180. rész

(Sehun, Baekhyun)

Eget rengető, sőt! Szavakkal leírhatatlan orgazmusban volt részem. Teljesen megfeszültem és tovább tartott, mint barmikor - Első menetnek nem is volt rossz - ziháltam szerelmem mellett, az agyba dőlve, s oldalamon fekve próbáltam kikászálódni az övből.

- Hhmh - lihegtem, majd lomhán segítettem neki kioldani a szíjat, és mellé feküdve, betakartam testét - Ugye nem fájt? - kérdeztem, még mindig levegő után kapkodva.

- Cseppet sem - lihegtem, majd az öv nyomát kezdtem simogatni csuklóimon. Mikor felnéztem szerelmemre, gyönyörű íriszeivel találtam szembe magam, s láttam, ahogy megcsillan bennük a vágy. Olyan szép volt.. - Fáradt vagy? - puhatolóztam, hátha még belefér pár menet…. Egy pár…. Hát istenem, be kell pótolni az elmaradásokat..

- M-mm - mosolyogtam szélesen, majd belekezdtünk a többi menetbe. Pontosabban a következő háromba...

Este 10-kor sikerült abbahagyni az iparozást.. Igaz csak 3 menet volt még, de az olyan 3 volt, hogy Hollywood-i pornófilmet lehetett volna rólunk forgatni. Fáradtan dőltem be szerelmem mellé az ágyba, miután megfürödtünk és Bacon is elfoglalta rajtam helyét - Jó éjt, picur - simogattam a kutyus fejét - Jó éjt, édes - köszöntem el szerelmemtől is.

- Jó éjt - pusziltam arcára nagy vigyorral, majd álomba szenderültem. Kora reggel keltem, nem tudom miért.. De legalább volt időm ágyba reggelire, így nekiláttam a finomság elkészítésének. Újra meghódítom, haha.

Isteni illatokra keltem reggel, de mikor kinyitottam szemeim, szerelmem sehol sem volt. Felültem és körülnéztem, majd megláttam őt a konyhában sertepertélni, mire elvigyorodtam. Olyan édes.. Már épp akartam felállni és puszit adni neki, mikor Bacon a semmiből rám vetette magát és összenyalta az arcom - Ya! Szállj le rólam, te kis szaros! - vakartam le magamról a csöppséget és ölembe véve kezdtem simogatni pocakját, mire mind a négy tappancsa az égnek állt és nyelvét lógatta szájából - Ezt már szereted, mi? - nevettem.

- Jó reggeelt~~ - mondtam jókedvűen, mikor meghallottam szerelmem hangját, s beszervíroztam neki az ételt - Ramen, karamellás tea, melegszendvics és bögrés süti - mutogattam az ételekre.

- Waaa~ - néztem hatalmas szemekkel a finomságokat - Köszönööm~ - öleltem magamhoz - És jó reggelt - pusziltam arcára - Ugye segítesz megenni? - néztem rá kiskutya szemekkel, mire bólogatott, s gyorsan kiszaladtam a slozira. Reggeli rutin.. puszi, pisi, kaja. Mielőtt visszasétáltam volna szerelmemhez, ráálltam a mérlegre, ami 3 kiloval kevesebbet mutatott, mint kellett volna. Vállat vontam és kibaktattam, majd leültem az ágyra és az első falatot szerelmem szájába tuszkoltam.

- He ehél - toltam vissza a villát számtól, egy 'Te egyél' mondattal. Ennie kell, mert rosszul lesz - Ááá! - tartottam szája elé az ételt.

- Ááá - nyitottam nagyra és bekaptam a falatot - Mmm, eh ihteni - mutattam perfekt jelet kezemmel. Tényleg nagyon finom volt a ramen. És a meleg szunya is.. meg a karamellás tea.. és a bögrés süti is.. - Huhh.. Tele vagyok - dőltem el az ágyon. Pedig nem ettem sokat.. Vagyis nekem az sok.. - Köszönöm a reggelit - pusziltam szerelmem nyakába, mikor felültem hozzá - És az ebédet is - kuncogtam - Meg a vacsorát - puszilgattam tovább.

- Mi? - kérdeztem elhűlt arccal - Neeemneeem.. Lesz ebéd - pusziltam szájára - És vacsi is - pusziltam ismét az említett helyre - És nasi is.

- Nasi? Imádom a nasit! Hol van? Mi az? - pattantam fel és a kutakodni kezdtem táskáiban.

