244. rész

(Sehun, Baekhyun)

- Reméltem, hogy ezt mondod - lihegtem, nyelvem kinyújtva. Végül annyira elfáradtam, hogy valamikor hajnalban takart be engem Sehun, ugyanis azt sem tudtam már megcsinálni, csak elaludtam.

Másnap reggel széles mosollyal ébredtem az ébresztőre szerelmem mellett, melyet gyorsan le is állítottam, hogy ne keltsem fel az épp szuszogót. Már csak egy hét az évfordulónkig! Óvatosan felkeltem az ágyból, és egy köntöst magamra aggatva siettem le a konyhába a tálcával, melyet tegnap felvittem. Készítettem egy gyors reggelit szerelmemnek, majd felvittem azt, s helyemre tettem, egy cetlivel mellékelve. Felkaptam valami ruhát, ami kezembe akadt, és a kocsikulcsot eltéve siettem Chanyeol-hoz, hogy megszervezzük a meglepetés partit, amit az évfordulóra szánok.

Frissen és üdén keltem, ám mikor magam mellé néztem, nem szerelmem találtam magam mellett, hanem Bacon-t, aki épp a feltehetőleges reggelim majszolta.. - Finom, pajti? - simogattam a szőrmókot mellettem, ki ki sem akarta dugni az orrát a műzlistálból. Mikor megláttam a kis sárga cetlit a tálcán, elvettem azt onnan, és elolvastam a tartalmát.
’Jó reggelt, kismajom!♥ Remélem jól aludtál, és kipihented magad a fáradalmakból. Készítettem neked valami egyszerű reggelit, remélem ízleni fog. Sajnálom, hogy nem voltam melletted, amikor felébredtél, de később kompenzállak ezért, ígérem. Akadt egy kis elintéznivalóm, de sietek haza. Szeretlek♥ -Sehun’
Istenem, de aranyos.. - Hát, pajti.. Akkor most ketten maradtunk.. és éhes is vagyok, de épp most etted meg a reggelim, amit Sehun csinált nekem, szeretettel.. - biggyesztettem le alsó ajkam, mire Bacon leugrott az ágyról, és eltipegett. Ch..

Igyekeztem minél hamarabb letudni a dolgokat, de nem ment az annyira egyszerűen.. A meglepetés része menni fog, azon nincs mit tárgyalni, és a helyszín egyértelműen nálunk lesz, de nem találok egy olyan cukrászdát, ahol több ízű tortát csinálnának.. Mármint egy torta, több ízzel. Ezen kívül mindennel megvoltunk pár órán belül, és egyesével felhívtuk az embereket, kiket szívesen látnánk a partin. Végül délután kettő felé hazaestem, pedig tényleg nagyon siettem! - Megjöttem! - kiáltottam lelkesen, mikor beléptem az ajtón. Baek a kanapén fetrengett a nappaliban, hol telefonjára, hol a TV képernyőjére szegezve tekintetét. Mikor felfogta, hogy itthon vagyok, mindent eldobva futott felém, és rámcsimpaszkodott.

- Hiányoztáál~ - nyávogtam mellkasába, majd agyon puszilgattam, ahol értem - Hol voltál? - néztem rá hatalmas szemekkel. Rég volt már, hogy nem mellettem kelt azért, mert valami más dolga volt… És most SooYeon sem volt itt, csak Bacon királyfi, aki egész nap magát simogattatta, mint a macskák.. pft..

- Titok - pusziltam orrára - Megetted a reggelid? - tettem le a földre testét, miközben a lusta dög keresésére indultam.

- Hát.. Nem, de finom volt.. - kuncogtam - Bacon királyfi betermelte, mire felkeltem.. O, és ami a kis cetlit illeti - ugráltam mellé, majd füléhez hajoltam - Én jobban - pusziltam arcára vidáman.

- Komolyan? - néztem a szőrcsomóra kezemben - Képes voltál megenni Baekhyun hamiját? - húzogattam fülét - Ezért még kikapsz, szaros.. - morogtam a kutyusnak, majd elengedtem, hadd nyúzza a játékát - Visszatérve a témához: Nem igaz, és kérsz valamit reggelire ismét? - vigyorogtam kitartóan, de mikor az órára téved szemem, kijavítottam magam - Illetve.. uzsonnának? - nevettem el magam.

Istenem, annyira édes! - Csináljunk közösen kaját, és vigyünk Soo-nak is.. Meg, ha már ott vagyunk, akkor JongIn-nak és KyungSoo-nak is - anyáskodtam.

- Oké - sétáltam a konyhába, majd nekiálltam valami finom szendvicsnek, amit Baek-nek szántam. Soo-ék majd kapnak palacsintát.. Baek-nek is ennie kell!

Mikor Sehun kiment a konyhába, jelzett a telefonom, hogy valamilyen esemény közelgőben van. Mikor megnyitottam az értesítést, széles mosoly ült ki arcomra. Egy hét múlva az évfordulónk.. és rá pár napra Soo szülinapja. Vajon Sehun észben tartja ezeket?.. - Kicsim! - szaladtam ki hozzá a konyhába lelkesen - Miért nem vártál.. - szakított félbe azzal, hogy a számba tömött egy falatot az általa készített szendvicsből.

- Milyen? - kérdeztem, mire csak feltartotta hüvelykujját, jelezve, hogy finom - Akkor jóétvágyat - tettem elé tányéron az ételt, s nekiálltam a palacsintasütésnek. Nem akarom kifárasztani ilyenekkel.. Legalább ezen a héten hadd érezze magát trónolónak. Mikor jóízűen eszegette a szenyát, elé sétáltam. Elfelejtett rágni is, annyira leste, hogy mit akarok, de csak egy puszit nyomtam az arcára, és visszamentem kutyulni a tésztát.

- Ya.. - mondtam tele szájjal. Ez nem ér! Én is akarok neki segíteni. Miután lenyeltem a falatot, mögé lopóztam és belekóstoltam a nyers tésztába egy ujjammal - Hmm.. - dícsértem hangokkal készülőben lévő édességet - Pont olyan tökéletes lesz, mint te - hízelegtem - Dee.. Akkor tökéletesebb lenne, ha én is segíthetnék… Nem gondolod? - próbálkoztam.

- Ezzel egyet értek, de neked most Hawaii van.. - kuncogtam, s elkezdtem sütni a palacsintákat - Kérsz te is? - érdeklődtem.

- Most ettem, Hun-ah.. - nyavalyogtam - Meddig fog tartani, hogy ennyire a tenyereden hordozol? - terültem el a székeken az asztalnál.

- Nem tetszik? - fordultam hátra meglepetten, mire szabadkozni kezdett.

- De, de! Csak félek, hogy ezzel túlságosan kifárasztalak.. - mondtam lekiismeretesen.

- Nem, dehogy - mosolyogtam bíztatóan. Fél óra alatt elkészült az összes palacsinta, mait csak ki tudtam sütni, de addig Baekhyun gondoskodott arról, hogy ne unatkozzak. Telefonjárol indított zenéket, és mindegyiket végig énekelte. Ha ez a gyerek nem lenne, ki kéne találni..

- Oppa! - szaladtam oda szerelmemhez boldogan - Végeztél? - pislogtam rá nagy szemekkel.

- Mi? - döbbentem le - Mikor zuhantam én vissza arra a szintre, hogy oppának szólíts? - kértem számon, mire csak magához ölelt.

- Csak gondoltam mondok olyat, amit még sosem hallottál tőlem.. De mindigis az én férjem leszel - néztem fel rá mosolyogva. Nem tudom, mi ütött belém ma, de hiába ébredtem Sehun nélkül, elmondhatatlanul boldoggá tesz maga a jelenléte..

- Oh, értem.. - merengtem, miközben visszaöleltem - Ja.. és igen, végeztem, szóval már csak meg kell őket töltenünk, és mehetünk is! - dörzsöltem össze tenyerem. Baekhyun bevállalta, hogy megtölti mindegyiket, össze-vissza ízesítve, míg én pakoltam össze ruhákat a kicsinek. Amint elkészültünk, Bacon-nel a hátsó ülésen elindultunk KyungSoo-ék háza felé, hogy meglátogassuk őket.

