185. rész

(Sehun, Baekhyun, Chanyeol)

'Van, aki két hét alatt felszed annyit.. Nehogy már ne menjen.. Ha nem akarsz látni, akkor még jó, hogy nem megy annyi idő alatt.. :c'

'De.. Ya! Ne forgasd ki a szavaimat! Úgy sem engedlek vissza Kínába. Ha hazajössz, magamhoz láncollak. És ha valamilyen csoda folytan, mégis elmennél.. Ami azt jelentené, hogy nem szeretsz.. Akkor utánad mennek.' - vigyorogtam elégedetten az üzenet végén.

'Ezt hívják érzelmi zsarolásnak.. Feltollak a rendőrségen!' Fenyegettem nevetve. Felcuccoltam a hotel szobába, majd fáradtan dőltem ki az ágyra. Hiányzik mellőlem...

'Ha lecsuknak, nem találkozhatunk.. Bár, ha vissza mész, akkor sem.. Felnyomnád a saját férjed a rendőrségen? Ki csinál ilyet?!' - nevettem.

'Hát.. Oh Sehun! (hmph) Komolyan megteszem.. ' füllentettem. Bassza meg az igazát..

'Ennyi erővel azt is megtehetnéd, hogy nem jössz haza. Ugyanúgy hiányoznál, és ugyanúgy fájna.. Remélem, azért nem teszed meg..'.

'Egyél, és meglátjuk! Jóéjt♥' Köszöntem el. Persze. Hogy nem teszem meg.. De valamivel ösztönöznöm kéne..

'Jó éjt! Szeretlek, hiányzol ♥' búcsúztam én is, majd magamra húztam még egy takarót és próbáltam aludni. De csak próbáltam.. Összesen kb. 2 órát aludhattam..

Másnap csak délután volt megbeszélésem, úgyhogy addig meglátogattam rég látott barátom: A konditermet. Azt hittem, hogy jobban kijöttem a gyakorlatból.. Kellemesen csalódtam magamban. Miután végeztem, azaz olyan 11 körűl, felhívtam szerelmem. Biztos fent van már délben.. Hiányzik a hangja.

- Szia, édes - vettem fel a telefont jókedvűen - Mi újság? Hogy vagy? Minden rendben van? - faggattam szerelmem.

- Minden egyes hívást igy kezdünk.. - nevettem - Szeretlek - mondtam a legfontosabbnak tartott dolgot - Kondiztam.. Hulla vagyok - sajnáltattam magam - Veletek minden oké? Történt valami? Esetleg új telefonra tettél szert? -kérdeztem nevetve, Chan viselkedésére utalva.

- Imádlak - vigyorogtam ördögien - Minden rendben, nem történt semmi és mint látod, visszakaptam.. - daráltam el a tudnivalókat - Bacon szeretne beszélni veled - tartottam a töpszli elé a telefont, aki mellkasomon ugrált s vakkantgatni kezdett a telefonba és végezetül megnyalta azt - Kaptál egy puszit is - közvetítettem az üzenetet.

- Mmm.. - sóhajtottam jólesően - Ez a puszi eddig is elért - nevettem - Tőled mikor kapok? - kérdeztem szomorú hangnemben.

Felkuncogva nyomtam egy cuppanóst a mikrofonra - Na? Elért odáig? - kérdeztem kacagva.

- Hmm... Nem látom sehonnan sem, hogy érkezne - nevettem - Kérek meg.

- Ya.. - nevettem, majd puszik ezreit szórtam a mikrofonra - Éééés most? Legalább egy? - reménykedtem.

- M-mmm - ellenkeztem - Egyetlen darab sem jött eddig - nevettem ördögien -  Otthon behajtom rajtad.. Tízszer is..

- Állok elébe - vigyorogtam, bár nem láthatta, s ekkor levágódott mellém a colos is - Ya! Mond meg ennek a kis pamacsnak, hogy ne harapdáljon éjszaka - mérgelődött, mire feltort belőlem a nevetés - Hallod ezt Sehun? Sikerült jól betanítani Bacon-t - kacagtam - Ügyes kiskutya - vakarásztam buksiját elismerően.

- Héé... Ne bántsd a colost! - nevettem - Ő tart el.. - pofáztam a kutyusnak, és szerelmemnek.

- Igen Bacon.. Milyen dolog ez? - csóváltam fejem - Na gyere ide, tee~ - dédelgettem a szőrmókot, mikor valami furcsa szagot éreztem meg - Bacon.. Ugye nem..? - vágtam fancsali pofát - Fúúj, Bacon! Komolyan ide pukkantottál? Aish, ezt nem hiszem el - mérgelődtem - Gyere, megyünk kakkantani - adtam rá pórázát - Elmentünk, majd jövünk - intettem Chan-nak és folytattam a cseverészést szerelmemmel.

