218. rész

(Sehun, Baekhyun)

- Rendben, de holnapra mit terveztél, hogy nem akkor megyünk? - kérdezősködtem. O! Egy jó... Nagyon jó ötletem van holnapra...

- Nem tudom.. Csak veled akarok lenni.. - mosolyogtam - De ha szeretnéd, holnap is mehetünk - ajánlottam fel.

- Nem, nem! Már van tervem holnapra - ellenkeztem - Tökéletes terv.. - húzódott kaján mosolyra arcom.

- Kezdek megijedni.. - húzódtam el egy kicsit - Mi jár a fejedben, Oh Sehun? - néztem rá gyanakvóan.

- Oh, semmiség! - mosolyogtam továbbá is - Majd meglátod - kacsintottam pimaszul - De ma akkor el kell mennem vásárolni.

- Megijesztesz - vágtam rémült arcot. Vajon mit akarhat? Mit talált ki? Ahj, miért nem tudok olvasni a gondolataiban?

- Úgysem veszlek rá olyanra, amit te nem szeretnél.. - feküdtem ölébe - Nem lettem darabolós gyilkos ebben a két napban.

- Már megijedtem - nevettem - Mit szeretnél ma csinálni, édes? - simogattam buksiját, s tincseivel játszottam közben.
 

- Meggyógyítani téged - válaszoltam őszintén, szemeibe nézve - Már gondolkodok egy orvosi szakon.. Komolyan. Amennyi bajod esik mellettem, szó szerint csoda hogy még élsz..

- Nem baj, a lényeg, hogy mellett vagyok -vigyorogtam - A többi meg nem érdekes.. Majd meggyógyulok - annyira édes, hogy így meg akar gyógyítani..

- De baj, mert még magamtól sem tudlak megvédeni.. - dünnyögtem, majd oldalamra fordultam - Igazán balfasz egy férjed van, részvétem.

- Hé, ne szóld le a férjem! - szóltam rá - Igenis, nekem van a világon a legszuperebb férjem! Csak irigy vagy rám, mert neked nincs ilyen jó férjed - hencegtem.

- Nekem sokkal jobb van - nyújtottam ki nyelvem - Sokkal-sokkal jobb! Sőt! Mindennél jobb! Na erre gombjál varrot!

Felnevettem szerelmem szófordulatára - Te dilis.. - kacagtam - Az enyém akkor is jobb - vigyorogtam - Vita lezárva.

- Mindig nyerni akarsz, de tudod a szíved legmélyén, hogy Oh Sehun nyert! - kötözködtem - Én mindig nyerek!

- Csak hiszed - vigyorogtam diadalittasan - De nem is baj.. Én tudom, hogy nyertem..

- Nem igaz, mert én tudom, hogy nyertem. Én. Nekem van Byun Baekhyun-om, nem neked!

- Pff, Byun Baekhyun.. Nekem Oh Sehun-om van, szóval biztos a győzelmem -  vigyorogtam elégedetten.

- Nem, mert Baekhyun olyan, mint egy maximális szintes Pikachu a Pokémon Go-ban! - kötözködtem - Mindennél jobb!

- De Sehun meg jobb mint a szőke herceg fehér lovon, szóval boom, nyertem! - nyújtogattam nyelvem.

- Számomra a Baekachu a legfontosabb. Nem kell nekem a szőke herceged, oké? - hordtam fenn orrom - Nekem itt van a világ legjobb férje, és apja - pusziltam szerelmem kezére.

- Édes vagy - mosolyogtam rá őszintén, majd fölé hajoltam, hogy szájára nyomhassak egy hoooszzúú puszit.

- Még, még! - nyújtózkodtam több pusziért - Kérlek... - biggyesztettem le alsó ajkam.

Mosolyogva hajoltam vissza ajkaira, hogy apró puszikkal hinthessem be puhasága minden szegletét - Így már megfelel uraságának?

- Várj.. - fogtam meg tarkójánál, és lehúztam magamhoz egy csókra, mely elég hosszúra sikeredett.. Fura volt fejjel lefelé csókolni, de meglehetősen élveztem.

Mire elengedett, az összes vér a fejembe szállt, így úgy nézhettem ki, mint valamii csilipaprika. Szemeiben megakadt tekintetem, s elidőzött ott. Még mindig gyönyörűek..

Küldtem neki még egy légpuszit, majd megfogtam kezét, és simogatni kezdtem azt - Nem vagy éhes, szalonna?

- Nem nagyon.. Te mit ennél? - érdeklődtem étvágya felől. Nagyon keveset evett a napokban.. Nem akarom, hogy megbetegedjen, vagy valami baja legyen..

- Én nem vagyok éhes - nevettem - Van kedved sétálni? - kérdeztem, miközben arcát simogattam - Keveset vagy a napon, és tökre vámpír színed van..

- Csak akkor megyünk sétálni, ha előtte eszel egy tál műzlit legalább - jelentettem ki határozottan - Oké?

- Az nem érvényes, ha Baekhyun-t eszek? - kérdeztem gyermekdeden csillogó szemekkel - Csak mert nagyon éhes vagyok.

- Sajnos nem.. De mit szólnál egy Byun menühöz? - kérdeztem hatalmas vigyorral arcomon - Mármint nem én lennék a menü, csak én csinálnám..

- Egyezzünk meg egy SeBaek menüben. Olyat még nem ettem - ötleteltem - Mit szólsz?

- Megegyeztünk - vigyorogtam elégedetten, majd lehessegettem magamról szerelmem és húztam magammal. Hát a lépcsőn inkább ő húzott engem, mint én őt..

- 3... 4 főre főzzünk? - kérdeztem, miután lesegítettem szerelmem a lépcsőn, és beadtam neki reggeli gyógyszereit - És, ha nem vagy nagyon éhes, akkor csinálhatunk valami időigényesebb kaját, pl mochi-t is.. Ha szeretnéd.

- O! Mochi! - örültem meg az édesség hallatán - Csináljunk mochi-t! - tapsikoltam.

- Édes legyen? Mert akkor kell belőled is rakni bele.. - mosolyogtam - A legédesebb hozzávaló vagy.

- Nem is.. te édesebb vagy - pusziltam szájára - Minden csókod felér egy cukormérgezéssel.. Én is így akarok meghalni.. - téged csókolva..

- Igyekszem teljesíteni a vágyad, de az még ráér, hercegnőm - dörgöltem össze orrunk - Túlságosan szeretlek ahhoz, hogy meghalj - pusziltam szájára jókedvűen, majd előkerestem a mochi elkészítéséhez szükséges dolgokat - Oké, akkor vaaan.. keményítő, kókusztej, ásványvíz, rizsliszt - mutogattam sorra - ételfesték és kristálycukor.. Asszem ennyi. Nem?

- Nocsak, milyen mesterszakács lett a hercegemből - öleltem át derekát, s lábujjhegyre állva nyakába pusziltam.

- Ahh, ugye? - kérdeztem elégedetten - Szuper férjed van, akinek mégjobb férje van - nyúltam hátra egyik kezemmel, majd arcára simítottam - Apropó, ma nélküled megyek vásárolni, hogy tudj pihenni - kerestem a kifogást.

- De.. De jól vagyok! - tiltakoztam - Kutya bajom! - erősködtem - Ne hagyj itthon, kérlek, veled akarok menni - néztem rá kiskutyaszemekkel - Bent hagyhatsz a kocsiban, de akkor is veled kell mennem! - győzködtem. Úgy többet lehetek vele, mintha itthon hagyna..

- Félsz itthon? - kérdeztem, már szembe fordulva vele - Hh.. Oké, eljöhetsz velem. De a kocsiban maradsz! - parancsoltam. Nem láthajta, hogy mit akarok venni, mert akkor oda a meglepetés..

- Oké, oké - egyeztem bele. Majd elleszek Bacon-nel addig.. Nekiláttunk a mochi elkészítésének. Szorgosan gyúrtam a tésztát, míg szerelmem a töltelékkel bíbelődött.