- Hh.. Ott nincs! - nevettem, mire Baek lefagyott - Mit nézel? Mi az? - kérdeztem, de nem válaszolt. A táskám felé hajoltam, s megpillantottam kisbabánk ruháját. Hogy... Hogy került ide? De én bedobtam a szekrény aljába.. Nem figyeltem, hogy mit pakolok.. Istenem! BAROM!

Zokogva estem térdre a földön, mikor megláttam szerelmem táskájában a babánk ruháit és eszembe jutott... Eszembe jutott, hogy egy gyilkos vagyok és örökre az is maradok. Emlékszem, amikor megtudtam, hogy terhes vagyok. Iszonyatosan boldog voltam. Aztán, amikor elmondtam Sehun-nak a születésnapján.. Elájult az izgalomtól. Életem legboldogabb pillanatai voltak, amik csak úgy eltűntek, mint szürke por a ködben. Amikor először rúgott.. a kis pocaklakó.. Sehun mindig így hívta. Volt, hogy többet beszélgetett vele egész nap, mint velem. Pedig válasz sohasem érkezett.. és többé már nem is fog. Meghalt.. Szerelmünk gyümölcse egyszerűen csak.. meghalt. Pedig minden egyes kis levegővételét éreztem.. minden egyes pici szívdobbanását.. De ő már nincs többé.. Odafent vár minket, egy szebb helyen. Várja, hogy újra együtt lehessünk.. Ezek a gondolatok cikáztak fejemben, miközben remegő kezekkel öleltem magamhoz a puha anyagot. Olyan kis pici.. Nehéz elhinni, hogy egy ilyen apró kis teremtésnek, mekkora értéke lehet. De azt meg is kell érdemelni..

- Ne, kicsim ne sírj - húztam magamhoz - Sajnálom.. Tényleg.. - próbáltam nyugtatni, de eltolt magától, és beszélni kezdett a ruhadarabokhoz - Hh.. - sóhajtottam. Elbasztam. Kibaszottul, kurvára elbasztam.

- Sajnálom.. - bámultam az apró kis rugdalózókat. Olyan boldogok voltunk akkor.. Teljes volt az életünk. De minden egyik pillanatról a másikra történt. Az a sok vér és.. már csak a gépek csipogását hallottam, amik életben tartottak és azt, hogy "a baba meghalt, siessünk, hogy ő életben maradjon". Teljes volt a sötétség. Sehun sem lehetett velem, pedig ő volt az egyetlen, aki fényt tudott vinni az életembe. És még mindig ő az.. Csak ő - Sajnálom, sajnálom.. - ismételgettem - Sajnálom.. - remegett hangom a sírástól - Sajnálom.. Nem sokára újra együtt leszünk majd.. - potyogtak könnyeim. Sajnálom..

- Nem tehetsz semmiről.. - motyogtam, ölem szuggerálva, könnyeimmel küszködve - Én vagyok a hibás, hogy nem figyeltem oda... Hogy nem vigyáztam rád, hogy megtörtént ez az egész - suttogtam magam elé.

- Miért nem dobtad ki ezeket? Miért vannak még meg? - támadtam szerelmem kérdésekkel. Tudja jól, hogy akárhányszor eszembe jut a baba, bűntudatom lesz és társai. Akkor miért csinálja ezt? - Miért tartottad meg őket? Hogy nap mint nap eszünkbe jusson, hogy LETT VOLNA egy gyerekünk és emlékeztessen arra, hogy megöltem? Tudom, miattam halt meg, de sajnos nem tudok rajta változtatni. Pedig hidd el, ha tehetnem visszahoznám, DE NEM LEHET - mondtam indulatosabban. Szegényt nem kellett volna így letámadnom..

- Ha lenne benned egy cseppnyi szeretet az önzőséged, és az önsajnálat mellett, akkor tudnád, hogy miért tartottam meg.. - motyogtam, mire pofon vágott. Oké, hogy mérges... De, hogy ennyire?

