160. rész

(Sehun, Baekhyun)

Kezdett nagyon gyanús lenni, hogy már egy jó ideje nem jött fel a víz alól. Mikor realizáltam, hogy valószínűleg megfulladt, azonnal leszálltam róla és felhúztam a felszínre. MEGÖLTEM! Pedig csak játszani akartam, de.. Sikeresen MEGÖLTEM A FÉRJEM!!! Elhozott nyaralni és puff. Volt, nincs. Eddig is gyilkos voltam, de most.. Ha most.. Ha most nem tudják visszahozni, esküszom, hogy én is a vízbe folytom magam. Zokogva húztam ki a partra és segítségért ordítva kezdtem pumpálni tüdejét.

- Shh! - tettem szája elé kezem - Élek, élek - nevettem, majd felültem - Csak szivattalak - feküdtem el, hasam fogva a nevetéstől. Szegényem.. Nem ezt érdemelte volna.

MI A..?! - Te... Te most szórakozol velem? - törölgettem szemeim - Nem volt vicces, nagyon megijedtem!.. Aigoo~.. - szipogtam - Soha többet ne csinálj ilyet!

- Ne haragudj.. - kuncogtam, majd magamhoz öleltem - Szeretlek, te bolond - mondtam, vállához döntött fejjel.

Fogalma sincs, mennyire megijedtem.. - Semmi baj - mosolyogtam - Komolyan azt hittem, hogy elveszítettelek... DE! Most már nincs vész.. Szerencsére - húztam fel, majd a csöppséget bebugyoláltam egy törcsibe és megindultam szerelmemmel a sátorhoz - Ma már nem mész a víz közelébe, remélem tudod.. -  figyelmeztettem, miközben felsőtestét törölgettem.

- Igenis anyuci.. - puffogtam, majd magamhoz öleltem, és őt is betakartam a giga törcsivel. Átöltöztünk a sátorban -bár inkább ágytornának látszhatott kívülről- és a sátrat visszacsukva elindultunk egy étterem felé.

- Szóóóval.. Te mit eszel? Tengeri kaját vagy tengeri kaját? - tettem fel az elgondolkodtató kérdést.

- Baekhyun-t - mosolyogtam - Azt mikor kapok? - tényleg.. Bele sem gondoltam.  Hogy fogunk mi itt... HH.. MEG FOGOK HALNI!!

- Majd, ha jól viselkedsz - céloztam a 'kis' akciójára - És ha megérdemled - vigyorogtam elégedetten, majd mikor kijött a pincér, hasra ütésre rendeltünk egy meglepetés tálat.

- Az oké.. De... Hogy? - tettem fel a keresztkérdést - Mellesleg mindig megérdemlem!

- Igen? Azt majd én eldöntöm.. - mikor kihozták a kaját, tömni kezdtem szerelmem. Bacon meg... Azt leszámítva, hogy majdnem széttépte az asztalterítőt, hogy ő sültkrumplit akar enni, egész jó fiú volt..

- Te is egyél.. - nyammogtam kelletlenül - Különben a másik részében alszom a sátornak! - mozgattam ujjam fenyegetően.

Villámgyorsan kezdtem tömni az előttünk díszelgő méretes tálat, s mikor már úgy éreztem, kidobom a taccsot, jóllakottan dőltem hátra. Miután fizettünk, visszasétáltunk a sátorhoz, befeküdtem szerelmem mellé, s fejemet mellkasára hajtottam.

- Akarsz aludni? - kérdeztem. Nem árt a pihi, és nincs ki lefoglalja, amíg előkészülök a tervezett meglepimmel...

- Nem is vagyok hhhhhh - ásítottam, de a mondatot már nem tudtam befejezni, s elaludtam szerelmem mellkasán. Azt akartam mondani, hogy nem is vagyok álmos..