Izgatottan csengettem az ajtóban állva, mikor már odaértünk a picihez. Amint kinyitották az ajtót, azt hittem, Soo lesz az, ezért már guggoltam is volna le, de Kai fogadott..
- Sziasztok - fogadott minket mosolyogva, halk hangnemben - SooYeon épp alszik, KyungSoo ölében - tartotta szája elé mutatóujját, hogy halkan legyünk. Lepakoltuk a palacsintákat, és elengedtük Bacon-t, majd az álomszuszékhoz sétáltunk. Üdvözöltük KyungSoo-t is, ki hasonlóan fogadott minket, mint párja.. Hát ez a gyerek valami tündéri.

Amíg Baekhyun és a nagyobbik Soo szóbaelegyedtek halkan, én és Kai kimentünk a teraszukra, hogy beavassam őt is a meglepetés partiba.

- Szerinted Sehun elfelejti, hogy évfordulónk lesz? - kérdeztem őszinte kíváncsisággal. Bízom benne annyira, hogy remélem nem feledkezik meg róla, de.. Ha mégis..
- Képes lenne bármilyen dologról megfeledkezni, ami veled kapcsolatos? - tette fel a kérdést Soo egy kicsit hangosabban, mire a kicsi megébredt.
- Anya.. - pislogott piciket irányomba, s mikor realizálta, hogy tényleg én vagyok itt, egyből felült KyungSoo ölében, és felém nyújtózott.
- Szia, sószsák - puszilgattam, miután átvettem ölembe.

- Soo sütött egy sütit, mikor Baek itt volt még régebben.. Szerintem az ízlett neki - mondta Kai a tanácsot az ételekre - Szólok majd neki, hogy süssön nektek.
- Remek! Akkor már csak az ajándékom hiányzik.. Mivel nem tudom, mit adhatnék neki, aminek tényleg nagyon örülne.. - töprengtem - Várj.. A napokban lesz SooYeon tárgyalása, és oda csak engem idéznek be. Azaz, ha megoldom, hogy hozzánk kerüljön SooYeon, akkor aznap elhoznátok, és bejelenteném, hogy megint faszagyerek voltam! - csodáltam isteni ötletem.
- Ez mind szép és jó, de.. Hogy fogod megoldani az ügyet egyetlen tárgyalással? - rontotta el kedvem bronzos bőrű barátom.
- A szerencse az oldalamra áll! - beszéltem hülyeségeket - Ugyan már, úgysem azokhoz a retardáltakhoz fog kerülni! És egy nevelési tanácsadósra nem sózhatják rá az ember gyerekét, hisz az már tényleg sok lenne! - morogtam. A többi ajándékot.. még kitalálom.

- Anya, hiányoztál - ölelt magához a pici, miközben ébredezett - Apu is itt van? - nézett körbe kíváncsian, miközben akkorákat ásított, azt hittem leharapja a fejem..

- Itt vagyok, Soo - mondtam vidáman, mikor befejeztük a beszélgetést JongIn-nal, s a törpéhez ballagtam, majd magamhoz vettem - Hiányoztál, Yeon-ah - simogattam fejét, mire mosolyogva adott egy cuppanóst - Hiányzik már Bacon hyung, hm? - pöcköltem meg orrát, mire mosolyogva bólogatott - Baconiee~~ - hívogattam a négylábút, mire lustán odavonszolta magát, és elterült a szőnyegen. Soo persze egyből odarohant. és terrorizálni kezdte a kutyát a sok puszival, és ölelgetéssel, melyek elmaradtak.

243. rész (+18)

(Sehun, Baekhyun)

- Um.. De.. - bólintottam egy kisebbet, majd feltápászkodtam szerelmem mellől - Bacon már biztos éhes.. De előbb bemegyek Soo-hoz, rendben? - néztem rá kérdőn, mire mosolyogva bólintott - Szeretlek - pusziltam szájára - Otthon találkozunk, főnök úr - vigyorogtam, majd hazafele vettem az irányt. Vagyis KyungSoo-ékhoz. Mikor odaértem, kopogtattam az ajtón, mit nem sokkal később a pici nyitott ki - Sziiia, kincsem - vettem fel ölembe, mikor nyújtózkodva ugrálni kezdett
- Anyu, Anyu! - puszilt arcomra - Nagyon hiányoztál már - láthatóan sokkal jobban érzi magát itt, mint a sitten. Szegényem.. Örülök, hogy végre normális körülmények között van.
- Te is hiányoztál már, kicsim - puszilgattam buksiját.
- Apu hol van? - nézett rám hatalmas szemekkel.
- Apunak ma sokáig kell dolgoznia, ezért sajnos nem tudott eljönni, de azt kérte, adjam át, hogy nagyon-nagyon szeret és puszil téged - nyomtam egy cuppanóst arcára, szerelmem helyett.
- Gyere Anyu, játssz velem! - mászott le ölemből, majd húzni kezdett befele. Köszöntem KyungSoo-éknak, s már mentem is a pici után. Estefele csak nagy nehezen sikerült eljönnöm onnan, mivel SooYeon nem nagyon akarta, hogy elmenjek. Én sem szívesen hagytam ott, de Bacon még nem kapott enni és amúgy is haza kell mennem vacsorát csinálni Sehun-nak. Meg én is éhes vagyok.. Otthon végülis két óra alatt összehoztam a négy fogásos vacsorát szerelmemnek és meg is akartam várni az evéssel, de még az előtt elaludtam, hogy hazaért volna..

Mikor hazaértem olyan éjfél körül, meglepődtem, hogy fel volt oltva a lámpa mindenhol. Ezek szerint megvárt. Kellemes mosollyal arcomon léptem be a házba, s az ajtó előtt elterülve várt a pici szőrmók, nagyokat ásítva - Hát te? Miért nem alszol már, mi? -vettem kezembe Bacon-t, és elindultam felfelé. A konyhánál megálltam, remélve hogy Baek ott van, ugyanis finom illatok szivárogtak. Nem csalódtam Baekhyun-ban, nagyon guszta kaját csinált.. És látszólag megvárt vele.. - Baekie ~~ - hívogattam szerelmem. Ahogy feljebb lépkedtem, megláttam, hogy a szobánk ajtaja is nyitva van, de a villany le volt oltva. O.. Alszik? Óvatosan belépkedtem a szobába, és lefektettem Bacon-t trónjába, majd kivittem a vendégszobába. Mikor visszamentem, Baek már teljesen el volt terülve az ágyon, és a pólója félig fel volt gyűrődve. Hagytam volna aludni, de én nem alszok a puszim nélkül.. Persze, ez akkor jutott eszembe, mikor már félmeztelen voltam, legalábbis felül semmi nem volt rajtam. Óvatosan csípőjére ültem, és száját kezdtem puszikkal hinteni, hátha felkel, és megkapom az áhított 'jóéjt puszit'. Segítségként hasa fedetlen részét simogattam, hátha gyorsabban felkel.

- Mmm.. - hunyorogtam, mikor furcsán nehézzé vált csípőm, s szám is benedvesedett. Mikor kinyitottam szemeim, szerelmemmel találtam szembe magam - Hunnie.. - ásítoztam - Csináltam vacsorát - pislogtam laposakat.

- És éhes vagy? - gügyögtem hozzá. Nekem este már nem nagyon van étvágyam..

 - Csak akkor eszem.. - ásítottam egy nagyot - Ha te is - mosolyogtam elégedetten. Egyedül nem szeretek enni.

Mint már azt megszokhattuk, Byun Baekhyun-t etetni kell..  - Akkor várj meg itt - puszilgattam arcát. Leszálltam róla, majd felpakoltam egy tálcára annyi kaját, amennyit tudtam. Vissza siettem manómhoz, és félig felültetve kezdtem szájába adagolni az ételt.