Iszonyatosan fájt minden egyes szava. Hatalmas sebeket égetett a szívembe. Szóval nincs bennem szeretet.. Az életem nem áll másból, csak hogy szeretem őt és Bacon-t és igyekszem gondoskodni róluk, persze tudom, hogy mindig mindent elbaszok, de úgy látszik nem ezt nevezik szeretetnek.. Akkor nem tudom, mi az.. Igyekeztem mindent megadni neki, még gyereket is szültem volna, pedig elvileg nem lenne lehetséges, de még EZT IS ELBASZTAM.. És én tényleg csak.. magamat sajnáltatom. Én is megtartottam volna a ruhákat, hisz csak ennyi maradt nekünk a babából. És én mégis támadtam érte.. Pedig szeretni akarom.. De nem tudom, hogy kell.. Csak nem értem, miért maradt velem.. - Nincs szükséged olyan emberre, akiben nincs szeretet. Nem lehet mellettem családod. Csak elrontom az életed. Hisz látod! Még a pénzedből is kiforgatlak és cserébe sajnáltatom magam - mondtam az igazat - Te nem ezt érdemled - álltam fel és mindent otthagyva mentem ki a szobából, amerre a lábaim vittek. Minden most zúdult rám. Mindennek most kellett történnie.. Ezt nem bírja a lelkem.. Nem szabadna még élnem és mégis itt vagyok, hogy megkeserítsem az életét annak, akit a legjobban szeretek.. vagyis.. na. Irtózom magamtól..

Némán, magam elé nézve ültem az ágyon - Igazad van, nem ezt érdemlem - motyogtam, miközben szaporodtak a sós könnyek szemeimben, melyek arcomon szánkáztak végig - Pontosabban, nem érdemellek meg - suttogtam, a falat szuggerálva. Már tényleg.. Elhittem, hogy minden rendben. Erre, mindent elbaszok. Meg se gondoltam, mit mondok.. Csak mondtam. Bacon az ölembe terülve nyüszögött, és lapult - Menjünk utána? - kérdeztem, hátát simogatva. Mivel nem hallottam ellenkezést, megfogtam a tappancsost, és egy dzsekit felvéve indultunk szerelmem után.

Pedig már tényleg boldog voltam.. Végre hazajött és együtt lehettünk, erre jön ez. Szegény, tényleg nem ezt érdemli.. Hanem sokkal jobbat nálam. Én vagyok a legeslegrosszabb dolog, ami valaha is történhetett vele. De.. Legalább ennél már csak jobb neki. Ennek ellenére én igyekeztem mindent megadni neki, de csak mindent elvenni sikerült. Elvettem a boldogságát, a pénzét, és a családját. Mert lehetett volna neki.. Normális családja lehetett volna egy hűséges, megbízható, értelmes nővel az oldalán és boldog házasságban élhetne egy normális családi házban egy híres cég tulajdonosaként. Erre mit kap? Engem, Bacon-t és egy hotelszobát. Meg egy pofont.. Tényleg sajnálom, amit vele tettem. Mármint úgy általánosságban. Meg kell szabadulnia tőlem, hogy normális életet tudjon élni. Már akkor boldog lennék, ha ő az. De miattam nem lehet.. Leültem egy padra a közeli parkban és bámultam a város fényeit, miközben könnyeimet törölgettem. Szokásomhoz híven, csinálom a színházat és sajnáltatom magam. Még most is.. Hisz a 'családomnak' lőttek. Pedig én tényleg családként tekintettem rájuk. De ez is pont olyan gyorsan történt, mint a baba elvesztése. És az is miattam volt..

Hála istennek, nem kellett sokáig keresgélnem.. Főleg, hogy a szőrmók mutatta az utat -gondolom, szaglás alapján-. Csak az volt a baj, hogy szakadt az eső.. És már csurom víz volt, de mégis görbe háttal ült a padon, mint akinek eltörött a gerince. Csöndben a pad mögé lopakodtam, és hátára terítettem a dzsekim, így én már csak egy fehér ingben, szintén fehér halászgatyában és egy ugyancsak fehér sportcipőben áztattam magam. Mellé ültem, és combjára vezettem kezem.

Érzéstelen arccal bámultam magam elé a padon ülve. Miért jött utánam? Miért keresi magának a bajt, boldogtalanságot és szerencsétlenséget? Neki szeretetre van szüksége és elmondásai alapján én ezt nem tudom megadni neki. Akkor mégis miért van itt?

- Gyere, menjünk fel.. Beteg leszel - fogtam meg kezét, és húztam volna fel, de nem jött.

- Menj - húztam ki kezem övéből - Nem akarom, hogy megfázz - terítettem vissza kabátját hátára - Bacon fázik, menjetek vissza. Szeretlek, oké? Vagyis.. Szeretnélek szeretni - simítottam arcára, majd szájára pusziltam - Legyetek jók - simítottam Bacon fejére és visszaültem a padra. Nem akarom elhagyni a családom.. De jót akarok Sehun-nak. Majd ha ő mondja, hogy menjek el, akkor el fogok. De addig nem.

