229. rész

(Sehun, Baekhyun)

- Hhh.. - sóhajtottam gondterhelten. Balfasz vagy, Baekhyun.. Lassan odaértünk szerelmem anyukájához és siettünk is befele, hogy minél előbb láthassuk a csöppséget. Mikor benyitottunk, nevünket kiáltva futott felénk, hogy átölelje lábunkat - Szia, kicsim - guggoltam le hozzá, mire magához húzott.
- Szia, Papa - puszilt arcomra, majd sietett is szerelmemhez, hogy neki is adhasson egyet - Papiii~ - örült meg.

- Mi van kismanó? - vettem fel ölembe a pöttömöt, s puszikkal soroztam - Hiányoztál, te szaros - dédelgettem.
- Papi... Miért vagytok sötétben? A Papának nagyon jól áll.. - kommentált.

Felnevettem a kis szaros szavait hallva - Ünnepségen voltunk - válaszoltam szerelmem helyett.
-Ünnepségen? - nézett rám kíváncsian, majd hirtelen vállat rántott és mesélni kezdett - Képzeld, Papi, a mami annyira finom sütit csinált nekem! - lelkendezett a csöppség - De ne féljetek, nektek is hagytam belőle - vigyorgott.

- Igen? - csíptem pofijába - Akkor menjünk, együnk - vágtattam Soo-val ölemben a nappaliba, majd miután anyu üdvözölte szerelmem, minket is részesített egy ölelésben - Anyu, Bacon hol van? - érdeklődtem, miközben Soo majd leesett ölemből, annyira tömte szerelmem szájába a sütit.

- Mugi, kif hafer, moftmáf ehég hesz - állítottam le a törpét, amikor már annyi sütit nyomott számba, hogy becsukni se tudtam azt.

Nagyot nevettem, mikor megláttam szerelmem, teli szájjal - Soo, mit művelsz? -  vettem ki a kacarászó kezéből a sütit, de Bacon majdnem megette azt. Letettem az édességet egy tálcára, és a kezembe vettem a szőrmókot - Szia bundás, sziiaa - gügyögtem a kutyushoz, ki jókedvűen vakkantgatott - Te is hiányoztál, igen - dédelgettem.

Jó volt szerelmemet ilyen boldognak látni..
- Papa.. Mi ez a nyakadon? - simogatta a törpe a varratom
- Az egy tetoválás - mosolyogtam - Húúú, és ez lejön? - faggatott gyermekdeden.
- Nem, ez nem jön le - simogattam fejét.
- Ooo.. - világosodott fel - Ha nagy leszek, nekem is lehet ilyenem, papa? - lelkesedett.
- Majd megbeszéljük, de egyelőre még picike vagy ehhez - puszitam buksijára.

- Ha már neked is lesz, akkor én is csináltatok.. Egyen tetkónk lesz, Ugye Oh család? - kuncogtam - Bacon-ra meg bélyegszámot égetünk, mint a tehenekre.. - nevettem ördögien, a kutyussal szemezve.

- De Papi, ugye nem akarod bántani Baconnie hyung-ot? - nézett rá a kicsi ártatlan szemekkel - O! Hyung! - szaladt be szobába, majd macijával együtt tért vissza, s ölembe tornázta magát.

- Dehogy bántom - nevettem - Na, hogy aludtál az óriásmacival, hm? - kérdeztem, miközben ő a plüssnek suttogott valamit, míg Baekhyun arcát simogatta a játék kezével.

- Szép vagy, papa - suttogta a törpe, miközben arcom simogatta plüssével.
- Te is, kicsim - pusziltam feje tetejére.
- Jól aludtam, Papi, Matuka hyung és mami vigyáztak rám - válaszolt szerelmemnek.

- És mi is.. - mosolyogtam - Bár, egy kis kupit hagytunk magunk után a Papával, de seperc alatt összetakarítok majd, amíg te ügyesen kipakolsz a bőröndödből.

Basszus, tényleg.. Fut a lakás.. Nem baj, megoldjuk.. - Rendben Papi.. Gond egy szál sem - mutatott oké jelet kis csöpp hüvelykujjával.

- Ti is csináltok olyat, mint a nagyok? - kérdezte nagy szemekkel Soo - Tudod, amikor hangokat adtok ki miközben egymást masszírozzátok.. - magyarázott, de már én belevörösültem a mondanivalójába, nemhogy anyám meg Baek.. Ejj, Soo.

- Ömm.. Hát persze.. A papinak nagyon jó kezei vannak - kuncogtam. Hihetetlen ez a gyerek..

- Ya! - löktem oldalba szerelmem, mire hangos nevetésbe kezdett - Ez olyan marha vicces? - nevettem már én is.

- Papi, majd engem is megmasszírozol? - ugrándozott a törpe, mire hangos nevetésben törtem ki.

- Mi? Nem! - ráztam meg fejem hevesen, mire Soo szomorkásan lehajtotta a fejét - Na, jó.. Gyere, feküdj ide - paskoltam combjaimra, mire egyből nagyobb kedvvel felugrott, és oda feküdt, ahova kértem. Óvatosan masszírozni kezdtem a hátát, mire össze-vissza ficánkolódott, és jajjgatott
- Jaj, az öreg csontjaim - játszotta magát Soo.

Felnevettem a kicsi szavain - Már öt évesek, ugye Yeon-ah? - ültem melléjük, mire a törpe bólogatott.
- Au, Papi inkább hagyd abba - nyafogott - Papa, te hogy bírod ezt? - kérdezte nagy szemekkel, miközben próbálta helyre tenni csontjait
- Még kicsi vagy ehhez - simogattam.

- Pedig épp hogy hozzád értem.. Így hogy lesz belőled katona, mi? - cukkoltam.

- De Papi, ez nem ér! - tiltakozott - Én még kicsi vagyok, nem hallottad? - mászott át ölembe - A Papa tudja.. - duzzogott.

- Ch.. - fontam keresztbe karjaim mellkasom előtt - Megáll az ész, hogy ellenem fordulsz, te kis galád!

- Ne haragudj, Papi! - riadt meg az ölemben duzzogó, majd átmászott szerelmemhez és lenyomott neki egy hatalmas cuppanóst - Bocsánat, Papi.. Ugye nem haragszol?

- Ha kapok még puszit, akkor nem. De jó sokat kérek, hogy kiengesztelj! -kuncogtam.

- Rendben, Papi - vigyorogott a kicsi és azon nyomban puszilgatni kezdte szerelmem. Olyan édesek voltak.. Míg ők puszizkodtak én szerelmem anyukájával beszélgettem.

Széles mosollyal fogadtam a cuppanósokat, de mikor Soo befejezte, már folyt az arcomról a nyála.. Meg az övéről is.. - Papi.. Elzsibbadt a szám.. - nézett rám szomorkásan, miközben pofiját dörzsölte. Egy zsepivel megtöröltem arcát, és magamhoz öleltem.
- Csak most, beérem.. - pusziltam buksijára.

- A Papának nem is jutott puszi.. - hajtottam le fejem.
- Ehaaguj baba - nézett rám szomorúan a kicsi, mire mosolyogva megráztam fejem.

- Ha már nem fáj az arcod, adj neki is puszit, oké? - pattogtattam ölemben SooYeon-t, mire hevesen bólogatott. Annyira hiányzott ez a két kis manó a napomból..

- Gyere kincsem - vettem fel ölembe, majd puszilgatni kezdtem arcát -  Papa.. Írtam levelet Matuka-hyungnak, de még nem vitte el.. - kezdte a törpe - Már nem szeret engem? - esett kétségbe.- Dee, deee, hyung nagyon szeret téged, csak vigyáznia kellet rád és még nem volt ideje megnézni a levelet, de estére biztos válaszol rá - mosolyogtam bíztatóan.

- Kicsim, ugye nem felejtetted el apád temetését? - simított combomra anyu, mire megráztam a fejem - Holnap után lesz, 11-kor - közölte velem az infót, kedvesen mosolyogva.
- Anya, te hogy tudsz úgy mosolyogni, hogy elvesztetted azt, akit mindennél jobban szerettél? - érdeklődtem - Én nem bírnám ki..

- Nézd Sehunnie.. Ez egy örömteljes dolog. Máshol a temetéseken az emberek jól érzik magukat és örülnek, hogy az elhunyt most egy sokkal jobb helyen van. Apád mindig itt lesz velünk, kicsim - ölelte magához szerelmem - Nem lehetünk szomorúak emiatt, főleg nem ennyi idő után is. A gyásztól nem fog visszajönni és nem szabad azt kívánnunk, hogy itt legyen. Az olyan, mintha rosszat akarnánk neki. Ez így van jól, Sehunnie. Apád boldogan halt meg és most fentről, egy jobb helyről vigyáz ránk - mosolygott a nő.

- De én csak magamnak akarom Baekhyun-t.. - hajtottam le fejem - Nekem az nem lenne megoldás, hogy ő meghal, én pedig ünneplek, mert többé nem lehet velem.. - kezdtem könnyezni a gondolatra, hogy Baekhyun lehet, egyszer itt hagy.

- Hé, édes... - öleltem át szerelmem, majd arcára pusziltam - Shh.. Ne sírj, nincs semmi baj - dédelgettem.

Engem ölelő kezét megfogva próbáltam rendezni gondolataim, és némi krákogás után nagyjából összeszedtem magam, és Baekhyun-hoz bújva élveztem ki a vele töltött pillanatokat.

- Mami.. - hallottam meg a legkisebbik Oh hangját - Csinálsz nekem kakót? - kérte édes hangján, mire elmosolyodtam.
- Szeretlek - suttogtam szerelmem nyakába, majd megpusziltam azt.

- Én jobban - húztam félmosolyra arcom - Kakaófüggőt csináltunk a gyerekből.. - nevettem fel - Nemám kakaóbab díler leszel, öcsisajt! - kiabáltam utána, mire hátrafordult a nagy tipegés közben.
- Én? - mutatott magára, mire felhúztam egyik szemöldököm, és nevetni kezdtem - Yaa, Papii~ - kacagott - Mi az a díler? És.. Mi az a kakaóbaba?

- Jajj, te gyerek - kaptam fel ölembe, megpörgettem a levegőbe, mire édesen kacarászni kezdett - Imádlak, te kis szaros - dögönyöztem.

- De még nem válaszoltatok.. - nyavalygott - Majd, ha nagy leszel, elmondjuk - álltam fel már én is, s buksiját kezdtem simogatni.

- Így van.. csak még nem elég nagy - cuppogtam pociján, mire édes nevetésbe kezdett.
- Papa, eléég~ - kacagott - Most már haza megyünk? - nézett rám hatalmas szemekkel, mire letettem a földre.
 - Futás puszit adni a maminak - csaptam finoman popójára, és már spurizott is.

- Apa temetésén velünk lesz? - kérdeztem, miközben néztem, ahogy a szaros szedelőcködik - Vagy... Nem kéne ennyi évesen ilyen helyekre vinnünk?

