204. rész

(Sehun, Baekhyun)

Hát.. Asszem most SooYeon faggatni fog majd minket, hogy miért puszilt Baek a számra. Egy ideig én is letaglózva álltam ott, hogy csak úgy, minden gond nélkül megpuszilt.. Szájon.. Yeon-ah előtt.. - Egyedi vagy, hát - slattyogtam vissza nevetve, majd nehézkesen, megkomolyodva folytattuk a szoba festését.

Végigjátszottuk az egészet, így elég későn végeztünk. De végeztünk.. - Na sipirc fürdeni törpicsek - zavartam be a fürdőbe, szerelmem kíséretében. Felültettem a kicsit a mosógépre, s úgy vetkőztettük le. Természetesen mire meg fürdettük, már mi is úsztunk a vízben, mert a drágaság persze hogy minket nézett ki célpontnak. Ki mást? - Na kiszállás, végállomás! - emeltem egy törölközőre, s egy másikkal áttörölgettem aprócska testét. Sehun felvette s az emeleten rádobta az ágyra. Amíg ők játszottak, én elmentem fürdeni, majd cseréltünk. Mikor szerelmem visszajött, leoltottuk a villanyt és bebújtunk az ágyba. SooYeon-t középre fektettük természetesen, míg Bacon már rég az ágyában horkolt. A kicsi fejet simogattam, mikor megszólalt.
- Papa? - kérdezte halkan, s felém fordult. Ezt most.. ezt most nekem mondta? Azt mondta papa? Nagyon megérintett, de nem akartam sírni. Most nem.. -  Nem.. - mosolyogtam - Mondd, Baekhyun - tanitottam neki nevem, bar eddig is tudta. Hiába esett nagyon jól, hogy Papának hívott.. sajnos, nem én vagyok az apukája..
- Papa.. - folytatta, mire egy könnycsepp észrevétlenül lefolyt arcomon.
- Igen? - mosolyogtam.
- Mesélsz nekem mesét?

Tág pupillákkal vizslattam szerelmem arcát, mikor papának hívta Soo. Nagyon örültem, egyrészt, hogy így is lehet valaki olyan Baekhyun életében, aki papának szólítja, még ha természetes úton nem is lehet gyereke, míg velem van.. Elméletben. Másrészt... Nem tudtam, hogy Baek hogy reagált rá belülről, mert kívül semmi furcsát nem észrevételeztem rajta, így csak keze után nyúlva, összekulcsoltam ujjaink.

Letöröltem könnyem, mit az éjszaka sötét árnyai takartak, majd belekezdtem a mesélésbe. Egy éppen akkor rögtönzött történetet meséltem el, s a végére SooYeon már az igazak álmát aludta. Arcara nyomtam egy jóéjt puszit, majd szerelmem tekintetát kerestem szemeimmel, s mikor megtaláltam azt, kissé megszorítottam kezet - Szeretlek - suttogtam,  hogy a törpe fel ne ébredjen.

- Imádlak - suttogtam vissza, majd megpusziltam kézfejét - Irigylem a szarost, én is melletted akarok aludni.. - nyavalyogtam halkan.

Felkuncogtam kijelentésen, majd egy láthatatlan puszit küldve, én is álomra hunytam szemeim. Különös érzés volt így aludni. Egyrészt kicsit szokatlan, mert nem Sehun mellett aludtam, de egyben jó is volt úgy érezni, mintha a mi babánk feküdne köztünk. Ám a reggel is hamar eljött. Sokáig néztem, ahogy alszanak. Tisztára mintha apa és fia lennének. Tényleg láttam a hasonlóságot. Még ha nem is annyira, de láttam.

Arra keltem, hogy valami nehezék van felsőtestemen, és valami az arcomnál van. Mikor kinyitottam szemeim, SooYeon-t pillantottam meg, rajtam aludni. Egyik mancsa az arcomhoz volt nyomódva, és arca összenyomódott mellkasomon, úgy csorgatta nyálát a pisis. Mosolyogva kezdtem simogatni a hétalvó hátát, majd szerelmem felé pislantottam, kinek tekintete enyémbe gabalyodott - Jó reggelt, hercegnőm - mosolyogtam öszintén.