- Megkóstolod? - tartottam oda a fakanalat - Fahéjas citromos - tájékoztattam az étel izéről - Ehető lesz? SooYeon ugye szereti ezeket? Jézusom, azt sem tudom, mit szeret!

- Nyugi, biztos ízleni fog neki.. Hisz te csináltad - érveltem - Mellesleg Yeon-ah mindent megesz, ami ehető.. - kuncogtam - Oh és... isteni lett - nyaltam meg mind a 10 ujjam.

- Jogos.. Jó étvágya van, az biztos - gondoltam mosolyogva a legfiatalabbik törpémre - És még fejlődik, szóval sokat kell ennie.. Csinálok még wasabi-s tölteléket is, de abból neki nem adunk, mert csípni fogja a nyelvecskéjét - gügyögtem, mint egy anyuka, de felnevettem színjátékomon - Meggágyult a férjed, hallod.

- Te bolond - fogtam kezeim közé arcát, s csücsörítő száját kezdtem elhalmozni puszijaimmal  - Imádlak - dörgöltem össze orrunk.

- Én jobban - húztam közelebb magamhoz, majd a kezemben lévő fakanállal finoman fenekére suhintottam, mire megugrott - Csak nem fájt?

- Ch.. még kérdezed? Megmutassam milyen, hm? - próbáltam elkobozni tőle a fakanalat, de feltartotta a magasba, így nem értem el - Yaa~ Add ide!

- A-aa - nyomtam vissza testét, homlokánál - Nem versz meg - nevettem gonoszan, mire csapkodni kezdett, ahol ért - Ez viszont nekem fáj! - nyavalyogtam.

- Ez nem ér.. - durcáztam - Te csapkodhatod a fenekem, de én nem a tiéd.. - puffogtam, mint egy ovis - Igazságtalanság!

- Ez van, Baekkie~ - vágtam fancsali pofát, majd mikor megláttam szikrákat szóró tekintetét, csapot-papot otthagyva-csak a fakanalat nem- kezdtem futni.

- Állj csak meg! - kergettem a fel-alá a lakásban - Oh Sehun! NE merészelj elfutni előlem! - kiabáltam utána - Gyere vissza!

- Sohaa! - rohantam ki a teraszajtón, majd kergetőzni kezdtünk a medence körül - Hagyd abba! Ne bánts! - lihegtem futás közben, nevetve - Hogy tudsz azokkal a ropi lábakkal úgy futni, mint egy gepárd?!

- Yaa~ - kapálóztam utána - Nem is ropi - nyavalyogtam - Megvagy! - ugrottam rá, hirtelen, de a véletlen úgy adta, hogy pont a medencébe repültünk be ruhástól-mindenestül.

- Ah! - buktam fel a víz alól - Te hülye! - nevettem, s magamhoz húztam vizes testét - Most te vagy meg - mosolyogtam elégedetten - Reggeli zuhany, jót tesz.

- Pontosan - vigyorogtam, miközben már testén csimpaszkodtam, majom módra.

- Kapok egy.. Kettő.. Tííízen huszon... Ezer puszit? - kérdeztem, nagyokat pislogva szemeimmel.

- Kérned sem kellett volna - vigyorogtam, s azonnal szerelmem puszilgatásába kezdtem. Először homlokát, majd halántékára haladtam, onnan puha arcára, orrára, szájára, füleire, majd kulcscsontjára tértem át és árasztottam el nedves puszijaimmal.

- Még egy nagyot kérek - csücsörítettem, mire kaptam egy nagy puszit. A helyzetet kihasználva, testét a medence széléhez nyomtam, és elmélyítettem nyálcserénk.

- Szeretlek - sóhajtottam a csókba, majd meg sem várva, hogy válaszoljon, azonnal visszatapadtam ajkaira.

Egyik kezemmel tétován pólója alá nyúltam, mire derekam köré kulcsolta lábait, így összeért nemességünk. Kezem kulcscsontjára vezetve húztam egyre lejjebb, mígnem alhasánál voltak ujjaim. De... Nem, most nem akarom. Vagyis, akarom, még szép! Csak.. Most nincs jól.

Mivel aznap közel sem volt nyári időjárás, hideg szelek fújtak, ami így vizes ruhában nem volt túl kellemes, meg-megborzongtam a hidegtől a meleg víz a ellenére, s lassan elváltam szerelmem éltető ajkaitól - Édes.. - vacogtak meg fogaim - Nem megyünk be?

- De, de. Gyere, hercegnő - másztam ki a medencéből, majd miután segítettem neki is kikászálódni, karjaimban rohantam be hideg testével. Amint beértünk, feltettem a fűtést, és átöltöztettem szerelmem, majd bebugyoláltam egy meleg, karos-csuklyás takaróba.

- Te nem fázol? - nyúltam egy ugyanolyan takaróért, mint ami rajtam van, s remegő kezeimmel szerelmemre aggattam azt, persze csak miután átöltözött. A mochi-t is félbe hagytuk.. - Kérsz teát? - mosolyogtam szerelmemre, miközben arcát simogattam.

- Nem.. - kezdtem köhögni, de elbújtam a takarómba, hogy nehogy meghallja.

- Nem, egy frászt nem - nyomtam le a kanapéra, s eldöntöttem testét, majd kibújtam takarómból, hogy ráteríthessem azt. Szaladtam a konyhába, hogy főzzek egy teát és míg a víz forrt, befejeztem a mochi-t és tettem párat egy tányérra, majd a teával együtt egy tálcán bevittem neki - Sajnálom, Hunnie, hogy megbetegítettelek.. - hajtottam le fejem bocsánatkérően.

- Jól vagyok, tényleg - ültettem mellém - Tátsd a szád! - irányítottam felé egy mochi-t - Te nem fázol? Nem fáj semmid?

- Nem, és nem - kaptam be a mochi-t, majd lassan elrágcsáltam azt. Mondjuk most a sok rohangálás után, kicsit még fájok, de nem vészes.. - Na tömjed - nevettem.

- Hol fogok én nélküled enni? - kérdeztem, egy újabb édességet elfelezve számmal - Igyál - tartottam szájához a teát, mikor már lenyeltem a falatot.

Megráztam fejem az édesség elutasításaképp. Muszáj ennie, nem sózhatja rám, mert megbetegszik.. - Egyél, neked hoztam - mosolyogtam, majd homlokára pusziltam - Nem akarom, hogy még betegebb legyél..

- Köhögtem egyet.. Már ebolás vagyok? - kérdeztem elhűlt fejjel - Baekie, tudod, hogy ezt simán átvészelem. Na, egyél! - nyomtam szájához ismét az édességet

- De.. - kezdtem volna bele a kifogásokba, de megelőzött és számba nyomta az szénhidrátbombát. Durcásan rágcsáltam el azt, majd mikor kiürült a tányér, bedobtam mindent a mosogatógépbe és csókolom. Lefeküdtem szerelmem mellé, majd nyakára pusziltam - Ma pihenned kell - adtam tudtára a mai programot.

- De még el kell mennem a boltba - nyavalyogtam.

- Oh, igaz is.. akkor elmegyünk a boltba egy óra múlva, de addig csucsu van! - fenyítettem - Különben nincs shoppingolás!

- De.. De én.. - nyöszörögtem - Jó, jó.. - feküdtem el a kanapén, oldalasan - Te is alszol. Csak mert máshogy nem igen megy nekem.. - húztam magam felé.

217. rész

(Sehun, Baekhyun)

Először nem tudtam, mit akar lenyomni a torkomon. Aztán jobban szemügyre vettem az ételt és tele volt egészséges dolgokkal, mellette a pirulákkal. Mikor megettem, észrevettem egy kis cetlit. Elvettem a tálcáról és hunyorítva ugyan, de el tudtam olvasni. Egy rövid, de tartalmas üzenet állt rajta egy szívecske rajz melléklettel. Olyan édes. Elmosolyodtam, s egy puszit nyomtam szerelmem arcára - Köszönöm - mosolyogtam, s ő szótlanul félre tette a tálcát.

