147. rész

(Sehun, Baekhyun)

Nagyon jól tudom, hogy parás vagyok, de félni izgalmas.. Vagy nem tudom, ez mennyire hangzott furán, de.. Így gondolom.. És kifejezetten szeretem az izgi dolgokat. Csak általában.. Na jó, mindig a visszájára sül el.. Szóval szinte 100%, hogy be fogok szarni.. Nem szinte.. BIZTOS! De istenem, egyszer élünk. Akkor meg miért ne? Ezzel a felfogással sétáltunk be a srácokkal, de 5 perc múlva, mondanom sem kell, hogy ki volt az első, aki ki akart menni. HÁT ÉN! Komolyan itt minden hemzseg a bohócoktól! De azért voltak izgi dolgok is.. Pl. a lift, ami "üzemzavart színlelt, meg a lépcső, ami hírtelen csúszdává változott és Kris pont akkor volt ott. Mondanom sem kell, hogy tőle zengett az épület. Ekkora balfaszt..

Férfiasan bevallom. Volt, mikor kibebaszottul azt hittem, összeszarom a gatyám. Mondjuk, a kedvencem az volt, mikor sétáltunk egy világos folyosón.. Aztán hírtelen lámpa le, és néhol elkapott valaki, meg befogta a szád... Ja... És ne feledjük, JongDae alakítását sem... Anyának hívta Baek-et, mikor majd összecsinálta magát. Mert belenyúlt Chan a farmerzsebébe. Beszari mind.. A végén Baek már loholt kifelé az épületből, de elé ugrott valami... ValaKI. Szegény, azt hittem ott sírja el magát, mikor szája elé tett kezekkel sikongatott a 'vérengző' bohóc látványától - Baekiee~ - szólongattam már jó ideje szerelmem, de választ nem kaptam, csak sétált, amerre látott -Na, ebből elég..- álltam elé, így nekiütközött mellkasomnak - A kísértetház a baj?

Nem válaszoltam csak szorosan átöleltem szerelmem. Szegény.. Ezzel elrontottam a napját.. Mondjuk minden olyan dolgot vagy pillanatot elrontok, aminek full happy-nek kéne lennie.. Ahh, grat Baek.. Nem engedtem el szerelmem, csak vállán szipogtam. Annyira szerencsétlen vagyok.

Ahh.. Kellett nekem odavinnem.. Állam fejére tettem, s hátát simogattam, míg abba nem maradt a szipogása sem - Menjünk fagyizni? - kérdeztem mosolyogva, hátha visszakapom azt.

- Szeretlek - mosolyogtam vissza rá - Menjünk, persze.. - kulcsoltam össze ujjaink.

- Hány gombóc legyen? 2? 4? Kehely? Extra kehely? - ajánlgattam a lehetőségeket.

- Határtalan mennyiségű fagyit meg tudnék enni, de beérem kettővel és meghívlak - vigyorogtam, majd kértem magamnak kettőt, mint mondtam és Sehun-nak a három kedvencét abban a tölcsérben, amit a legjobban szeret. A csokis, cukor golyós és abból is a kék. Tűztem bele neki egy csokis rolettit -mert a vaníliását nem szereti- és a kezébe nyomtam az édességet - Jjang~ - nyaltam be fagyimba.

És még nekem kér többet.. Hát meghalok rajta. Méregdrága a fagyi -igen, még nekem is- itt, Disneyland-ben. És Ő vette meg... Aaah.. - Köszönöm - vigyorogtam szélesen - De.. Ha nem tudom megenni, ugye, segítesz? - néztem rá boci szemekkel.

- Nem-nem! Azt mind neked kell megenned! - kötöttem ki az egyetlen szabályt - Különben bajok lesznek.. - ráztam meg mutatóujjam fenyegetően.

- Számít az már nekem? Úgyis kb. halálbüntetés vár rám.. - kezdtem neki fagyimnak.

