190. rész

(Sehun, Baekhyun)

-Tuti a kínai Denta Stix... - nevettem, miközben szabad kezemmel simogattam a szőrmókot - Még hoztam neki.. - mondtam mosolyogva, Bacon hasát csikizve - Úgyhogy jó legyél! - néztem a kutyusra tettetett szigorral - Na, szedjük a cuccaid.. És menjünk kajálni - húztam fel az ágyról - Utána mutatok valamit - céloztam a háznézésre.

Megilletődött és izgatott fejet vágva álltam fel, azon gondolkodva, mit akarhat nekem mutatni kedvesem. A lehető leggyorsabban dobáltam be cuccaim bőröndömbe, miután körbe rohangáltam értük a hazát, de végül is elkészültem - Indulhatunk - mondtam a csomagokkal kezemben és Bacon-nel a nyakamon.

Megköszöntem Kai-éknak, hogy náluk 'lakhatott' Baek, és már indultunk is. A legelső gyorsétteremnél megálltunk, és rendeltem egy XL menüt. Egyen csak Baek...

Elkerekedtek szemeim, mikor Sehun a kezembe nyomott két hadseregnek is elegendő mennyiségű gyorskaját - E-ezt... Ezt mind.. Ez mind meg kell ennem??? Ez valami vicc? Vagy előre vásároltál a következő évre is? Ja és a felét neked kell megenned - figyelmeztettem. Ezt mind egyedül biztos nem tudom letolni.

- Jó, jó.. - egyeztem bele. Úgysem fogok enni többet a negyedénél.. - Ááá! - tartottam felé a sültkrumplit, mire készségesen kinyitotta száját. Meggondoltam magam, és a krumpli helyett nyelvem csúsztattam szájába, és összekulcsoltam nyelveink.

Belemosolyogtam a csókba, s nyakara fogva húztam közelebb magamhoz - Ez sokkal finomabb, miért nem kapok csak ilyet reggelire, ebédre és vacsorára? Nekem nem kell más, csak ez.. - néztem rá bociszemekkel - Kérek mééég~~ - nyafogtam még több csókért epekedve.

Óvakodva körül néztem, majd a kaját otthagyva húztam magam után szerelmem, egyenesen a férfi mosdóba. Kicsit vicces lehetett, ahogy egy öltönyös, elegáns pali húz maga után egy-mellesleg halálosan édes és gyönyörű- törpét.. A wc-be... Amint beértünk, betereltem gyorsan egy fülkébe, s bezártam azt hátam mögött. Felkaptam szerelmem, s derekam köré kulcsoltam lábait, majd ajkai kóstolgatásába kezdtem, egyre hevesebben. Persze.. Enni is fog, de... Hiányzott már.

Halkan nyögdécselve fogadtam szerelmem heves csókjait, miket készségesen viszonoztam. Imádtam, minden egyes érintését. Ahogy puha ajkai finoman eljátszadoztak enyémekkel, s közben keze egyre lejjebb vándorolt formás domborulatomon. Kezeim összefontam nyaka körül, s fejem elfordítva mélyítettem el csókunk - Sehun.. Szeretlek - váltam el tőle szemeibe nézve, s ismételten visszatapadtam ajkaira, ezzel berekesztve a válasz útját.

Sosem várja meg a válaszom.. Pedig mindig azt akarom mondani, hogy imádom. Mielőtt komolyabbra fordultak volna a dolgok, mosolyogva váltam el szerelmem selymes ajkaitól - Imádlak - mondtam, majd nyelvem kinyújtottam. Óvatosan kileselkedtem, s mikor megbizonyosodtam arról, hogy senki nincs a mosdóban rajtunk kívül, ugyan úgy húztam magam után, vissza az ételhez, ahogy befelé.

Szomorú ábrázattal huzattam magam vissza, s lehuppantam helyemre - De én még éhes vagyok! - nyivákoltam szerelmem csókjaiért, de megcsóválta fejét, mire duzzogva számba tömtem -szó szerint tömtem- egy nagy adag sült krumplit. Be sem tudtam csukni utána a szám.