Elkezdtem volna fürdetni, de féltem, hogy úgy nyúlok hozzá, hogy az fáj neki, szóval inkább csak kivonultam a tálcával, és bepakoltam a mosogatógépbe. Szegény Bacon meg csak ugrál ránk egész nap, de még csak rá sem csipázunk... Még kaját sem kapott..

Remélem nem fog sokáig tartani ez a némaság.. Már kezdem hiányolni a régi Sehun-t.. Az én Sehun-omat.. Gyorsan megfürödtem és átvettem a pizsim, majd felsántikáltam a lépcsőn, a szobánkba, ahol szerelmem öltözködött. Bebújtam a jó meleg takaró alá és az említettre vártam, hogy csatlakozzon - Meséé.. - szakítottam félbe mondandóm, ugyanis leesett, hogy nem beszél - Jó éjt, hercegem - pusziltam szájára, majd közelebb fészkelődtem hozzá és ölelésébe bújtam.

Egész éjjel csak a törpe szuszogását hallottam, és nyammogását.. Valami jót álmodhatott, vagy nem tudom.. Mondjuk, az húzós volt, mikor át akart fordulni a másik oldalára, hogy háttal legyen nekem, de az a válla megsérült-miattam-, és próbálkozott fordulni, de mindig csak nyöszörgött, aztán visszafeküdt.. Aztán megint megpróbálta.. Végül már arra jutottam, hogy segítek neki átfordulni, és próbálom úgy tenni, hogy ne fájjon neki.. Bár ő érzi, nem én... Miután sikeresen végrehajtottam az akciót, óvatosan magamhoz öleltem testét, és haját babrálgatva szenderültem mély álomba.. Rémálomba.

- Kicsim! - pattantak ki szemeim, mikor hallottam szerelmem ordítását. Megint rosszat álmodott, fogadjunk.. - Sehun.. - rázogattam verejtékben úszó testét, s mikor nyitogatni kezdte pilláit, azonnal felültettem, hogy át tudjam ölelni - Shh.. Semmi baj - suttogtam hozzá, s nyakát kezdtem puszilgatni - Rosszat álmodtál, igaz? -  dédelgettem ziháló testét, de a válaszra most is várhattam. Olyan régen hallottam a hangját.. Több, mint 12 órája!! Még akkor is sűrűbben beszéltünk, amikor több ezer kilóméter választott el minket.. Addig simogattam, ölelgettem és puszilgattam, amíg meg nem nyugodott teljesen - Szeretlek - pusziltam homlokára, majd visszadöntöttem az ágyba, s remegő felsőtestét átölelve próbáltam visszaaludni.

Ha tudná, hogy én mennyire szeretem.. Közelebb húztam magamhoz, és összegabalyítottam lábaink. Fejét kezdtem simogatni hálám jeléül, de csak az után tudtam visszaaludni, miután hallottam, hogy neki lassult a légzése. Másnap reggel kimásztam szerelmem mellől, és nekiláttam a reggelije elkészítésének. Nem, én megint nem eszek. Nincs étvágyam, ezt bárki megérti ilyen helyzetben, gondolom.

Egyedül ébredtem reggel.. Vagyis.. Bacon a királyi trónjában horkolt, így végülis ketten voltunk. Megijedtem, hogy Sehun itt hagyott. Nem tudom, honnan jött ez a feltételezés, de féltem.. Talán azért mert nem beszél velem.. Nem tudom, de vissza akarom kapni a Sehun-om.. Felhúztam magamra szerelmem egyik pólóját -ugyanis csak egy alsó és egy vékony póló volt rajtam - és a fehér rövidujjúját , amire fekete betűkkel az van írva, hogy "honey", na azt mindig megtalálom-, majd kisebb-nagyon fájdalmak árán ugyan, de levergődtem magam a lépcsőn, s hál' istennek, csak a konyháig kellett mennem, hogy megtaláljam. Titkon reménykedtem benne, hogy ma hallom a hangját vagy legalább egy 'Jó reggelt' mosolyt kapok, így hátulról átölelve suttogtam fülébe egy "Jó reggelt, szerelmem"-et, majd nyakára pusziltam, s fél percnyi reakcióidő után feladtam a reménykedést a mosoly vagy a hangja után.

Minek beszéljek, ha tökéletesen ki tudom fejezni az érzéseim nonverbálisan? Jó, igaz, meghülyültem apa elvesztése miatt.. Teljesen.. De még a hülye énem is imádja Baekhyun-t.. Csak nem szól hozzá.. Mikor kész lett az étel, szerelmem elé vittem azt, ki az asztalnál nyomkodta telefonját. Ilyet sem szokott..

- Köszönöm - mosolyogtam rá, de visszament a konyhapulthoz, s a mosoly lefagyott arcomról. Komolyan, most már.. Tényleg úgy vagyok vele, hogy.. jó tudom, nem szabad feladni, de mindek mosolyogjak vagy ilyesmi, ha ő csak elfordul vagy elfordul?! Nagyon hiányzik.. Nem is tudom, hogy ezek után vissza fogom-e kapni a régi Sehun-t.. De nem szabad feladnom, ezt nem felejthetem el! Miután megettem az ételt, elmosogattam és főztem neki kimchit, meg sütöttem muffint, majd egy pohár narancslével tálaltam azokat a dohányzóasztalon, ahol ült - Jó étvágyat - pusziltam homlokára.

Olyan aranyos ez tőle.. De nem vagyok éhes.. Viszont, ha nem eszem, azt fogja hinni, hogy nem szeretem.. Lehet, már most is azt hiszi.. Akkor maradjunk a fele-fele elvnél.. Magam mellé húztam, és elkezdtem etetni. Tudom, hogy az előbb evett, és a gyógyszereit is most vette be, de ennie kell velem, mert még így is meg fog maradni a kajából.. Számba vettem egy kanállal a kimchi-ből, majd a következő adagot Baekhyunnie kapta, és így faltuk fel félig-meddig a többi ételt is.. Még a narancslevet is centizve feleztük el.

Aigoo.. Pedig neki csináltam.. Alig eszik valamit. Most is csak felét volt hajlandó lenyelni. Hiába ellenkeztem, nem engedett. Aish.. De legalább evett.. Miután befejeztük, újra elmosogattam a koszos edényeket, és azon kaptam magam, hogy nem tudok mit csinálni. Sehun nélkül egy semmi vagyok. Így, hogy nem beszél velem, meg semmi.. Végül felbotorkáltam szobánkba és ledőltem az ágyra. Csak ő járt a fejemben és az, hogy lehet,  már soha többé nem kapom vissza. Ez a gondolot előcsalta a könnyeket szememből, s azok lassan lefolytak arcomon. Hiányzik.. Tudom, hogy most nehéz neki és igyekszem is mellette lenni, meg segíteni neki, de ezt nem tudom elviselni. Mindenesetre neki nem mondom el.. Nem akarom, hogy azt érezze, nem értem meg... Mert tudom, hogy milyen elveszíteni valakit, aki felnevelt és felnéztél rá. Csak nekem az anyukám volt ez a személy.. Kb. fél órán át itattam az egereket, majd rendbe szedtem magam és lesántikáltam szerelmemhez. Ugyanúgy nyomkodta a gépét, mint mikor ott hagytam, így leültem mellé s fejem vállára hajtva bújtam hozzá. Hiszek benne, hogy visszakaphatom. Erősnek kell lennem.