- Hát.. Nem tudom.. Kérdezzük meg tőle - javasoltam, mondjuk nem tudom, hogy hova tennénk, ha nem akarna jönni..

- Mit kérdeztek meg tőlem? - tipegett elénk Soo, táskáját maga után küszködve. Leguggoltam hozzá, és megsimogattam fejét.
- El jössz velünk egy ünnepségre? - elég érdekes számomra, hogy ünnepségnek kell nevezni a temetést. Nekem sehogy sem az.

- Persze, Papi! - vigyorgott boldogan, majd hozzám szaladt és hatalmas szemekkel nézett rám - Papa, ugye majd kicsinosítasz? - lelkesedett.

- Biztos kicsinosít - kuncogtam, miközben anyutól köszöntem el. Remélem semmi OLYAT nem hagytunk elől.. - Na, ki ér ki gyorsabban az autóba? - lelkesedtem, mire SooYeon szaladni kezdett, s próbálta utólérni Baekhyun-t. Baek persze úgy tett, mint aki nagyon fut, közben egyre jobban lelassulva, hogy Soo utólérje. Mikor a törpe odaért elsőként az autóhoz, vidáman ugrándozni kezdett.
- Bibibiii~ Papi, én nyertem!

- Hát ezt megszívtuk.. - 'siránkoztam' - Nagyon ügyes kisfiúval volt dolgunk, igaz Papi? - vettem fel ölembe Soo-t.
- Papa, én már nagyfiú vagyok - tiltakozott a töpszli.
- Oh, pardon.. - kuncogtam.

- Persze, nagyfiú - nyitottam ki Baekhyun-nak az ajtót, hogy beültesse Soo-t. Miután bekötötte, ő is helyet fogalat, mégpedig az anyós ülésen-woow micsoda meglepetés..- és már indultunk is haza. Az autópályán megszólalt egy ismerős, szeretett zene, melyet Baekhyun és SooYeon énekelni kezdtek. Olyan aranyosak voltak, hogy alig bírtam levenni róluk a szemem. Tisztára, mintha ő lenne az édesapja.. Csak anyásabb.

- Yeon-ah, játszunk vakfogót, okés? - jutott eszembe a brilliáns ötlet, mikor házunk elé értünk. Szerintem hagytunk elő jópár olyan dolgot, amit neki nem kéne látnia.. - Te vagy a fogó, rendicsek? - húztam szemére baseball sapkáját, majd 'kergetni' kezdett - Itt vagyoook~ - csalogattam a szobába, míg szerelmem pakolászott kint.

Jó, hogy Baek kitalálta ezt mert szét voltak szórva a ruháink, és... Hát, na. Foltos a takaró. Gyorsan mindent viszonylagos rendbe varázsoltam,, és fáradtan ültem le a kanapéra.

- Aaaaaj, te nyertéél~ - cipeltem ki a szarost vállamon, majd ledobtam szerelmem mellé és rájuk mászva döntöttem el őket a kanapén - Imádlak titeket - puszilgattam hol Soo-t, hol szerelmem.

- Én is téged - válaszoltunk kórusban, és dupla puszit adtunk - Csak én jobban.. - kuncogtam.

Annyira boldog vagyok.. Remélem nem fogják elvenni tőlünk Soo-t.. Annyira a szívemhez nőtt és Sehun is imádja és.. ő már a mi fiúnk.. NEM vehetik el tőlünk.

228. rész (+18)

(Sehun, Baekhyun)

Egész száját bejártam nyelvemmel, miközben arcát simogattam. Néha megszívtam alsó ajkát, majd 'gyógyításképp' végig nyaltam a sértett területen, s egy puszit nyomtam rá, majd kerestem egy új felületet, hogy megszívhassam és begyógyíthassam.

Fenekébe markoltam, mire megugrott ölelésemben, ezzel ajkaimra egy széles vigyor csúszott a nyálcsere közben. Mikor elengedtem ajkait, folytattam a csipkelődést, hogy halljam hangját.

- Yaa~ Oh Sehun! - szóltam rá szerelmemre - Te pernahader! - mérgelődtem.

- Blablabla - vágtam a pofákat - Oh Sehun, te pernahajder! - utánoztam elvékonyodott hangon, dívásan.

- Yaaa~ Hogy mered?! - 'akadtam ki', mire ismét csak utánozni kezdett az előbbihez hasonlóan - Jinjja - ráztam fejem rosszallóan.

- Jinjja! - toporzékoltam - Szerintem verjük meg Sehun-t, és ássuk el a cseresznyefa tövébe!

- Aigoo~ - mérgelődtem - Sehun büntetése az lesz, hogy nem kap több puszit! - jelentettem ki durcásan, majd pöchendien felhúztam orrom és elfordultam, mellkasom előtt keresztbefont karokkal.

- De Sehun attól még adni fog - karoltam át derekát, majd nyaka puszilgatásába kezdtem - Hiába, ha Byun Baekhyun nem szeretné, akkor is puszilgatni fogja.

Felkuncogtam, mikor csikis területeimet kezdte puszilgatni, majd magammal szembe fordítottam, s arcát kezeim közé véve csókoltam tökéletesen ívelt szájára.

- Szeretlek - suttogtam kettőn közé, egy levegőszünet közben, majd ismét ajkaira tapadva ültettem fel a pultra.

Miközben csókolt, lábaimat dereka köré helyeztem, s kezeimet nyaka köré fontam, ezzel közelebb húzva magamhoz. Egyik kezem lassan hajába vándorolt, és buksiját simogatta, míg nyelvem lassan mozgattam szájában.

Megharaptam alsó ajkát figyelem elterelésképp, majd gyorsan fenekéhez csúsztattam kezem, nadrágján belül, és úgy markoltam rá kerekségére. Olyan tökéletes!

Cselekedetére egy kisebbet belenyötem a csókba, de ajkai falását nem hagytam abba. Hohóó, soha! Isten ments, hogy leszállja róla!

Kigomboltam nadrágját, de aztán kezeim átvezettem pólója alá, hogy felsőtestét tudjam simogatni. Tökéletesen puha a bőre, és néha még én sem hiszem el, hogy ez tényleg a bőre.. Szeretem, szeretem, szeretem! Imádom!

Egyik kezem pólója aljába akasztottam, s lassan elkezdtem felfele húzni az anyagot, ezzel felfedve izmos felsőtestét. Szemem elidőzött rajta egy kicsit, majd újra visszatapadtam édes puhaságaira.

Miután én is leküszködtem szerelmemről sikeresen felsőjét, nyakát kezdtem csókolgatni, s kezeim célirányosan nemessége felé vándorolva haladtak egyre lejjebb.

Hajába markolva hunytam le szemeim a keze és ajkai által nyújtott jól eső érzésre. Grabancába fogva felhúztam magamhoz és édes ajkaira tapadtam, miközben egyik kezem már cipzárjánál ügyeskedett.

Boxerén keresztül tagjára markoltam, míg másik kezem hátát karmolgatta. Alsó ajkára haraptam, s belekuncogtam csókunkba szerelmem reakciójára.

Akarva, s akaratlanul belesóhajtottam tevékenységünkbe, huncutkodása eredményeképp, majd lassan -ajkait nem eresztve- lemásztam a pultról és az egyik szoba felé kezdtem tolni szerelmem.

Kicsit meglepődtem, mikor ő kezdett engem tolni, és mikor beértünk a vendégszobába, felém mászott az ágyon is.. De, úgyis rég volt ez a felállás. Jobban magamra húztam testét, és nyakát átkarolva szorítottam magamhoz.

Feje mellett megtámasztottam magam két kezemmel és úgy szívogattam tovább ajkait, miközben lassan megszabadítottam nadrágjától és egyik kezem felszabadítva, nemességét kezdtem masszírozni.

- Most én vagyok az 'áldozat'? - kérdeztem kaján vigyorral arcomon.

- De még mennyire - kuncogtam, s lehúztam boxerjét is, majd puszijaimmal mellkasán lefelé haladva, lassan kényeztetni kezdtem tagja környékét.

Olyan furcsán éreztem magam, hogy semmit nem mertem csinálni.. Tényleg. Én nem ehhez vagyok hozzászokva, de tetszett, ami történik. Talán csak a rohamos tempóban változó mellkasom térfogata adott jelet az élvezetnek, melyet átéltem... De élveztem!

Mikor feltehetőleg elég ideig húztam agyát, lassan végignyaltam teljes hosszán, majd makkját kezdtem fogaimmal karcolgatni, s néha meg is szívtam azt. Eközben egyik ujjam már bejáratánál kutakodott, s végigsimított azon, majd lassan belé mélyedt, ezzel egy édes sóhajt kicsalva szerelmemből.

Összeszorított szemekkel tűrtem a vegyes érzést, mely egész testem bejárta. Jó volt.. Imádtam, de fájt is.. Hisz rég voltam én alul.

- Édes.. Biztos, hogy akarod? - néztem rá aggódó tekintettel, mikor már harmadik ujjam is benne volt, de nem nagyon láttam rajta az élvezet bármely apró jelét, pedig igyekeztem minél nagyobbat okozni neki.

- Biztos! - vágtam rá zsigerből - Akarom, akarom, akarom! - hajszoltam - Csak szokatlan... - mosolyogtam bíztatóan. Imádom, mikor az ilyen pillanatok elbasszák szinte az egész szex hangulatát..

- Rendben - sóhajtottam megkönnyebbülten, majd ujjaimat nyelvemre váltottam fel, s egyre beljebb toltam benne azt.

Egy kéjes nyögés szakadt fel torkomból, mikor megéreztem nyelvét bejáratomnál. Egyre csak ficánkolódtam alatta, de ő akkor sem hagyta abba, mikor már nagyon nyöszörögtem.. Akárhányszor magamhoz akartam nyúlni, valamilyen módon megállított benne - Khérlekh.. - ziháltam - Téged akarlak.. - próbálkoztam.

Nem kellett kétszer mondania, nyelvem lassan kihúztam belőle és óvatosan belé csusszantam.  Minden egyes mozdulatomra odafigyeltem, nehogy valami olyat csináljak, ami neki fájhat.

Beharaptam alsó ajkam az érzésre, hogy egyre jobban kitöltött nemességével. Idő közben pici, hangos nyögések hagyták el torkom, melyeket Baekhyun némított el puhaságaival.

Lassan.. de tényleg nagyon lassan mozgatni kezdtem csípőm odafigyelve, hogy ne csak egy helyben álljak, mert akkor 100%, hogy eldurrantam volna. Annyira szűk..

- Nem jó? - kérdeztem aggodalmas arckifejezéssel. Ha nem lenne neki jó, akkor sem tudnék nagyon mást csinálni.. Hisz ilyen vagyok... De az arca valahogy túl sok komolyságot sugározott.

