211. rész

(Sehun, Baekhyun, Chanyeol)

- Elég legyen már.. Olyanok vagytok, mint a friss házasok.. Mi is hadd ünnepeljünk Sehun-nal! - nyavalygott Minseok, mire sóhajtva ugyan, de elengedtem szerelmem ajkait.
- Nem hiszlek el titeket... Seesh.. - vakartam tarkóm - O! - vettem elő mobilom, mikor megcsörrent. Gyorsan felvettem a hívást. SooYeon szülei hívtak, hogy nálunk aludhat-e, mert egyrészt meg szeretne köszönteni, valamint szükség lenne a felügyeletére. Ezer örömmel bólintottam az ötletre, majd az időpontok egyeztetése után, leraktam a telefont.

- Ki volt az? - érdeklődtem, mikor nagyban vigyorogva letette a telefont. Biztos valami jó hírt kapott, ha ennyire örül a fejének - Naa, mondd már, megesz a kíváncsiság - nyafogtam.

- Biztos nem a gázszámlának örülök ennyire.... - nevettem - Yeon-ah jön, majd este kell felvennünk. Holnap bevihetjük dolgozni is, már ha méltóztat felkelni..

Egy röpke pillanatig lefagyva néztem szerelmemre, majd mikor felfogtam, mit mondott, örömömben ficánkolni kezdtem ölében, s tapsikoltam mellé - És meddig maradhat? - faggattam szerelmem fellelkesülten.

Kettőt mutattam ujjaimnal, mire szinte együltő helyében nyakamba ugrott - Szerintem ennek a kis taknyosnak jobban örülsz, mint nekem bármikor... - nevettem, mire lefagyott arcárol a mosoly. Körbenéztem, és mindenhol ugyan ezen tekintettel találtam magam szemben, mire Chan megszólalt.
-  Ha tudnád, mit le nem rendezett, valahányszor megtudta, hogy újra láthat... - dörmögte. Ennyire rémes lett volna?

Hát nem tagadom, ez nem esett túl jól, de nem akartam elrontani a hangulatot a szülinapján, így csendben hallgattam a többieket, mikor megfordultam szerelmem ölében.

- Oo... - nyafogtam, mikor megfordult - Nem bántásnak szántam, és amúgy is vicc volt.. - dörgölőztem szerelmem hátába, majd össze-vissza puszilgatni kezdtem - Egész nap hajlandó vagyok ezt csinálni.. - jelentettem ki mellékesen.

- Szeretlek, te bolond - kacagtam, mikor nyakam csikis részét kezdte puszilgatni - Csak.. Ne hidd, hogy bármit is jobban tudnék szeretni nálad..

- Jó, jó, értettem. Előveszem rég nem látott egoista énem.. - legyezgettem magam, mint egy kis tinipicsa - Lányok ezrei állnak sorba értem, de neked V.I.P. jegyed van a 'szív' nevű ajtómhoz - kacsintgattam, mint egy idióta.

- Pffff.. Hát most nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek.. - nevettem végül is - Nem is olyan rég nem látott az én Sehun-om - húztam agyát egoista oldalára célozva - Ugye pici prüntyi-müntyi, bogárkám - gügyögtem, miközben arcát csipkedtem nyuggerekhez méltóan.

- Hát, most már örökre elüldözted.. - legyezgettem el kezeit arcomról - Szadista állat.. - biggyesztettem le alsó ajkam, miközben arcom kipirosodott részét dörzsölgettem.

- Hogy micsoda?! - akadtam fent - Igen?! Oké.. - duzzogtam - Oké.. - ismételtem önmagam. Pf, szadista állat, még hogy én?  Ch..

- De a másik Sehun-nak hiányzol.. - bújtam hátához, majd szorosan átöleltem, mire már mindenki nevetett rajtam.

- Sehunie, te papucs.. - dobott meg Kai egy szalvétával.

Felkuncogtam JongIn mondandóján - Hiába, gyorsan az ujjam köré csavartalak - dőltem hátra hozzá úgy, hogy arcára tudjak puszilni - Te lökött - adtam egy cuppanóst ismét, csak most száján landolt.