- Hát.. Ha most nem eszed meg mind, még tudom ragozni a büntetésed - vigyorogtam ördögien.

- Szorozd csak.. - motyogtam fagyimba - Mindegy, mit csinálsz velem, a lényeg, hogy velem vagy - vigyorogtam elégedetten.

Habozás nélkül szájára csókoltam, de ekkor eszembe jutott, hogy amikor a bevásárló központban voltunk, megbámultak minket. NAGYON! Még fényképeztek is.. De lehet csak azért, mert Sehun annyira helyes. Ki tudja.. Hamar elváltam tőle, hogy mindez ne történhessen meg még egyszer, s homlokomat övének döntöttem - Egy pillanatig se hidd, hogy tudnálak bántani - suttogtam.

- Volt alkalmam rájönni.. - emlékeztem vissza, mikor az a gyerek akarta lelőni őt. Jó ég.. Ha most nem lennék, nem tudnám, hogy léteznek olyasfajta csodák a világon, mint ő. Nem tudom, hogy.. De teljesen elvarázsolt.. Lassan egy éve - Reméltem, hogy ez lesz a válaszod, törpe - borzoltam össze haját, majd arcára pusziltam.

Nap végére jócskán kirohangáltam magam és bátran állíthatom, hogy elfáradtam. Mindent megnéztünk, ami volt. Chan is kipróbált minden kajáldát, szóval.. Chen meg minden karaokés cuccot.. Lay meg kitáncolta magát.. Kai-al.. Kyungsoo csatlakozott Chen-hez. Kris és Tao turbékoltak.. Suho meg csak élvezkedett Lay-re.. Xiumin és Luhan meg röhögtek a többieken. Szép kis banda.. Fáradtan dőltem szerelmemre, az ágyba, mikor visszaértünk a hotelbe - Köszönöm ezt a napot. És mindegyiket, amit veled tölthettem - öleltem át.

- Ha találkozhatnék anyukáddal, megköszönném, hogy egy ilyen csodát hozott világra - simogattam hátát - Elkérném a receptet, amelyből lettél, és ha elolvadnál a sok cukortartalmad miatt-mert tuti, hogy cukorból van.. Hisz olyan édes! -, akkor újat csinálnék belőled.

Még ez a duma.. Annyira imádom - Várj, most olvadozom.. - vigyorogtam, majd szájára csókoltam - Fingod sincs, mennyire szeretlek.. - döntöttem homlokom övének.

- Ch.. Még, hogy nincs... - fintorogtam, majd kinyújtottam nyelvem - Csak én sokkal-sokkal jobban szeretlek - kekeckedtem.

- Nem is.. - tiltakoztam durcás hangon - En jobban szeretlek - vitáztam.

- Hm.. - dünnyögtem. Nem akartam balhézni.. De én jobban szeretem! - Uhu... - helyeseltem - Dee holnap.. Megyünk haza - jelentettem be a szomorú hírt.

- Rendben - mosolyogtam. Párizs. Az első külföldi utam.. Váárjunk.. - Mivel megyünk haza? - tettem fel a fontos kérdést. Idefelé oké, hogy repcsivel jöttünk.. De aludtam! Ahh, Baekhyun.. Te paranoiás.

- Úszunk.. - viccelődtem - Repülőő... - mutogattam kezemmel.

Hát, akkor nincs mese, repülni kell.. - Óóó - világosodtam meg - És mikor indulunk holnap? - kérdezősködtem.

- Mikor szeretnél? Holnap után suli, és vizsgák... Azaz tanulni kell.

- Nézzünk egy gépet, ami nem sokkal a szállás átadása után indul.. - javasoltam, mivel még tanulni is kell.

- Igenis, uram! - másztam ki alóla, majd felé kerekedtem - De..- simogattam nyakát - hol a büntetésem? - kérdeztem, miközben puszikkal kezdtem ellepni testét.

