217. rész

(Sehun, Baekhyun)

Először nem tudtam, mit akar lenyomni a torkomon. Aztán jobban szemügyre vettem az ételt és tele volt egészséges dolgokkal, mellette a pirulákkal. Mikor megettem, észrevettem egy kis cetlit. Elvettem a tálcáról és hunyorítva ugyan, de el tudtam olvasni. Egy rövid, de tartalmas üzenet állt rajta egy szívecske rajz melléklettel. Olyan édes. Elmosolyodtam, s egy puszit nyomtam szerelmem arcára - Köszönöm - mosolyogtam, s ő szótlanul félre tette a tálcát.

Elkezdtem volna fürdetni, de féltem, hogy úgy nyúlok hozzá, hogy az fáj neki, szóval inkább csak kivonultam a tálcával, és bepakoltam a mosogatógépbe. Szegény Bacon meg csak ugrál ránk egész nap, de még csak rá sem csipázunk... Még kaját sem kapott..

Remélem nem fog sokáig tartani ez a némaság.. Már kezdem hiányolni a régi Sehun-t.. Az én Sehun-omat.. Gyorsan megfürödtem és átvettem a pizsim, majd felsántikáltam a lépcsőn, a szobánkba, ahol szerelmem öltözködött. Bebújtam a jó meleg takaró alá és az említettre vártam, hogy csatlakozzon - Meséé.. - szakítottam félbe mondandóm, ugyanis leesett, hogy nem beszél - Jó éjt, hercegem - pusziltam szájára, majd közelebb fészkelődtem hozzá és ölelésébe bújtam.

Egész éjjel csak a törpe szuszogását hallottam, és nyammogását.. Valami jót álmodhatott, vagy nem tudom.. Mondjuk, az húzós volt, mikor át akart fordulni a másik oldalára, hogy háttal legyen nekem, de az a válla megsérült-miattam-, és próbálkozott fordulni, de mindig csak nyöszörgött, aztán visszafeküdt.. Aztán megint megpróbálta.. Végül már arra jutottam, hogy segítek neki átfordulni, és próbálom úgy tenni, hogy ne fájjon neki.. Bár ő érzi, nem én... Miután sikeresen végrehajtottam az akciót, óvatosan magamhoz öleltem testét, és haját babrálgatva szenderültem mély álomba.. Rémálomba.

- Kicsim! - pattantak ki szemeim, mikor hallottam szerelmem ordítását. Megint rosszat álmodott, fogadjunk.. - Sehun.. - rázogattam verejtékben úszó testét, s mikor nyitogatni kezdte pilláit, azonnal felültettem, hogy át tudjam ölelni - Shh.. Semmi baj - suttogtam hozzá, s nyakát kezdtem puszilgatni - Rosszat álmodtál, igaz? -  dédelgettem ziháló testét, de a válaszra most is várhattam. Olyan régen hallottam a hangját.. Több, mint 12 órája!! Még akkor is sűrűbben beszéltünk, amikor több ezer kilóméter választott el minket.. Addig simogattam, ölelgettem és puszilgattam, amíg meg nem nyugodott teljesen - Szeretlek - pusziltam homlokára, majd visszadöntöttem az ágyba, s remegő felsőtestét átölelve próbáltam visszaaludni.

Ha tudná, hogy én mennyire szeretem.. Közelebb húztam magamhoz, és összegabalyítottam lábaink. Fejét kezdtem simogatni hálám jeléül, de csak az után tudtam visszaaludni, miután hallottam, hogy neki lassult a légzése. Másnap reggel kimásztam szerelmem mellől, és nekiláttam a reggelije elkészítésének. Nem, én megint nem eszek. Nincs étvágyam, ezt bárki megérti ilyen helyzetben, gondolom.