De te is egyél - pislákoltam - Le fogsz fogyni és eltűnnek az izmaid - figyelmeztettem álmosan ásítozva, miközben szemem törölgettem - Akkor ki fogja megvédeni Soo-t? - néztem rá ártatlan szemekkel.

- Téged akarlak megenni - biggyesztettem le ajkam - Megehetlek, ugye? - simogattam arcát, mire enyémbe ásított egy nagyot - Ezt vegyem egy nem-nek? - kérdeztem nevetve.

- Neem - nevettem, s megpaskoltam arcom két kezemmel, hogy kicsit felébredjek - Sokáig voltál ma bent. Hiányzol Soo-nak..

- Igen? - kérdeztem érdeklődve, miközben egy újabb adag ételt nyújtottam szája felé, melyet meg is evett, majd én is ettem egy porciót, hogy nehogy kifogásolja az étkezésem - Ő is hiányzik nekem.. Nehéz ám egyedül ellátni egy hercegnőt, és egy kiskirályfit - utaltam rá és Bacon-re - Soo a rendfelügyelőm.

- Igen? - vigyorogtam - Apuci egyedül nem tud rendet tartani? - vigyorodtam el huncutul.

- Nem, mert piszkosul huncut a hercegnő, és ennek tetejében még örökmozgó is.. - háborogtam - Láttál már ilyet??

- Nem, még soha - kuncogtam rosszcsontul - Miért nem fenekeli el Apuci a hercegnőt, ha olyan huncut? - villantottam egy kaján vigyort.

- Kéne? - tettem félre a tálcát,  majd közelebb hajoltam arcához - .. Szabad? - kérdeztem kuncogva, miközben fenekébe markoltam egy erősebbet.

A jóleső érzésre egy halk, kéjes sóhaj hagyta el ajkaim - Mh.. Sza..bad.. - sóhajtoztam szerelmem fülébe.

Finoman ajkaira pusziltam, de mikor ő akarta visszaadni a cuppanóst, arcába tűrtem felsőjét, csak hogy szivassam. Miután meg szabadítottam pólójától, szemeim végigfuttattam a gyönyörű felsőtesten, mely elém tárult, és hezitálás nélkül kezdtem megfosztani nadrágjától is.

Seperc alatt lekerült rólam minden ruhadarab, s így már anyaszült meztelenül feküdtem szerelmem előtt - És azután.. mi történt a meztelen hercegnővel? - érdeklődtem alsó ajkam beharapva egy halvány, huncut mosollyal arcomon.

- Elfenekelték. Kegyetlenül..  - nevettem el magam a végére, s elkezdtem kicsatolni övem.

Húhaaa.. Na erre kíváncsi leszek.. Ha tényleg elfenekel.. Akkor azt hiszem tényleg az orgazmusba fogok belehalni…

Szándékosan csak alsómig vetkőztem, majd egy határozott mozdulattal szét nyitottam Baekhyun lábait, így egy terpeszt alkotva azokkal. Fölé tornyosulva hajoltam milliméter közelre ajkaihoz, ezzel is húzva idegeit, és elterelve kezeim útvonaláról.

Na már kezdi.. Nagyon szereti az egekbe tornázni az idegeim és elég jól megy is neki. Bár volt ideje gyakorolni.. Éhesen kaptam ajkai után, de csak azért sem kaparinthattam meg őket. Gonosz..

Jóízűen kuncogtam szerelmemen, alsó ajkam beharapva, mire csak kinyújtotta a nyelvét. Természetesen, túl lassú volt, és még időben elkaptam ízlelőszervét ajkaimmal, mire nyakamba kapaszkodva húzott közelebb magához. A helyzetet kihasználva fenekére csaptam egy kicsit erősebbet, majd megmarkoltam a sértett felületet. Olyan puha.. És túl formás ahhoz, hogy ne fogdossam.

Te jó isten, mire vállalkoztam?! Úgy érzem ez nem fog sokáig tartani. Túl jól csinálja.

Kezem végigsiklattam testén, mire megállapodtak ujjaim belsőcombjánál. Óvatosan kezdtem cirógatni az érzékeny bőrfelületet, míg szemeimmel Baek arckifejezésének változását vizslattam.

Ahogy megenyhültek felém intézett érintései, mozdulatai, úgy enyhültek vonásaim, s hangom is. Annyira jól esett minden, amit csinált..

- Szeretlek - suttogtam ajkaira, majd ismét kerekségeit kezdtem markolgatni - Jobb a segged, mint bármelyik lány csöcse... - csúszott ki, mire szám elé fogtam a kezem.

Miii a..?! Most komolyan ezt mondta? Nem tudom, hogy ezt most minek vegyem, vagy hogy hogy reagáljak, így zavartam néztem szerelmemre, de fel kellett nevetnem. Ez a gyerek.. - Te csak ne fogdosd mások mellet, jó?

- Nem úgy értettem, ne haragudj - fogdostam arcom - Már több éve nem fogtam senkinek sem a mellét, effelől menyugtatlak.. - nevettem - Te nem akarsz csináltatni? - kérdeztem, terelve figyelmét.

- Hogy én? - hüledeztem - Ciciket???! - nevettem - Kikérem magamnak, én férfi vagyok.

Míg magyarázott, ujjaim járatához vezettem, de nem érintettem hozzá egyelőre - Tudom, és épp ezt szeretem benned annyira - pusziltam ajkaira, majd hírtelen tágtani kezdtem, egy ujjammal.

Olyan hírtelen jött első ujja, hogy kénytelen-kelletlen felsikkantottam egy kisebbet. De tetszett.. nagyon is tetszett..

Mikor Baekhyun arcára egy kaján vigyor csúszott, második ujjam is belévezettem, mire már egész más, hogy is mondjam.... Kurvára basznivaló fejet vágott. Lehet, kicsit elhamarkodtam, de fél perccel később már a negyedik ujjam volt benne..

Csak nem sikerült izgalomba hoznom a kis Sehun juniort? Kis?... NAGY!! De tényleg.. Ha valaki látott már nagyot, akkor az semmi, ehhez képest.

Kihúztam belőle ujjaim, majd Baek segítségével kibújtam alsómból. Egy ideig csak tagommal elejét vezettem belé, majd kihúztam azt, és ezzel játszadoztam perceken át, akárcsak az irodában.

- Mh.. Mégh.. Apuci.. - nyögtem szakadozva szerelmemnek, hátha megkegyelmez rajtam és végre teljes hosszát érezhetem magamban.

Szerintem Baek most napokig nem akar járni... Ha szeretett volna is, már késő. Csípőjére fogva nyomultam teljesen belé egy erősebb lökéssel, mire hangja szinte megütötte a magas C-t. Vele egy szinte tornáztam magam, és egyre gyorsabbodva kezdtem neki vágyaim kielégítésének, miközben az alattam fekvő arcát fürkésztem.

Majdnem ott haltam meg szerelmem alatt. Hirtelen olyan erőseket kezdett lökni és olyan mélyeket, hogy konkrétan azt hittem, hogy a torkomon fog kijönni. De imádtam, minden egyes mozdulatát - Oh igen... Ezazh.. - sikongattam extra magas hangomon. Ilyet is tudok?!

Mikor számmal elhallgattatta magát, rövides idő múlva elszakadtam ajkaitól, ugyanis én hallani akarom azokat a szent, és sérthetetlen hangokat, melyek torkából szöknek fel, minden egyes mozdulatomnál. Nyakát és annak területét kezdtem pici piros foltokkal jelölgetni, mire kezével hajamba markolva díjazta tevékenységem. Imádom vele ezt csinálni..

Tuti, hogy direkt csinálja. 100%-ig meg vagyok róla győződve, hogy szándékosan kínoz engem. Ahogy szokott.. Jellemző. Oh Sehun, a sármos sexisten.. Hát persze..