Mihelyst leült mellém Baek, egyik kezem összekulcsoltam övével, és a fejére pusziltam. Szegény, úgy remegett, mint aki akkor jött szibériából, egy nudista strandról.. A dohányzóasztal alatti pólc részéből kihúztam egy vastagabb lepedőt, majd letettem a laptopot és magunkra terítettem a melegentartó textíliát. Igaz, még mindig nem szólaltam meg... De próbálom kimutatni, hogy nagyon szeretem.

Még közelebb férkőztem hozzá, amennyire csak tudtam, s lehunytam szemeim. Csak élveztem, ahogy lassan felmelegít, miközben próbáltam valami vidám dologra gondolni. Megkérdezném, hogy mit akar ma csinálni, de minek? Nem, Baekhyun! Próbálkozol.. - Édes.. Mit szeretnél ma csinálni? - néztem fel rá, de mint azt már megszokhattuk, válasz most sem érkezett és elvette a kedvem mindentől. Többet már nem fogja mondani, hogy szeret? De az az egy szó.. Nekem többet ér bárminél. Az tart életben.. - Szeretsz? - folyamodtam egy csúnya módszerhez, hogy szóra bírjam, de.. csak egy puszit kaptam.. Persze annak is örülök.. de nem ezt akartam elérni.. Nembaj, próbálkozom, még ha belegörbülök is.

Mikor már majdnem elaludtam Baek-el ölemben, Bacon tapicskálni kezdte az arcom, és a mellkasomra ült. Nemám velem szembe ült volna, a seggét tolta az arcom felé, míg a rajtam fekvőt nyalogatta. Szerinte is igazságtalan lennék?

- Bacon.. - nyöszörögtem - Mi van, szaros? - vettem ölembe - Veled nem játszik, senkiii? - gügyögtem a pamacshoz, miközben hasát csikiztem - Adsz egy puszit, apunak? - emeltem fel a szőrgombócot szerelmem nyakához, s bőszen nyalogatni kezdte azt, majd mikor elég nyálas volt már, tovább dédelgettem a kutyust, aki jókedvében kicsiket vakkantgatott. Még vele is többet beszélek, mint Sehun-nal.. - Igen? Azt mondod? - csikiztem tovább, majd harapdálni kezdte ujjaimat - Au, Bacon! - nevettem. Addig játszottam vele, míg el nem aludt az ölemben a csöppség.

Késő este is kint feküdtünk a kanapén, mert nem éreztem magam valami fényesen, Baekhyun-t meg nem engedtem elmozdulni mellőlem.. Lázas lettem, és fájt a fejem, de a gyógyszereket, melyeket szerelmem próbált belém tömni, nem vettem be. Ki tudja, hogy reagál rá most a szervezetem.. Hiába fáztam, kimásztam a pléd alól, és felültem rendesen a kanapéra, mert izzadtam, és nem akartam szerelmem is összevizezni.. Fel van egyáltalán kapcsolva a fűtés?

Már 28 fokon volt a termosztát és megsültem, de ő még mindig didergett. Akárhogy kértem, nem vette be a gyógyszereket. Féltem.. Főztem neki teát és csináltam habfürdőt, fürdőbombával. Lemosdattam, felöltöztettem és ágyba dugtam - Pihenned kell - pusziltam homlokára, majd én is elmentem fürdeni. Minden sérült testrészem sajgott és  fejem is fájt már, így nem időztem sokat. Felszenvedtem magamra a pizsimet és miután leküzdöttem a lépcsőket, befeküdtem szerelmem mellé. Ma sem beszélt.. - Jó éjt, édes - öleltem át, majd én is álomra hunytam szemeim, de aludni nem igen tudtam, csak hallgattam szerelmem lassú szívdobogását. Egyrészt, féltem, hogy baja lesz este, másrészt meg az egész éjszakát végig pityeregtem.. Érdemes még reménykednem?

- Kicsim.. - simogattam szerelmem hátát, amint felkeltem. A feje a párnák alá volt temetve, és hason fekve, félig lefelé lógott az ágyról, egy halom zsepivel beterítve. Ezért úgy lebasznék magamnak egy isteneset, hogy beleremegne a ház.. - Baby B - emeltem fel fejéről a párnát, majd fülét kezdtem puszilgatni, hogy keljen fel.

Legalább álmomban hallom a hangját.. Hogy lehet ilyen élethű? Éreztem, ahogy megpuszilt.. Kár, hogy csak álom.. Ő nem beszél hozzám.. - Már nagyon hiányzol.. - motyogtam. Szerintem ma se mellette fogok felébredni, szóval inkább ki se nyitom a szemem..

- Itt vagyok, te kettyós - borzoltam össze haját - Föld hívja Oh Byun Baekhyun-t - csikiztem meg szerelmem talpát.

Ez már nem lehet álom. De várjunk.. Akkor.. Akkor ő.. Akkor ő megszólalt?? És beszélt hozzám?? Mi történt? Azonnal kipattantak szemeim és felültem az ágyon. Mellettem volt.. - Te.. Te beszéltél hozzám? - csapkodtam füleim, hátha belement valami.

- Szeretlek - mondtam mosolyogva, míg csapkodta hallószerveit. Ennyire hihetetlen lenne számára, hogy két nap után megszólaltam? - Talán még csöndbe kellett volna maradjak? - gondolkodtam hangosan.

Hát én azt hittem, nyulat fogok együltő helyemben - Imádlak - suttogtam, majd szinte nyakába ugrottam a boldogságtól - Olyan rég hallottam a hangod - motyogtam vállába.

- És, változott? - kérdeztem elvékonyított hangon, miközben hátradőltem testével az ágyon.

Felkuncogtam lányos hangja hallatán - Nem, pont olyan, mint eddig - puszilgattam száját össze-vissza.

- Igen? - kérdeztem ugyan azon a hangszínen, megilletődve - Ezek szerint maradhat ilyen a hangom! - folytattam a nyavalygást.

- Mi? Neeem~ - ráztam fejem hevesen - Falra is másznék, ha ilyen lenne.. - kuncogtam - Sehunnie onnie - nevettem.

- Jól van, Baby B - nyújtogattam nyelvem. Az este folyamán valami megváltozott bennem.. Mármint.. Már beszélek Baekhyun-al. Igaz, hogy ez természetes lenne, de az egy épp elméjű embernél lenne.. És amióta Baek-et ismerem, elvette az eszem.

- Baby B? - húzódott lassan egy hatalmas vigyorra szám. EZ ANNYIRA ARANYOS! Belül már komolyan rosszabb vagyok, mint egy ovis kislány.. De annyira örülök, hogy beszél velem - Imádlak - vigyorogtam, miközben magamhoz szorítottam.

- Én is téged - öleltem vissza óvatosan, hogy nehogy fájjon neki - Mit kér a hercegnőm reggelire? Valami olyat mondj, ami finom, ha teleszórom gyógyfüvekkel. Nem szeretnél elmenni gyógyfürdőbe? - jutott eszembe az isten adta ötlet.

- Bármi jó, amit te csinálsz - vigyorogtam - Elmehetünk - helyeseltem - Mikor szeretnél menni?

- Amikor te - néztem rá értetlen fejjel - Szerintem egyértelmű - mosolyogtam - A lehető leghamarabb, hogy meggyógyulj.

- De én jól vagyok.. most már.. - mivel végre beszél hozzám.. - Hát.. hét közben dolgozunk, szóval.. Vagy nem tudom, hogy vannak a szabadnapok..

- Akkor van szabadnapod, amikor akarod - bólogattam - Főleg most… Szóval őfelsége döntsön egy 5 perces intervallum keretén belül - csíptem szerelmem arcába finoman, majd megpusziltam.

- Hát akkooor.. Menjünk holnap után.. - ötleteltem. Csak random mondtam valamit.. Meg most csak vele akarok lenni..

216. rész

(Sehun, Baekhyun)

- De olyan édes, mint az anyukája. Igaz szaros? - vakartam hasát a szőrmóknak - Azok a nagy szemek, mik azok, mi? - gügyögtem a kutyushoz - Én kis majmom... - puszilgattam.