- Gyere velünk.. - fogtam meg ismét kezét - Kérlek - néztem szemeibe reménykedve - Szükségünk van rád.. - itt már vöröslöttek szemeim a könnytől - Ne menj el.. - suttogtam, remegő hangon.

Olyan rossz volt így látni őt. Ez is miattam van.. Kétszer dobbant szívem, mikor azt mondta, hogy szükségük van rám. De.. nem mond igazat. Ez nem így van. Teljesen felesleges vagyok, sőt.. Egy rakás szerencsétlenség és.. és.. Csak rossz, ha vele maradok. De nagyon szeretem, vagyis.. Nem tudom, hogy ezt az érzést minek nevezik, de nagyon! Nagyon azt érzem iránta és.. és tudom, hogy ez jó. Jót érzek.. csak. Nem tudom elmagyarázni, hogy mi ez, ha nem szeretet.. Azt mondta, bennem nincs szeretet, szóval.. az nem lehet. De én szeretnem őt szeretni! Nagyon szeretném! Mi ez az érzés akkor? Ahh, nem értem. Csak azért megyek vissza velük, mert azt érzem és mert megkért.. Egyébként meg nem akarnék ártani neki - Menjünk, meg fogtok fázni - álltam fel és kezénél fogva húztam magam után vissza a hotelbe.

179. rész (+18)

(Sehun, Baekhyun)

Hát.. A húsz perc után még vártam rá tizenötöt, mire ideért, de eleinte nem is tudtam, hogy ő az, csak miután rám dudált egy hiper extra, fullos, csúcs király sportkocsiból - Azt hiszem, szerelmes vagyok - csorgattam nyálam, miközben a járművet ölelgettem - Automata váltó, beépített GPS, makulátlan karosszéria, 10 légzsák, 4 gumi nyomás szenzor, holttérfigyelő, magától nyíló csomagtartó, Xenon fényszóró, 5700 cm/3-s motor, LCD képernyős funkcióasztal, négy évszakos gumi és dízel meghajtás... - hadartam, miközben gyorsan átvizsgáltam az autót - Hozzám jössz? - térdeltem le a kocsi elé.

- Ch.. - néztem a töpére szánalommal - Vigyed, már ő a férjed - dobtam oda a pótkulcsot, majd durcásan elkezdtem slattyogni egy random irányba.

- O.. YA! - futottam utána - Csak vicc volt, nekem csak te kellesz - fordítottam szembe magammal kezénél fogva, majd szájára csókoltam.

Unottan néztem arcát, miközben próbált aranyoskodni - Ilyen gyorsan elhagyod a férjed? - kérdeztem tettetett komolysággal - Én nem lettem volna rá képes - duzzogtam, s mellkasom elött összefontam karjaim, majd arcom felfújtam, akár egy nyúl.

- De... Sajnálom - bántam meg tényleg, lehajtott fejjel - Nem gondoltam komolyan, ne haragudj.. - sütöttem le tekintetem.

- Mindig elveszem a jókedved, te! - kócoltam össze haját - Senkinek se hagyd, hogy ezt tegye.. Még nekem se - húztam magamhoz. Csak meg akarom tanítani néhány hasznos dologra, ha egyszer szüksége lenne valamire.

Hevesen bólogattam, s közelebb lépve hozzá, mellkasába bújtam. Imádom őt.. és nagyon hiányzik.

- Menjünk, hercegnő - pusziltam hajába s mikor megindult, csuklójánál fogva magam felé fordítottam, majd ajkaira tapadva átcsúsztattam nyelvem szájába. OLYAN KIBASZOTTUL HIÁNYZOTT..

Nyelvem lassú táncot járt övével percekig, miközben kezeim összekulcsoltam nyakánál - Szeretlek, nagyon - dörgöltem össze orrunk - Nagyon-nagyon-nagyon - vigyorogtam, s ujjaink összefűztem - Ne engedd el... Soha - suttogtam utolsó szavam.

- Soha - ismételtem utolsó szavát, fülig érő mosollyal arcomon, majd ajkaira nyomtam egy rövidke puszit, és segítettem neki beülni az autóba, a szőrmókkal egyetemben. Miután elindultunk, a kiválasztott hotel felé vettük az irányt... De iszonyat lassan... Ugyanis, túl jól gyorsult az autó, és valahányszor 100 km/h felé mentem, Bacon nyüszögve vakkantgatott Baek ölében. Hát.. Még olyan kutyát sem láttam, aki fél a gyorsaságtól.