Mikor már kellőképp kifáradtam, kicsit megálltam. Ezalatt azt értem, hogy teljesen leálltam, és csak szerelmem arcán pihentettem tekintetem, miközben fújtam párat. Hát, így jár, aki hajszolja magát vénkorában..

Kicsit megijedtem, mikor leállt mindenféle cselekvésével. Mit csináltam rosszul? - Édes.. - kezdtem félénken - Mi a baj?

- Shemmih.. - lihegtem légszomjasan - Csak kifáradtam - nevettem el magam a végére. Ilyen se volt még... Fogjuk arra, hogy este van.

Ezen könnyedén segíthetünk.. Fogtam magam, s egy hirtelen mozdulattal -le nem szállva róla-, magam alá tornáztam testét, s ugyanabban a tempóban mozogni kezdtem rajta.

Egy hatalmas, jóleső sóhaj hagyta el torkom, mikor Baekhyun folytatta, amit elkezdtem. Kezeim fenekére csúsztak, ám míg egyik tenyerem a markolgatással volt elfoglalva, másik egyre inkább bejárata felé mászott. Mikor Baek egy kicsit belassított, egy ujjal "megvastagítottam" magam.

#$@&*!₩€~¥`?! Szavak sem.. sőt.. Egy retkes hang sem jött ki a torkomon, mikor mégegy ujját feldugta nekem. Túl nagy.. Így is olyan vastag, mint az öklöm, de most.. Oh anyám.. Nem álltam meg a mozgással, hogy minél gyorsabban megszokjam.

- Ha.. Ha zavar, kiveszem - néztem Baek-re félve. Csak neki akartam többet adni, de mondjuk abba nem gondoltam bele hogy ez fájhat is.. Pedig tudom, hogy fájhat, hisz én is voltam már alul...

- Ne! Ne, ne, ne - tiltakoztam zihálva - Mindjárt megszokom - mozogtam rajta megállás nélkül. Egy idő után már kezdtem én is fàradni, így hogy eltereljem róla figyelmem, hátra nyúltam kezéhez, s még egy ujját magamba vezettem. Oh anyám.. ez az érzés..

Felültem, mert egyrészt így jobban elér addig a kezem, másrészt kicsit kezdtem nagyon sajnálni Baek-et.. És mivel sejtettem, hogy sértőnek venné ha én itt és most kijelenteném, hogy nem csinálom ezt tovább, mert neki nem a legjobb, más választásom nem igazán volt, minthogy a tőlem telhető legtöbb kényeztetést adjam neki. Felsőtestét puszilgatva vettem számba bimbóját, miközben markolgattam fenekét az épp szabad kezemmel.

Ahogy felült még jobban kirajzolódtak kockái hasán, s ettől méginkább begerjedtem. Aztán amiket művel.. Ott haltam meg az élvezettől.

Már éreztem, hogy nem oké valami, mikor Baekhyun pulzálva kezdett szűkülni körülöttem.. Ennek csúnya vége lesz.

- Mh.. Én.. Azt hiszem.. - ziháltam, mire szerelmem kihúzta belőlem ujjait, s szinkronban élveztünk el. Ez.. DURVA VOLT! Éreztem, ahogy szerelmem rengeteg váladékának egy rész folyik ki belőlem..

Hanyatt fekve, mély levegőket szippantva próbáltam rendezni tüdőmben a légteret, Baek pedig még mindig "rajtam" ülve dőlt rám - Ha meg akarok halni, akkor szólok, hogy még egy ilyet akarok.. - szuszogtam mosolyogva.

- Akkor nem kapsz több ilyet, nehogy itt hagyj engem - lihegtem gyorsan emelkedő felsőtestén.

- Pedig őszintén szólva kurvára élveztem - mondtam az igazat - Jó, mondjuk veled mit nem élvezek...

242. rész (+18)

(Sehun, Baekhyun)

Nagyon izgulok Soo miatt. Remélem jól bánnak vele, akárhol is van most.. Láthatóan Sehun is aggódik érte, ugyanis nem telt bele 2 percbe, de már a rendőrségen voltunk. Csak úgy rohantam szerelmem után. Könnyű azokkal a hosszú lábakkal.

- Hwang SooYeon ügyében jöttünk, meg tudná mondani, hol találjuk a kisfiút? - támadtam le a recepcióst, köszönés és mindenféle udvariasság nélkül. Fejével az egyik őr felé biccentett a nő, mire az maga után invitált minket. Mi? Itt van Soo??? A cellákon kívül SEMMI nincs itt, ahova idegeneket betesznek. Ha Soo tényleg egy kibaszott tömlöcben rohadt, nem tudom kit ölök meg elsőnek.

Nagyon megijedtem, mikor úgy tűnt, Soo egy börtöni cellában van.. de.. Nem. Megnyugodtam igaz, de itt volt az a házaspár, akik el akarják venni tőlünk - Aput akarom! Aput akarom! - hallottam meg a pici hangját, ahogy sír a nő ölében, s mikor meglátott minket, kapálózni kezdett és rugdosni, de a nő nem engedte el, mire Soo megharapta a kezét, így kiszabadult és rohant szerelmemhez - Apu, Apu! - ölelte át lábát, majd Sehun felvette ölébe és nyugtatni kezdte.

- Shh, ne sírj - ringattam ölemben - Hallod, kis hurkás - puszilgattam. Csak azért sem marad abba a pici zokogása, hiába próbáltam meg nevettetni - Megeszem, megeszem, megeszem - harapdáltam finoman nyakát, de nem csillapodott a sírás - Naa, kismanó~ - biggyesztettem le alsó ajkam - Adj Anyunak egy puszit, attól nagyon boldog lesz. Rendben?  - suttogtam fülébe, majd át adtam Soo-t Baek-nek,  és félre vonultam beszélgetni az érintettekkel.

- Szia, kicsim - pusziltam arcára, majd rajtam is csattant egy cuppanós - Ne sírj, kincsem, nincs semmi baj - simogattam hátát, hátha attól megnyugszik, aminek nem volt nagy valószínűsége, ugyanis ha Sehun-nál sem nyugodott meg, akkor.. - Naa, mosolyogj kicsit - simogattam arcát. Elhalkult ugyan egy kicsit, de nem hagyta abba a sírást. Legalább enyhül.. - Ne aggódj, nemsokára hazamehetünk..

Nem részletezném, hogy mekkora balhét lerendeztem, de szerintem még Soo-ék is hallották ahogy neki löktem a csávót a szekrénynek, és teli torokból ordibáltam.. Hazaengedték volna velünk SooYeon-t a rendőrök, de muszáj végig járni az utat..  Legalább biztos, hogy jó helyen lesz a pici, ugyanis Kyungsoo a nevelési tanácsadóban dolgozik, és csodálatos módon pont, hogy nála és Kai-nál lesz. Hát igen, a bennfentesség.. Majd a bíróság után visszakapjuk... Ja.. Napok, vagy hetek múlva..

Szegény Soo nagyon megijedt, mikor szerelmem balhézott. Inkább elsétáltam vele és meséltem neki mesét, mire úgy ahogy megnyugodott. Nagyon fáradt.. Vajon mennyit aludhatott szegény? - Anyu.. Haza akarok menni.. - törölgette szemeit a pici álmosan - Szeretnék FBI-osat játszani Apuval és Bacon-nel, amíg sütit sütsz nekünk - magyarázott a pici, mire elmosolyodtam.
- Nemsokára már játszhatsz apuval FBI-osat, ne aggódj - simogattam fejét - Csak előtte el kell intéznünk néhány dolgot, hogy ne zavarjon senki minket - mosolyogtam - Matuka hyung vigyázni fog rád - nyugtatgattam a picit.

- Nézzenek oda, már nem sír a nagyfiam! - dobtam el agyam, majd átvettem ölembe Soo-t, miután kisétáltam a teremből - Most már nem ezeknél a gonoszoknál leszel, jó? Emlékszel arra a két srácra? - mutattam az épp érkező Kai-ra és Kyungsoo-ra - Ők is nálunk voltak, mikor medencéztünk. Ők a mi jó barátaink, és akármikor meg látogathatunk náluk téged. Persze, nem leszel olyan sok időt velük, mert nekünk is kellesz ám - csikiztem a bólogatót.