- Yaa~ Engem már nem is szeretsz? - 'durcáztam', de csak egy kis tutujgatásra volt szükségem és így alartam elérni, hogy dédelgessen. Törökülésbe vágtam magam és összefontam magam előtt kezeimet, úgy duzzogtam  tovább.

- Törpéém~ - tettem le a szarost - Nagyon szeretlek, te hülye - ültem fel, majd magamhoz húztam, és eldöntöttem az ágyon, majd felé másztam és puszilgatni kezdtem - Így is sokkal több puszit adtam, mint te nekem, szóval! - hencegtem.

Zseni vagyok! - De én még fejlődő szervezet vagyok és szükségem sok-sok puszira és szeretetre - vigyorogtam elégedetten, majd átöleltem testét, ezzel még jobban magamra húzva, s nyaka puszilgatásába kezdtem.

- Azt mondod? - kérdeztem kuncogva - Egye fene, adok még puszikat - 'adtam be derekam', majd úgy is tettem, ahogy mondtam.

Totál szétpuszilgatott. De teljesen, tényleg! És olyan jól esett, hogy azt elmondani nem tudom - Most te jössz! - fordítottam helyzetünkön, így én voltam felül, s tökéletesen hozzáfértem bőre minden pontjához. Nedves puszikkal hintettem minden porcikáját, egészen a szegycsontjáig, s onnan vissza buksija tetejéig - Szeretlek - suttogtam ajkaira, s munkám befejezte jeléül szájára csókoltam.

- Imádlak - nyújtottam ki nyelvem, de majdnem megnyalta azt - Te.. Te kis te! - kezdtem csikizni. Olyan bolond, istenem. Hallottam, hogy rezegni kezdett a telefonom az éjjeliszekrényen, de mellőztem. Majd hív mégegyszer.. Ha annyira fontos. Nyakába kulcsoltam karjaim, és úgy húztam lefelé, mígnem ajkaink össze nem értek. Most kérem a nekem járót!

Csókunkat szerelmem telefonja folytonos csörgése szakította meg - Aish.. - mérgelődtem - Most már vedd fel, mert az agyamra megy - másztam le róla, hogy elérje a kütyüjét.

- Ahh, faszom.. - tapogattam a készülék után, s mikor megtaláltam azt kezemmel, megnéztem, hogy ki hív - Ahh, ez csak anya - nevettem, majd felvettem a hívást - Szia anya, mikor jöttök? - érdeklődtem, miközben Baekhyun pólója alatt babráltam kezeimmel, míg ő csípőmön ült.

- Kisfiam.. - hallottam meg zokogását, mire leállt testem minden tevékenységgel, kivéve a beszédet.
- Anya, mi történt? - kérdeztem rémülten.
- Apád... Apád meghalt - erősödött sírása, mire éreztem, hogy egy nagy darabom elvészik a semmibe. Apa.. Apa meghalt? Tényleg?

- Te-tessék? - nyeltem egy nagyobbat - Me-meghalt? - kezdett remegni testem - Hogyan? Mikor? Mi-miért? Hol vagy? Ő hol van?! - eleredtek könnyeim. Baekhyun már letápászkodott rólam, így gyorsan magamra kaptam pár ruhát, és mivel Baekhyun is így tett- hiába nem tudhatta, miről van szó-, jött utánam az autóhoz. Út közben is tartottam a hívást anyukámmal, aki azóta is csak sírt. A lehető leggyorsabban hajtottam szüleim háza felé, hol már egy mentő és egy halottszállító autó parádézott. Baekhyun-t meg sem várva rohantam ki az autóból, be a házba, hol megláttam apám elfehérült, élettelen testét a nappaliban fekve. Ordítva mellé rogytam, és kezét megfogtam szorosan - A-apa.. Apa! - fájt.. Nagyon fájt. Csak így itt hagyott.. Minden szó nélkül..

Láttam, ahogy szerelmem arca eltorzul a telefonhívás közben, és kezdtem megijedni. Aztán mikor már sírt is, el nem tudtam képzelni mi lehet a baj, csak mikor azt mondta, hogy meghalt. Valaki meghalt.. Iszonyat gyorsan történtek a dolgok. Nem győztem Sehun után rohanni, de mikor apjáért ordított sírva, minden világossá vált. Annyira sajnáltam mindhármójukat. Ez nagyon nem hiányzott senkinek se.. Szerelmhez szaladtam, s letérdeltem mellé, úgy öleltem át, ezzel próbálva nyugtatni - Shh.. - puszilgattam, ahol értem - Sajnálom... De ő már egy jobb helyen van - mosolyogtam rá bíztatóan. Tudom, ez most cseppet sem nyugtató, de nem tudok mást tenni - Részvétem, édes.. - hajtottam le fejem, s tovább ölelgettem.

- Nem.. Nem igaz.. Nincs jobb helyen.. A pokolban van - válaszoltam megkésve, mikor már vitték el apa holttestét - Azok után, amit veled tett... Sőt, nem csak amiatt.. De biztos, hogy nem a mennybe került - suttogtam utolsó mondatom, még mindig zokogva - De miért nem mondta el, hogy valami baj van?! - akadtam ki, majd ismét térdeimre esve ordibáltam szülőm után, de már hiába. Meghalt..

- Kicsim.. - guggoltam le mellé - Ne aggódj miatta, biztos, hogy jobb helyen van - bíztattam - Nem számít, mit tett.. Jó ember volt - simogattam hátát - Most már fentről vigyáz rád.. De mindig itt lesz - tettem tenyerem szívére - Itt, bent..

Mikor már anya is odajött, hogy meg vígasztaljon, kezdtem lenyugodni. Közben mindent elmesélt, hogy mit miért tett úgy apa a mostani napokban, ahogy. Azért volt kedves, mert tudta, hogy nincs sok ideje hátra, és bocsánatot szeretett volna kérni.. Tőlem is. Ezek szerint, amiről Baek azt mondta, hogy majd otthon elmondja, de nem tette.. Akkor az egy bocsánatkérés volt.. Pedig olyan jól indult a napunk..

- Édes.. Szeretnél ma itt aludni? - vetettem fel az ötletet - Vagy inkább haza mennél? - kérdeztem. Annyira megtörtnek látszik.. Utálom ezt.

Nem szóltam semmit, csak magam elé bámulva folyattam könnyeim, mintha muszáj volna.. Nem mondta el nekem apa, hogy beteg volt.. De miért nem?!

Nem reagált semmit.. - Sehun.. - szólítottam nevén, de megint semmi - Kicsim, kérlek, legalább nézz rám.. - kérleltem, de továbbra is csak maga elé bámult - Hh.. értem.. Akkor ma haza megyünk - lehet nem akar itt lenni, úgy, hogy itt halt meg az apukája. És nem válaszolt, úgyhogy nem hibáztathat, ha maradni akar.. - Akarsz még maradni, vagy.. - hagytam abba a mondatot, ugyanis leesett, hogy valószínű, nem fog válaszolni. De végül is.. meghalt az apukája.. Leültem mellé és összekulcsoltam ujjaink. Míg anyukájával beszéltem, végig bújtam hozzá, ölelgettem, puszilgattam és igyekeztem a legtöbb szeretet adni neki.

Rettentően hálás vagyok neki, hogy nem zargat.. És próbál megnyugtatni. Valahogy érzem, hogy nem fog annak örülni, hogy márpedig elmegyünk majd Hapkido-ra.. Hirtelen bólintottam egyet, majd húzni kezdtem kifelé, be az autóba. Onnan meg hapkido-ra, csak előbb összeszedem a cuccaink...