- Amúgy az se semmi, hogy még egyszer nem tojt be a házba.. Mennyibe került ez a szuperokos, idomított dög? - kérdeztem nevetve.

- Titok - kuncogtam, mikor lattam, hogy Bacon nagyon néz valamit, mire én is odakaptam a fejem. Egy kibaszott nagy pitbull, szuggerált minket - Ba-Bacon.. - emeltem fel kezembe a kutyust és mozdulatlanul álltam a hatalnas kutya előtt, pár méterre. Teljesen lefagytam, ugyanis nagyon nem tűnt barátságosnak a kutya - Sehun, most leteszem, majd hívlak - remegett hangom egy icipicit.

- Mi? Ne! Mi történt?!- kérdeztem, de már kinyomta. Próbáltam újra hívni... De semmi.. Mi a fasz történt?!

Lassan lépdelni kezdtem hátrafelé, de a kutya követett. Nagyon féltem.. Mi lesz, ha megtámad? Szívem hevesen dobogott, s egyre csak haladtam hátra, mígnem a hatalmas eb futni kezdett felénk. Rohantam, ahogy csak tudtam, de gyorsabb volt nálam. Nem jutottam túl messze, mikor szájával megragadta vádlim, s előre estem. Bacon-t féltően ölembe húztam és szorosan öleltem magamhoz, amennyire csak tudtam, miközben másik lábammal próbáltam le rúgni magamról a hatalmas kutyát, de megharapta a kezem és elcibálta Bacon-t. Nagyon mérges lettem, hogy bántani meri az egyetlen gyerekünk, ezért felálltam nagy nehezen, majd megrugdaltam, mire már engem harapdált kedvére. De Bacon-t legalább elengedte.. Éles fajdalom hasított testem minden megsebzett részébe, mikor egy hang magához hívta a vérebet s az elengedett. Utána már nem lattam őket.. Erőt vettem magamon és a nyöszörgő kutyus fele kúsztam a földön. Tiszta vér volt mindenünk. Nem voltam elég erős, hogy megvédjem. Remélem semmi komoly baja nem lett szegénynek.. Ez is az én hibám.. - Gyere - vettem fel ölembe es botorkálni kezdtem vele az állatorvosi rendelő felé. Mindenem fájt, de fontosabbnak tartottam azt, hogy őt ellássák. Nagyon féltem.. Mikor végre odaértem vele, azonnal megvizsgálták. Kicsit megnyugodtam, mikor farkát csóválva sántított ki hozzám, egyik lábán fehér kötéssel. Az orvos elmondta, hogy szerencsére nem komoly a sérülése, csak pihennie kell sokat. Meg köszöntem mindent és leléptünk - Na miv an, te? Most aztán dögönyözhetlek napokig - nevettem.

Már fél órája egyhuzamban hívogattam Baek-et, de semmi jel. Chanyeol sem tud semmit... MI A FASZ VAN? HOVÁ TŰNT?! Kb. a harmincadik hívásomra felvette Baek a telefont, de szipogott.. - Baek? - szólta a telefonba aggódóan - Minden rendben? Mi történt? Miért raktad le csak úgy?

- Ne haragudj.. Volt egy kis... incidensünk Bacon-nel - hajtottam le fejem - Sajnálom, hogy csak úgy leraktam - mondtam bűnbánó hangon.

- Kifejtenéd bővebben? Mi történt? Jól vagytok? - aggodalmaskodtam. Ha bántották őket... Mészárolok.

- Hát.. - most mit kéne tennem? - Csak.. találkoztunk egy aranyos kis pitbullal.. Semmi több - nevettem kínosan.

- Baekhyun, mondd már! - akadtam ki ténylegesen - Mi történt? Bántott? Bacon? Ugye nem lett bajotok?

- Nem vészes.. Csak pár harapás, semmi komoly. Bevittem Bacon-t az állatorvoshoz és bekötötték a lábát. Azt mondtak, pihennie kell. Gondoskodom róla, ne aggódj.. és.. Sajnálom.. - mondtam szomorkás hangon. Az én hibám mindez..

- Mármint rajtad? Megharapott?! - fagytam le - Kicsim, kérlek menj el orvoshoz! - vékonyodott el hangom, mikor már a sírás kerülgetett - Ott kellene veled lennem.. Nem lett volna ez..

