184. rész

(Sehun, Baekhyun, Chanyeol)

- Ne haragudj.. - motyogtam párnámba - Sajnálom, tényleg.. De nem akartam tönkretenni a napokat ezzel.. Tudom, önző vagyok. Csak egy picit veled akartam lenni még úgy, hogy semmi gondunk nincs.. - suttogtam utolsó mondatom.

- Ahh.. - sóhajtottam. Olyan bunkó vagyok vele.. - Semmi baj.. Én is sajnálom, hogy így reagáltam, csak.. Most kaptalak vissza és máris elmész.. - csóváltam fejem a lepedőt pásztázva, majd ráfeküdtem hátára és szorosan magamhoz öleltem - Szeretlek.

- Én jobban.. - tapogatóztam keze után, s miután megtaláltam azt, összekulcsoltam ujjaink. Nem tudom, hogy.. De elaludtunk, ilyen pozícióban.

Legalább még ezt a napot vele tölthetem.. Aish, nem tudom, megint mi lesz velem nélküle. Még mindig hiányzik, de újra itt kell hagyjon. Bár.. tudom, hogy értünk teszi, de.. akkor is.  Attól még ugyanúgy hiányozni fog.. Reggel arra keltem, hogy már nem fekszem Sehun-on - Édes.. - nyöszörögtem rekedt hangomon - Hova mész? - hunyorogtam.

- Pakolnom kell.. - motyogtam, kedvtelenül - Nemsoká indul a gépem.. És haza is kell mennem - mondtam szomorkásan. Nem akarom itt hagyni.. Megint nem fog enni?

Elhűltem szavai hallatán. MI VAN?! Már most elmegy? - A.. Azt hittem.. - itt be is fejeztem a beszédet. Mit is gondoltam.. Persze, hogy nem lehetek vele.. MERT MIÉRT LEHETNÉK??? Valami, vagy valaki mindig keresztbe tesz nekünk. FASZOM KI VAN MÁR! Hiányzik nekem.. és nem hogy vele lehetnék, még el is megy. MÁR MOST.. Felálltam és öltözködni kezdtem. Csináltam szerelmemnek egy csomó szendvicset és becsomagoltam őket, egy kivételével, amit kezébe nyomtam, hogy megegye, és már vettem is fel cipőmet.

Kissé.. Na jó, kurvára durcás volt.. De megértem. Olyan hülye vagyok, istenem.. Megigazítottam nyakkendőm, majd bőröndjeim felkapva indultam az ajtó fele, miután megettem a szendvics felét, és a másikat odaadtam Baek-nek - Gyere, menjünk - hívtam magam után. Baek csak a szobában állt, nekem háttal. Már Bacon is idejött, de ő csak állt - Jössz?

Nem akarom, hogy elmenjen.. Végül nagy nehezen megfordultam és kisétáltam az ajtón, egyenesen a kocsiig. Ott viszont meg kellett várnom őket, mert be volt zárva. Még mindig azon mérgelődöm, hogy miért nem mondta el.. Ráadásul korán reggel indul a gépe. Miért nem lehetett megbeszélni? Nem úgy volt, hogy mindent elmondunk egymásnak? Főleg az ilyen dolgokat. De.. Nem is értem, miért nem mondta el. Ennyire ijesztő lennék vagy mi?

- Kicsim.. - nyúltam kezéhez, a váltó helyett - Sajnálom.. - mondtam bűnbánóan.. De rám se hederített. Most megharagudott rám? De.. Nem szándékosan csinálom ezt...

Szótlanul bámultam előrefelé, míg oda nem értünk a reptérre. Bántott, hogy így megy el. Meg az, hogy nem is szólt nekem. Nagyon bántott.. És most megint, ki tudja meddig nem fogom látni. Aish..

Mivel hazamentem, és odajött értünk Chan, ezért félúton már ő vezetett. A saját autóm még mindig a repterén van.. - Vigyázz rá. Etesd, és itasd, bármibe kerüljön.. - adtam ki a parancsot legjobb barátomnak - Most haragszik rám.. De még van  hátra a hétből, azaz még elméletben 'beteg', szóval kérlek, legyél mellette.. - öleltem meg a colost, majd szerelmemhez, és Bacon-hoz kullogtam. Bacon-nek adtam egy eszkimópuszit, majd kiegyenesedtem, És magamhoz öleltem Baek-et. Arcára pusziltam párat, majd szájára. Nem reagált, csak durcásan bámult maga elé. Épp megszólaltam volna, mikor lekevert nekem egy hatalmas pofont, és folytatta a bámulást. Au.. Ez még piros is lesz..

Mérges voltam rá. Nagyon. És úgy gondoltam, megérdemelte. Bár utólag megbántam, hogy megötöttem - Szeretlek.. - tátogtam magam elé, mikor hátranézett még. Hiányozni fog..

Láttam, hogy valamit tátog, de nem tudtam leolvasni az arcáról. Asszem, jobban járok, ha haza sem jövök. Tuti, innentől puszi helyett pofont kapok majd.. Végül is, p betűvel kezdődik mindkét szó.. Kissé élettelenül becsekkoltam, és rövides idő múltán elfoglaltam helyem a gépen. Ugyan ilyennel mentünk Párizsba.. És ott ülök, ahol akkor is.. Csak Baekhyun helye most üres.  Képzeletem szöveményéből kiadódóan, megláttam szerelmem magam mellett. Nevetve nézett rám, de amint hozzá értem volna, elpárolgott alakja. Így fog elhagyni?.. Bár, most is én tűntem el egyről-kettőre.