- Ya~, most meg hová sietsz? - rohantam utána, de válasz továbbra sem érkezett. A hazafelé vezető úton mentünk, s megérzéseim nem csaltak, tényleg a házunk előtt álltunk meg. Ahogy kiszállt, már rohant is be. Utána mentem, és ahogy elnéztem, nagyon pakolászott valamit. Az edzős cuccaink?! Még el akar menni hapcira? - Édes, tudod, hogy miattam nem kell.. - mondtam halkan, de csak tovább pakolt - Szeretlek - pusziltam buksijára. Egy ideig vártam, hogy majd válaszol, de nem.. Szótlanul pakolt tovább..

Már megint, úgy folynak a könnyeim, mint mikor apá... Anyunál voltunk.. Amint végeztem a cuccaink bepakolásával, ugyan olyan lendülettel mentem ki, mint amilyennel jöttem be.. Baek-el nyomomban.

Bezártam az ajtót és elköszöntem Bacon-től az apukája nevében is, majd rohantam az imént említett után s mikor beértem, arcára pusziltam és letöröltem könnyeit. Beszálltam mellé a kocsiba, hogy indulhassunk és két perc múlva már a csarnok előtt álltunk. Komolyan halálfélelmem volt a kocsiban..

Szegény Baek szerintem majdnem szívrohamot kapott, mikor áthajtottam a piroson, és majdnem belénk jött egy autó.. Meg majdnem behányt, ahogy láttam.. Nem akarom őt bántani ezzel.. De ha belegondol, hogy ezt csinálom, ha az apukám meghal, akkor nála mit csinálnék.. Hát lényegében kinyírnám magam. Kocogva mentem be az öltözőbe, és pillanatok alatt átöltöztem. Azért inkább megvártam Baek-et, nehogy azt higyje, ő a hibás, vagy nem szeretem.. Nem is kéne így viselkedjek vele, nem ezt érdemli.. De mind tudjuk, az Oh családdal valami nem oké odabenn..

Úgy siettem, ahogy csak tudtam, de még így is előbb kész volt, mint én - Ügyes legyél - pusziltam homlokára lábujjhegyre állva, s behúztam a terembe, ahol már sórakozó volt és lassacskán kezdetét vette szerelmem első hapkido órája.

Mivel mi voltunk az utolsók, egy párba raktak minket. Baekhyun mindent elmagyarázott, de nem akartam bántani.. Először.. Aztán valami Oh család féle méreg elöntött.. Nagyon mérges voltam APÁRA, mert nem mondta el.. Nem szólt, és ezt Baekhyun sínylette meg. Úgy átrántottam a vállam felett, mint annak a rendje.. És nagyot KOPPANT a matracon. Összeszorított szemekkel fájlalta fejét és hátát, engem meg nem engedtek odamenni, mert hátha méregből tettem ezt vele, nehogy megverjem még jobban.. Annyira sajnáltam, hogy nem akartam megütni a másik párom, pedig az egy hústorony volt..
- Nyuszi vagy? Félsz, hogy úgy leterítelek, mint te azt a férfikurvát? Olyan ívben repült a földre, mint a gúlatető - mondta az előbb említett hústorony. Férfi.. Férfikurva?! Nem szóltam semmit ismét, csak kezdőpózba helyezkedtem, és elkezdődött kettőn közt a harc. Eleinte kedvére dobált, aztán mikor megint bevillant Baekhyun 'új beceneve',  elöntötte az agyam a méreg. Úgy kezdtem püfölni a csávót.. Öröm volt nézni. Főleg az átdobást.. Mondjuk róla már úgy szedtek le.. Bocsánat, úgy műtöttek le, mikor már egy vér volt az arca.. Pedig nem is azt ütöttem.. 

- Olyan ívben repültél, mint a röplabda a háló felett - köptem oda.

Nem volt jó ötlet ilyen állapotban elhozni Sehun-t.. Szerintem.. Örülök, ha csak 3 bordám tört el.. Oda akartam menni hozzá, de nem engedtek. Összetapiztak, meg kérdezgettek mindenféle baromságot, hogy fáj-e meg kapok-e levegőt, de leszartam, csak oda akartam menni, ezért félrelöktem mindenkit és odasántikáltam - Édes.. - szólítottam meg halkan, ugyanis nem tudtam, hogy fog reagálni - Menjünk haza - hívtam.

Szívem szerint biztos, hogy nem mentem volna vele.. Nem akartam még bántani, de muszáj volt mennem, mert különben mit gondolt volna rólam? Úgy ballagtam kifelé, mint egy óvodás, aki valami rosszat csinált. Lehajtott fejjel, csoszogva. Mikor átöltöztem - kétségtelenül gyorsabban mint Baekhyun, ugyanis most még fájhatott is neki a mozgás-, azonnal felhívtam a háziorvosom, és megkértem arra, hogy hadd vigyem oda szerelmem, hogy nézze át a testét, hátha valami nagyobb bajt tettem vele.. Nem, mintha egy tőlem szerzett horzsolás nem lenne számomra katasztrófális.. Amint átöltözött, már mentünk is. Az orvoshoz vezető út közben megálltunk egy MCDrive-nál, és kértem egy bőségtállal megegyező mennyiségű kajaadagot, amit később szerelmem ölébe nyomtam, és hajtottam tovább, a doktor rendelője felé.

Tudom, hogy szeret... Csak most nehéz neki, és nem tudja kezelni az elvesztést és a fájdalmat. De majd megtanulja.. REMÉLEM, ugyanis nem akarom, hogy örökre megnémuljon! De most nekem kell dédelgetnem és szeretgetnem őt. Bár eddig is ezt tettem, de most sokkal jobban kell figyelnem rá. Szeretném, ha minél hamarabb elfelejtené ezt.. Tudom, nem lesz könnyű, de próbálkoznom kell.. Az orvos viszont nem szolgált sok jó hírrel. Ilyen-olyan zúzódás, meg porc elmozdulásom lett, és egy csomó tablettát kell szednem, de ez van. Mondjuk ebben a sportban normális. Ha nem Sehun, akkor más miatt kellett volna patikába menni..

Most meg azért bőgök, mert bántottam. Fennséges, komolyan! Milyen egy szardarabból faragtak engem... Ch.. Még annyira sem méltattam, hogy bocsánatot kérjek.. Akkor most miért nem teszem?! Mert hülye vagyok. Egy hülye, önfejű barom. Oh Önfejű Barom Sehun. Teljes nevem nem is sorolnám.. De még MINDIG nem kértem bocsánatot! Amint hazaértünk, megeresztettem a lenti fürdőben a vizet szerelmemnek, és teleszórtam gyógyfüvekkel a kád tartalmát. A táskákat, meg minden más cuccot is én hurcoltam be, nehogy valami nagyobb baja legyen, majd miután kerestem valami gyógy-gasztro cuccos oldalt, onnan kezdtem csinálni az ételeket, receptek alapján.. Hozzá kéne szólnom, ugye?

- Édes.. - öleltem át hátulról a konyhában, miközben nagyban szeletelt valamit - Pihenj le nyugodtan, majd én megcsinálom a vacsorát, csak írd le, hogy mit szeretnél, vagy pislogj kettőt, ha édeset és egyet, ha sósat és összedobok neked valami finomat - mosolyogtam bíztatóan, de semmit sem csinált, csak szeletelt tovább. Nyugi, Baek.. Nyugi.. - Szeretlek - pusziltam arcára, de válasz most sem érkezett - Fürdesz velem? - néztem rá reménykedve, de nuku reakció.. Gondolom, ez egy nem volt.. Lehajtott fejjel battyogtam a fürdő felé, majd nekiálltam kiáztatni magam.. Olyan édes, hogy csinált nekem gyógyfüves fürdőt..

Én is téged... Már ha hallaná.. Miután végeztem a kajával, írtam egy cetlire, hogy ' Én is szeretlek ❤ ' és a meleg étel mellé tettem. Mindezt bevittem a fürdőbe, majd a kád szélére tettem, és szájára pusziltam, majd haját simogatva kezdtem neki adagolni az ételt.