Hatalmas kő esett le szívemről, mikor kiderült, hogy KyungSoo-éknál lesz SooYeon. Ők nem tömik a fejét hülyeségekkel és jól bánnak a kicsivel.. Remélem minél hamarabb visszakaphatjuk SooYeon-t..

Mikor elküldtek minket, ugyanis Soo-nak is mennie kellett az irataiért, még gyorsan elmondtam SooYeon-nak, hogy mennyire nagyon szeretjük őt, és odaadtuk neki a sütiket, meg Matukát, hogy biztosan jobban érezze magát.

Nagyon hiányzik a kis szaros..  De jó kezekben lesz KyungSoo-éknál és mi mindent megteszünk, hogy a leghamarabb visszakaphassuk. Következő utunk az irodába vezetett. De rég voltam már itt.. - Jó munkát, szerelmem - pusziltam szájára az autóban.

- Jó munkát, manó - pusziltam homlokára. Miután lepasszoltam a kulcsot, hogy álljanak be az autóval, együtt mentünk fel irodánkba, és nekiláttunk a felhalmozódott papírmunkáknak. Szent szar... Az évfordulónk után mehetünk Franciába, hogy szerződést kössünk.. Ezaz, második nászút...

Mikor végeztem minden feladatommal, átlestem szerelmemhez, hogy hogy áll - Elnézést Mr. Oh.. - nyitottam be, miután kopogtam - Maga.. Hogy áll a papírokkal?

- Még mindig nem tanultad meg, hogy nem Maga, hanem Ön - nevettem - Biztos, hogy még egy ideig elszórakozom velük.. De most szünetet fogok tartani - dőltem hátra székemben.

- Elnézést - hajoltam meg illedelmesen. Az iskolában mindig azt mondták, hogy magázzunk.. Talán ezért maradt ez bennem.. - Hozhatok esetleg egy kávét vagy.. mit szeretne? - érdeklődtem.

- Én...  Hát.. Hozza ide nekem Byun Baekhyun-t, most azonnal! - kuncogtam.

- Itt vagyok főnök úr - mosolyogtam - Mivel szolgálhatok? - érdeklődtem figyelmesen.

- Magaddal - sétáltam elé, kezeim kihúztam zsebeimből, s dereka köré fontam azokat, majd lenéztem rá - Milyen menük vannak?

- O.. - kicsit elpirultam, bevallom.. - I-itt? Most? - dadogtam zavartan. Mi lesz, ha észrevesznek? Bár nem igen járkálnak ide emberek..

- Nem fog kirúgni a főnök, ha rajta kapnak - kuncogtam s óvatosan szájára pusziltam. Kezeim kerekségeire vezettem és beléjük markolva mélyítettem el csókunk, halk sóhajok közepette.

Annyira jólesett csókolni azokat a puha, édes ajkakat. Olyan finomak.. Nyakába kapaszkodva húztam lejjebb magamhoz, míg én lábujjhegyre állva pipiskedtem fel magam hozzá.

Ölembe vettem testét, és látva azt hogy Baekhyun is akarja a szexet, felbátorodva indultam meg a kapcsoló felé, mellyel behúztam az összes ablak előtt a függönyt, így teljes sötétségben voltunk egész addig, míg meg nem találtam a kislámpák kapcsolóját, melyek némi hangulatot varázsoltak a szobába.

Ahogy kicsiket hullámzott testével, annyira.. annyira waaaaah. Nagyon kívànom őt.. NAGYON.

 Elfektettem íróasztalomon testét, minden mást lesöpörve az útból, s ajkai falása közben, el kezdtem kicsatolni nadrágja övét.

Ez olyan.. filmbeillő jelenet volt. Előbb cselekedtem nála, s ajkai marcangolása közben egyik kezem nemességét kezdte kényeztetni, néha-néha elbíbelődve makkjával, mikor már alsójában nyúlkáltam.

- Mhm...  - sóhajtottam jólesően, mikor megéreztem szerelmem kezét tagomon. Remélem, ma nem sokan dolgoznak, ugyanis nem tervezek halknak lenni. Ujjaimmal elkezdtem kigombolni felsőjét s miután megszabadítottam attól félig-meddig -ugyanis nem akartam teljesen levetkőztetni, ki tudja mi lesz-, nyelvemmel áttértem bimbói izgatására.

Folyamatosan jóleső sóhajok hagyták el beszélőszervem, a szerelmem szája által nyújtott élvezetekre. Még mindig ő legjobb ebben..  Lassan kezeim hátánál pólója alá csúsztak, s finoman karmolgatni kezdtem azt.

Kezem nadrágjába vezettem, és egyből bejáratába dugtam egy ujjam,  melyet folyamatosam egyre jobban elmélyítettem benne. Puszikkal leptem el felsőtestét, de néha megharaptam a bőrt, s a sértett területet is behintettem egy puszival.

Mikor megéreztem magamban egyik ujját, egy újabb jóleső sóhajt hallattam. Lassan csatlakozott a második, majd harmadik, míg a negyedikre került a sor - Téged akarlakhh.. - nyögtem halkan szerelmem ajkaira.

Több sem kellett, lehúztam nadrágját, s azt követően enyémet -csak azt nem teljesen-, s ujjaim felváltottam vértől duzzadt tagomra. Már az első lökésem sem volt valami puhány, nemhogy még a többi.. Annyira imádom vele ezt csinálni!

Alig bírtam visszafogni előtörő nyögéseim. Kikészít ez a gyerek. Ahogy éreztem magamban.. Elmondhatatlan érzés, ahogy testünk eggyé válik..

Kezeim megtámasztottam az asztalon, s úgy kezdtem gyorsabban, és durvábban mozogni. Nyakát kezdtem harapdálni, miközben néha halkan felmordultam a jóleső érzésre.

A hangja.. Annyira beindít. Azok az elégedett morgások.. a tökéletes csípőmozgása, az érintései.. Egyszerűen egy kész csoda ez a gyerek. Ha nem lenne, ki kéne találni..

Ahogy Baek a nyakamba kulcsolta kezeit, lehámoztam azokat magamról - Fordulj hasra..  - suttogtam fülébe, mire kaján vigyorral arcán megfordult, és bepucsított nekem. Vissza ereszkedtem belé egy erősebb lökéssel, majd feljebb gyűrve zakóját, ingjével együtt, hátát kezdtem puszilgatni.

Oh, anyám, ez.. Ez valami brutális.. Én nem is értem, hogy élvezhetem ennyire - Oh igen.. Mégh.. Mmh.. - nyögtem kéjesen.

Alfelébe markolva kezdtem egyre durvábban mozogni, mire már kislány módjára sikongatott Baekhyun.

Magamra se ismerek.. Olyan hangok jöttek ki belőlem, hogy azt hittem magamhoz nyúlok. De Sehun.. Imádom. Készségesen hullámoztam vele együtt, így még mélyebben belém merülhetett.

Már szana-szét harapdáltam alsó ajkam, ahogy hallottam a törpét, hogy mennyire élvezi, amit csinálok. Az ajtó alján volt egy rész, ahova nem ért le a függöny. Mihelyst megláttam, hogy ott áll valaki, befogtam szerelmem száját, és úgy folytattam a mozgást, mire kopogtatni kezdtek.
- Főnök Úr? - keresett egyik férfi kollégám. - I-Igen? - kérdeztem akadozik hanggal, de nem álltam le lökéseimmel.
- Csak furcsa neszt hallottam, gondoltam megkérdezem, hogy minden rendben-e.. - mondta bátortalanul.
- Persze, minden rendben..  - nyögtem szinte - Csak edzést tartok, tudja súlyzózunk - ezt a béna kifogást...

Uristen.. Ez valami hihetetlen.. Most meghaltam? Vagy ez még a valóság? Mikor kezét levette számról, hallan felkuncogtam. Ez nem sokon múlott.