Egyedül ébredtem reggel.. Vagyis.. Bacon a királyi trónjában horkolt, így végülis ketten voltunk. Megijedtem, hogy Sehun itt hagyott. Nem tudom, honnan jött ez a feltételezés, de féltem.. Talán azért mert nem beszél velem.. Nem tudom, de vissza akarom kapni a Sehun-om.. Felhúztam magamra szerelmem egyik pólóját -ugyanis csak egy alsó és egy vékony póló volt rajtam - és a fehér rövidujjúját , amire fekete betűkkel az van írva, hogy "honey", na azt mindig megtalálom-, majd kisebb-nagyon fájdalmak árán ugyan, de levergődtem magam a lépcsőn, s hál' istennek, csak a konyháig kellett mennem, hogy megtaláljam. Titkon reménykedtem benne, hogy ma hallom a hangját vagy legalább egy 'Jó reggelt' mosolyt kapok, így hátulról átölelve suttogtam fülébe egy "Jó reggelt, szerelmem"-et, majd nyakára pusziltam, s fél percnyi reakcióidő után feladtam a reménykedést a mosoly vagy a hangja után.

Minek beszéljek, ha tökéletesen ki tudom fejezni az érzéseim nonverbálisan? Jó, igaz, meghülyültem apa elvesztése miatt.. Teljesen.. De még a hülye énem is imádja Baekhyun-t.. Csak nem szól hozzá.. Mikor kész lett az étel, szerelmem elé vittem azt, ki az asztalnál nyomkodta telefonját. Ilyet sem szokott..

- Köszönöm - mosolyogtam rá, de visszament a konyhapulthoz, s a mosoly lefagyott arcomról. Komolyan, most már.. Tényleg úgy vagyok vele, hogy.. jó tudom, nem szabad feladni, de mindek mosolyogjak vagy ilyesmi, ha ő csak elfordul vagy elfordul?! Nagyon hiányzik.. Nem is tudom, hogy ezek után vissza fogom-e kapni a régi Sehun-t.. De nem szabad feladnom, ezt nem felejthetem el! Miután megettem az ételt, elmosogattam és főztem neki kimchit, meg sütöttem muffint, majd egy pohár narancslével tálaltam azokat a dohányzóasztalon, ahol ült - Jó étvágyat - pusziltam homlokára.

Olyan aranyos ez tőle.. De nem vagyok éhes.. Viszont, ha nem eszem, azt fogja hinni, hogy nem szeretem.. Lehet, már most is azt hiszi.. Akkor maradjunk a fele-fele elvnél.. Magam mellé húztam, és elkezdtem etetni. Tudom, hogy az előbb evett, és a gyógyszereit is most vette be, de ennie kell velem, mert még így is meg fog maradni a kajából.. Számba vettem egy kanállal a kimchi-ből, majd a következő adagot Baekhyunnie kapta, és így faltuk fel félig-meddig a többi ételt is.. Még a narancslevet is centizve feleztük el.

Aigoo.. Pedig neki csináltam.. Alig eszik valamit. Most is csak felét volt hajlandó lenyelni. Hiába ellenkeztem, nem engedett. Aish.. De legalább evett.. Miután befejeztük, újra elmosogattam a koszos edényeket, és azon kaptam magam, hogy nem tudok mit csinálni. Sehun nélkül egy semmi vagyok. Így, hogy nem beszél velem, meg semmi.. Végül felbotorkáltam szobánkba és ledőltem az ágyra. Csak ő járt a fejemben és az, hogy lehet,  már soha többé nem kapom vissza. Ez a gondolot előcsalta a könnyeket szememből, s azok lassan lefolytak arcomon. Hiányzik.. Tudom, hogy most nehéz neki és igyekszem is mellette lenni, meg segíteni neki, de ezt nem tudom elviselni. Mindenesetre neki nem mondom el.. Nem akarom, hogy azt érezze, nem értem meg... Mert tudom, hogy milyen elveszíteni valakit, aki felnevelt és felnéztél rá. Csak nekem az anyukám volt ez a személy.. Kb. fél órán át itattam az egereket, majd rendbe szedtem magam és lesántikáltam szerelmemhez. Ugyanúgy nyomkodta a gépét, mint mikor ott hagytam, így leültem mellé s fejem vállára hajtva bújtam hozzá. Hiszek benne, hogy visszakaphatom. Erősnek kell lennem.