- Jó, hát mit tegyen az ember, ha egy olyan teremtéssel találkozik, mint te?! - csattantam fel kelletlenül - Olyan nagy baj, hogy jó a szemem és az ízlésem? - dramatizáltam.

- Még ez a duma.. - dobtam el agyam látványosan - Rögtön beszarok - vigyorogtam, egy újabb csókba invitálva szerelmem.

- Na, megint kezdődik - morgott a colos, mire belemosolyogtam a csókba, s rövidesen elváltam szerelmem éltető ajkaitól.

- Talán bajod van vele? - vontam fel szemöldökeim.

- Isten ments.. - érkezett a válasz  - De ti TÉNYLEG 0-24-ben egymás szájában csüngtök - magyarázott Chan. Mintha ez nem lenne magától értetődő..

- Hát.. Megcsókoljalak? Akkor megérted.. - szállítottam volna le szerelmem, de ő a nyakamba csimpaszkodott, és csapkodni kezdte a vállam.

- Yaa~! Miket beszélsz, Oh Sehun?! - háborodtam fel - Ha jól tudom, házas ember vagy. Csak úgy megcsókolnál valakit és elhagynád a férjed?! Magyarázatot követelek!

- Csak.. Csak itt magyarázza a megmagyarázhatatlant. Egyértelmű, hogy azért csókolsz meg ennyiszer, mert olyan tökéletes a szám... - fogdostam az említett testrészem. Alig bírtam magam tartani, hogy ne röhögjek, de muszáj volt ezt eljátsszam - És.. Ki mondta, hogy bármikor elhagynálak, mi?!

- Épp most készültél rá, drága cimborám - világosítottam fel - Még kérdezed? - vontam kérdőre. Tény és való, hogy Sehum tökéletes, mind belsőleg, mind külsőleg és tudja is. Csak néha szeret vele eldicsekedni az én drágám.

- Hát az nem elhagyás, ha lesmárolom a legjobb barátom! - nevettem már - Max te hagynál el... Én téged soha.

- Jó, akkor tudod mit? Smárolgass csak kedvedre azzal, akivel akarsz, de én nem hagylak el - húztam fel orrom - És én nem fogom mosni a koszos ágyneműiteket! - jelentettem ki előre.

- Hülye vagy... - csaptam finoman vállba. Mikor felnéztem a banda többi tagjára, értetlenül meredtek rám - Nyugi, nem mintha mással hajlandó lennék összefeküdni - tiltakoztam - Még egyszer.. - tettem hozzá, suttogva.

- C-c-c.. Gyanús vagy te nekem Sehunnie.. - ráztam fejem kelletlenül. Annyira imádom szivatni. És még a srácok is vevők rá. Pedig az ő szülinapja van - O! - pattantam fel és intettem Chan-nak, hogy kezdjenek énekelni. Eléggé el voltunk különülve a striptíz résztől, így senkit sem zavartunk. Felvettem egy általam csináltatott tortát a csillagszórókkal és a tetején egy közös képünkkel, amin mind a 13-an rajta vagyunk és már spuriztam is vissza énekelve. Az asztalnál lelassítottam és óvatosan leraktam a sütit az asztalra, majd vigyorogva figyeltem szerelmem reakcióját.

- Ez nem a tavalyi szülinapomon készült?.. - néztem fel Baekhyun-ra. Onnan tippeltem, hogy Baek hasa picit, de csak egy pirinyónyit, nagyobb volt a képen.. Na, meg a sok ajándékról.. Szerelmem csak bőszen bólogatott, majd magához húzott - Köszönöm... - suttogtam vállába, majd én is énekelni kezdtem a 'Boldog szülinapot' című nótát. Miután kívántam, és elfújtam a gyertyákat, felszeltük a tortát. Mindenki egy olyan részt kapott, ahol az ő feje volt benn... Kannibálok lettek. Egyesével végig ölelgettem mindenkit, még Bacon-t is, majd a maradék tortából félretettünk egy szeletet SooYeon-nak, s a többi a kajacsatánk áldozatává lett.