- Kicsim.. - mosolyogtam rá, miközben fölé hajoltam - Tökéletes vagy - csókoltam ajkaira, ezzel elállva a sok butaság útját.

Vissza akartam kérdezni, hogy biztos-e... De megszólalni sem hagyott. Kezeim nyaka köré fontam, és haját markolgattam, miközben lassan mozgott bennem. Mikor valamennyi időre engedte ajkaim, egy-egy vékony sikoly-szerű sóhaj hagyta el ajkaim. Ájulásig tudnám ezt csinálni vele..

- Imádom a hangod.. - suttogtam ajkaira, majd puszikat szórtam rájuk, miközben gyorsítottam egy hangyányit a tempón. Számmal áttértem nyaka szívogatására, s közben egyik kezemmel bimbóit izgattam keményre.

Kezeim fenekére vezettem, és belemarkoltam, mire egyszerre felsóhajtottunk - Én is a tiéd.. - kuncogtam pimaszan, majd közelebb húzva magamhoz, gyorsításért sóvárogtam - Gyorsabbanh..

- Kérése számomra parancs - pusziltam ajkaira, majd óhajának megfelelően, gyorsabb mozgásra bírtam magam. Ahogy ott nyögdéselt és markolta a lepedőt.. Hát én majdnem elaléltam. Iszonyú szerencsés vagyok. Lábait magam köré igazítottam, így még mélyebbre hatolhattam benne.

Fejem hátracsapva, homorítva karmoltam Baekhyun-t ott, ahol értem - M-mégh.. Akaromhh.. - nyöszörögtem, mikor elengedte ajkaim. Egy kicsit erősebbre váltotta a tempót, de akármi durvábbat tett volna sem bántam volna..

- Ugye tudod, hogy holnap állnod kell? - kérdeztem perverz vigyorral, mire csak vállat rántott - Hát, rendben van.. - haraptam gyengéden nyakába. Annyira durván felizgat ezekkel, hogy szerintem még két perc és adios!

- Mh… - sóhajtoztam elvékonyult hangon - Azt akarom, hogy ájulásig basszh.. - csúszott ki számon a mondat, mire arcom elé emeltem kezeim szégyenemben. Jézusom, Oh Sehun! Magadnál vagy??!

- Mondd még egyszer.. - mordultam fel, mire halkan, remegő hanggal elismételte előző mondatát. Amint befejezte, egy erősebb mozdulatot tettem meg csípőmmel, mire felsikkantott. Már éreztem, hogy a végénél jár, mert folyamatosan szűkült..

- M-mégh.. - sóhajtottam, mire fenekembe markolva kezdte a folytonos durva tempó diktálását - A-aah, igenh.. - homorodtam, a lepedőt markolva - Ott! - sikkantottam, mikor eltalálta gyengepontom. Folyamatosan próbálta megütni bennem ugyan azt a helyet, mire már szinte szolmizáltam, de végül az adta meg az utolsó löketet számomra, hogy magamban éreztem nedvét, mely érezhetően egyre csak türemkedett ki, de Baek nem engedett neki utat. Hangos sikolyok közt hasfalamra élveztem, és hiába remegtem már, Byunnie még mindig kínzott az apró csípőmozgásaival, és azzal, hogy lenyaltam rólam élvezetem. Ez a gyerek..

- Szép hangod van - kuncogtam markomba, mikor ziháló teste mellé heveredtem - Hunnie~ szeretlek - pusziltam ajkaira, mire arcom kezdte simogatni. Úgy tűnt, most annyira elfáradt, hogy szó szerint azt sem tudja, hogy fiú, vagy lány.. De imádom. Óvatosan hozzám bújt, és egy nyammogós „Én is téged” után elaludt rajtam.

Másnap reggel sajgó fenékkel keltem, mely fanyarú arcot varázsolt fejemre. Míg Baek aludt, én átkullogtam egy köntösben a fürdőbe, és egy forró habfürdő áldozatává váltam. Jól esett..

- Hunnie? - dörzsöltem meg szemeim, mikor nem éreztem magam mellett szerelmem. Kinyitottam pilláim, s láttam, tényleg nincs mellettem. Pedig mellette szerettem volna kelni.. - Sehun, hol vagy? - ültem fel kómásan az ágyból.

Mikor meghalottam szerelmem fáradt hangját, elmosolyogtam, és kikecmeregtem a kádból, majd egy törcsivel derekamon visszatornáztam magam manómhoz - Baekie? - utánoztam, mire csak mosolyogva nyammogni kezdett. Mellé ültem az ágyra, -igaz még fájó seggel, de nem volt már annyira vészes…-, mire hozzám bújt, és mellkasomra puszilt - Jól aludtál? - simogattam fejét, mire bólogatott.

- Elmegyek zuhanyozni..- álltam fel pucéran, mire kaján vigyor csúszott Sehun arcára. Fenekemre paskolt, s én csak fájdalmas fejet vágva kuncogtam - Yaa~ Ne bántsd a földgömböm! - szaladtam a fürdőbe.

- Istenem, sosem nő fel.. - dőltem el sóhajtva az ágyon. Pár perc múlva arra lettem figyelmes, hogy Baek becsoszog a szobába, és mellém fekve kezdte simogatni nyakam, bamba tekintettel - Mi az, kicsim? - fordultam felé testemmel.

- Ma megyünk a temetésre.. - sütötte le tekintetét - És még állni sem tudsz majd rendesen miattam.. - mondta bánkódva. Istenem, nehogymár ezt sajnálja..

- Figyu.. Jó volt az este? - kérdeztem, mire bólintott - Akkor? - tűrtem el haját arcából, miközben kérdőre vontam.

- Igen.. Csak nem akartam, hogy fájjon neked.. Ne haragudj rám.. - néztem rá bűnbánóan.

 - Lehetek őszinte? - kérdeztem, mire bólintott - Ennyire jól még az életben nem éreztem magam, ha én voltam alul - nevettem markomba s rámászva arcára pusziltam, majd visszahelyezkedtem kezdetleges pozíciómba.

Vigyorogva megráztam fejem, majd még hemperegtem egy kicsit, de aztán  kikászálódtam az ágyból és felvettem a ruhám a temetésre. Vagyis egy fekete öltönyt.. Jaj de nem szeretem.. Feldobtam szemüvegem s kész is voltam.

- Waa.. Már bánom, hogy nem kiöltözős esküvőnk volt.. - gondolkodtam hangosan, majd kicsoszogtam a szobából, le a lépcsőn, egész a konyháig, hol feltettem egy adag kávét főni.

- Hunnie? - pislogtam szerelmem hűlt helyére, majd utána mentem - Kiöltözős esküvőt akartál? - faggattam - Még lehet - mosolyogtam.

- Számomra az az esküvő.. Több volt a tökéletesnél - mosolyogtam elégedetten szerelmemre, miközben a pultot törölgettem unalmamban - Csupán az az egy szó, az az igen..  Olyan örömet adott akkor, és most, hogy életem végéig lesz, mi felvidítson.

Hogy lehet valaki ENNYIRE ÉÉDES?! Se szó, se beszéd, egyszerűen csak nyakába ugorva öleltem magamhoz, annyira boldoggá tett ezzel a pár szóval. Mondjuk mikor nem tesz azzá?

- Mi van, te maki? - kuncogtam, miközben visszaöleltem - Szeretlek. Nagyon - öleltem magamhoz, testét, fájdalmam ellenére.

- Én imádlak - szorongattam - Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon - puszilgattam össze vissza.

- Na, eridj! - kuncogtam s leengedtem a földre, mire durcásan elengedett, és hátat fordított. Nyakába pusziltam, majd szembe fordítottam magammal, és hosszasan megcsókoltam, majd futottam öltözni.

Jinjja, ez a gyerek.. Ezer meg ezer pillangó repkedett hasamban, mikor megcsókolt. De minden egyes alkalomkor ezt érzem és elmondhatatlanul nagy boldogsággal tölt el. És a tudat, hogy életem végéig mellettem lesz.. minden képzeletemet túlszárnyalja. Imádom.. Megvártam, míg összekészülődik, majd elhagytuk a házat. Ahj, temetés.. És nemsokára az apukájáé is lesz.. Nagyon félek... Rettegek, hogy megint nem fog velem beszélni.. Soo-nak nagyon rosszul esne, hogy áll vele szóba az apukája, akire ráadásul felnéz. Úgy csillog a szeme annak a kisgyereknek, amikor Sehun valami trükköt tanít neki, vagy csak szimplán beszélgetnek. Imádja őt és ha a Papi nem állna vele szóba, nagyon szomorú lenne..

- Ahh, ne maradjunk sokáig.. Látni akarom a szarost - mosolyogtam, miközben Soo-ra gondoltam - Szerinted nincs baja? Vajon a macival alszik? Remélem nem sírt.. - magyaráztam, már a taxiban ülve.

- Nyugi, biztosan nincs semmi baja. Szerintem anyukádnak sem volt nehéz dolga vele - mosolyogtam bíztatóan, mikor odaértünk - Egész biztos, hogy a macijával aludt, hisz láttad, mennyire örült neki, amikor megkapta. Ráadásul tőled - pusziltam arcára már az ajtó előtt állva.

- Mh - bólintottam egy félmosollyal arcomon, majd fapofával besétáltam a ravatalozóba. Ha lehet ilyet mondani, szép volt a koporsójuk.. És, igazából ők is.. Előkelők.. Én is ilyen leszek majd?

Olyan szar lett a hangulatom pillanatok alatt.. Sokan voltunk.. és mindenki feketében volt, mondjuk egy temetésen ez normális.. Ahh, alig bíztam megállni, hogy ne sírjak.. egy-két könnycseppet el is hullattam.. Sajnálom, hogy ez történt velük.

Szegény Soo.. Biztos nagyon sírna, ha itt lenne.. Viszont, nekem még arra sem volt időm... Azonnal pofátlanul mellém tolakodtak Soo feltehetőleges jövőbeli gyámjai, és magyarázni kezdtek, hogy nincs jogom ahhoz, hogy magamnál tartsam a kicsit.. Ajaj, kezdődik.

Figyelmes lettem a pusmogásra mellettem, és mikor odanéztem már sejtettem a szitut. Fasza.. Fogtam magam és fapofával beálltam közéjük, hogy kuss legyen és tovább hallgattam a beszédet. Pofátlanok..

- Köszi - suttogtam szerelmem fülébe, mire csak oldalba lökött, hogy maradjak csendben. Az egész szertartást figyelemmel kísértük, majd 1-1 szál virággal elbúcsúztunk SooYeon szüleitől, és miután eltemették őket, rendhagyóan mentünk a torra.. Hogy ott milyen balhé lesz.

Nagyon nem volt kedvem most ehhez a balhéhoz, de ez van.. Nem fogom annyiban hagyni, ha a mi gyerekünkről van szó.