215. rész

(Sehun, Baekhyun)

- Kis szarcsimbók - nevettem - De legalább most játszanak vele - néztem vissza a házra, s ekkor eszembe jutott, amit a fülembe súgott, még a szüleinél "Hazamegyünk és  az enyém vagy.". Mondjuk, szerintem már elfelejtette.

- Éhes vagy? - kérdeztem, úton hazafelé - Ma alig ettél valamit.. - dünnyögtem. Edzeni is el kéne menjünk, de így, hogy még mindig nem eszik.. Nem, mintha bajom lenne az alakjával, csak félek, hogy beteg lesz.

- Te se ettél sokat.. Deee.. Ha ma telezabálom magam, holnap elmegyünk hapcira? - lelkesedtem.

- Áll az alku.. De akkor még apáék érkezése előtt - terveztem meg holnapi napirendünk. Hamarosan találtunk is egy gyorséttermet, ahol sok, de viszonylag egészséges kaját kértem Baek-nek. Már amennyire a Mc Donald's-os caesar saláta, saláta...... - Jó étvágyat! - raktam elé az ételt, egy cuppanós kíséretében.

- Köszönöm - vigyorogtam elégedetten, majd ő is enni kezdte a menüjét. Meglepően gyorsan betömtem a salátámat, majd jóllakottan dőltem hátra a széken - Kipukkadok - simiztem pocakom.

- Örülök, hogy jól laktál - nevettem, majd kezére pusziltam , mely az asztalom hevert - Ovis.. - nevettem, majd ráadtam apáéktól kapott sapkám.

- Yaa~ Én már nagy KISfiú vagyok! - nyavalyogtam, s kezeimet durcásan összefontam magam előtt - Megnézzük otthon - olyan jó ezt mondani - a Castle-t? - néztem rá kiskutyaszemekkel. Imádom azt a sorit.. és utána jön a Dr. Csont, ami Sehun kedvence..

- Csak ha nem alszol be, mint jómúltkor.. - nevettem - Na, gyere, mert még előtte akarok fürdeni, hátha mégiscsak el kíván bóbiskolni őfelsége.

- Yaa~ Az régen volt már -mentegetőztem, majd utána indultam, s miután leraktuk a tálcákat, bepattantunk a kocsiba és hazafele vettük az irányt. Nem sokkal később, Bacon fogadott minket az ajtóban és lelkesen ugrándozott a lábunkon - Na mi van, te kis szaros? Hiányoztunk, hm? - vettem fel ölembe, s hasát kezdtem csiklandozni.

- Add csak ide - loptam el a padlócirkálót szerelmemtől - Az enyém vagy, ugye? - kezdtem futni.

- Yaa~ Gyere vissza! - futottam utánuk - Hallod?! YAA~~ Oh Sehun! - kergettem fel-alá a lakásban - Te pernahajder!

- Úgysem érnél utol a pici lábaiddal - hergeltem tovább, a lépcső tetejéről, mire már vörös fejjel kezdett felém rohanni. Ajaj, anya! Miközben elmondtam egy gyors imát, bezárkóztam a fürdőbe, majd Bacon-t letettem a földre és hátam az ajtónak nyomva csúsztam le a hideg kőre. Ki leszek nyiffantva a törpém törpesége miatt?

Oh, igen? Mikor felértem a fürdő elé, halkan bekopogtam - Sehunnie? - szólítottam meg szerelmem nyájasan - Naa~ Nyisd ki az ajtót~ - nyávogtam.

- Nem bántasz? - kérdeztem 'rettegve' - Ha bántasz, én is téged! - viselkedtem óvodás módjára.

- Te tudnál engem bántani? - kérdeztem fennhangon - Ya~ Milyen dolog ez? Megvered a férjed, hm? - 'duzzogtam' - Felejtsd el, mégsem akarok bemenni.. Csak egy puszit akartam, de nem kell, ha bántasz - trappoltam el durcásan.

- Ha már itt vagyok, megeresztem a vizet.. - mondtam nyűgösen, majd miután elvégeztem az imént kitűzött feladatom, szerelmem után koslattam, a szarossal a kezemben. Mikor leértem a lépcsőről, megláttam, hogy a Tv előtt ül, és a híradót nézi. Elé lépkedtem, majd Bacon első lábait szemem alá tettem, és sírást színleltem azokkal - Kérem a pusziim~ - biggyesztettem le alsó ajkaim.

- Dele teee~ - gügyögtem hozzá, miközben magam felé legyezgettem kezeimmel - Dele, hadd pusziljalak meg - csücsörítettem, hogy adhassak egy cuppanóst.

Mikor számra puszilt, elengedtem Bacon-t, hadd fusson. Baekhyun már úgysem menekülhet. Mivel csak egy puszit kaptam, és úgy éreztem, hogy nekem több járna, elkezdtem puszilgatni szerelmem száját, mintha muszáj lenne. Végtére is muszáj.. Ahogy soroztam a cuppanósokkal, már szinte nevetett a törpém, de nem álltam le. Mikor átfonta kezeit nyakam körül, eldöntöttem felsőtestét a kanapén, és úgy puszilgattam tovább ajkait, mígnem rendeztem soraim, és mögé feküdve -oldalasan- átkaroltam derekát, és fejére pusziltam még egy utolsót, úgy néztük tovább a híradót.

Olyan édes, amikor ilyeneket csinál. Egyszerűen csak úgy le tudnék folyni a kanapéról..  - Édes.. - de régen hívtam már így.. - Szeretlek - szorítottam meg egy kicsit hasamon pihenő kezét.

- Én is téged.. - hajoltam elé, majd adtam neki egy eszkimópuszit, és visszahelyezkedtem kedzetleges pózomba - Ki fog folyni a víz - ringattam testét.

- Nem akarok felállni - nyavalyogtam - Vigyéél~ - helyezkedtem ölébe, s átkaroltam nyakát, majd villantottam egy Baekhyun-os mosolyt.

- Igenis, Őfelsége.. - engedelmeskedtem. Óvatosan felálltam a kanapéról, és az emeleti fürdőbe vettem az irányt. Bacon elaludt a lépcsőn, így majdnem rá is léptem.. Miért itt alszik, ha van 'királyi' ágya? Ahh, nem értem ezt az ebet.. Mikor beértem a helyiségbe, letettem a földre szerelmem, álló pozícióba - Vetkőzni segítsek?

Válaszképp csak felnyújtottam kezeim a magasba, hogy lehúzhassa rólam pulcsim. Miután levetkőztetett, végignéztem, ahogy magáról is ledobálja a ruhákat, mígnem már egy szál semmibe állt előttem - Sehunnie.. - léptem hozzá közelebb, majd szorosan magamhoz öleltem, így testünk minden szeglete összeért.

Lehet, hogy mondtam neki, hogy este az enyém, de azt így is vehetjük.. Nem? Ha most nekiállnánk 'annak', akkor lemaradnánk mindkét filmről... A film után meg nem lenne energiánk, szóval sehogy sem jó ide.. - Szeretlek - pusziltam nyakába.

- Szeretlek - válaszoltam, majd mellkasára pusziltam, s lassan elengedtem. Bemásztam a kádba, s miután ő is elhelyezkedett mögöttem, nekidőltem háttammal, és úgy lazultam el lassan.

- Ne aludj, mert meg kell nézzük a sorozatot - csipkedtem finoman szerelmem, mire pattogni kezdett - Kinyírod a becsességem - nevettem.

- Kár, ugyanis arra még szükségem lesz.. - vigyorogtam perverzen - De gondolom neked is - nevettem, már hasamat fogva.

- Hát.. Merem feltételezni.. - suttogtam nyakába, majd az említett helyre pusziltam - Szóval ne terrorizálj, és siess! - sürgettem, majd miután megfürödtünk, egyből futottunk le a nappaliba a legnagyobb TV-hez, mely képernyőjén azonnal kezdődött a Castle című sorozat.