- Köszönöm - pusziltam fejére, majd óvatosan kicsusszantam alóla, s bezártam a sátorba, Bacon-nel. Amint sikeresen rendbe szedtem magam, elindultam a part felé - Mintha valahol láttam volna vízibiciklis standot... Áh, meg is van! - beszéltem magamnak, majd megindultam az említett helyre. Érdeklődtem, hogy lehet-e előre foglalni... Hát, nehezen, de rászedtem a csajt, hogy egy automata hajtásút tartogasson nekünk, olyan este 6-7 felé. Miután ezt lezsíroztam, kénytelen voltam elhagyni a kemping területét. Kicsit.. Na, jó. Nagyon fostam, hogy Baek felkel, és félni fog, vagy valami történt velem, épp ezért siettem. Vettem egy lakatot -nem, nem a sátorra.. Amúgy is, oda minek vennék?!-, és egy vagonnyi pillecukrot, minden féle színben.. És legutolsó sorban gyertyákat, s már igyekeztem is visszacammogni a táborhelyre. Sikeresen odaértem, mielőtt Baek felkelt volna.. -legalábbis reméltem, hogy közben nem kelt fel, és csak visszaaludt-, majd kioperáltam a helyemről Bacon-t, és visszafeküdtem kezdetleges helyemre, úgy néztem Baek tökéletes arcát.

Arra keltem fel, hogy Bacon tapicskolja az arcom a kis tappancsaival - Mmm.. - pislákoltam kómásan - Kit egyek meg először? - néztem szerelmeimre, majd rászedtem magam, hogy kimásszak a hálózsákból - Halljam, miért ébresztettétek fel a nagy és hatalmas Byun Baekhyun-t?

- Ő volt! - mentegetőztem - Én még néztem volna, hogy szundikálsz.

Elmosolyodtam, majd mindkét szerelmemnek adtam egy puszit - Na? Szeretnél csinálni valamit? Vagy elvigyük Bacon-t megsétáltatni? - ajánlottam fel.

- Hát... Felőlem megsétáltathatjuk.. Dee hatra van programunk, szóval csak 1 óránk van.. -  magyarázkodtam.

- Program? Milyen program? - kérdezősködtem - Hmm? - pörögtem fel, s már azon járt az agyam, hogy milyen meglepetésre gondolhat. Olyan édes, hogy mindig kitalál valamit.

- Mosóprogram.. - nevettem - Szigorúan titkos!

Lekonyult ajkakkal csüggedtem látványosan - Naaa, Hunnie~~ Mondd eeel~ - néztem rá kiskutya szemekkel.

- Hmmm.. - vágtam elgondolkodó fejet - Nem! - nevettem.

- Aigooo~ - pedig már kezdtem azt hinni, hogy elmondja.. - Gonosz Hunnie.. - csóváltam fejem.

- Szeretlek - vigyorogtam - Lehet, gonosz vagyok.. Épp megint eladlak.

- Az kéne még csak. Most nem veszem be! HÁ! - nevettem öntelten - Nem versz át megint. Oh és.. én is téged - vigyorogtam.

- Ch... - fordultam el tőle - Csak azért kamuzod, hogy jól tudd leplezni.. - puffogtam.

- Nem hiszek neked! - tartottam ki - Nem, nem, nem!

- Oké, oké, akkor majd meglátod. Beledoblak a tengerbe - nevettem ördögien.

- Te előbb fulladnál bele, mint én - kontráztam a pár órával ez előtt történtekre célozva.

- Lehet... - néztem ravaszan - De! Előbb. Menjünk már messzire innen~~ - húztam távolabb a vízibiciklis felől.

- Jó, jó, csak lassíts - siettem utána Bacon-nel nyomomban, akivel idő közben összegabalyodtunk, amiből végül egy szép kis esés lett - Aish.. - mérgelődtem, mikor leporoltam lábaim, majd tovább sétáltunk.