Elégedett mosoly húzódott arcomra becenevem hallatán. Imádom, mikor így hív. És erre még csak rátett egy lapáttal, hogy SooYeon ott feküdt rajta és ráadásul olyan édes pózban, hogy majdnem meghaltam. Pocsolyának érzem magam.. - Jó reggelt, hercegem - pusziltam arcára, ahol nem tapizta a pici tenyér. Nem hagyhattam ki, hogy ne csináljak róluk egy képet - Mit kérsz reggelire? A szarosnak majd csinálok, amit szeretne, de te mit kérsz? - érdeklődtem kívánságai felől.

- Téged - suttogtam, arcát simogatva, majd mikor közelebb hajolt felém, hosszasan megcsókoltam. Mocorgást éreztem hasamon, így elváltam szerelmem éltető ajkaitól, de már késő volt: SooYeon kitágult szemekkel, és tátott szájjal figyelte végig, ahogy megcsókoltam egy férfit. AKKOR MOST EZT HOGY MAGYARÁZOM EL.

- Papa.. - kezdte a pici - Te szereted Sehunnie hyung-ot? - érdeklődött kíváncsi tekintettel. Semmiféle undort vagy ilyesmit nem láttam arcán, csak az őszinte kíváncsiságot megcsillanni szemein. Megint Papának hívott.. Nem tudom, mit kéne tennem.. Se azt, hogy erről hogy szoktassam le, se azt, hogy hogy magyarázzam meg a látottakat.
- Igen.. - mondtam ki végül, hisz így van és nem fogok hazudni neki, mert megérdemli, hogy tudja az igazságot. Előbb vagy utóbb úgyis rájött volna magától, de nem kell csalódnia bennünk - Most meselek valamit, SooYeon-ah - feküdtem le mellé - Szóval.. Előfordul néha, hogy valaki egy olyan emberbe lesz szerelmes.. aki nem néni. Hanem bácsi - próbáltam az ő nyelvén fogalmazni - De ez semmin sem változtat - mosolyogtam bíztatóan - Az a lényeg, SooYeon-ah.. hogy olyasvalakit válassz majd magad mellé, akit mindennál jobban szeretsz - simogattam buksiját - Tökmindegy, hogy bácsi vagy néni az a valaki - pusziltam halántékára - Oké, törpi? - mosolyogtam, mire bólogatott és jobban szerelmemhez bújt, majd szemeit behunyta, ezzel jobban átadva magát a pillanatnak - De hé! Ő az enyém, neked lesz majd más. És szerintem kicsit fiatal vagy hozzá - nevettem - Lecsapod a kezemről, mi? Te kis szaros - fektettem hanyatt és csikizni kezdtem.

Nevetve figyeltem, ahogy birkóznak egymással, ugyanis már Yeon-ah is beszállt a buliba, és össze-vissza nyálazta szerelmem. Ritka értelmes kisfiú.. Ahogy láttam, fel is fogta, hogy mit mondott neki Baek.. - SooYeon-ah, segítesz nekem, hogy a Papának reggelit tudjunk csinálni? - kérdeztem - Ha megkérdezed, mit szeretne, megcsináljuk neki, oké? - emeltem fel a sószsákot nyakamba, mire a törpe ordibálva kérdezte meg szerelmem. - Papa, mit kérsz enni? - hallatta édes hangját a manó.

Jaj istenem.. nagyon nehezen álltam meg, hogy ne sírjam el magam. Annyira édesek voltak.. És az, hogy SooYean Papának hív.. Ettől tényleg úgy érzem, mintha egy család lennénk - Hmm.. - gondolkodtam állam taperászva - Titeket foglak megenni és a desszertem Bacon lesz - nevettem ördögién s kergetni kezdtem őket. A törpe kacarászva mutogatott szerelmem nyakán, hogy merre fusson a magasabb. Ám én gyorsabb voltam és sarokba szorítottam őket - Most megvagytok - vigyorogtam ördögien - Kit egyek meg először? - emeltem le a rosszcsontot szerelmem nyakából és a kanapéra dobva tornyosultam felé, majd gőzerővel csikiztem a kis szarost - Szereted a kakaót SooYeon-ah? - kérdeztem kínzása közben, de nem tudott válaszolni a nevetéstől - Hm? Nem hallom? - kuncogtam.
- Aigoo~ - mondta nevetve - Kakaóóó~ - kacagott, s szerelmem már ment is elkészíteni a forró finomságokat. Egészen addig játszottam a törpével, míg meg nem érkeztek az édességek.