- Ha rájött volna, sajnos egy dolgozóval kevesebb lopná a pénzem... - nevettem. Ujjaim lassan végigfuttattam hátsóján  onnan hátára, s nyakára, aztán arcára vezettem azokat, majd szájába nyomtam őket.

Jófiú módjára nyalogatni kezdtem hosszú, vékony ujjait, miket számba nyomott, s nem rég még fenekembem foglalatoskodtak. A tempó kezdett egyre embertelenebb lenni, s attól féltem, hogy holnapra semmi hangom nem marad.

Mikor már elég nyálasak voltak ujjaim, kihúztam azokat szájából és tagjára vezettem ugyan azon kezem. Csípőmmel egy tempóban kezdtem mozgatni tenyerem nemességén, mígnem megéreztem előváladékát. Finoman megharaptam fülét, majd suttogni kezdtem abba - Olyan kívánatos vagy.. - nyaltam meg fülkagylóját, majd nyakára tértem - Olyan tökéletes, és gyönyörű..  - suttogtam még mindig, majd foltot hagytam nyakán - Puha.. Szűk.. És meleg.. - leheltem fülébe széles vigyorral arcomon.

Biztos vagyok benne, hogy élvezi, hogy így kínozhat. A kis gonosz formáját.. De uristen, majdnem elmentem, amikor azokat a szavakat suttogta a fülembe. MIÉÉÉRT?? Nem tudom, hogy csinálja ezt.. Fenekemmel egyrecsak pucsítottam, hogy minél beljebb érezhessem magamban.

Egy nagyobbat ütöttem fenekére, mire egy hatalmas nyögés szabadult fel torkából. Kihúzódtam belőle, és bejáratához érintettem tagom. Egy kis részem elmélyítettem benne, majd kihúztam. Ezt játszottam addig, míg Baek vágyakozva nyögte nevem, és két kezével szét húzta fenekét, hogy végre, folytassam, amit elkezdtem.

Kikészít! Tudtam, hogy ezt akarta elérni.. Valamiért imádja, ha közben könyörgök neki. Kis perverz.. - Ah, igen.. Sehunhh.. - nyögdécseltem - Gyerünk, Apuci.. - haraptam be alsó ajkam.

Testét enyémmel egy vonalba húztam, így háta mellkasomnak nyomódott. Lassabban kezdtem mozogni benne, ám egyre erősebben. Mikor már folyamatosan szűkült össze, sejtettem, hogy nem bírja sokáig, így próbáltam a legtöbb kényeztetést adni neki, mely beteljesülésekor karakteres hangot vonzott maga után, ezzel magával rántva engem is.

Te jó ég.. Mekkora mázlista vagyok, hogy egy ilyen férfi mellett ébredek nap, mint nap. Ezt rajtam kívül senki nem mondhatja el magáról.. - Szeretlek.. - fordultam vele szembe, hogy szájára csókolhassak.

Fenekébe markolva válaszoltam egy 'Imádlak'-al, s unhatatlanul markolásztam említett részét, mígnem vissza húzta magára ruháit. Addigra már én is rendbe szedtem magam, de valahogy nem akartam elszakadni tőle.. - Itt maradsz velem, ugye?

- Igen, főnök úr - kuncogtam, majd szájára pusziltam. Isten ments, hogy egy centivel is eltávolodjak tőle.

Lassacskán letelt a munkaidő, és mivel Baek csak a vállamon pihengetve figyelte, mit dolgozom, úgy döntöttem, haza küldöm.. Vagy Soo-hoz, azaz Kyungsoo-ékhoz... - Manó.. - döntöttem fejem övére - Ma késő estig bent leszek.. Nem mész haza?

241. rész

(Sehun, Baekhyun)

- Hát.. - játszottam ujjaimmal szégyenlősen - Szórunk salit az ágyra, te ráfekszel, és én elfalatozlak - jelentettem ki boldogan.

- Az miféle étel, ha?  - másztam rá nevetve - Sok saláta kell egy franciaágyra..  És a pizsim nem hiszem, hogy meg akarod enni - csíptem össze orrát ujjaimmal.

- Mindjárt nem lesz pizsid - figyelmeztettem kuncogva, majd egyik kezemmel benyúltam pólója alá, s simogatni kezdtem izmos hasát.

- Már korán reggel kezdjük? - kíváncsiskodtam suttogva, miközben egyre közelebb hajoltam arcához.

- Mikor máskor? - kérdeztem egy kaján vigyorral arcomon - Túl kívánatos vagy - suttogtam fülébe, majd finoman megharaptam azt.

- Kócos, elaludt hajjal? - érdeklődtem nevetve, majd lábai közé illesztettem egyik térdem úgy, hogy pont nemességéhez érjen - Byun falatok franciaágyon? - hecceltem.

- Visszautasítanád? - húztam fel egyik szemöldököm, sértődöttséget tettetve.

- A Byun falatokat, vagy azt, hogy én leszek az alapanyag? - haraptam be alsó ajkam.

- A Byun falatokat - kértem számon pöchendien.

- A kedvenc kajám évek óta! - szabadkoztam - És most, hogy felhoztad..  Éhes lettem.

- Igen? - vigyorogtam huncutul - A reggeliért meg kell ám dolgozni - kuncogtam.

- Tényleg? És hogyan? - nyúltam bele alsójába, s tagjára markoltam - Így? - kérdeztem, és nyakába haraptam - Vagy így?

- Látom világosan fogalmaztam - sóhajtoztam behunyt szemekkel. Nagyo nis eltalálta, hogy mire gondoltam.

Nyakáról felfelé haladva, száját kezdtem puszilgatni, s lejjebb húzva boxerét, mozgatni kezdtem becsességén kezem, néhol sóhajtva, csak hogy hergeljem.

Hát én rögtön elalélok.. Nem elég állandóan görcsbe rándult a hasam a jóleső érzésre, de még, ahogy sóhajtozott... Pikk pakk olyan kemény lettem, mint a beton.

Miközben kezemmel izgattam tagját, néha lecsúszott kezem bejáratához, és ujjam hegyét belé illesztettem, majd kihúztam azt belőle és folytattam tagja ingerlését.

- Mh.. - sóhajtoztam szerelmem alatt, majd hirtelen átfordítottam hátára, így én voltam felül, s gatyájában kotorászva martam ajkaira ismét. Tudja meg, milyen érzés..

..Úgy terveztem, hogy csak én eszem meg, de ezek szerint éttermet nyitunk... De csak este én akarok enni! - Rosszul fogsz járni.. - nyöszörögtem fülébe, megharaptam azt, és fenekébe markoltam, majd ujjam nadrágján keresztül nyílásához dörzsöltem.

- Miért is? - kérdeztem vissza pimaszan, mikor egy pillanatra elengedtem ajkait. Vele csak jól járhatok..

- Kevés az idő, hogy tekintettel legyek a finomságra - faragtam le mondandóm - Magadnak csinálod a bajt..  - haraptam meg alsó ajkát .

Ezt meg hogy érti? Nem akarja? Miért nem azt mondja? Lehet, hogy ráerőltetem magam? Úr isten, mekkora fasz vagyok.. - Nem... Nem muszáj.. - bizonytalanodtam el, majd lemásztam róla. Aish, Baekhyun..

Lemondóan sóhajtottam, és magam mellé csaptam a kezeim hisztisen, majd rúdgalózni kezdtem - Miért akarsz megölni?? - nyivákoltam, immáron ráfekve - Mi nem muszáj?

- Én.. nem akarom rád erőltetni magam. Nem akarom, hogy azt érezd, hogy muszáj.. - magyaráztam.

Elhihetitek, hogy utálom, amikor így megszakad az előjáték. Sőt, utálom, ha egyáltalán félbemarad! ÉS EZ NEM AZ ELSŐ ESET!!!!!!! - Mi? O.. Mondtam valami rosszat? - feküdtem teljesen mellkasára, szemeit fürkészve.