Mihelyst beértünk a terembe, ránkstartoltak az úsjágírók, és a fotósok.. Én meg Baekhyun kezét szorongattam. Azon nyomban elengedtem szerelmem, és hátam mögé bújtattam, majd a kamerákat és a mikrofonokat eltolva arcomból, átmentem a másik, mellette lévő terembe. Ott sem volt jobb a helyzet.. A markába röhögő pár fogadott minket, kik Soo-t, és a holt szülei vagyonát magukénak akarják. A pénzt vihetik, de Soo-t nem... - Ha SooYeon gyámja akarsz lenni, nem bújkálhatsz a kamera elől, Sehun - szólt felém a nő, széles vigyorral arcán.

Mintha csak Sehun akarna SooYeon gyámja lenni.. Na jó, Sehun azért mégiscsak valaki a társadalomban, így viszont már értem.. De attól, hogy én csak egy vagyok a sok közül, úgyanúgy jogom van megvédeni a MI fiúnk! Bár lehet, hogy amíg engem kihagynak ebből, addig nem kéne beleszólnom.. Szóval inkább csak meghúzódtam szerelmem háta mögött és csendben figyeltem.

- Melegeknek a homokozó való, nem egy kisgyerek.. Egy élettel játszadoztok! Hol van most SooYeon? Melyik oviban? Vagy beadtad a gyerekmegőrzöbe? - kapcsolódott be a férfi is a szekálásba - Hallgatja, ahogy a megvett fiúddal játszadoztok a szobában? - nevetett magán - Lányok már szóba sem jöhetnek, mert terhesek lennének, nemde Sehun-ah?

- Na ebből elég! - kapcsolódtam most már be a vitába én is, mert ez így nem mehetett tovább - Kik maguk, hogy így beszéljenek vele? Csak nem maga szarta a spanyol viaszt? Az, hogy nem egyezik a szexuális beállítottságunk, nem jelenti azt, hogy nem tudunk gondoskodni SooYeon-ról. Nem akarjuk, hogy magukhoz hasonló sznob és hulladék emberekhez kerüljön. Mindent meg tudunk neki adni és nálunk jobb helyre nem mehetne - osztottam ki őket.

Szeretem Baekhyun-t, de a cég érdekében.. És a saját magánéletünk érdekében.. Nem szabadott volna elmondania, hogy tényleg együtt vagyunk. Épp készültem távozni, de mikor kinyitottam az ajtót, beesett rajta egy riporter, aki a mikrofont a kilincslyukhoz illesztve vette fel a bent elhangzottakat. Úúú, de megtaposnám.. De semmi jó nem lenne belőle. Idegesen szedtem lábaim, amilyen gyorsan csak tudtam, egészen a taxinkig. Megvártam, míg Baek is beszáll, és orrnyergem masszírozva diktáltam be a sofőrnek a címet.

Szerelmem reakciójából már tudtam, hogy valamit nagyon elcsesztem.. Ha ezek után nem kapjuk meg Soo-t az az én hibám lesz.. Ajj, tudom, hogy nem szabadott volna. Kussba kellett volna maradnom, de EZT IS ELBASZTAM! Pedig mér kezdtem azt hinni, hogy kinőttem belőle, de nem.. Ez életem végéig kísérteni fog.. Szerencsétlennek születtem. Sőt, meg se kellett volna születnem! Sokkal jobb lett volna mindenkinek.. Meg sem mertem szólalni, csak a lehető legjobban összehúztam magam az autóban.

- Nem hagyjuk, hogy elvegyék tőlünk - húztam magamhoz szerelmem, majd fejét kezdtem puszilgatni - Nekem ez a gyerek az életem. Nem vehetik el.. - jó, Baekhyun fontosabb, de ezt szerintem tudja.

- Sajnálom.. - hajtottam le fejem - Elszúrtam.. - sütöttem le tekintetem. Nélküle tényleg nem szabad döntéseket hoznom, mert rossz vége lesz..

- Nem, dehogy - dörgöltem orrom arcának - Egyszer úgy is megtudták volna, és amúgy sem szégyellem - kulcsoltam össze ujjaink, majd füle tövébe pusziltam.

227. rész

(Sehun, Baekhyun)

- Hiányoznak.. - ültem be fanyarú pofával az autóba - Menjünk vissza értük - nyavalyogtam, de nem gondoltam komolyan. Baek-el akarok lenni...

- Én már nem is vagyok jó neked? - 'duzzogtam', s elfordítottam fejem a másik irányba és fújtattam egyet dühöm kifejezéseképp.

- Dee.. - dörgölőztem hozzá, mint egy macska, de elnyomta a fejem. Ennek ellenére, nem adtam fel - Kicsim, szeretlek - biggyesztettem le alsó ajkam - Nagyon szeretlek.

- Én is téged - pusziltam ajkaira vigyorogva - Sőt, én imádlak - kuncogtam.

- Te.. - forgattam meg szemeim - Mit szeretnél enni? - indítottam az autót - Akkor úgy megyünk, hogy útba essen olyan kajálda.

- Hm.. - gondolkodtam erősen - Mit szólnál a közeli mexikóishoz? - támadt egy fantasztikus ötletem. Rég ettem már Taco-t.. Nyami.

- Életemben nem jutott volna eszembe - nevettem, s célba vettük az említett helyet - Amúgy.. Luhan szeretne veled beszélni… - találtam ki gyorsan egy kamu alibit, hogy ne legyen otthon - Este 8-ra hívott fel magához, téged. Csakis téged. Ne kérdezd, nem tudom mit akar.. - mentegetőztem előre.

- Hm.. Fura.. - állapítottam meg. Vajon mit akarhat? - Előtte elmegyek edzésre - nevettem.

- Jaj, öt perc alatt nem leszel Erős Pista.. - gúnyolódtam - Főleg nem akkor, ha nem is eszel.. Olyan vagy, mint egy szita.

- Yaa~ Ne kritizálj.. - duzzogtam - De ha gyakran eljárunk, majd muszklis leszek - kuncogtam

- Eljárunk, ha eszel. Ezt már megbeszéltük - nyújtottam ki nyelvem - Asszem' feleslegesen vettem meg a kondibérletet anno 1923-ban..

- Valóban, mintha már ezer éve házasok lennénk.. - merengtem - De eszem rendesen! - jelentettem ki magabiztsan.

- Mikor? Hol? - csíptem köldökébe - Az a baj, hogy nem tudok rád haragudni. Ha tudnék, ez lenne az egyetlen dolog, amiért tuti, hogy hozzád sem szólnék.

- De én eszeeem~ - nyavalyogtam - Egy csomó hízlaló kaját eszek! - bizonygattam igazam - Most is mexikóiba megyünk - érveltem.

- Akkor hol a hájad? Hm?/Elment nyaralni, mi?

- Nem iiis~ Nem akarok dagi lenni.. De eszek rendesen - nyávogtam tovább.

- Nem leszel dagi.. Csak eszel - parkoltam le - Ha így folytatod, puszi helyett kaja lesz az ajándékod. Értve vagyok?

- Igen.. - duzzogtam, majd morcosan betrappoltam az étterembe.

Felnevettem, ahogy szerelmem vonszolta magát előttem, de mivel a pincérhez sem volt hajlandó hozzászólni, rendeltem neki ugyan azt, mint jómagamnak. Mikor áthajoltam az asztal felett, hogy megpuszilhassam, fújtatva fordult el tőlem. Egész addig csinálta ezt velem, míg rá nem jöttem a taktikára. Megcsikiztem az oldalát, mire össze-vissza kapálózott, így elértem száját, és kezemmel közel tartva testét, megcsókoltam.

Belemosolyogtam a csókba, s nyelvem szájába vezetve mélyítettem el azt. Imádom.. Úgy érzem, vele teljes az életem.. Jó, mondjuk ez nem újdonság, de így van.. Na és persze Soo és Bacon.. - Szeretlek - pusziltam szájára még egyszer.

- Imádlak.. - simogattam arcát, mire krákogást hallottam oldalról.

Mikor meghallottam a furcsa hangokat mellőlünk, odafordítottam tekintetem, s felhúzott szemöldökökkel végig mértem a pasast. Nekem csak ne krákogjon! Azt csinálok a szerelmemmel, amit akarok és ott és akkor, amikor csak akarom és ahol akarom!

Kuncogva fordítottam el szerelmem fejét a pincértől, ki lerakta az ételeket, és számla nélkül itt hagyott minket - Ingyen kaja.. - rántottam vállat.

- Akkor legközelebb is ide jövünk - nevettem, majd nekiláttam Taco-nak - Mmm.. És még finom is.. - élvezkedtem.

Rég láttam ilyen jóízűen enni.. Hatott volna a puszis fenyítésem?.. Annyira figyeltem, hogy hogy eszik Baek, hogy én elfelejtettem enni.. De! Boldog voltam, mert evett.

- O.. - álltam meg hirtelen az evéssel, mikor láttam, hogy ő csak bámul - He em efel? - kérdeztem teli szájjal.

- Teli szájjal nem beszél - utasítottam, mire boldogan rágcsálni kezdte a félbehagyott ételét, majd én is csipegetni kezdtem. Figyelnem kellett volna, mert öt perc alatt elszublimált valahova a tál tartalma... Amit sehol sem találtam - Te mind megetted? A nagy adagot? - csodálkoztam.

- Mmm - gondolkodtam el egy rövid ideig, hogy valóban én ettem-e meg azt a rengeteg kaját - Mhm! - tartottam fel mutatóujjam, mikor rájöttem, hogy én voltam - Nem kellett volna ennyit ennem? - aggódtam - Lemozgom, ígérem!

- Nem, nem! Most jó, meg ne mozdulj.. Ezt magadra kell szedned - nevettem - Csak az áá... Lálá - hagytam félbe.. Pontosabban negyedbe mondandóm, mikor majdnem elszóltam magam az esti programokról.

- Milyen dalos kedvében van valaki - kuncogtam - De ha meg sem mozdulhatok, akkor hogy menjek ki a kocsihoz? Itt hagysz örökre? - estem kétségbe.

- Kiviszlek - tettem, ahogy mondtam, s karjaimba kapva indultam szerelmemmel az autóba. Figyeltem, mikor beültettem, hogy nehogy valahol elhagyja a fejét, vagy egyéb testrészeit, majd én is beültem mellé - Látod, nem kell mozognod - nevettem.

- De ez nem ér~ - nyavalyogtam - Te így még izmosabb leszel és én eltunyulok - nyafogtam.

- Nem, ez nem igaz - kuncogtam, majd az autót elindítva mentünk hazafelé - Szólok Luhan-nak, hogy mész, oké?

- Mm - bólogattam. El is felejtettem, hogy Luhan-hoz kell mennem. Tényleg.. Mit akarhat?