- Hu! Pszt! - fészkelődtem izgatottan, mikor kezdődött a sori. Nos, vannak furcsa TV nézési szokásaim ez tény.. - NE! Ne higyj neki! Egy hazug, csaló, csak meg akar ölni, Linda! - kiabáltam a TV-re mutogatva - Aigoo~.. Én megmondtam..

- Tuti, hogy Castle akkor is utánuk megy majd, még ha Kate meg is tiltja neki.. - magyaráztam - Látod?! Mondtam! - csattantam fel izgatottan.

- De Kate sose csinál ilyet.. Hm, nekem ez furcsa.. - gondolkodtam - De várj!.. Akkor... VALÓJÁBAN JEFF A GYILKOS?! - ötletelgettem rémülten, s végül igazam is lett - Köszönöm az együttműködést, Oh nyomozó - kuncogtam.

- Ugyan, Mrs. Oh! - húztam agyát - Még van 20 perc a másik sorozatig.. Nem éhes az elvtárs?

- Nem, történetesen telezabáltam magam salátával.. - fogdostam pocim, akár egy jóllakott kisgyerek - Te ennél valamit?

- Mostanság nyomozókat eszem.. Nem tudsz egy jó húst? - kérdeztem, tettetett komolysággal.

- Mm.... Nem, nem igazán.. Sajnos egyet sem ismerek, aki megfelelne az igényeinek.. - mentem bele a játékba.

- Hát, akkor majd megyek, és holnap keresek is... Biztos találok valakit.. - ültem fel törökülésbe - Felviszem Bacon-t aludni, mindjárt jövök - jelentettem ki, majd már indultam is a földön fekvő szőrmókhoz.

- Ya~ - kiabáltam utána -  Szóval én már nem is  vagyok elég jó?..  - motyogtam orrom elé. Többet kell edzenem, hogy jól nézzek ki.. Attól félek, hogy most se seggem, se semmi... Bár nem tudom, Sehun hogy látja ezeket a dolgokat..

- Hm? - slattyogtam lefelé a lépcsőn, miután a gombócot lefektettem - Nem hallottam, mit mondtál--  persze, hallottam. Mindent, kristály tisztán.. - Elég jó? - kérdeztem felvont szemöldökökkel, miközben mellé huppantam, és fejem vállára döntöttem - Sosem lesz elég jó szó arra, hogy te mennyire megfelelsz minden egyes elvárásomnak.

- Oh, valóban? És nincs az elvárásaid között, hogy az illető ne egy szerencsétlen csontrakéta legyen? - éltem szavaival - Vagy a kerek popó, izmos test? - puhatolóztam. Egyszer egy fizetős sloziban a néni megdicsért, hogy milyen szép kislány vagyok.. Nem, nem tűnt fel neki, hogy a férfi klotyóba mentem..

- Ha egy kigyúrt állat lennél, úgy is szeretnélek. Ha maradnál ilyen, úgy is szeretnélek továbbá is. Ha nyomorék lenne belőled valamilyen baleset folytán, én lennék aki hoz-visz és rendbe rak, mert szeretnélek. Ha rossz lenne mindkét veséd, odaadnám az enyém, mert szeretnélek. Ha szívdonor kéne neked, élnék egy géppel magamhoz kötve, csakhogy neked oda tudjam adni az enyém, mert annyira szeretlek. Nem számít, bármilyen vagy, lennél, leszel. Szeretni fogom Mrs. Oh Byun Baekhyun-t.. - mondtam a reklám közben.

Olyan mélyre hatoltak szavai és annyira jól esett, amit mondott.. - Szeretlek - csak ennyit tudtam mondani, majd átfordultam, hogy vele szembe legyek és arcát kezeim közé véve csókoltam mézédes, puha ajkaira - Mindennél jobban - suttogtam, s homlokunkat egymásénak döntöttem.

- Én is téged - mosolyogtam elégedetten - Huuu! - mutogattam a tv-re, mikor kezdődött a sorozatom - Most szakítanak Bones-ék.. - gondolkodtam hangosan.

- Hát... - szólaltam meg 5 perc múlva, mikor a frissen szakított pár újra nyálpingpong-ba kezdett - Ez gyors volt - nevettem.

- Mi sem vagyunk mások - löködtem - Ne csúfold őket, mert te nem szereted a sorit - nyavalyogtam.

- Ya~ Nem csúfolódtam - durcáztam - Csak a műfajhoz írhattak volna inkább szappanoperát - kuncogtam.

- EZ EGY KRIMI! - csattantam fel - Nem hiszem el, veled nem lehet ezt nézni! - nevettem már. Hát, akkor viszlát Dr. Bones.. Kikapcsoltam a Tv-t, és szerelmem szemeit fürkésztem a vak sötétségben, melybe csak a hold adott valami fényt, így alig valamicskét, de láttam az arcát.

- Aigoo~ Ne haragudj.. - hajtottam le fejem bűnbánóan, majd a távirányítóért nyúltam, s visszakapcsoltam a TV-t. Nem ér, hogy ő véging nézte velem, amit én szeretek én meg nem, amit ő - Befogom, ígérem - fordultam vissza a TV-felé, hogy tovább nézhessük a sorozatot

-De én nem szeretnék tv-t nézni már, fáradtak a szemeim! - nyomtam ki ismét a televiziót, majd ráültem a távkapcsolóra.

- Ya~ De ez igazságtalanság! - csattantam fel - Nem ér, hogy a tiéd nem néztük végig! - csapkolódtam.

- Hát látod, ha egyszer nem akarom.. - rántottam vállat nevetve.

- De.. De én akarom, hogy akard! - nyavalyogtam - Kérlek, Sehunnie.. Én végig akarom nézni! - követelőztem.

- Az akaratos fajtádat! - nevettem, majd magamhoz húztam fejét és egy jóó nagyot hajába pusziltam - Jó, nézzük törpi - kapcsoltam vissza a szórakoztatóezközt, majd szorosan magamhoz öleltem, és nyakát puszilgattam, szagolgattam. Baek-nek mindig olyan az illata, mintha vattacukrot szaglásznék.. vagy valami édeset. De mindig!

Felkuncogtam néha a csikis érzésre, mikor orrát nyakamba dörgölte, s haja finoman simogatta bőröm. Annyira imádom ezt az embert.. - Sehunnie~ - kuncogtam ismét - Felmegyünk aludni? - törölgettem szemeim a fáradtságtól.

- Persze - másztam ki háta mögül, majd leguggoltam elé, és nyújtottam kezeim, hogy kapaszkodjon beléjük. Miután nagy nehezen feltápászkodott, felemeltem ölembe, és kikapcsoltam a Tv-t. Óvatosan fellépkedtem fáradt testével a lépcsőfokokon, majd befektettem a pihe-puha ágyunkba. Az ágy a kanapéhoz képest egy vattacukor, én mondom! Biztos hamar elalszik, mert kényelmesebb, mint a tegnapi fekhelyünk.. - Jó éjt, törpim - suttogtam nyakába, majd miután megpusziltam az említett bőrfelületet, átkaroltam testét és hátába fúrva fejem, álomra hunytam szemeim.

- Jó éjt, hercegem - ásítoztam, majd lassacskán elnyomott az édes álom. Másnap reggel frissen és energikusan keltem. Lehet azért, mert már várom az edzést? Ahj, de addig még sok van.. Megfordultam szerelmem ölelésében, s elhatároztam, hogy addig fogom bámulni, amíg fel nem ébred. Olyan édesen alszik..

- Jó reggelt... - nyújtózkodtam, majd átkaroltam szívem elrablóját, és heves puszilgatásába kezdtem - Hogy aludt Mrs. Oh? - kérdeztem, már arcát simogatva.

- Remekül - vigyorogtam - És a nagy és hatalmas Oh Sehun? - kuncogtam, mikor Bacon felugrott az ágyra és letámadott minket - Micsoda rendetlen egy királyi sarj.. - csóváltam fejem.