193. rész

(Sehun, Baekhyun)

- Hé! - másztam lábaira, majd fenekébe haraptam - Ezermesterem.. Nem akarsz kijönni egy pillanatra? - kérdeztem pimaszul.

- Ya! - kötekedtem, mikor fenekembe harapott - Igen? - néztem rá kíváncsi tekintettel, mikor kimásztam az ágy alól.

- Szeretlek - kuncogtam mosolyogva, majd magamra húztam testét, és ajkait kezdtem csókolgatni.

- Imádlak - fojtottam belé a szót, újra ajkaira tapadva. Utólag visszagondolva.. Nem is értem, hogy lehettünk olyan balfaszok, hogy nem tudtuk rendesem összerakni az ágyat.

- Ne nudizz, mert belátnak - suttogtam fülébe, miután elváltam ajkaitól - Csakis idebenn teheted ezt - kuncogtam.

- Nem vagy te egy kicsikét szemtelen? - harapdáltam alsó ajkát - Vagy talán nem tetszik, amit látsz? - vágtam szomorú fejet - Kkaebsong.. - húztam magamra alsóm és nadrágom, majd egy pulcsit.

- Hogy mered? - fogtam fejem - Vedd le ezeket a szentségtelen hacukákat! - rángattam nadrágját.

- Most már ez sem tetszik? - 'akadtam ki' - Aigoo~ Milyen elégedetlen lett valaki..

- Sok rajtad a ruha.. - nyöszörögtem - Végül is.. Mennünk kéne a.. Kihez? Aa.. Lakberendezőhöz?

- Pontosan! Úgyhogy kapd össze magad, addig én megcsinálom az ágyat és remélhetőleg többet nem fog leszakadni a nagy seggem alatt - nevettem, s miután lemászott az ágyról, alulról felnyomtam és becsavaroztam a hiányzó alkatrészeket. Miután végeztem, szusszantam egyet az ágy alatt. Lusta voltam kimenni.

- Kicsiim~~ - Kiabáltam fel a konyhából - Nem vagy éhes? - na nem mintha lenne mit enni.. De ennie kell, szóval út közben elviszem kajálni.

- Nincs is itthon kaja, de azért csinálhatsz nekem valamit - nevettem az agy alól, lebattyogtam hozzá, s hátulról átöleltem - Fény evő vagyok - kuncogtam - De most kivételt teszek - fordítottam meg, s felhajoltam párnáira.

- Szeretek - ismételtem el magam vagy századszorra, majd ajkaira csókolva vezettem nyelvem szájába - De fel kéne öltözzek.. Köntösben nem hiszem, hogy épp elméjűnek hisznek. Aztán elmegyünk kajálni.

- Eddig sem voltál épp elméjű - húztam agyát - Miért akarod megjátszani magad, hogy még a végén ne adj isten normálisnak nézzenek - nevettem el magam a végére - Én bolondom - öleltem magamhoz.

- Ch.... - durcáztam, majd hátat fordítva szerelmemnek, felsuhantam ruháimért.

- Ya! Tudod, hogy vicceltem! Szeretlek! - kiabáltam utána - Édes..  - állítottam meg a lépcsőn - Ne haragudj..

- Szerinted mennyire bánt, hogy egy gyogyós le gyogyósoz? - kérdeztem nevetve - Te sem vagy normális.

- Tudom, de... Ugye azért szeretsz? - tettem fel a kérdést kuncogva - Mert én nagyon szeretlek. Sőt, imádlak!

- Nincs arra szó, hogy mennyire szeretlek - pusziltam szájára csücsörítve - Na, nyanya.. Menjünk.

- Yaa~ Ne hívj nyanyának! Nem vagyok én vén szatyor! - feleseltem, s kiléptem az ajtón, majd miután Sehun bezárta azt, indultunk a lakberendező felé.

- Na. Most lesz az, hogy te szépen elmagyarázod a lakberendezőnek, hogy milyen lakást akarsz.. Én pedig elmegyek bevásárolni.. De szólj a hapsikámnak, hogy hűtő legyen.. Bár, nem tudom, mi értelme van venni kaját, ha itthon se leszünk.. - töprengtem hangosan.

- Elmész? - biggyesztettem le alsó ajkam - Azt hittem, együtt mondjuk el, hogy milyet szeretnénk.. - néztem rá csalódott arckifejezéssel. Ne hogy már olyan legyen a lakás, amilyet csak én akarok. Ő ugyanúgy ott fog élni - Utána is elmehetünk bevásárolni - győzködtem.

- Ah.. De.. Sokkal.. - motyogtam - Hagyjuk, megyek veled.. - morogtam, majd kinyitottam szerelmemnek az autó ajtaját, s miután beszállt, becsuktam azt, és battyogtam a sofőrüléshez - Amúgy.. Neked van jogsid? - érdeklődtem, tolatás közben.

- Nincs.. De.. Nem kell velem jönnöd, ha nem szeretnél - mosolyodtam el. Nem akarok rákényszeríteni semmit. Csak minél több időt vele akartam tölteni.

- Szeretnék veled menni, oké? - néztem rá hatalmas szemekkel - Mindenhova. Ezentúl el sem moccanok mellőled. Oké?

- De én.. Ah, jó oké - egyeztem bele. Tudom, én akartam, hogy jöjjön, de nem úgy, hogy ő nem akarja. Mindegy.. Mikor odaértünk, a csaj irodájához -mert nem pasi-, felcsengettünk, beengedett és megmutattuk neki egy újságkatalógusba, hogy milyen bútorokat szeretnénk. Örültem, mikor Sehun is aktivizálta magát és rámutogatott a bútorokra, hogy neki melyik  tetszik jobban és sikerült mindig egy olyat kiválasztani, ami mindkettőnknek megfelelt. Miután ezzel végeztünk, a csaj elmondott pár infót, számot cseréltünk meg ilyenek és húzhattunk el. De hogy addig hova megyünk, azt nem tudom..

- Enni megyünk - jelentettem ki - Mit szeretnél enni? - faggattam - Rajtam kívül - tettem hozzá.

- Hm.. - gondolkodtam erősen - Nem tudom, együnk azt, amit te akarsz,  nekem édes mindegy - vigyorogtam. Végre egyszer nem én döntöm el.

- Akkor kínai - mosolyogtam elégedetten. Nemsoká megérkeztünk az étterembe, és rendeltem két nagy adag fűszeres pirított tésztát, édes-savanyú csirke gombóccal - Ta-daaa! - raktam le szerelmem elé a nagy tányér kaját - Jó étvágyaat~

- Oh, te jó ég, mekkora adag ez? Nagyobb, mint én - nevettem, majd nekiláttam a finomságnak. Hát jó két órát ülhettem előtte, ugyanis nagyon nem akart elfogyni és már az első 15 falatnál jól laktam..  Hogy nem hánytam még?? - Nem fér belem több.. - fogdoztam hasam, de láttam, hogy már csak egy kicsi van, azért meg igazan kár lenne - Hhh.. Egyet Bacon-ért - kaptam be egy jókora falatot - És egyet a szerelmemért - nyitottam szám egy újabb adagnak - És egy utolsót a kis Sehun-ért - avagy a babáért. Magamba tömtem az utolsó falatot is majd elégedetten vigyorogva dőltem hátra.