Meg akartam dobni Chan-t, de látta, hogy őt célzom, ezért leguggolt, s a már elhajított adag képen törölte KyungSoo-t. A többiek nagyot nevettek és KyungSoo sem vette rossz néven, láttam rajta, de mikor felvett a kezébe egy nagy adag tortát és bosszúsan indult meg vele felém, szerelmemhez futottam és őt használtam élő pajzsnak. Körbe-körbe rohangáltunk, majd gondoltam egyet és átbújtam szerelmem lábai alatt és tovább rohantam a következő célpontig, ahol eljátszottam ugyanezt. Lehetett vagy 4 áldozat, mire megbotlottam, így elkapott és visszaadta, ami járt. Nevetve, a földön fetrengve törölgettem arcomról a sütit.

- Finomabb így a torta.. - törölgettem szememből a süteményt - Szerintem egy hétig Bacon lábát fogom látni, annyira belement a süti a szemembe.. - pislogtam nagyokat, mire Baekhyun betámadott, és magához ölelt, majd arcát belém törölte. Csatlakozott hozzá Chan, aki a kezét törölgette zakómban, aztán JongDae, aki a seggét dörzsölte combomnak, mert Luhan eltalálta ott.. És így tovább, mígnem az egész banda engem használt szalvétának - Mi ez? Tiltakozom! - csapkolódtam.

Nevetve törölgettem arcom szerelmem öltönyébe, a többiekkel együtt. Elég viccesen nézhettünk ki. Mikor már az összes krém a textílián ékeskedett, elégedett vigyorral néztem fel Sehun-ra - Mestermű! -  örültem fejemnek.

- A dedós fejeteket.. - morogtam - Ezért este direkt befektetem közénk SooYeon-t! - duzzogtam.

Legörbült ajkakkal, kiskutya szemekkel néztem szerelmemre, miközben halk nyüszögés szerű hangot hallattam - Sehunnie.. - kuncsorogtam egy pusziért. Yeon-ah ígyis-úgyis közöttünk aludna..

- CH!- legyezgettem, mikor már mindegyikőjük lemászott rólam sikeresen. JunMyeon megúnta a játékot gondolom, és felém lökte törpém, mire majd összeesett, de végletekben épphogy el tudtam kapni.. Hogy neki mindig, mindig nyernie kell.

Hatalmas, elégedett mosoly ült ki arcomra, mikor megkaptam hőn áhított puszim - Szeretlek - nyávogtam, miközben fejem mellkasába fúrtam és átkaroltam derekát.

- Ezért még kinyírlak... - suttogtam oda JunMyeon-nak, mire csak kacsintott egyet. Magamhoz öleltem szerelmem, majd fejére puszilva kezdtem hátát simogatni. Elrontották a kemény "imidzsem.."

- Puhány vagy, Sehunnie - kacagtam markomba. Imádom húzni az agyát. Nem tudom, miért.. De mindig jót szórakozok rajta. Állandóan játssza a kemény csávót, ha mások is jelen vannak. Mondjuk, Sehun tényleg az.. Csak olyan vicces, hogy velem sosem ilyen és szeretem lebuktatni a másik énjét.

- Ennyire utálsz? - kérdeztem csalódott hangon, mire Minseok is beszállt a "szócsatába".

- Puhány vagy, Sehunnieeee~ - nyújtotta el becenevem végét, ezzel Baekhyun-t imitálva - Tudjuk mind, hogy puha vagy.. - cukkolt tovább.

- Az lehet... De ő az en kis puhány Sehunnie-m, és nem adom senkinek - nyújtogattam nyelvem, miközben szerelmembe csimpaszkodtam, mintha bármikor elvehetnék tőlem.

- Milyen érdekes, hogy ti egyfolytában olyanok vagytok, mint akik nemrég jöttek össze.. Bezzeg Yixing és JunMyeon.. Azoknak napi egy dugás és két puszi is elég, jól mondom? - faggattam a mögöttem lapuló szerelmeseket, kik értetlenül meredtek rám, majd rugdalni kezdtek.