Mihelyst leült mellém Baek, egyik kezem összekulcsoltam övével, és a fejére pusziltam. Szegény, úgy remegett, mint aki akkor jött szibériából, egy nudista strandról.. A dohányzóasztal alatti pólc részéből kihúztam egy vastagabb lepedőt, majd letettem a laptopot és magunkra terítettem a melegentartó textíliát. Igaz, még mindig nem szólaltam meg... De próbálom kimutatni, hogy nagyon szeretem.

Még közelebb férkőztem hozzá, amennyire csak tudtam, s lehunytam szemeim. Csak élveztem, ahogy lassan felmelegít, miközben próbáltam valami vidám dologra gondolni. Megkérdezném, hogy mit akar ma csinálni, de minek? Nem, Baekhyun! Próbálkozol.. - Édes.. Mit szeretnél ma csinálni? - néztem fel rá, de mint azt már megszokhattuk, válasz most sem érkezett és elvette a kedvem mindentől. Többet már nem fogja mondani, hogy szeret? De az az egy szó.. Nekem többet ér bárminél. Az tart életben.. - Szeretsz? - folyamodtam egy csúnya módszerhez, hogy szóra bírjam, de.. csak egy puszit kaptam.. Persze annak is örülök.. de nem ezt akartam elérni.. Nembaj, próbálkozom, még ha belegörbülök is.

Mikor már majdnem elaludtam Baek-el ölemben, Bacon tapicskálni kezdte az arcom, és a mellkasomra ült. Nemám velem szembe ült volna, a seggét tolta az arcom felé, míg a rajtam fekvőt nyalogatta. Szerinte is igazságtalan lennék?

- Bacon.. - nyöszörögtem - Mi van, szaros? - vettem ölembe - Veled nem játszik, senkiii? - gügyögtem a pamacshoz, miközben hasát csikiztem - Adsz egy puszit, apunak? - emeltem fel a szőrgombócot szerelmem nyakához, s bőszen nyalogatni kezdte azt, majd mikor elég nyálas volt már, tovább dédelgettem a kutyust, aki jókedvében kicsiket vakkantgatott. Még vele is többet beszélek, mint Sehun-nal.. - Igen? Azt mondod? - csikiztem tovább, majd harapdálni kezdte ujjaimat - Au, Bacon! - nevettem. Addig játszottam vele, míg el nem aludt az ölemben a csöppség.

Késő este is kint feküdtünk a kanapén, mert nem éreztem magam valami fényesen, Baekhyun-t meg nem engedtem elmozdulni mellőlem.. Lázas lettem, és fájt a fejem, de a gyógyszereket, melyeket szerelmem próbált belém tömni, nem vettem be. Ki tudja, hogy reagál rá most a szervezetem.. Hiába fáztam, kimásztam a pléd alól, és felültem rendesen a kanapéra, mert izzadtam, és nem akartam szerelmem is összevizezni.. Fel van egyáltalán kapcsolva a fűtés?

Már 28 fokon volt a termosztát és megsültem, de ő még mindig didergett. Akárhogy kértem, nem vette be a gyógyszereket. Féltem.. Főztem neki teát és csináltam habfürdőt, fürdőbombával. Lemosdattam, felöltöztettem és ágyba dugtam - Pihenned kell - pusziltam homlokára, majd én is elmentem fürdeni. Minden sérült testrészem sajgott és  fejem is fájt már, így nem időztem sokat. Felszenvedtem magamra a pizsimet és miután leküzdöttem a lépcsőket, befeküdtem szerelmem mellé. Ma sem beszélt.. - Jó éjt, édes - öleltem át, majd én is álomra hunytam szemeim, de aludni nem igen tudtam, csak hallgattam szerelmem lassú szívdobogását. Egyrészt, féltem, hogy baja lesz este, másrészt meg az egész éjszakát végig pityeregtem.. Érdemes még reménykednem?