Nevetve takartam arcom, és nem tudtam mit tegyek, hogy el tudjam tűntetni Baek szájából a hatalmas mennyiségű krumplit - Na, most ha megrágod, akkor elfordulok.. - nevettem - De nehogy kiköpd! Kárbavészne a sok kalória és a sok szénhidrát!

Pedig most úgy az arcába köpném.. Nem tudom, miért, de ilyen kedvem van - Máhid fan, hog heethek.. - figyelmeztettem szerelmem, majd nagy nehezen le küszködtem az óriási falatot s tele hassal terültem el. Tele vagyok! Már hozzászoktam, hogy nem eszem és nem tudok többet legyűrni. De Sehun kedvéért muszáj lesz. Nem akarom elveszíteni. Megfogtam a dupla húsos, extrasajtos McBurgert és kihívóan szemeztem vele, míg nagy nehezen ki nem nyitottam szám és lenyeltem egy falatot - Szerintem híztam tíz kilót.

- Az tíz mikrogramm sem volt édes... - néztem rá ferdén - Egyél, egyél! - siettettem - Nekem van időm, tudok várni, és ez egy 0-24-ben üzemelő hely, szóval nekik is van idejük.. Csak a hááá.. - majdnem elszóltam magam.

- NE! Ne is emlegesd a hájam.. Dagadt leszek! Nem akarok hájas lenni! - hisztiztem és eltoltam XL-es menüt.

- MI? Nem.. Neem! - magyarázkodtam, miközben kezeim tiltakozóan ráztam - Ahh.. Baekhyun. Szerinted én dagadt vagyok? - kértem számon.

- Mi? Te?? Dagadt???? Pfffff.. Édes, neked tökéletes alakod van. Bár, ha naponta megennél egy egész sertés farmot, te akkor sem híznál egy dekát sem - magyaráztam.

- Az jó, mert én nehezebb vagyok nálad. Szóval, te sem vagy hájas. Sem dagadt. Sem duci. Se kövér. Tökéletes vagy. Így, ahogy.

- Akkor miért akarod, hogy hízzak? - tettem fel a keresztkérdést. Muhaha - Amúgy az izom soooookkal, de sokkal nehezebb a zsírnál, szóval te azért vagy nehéz, mert izmos vagy, de egy deka zsír sincs rajtad. Míg rajtam lesz, ha sokat eszek.. - húztam el szám.

- Ahh, Baekhyun! Ne beszélj! Egyél! - telegettem kezeimmel nevetve. Nem hiszem el.. Mindig kimagyarázza magát.

- Aigooo~ De el fogok hízni - nyavalyogtam tovább - Yaaa, Sehunniee~ Biztos nem akarsz egy dagadt, guruló csávóval hancúrozni, nem de? - kuncogtam.

- De, akarok - forgattam meg szemeim - Ha te vagy az a 160 kilós, guruló csávó, akkor igen.. - tömtem szájába a hamburger felét - Rágj, rágj, rágj! - mozgattam állkapcsát.

Parancsára megrágtam az ételt és szorgalmasan folytattam az evést. Csak és kizárólag miatta. Komolyan majdnem szét durrantam és már tényleg attól féltem, hogy kilyukad a gyomrom, vagy valami.. Még életemben nem éreztem ilyen jóllakottságot. Ezután soha többé nem nézek kajára. Na jó, de.. De csak Sehun miatt. Addig nem állhattam fel az asztaltól, amíg meg nem ettem… Elméletben - O! Csúszdázni akarok! Csúszda, csúszda! - pattogtam fenekemen lelkesen. Már nem volt vissza sok a menüből, de játszani akartam.

- Ha megeszed, csúszdázhatsz... Bááár.. Az kicsiknek van... De nyugodtan.. - nevettem - Sosem végzel azzal a kajával? Már Bacon is rég betermelte volna.. Pedig ő százhatvanszor kisebb nálad..

- De Bacon százhatvanszor gyorsabban is eszik nálam - vágtam vissza, majd durcásan eszegetni kezdtem a maradékot - Mohmáf mehetek? - kérdeztem kiskutyaszemekkel szerelmem.