Nos.. Chan-nak tényleg igaza lehet. De ez jó, nem? Pedig már nagyon hoosszúúú ideje együtt vagyunk. Vagyis, persze vannak olyanok, akik már évtizedek óta együtt vannak, de Sehun-nal nekem egy nap is egy örökkévalóság. Imádom. Átkaroltam szerelmem egyik kezét és vállának döntve fejem kapcsolódtam vissza a beszélgetésbe. Jó sokáig dumáltunk, mikor is indulnunk kellett a kicsiért - Kicsim.. Mennünk kéne Yeon-ah-ért..

- Ah, persze... - eszméltem - Na, srácok.. Jó szórakozást, meg minden.. - álltam fel, hogy rendbe szedjem magam. Mindenki kórusos nyavalygásba kezdett, de nem tudtam mit tenni, Yeon-ah fontos.. - Én állom a ma esti költségeket - próbáltam engesztelni őket, mire mindjárt jobb kedvük lett. Miután személyesen elbúcsúztunk mindenkitől, egy-egy halom ajándékkal kezünkben kimentünk az autóhoz. Integettem az ablaknál legyeskedőknek, majd -mivel nem ittam- beültem a sofőrülésbe, és már úton is voltunk a picihez.

- Yeon-aaah - guggoltam le a felénk szaladó csöppséghez, majd felvettem ölembe. A szülei már nem voltak itthon.. Ahh, miért hagyják egyedül szegényt. Még csak 5 éves.. - Papi, Papi! - rugdalózott ölemben, miután megpuszilt.
- Jó, jó, nyugi, már mehetsz - adtam át szerelmemnek.

- Szia törpicsek - borzoltam össze haját - Vigyázz, mert tiszta torta leszel.. Apropó. Kérsz tortát? - tettem le a földre, miután megkaptam üdvözlésem. Hevesen bólogatott, mire kezébe adtam a műanyagtányért egy mellékelt műanyagvillával - Megeteted? Addig én összeszedem a cuccait.. - néztem szerelmemre.

- Persze- fogtam kézen a törpét, s máris indultam vele a konyhába. Felültettem a direkt magasított székre és apró falatokat adagoltam szájába - Naaa, ne dobáld a Papát tortával, hé - tisztogattam felsőm.

- Ne rosszalkodj, SooYeon-ah! - kiabáltam le békés hangon. Hamar összekaptam pár holmit, majd már rohantam is le a mini szerelmeimhez - Még mindig nem etted meg ezt az egy szelet tortát? - roggyasztottam be térdeim, hogy egymagasságban legyek a tökfilkóval - Nem ízlik, manó? - simogattam buksiját, mire bekapta a villán lévő falatot, ezzel jelezve, hogy ízlik neki - Akkor hagyd, hogy a Papa megetessen. Oké? - pusziltam homlokára, majd elégedetten mosolyogtam rá.

Tátogtam egy köszit szerelmemnek, amiért segített a lurkó etetésének megkönnyítésében, majd tovább tömtem a legkisebbet - Na gyere, picúr - emeltem le a székről, s kibattyogtam vele pulcsijáért - Mindene megvan, Sehunnie? - kiabáltam be szerelmemnek az előtérből.

- Mhmm.. - követtem útjukon, majd bezártam a lakást. Majd jön a takarítójuk, úgyis.. A kulcsot bedobtam a tulya mögé, majd miután bekötöttük a kicsit, már indultunk is haza - Mit szeretnél csinálni ma? - néztem hátra SooYeon-ra a visszapillantóban.

- Papi, otthon megnézzük a Villám McQueen-t? - kérdezősködött a törpe - O.. Bacon? - hajolt le a szőrmókért és óvatosan simogatni kezdte, ügyelve arra, hogy ne húzza szőrét. Érdekes.. Más gyerekeknél ez úgy nézne ki, hogy addig tépik szegény kutyát, amíg le nem esnek a fülei.