- Kicsim.. - simogattam szerelmem hátát, amint felkeltem. A feje a párnák alá volt temetve, és hason fekve, félig lefelé lógott az ágyról, egy halom zsepivel beterítve. Ezért úgy lebasznék magamnak egy isteneset, hogy beleremegne a ház.. - Baby B - emeltem fel fejéről a párnát, majd fülét kezdtem puszilgatni, hogy keljen fel.

Legalább álmomban hallom a hangját.. Hogy lehet ilyen élethű? Éreztem, ahogy megpuszilt.. Kár, hogy csak álom.. Ő nem beszél hozzám.. - Már nagyon hiányzol.. - motyogtam. Szerintem ma se mellette fogok felébredni, szóval inkább ki se nyitom a szemem..

- Itt vagyok, te kettyós - borzoltam össze haját - Föld hívja Oh Byun Baekhyun-t - csikiztem meg szerelmem talpát.

Ez már nem lehet álom. De várjunk.. Akkor.. Akkor ő.. Akkor ő megszólalt?? És beszélt hozzám?? Mi történt? Azonnal kipattantak szemeim és felültem az ágyon. Mellettem volt.. - Te.. Te beszéltél hozzám? - csapkodtam füleim, hátha belement valami.

- Szeretlek - mondtam mosolyogva, míg csapkodta hallószerveit. Ennyire hihetetlen lenne számára, hogy két nap után megszólaltam? - Talán még csöndbe kellett volna maradjak? - gondolkodtam hangosan.

Hát én azt hittem, nyulat fogok együltő helyemben - Imádlak - suttogtam, majd szinte nyakába ugrottam a boldogságtól - Olyan rég hallottam a hangod - motyogtam vállába.

- És, változott? - kérdeztem elvékonyított hangon, miközben hátradőltem testével az ágyon.

Felkuncogtam lányos hangja hallatán - Nem, pont olyan, mint eddig - puszilgattam száját össze-vissza.

- Igen? - kérdeztem ugyan azon a hangszínen, megilletődve - Ezek szerint maradhat ilyen a hangom! - folytattam a nyavalygást.

- Mi? Neeem~ - ráztam fejem hevesen - Falra is másznék, ha ilyen lenne.. - kuncogtam - Sehunnie onnie - nevettem.

- Jól van, Baby B - nyújtogattam nyelvem. Az este folyamán valami megváltozott bennem.. Mármint.. Már beszélek Baekhyun-al. Igaz, hogy ez természetes lenne, de az egy épp elméjű embernél lenne.. És amióta Baek-et ismerem, elvette az eszem.

- Baby B? - húzódott lassan egy hatalmas vigyorra szám. EZ ANNYIRA ARANYOS! Belül már komolyan rosszabb vagyok, mint egy ovis kislány.. De annyira örülök, hogy beszél velem - Imádlak - vigyorogtam, miközben magamhoz szorítottam.

- Én is téged - öleltem vissza óvatosan, hogy nehogy fájjon neki - Mit kér a hercegnőm reggelire? Valami olyat mondj, ami finom, ha teleszórom gyógyfüvekkel. Nem szeretnél elmenni gyógyfürdőbe? - jutott eszembe az isten adta ötlet.

- Bármi jó, amit te csinálsz - vigyorogtam - Elmehetünk - helyeseltem - Mikor szeretnél menni?

- Amikor te - néztem rá értetlen fejjel - Szerintem egyértelmű - mosolyogtam - A lehető leghamarabb, hogy meggyógyulj.

- De én jól vagyok.. most már.. - mivel végre beszél hozzám.. - Hát.. hét közben dolgozunk, szóval.. Vagy nem tudom, hogy vannak a szabadnapok..

- Akkor van szabadnapod, amikor akarod - bólogattam - Főleg most… Szóval őfelsége döntsön egy 5 perces intervallum keretén belül - csíptem szerelmem arcába finoman, majd megpusziltam.

- Hát akkooor.. Menjünk holnap után.. - ötleteltem. Csak random mondtam valamit.. Meg most csak vele akarok lenni..