Mikor hazaértünk, nem szálltam ki a kocsiból, hanem egyből hívtam Chan-t. Ő benne van a játékban.. Remélem.. - Szia, Lu~ - köszöntem kedvesen, mire Chan értelmetlenkedett, egy 'He?!' kíséretében - Akkor majd Baek megy, TUDOD, amit mondtál - emeltem ki a részt, mely értelmessé tette a sztorit az égimeszelő számára. Végre megszólalt: 'Aha, aha, aha'. Értelmes.. Lehet, hogy nem érthető a sztori, de Luhan nem tud róla, hogy Baek megy oda.. És majd tervek szerint a veszekedésükkel annyi idő elmegy, hogy meg tudom csinálni, amit akarok, mire hazaér szerelmem. Már, ha veszekednek... És csak azért hívtam fel Chanyeol-t, hogy fültanúja legyen a kamunak, miszerint Luhan tud arról, hogy ő megy oda. Géniusz, mi?

- Majd jössz értem, vagy nézzek buszt? - ajánlottam fel a lehetőségekett, mikor Luhan-hoz indultunk tovább.. És elég gyorsan odaértünk.

- Hívj taxit - választottam a c lehetőséget - De küldd el a rendszámát, csak a biztonság kedvéért... - kötöttem lelkére, majd egy csók után útjára engedtem.

Annyit aggódik.. Komolyan küldjem el a taxi rendszámát? Aish, ez a gyerek. Hiába kopogtam, csengettem, senki sem nyitott ajtót vagy fél óráig. Meguntam az ácsorgást és felhívtam Luhan-t -igen még nagyon régről meg van a telefonszáma-, hogy mégis hol a retkes faszomba van. De.. hallhatólag fingja nem volt, hogy mi van. Pár perccel később végül ideért es tisztáztuk a dolgokat. Lu nem is tudott arról, hogy jövök!! De Sehun a fülem hallatára beszélt vele. Mi folyik itt? Elköszöntem Luhan-tól és hívtan egy taxit, minek rendszámát már postáztam is szerelmemnek.

Már jön is haza?? Még csak most főzök.. Bár, már minden más kész van.. De ilyen gyorsan?????

Remek.. Akkora dugó volt, mint Buddha valaga és vagy  háromnegyed órán keresztül a taxiban rohadtam. Mikor végre hazaértem, megköszöntem a fuvart, fizettem és már szaladtam is szerelmemhez.

Mikor megláttam a taxit bekanyarodni, leoltottam a főkapcsolóval minden lámpát, és meggyújtottam az utolsó gyertyát is az ezer közül, melyek a házban voltak szétszórva. A nappaliban, egy nagy bambuszlapra megterítettem a földön, és két párnát ülési alkalmatosságképp az 'asztal' két végébe tettem. Az étkező közepén pedig volt egy nagy gyertyatartó, sok kis gyertyával. És, egy doboz bonbon, hogy hízzon a segge.. Próbáltam minél hízlalóbb kajákat összedobni, pl.. Pizza?

- O.. Hunnie? - néztem körül a lakásba, ahol mindenütt sötétség uralkodott. Viszont mikor beljebb mentem, tátva maradt a szám. Szóval erre ment ki a játék. Istenem, annyira aranyos - Woo~ - csodálkoztam, majd szaladni kezdtem felé és ölébe ugrottam. Szájára nyomtam egy jóóó nagy cuppanóst, s vigyorogva öleltem magamhoz.

Boldogan öleltem magamhoz a törpét, aki csimpánz módjára akaszkodott testembe. Jaj, de szeretem.. - Na, Luhan-nal hogy ment? - kérdeztem kuncogva.

- Te kis huncut! Luhan nem is tudott semmit! Otthon se volt - nevettem - És a közlekedés egyszerűen pocsék..

- Jaj, a szegéény.. - 'sajnáltam meg' szarkasztikus hangnemben - Borzasztó lehetett neked - tettem le a földre testét - Biztos éhes vagy.. - nevettem.

- Hoo, de még mennyire - simiztem meg korgó pocakom. Pedig ma rengeteget ettem.. - Úúúú~ Ezt mind te csináltad? - tátottam el szám. Tényleg nagyon szépen meg volt csinálva minden..

Csak viccelődtem, de ha tényleg éhes, az jó jel! - Nem, a szekrénymanók is segítettek - nevettem viccemen, ami kicsit sem volt vicces - A spagettit villával eszed, ugye? Vagy egy órát el akarsz vele szarozni? - kérdeztem, egy pár pálcikát, és egy villát lebegtetve kezeimben.

- Jó lesz a villa - vettem ki kezéből az említett evőeszközt - Mm.. - szagoltam a levegőbe, majd megnyaltam szám szélét az illatokra.

Bár az én szám szélét nyalogatná... NA, JÓ NEM! Most eszünk.. - Jó étvágyat - mosolyogtam elégedetten, és vártam a reakcióját főztömre.

Viszont kívántam, majd falatozni kezdtem az ételből - Nem mondod komolyan, hogy ezt mind te csináltad? Isteni finomak! - dicsérgettem, mután mindent végigkóstolgattam.. Hát jó sokat be is tömtem..

- Mit gondolsz? Ide hívtam Gordon Ramsey-t, hogy főzzön neked? Az drága lett volna! -nevettem.

Vigyorogva falatozgattam tovább, mígnem már egyik tányéromon sem volt semmi - Mmm.. - simiztem pocakom jóllakottan - Köszönöm ezt az iiiisteni vacsorát - vigyorogtam.

- Köszönöm hogy az eeenyém vagy - válaszoltam hasonlóképp mint ő, majd szájára pusziltam.

- Imádlak - csókoltam meg hosszabban - Nagyon, nagyon, nagyon - dörgöltem össze orrunk.

- Nagyon nagyon nagyon nagyon - nyomtam el homlokánál - Nagyon! - kuncogtam.

- Naaa~ Puszit akarok! - nyavalyogtam. Ch.. Azt hiszi megússza? Igen? Hát nagyon téved..

Kinyújtottam nyelvem, majd szaladni kezdtem a gyertyák közt - Ha elkapsz, akkor adok!

- Yaa~ Gyere vissza! - szaladtam utána - Jinjja! - nyafogtam - Ez nem ér, egy csomót ettem! - duzzogtam - Yaa~~

- Bocsi, törpe - álltam meg, hogy utólérjen. Mikor beért, szorosan magamhoz öleltem, és alsó ajkán végignyalva mélyítettem el azonnal csókunk.

226. rész

(Sehun, Baekhyun)

- Matuka? Komolyan? - nevettem - Hát, oké, villám McQueen..  Kérsz kakaót, szaros? - battyogtam a konyha felé.

- Igeen~ - kiáltotta vidáman - Kakaó, kakaó, kakaóóó~ - futkározott fel-alá.

- Vigyázz, nehogy eless! - hallottam meg szerelmem aggódó hangját. Mosolyogva csináltam két adag meleg kakaót, minden szeretetem beleadva, majd felszolgáltam a két manónak - Papa is kap, mert szeretem - pusziltam az említett homlokára.

- Imádlak - pusziltam ajkaira, majd szürcsölgetni kezdtem a gőzölgő finomságot - Csak lassan, nagyon meleg - simogattam a törpe buksiját.

Soo nyakig kakaós volt, természetesen a ruhája is olyan lett.. Nagyot nevettem, mikor nyújtotta a bögrét még egy adag finomságért, egy nagy barna folttal az arcán - Hozom, máris.. Csak nehogy cukormérgezést kapj.

- Én iis~ - vittem oda bögrém egy újabb adag édességért - Annyira finom, hogy nem lehet neki ellenállni.. Pont olyan, mint te - pusziltam szerelmem arcára.

- Azt mondod? - kuncogtam, majd ujjammal orrára és szájára kentem a kakaóból - Eszegesd - kuncogtam, majd lenyaltam párnáiról az édességet.

- Levegőre van szükségem - vigyorogtam, várva, hogy megkönyörüljön rajtam.
- Papi, gyorsan! A Papa meg fog fulladni, ha nem adsz neki levegőt - aggódott a törpe.

Volt egy érzésem, hogy nem ezt kellett volna kitalálnunk a csókolózás szinonímájaként.. Mosolyogva csókoltam szerelmem ajkaira derekánál közelebb húzva magamhoz, míg ő nyakam köré kulcsolta kezeit. Elég hosszúra nyúlt ez a lélegeztetés, és majdnem kefélésbe torokollott, de még jó, hogy Soo időben kérdezte, hogy 'Papa... Nem elég a levegő?'

Vigyorogva váltam el szerelmemtől - Most már talán elég lesz.. - pusziltam még szerelmem ajkaira utoljára.

- Majd még kap a Papa, ha megérdemli - nevettem, majd kezébe nyomtam az újabb bögre kakaót, és SooYeon-nak is odavittem, aki sikeresen leborította a fehér szőnyeget a barna löttyel idő közben. Kitágult szemekkel kapkodtam el mindent a kifolyt kakaó körzetéből, mire a kicsi csak nagyokat pislogva kezdte remegtetni száját, majd rázendített a sírásra.
- Papi, bocsánat, én nem akartam, ne haragudj rám, kérlek, Papi, szeretlek! - mondta, a maciját ölelve. Egyem meg, nem is voltam rá mérges.. Felvettem kezeimbe, és úgy próbáltam meg csitítgatni.
- Semmi gond, pajti - puszilgattam.
- De Papi, elrontottam - sírt továbbra is keservesen.
- Ez butaság! Most sokkal szebb lett, olyan mint egy boci - kuncogtam.

Szerintem.. Yeon-ah azért reagálhatott így, mert már megszokta, hogy ilyenkor leordítják fejét.. Gyorsan elszaladtam egy szivacsért és tisztítószerért, majd kisikáltam a foltot és kitettem száradni a szőnyeget - Látod Yeon-ah.. Holnapra szebb lesz, mint új korában - pusziltam buksijára.

- Azt hittem, kiabálni fog a Papi.. - törölgette szemeit, szomorú arckifejezéssel.
- Sosem bántanánk téged, manó - simogattam - Ez amúgy sem a te hibád volt, és nem szándékos volt.. Ha meg az is lett volna, ki tudjuk mosni a szőnyeget.. És előfordul az ilyen.

- Yeon-ah.. Miért gondoltad, hogy a Papi kiabálni fog? - érdeklődtem.
- Apu mindig kiabált velem, ha valami rosszat csináltam.. - érkezett a válasz. Tudtam..

- Sosem fogunk bántani, törpe - csipkedtem arcát, mire kacagni kezdett - Ezt már szeretem - ölelgettem.

Nem is értem, hogy tudtak kiabálni egy ilyen tündéri kisfiúval.. Apropó.. Mit fogunk csinálni holnap Soo-val? Mit mondunk majd, hova megyünk? Nem akarom, hogy a szüleire gondoljon..

- Soo, szeretnél elmenni a focipályára? - kérdeztem jókedvűen a manót, mire hevesen bólogatott - Akkor öltözzünk fel, és irány!