Igaz, még volt kaja a tálcán, de.. Egyelőre elég ennyi is.. Nagy sóhajtva bólogattam, mire úgy szaladt, mintha puskából lőtték volna. Dilis...

Lelkesen másztam fel a mászókára, amiben háromszor is eltévedtem, mire megtaláltam a csúszdát. Kár, hogy az egész átlátszó, így látszódhatott a bénázásom is.. Sebaj, négykézláb átmásztam az akadályokon és már csúsztam is le feltartott kezekkel - Yeeeey~ - örvendeztem s már szaladtam is a következő körre.

Mikor már negyedszerre indult volna körbe Baek, szólni akartam neki, hogy indulunk.. De odament hozzá egy kisfiú. Nem tudom, mit beszéltek, de irtó aranyosak voltak együtt.. Lehetett vagy 5 éves a kiscsávó.. Vajon ilyen lett volna a gyerekünkkel is?

Épp másztam fel a mászókán, mikor egy aranyos kisgyerek meghúzogatta pólóm alját. Amint ránéztem, mintha szerelmem állt volna előttem csak kicsiben. Lelkesen mutatta játékautóit és bevallom őszintén, megfogott a téma. Odaadta az egyiket, hogy próbáljam ki és kérésének eleget is tettem - Brumm-brumm - emeltem a levegőbe a játékot s a kisgyerekhez hasonlóan, játszani kezdtem vele, mígnem észrevette a falba beépített labirintus játékot és oda nem sietett a segítségem kérve a megoldáshoz. Megfogtam pici kacsóját és a golyót végigvezettem vele az úton, egyenesen a célig - Mi a neved? - érdeklődött a kisfiú - Baekhyun vagyok - pacsiztunk le - És téged hogy hívnak? - mosolyogtam rá sarkamon ülve, s lecsüccsent velem szemben - SooYeon - válaszolt - Oh, SooYeon-ah, és apukád most hol van? - kíváncsiskodtam, miközben cipőfűzőjét kötöttem be, ugyanis kétségbeesetten mutogatott rá, hogy kikötődőtt - A mamával van. Azt mondták, játszhatok, amíg nem megyünk - nézett rám ártatlan szemeivel - Fogócskázol velem? - kérdezte hívogatóan - Vigyázz, mert elkap a csúnya sárkány - másztam a boldogan vihorászó SooYeon felé - Jaj, a lábam! - kiáltottam fel fájdalmasan, mire aggódó arckifejezéssel nézett rám, s pillanatokon belül mellettem termett és megsimogatta a 'fájó' részt. Kicsit elérzékenyültem, mikor közelebb hajolt és megpuszilta sípcsontom, majd arcomra is kaptam egy cuppanóst. Olyan volt, mintha a fiam lenne. Mintha mi gyerekünkkel játszanék. Lenézett a többiekre és integetni kezdett. Ekkor én is megláttam a szüleit és rá kellett jönnöm, hogy ő nem a mi fiúnk... De azért jó volt egy kicsit úgy érezni. Lecsúszott az ölemben a csúszdán és köszönés kepp adott egy búcsú puszit, majd elszaladt s megölelte szüleit. Mosolyogva néztem mindezt, s megfordult és integetett, mire én is integettem neki, majd elmentek. Csak álltam a mászóka előtt és az elmúlt pár percen gondolkodtam. Újra lejátszottam fejemben, s könnyeimmel küszködve sütöttem le tekintetem.

