Hiányoztál - mondtam komoly arckifejezéssel. Sokszor fogom mondani neki ezt..