- Ilyet még nem pipáltál, dongsaeng - kortyoltam a gőzölgő italba. Még mindig imádom. Ennél finomabb kakaó nincs a világon.

Ahogy kikerekedtek a törpe szemei, miután belekortyolt az italba... - Ízlik, picúr? - ültem mellé, és épp készültem elvenni tőle a meleg bögrét, hogy nehogy megégesse a kezét, de beledugta a fejét teljesen, és úgy itta tovább a löttyöt, miközben kapálózott lábaival. Nevetve néztük a pöttömöt, s mikor behasalta az egészet, letette a bögrét óvatosan, s szaladgálni kezdett, autó hangot utánozva.

- Kész vagyok ettől a gyerektől - döntöttem szerelmem vállára fejem és úgy néztem, hogy hogy futkározik a kis szaros - Gyere csak ide, te Villám McYeon - hívogattam kezemmel, mire elém faralt és ölembe huppant - Szereted a mochit, ugye manó? - simítottam hátra frufruját, mi azonnal visszaesett homlokára.
- Mochi, mochi! - húzogatta szerelmem rövidujjújának ujját, miközben ölemben pattogott - Süssünk mochit! - nézett rá csillogó szemekkel.

- Aah, hogy te sosem fáradsz ki.. - sóhajtottam gondterhelten, majd ölembe vettem a kisembert, és kibaktattam vele a konyhába - Csináljunk neked, meg Papának mochi-t, oké? - liszteztem össze orrát.

Mosolyogva figyeltem, ahogy a konyhában sürögnek-forognak. Segíteni akartam, de hadd legyen ez a kettöjük dolga. Mellesleg imádtam az aranyosabbnál-aranyosabb mintákat, amiket együtt rajzoltak a sütikre.
- Ja-Jjang~ - hozta oda elém a kisasztalra SooYeon a tálcát, amin a finomságok díszelegtek.
- Hmm, de jó illatuk van - szagoltam a levegőbe. Tényleg jó illata volt. Mindhárman a kezünkbe vettünk egyet-egyet és egyszerre haraptunk bele, majd hangot adtunk az élvezeteknek - Mmmm~ Eh ihteni finom - mutattam perfekt jelet kezeimmel.

Szeretem ilyen boldognak látni Baekhyun-t. Ha SooYeon kell hozzá, akár ide is költöztetem.. Azon ne múljon.. - Yeonie~ - mondtam édesen csengve nevét, mire hírtelen mindketten felém fordultak, még a sütiket szaglászó Bacon is, így mind hármójukat lencsevégre tudtam kapni - Haha, életem legjobb képe.. - nézegettem büszkén.

- Hát még, ha nyitva lenne rajta a szemem.. - céloztam arra, hogy épp pislogtam, mikor ellőtte 'élete legjobb képét'. A hajam össze-vissza áll a sok futkosástól ráadásul. Bacon-nek tiszta mochi a feje és SooYeon.. Ő még mindig cuki.

- Szép a szemhéjad.. - nevettem pimaszan.

- Yaa, te kis szemtelen - vádoltam meg - Nehogy kitöröljem - kuncogtam gonoszan.

- Olyat betörlök én neked, ha kitörlöd! - emeltem fel karom ökölbe szorítva, de elnevettem magam - Patyolat tiszta leszel.

- Hagyjuk már. Te meg a csonti kis öklöd? Jó vicc - nevettem. Bár Sehun egy kigyúrt tesztoszteron bomba, deee.. Szeretek kötekedni.

- KIS? MEGMUTASSAM NEKED, HOGY MEKKORA TUD EZ LENNI? - akadtam ki nevetve - De ekkorát még nem próbáltál.. - nevettem tovább. Ha tudná, mire gondoltam..

- Attól függ, melyik irányból mutatod meg közelebbről.. De amúgy nincs ellenvetésem - nevettem.

- Szerencséd, hogy a törpe megvéd! - pillantottam le SooYeon-ra, aki a helyzetet leszarva játszott Bacon-nel.