Úgy meg tudnám most dédelgetni szegény kutyust, de nem akarom, hogy emiatt Sehun elhanyagolva érezze magát, ahogy Chan mondta - Ya! Csend legyen! - utasítottam a tappancsost. De annyira szeretem.. Persze Sehun-nál nem jobban, de mégis csak gyerekemként tekintek rá és...ahh, ezt nehéz elmagyarázni..

Nem értettem, miért szól rá, és miért nem próbálja nyugtatgatni, de épp az úttal voltam elfoglalva, így nem találtam olyan fontosnak, hogy mit csinálnak ott ketten. Nagyon nem szerettem volna kipusztulni.. Mikor végre, épségben odaértünk, leparkoltam, s miután kivettem az összes cuccot és bezártam az ajtót, megindultam a recepció felé s a foglalt szoba kulcsait elkértem. Hál' istennek, nem akadtak fenn a kiskutyán... Bár, akkor tuti, lemondtam volna a foglalást, mert Bacon nélkül én sehova nem megyek.. Legalábbis, mindenhova magammal viszem, ahova csak tudom.

Próbáltam 100%-ban szerelmemre koncentrálni, és nem Bacon-re. Báár azért figyelni kellett rá, nehogy elkóboroljon vagy valami. Ajj, pedig.. Annyira imádom azt a kutyust.. Nincs olyan nap, hogy ne beszélgetnék vele vagy ne pátyolgatnám vagy játszanék vele, de... Sehun az első és.. Tudom, vagyis.. Chan mondta, hogy Sehun biztos elhanyagolva érezheti magát és.. azt nem akarom. Ahj, mindig le kell mondanom valami fontosról, valami megfontosabb érdekében.

- Baconii~ - hívogattam kiskutyám, mikor ledobtam a cuccainkat az ágyra - Mit hoztam neked, mi? - gügyögtem a bundáshoz, mikor már ölemben ült - Nézd! - lobaltam előtte a bolha irtó nyakörvet és a beígért Pedigree Denta Stix-et - Melyiket először? - kérdeztem kuncogva a kutyustól, ki szemeivel az előbb említett tárgyakat szuggerálta. Baekhyun-nak is hoztam valamit.. De mielőtt odaadnék neki bármit, utána kell járnom dolgoknak.. Pl, hogy miért mondta azt Chan, hogy azt hitte, elhagyom. Miért sirt éjszaka-mondjuk az oké, hogy hiányoztam, de akkoris... -, Miért nem evett megfelelően, És most miért kerüli Bacon társaságát.

Mosolyogva figyeltem, ahogy Bacon bontogatja ajándékait. Olyan édes volt, ahogy azokkal a pici tappancsokkal próbálja szétszedni a csomagolást. Össze-vissza kaparta, mígnem kiszakadt a zacskó es megkaparintotta a jutalmat, majd szerelmem rátette a nyakörvet - Most már nagyon csinos - ültem le melléjük és szerelmem arcára pusziltam.

- Amíg el van foglalva a jutalomfalatjával, te rám figyelj - tettem törökülésbe lábaim, mire ő is hasonló pozícióban helyezkedett el az ágyamon - Minden rendben volt, míg elvoltam? - kérdeztem kíváncsian, hátha elmondja magától is. Szomorú lesz, ha nekem kell ' eszebe juttatnom' egyes dolgokat.

- Hát.. Fogjuk rá.. Nem egészen, de kibírtam - mosolyogtam biztatóan. Nem értem, miért kérdez erről..

- És hogy aludtál? Miket ettetek? Nem féltél, hogy soha többé nem látsz? - kérdeztem, rezzenéstelen arccal.

- Miért kérdezel ilyeneket? - értetlenkedtem - Valami baj van? - néztem rá aggódóan.

- Neem, nincs, csak hallottam ezt-azt - fogdostam állam.

- Tényleg? És miket halottál? - kérdezősködtem. Kíváncsi vagyok, miket mondott neki Chan..

- Nem ettél, nem aludtál, sírtál este, azt hitted elhagylak, és most: Bacon csinált valamit, hogy ilyen vagy vele? - kérdeztem kíváncsian.

Hú ez.. tömör volt - Hhh... - sóhajtottam - Az igazság az, hogy... Ez tényleg így volt és.. Nem, nem csinált semmit, csak.. Nem akarom, hogy elhanyagolva erezd magad, mert túl sokat foglalkoztam vele és.. Téged mindennél jobban szeretlek - nyíltam meg előtte. Sokkal könnyebbnek érzem magam, hogy ezt mind elmondtam neki.