- Nem, dehogy, csak eszembe jutott ez és.. - magyaráztam - Csak megijedtem..

- Mi jutott eszedbe? - kérdeztem kíváncsian - Volt már olyan, hogy ÉN nem akartam? - fogdostam állam gondolkodva. Akárhogy töröm a fejem, nem volt ilyen.

- Hát a szexet nem.. De mást igen - gondolkodtam. Úgy emlékszem, egyszer volt, hogy visszautasította az orális kielégítést. Meg megtiltotta, hogy azt csináljam..

- Azt sem azért tettem, mert bármiféle undorom volt tőled, vagy bajom. Csak azt akartam, hogy ne érezd magad kihasználva emiatt.. - magyaráztam.

- Szívesen tettem.. - mondtam halkan - Ne haragudj, hogy félbe szakítottam.. - hajtottam le fejem bűnbánóan. Tudom, hogy ez a kedvence..

Hát, már nincs sok kedvem folytatni.. - Semmi baj - puszitam homlokára, majd végigsimítottam arcán, és kipattantam az ágyból, valami értelmes gönc után kutatva. Még reggeliztetnem kell Baek-et, és csak azután tudunk elmenni Soo-hoz. Ahh, már nagyon hiányzik a kis pisis.

Hát ezt most.. muszáj lesz magamnak elintéznem.. Aish..  Besurrantam a fürdőbe és azonnal nekiláttam saját magam kielégítésének. Nem tehetek mást..

Mikor már a konyhában sertepertéltem, hallottam,  hogy a felső  szobánkban lévő mosdó ajtaja csapódik. Most megbántottam?.. Remélem nem sír..  Óvatosan fel lopakodtam a szobába, és épp kopogtattam volna, mikor meghallottam az ülőkét, ahogy a tartálynak csapódik... Aztán egy gyanús sóhajt.. És még egyet..  Óóóóó!!!! Jézusom! Nem tudom milyen ötlet vezérelt, de elővettem telefonomon s a lehető legközelebb illesztettem azt az ajtóhoz, hogy jól hallható legyen a magányos időszakra való felvétel.

- Mh.. Sehunh.. - próbáltam halkabb maradni. Nem tudom, mennyire jött össze, míg végül szerelmem nevét nyögve élveztem el kezembe. Felhúztam nadrágom, s egy gyors arc és kézmosás után vissza indultam szerelmemhez.

Mihelyst meghallottam, hogy lehúzza a WC-t és kezet mos, leállítottam a felvételt, és úgy futottam lefelé, mintha az életem múlna rajta. Vissza rendeződtem a konyhába, s öntöttem mindkettőnknek egy-egy pohár szőlőlevet. Mondd, hogy nem vette észre...

- Mit csinálsz, édes? - karoltam át szerelmem derekát hátulról. Remélem, nem hallott semmit...

- Őő..  - köhögtem - Gondolkodom, hogy mit csináljak neked reggelire - mondtam félig az igazat, és kezébe nyomtam az italt - Szóval, mit kérsz?

- Mm.. Csinálunk tojást? - ötleteltem. Annyira nem vagyok éhes, de neki ennie kell valamit.

Majdnem kiköptem az innivalót, ahogy felhozta a 'tojás' szót.. - Mmmm.. Rendben - vettem elő a hűtőből az említett élelmiszert.

- Minden rendben, édes? - néztem rá gyanakvóan. Furcsa nekem egy kicsit..

- Persze, csak félre nyeltem..  - mosolyogtam - Hány darabot kérsz? Tükör vagy rántotta?

- Kettőt - pusziltam arcára - És tükör - csaptam finoman popójára, majd kuncogva elfutottam.

- Van fakanalam és nem félek használni! - kiabáltam utána. A kanapé mögül kileskelődött, majd kinyújtotta rám nyelvét, és visszabújt rejtekhelyére. Ovis.. Tudja, hogy nem hagyhatom itt a kaját.. De majd utána!

A finom illatok végül előcsaltak bunkimból és az asztalhoz settenkedtem, majd nekiláttam a finomságnak - Nyamii - nyalogattam szám szélét.

Na, most eljött az én időm.. Háta mögé surrantam, és átöleltem - Szeretettel csináltam - suttogtam fülébe, majd nyakára pusziltam. Kifigyeltem, hogy mikor nyeli le a falatot, és fenekébe csíptem, majd azonnal vigyáz állásba vágtam magam, és elsétáltam a pulthoz.

Még ez a kis akció. De annyira édes volt.. - És én a legnagyobb szeretettel tüntetem el - vigyorogtam boldogan - Te nem is eszel? - pislogtam nagyokat.

- Én már ettem, amíg te.. - hát majdnem lebuktam - Amíg fent voltál - kezdtem mosogatni - Akkor ma eljössz velem Soo-hoz?

- Milyen kérdés ez? Persze, hogy megyek - vágtam rá. Olyan opció nem is volt, hogy nem.. - Mikor megyünk? - érdeklődtem.

- Hát.. Most? Csak öltözz fel... - vakartam meg tarkóm - A macit el ne felejtsük.. És vigyünk neki sütit, hogy jobban érezze magát - mosolyogtam, majd felvettem zakóm is, s megvártam, míg Baek felöltözve, a nagy macival kezében leballagott a lépcsőn. Elköszöntünk Bacon-től, miután adtunk neki hamit, és már úton is voltunk a rendőrség felé.

240. rész

(Sehun, Baekhyun)

Ez a szöveg.. Haláli.. Már fájt a hasam a nevetéstől -Ya! Most már elég, mert rosszul leszek - szóltam rá nevetve.

- Igenis kapitány - komorodtam meg, s szembe álltam vele. Komolyan szemeibe néztem, majd elmentem mellette, de kikötöttem kötényét, és fenekébe csíptem, majd szaladni kezdtem.

- Jinjja.. - hitetlenkedtem. Ez a gyerek.. - YA! Megállj! - parancsoltam rá, de meg sem hallotta, így kergethettem. Aish..

Elbújtam a nappalit és a konyhát összekötő kanyarban, és mikor előttem elfutott, elkaptam hátulról, és harapdálni kezdtem vállát.

Annyira megijedtem, mikor elkapott.. Egy pillanatra megállt a szívem, komolyan - Yahaa - ficánkoltam nevetve.

- Szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek - hadartam, mikor felhagytam harapdálásával, és inkább az ölelésre koncentráltam.

- Én jobban - suttogtam.

- Hazugsáág~ - csengett gyermekded hangom.

- Nemigaaaz~ - nyavalyogtam - Aljas rágalom! - kuncogtam szerelmem ölelésében.

- Ya! Miket nem feltételezel te rólam! - háborogtam - Ez sértő.. - ölelgettem - Tudod, hogy te vagy a mindenem, ugye? - néztem szemeimbe komoly arckifejezéssel. Tényleg ő a mindenem.. Ilyenkor megszűnik létezni más a világon... SooYeon, apa, anya vagy Bacon, és a srácok hiánya mind eltörpülnek, mikor vele vagyok.. De ha nélküle... Nincs olyan dolog, ami egy pillanatra el tudná feledtetni a hiányát, mely tátongó űrt képez bennem.

- Igen - mosolyogtam egyenesen szemeibe nézve. Annyira, de annyira boldoggá tesz. Bármilyen helyzeteben - És ugye te is tudod, hogy te vagy a mindenem? - simogattam arcát.

- Hááát - vágtam arcokat - Háát.. Igen - kuncogtam - Remélem ez így is fog maradni, örökké - mondtam az őszintét.

- És az után is - dörgöltem össze orrunk, majd lassan szájára pusziltam.

- Jaj, a pizza! - riadtam meg, mikor csipognia kezdett a sütő. Ki állította be, hogy szó... - Baekhyun, a szívbajt hoztad rám... Szólhattál volna hogy időzítőre tetted a programot.. - hüledeztem nevetve, és kivettem az ételt a sütőből.