- Az idő ma nekem kedvez - dicsekedtem szerencsémmel - Jobb lesz, ha vigyázol, Sehunnie - mosolyogtam kacéran majd csatlakoztam a kicsihez.

- Ch.. - rúgtam szerelmem fenekébe finoman - Még mindig nincs jó segged - cukkoltam, persze nem volt igaz - Csontrakéta.. Ha megeszel engem, talááán jó popód lesz.

Szóval nincs seggem.. Most már megvan, mire kell gyúrnom. Pedig én meg egész eddig abban a hitben éltem, hogy nincs rossz alakom. Mindegy, majd jó lesz.. Ha végre enged sportolni vagy ilyesmi.. - Fél fogamra se vagy elég - nyújtottam ki nyelvem - Tőled nem lesz jobb seggem, max nagyobb hasam - nevettem - Ennél is nagyobb.. - fintorodtam el.

- Yah! Jó popód van.. - térdeltem le mögé, majd az említett testrészébe markoltam - Pocid meg nincs is. Sőt, nem is szeretem a csonti embereket... Szóval, ha velem akarsz maradni, enned kell.. -suttogtam nyakába.

- Különben elhagysz? - néztem rá kíváncsi szemekkel. Kíváncsi voltam, mit fog mondani. Vajon elhagyna ezért? Pedig híztam egy kilót.. ami szerintem már legalább három..

- Ch.. Hihetetlen vagy. Mások azt kérdeznék 'Mit tegyek azért, hogy megfeleljek neked?' - viccelődtem - De nem. Nem hagylak el akkor sem, ha egy csontváz leszel. Bár.. Közel jársz hozzá, de nem. Sosem hagynálak el - mondtam, rezzenéstelen arccal mondókám végét.

Elmosolyodtam mondandójára. Ezt a választ akartam hallani. De tudom, hogy nem szereti, ha olyan vagyok, mint valami "csont rakéta", ezért most hízókúrán vagyok - Szeretlek - pusziltam szájára - Megnézem, milyen dagadt vagyok - céloztam a mérlegre s a fürdőbe érve bekapcsoltam, majd ráálltam. Két kilóval több a legutóbbi méréshez képest... Igazán büszke vagyok magamra. Boldogan hívtam szerelmem, remélve, hogy ezzel valamennyi örömet tudok neki okozni.

Hulla módon caftattam be a földszinti fürdőbe, szerelmemhez. Mikor nagy vigyorogva maga mellé rántott, és bőszen mutogatott a mérleg kijelzőjére, oda kaptam a fejem. 3 kiló kb. 5 nap alatt? Vagy mennyi... - Oo - széles mosoly terült arcomra, miközben hangot adtam csodálkozásomnak - Ügyes vagy - öleltem magamhoz, majd nyakhajlatát kezdtem puszikkal halmozni, de összehúzta magát, így nem fértem oda - Yaa~! - csikiztem.

Felnevettem, de csikizésére még jobban összehúztam magam - Yaa~ Elééég! - csapkolódtam, s kezeit lefogtam és úgy martam ajkaira, ezzel elterelve a figyelmet a csikizésről.

- Ez csalás! - húztam közelebb testét enyémhez - Csak nehogy megkeserü-- itt elállt a szavam, ugyanis SooYeon futva rohant hozzánk, majd megölelt minket. Pontosabban a lábunkat, de megölelt. Istenem, olyan édes. Felé lévő kezemmel simogatni kezdtem buksiját, széles mosollyal arcomon.

Olyan édes volt a kis törpe, ahogy a pofiját a combunkhoz nyomta és úgy szorított minket - Na mi van, törpi?  Bacon már nem játszik veled? - vettem fel ölembe nevetve, majd egy cuppanós csattant arcomon. Mikor visszanéztem rá, már szerelmem felé nyújtózkodott és átmászott ölébe, majd őt is megjutalmazta egy -az előzőhez hasonló- nyálas puszival - Szeretnél medencézni, SooYeon-ah? - öltetettem. Még egyszer sem próbáltuk ki, pedig fel van töltve, algátlanítva van és megy a szűrő is… és van egy rakás úszógumi is hozzá.. Mivel a lakberendezésben még sok minden benne volt...