186. rész

( Sehun, Baekhyun, Chanyeol)

- Bizony - helyeseltem, mikor már vonszoltam be magam után. Amint meglátták, azonnal magukkal vitték a fehérköpenyesek, be az ajtó mögé, de a pöttöm velem maradt. Szegény Baek... Ha még nem kapott tetanuszt, most fog.. Au.

Össze-vissza csapkolódtam és kalimpáltam, de nem engedtek el. Sőt, lefektettek és lecibálták a pólóm aztán két srác lefogott, amíg belémnyomkodtak egy csomó tűt. Nagyon fájt... Mindenféle hülye oltást kaptam. Hiába magyaráztam, hogy nincs rá szükségem, már csak azért is belém tuszkolták a tűket. Meg mindenféle vizsgálatot csináltak és hízókúrára küldtek. Az anyjukat.. Kaptam egy csomó papírt és még a pólómat a kezembe nyomtak és kiküldtek. IDE SOHA TÖBBET NEM JÖVÖK VISSZA!

- Na, milyen volt? - kérdeztem nevetve, mire morcosan hozzám vágta a tonnányi vényt - Hé, nem én harapdáltalak meg!

- De te hoztál ide. Komolyan ez rosszabb volt, mint öt év a pokolban! Telenyomkodtak mindenféle tűvel meg bizbasszal!! - akadtam ki - Milyen dolog ez? Pedig mondtam, hogy ne csinálják.. - puffogtam.

- Sehun sem tett volna másképp... - morogtam - Apropó... Vele mi van?

- Nem tudom.. azóta sem tudok róla semmit.. Nagyon aggódom érte. Már vagy 50x hívtam, de semmi. Csak a hang posta.. Nem tudom, mi lehet vele. Remélem, nincs semmi baja.. - hajtottam le fejem - Mi van, ha igen? Mi van, ha valami komoly baja és soha többet nem láthatom? - estem kétségbe..

- Nyugi, felhívom az apját, ha hazaértünk - nyugtattam meg - És biztos vagyok abban, hogy jó kezekben van, bármi történjék - tuszkoltam be a kocsiba a manót. Végül is, mihelyst hazaértünk, fel is hívtam Sehun apuját, hogy érdeklődjek. Azt mondta, kórházban van, mert összeesett. Valószínűleg nem bírja az utazást, és a cég felvállalásával járó stresszt. Én erre nem is gondoltam.. Azt hittem, csak beül a megbeszélésekre, és néz ki a fejéből.. Na, de.. Hogy fogom én ezt beadagolni Baekhyun-nak?

- Na? Mit mondott? Jól van? Mi történt vele? És miért? - faggattam a colost. Nagyon aggódom Sehun-ért.. Imádkozom, hogy ne valami komoly baja legyen... De ő csak szomorú tekintettel nézett rám, mire mégjobban megijedtem - Chan.. - gyűltek könnyek szemeimbe - Mondd el, mi a baja.. - remegett meg hangom.

- Hát..tulajdonképp.. Nagy baja nincs... - krákogtam - Elméletben.. - sétáltam el mellőle, de visszarántott, és könnyezve vizslatta szemeim - Yaa! Ne nézz így rám.

Nem válaszoltam, csak átöleltem és mellkasába fúrtam fejem. ELMÉLETBEN NINCS NAGY BAJA?! Hát szarjam össze magam, engem nem érdekel az elmélet, csak Sehun! - Chan.. - szipogtam - Mondd el... Kérlek..

- Hát vegül is tényleg nincs nagy baja.. Mert hát meg el. Csak elájult..

Elájult? - De miért? Chan, ne falazz, csak mondd el, hogy mi van. Légy szíves.. Muszáj tudnom - könyörögtem.

- Hát... Azt hiszem, végkimerülés vagy valami ilyesmi - magyaráztam. Vegül is az is, nem? Mert hát kifáradhatott..

- Végkimerülés? Az utazás miatt? A munkája miatt? Chan.. Nem akarom, hogy baja legyen. Biztos stresszel is és.. - túrtam hajamba - Hh.. Mondtak még valamit? - kérdezősködtem.

- Hat az apjával beszéltem.. Szóval nem. Nem mondott semmit, de a telefonját szerintem nem mostanság fogja látni.. - motyogtam.

- De.. Mi-miért? - estem kétségbe, s könnyeim mégjobban kezdtek folyni. Még beszelni sem fogunk tudni. Nem hallhatom majd a hangját.. És nem tudom, mikor fogom újra látni..

Mindig csinálom magamnak a bajt... És Baek-nek is. Most hogy beszélek vele? Hiányzik... És azt sem tudja, mi a faszom van velem. Bár.. Jobb. Legalább nem aggódik.. Vagy lehet pont ezért aggódik?! Istenem!

- Ne sírj... - öleltem magamhoz - Elszórakozunk mi ketten addig, amíg haza nem jön - mosolyogtam biztatóan, mire csak vallat rázott, és továbbra is felfújt fejjel bámult maga elé - Naaa~~ Este megyünk bulizni, oké?