- Jól vagy? - álltam meg vele szemben - Mutasd a.. - kidülledtek szemeim, ahogy megláttam, hogy kiszakadt a nadrágja - Ah.. Baekhyun.. - sóhajtottam, majd kezembe kaptam pici testét, és leültettem a legközelebb eső padra - Húzd szét a szakadást - mondtam, majd zsebemből előkotortam a neki félretett tapaszokból egyet, és beragasztottam foltokban vérző térdét, majd rápusziltam.

- Már nem is fáj - álltam fel vidáman, majd lábujjhegyre állva nyújtózkodtam egy pusziért, akár egy kiskutya a játékáért.

Elégedett mosollyal arcomon, lehajoltam, és ajkaira hintettem egy óvatos puszit. El is felejtettem, hogy mennyire pici és törékeny.. Annak ellenére, hogy bivaly erős lett ezalatt a másfél év alatt.. - Hogy én mennyire, de kurvára mázlista vagyok.. - mondtam, kávébarna íriszeibe meredve.

Ha tudná, hogy én milyen mázlista vagyok.. Nem válaszoltam, csak két tenyerem közé fogtam arcát és lehúzva magamhoz, mélyen megcsókoltam. Annyira imádom őt.. Szavak nincsenek rá. Nekem tényleg ő az életem.. Minden értelemben! Az én világom csak körülötte forog. És soha nem áll meg..

Derekán összekulcsoltam ujjaim, ezzel kellőképp közel tartva magamhoz, s átvettem nyelve felett az irányítást.

Annyira jól csókol.. Imádom. Ő túl jó hozzám.. Sokszor úgy érzem, hogy meg sem érdemlem... Ennek ellenére, mégis még mindig együtt vagyunk. És ez így is marad, örökkön örökké. Mert sosem fogom elengedni. Hülye lennék.. Na jó ez nem kifejezés.. De.. Ez az egész.. Olyan, mint valami álom.. Mintha csak csupán illúzió lenne ez a pillanat, amibe belecsöppentem. Mintha csak a látomás ellenállhatatlan mosolya kerítene e megfogalmazhatatlan érzés karjaiba. Talán.. Ez lenne a szerelem? Hisz mindig is ezt éreztem, mikor megcsókolt. A gyorsröptű pillangósereg újra es újra elszabadult hasamban, minden. Egyes. Csóknál.. - Szeretlek - néztem gyönyörű íriszeibe.

- Imádlak - suttogtam cseresznyepiros ajkaira, majd homlokom övének döntve mosolyogtam az elégedettség érzésétől. Minden vele kezdődött... És remélem, minden vele fog végződni. Egy normális ember, mikor élt volna át ennyi mindent? Nem is a mennyiségre értve... Hanem a mentális és a fizikai fájdalomra. Érdekes, hogy a szeretteink szava legalább százszor annyit ér, mint egy olyan emberé, aki nem is ismer... Pedig az az ember is mondhatja, hogy szeret. Érdekel? Nem. Ha Baekhyun mondja azt, hogy szeret? Érdekel? Igen. Pedig az is csak 9 betű. Ha az ember nem ad neki jelentést -pl egy ismeretlennél- akkor semmit nem ér. Egy szó. 9 betű. Ha ezt nem hallanám Baekhyun szájából soha többé, belehalnék.. Ebbe az egy szóba.

Szájára nyomtam egy puszit, majd előkaptam telefonom es megnéztem rajta az időt - O! 6 óra! Kívánj gyorsan valamit - hunytam be szemeim erősen, s kívántam. Gondolom mindenki számára egyértelmű, hogy mit..... Egy pónilovat! Nem ám... Csak.. Bebiztosítottam a házasságunk. Nem mintha eddig nem lett volna biztos. Csak.. rajta kívül másra nincs szükségem..

Úgy tettem, ahogy kérte.. De mivel mindenem meg volt.. -kivéve ami-, azt kívántam, hogy Baekhyun-nak semmi baja és gondja ne legyen. Soha. SOHASOHASOHA. Sem érzelmileg, sem pedig testileg... - O.. Oké de minek kellett kívánni most?