- Ha tudnád, hogy mit terveztem, nem akarnád ennyire.. - figyelmeztettem - Még mindig szeretnéd, hogy megbüntesselek? De az tényleg büntetés lesz, a rosszabbik értelmében..

Most elbizonytalanított... - Hát.. - inkább lemásztam róla - Nem.. Nem akarom - gondoltam meg magam.

- Ígérem nem büntetlek meg, csak hadd kapjalak meg egy kicsit - másztam rá - Vaaaagy.. Másmilyen büntetést találtam ki - vigyorogtam kajánál.

- MOST SZIVATSZ! Tudom, hogy szivatsz, Byun Baekhyun! - néztem rá félve.

Felé fordultam, s ismét átöleltem - Akkor majd lassan adagolom - pusziltam nyakába.

- Lassan ölsz meg? - kérdeztem, figyelmét elvonva, míg kezem lógó pulcsijába vezettem.

- A lehető leglassabban - vigyorogtam, s füle tövébe pusziltam - Erre ment ki a játék - suttogtam fülébe - Hogy minden vagyonod az enyém legyen. Csak ezért kellettel - viccelődtem. Igazából pont leszarom, mennyi pénzé van. Ugyanígy szeretném, ha egy vasa se lenne. Nem kell nekem Disneyland, se Franciaország, se semmi, ha Ő itt van nekem.

- Végig tudtam.. - motyogtam, persze nem gondoltam komolyan - Te pénzmániákus.. Odaadom a gyűrűm is, add el azt is - kezdtem levetni az említett testékszert.

- Ya! Ez már nem vicces.. - húztam vissza ujjára a karikát - Tudod, hogy nem a pénzedért szeretlek...

- Tudom, tudom - hajtogattam mint a madarak - Azt is, hogy én vagyok a világon a legszerencsésebb ember, hogy ilyen férjem van.

Nem álltam neki vitázni, hogy ki a szerencsésebb, csak meg jobban hozzá bújtam. El sem tudom mondani, mennyire szeretem - Byun halál, párizsi kiadás - nevettem, miközben szorongattam.

- Csak hagyj egy utolsó nagylevegőt, amivel elmondhatom, hogy mennyire szeretlek - nyöszörögtem fulladozva.

Szerintem szarrá puszilgattam szegényt erre a mondatára. Néha sírni tudnék, olyan édes és őszinte. Ahh, szerencsés vagyok.. - Aaaaannyira, de aaaannyira szeretlek.. Boldogságom - vigyorogtam.

Csak megszorítottam válaszképp, majd kikászálódva mellőle, Bacon kiságyához sétáltam, és kiemeltem az alvó szőrmókot, majd az ágyra fektettem - Hát jó reggelt, este! - simogattam buksiját - Nem vagy éhes, pöttöm?

Menten összecsinálom magam.. Hogy lehetnek ilyen aranyosak? Ahogy Bacon kinyitotta azokat a kis gülüke szemeit és amint realizálta, hogy Sehun ott van, úgy ugrott rá, mintha kutyacsontból lenne. A kis tappancsaival már szinte szerelmem szájában ügyetlenkedett, de figyelmen kívül hagyva azt, tovább nyalogatta a pofiját - Na gyere, csipás.. Apának fogat kell mosnia - nevettem és megetettem a kis maszatot, aki mar tetőtől talpig kajás volt. Szokása evés közben belelépni a kajás tálba, és idő közben eltűnik benne. Csak akkor dugja ki a buksiját, ha lecsekkolja, hogy meg ott vagyunk-e vagy ha már elfogyott a kaja..

Miután kiköptem a belem is a csapba, és fél tubus fogkrémet elhasználtam egy fél órás fogmosás keretein belül, visszatotyogtam szerelmeimhez - Jézusom - nevettem, ahogy megláttam, hogy Baek és Bacon civakodnak a párnán - Yaah! - szóltam rájuk, mire mindketten kiejtették szájukból a tárgyat - Ti meg mit csináltok itt? - kérdeztem, derékra vágott kezekkel.