Felnevettem szerelmem aranyos reakciójára, majd mögé lopóztam, s derekát átölelve kezdtem válla harapdálásába.

- Yaa.. - visongattam - Tiszta folt leszek tőled.. - nevettem - Mint a boci - próbáltam kimászni a kínzásból.

- Yaa~ - nyivákoltam én is - Legyünk együtt piszkosak - kuncogtam ördögien, s már csak azért sem engedtem el.

- De akkor fürdesz velem - pusziltam ajkaira, majd felemeltem fenekénél, és ringatni kezdtem, mint egy kisbabát - Aluggyá' e' - parancsoltam rikácsolva - Aluggyá mán' - nevettem.

- Yaa~ - nevettem - Milyen apa ordibálja az altatódalt?! - szórakoztam hangvételén - Apuci! Vigyél fürdeni! - parancsoltam zsarnok kisgyerek módjára.

- Milyen kisfiúnak nincsen lába aki rugdalózni és kapálózni tud? - kérdeztem én is, és bevittem a fürdőbe - Fürdés után zaba van, taknyos kölök! - szórakoztattam.

- Sírni fogoook~~ - nyavalyogtam kapálózva - Ne legyél goromba, Apucii - követelőztem duzzogva, majd morcosan vetkőzni kezdtem.

- Van merszed visszabeszélni? - csikiztem oldalát - Hm?! Komolyan elnáspángollak ám ezekkel az ujjakkal! - mutattam imént említett testrészem.

- Nem gondolod, hogy azoknak máshol lenne a helyük? - villantottam egy kacér mosolyt szerelmem felé.

- Hát.. - vettem számba mutatóujjam, majd miután benyálaztam azt, szerelmem járatába nyúltam. A hallójáratába - Itt? - kérdeztem nevetve.

- Jinjjaaa~~ - nevettem el magam én is - Nem egészen arra gondoltam.. - ráztam fejem - Na fürdesz velem, tatika? - cukkoltam.

- Ne legyél tiszteletlen az idősebbikkel! - legyintettem arca előtt - Ch, tiszta anyád vagy! Fizetném inkább én a gyerektartást! - játszottam meg magam, miközben engedtem a vizet, és Baek-re adtam egy köntöst, hogy ne fázzon addig.

Szomorúan lehajtottan fejem és műsírásba kezdtem - Apu nem is szereeeeet~~

- Apu imáád~~ - nyavalyogtam hozzá hasonlóan - Méghozzá mindennél jobban - álltam vele szembe - Csak sokat zabálsz, sok ruha kell és még vissza is pofázol! - soroltam az átlagos válások okát.

- De.. Baby B-nek csak egy valamire van szüksége. Semmi más nem kell, csak Apa - néztem rá ártatlan szemekkel - Visszaadom a ruháimat, egy rossz szavam sem lesz, nem kell rám költened, csak maradj velem - pislogtam nagyokat - Enni se kell..

- Jaj, te majom - szálltam ki a gonosz apa szerepéből, és magamhoz öleltem szerelmem - Apának sem kell más, csak Baby B - mosolyogtam.

- Baby B imádja apát - mondtam boldogan - És bármit megtenne érte - nyújtózkodtam egy pusziért.

- Kölcsönös az érzés.. - öleltem magamhoz ismét, majd száját kezdtem el puszilgatni, melyet széles mosollyal fogadott a törpe.

Annyira imádom. Mikor kifolyt a víz, elengedtük egymás ajkait, majd beszálltunk a kádba, hogy ott folytassuk a félbe hagyott csókcsatát - Így sosem végzünk - kuncogtam.

- Jóó, de sosem unom meg azokat a tökéletes ajkakat.. - pusziltam még egyet szájára - És a tökéletes hajadat, nyakadat, válladat, ujjadat, könyöködet, és mindened - hadartam.

- Te beszélsz, aki a legtökéletesebb vagy a világon? - mosolyogtam - Egy földre szállt angyal..

- Te meg kettő - kontráztam - Vagy tizenkettő - fröcsköltem le haját.

- Yaa~! - fröcsköltem vissza nevetve - A hajaaam~ - nyavajogtam. Bár ő jobban utálja, ha az övé vizes..

- A hajaaam - utánoztam nyavalyogva - Jaj, a hajaaam - nevettem - Cukorból van és elolvad. Azért puszilgattam mindig a fejed, mert édes volt. Onnan ettem - viccelődtem. Tényleg.. Hajat kéne festetnem. Vagyis, szivatnom.

- Yaaa~ - kaptam fejemhez riadtam - Akkor azért lettem ilyen kopasz! - gyanúsítottam meg - Most úgy nézek ki, mint ChanYeoool~~ - nyafogtam.

Csóri colos, ezzel sosem fogjuk békénhagyni... - Hát, össze is illetek. A két gyagyás, a colos és a kobold... - nevettem.

- Jinjjaa~ - tiltakoztam - A kobold mást szeret - duzzogtam.

- És mégis kit? - kértem számon - Pedig már örültem, hogy találtam társat szegény égimeszelőnek..

- Hát sajnos a kobold a magas, fekete herceget szereti, akibe már első látásra beleszeretett.. - vágtam szomorú pofit.

- JONGIN?? - akadtam ki ténylegesen - Tudtam, hogy nem zárta le veled ezt az egészet!

- O.. - illetődtem meg - Rád gondoltam, te buta! - tettettem a sértődöttet.

- Én is, csak nem mertem mondani!.. - tettettem - Nagyon reméltem is, hogy rám célzol - kuncogtam, miközben mellkasához bújtam.

Kuncogva simogattam buksiját, majd rápusziltam - Nagyon szeretlek - suttogtam mosolyogva.

- Én is téged - nyammogtam. Miután megfürödtünk, és álmos voltam, lefeküdtünk aludni. Nem igen nevezném mondjuk alvásnak, mert egész este csak SooYeon miatt aggódtam.. Reggel elmegyek a rendőrségre Baekhyun-nal, és megkérdezzük, hol van Soo, s aztán meglátogatjuk. Aztán munka..... Istenem, de utálok dolgozni, még ha csak egy napról is van szó egy hónapban.

- Jó reggelt, szerelmem - keltettem Sehun-t reggel boldogan - Hogy aludtál? - érdeklődtem lelkesen.

- Rosszul..  - dörzsöltem szemeim - Hiányzik Soo..  - nyavalyogtam - Mellesleg jó reggelt.  És, te hogy aludtál?  - simítottam arcára.

- Nekem is hiányzik.. Ma elmegyünk hozzá.. Ugye? - néztem szerelmemre reménykedve.

- Persze - mosolyogtam - Elvisszük neki Matuka hyung-ot, hogy vigyázzon rá. Tényleg...  Írt vissza a legutóbbi levelünkre?  Mert az már nincs bent, ahogy nézem.. - vizsgálgattam a mellettem fekvő plüss macit.

- Nem tudom.. A válasz sincs itt.. - vakartam fejem - Lehet, hogy még nem írt.. - gondolkodtam.

- El is felejtette - kuncogtam - Mit kérsz reggelire? Sósat? Édeset?

- Mmm - gondolkodtam erősen - Téged - pattant ki fejemből a kolosszális ötlet.

- Majd este - kuncogtam - Elmenne a fél nap ezzel, annyi hiányosságom van - kacsintottam pimaszan,  s szájára pusziltam.

- Igeeen? - kuncogtam huncutul - Már várom - kacsintottam.

- És egyéb étkezési célra szánt étel iránt nincs érdeklődésed? - kérdeztem szépen megfogalmazva, hogy éhes -e - Bármit csinálok neked - mondtam dicsőséggel.

- Bármit? - csillantak fel szemeim - Bármit? - kérdeztem lelkesen.

- BÁRMIT - mondtam hangsúlyozva - Na, van valami kívánsága őfelségének?

- Oh Sehun falatok salátaágyon! - kiáltottam kívánságom boldogan.

- O.. Az meg milyen? - kérdeztem kacagva aranyosságán. Olyan, mint egy kis ovis.