Iszonyatosan hiányzott. Mire Chan-hoz értünk, már mindent hússzor megbántam, remélve, hogy így mellettem terem. De nem jött... Még este sem.. Viszont, mikor lefekvésre került volna  a sor, ugyanúgy telefonom után nyúltam és felhívtam szerelmem. Reméltem, hogy fel is veszi..

Épp, hogy leszállt a gép, csörögni kezdett telefonom. Azelőtt meg volt 6 nem fogadott hívásom Baekhyun-tól.. Most elküld a picsába?.. Félve ugyan, de elhúztam a zöld ikont a képernyőn, ezzel felvéve a hívást, és füleltem, mit mond a törpe.

- Szia.. - szóltam bele félve - Minden rendben? Megérkeztél már? Hogy vagy? Felébresztettelek? - kérdezősködtem egy aggódó anyához hasonlóan.

- Szia - mondtam halkan - Épp most botorkálok ki a taxikhoz - mondtam, szemeimmel a taxis vonalat követve - Jobban is lehetnék... - tettem hozzá. Azt is mondani akartam, hogy mérhetetlenül szeretem, de ennek nem itt, így és most van itt az ideje.. - Ti hogy vagytok? - tettem fel a mindennapos, untató kérdést.

- Hiányzol.. Bacon-nek is.. - ugrott fel ölembe az említett - Köszönsz apunak? - tartottam fele a telefont, mire halkan belevakkantott, s lelkesen csóválta farkincáját, majd visszaemeltem a készüléket fülemhez - Sehun.. Sajnálom ahogy viselkedtem.. - céloztam itt a pofonra is - Tényleg.. Ne haragudj.. Nem vagyok mar normális.. Nem tudom, mit miért csináltam, csak.. hh.. - túrtam hajamba - Nagyon hiányzol és nagyon szeretlek.. Sajnálom.

- Teljesen megértem - mosolyodtam el bocsánat kérésén - Nem így kellett volna közölnöm veled. Igazad volt, és meg is érdemeltem, amit kaptam. Nem hibáztatlak érte - mondtam lelkesen - Ti is hiányoztok - mondtam mosolyogva, miközben a két manóra gondoltam - És imádlak - mondtam kellemes hangon. Bár velük lehetnék.. Legyen már vége ennek a szar furikázásnak, mert engem is, és Baek-et is tönkreteszi az, hogy ide-oda kell ugrálnom. Lehet, ez másnál megszokott, de nálunk nem. Teljesen rám van utalva, és elég nagy a felelősség érzetem Baek felé.. Senkije nincs jóformán rajtam kívül.

Nagyon megnyugodtam, mikor mondta, hogy semmi baj. De.. attól meg nem kellett volna azt csinálnom.. Nem érdemelte meg - Tudod már, mikor jössz haza? - kérdeztem lelkesen, mire a colos felmordult a szobából, hogy legyünk halkabban. Oops..

- Add csak ide! - vettem ki Baek kezéből a telefont, majd megszakítottam a hívást, és visszaadtam a megszeppenten bámulónak - Jó éjt! - mondtam morcosan - Írogassatok ilyenkor, ne most pofázzatok.. - motyogtam.

Megdöbbent arccal bámultam, ahogy visszatrappol a szobába és becsapja az ajtót. Ezt meg mi lelte? Jó oké, hogy fáradt, de.. Na jó, mindegy, hagyjuk. Azonnal írtam Sehun-nak, hogy mi van és bocsánatot is kertem a helyzetért. Legalább egy kicsit tudtunk beszelni.

Nem értettem, miért szakad meg hirtelen a vonal.. Épp hívtam volna újra, mire írt, hogy Chan dilis és letette a telót helyette is.. Persze, nem szó szerint ezt írta, de ez a lényege.. 'Legalább nem vette el, és nem törte összeㅋㅋ' Válaszoltam.

'Ha összetörte volna, utána én törtem volna össze a csontjait..' válaszoltam üzenetére. Ahh, nem tudom, mi lesz velem Sehun nélkül.. Mit fogok egyáltalán csinálni?? Aigoo..

'Persze, hogyne.. Azzal az 5 kilóddal..' Írtam. Nevettem közben,ugyan, de szándékosan húzom az agyát, Így legalább nem tud terrorizálni..

'YAA~ Nem is vagyok öt kiló!>< Kikérem magamnak, 55 kiló vagyok. Kész dagadék..' fogdostam hasam, miután elküldtem az üzenetet.

'Akkor én a 65 kilómmal egy elefánt vagyok?.. :c' Hihetetlen... 55 kilós csontváz max. És ha nem eszik, már csak csontok lesznek belőle, mert megfejelem..

'Jó, de te magas vagy és rajtad elfér, de én... Azért vettem a célzást. Majd.. igyekszem c:'.

'Amint hazaérek, ráállítalak a mérlegre. Ha 60 alatt leszel, jövök vissza Kínába' Fenyegetőztem. Gyomorfekélyt kaphat.. Belehalhat.. Hülye ez?

Eltátott szájjal olvastam az üzenetet. 'Naneeeeem! Nem mehetsz vissza! Itt hagynál? Megtennéd? Lenne szíved hozzá? -zsaroltam érzelmileg 'Nyugi, eszek majd, de nem hiszem, hogy rövid idő alatt, annyit fogok tudni hízni.' - érveltem.

' Kapsz összesen 1 hónapot. Íme a kompromisszum, tartsd magad hozzá! ' főnökösködtem. Úgyis tömni fogom..

'Egy hónap?????? Az nagyon kevés.. Lehetetlen 5 kilót hízni egy hónap alatt.' - írtam az üzenetet kidülledt szemekkel. Bele kell húznom..