- A Papa is mehet? - érdeklődtem, hogy mégis hogy tervezték. Mert ha csak ketten akarnak menni, akkor inkább nem zavarok.

- Persze, hogy nem! - sétáltam el dívásan, majd visszafordultam, és szerelmem felé véve irányom, határozottan megragadtam csuklóját, és húztam fel magammal - A Papát visszük - kuncogtam.

- Azért ám! - pusziltam szájára. Gyorsan én is összeszedtem magam és már indultunk is. Út közben Soo próbálta pattogtatni a labdát, de vagy az arcára pattant, vagy elgurult.. De édes volt, ahogy próbálkozott.

- SooYeon, mi leszel, ha nagy leszel? - kérdeztem mosolyogva a csöppséget, mire izgatottan kijelentette, hogy kosárlabdás.. Nem akartam neki szólni, hogy az épp egy focilabda amit pattogtatni próbál félkézzel -mert csak holnap, a temetés után veszik le a gipszet-, így inkább ráhagytam, hadd legyen kosaras.

Lassan odaértünk a pályára, ahol Soo rohangálni kezdett a labdát maga előtt rugdosva, s szerelmemmel nem győztünk futni utána - Ya~ Óvatosan - kiáltottam.
- Kapd el papi! - rúgta a labdát szerelmemnek.

- Megvaan - örvendeztem, majd finoman visszagurítottam a labdát a kisembernek - Rúgd oda a Papának, de jó nagyot!

Hát kicsit mellé ment a labda, de felugrottam és a levegőben magamhoz ölelve labdát egy gyönyörű földetéréssel bemutattam az ötcsillagos vetődést, majd visszarúgtam a lasztit a csöppségnek.

- Odanézzenek, a Papa egy focista - tapsoltam meg szerelmem, mire a kis szaros csak úgy tipegett oda Baekhyun-hoz, hogy egy jó nagyot félrepacsizzon vele.. Szegény, nem túl jó a célzókája..

Felnevettem, mikor a törpe az árnyékomnak adta a pacsit. Szegény.. - Majd még gyakorolunk - nevettem - Na futás, kapd el - hajítottam el a labdát, mi után azonnal futni kezdett.

- Baek.. - szóltam szerelmemnek, mire mellém sétált - Annyira szeretlek, hogy ma este kaaapsz valamit. Valami jót - suttogtam.

- O, tényleg? Micsodát? - kíváncsiskodtam - Mondd eeel~

- Titok - pusziltam ajkaira - Majd este megtudod, hercegnő - öleltem magamhoz.

Remélem arra gondol, amire én.. Vagy még jobb.. - Már várom - vigyorogtam, mint egy mafla.

- Tetszeni fog - kacsintottam, mire Soo nekem dobta a labdát, hogy játszak vele.

Valahogy még mindig meg akarok halni, ha rám kacsint. Annyira aqvwfsbkge.. Huhh.. Emlékszem, még mikor a koliban kacsintott rám.. Már csak attól el tudtam volna élvezni. Hát igen.. az én Sehun-om már csak ilyen. Ellenállhatatlan.

- Yeon-ah, mit szólnál, ha ma este a mamánál aludnál? Tudod, a Papi mamája, az a néni, aki itt volt nálunk, fekete ruhában.. - magyaráztam. Ha nem-et mond, akkor nem, de.. Egy próbát megér.

- A maminál..? - gondolkodott a törpe - Ott van játék? - kérdezősködött.
- Elviheted a sajátjaidat, a mami biztos szívesen játszik veled - mosolyogtam bíztatóan.
- Akkor igen - jelentette ki boldogan - És vihetem Matuka hyung-ot is?

- Amit csak akarsz, sőt, még Bacon-t is! - kápráztattam a kicsit - És holnap délután elmegyünk érted, leveszik azt a 'keményet' a kezedről, és megyünk fagyizni. Rendben? - guggoltam le a sószsákhoz.

- Yupiii~ - örvendezett a törpe - Te vagy a legjobb, Papi - ölelte át szerelmem, majd arcára puszilt.

- A Papának köszönd - emeltem fel SooYeon-t, majd Baekhyun felé tartottam, s kapott egy naaagy cuppanóst - Menjünk haza, pakoljuk össze a cuccaid, oké törpe? - indultam a pálya kapuja felé, miután visszaeresztettem a földre a picit.

-  Yeonie~ Vigyázz, autó! - kiabáltam előre, mire visszafutott hozzánk és ügyesen megfogta a kezünk, hogy együtt átmenjünk a zebrán - Nahát, micsoda ügyes nagyfiú - kaptam fel ölembe, majd arcára pusziltam, s az ajtónk előtt leraktam. Amint nyílott, már szaladt is, mint akit puskából lőttek ki.

- Kicsim, figyeled, hogy mit pakol be, amíg én összeszedem Bacon cuccait? - kérdeztem szerelmem, mire egy puszit nyomott arcomra, és már szaladt is SooYeon után. Annyira imádom ezt a fiút.. Meg Soo-t is, de.. Baekhyun über alles~

Hát, ha nem szólok Soo-nak, hogy a cuccok fele a maminál is van, akkor elviszi magával a fél házat - Ez nem is kell - pakoltam ki egy csomó felesleges cuccot a táskából, mert amikor felvette, hátraesett vele.

- Kész vagytok, manók? - kérdeztem, mikor már végeztem Bacon cuccainak összekészítésével. Hogy fogom kibírni ezt az egy napot enélkül a két kicsi szerencsecsomag nélkül? De.. Baekhyun-nal is kell együtt lennem, mert elhidegszik a kapcsolatunk, mint más általános szülőnek..

- Futii~ - szaladt Yeon-ah, majd a lépcsőnél seggre ült és már lent is volt, én meg csak szakadtam a röhögéstől.

- Nem fáj a popód, szaros? - kérdeztem nevetve, mikor simogatni kezdte az említett testrészét - Most nem emellek fel, mert akkor fájni fog - csóváltam fejem rosszallóan.

- Papaa~ Vigyéél~ - futott felém a törpe - A Papi nem visz.. - duzzogott, s felemeltem, majd szerelmemhez sétáltam.
- Puszit a Papinak - adtam ki az utasítást, amit a törpe engedelmesen végrehajtott - Na ezt már szeretem - vigyorogtam elégedetten.

- Te kis nyálgép.. - kócoltam össze haját Soo-nak - Mehetünk, cukiság?

- Igen, Papi - bólogatott a törpe lelkesen, majd indultam vele szerelmem után - Papa.. Majd mesélsz nekem mesét este? - pislogott hatalmasakat, mikor már az utóban ültünk.
- Persze, hogy mesélek - nyúltam hátra kis kacsójáért, s megsimiztem azt - Majd felhívom a mamát, ha aludnod kell, oké törpi? - simogattam meg buksiját, mire bólogatott.

- Na, rendeződjetek, mert indulunk - figyelmeztettem a törpéket, majd elindítottam az autót, és anya háza felé vettük az irányt.

Nem kellett sokat kocsikáznunk a házig, melyben szerelmem anyukája lakott. A nő már kint várt minket a ház előtt, ugyanis szerelmem bejelentette érkezésünk. Yeon-ah boldogan pattant ki a kocsiból, majd szaladni kezdett Sehun anyja felé - Mamiiii~ - ölelte át az említett lábait, majd ölében kötött ki, sok-sok puszival karöltve.

- Bármi, bármi baj van vele.. Mármint viselkedésileg nem hiszem, hogy lesz, de ha rosszul van, és haza akar jönni, azonnal HÍVJ - kötöttem anyu orrára - Te meg, törpim.. Azonnal szólj a mamának, hogyha van valami, amire szükséged van - puszilgattam arcát - Szeretlek manó.

- Én is szeretlek, Papi - ölelte át szerelmem, majd egy puszit nyomott arcára - Jó leszek, Papi, ígérem - ölelte meg mégegyszer.

- Hiányozni fogsz - öleltem vissza - Vigyázz magadra, szaros - adtam át szerelmemnek a terepet.

- Jó legyél, picim - pusziltam buksijára - Este felhívlak, rendben? Ha bármi van, szólj a maminak - öleltem magamhoz, miközben szerelmem ismételve papoltam.
- Szeretlek, Papa - puszilt arcomra.
- Én is szeretlek, kincsem - adtam még egy cuppanóst halántékára, majd elengedtem, s miután szerelmem anyukájától és Bacon-től is elköszöntünk, a pici még az ajtóból integetett nekünk, s mi is neki, amíg be nem mentek a házba, majd beszálltunk a kocsiba.

225. rész

(Sehun, Baekhyun)

Elégedetten vigyorogtam, miközben Soo buksiját simogattam - Na, törpike.. Elmenjünk fürcsizni? - fogtam meg mancsát, s szerelmem magunkkal húzva indultam a fürdő felé.
- Papa.. Majd veszel nekem egy hadihajót? - nézett rám hatalmas szemekkel a csöppség.
- Egy igazit?? - nyíltak tágra szemeim.
- Nem, nem, egy játék hadihajót - örvendezett a törpe, mikor bólogattam, majd felültettem a mosógépre és vetkőztetni kezdtem.

- Rád sózom a manót - pusziltam szerelmem ajkaira, mire a törpe hangos tiltakozásba kezdett.
- Ne, Papi! Te is segíts! - hallottam meg SooYeon hangját.
- Tartsam a gyertyát? - kérdeztem kuncogva, mire magyarázni kezdett.
- Hát.. A Papa megfürdet, de Papi, te törölj meeg~ - nyavalygott.
- Jó, jó addigra visszajövök - engedtem el kacsóját.

- Papiiii~ - kiabált Soo, mikor kiszedtem a kádból egy jó fél órás pancsolás után, majd a törcsi csuklyáját a fejére húztam, hogy ne fázzon meg - Papi, gyere! - kiabált, miközben rugdalózott tappancsaival.

Épp Bacon-nek adtam enni, mikor SooYeon kiabált. Megmostam kezem, és gyorsan kitettem Baekhyun-nak a gyógyszereit a pultra, majd már futottam is fel, a fürdőbe - Gyere, szaros - guggoltam le hozzá, majd elkezdtem törölgetni. Elég sok helyen csikis, ezért végig sikongatott.. - Azt hiszik, hogy ölnek - puszilgattam arcát, miután szárazra töröltem testét.

Míg  a fürdőben ment a sikongatás, bevettem a bógyóimat, s megtöröltem Bacon kajás száját. Meg úgy mindenhol.. Mikor szerelmem kijött a fürdőből a szarossal hátán, akaratlanul is elvigyorodtam. Annyira boldog vagyok..

- Ah, ne húzd a hajam! - nevettem, mikor SooYeon hajkoronám használta kapaszkodónak - A Papinak egy szál haja nem marad, és olyan leszek lassan, mint Chanyeol.. Tudod, az a nagy, vöröshajú melák, a kutyaprotkó reklámból - magyaráztam a pöttömnek.