- Hhhh.. Oké - bólogattam. Buli.. Sehun nélkül? Komolyan? Hát jó, legyen.. De.. MÉGIS MIKOR LESZ HAJLANDÓ HAZA TOLNI AZT A FORMÁS SEGGÉT?! Remélem, minél hamarabb.. Levettem Chan pulcsiját és pólómat, majd azt kidobtam a mosásba és elmentem fürdeni. Mielőtt beszálltam volna a kádba, letekertem magamról az összes fáslit -mellesleg úgy néztem ki, mint egy múmia- és lassan bemásztam a vízbe. Hát.. Lehet, nem kellett volna. UGYANÍS KIBASZOTTUL CSÍPETT!! Morogtam pár sort, aztán rászedtem magam a sebek tisztítására. Így legalább gyorsabban elmúlnak.. Miután végeztem -nagy fájdalmak árán ugyan- kikecmeregtem a fürdőből és átöltöztem valami bulihoz méltó ruházatba és sötétedére már kész is voltam. Amíg nem indultunk, Bacon-nel játszottam, de persze csak óvatosan, nehogy nagyobb baja legyen. Igazából a játék annyiból állt, hogy ő feküdt és harapdálta az ujjaim, amíg én próbáltam simogatni.

- Bekötözted magad? - kérdeztem - Mármint.. A sebeid - nevettem - Csak mert itt a krém amit adtak, hogy segítsen a gyógyulásban - nyújottam oda neki a kenceficét, majd elvettem tőle Bacon-t, és szarrá simogattam.

- Még ott csinálták.. Csak visszaraktam, hátha valami csoda fásli vagy mi az isten.. De majd.. bekenem csodaszerrel is - vizsgáltam a dobozt, majd elraktam táskámba - Csodás.. - sóhajtottam - Csináljak valami kaját? Nem vagy éhes? - kérdezősködtem.

- Nem.. Meg a pia laktat.. - kifogásoltam. Majd szerzek valahonnan füvet.. Tuti jobb kedve lesz.. - Egyél, ha éhes vagy, és menjünk, mert mar várnak - siettettem.

- Akkor menjünk - kaptam fel cipőm - De.. várj! Bacon-nel mi lesz? Hagyjam itthon egyedül ilyen lábbal? Vagy vigyem el? De ott mit tudnék csinálni vele? - gondolkodtam. Tényleg nem tudom, mitévő legyek.

- Hagyjuk aludni... Biztos fáradt - fektettem a kanapéra a dogot - Nem hiszem, hogy baja lenne.

- Hh.. Oké - egyeztem bele nagy nehezen. Bevallom őszintén, tényleg nem szívesen hagyom itt Bacon-t egyedül. Miután megbizonyosodtam róla harmadszorra is, hogy rendesen be lett zárva az ajtó, elindulhattunk a szórakozóhelyre. Odaérve leültünk a többiekhez és Chan rendelt nekünk is piát, bár nem hiszem, hogy sokat fogok inni... Majd kiöntöm valahova, de az holtbiztos, hogy nem fogom leinni magam megint. Egyrészt mert valakinek figyelnie kell a többiekre -bár erre nem én lennék a legalkalmasabb személy..-, másrészt pedig ismerem magam és tudom, milyen vagyok részegen. Ha lehet nem akarok semmi rosszat csinálni, mert megint a rendőrségen kötnék ki..

Nagyjából fél óra kellett, de már a 3. füvescigit szívtam el - Baek... - tántorogtam az említetthez - Kérsz? - nyújtottam felé a cigarettát - Vagy ezt? - nevettem, a semmin, miközben felé tartottam egy üveg Jack Daniel's-t - Vagy ezt? - hajoltam felé, egy puszit adva szájára.

Mi a.. Chan nagyon betépett.. Remek. Hogy fogom haza vinni? Mindenesetre a puszit betudtam annak, hogy be van állva, inkább nem ragoztam a dolgot, mert csak hőbölögne nekem részegen. Hülyegyerek.. - Ya! Most már elég lesz fűből és a piából. Igyál vizet! - nyomtam kezébe egy flakon ásványvizet.

- Mi ez? - néztem értetlenül, majd elhajítottam a flakont valahova a tömegbe - Baekhyunh.. - lihegtem fülébe lassan és kéjesen - Dugni akarok! - hadartam el gyorsan, majd hangos hahotázásban törtem ki.

- Túl sokat szívtál.. Most már állj le, Chan. Keress valami pipit, úgyis van egy csomó, az egyik biztos van olyan részeg, hogy már nem lát rendesen - forgattam szemeim és ittam tovább a citromos vizem.

- Haza viszel? - kérdeztem, aegyozva. Azt nem mondtam ugyan, hogy mit akarok vele otthon csinálni.. - Tudsz vezetni, ugye?