- Kicsim... - csipkedtem arcát - A kutyára hogy lehetnék féltékeny? - kérdeztem nevetve - Jó, igaz, az előbb a kocsira voltam... De Bacon nekem olyan, mint a gyerekünk. Sosem mondanám azt, hogy 'Hagyjad már azt a korcsot, gyere és törődj velem' és hasonlókat. Vili?

- Igen.. Sajnálom.. És tudom, csak Chan.. ahh, szóval én csak.. Többet akartam neked adni.. - hajtottam le fejem.

- Te bolond - puszilgattam fejét - Szeretlek, teee~ - nyomorgattam - Nincs miért panaszkodjak, a legszerencsésebb vagyok a világon, hogy ilyen házastársam lehet.

- Ahh, annyira szeretlek - sóhajtottam megkönnyebbülten, s magamhoz öleltem.

- Igen? - kérdeztem kaján vigyorral - Mennyire?.. - emeltem fel fejét, enyémmel szemben, majd ajkaira pusziltam, s eldöntöttem az ágyon.

Ohoo, Oh Sehun most kibaszottul meg fogsz kúrni, mert addig nem mehetsz sehova. Magamra húztam felsőtestét, ezzel teljesen hozzá simulva, s ajkaira tapadtam. Olyan jó érzés volt, hogy minden egyes porcikám beleillett övéibe. Őt nekem teremtették..

Mohón faltam párnáit, miközben testemmel kicsit elemelkedtem övétől, hogy ki tudjam gombolni ingjét. Miután lassan végig gomboltam a ruhaneműt, lehúztam azt szerelmemről, s elhajítottam valamerre, a szoba másik felébe. Ajkaitól csak pillanatnyi levegővételek szükségessé válásakor szakadtam el, és már haladtam is tovább. Kezem nadrágjára vezettem, pontosabban nemiszervéhez, és az anyagon keresztül kezdtem ingerelni férfiasságát, miközben már nyaka szívogatására tértem át. Olyan puha a bőre.. Mintha egy selymet puszilgatnék.

Ahh, azok az ajkak.. Sosem elég belőlük. Mikor rám fogott, hangot adtam iránta érzett vágyamnak és felnyögtem egy hangosabbat. Nagyon hiányzik.. Még mindig.. Nem tudom, miért érzem ezt. Talán túl sokáig volt távol és túl sokáig nem érinthettem. Túlságosan szeretem - Szeretlekh - nyögtem, s nyelvem elevenen vezettem át szájába, majd megtáncoltattam övét, miközben ingjét gomboltam ki, majd miután megfosztottam az említett ruhadarabtól, egyik kezem hajába vándorolt, míg másikkal merev tagjára markoltam.

- Én is téged - suttogtam fülébe, majd finoman megharapva azt, kigomboltam nadrágját s lehúztam róla, boxerjével együtt. Kurvára kívánom... De nem akarok vele túl durva lenni. tagja köré fontam ujjaim, s lassan mozgatni kezdtem kezem, miközben számmal bimbóit izgattam, és szabad kezemmel, már bejáratánál vándoroltam.

Kezét elvettem férfiasságomról és összekulcsoltam ujjaink, majd másik kezemmel, mi eddig hajában pihent, merevedésére fogtam és ütemesen mozgatni kezdtem rajta végtagom. Nyelvem eközben újra megtalálta övét és tovább folytatta a kényeztetést szájában.

- M-mmm - dünnyögtem bele a csókba, jelezve, hogy hagyja abba, amit csinál.. De csaknem akarta. Ekkor beugrott egy pompásan perverz, de kellemesen kielégítő ötlet. Egy pillanatra elhúztam kezeim, kiszedtem a nadrágomból az övet s Baekhyun-t hasára fordítottam, és háta mögött összekötöttem a kezeit a szíjjal - Én szóltam.. - suttogtam nyakába, majd finoman megharaptam azt. Ujjaim finoman végig vezettem hátán, mire homorított, de valahányszor az említett területre pusziltam, visszaállt a rendes pozíciójába, így ezzel játszadoztam, s élveztem, hogy húzhatom az agyát.. Mígnem, egy óvatlan pillanatban belévezettem egyik ujjam.

URAMISTEN! Úgy játszadozott velem, mintha valami rongybaba lennék. Engedelmesem reagáltam minden cselekvésére az élvezettől, s komolyan úgy éreztem magam, mintha ő irányítaná az egész lényem. Mondhatni, teljesen átvette felettem az uralmat, igy végtelenül tehetetlennek éreztem magam, ahogy alatta nyüglődtem és élveztem, amit csinál. És persze közben egyre csak hangosodó nyögések hagyták el számat, főleg, mikor már negyedik ujjánál járt. Az pedig még csak dobott a tűzre, hogy összekötötte a kezeim.. Iszonyatosan begerjedtem.