- Hé, nincs semmi baj - nyugtatgattam - Jól vagyok, tényleg - mosolyogtam, bar hiába - Neked most fontosabb dolgod van. Látod, nem kellett volna elmondanom. Most a cégre kéne koncentrálnod, nem erre. Mi megvagyunk, oké? - bíztattam.

- Kérlek, menj el orvoshoz.. Mid fáj? - kérdeztem szipogva, egy padra leroskadva a konditerem öltözőjében. Mondatait ugyan ignoráltam, de csak mert annyira kibaszottul rosszul lettem attól, amit mondott, hogy úgy éreztem, ott helyben feldobom a talpam.

- Csak a harapások.. - meg persze amimre ráestem, de az már mellékes - De, majd elmegyek orvoshoz. Bár sok mindent nem tudnak vele kezdeni.. Bekötni meg én is be tudom.

- Baekhyun.. - nyöszörögtem, könnyek közt. Nem tudom.. De tényleg szarul lettem. Lehet, az edzés miatt?

- Sehun? - kérdeztem, mikor hallottam egy csattanás szerű hangot - SEHUN! Kicsim! Hahó! Itt vagy? - ordibáltam a telefonba. Nagyon megijedtem, hogy mi történhetett vele - Kicsim, válaszolj! - könyörögtem - SEHUN! - nem adtam fel, de nem jött válasz. Folyni kezdtek könnyeim, de a telefont nem raktam le. Most mit tegyek?

Sem Sehun, Sem Baekhyun nem vette fel a telefont... Vagy beszélnek? Írtam Baek-nek egy SMS-t, hogy írjon, ha minden rendben van, mert én meg agyfaszt kapok.. Rám van bízva, és másfél órája sehol sincs.

'Sehun-nal beszéltem, de hallottam valami fura hangot és nem válaszol. Nagyon aggódom érte." - írtam az üzenetet a colosnak, miközben meg mindig vonalban voltam, de semmi. Aztán hallottam, hogy emberek hadoválnak kínaiul és kinyomtak a telefont. Faszom! Mi történhetett vele? Nem tudtam mit tenni, így hazafelé botorkáltam Bacon-nel. Szegény.. Biztos megrázta ez a dolog.. csak úgy, mint engem.

Iszonyatosan fájt a fejem, mikor kinyitottam szemeim. Telibe világította arcom egy fehér fényű lámpa, mire kezem szemeim elé emeltem, ezzel csökkentve a fényhatást. Hol vagyok? Egyből megkaptam a válasz kérdésemre, mikor megláttam a sok fehérköpenyest. FUJJ, KÓRHÁZ! Várjunk.. Baekhyun?! - Hol a telefonom? - kérdeztem anyanyelvemen az egyik kínai doktort, ki csak értetlenül bámult rám. Elismételtem a kérdést az ő nyelvén is, mire azt mondta, hogy a személyes dolgaim-beleértve a ruháim- elvették, és eltették, APÁM kérésére. Mit keres még itt? Pontosabban.. Mit keres itt, MEGINT?!

Halkan beosontunk Bacon-nel a házba és leültünk a kanapéra, ugyanis  a colos látszólag a szobában volt - Hogy van a lábad? - suttogtam a töpszlinek és átvizsgáltam mindenhol, hátha van olyan sebe, amit nem vettek rajta észre, de nem találtam. Szerencsére.. Szorosan magamhoz öleltem és a történteken gondolkodtam. Nemám segített volna a faszi.. Csak elment. De legalább elvitte a vérebét.

Amint meghallottam az apró zajt kintről, már rohantam is ki - Baek! - tettem kezem szívemre, jólesően sóhajtva. Ám... Tiszta vér volt mindene - Baszki.. Jól vagy? - siettem hozzá - Mi történt?

- Jól, minden rendben - nyugtattam meg a colost is - Csak összefutottunk egy pitbullal, de semmi gáz. Voltunk állatorvosnál és pihennie kell - simogattam a kutyust. Mindenem borzasztóan fájt. A kezem, a lábam, a vállam.. mindenembe beleharapott. És elég éles fogai vannak. Dobhatom ki a ruháimat..

- Gyere.. - aggattam rá pulcsim - Menjünk a balesetire, mert ezeket be kell oltani és kezeltetni kell.. Sehun tud róla?

- Mhm - bólogattam kicsiket, és már mentünk is a kórházba. Utálom azt a helyet.. - A-Azt mondtad.. oltani? Tűvel? Szurit kapok? - paráztam és a kapuban megfordulva spuriztam volna vissza, ha Chan nem állít meg.