Hangos nevetésben törtem ki szerelmem mondandójára  - Yaa~ Hagyd már szegényt, nem tehet róla, hogy nem nőtt be a feje lágya - kuncogtam.

- Sosem fog... - nevettem - Azt sem tudja magáról, hogy fiú vagy lány - vettem ölembe a kis csomagot - Nekem viszont van egy kisfiam, aki hány éves is, Yeon-ah? - kérdeztem az említettet, mire büszkén mutatott 5-öt ujjaival - Pontosan, 5 éves a kisfiam - puszilgattam buksiját.

- Naháát~ - csodáloztam - Már ilyen nagyfiú? - simogattam a törpe fejét - Dehát, nézzenek csak rá.. Kész férfi - kuncogtam.

- Nemsokára hozza haza a csajait, mi? - csipkedtem arcát, mire hevesen bólogatott.
- Papa.. Te lány vagy? - tette fel szerelmemnek a kérdést, mire kidülledt szemekkel figyeltem.

Bevallom őszintén, minden kínos kérdésre számítottam Soo-tól csak erre nem - Ha lány lennék, nem Papának hívnál, nemde? - simogattam arcát - Miért, a Papa úgy néz ki mint egy lány? - kérdeztem vissza, mire csak bólogatott, s én kikerekedett szemmekkel bámultam szerelmemre.

- Szép vagy Papa - simogatta meg arcom apró kezével.

- Ebben teljesen egyetértek veled, lurkó - mosolyogtam.

- De Papa, miért van az, hogy mindenki másnak anya meg apa van, nekem meg Papa és Papi? - kérdezte - Ők rosszak? Ők nem normálisak, ugye?

- Nem, Yeon-ah, nem rosszak - nevettem - Tudod, meséltem már, hogy ha szerelmes vagy, akkor nem számít, hogy fiú-e vagy lány.. Csak tudod a legtöbb kisgyereknek anya van és apa, de a papa és papi is teljesen rendben van - pusziltam buksijára - Van, akinek ez furcsa, de az nem jelenti azt, hogy rossz. Érted, manó? - kérdeztem, mire hevesen bólogatott.

- Sőt, szerintem pont hogy jó.. Imádom a Papát, de annyira, hogy el sem tudod képzelni. Ha tehetném, még egyszer elvenném. Sőt! El is fogom!

- O.. Tényleg? - néztem szerelmemre nagyra tágult pupillákkal. Mégegyszer elvesz? Ilyen van?

- Tényleg - kuncogtam - Azt hitted, egyszer elég volt, mi?

- Hehe.. - nevettem kínosan tarkómat vakarva - És az.. olyan, mint az első? Vagy..?

- Vagy? - kérdeztem kíváncsian - Mire gondoltál? Elválok tőled, egy-két évig se puszi se pá, aztán újra elveszlek - szivattam.

- Neeem~ - tiltakoztam - Ha akarnál sem válhatnál el, úgyhogy ezt megszívtad.. - világosítottam fel.

- Mert? Tán magadhoz kötnéd a kezeim, hogy nehogy aláírjam a papírt? Esetleg levágnád? - kuncogtam.

- Nem, dehogy.. Lepuffantanám az ügyvédeidet és kinyírnám a bírókat, aztán elrabolnálak Új-Zélandra - vigyorogtam elégedetten.

- Szeretnél oda menni? - kérdeztem szerelmem, mire SooYeon paskolgatni kezdte az arcom.
- Papa, engem is vigyetek! - rugdalózott.

- Nyugi, Yeon-ah, nélküled nem megyünk sehova, Új-Zélandra sem - nevettem - Viszont.. gyógyfürdőbe elmehetnénk, ha meggyógyultál, mit szólsz törpi? - csíptem arcába, majd szerelmemre néztem, hogy neki hogy tetszik az ötlet.

- Ha ezt a keményet leveszik, elmegyünk mindenképp - üzletelt a törpe, kezére mutogatva - A Papi is jön, ha szeret. És a Papi szeret.. Ugye?

Mosolyogva figyeltem ahogy szerelmem elgügyögi az igenlő választ, majd magamhoz öleltem mindkettőjüket. Az én kis családom.. Persze Bacon magától csatlakozott..

-  Nagyon szeretlek titeket - öleltem magamhoz szerelmeim.

- Mi is szeretünk, Papi - mászott át a szaros szerelmem ölébe, majd arcára puszilt.

- Ha szeretsz, akkor gyorsan alszol, ugye? - kérdeztem, biccentve szerelmemnek, hogy kövessen minket felfelé - Késő van már, picúr - dugtam vissza ágyunkba. Miután elköszöntünk tőle, mentünk volna ki, de megfogta csuklóm - Papa.. Papi.. Aludjatok velem - kérlelt minket. De.. Nem fürödtünk... Ahh, mindegy.

Összenéztem szerelmemmel, kin láttam, hogy nincs nagyon ínyére az ötlet, de végül is lefeküdtünk Yeon-ah mellé - Na, de most már alvás van, törpi - pusziltam homlokára.
- Jó éjt, Papa.. - puszilt arcomra - Jó éjt, Papi.. - adott szerelmemnek is egy cuppanóst, majd bevágta a szunyát.

- Kicsim.. - suttogtam, keze után kutatva, majd mikor megtaláltam azt, összekulcsoltam ujjaink - Ugye tudod, hogy holnap után temetésre megyünk? - suttogtam - A törpével mit csinálunk addig?

- O.. Holnap után lesz a temetés? - csodálkoztam - Hát.. Berakjuk valami játszóházba addig? - ötleteltem.

- Nem lesz neki gyanús? - Túl okos.. - agyaltam.

- Hm.. - gondolkodtam el - Mi mást tudnánk csinálni? Hívjuk fel a pszichológust?

- Nem kéne neki mégiscsak elmondani? Bár furcsállom, hogy nem hiányolja őket... Szerinted tudja?

Megfordult már bennem, hogy Soo az elejétől fogva tudta, mi a dörgés.. - Hát..  Már én is gondoltam erre.. - simogattam az édesen szuszogó buksiját - De nem vagyok benne biztos.. Majd holnap meglátjuk..

- Holnap meg akarod kérdezni? És, ha eddig csak megfeledkezett róluk, mert megszokta, hogy mostanság nálunk van? Természetes lehet neki, hogy nincsenek vele sokat a szülei..

- Aish.. Nem tudom, mit tehetnénk.. Valamikor pedig meg kell ezt beszélnünk vele.. és ha azt nézzük. Így is, úgy is sírni fog szegény, márpedig ezen túl kell lennie.. Nem lesz szomorú örökké. De minél tovább halogatjuk, annál rosszabb lesz majd neki..

- Igazad van... Talán most még jobban fel tudja dolgozni - soroztam puszijaimmal a törpét, ki idő közben félig rám mászva szunyókált tovább - Annyira imádom ezt a gyereket, hogy szavak nincsenek rá.

- A mi kisfiúnk.. - simogattam buksiját - Annyira boldoggá tesztek - pusziltam szerelmem ajkaira - Imádlak - bújtam hozzá én is.

- Imádlak - válaszoltam, majd megvártam, míg szerelmem is elalszik, és feltornáztam egy takarót magunkra, majd én is álomra hunytam pilláim.

- Papa.. - hallottam meg a törpe hangját reggel tájt - Papa, kelj fel! - suttogta, miközben arcom tapicskolta apró mancsaival.
- Mi az, picúr? - simogattam meg buksiját a rajtam tornázónak.
- Papa, csinálunk meglepit a Papinak? - kérdezte lelkesen a törpe.
- Persze.. - mosolyogtam kómásan.
- Király! Gyere papa - húzott ki az ágyból, majd magával rángatott a konyhába.
- Lassabban, csöpp. El fogunk esni - kaptam fel ölembe - Na, mit szeretnél csinálni a papinak, hm? - pusziltam arcára.
- Jajjangmyeon-t - pöszézett, mire felnevettem.
- Rendben, akkor csináljunk Jajjangmyeon-t - vettem elő a hozzávalókat, majd a manó segítségével elkészítettem az ételt. Igaz ő inkább a pulton ült és dirigált, de együtt csináltuk.. - Gyere, vigyük fel neki - fogtam meg kis kacsóját a tálcával, majd felsétáltunk szerelmemhez.

Meglehetősen fázva keltem fel reggel, de amint kinyitottam a szemeim, azonnal tudtam miért. Semmi sem fedett, még a törpéim sem, csak a ruhák.. Pedig Baekhyun mellett kelni mindent megért volna.. Kómásan ültem fel az ágyon, majd az éjjeliszekrényen lévő óra felé pislogtam, miszerint 10 óra múlt.. Ahh, sokáig aludtam. Épp készültem volna felállni, mikor láttam SooYeon-t befelé rohanni, és felmászni az ágyra, mögötte szerelmemmel, kinek a kezében egy tálca volt, valamilyen étellel rajta.
- Jó reggelt, Papii~ - mászott ölembe a szaros, majd szerelmem is leült mellém, és egy jóreggelt puszi után végre én is megszólaltam.
- Jó reggelt, manócsalád - kuncogtam - Hogy aludtatok?

- Jól aludtunk, ugye SooYeon-ah? - másztam közelebb szerelmemhez - És te édes? - öleltem át az említettet.

- Jól aludtam, de hiányoztatok mellőlem.. - biggyesztettem le alsó ajkam.

- Papi, csináltunk neked reggelit - ügyeskedte a törpe a tálcát az ágyra - Jó étvágyat, Papi - vigyorgott a törpe. Ugyanúgy szeret adni, mint mi.. Olyan boldog volt, hogy a Papija büszke lehet rá..

- Mmm, pont ezt kívántam meg - olvadoztam a picinek, mikor arcát nyújtotta egy pusziért. Nyomtam egy cuppanóst pofijára, majd szerelmemnek adtam egy -nyelves- cuppanóst, és falatozgatni kezdTÜNK. Sosem eszem egyedül.. Mindekit megetettem.

Még jó, hogy kicsit többet csináltam a kelleténél, ugyanis -mint azt már tudjuk-, Sehun nem bírja egyedül elfogyasztani az ágyba reggeliket, szóval ezt már előre tudva készítettem jóó sok kaját - Kértek még? - pusziltam szerelmem halántékára.

- Én másból kérnék, de azt nem kaphatok... - biggyesztettem le alsó ajkam szomorkásan, majd Baekhyun szájára pusziltam.

- Mit szeretnél, papi? Én adok neked - lelkesedett a törpe, mire felnevettem.

- Oh.. - nevettem kínosan - Ez a Papa és a Papi dolga.. - simogattam kuncogva SooYeon fejét, mire még lelkesebben válaszolt.

 - De Papi! Én is meg tudom csinálni! Csak mondd el, mi az! - ugrándozott, de hamar le is ültettem, nehogy a 'kemény' kezére essen.