Zsebretett kezekkel álltam a játszóház bejáratánál, mígnem mennie kellett a kisfiúnak. Mikor jött kifelé szüleivel, megállítottam őket egy pillanatra, és elkértem a telefonszámukat - Ha bármikor dadára lenne szükségük, szívesen vigyázunk a kisfiukra, ingyen, és bérmentve. Baekhyun imádja a gyerekeket - nyomtam a kisfiú kezébe a névjegykártyát. Megköszönték az ajánlatom, és elmentek. Gondolom, nem azért hagyták itt a fiukat, mert annyira sok idejük lehet.. Szerintem Baekhyun szívesen játszana a kisfiúval.. Jaj, tényleg.. Baekhyun. Tekintetemmel szerelmem kezdtem keresni, kit meg is találtam a mászóka előtt. Úgy állt ott, mint egy ovis, akit sarokba állítottak. Fanyarú arccal besétáltam a terembe, és magamhoz öleltem szerelmem, ki rövides idő multán, potyogtatni kezdte könnyeit, miközben belém kapaszkodott - Kicsim, gyere - indultam meg vele kifelé, mire bőszen hátra pillantgatott, reménykedve, hogy visszajön a kisfiú. Hagytam, hadd leskelődjön, míg ki nem érünk. Miután sikeresen elhagytuk az üzletet, megálltam pityergő szerelmemmel szemben - Tudom, mit érzel.. Vagyis sejtem. De.. Hé, fel a fejjel.. - csíptem pofijába - Bármikor adoptálhatunk egy kisgyereket. Vagy kettőt, vagy hármat.. Vagy akármennyit.. Amennyit csak szeretnél. Oké? - emeltem fel fejét, majd szájára csókoltam - És.. Megvan a kisfiú szüleinek száma. Ha ideális lesz nekik, akkor vigyázunk rá egy kicsit. És játszhatsz vele annyit, amennyit szeretnél. Jó? - simogattam arcát. Nagyon a kedvére akarok tenni... De mindez nekem sem könnyű.. Fáj így látnom.. Fáj azt éreznem, hogy életem szerelmével nem lehet közös jövőnk.. Legalábbis.. Saját gyerekünk tuti nem.

Hatalmas, csillogó szemekkel néztem szerelmemre - Te.. Elkérted a telefonszámukat.. miattam? - néztem rá, mintha el sem akarnám hinni. Megtette ezt miattam? Ahj, istenem, mivel érdemeltem ezt ki? Sőt, egyáltalán megérdemlem őt?.. Hát persze, hogy nem.. Meg sem vártam válaszát, csak egy csontropogtató ölelésbe hívtam - Szeretlek - szipogtam mellkasába - Nagyon szeretlek - suttogtam.

- De ez.. Semmiség.. - nyöszörögtem levegőhiány miatt - Imádlak, de nem kapok levegőt.. - nyöszörögtem továbbá is. Olyan bolond.. Gondolja, hogy azért tettem, hogy megköszönje?

- Oh, bocsánat - nevettem kínosan, s elengedtem szerelmem. Észre sem vettem, hogy majdnem megfojtottam. Csak.. érezni akarom a közelséget.. Mert nagyon hiányzik.. De nem akarom neki mondani, hogy ezt érzem, mert félek, hogy úgy érezné, nem elég jó, vagy rosszul csinál valamit. Pedig NINCS így! Csak sokat volt távol és.. és most a szokásosnál is jobban szükségem van rá.

- Megyünk? - nyújtottam kezem - Vár a 'lepetés' - mosolyogtam bőszen, s szájára pusziltam - És Bacon is..

- Leptetés? - kérdeztem felcsigázottan - Milyen leptetés? Apropó.. Bacon most hol van? - fogdostam állam, miközben gondolkodtam.

- A kocsiban?.. - kérdeztem nevetve - Ide nem hozhattuk be.. Hahó! - borzoltam össze hajkoronáját - Siessünk, mert elviszik a lepetésed.

- Elviszik? - ráncoltam homlokom, de időt sem hagyva a gondolkodásra, húzni kezdett a kocsi felé - Ya! - rántottam vissza kezem, amit erősen szorított, ezzel magam felé fordítva, s egyből magamra húztam egy csokra - Ne olyan hevesen, édes. Vagy fel akarod nyalatni velem a betont? - kérdeztem nevetve - Hova sietsz ennyire? - kíváncsiskodtam.

- Majd megtudod.. - mosolyogtam sejtelmesen - Tetszeni fog, effelől semmi kétségem - puszilgattam száját - És.. Utána van egy kis elintéznivalónk - csíptem formás fenekébe, kaján vigyorral arcomon.