Miután eléggé felkészültnek éreztem, dereka alá nyúlva húztam fel térdelésbe, így-mondhatni- pucsított nekem. Kezeim csípője két oldalára helyeztem, majd óvatosan, tövig belényomultam.

- Mmm - nyögtem kéjesen. Meghalok ettől a póztól. Szerintem még életemben nem állt fel ennyire a kis Baekhyun, mint most, de ez már TÉNYLEG durva. Ha most hozzá érne, azonnal eldurranék. Mikor mozogni kezdett bennem -hogy ne csak ő dolgozzon- csípömmel én is rásegítettem, ezzel már elég hangos nyögéseket hallatva. Aigoo, itt lehet nem kéne..

Csiga tempóval indítottam mozgásom, de ettől csak mág hangosabban sóhajtozott.. -Shh - hajoltam felé, majd vállánál fogva felhúztam felsőtestét enyémmel egy vonalba, s egyik alkarommal megtámasztottam hátát, míg másik kezemmel Befogtam száját, és gyors tempóra váltva próbáltam elnyeletni vele az élvezet nyögéseit.

Jézus isten. Szűz Mária. Én komolyan mindjárt elájulok. Nem is értem, hogy nem élveztem még el. Túl sok az izgatóbbnál izgatóbb tényező. Hátravetett fejjel nyögdécseltem, de keze megakadályozta hangon terjedését, ezzel kizárva, hogy esetleg kirakjanak minket. Az érzés, a hangja, és minden egyszerre annyira felcsigázott, hogy már sikongatni tudtam volna. Fhuuu ez durva menet lesz..

Majdnem meghaltam, ahogy láttam szerelmem hátát, tökéletes ívben homorodni.. És az a fenék..  Van egy érzésem, hogy ma nagyon meghajtjuk magunkat.. Még gyorsabbra váltottam tempómon, de már a saját számat kellett volna befognom, annyira élveztem. Lapockájánál lévő kezem alhasára vezettem csigatempóban, s a köldöke alatti részt cirógattam ujjaimmal. Szájáról elvettem a kezem, s magamhoz öleltem azon kezemmel. Testünk teljesen egymásénak simult, s saját szám nyakára tapasztva hallgattattam el.

Borzasztóan élveztem, amit csinál és AHOGY csinálja. Egyszerűen imádom. Sehun túl jó az ágyban. Ezt nem bírja a szívem - Szeretlekhh - nyögtem, mikor kezét elvette számról, s a kéjes sóhajok ismét utat törtek maguknak.

- Imádlak- suttogtam nyakába, kaján vigyorral arcomon. Folytattam nyaka szadizását, és lassabbra vettem a mozgásom, de annál erőteljesebbre.

Akaratlanul is felsikítottam, mikor eltalálta gyönyörközpontom. Kinyír.. Olyan magas hangok szöktek ki torkomon, amikről eddig még én sem tudtam, hogy tudok ilyet. A szex, nálunk a meglepetések tárháza... De komolyan! Mikor vértől duzzadt nemességemre simított, egy hatalmasat nyögtem - Neh.. El fogokh menni.. - sóhajtoztam.

- Az a cél - nevettem gonoszan, majd mozgatni kezdtem rajta kezem. Szerelmem szinte előreesve próbálta tartani magát, hogy nehogy elélvezzen, de nem jött össze neki.. Ahogy nekem sem. Talán egy pillanattal, ha megelőzött.. Nem hagytam abba a mozgást továbbra sem, hanem egyik kezem derekára vezettem, s míg ő tartotta felsőtestét, ráfogtam kezeire, és segítettem teste megtartásában.

178. rész

(Sehun, Baekhyun, Chanyeol)

- Ne sírj - harapdáltam szám, de már én is majdnem könnybe fulladtam - Nem csak ez az egy gép jöhet onnan.. - nyugtatgattam magam is, és őt is - Menjünk ki elé, nehogy azt higyje elfelejtettük - biztattam. Lehet, hogy már nincs ki elé kimenni, de nem akarom, hogy teljesen elvesszen minden reménye.. Na, meg persze én is reménykedem..

Kicsiket bólogattam, s miután felkaptuk a cipőt és kabátot, siettünk a reptérre. Végig imádkoztam, hogy még életben legyen. Mikor odaértünk, rohantam, amíg lehetett és könnyes szemeimmel mindenhol őt kerestem. Már alig láttam valamit..