- Ez nagyon rendes tőled Yeon-ah, de ne aggódj, majd mi elintézzük, rendben? - simogattam buksiját.
- Rendben, Papa - bólogatott nagyokat - Hol van hyung? - kereste szemeivel Bacon-t - Baconnie hyuung~ - pattant le az ágyról és már el is viharzott a pamacsért - Ya, hyung! Ébresztő, már fél tíz! - hallottam a kicsi hangját a szomszéd szobából, amin jót nevettem. Szegény Bacon királyfi még nincs hozzá szokva, hogy nem henyélhet egész nap.

- Szegény kutya.. - nevettem hangosan, mikor meghallottam a nyüszítését. Nézni is rossz volt, ahogy behozta Yeon-a.. A két első mancsánál fogva húzta végig a földön..
- Yeonie, figyelj oda, hogy hozod azt a szegény állatot - hallottam meg egy ismerős hangot a szobánk ajtajából. Mikor megláttam édesanyám alakját kirajzolódni az árnyékból, kellemesen elmosolyodtam. Ugyan, mikor már szemben állt előttem, annyira nem mosolyogtam, mert tiszta feketében volt -érthető módon- és karikásak voltak a szemei.

Miután üdvözöltük szerelmem anyukáját, valahogy sikerült kioperâlnom szegény Bacon-t Yeon-ah kezei közül és mikor a tappancsos nagyjából felébredt, visszaadtam SooYeon-nak, s eközben szerelmemék a nappaliban beszélgettek. Utánuk mentem és helyet foglaltam Sehun mellett, hogy bekapcsolódhassak a társalgásba - Papaa~ - hallottam meg Soo hangját, amint leültem. Gondterheltem sóhajtottam és visszacammogtam a kicsihez - Papa leviszel? - pislogott nagyokat a csöppség.
- Na gyere, te rosszcsont - kaptam fel ölembe, s úgy battyogtam vissza az asztalhoz.
- Szia, néni - integetett SooYeon.

- Őt már láttad, emlékszel? - kérdeztem, miközben fejére pusziltam. 
- Aha, de akkor volt még egy bácsi is vele... - gondolkodott. Anya csak lesütötte szemeit, miket később megtörölve, átvette ölébe a kicsit, ki nagy szemekkel pislogott anyukámra.

- Tudod, a bácsi már jobb helyen van - simogattam arcát, mire SooYeon megszólalt.
- Anyáék is ott vannak, igaz? - nézett ránk nagy szemekkel, mire már nem bírtam megállni, hogy ne kezdjenek el folyni a sós cseppek szemeimből. Végig tudta?
- Igen, kicsim.. Ott vannak - suttogtam, majd fejére pusziltam, s átöleltem szerelmem - Shh.. - simogattam hátát, miközben fülét puszilgattam.

- Jól vagyok.. - bújtam ki kezeiből, majd letöröltem könnyeim, és félrevonultam. Hadd beszélgessenek ők, én most nem vagyok valami társas kedvemben.. Két temetésre, és két hagyatéki tárgyalásra kell mennem?! Ez eddig eszembe se jutott..

- Édes.. - álltam volna fel, hogy utána menjek, de az anyukája megfogta a kezem, ezzel maradásra bírva engem - Hadd legyen most egyedül.. Még nem tette túl magát rajta - mosolygott halványan a nő, mire bólintottam - Szeretlek, Papa - mászott vissza ölembe a kicsi, majd átölelt apró kezeivel.
- Én is szeretlek, kicsi - pusziltam buksijára.

- Akkor most ő mondhatni a 'ti gyereketek'? Vagy van valaki, akinek a felelőssége alatt van jelenleg? - hallottam meg anyu hangját a teraszról. Jó is lenne, ha ennyivel el lehetne intézni, hogy egy ilyen imádnivaló kis majom legyen a fiúnk.. Nagyon gyorsan össze kell szednem magam, mert így tuti, hogy zátonyra fog futni a kapcsolatunk. Olyan hangulatingadozásaim vannak, amit tudom, hogy senki nem bírna ki hosszas távon.. Főleg nem az én Baekhyun-om. Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor vesztünk össze két év alatt... Csak az a bajom, hogy szinte mind miattam volt.

- Hát.. Majd tárgyalásra kell mennünk, de.. Igyekszünk magunknál tartani, ha van rá megoldás..
- De papa, én veletek akarok maradni! - jelentette ki a törpe - Nem akarok új Papit és Papát - rugdalózott ölembe - És Bacon-t sem akarom itt hagyni! Papa, ugye nem adsz oda senkinek? - nézett rám hatalmas szemekkel a kisember
- Dehogy adlak oda - öleltem magamhoz - Soha.. - pusziltam buksijára.

Idő közben kisurrantam a kapun -remélhetőleg feltűnésmentesen- és egy virágbolt felé vezetett utam. Tudom, tudom: Nem mentség ha virágot viszek neki, de akkoris.. A szándék a lényeg.

Jól elbeszélgettem szerelmem anyukájával. Mondott pár dolgot Sehun-ról, amiket amúgy már tudtam, mert a férjem, de nem szóltam, hadd meséljen csak. A vicces gyerekkori sztorikért megérte.

Vissza akarok menni az időben.. Oda, ahol Baekhyun terhes volt, és volt esélyem teljesen boldog életre.. Ahol volt apukám, családom, és nem basztam el ennyi mindent.

Mikor már egy jó ideje nem hallottam szerelmemről, a keresésére indultam. Csak az az egy bökkenő volt, hogy.. nem találtam - Sehun? - néztem be a szekrénybe is - Édes, hol vagy?.. Most már gyere elő.. - kutakodtam de semmi. Kezdtem bepánikolni.. - Hol vagy édes? - járkáltam fel-alá.

Utam nem hazafelé vezetett elsősorban, hanem a közeli játszótérhez. Leültem az egyik hintára, és lóbálni kezdtem lábam, a földet pásztázva, várva a semmire. Nem így kéne viselkednem, de megint csak mondom, hogy nem így kéne, nem úgy kéne, de semmit nem teszek érte. Mint sosem, máskor. Mindig várom, hogy magától az ölembe pottyanjon a csoda, mindenre a megoldás.. Bár ilyen egyszerű lenne.

Telefon! Ez az! Mire van a telefon, ha nem erre? Kapkodva kutattam telefonom után, s mikor megtaláltam azt, tárcsáztam szerelmem - Édes? - szóltam bele - Hol vagy? Minden rendben?

- Oo.. Igen, igen.. Csak eljöttem sétálni.. - pattantam fel, és iramodtam hazafelé.

- Rendben.. Csak.. Nem szóltál és megijedtem, hogy baj van.. - vallottam be őszintén - Szeretlek - adtam ki mellé egy puszi hangot, majd leraktam.
- Papaa~ - szaladt felém Soo tárt karokkal, majd átölelte lábam.
- Mi van, törpi? - guggoltam le hozzá.
- Hiányzik a Papi.. - mondta szomorkás hangon lehajtott fejjel.
- Nekem is hiányzik.. De ne aggódj, nemsokára hazajön - simogattam buksiját.

- Megjöttem~~ - léptem be az ajtón egy gigantikus macival, és a korábban említett csokorral. Anya autója már nem volt a ház előtt.. Gyorsan lelépett. Mikor hallottam a fürge lépteket a nappali felől, rögtön tudtam, hogy SooYeon lesz az első fogadóm, és így is lett. Majd elesett a saját lábában, annyira futott.
- Papii~ - örvendett, s szorosan ölelte magához lábam. Lepakoltam kezem tartalmát, és ölembe véve kezdtem puszilgatni a törpe buksiját, ki az élvezetekben fürödve mosolygott, és még jobban tolta felém az arcát, több pusziért.

Mikor hallottam az ajtó nyílásának hangját, már álltam is fel, hogy köszönthessem szerelmem, de a kis töpszli megelőzött, így ő kapta a puszivihart és nem én.. - Édeeees~ - szaladtam oda, mikor lerakta a szarost, majd ölébe ugorva kezdtem puszilgatni arcát.

- Most te támadsz? - kérdeztem, miközben összegyömöszölt arcomat puszilgatta. Válaszolni sem hagyott, inkább kezei közé fogta arcom, és hosszasan megcsókolt.

- Imádlak - suttogtam nyakába, s puszilgatni kezdtem azt. Tényleg mindennél jobban szeretem..

- Én is téged - csíptem fenekébe, mire megugrott ölemben - Csak nem fájt? - kérdeztem kuncogva, majd nyakába pusziltam, és óvatosan letettem a földre. Előhúztam a maci mögűl a csokrot, és szerelmem szemét befogva, elé emeltem azt, majd megpusziltam arcát.

Kezeimet szám elé kaptam és nagyra tágult szemekkel vizsgáltam az elém tartott csokrot, ami tele volt szebbnél szebb virágokkal. Istenem, annyira édes! - O! Vettél nekem virágot? Köszönöm, Hunnie~ - öleltem át hirtelen - Waa.. Gyönyörűek - helyeztem őket egy vízzel telt vázába.

- Olyanok, mint te - öleltem át derekát hátulról és ringatni kezdtem testét - Sőt, te sokkal, sokkal szebb vagy, mint bármelyik virág ezen a világon.

- Édes vagy - mosolyogtam, mint a tejbe tök, majd hosszasan megcsókoltam. Imádom ezt az embert..

Csókunk SooYeon zavarta meg, mégpedig a módon, hogy félig leráncigálta rólam a melegítőm - Yaa! - húztam vissza nadrágom.
- Papi... Az az én macim, ugye? - mutatott a sarokban pihenő barna plüssre. Felsóhajtottam, majd odaballagtam az említett tárgyért, és a nappaliban lévő szőnyegre tettem - Igen, a tiéd - vettem ölembe a szarost, majd odavittem a plüsshöz - Rá nagyon vigyázz, mert ő a te kis őröd. Vele aludhatsz nyugodtan, és a Papa meg a Papi már nem is kell hozzá! Mindent megbeszélhetsz vele, de ha valami titkos dolgot szeretnél neki mondani, akkor írhatsz neki egy levelet, amit ha a hasánál lévő kis zsebbe beteszel, elolvassa, és másnapra eltűnteti a papírt nehogy valaki észrevegye, és elolvassa a titkod. Oké, törpe? - simogattam buksiját.
- Papi, de ugye nem ti olvassátok el, és nem ti veszitek el? - kérdezte Soo nagy szemekkel.
- Dehogy is, Yeon-ah... Ez.. Makaó maci titka marad, oké?
- De Papi, ez a név béna! - nevetett, mire felháborodva elfordultam tőle - Papi, majd én elnevezem, oké? - ölelte át lábam.

Felnevettem a színházi jelenetet látva - És minek fogod nevezni, Yeon-ah? - érdeklődtem.
- Matuka hyung - tapsikolt a törpe vidáman.