Végre van térerőm.. Meg kell mutatnom Baek-nek az égő repülőt, hatalmas volt! A szemem előtt zuhant le, bár, lehet most szomorúnak kéne lennem, de olyan király volt! Még jó, hogy nem az én gépem volt, különben.. Aucs.. Miután ellenőrizték a cuccaim, átengedtek a detektoron, és bőröndjeimmel kezemben slattyogtam ráérősen.

Zokogva kerestem Sehun-t és mindenkit fellöktem, mikor megláttam egy bézs öltönybe öltözött, "gazdag vagyok" kinézetű fiút. Felnéztem arcára és ráismertem benne szerelmemre, s rohanni kezdtem hozzá, majd mikor elé értem, szinte ráugorva öleltem át testeé. Annyira megkönnyebbültem, hogy még él.. Úgy tűnik nem az ő gépe volt az, ami lezuhant. Meghallgatták az imáim.. - Szeretlek - suttogtam remegő hangon.

- Én is téged - nevettem - De miért mondod így? - kérdeztem meglepve, mire Chanyeol is a nyakamba vetődött szinte.. - Na, gyerekek.. Meg akartok ölni? - kérdeztem, mire mindketten elhátráltak tőlem, mint a jó kiskutyák - Mi történt, hogy ilyen fogadtatásban részesültem?

Felnéztem rá vörös szemeimmel és övéiben gyönyörködtem - Azt hittük, a te géped zuhant le.. - bőgtem tovább és ismét hozzá bújtam. Nem tudom, mit csináltam volna nélküle.. Fel sem fogtam a történteket.. Mellesleg iszonyatosan hiányzott.. El sem hiszem, hogy végre itt van.

- Annyira azért ne nézz szerencsétlennek.. - nevettem - Ne sírj, na - puszilgattam fejét. Végre, megtehetem.

- Nagyon hiányoztál - nyüszögtem, mikor nagyjából megnyugodtam. Olyan jó végre vele lenni. Még mindig hiányzik..

- Itt vagyok, nyafigép - távolodtam el tőle, majd arcára pusziltam - Várj... - suttogtam, majd húzni kezdtem magammal a férfi mosdóba. Amint beértünk, leszarva, hogy ki néz, ki nem, a falnak nyomtam szerelmem, és arcát kezdtem hevesen puszilgatni, s onnan szájára tértem át, egy hosszas csókká alakítva puszizáporom.

Tudja, hogy begerjedem, ha a falnak paszíroz, de már csak azért is ezt csinálja. Ráadásul egy csomóan vannak itt.. Mindezt leszarva vezettem nyelvem szájába, miközben átkaroltam nyakát. Nem is tudom, mikor volt ebben utoljára részem. De marhára hiányzott már.. Hogy tudtam ezt nélkülözni?! Imádom a csókjait és mindenét.. Olyan tökéletes..

- Szeretlek - suttogtam lihegve, alig hallhatóan, majd nevetve kirohantam a mosdóból, szerelmem kezét fogva. Minél hamarabb kettesben akarok vele lenni.. És bepótolni az elmaradásaim.

- Én is téged - állítottam meg, még mielőtt a coloshoz értünk volna, s vele szembe fordulva, ajkaira tapadtam egy rövid időre - Nagyon - vigyorogtam, s szájára pusziltam, majd odasétáltunk a várakozóhoz és Sehun kezébe nyomtam a tappancsost, aki sikeresen megfürdette szerelmem.

- Hallod.. - toltam el a maszatfejű száját - Ezt érdemlem? - kérdeztem felháborodva, mire csak megnyalta kezem - Reménytelen vagy.. - nevettem, majd letettem a földre, és kezembe vettem a pórázát, de úgy szedte a lábát, hogy öröm volt utolérni.

Nagyban siettünk kifelé, de egyszer csak megláttam Sehun apukáját a fokozatosan eloszló tömegben és beálltam egy embercsoport mögé, ezzel elbújtatva magam. Hát elég érdekes lesz a kijutás innen, ugyanis a kijárat mellett áll pár emberrel és Sehun-t biztos észreveszi, akkor pedig engem is..

- Bae... - hívtam volna szerelmem, mikor megláttam egy információs pult mögött bujkálni. Odakocogtam, és kihúztam onnan - Miért bújtál el? - kérdeztem értetlen fejjel, mire csak a kijárat felé biccentett, mögém bújva.. Apa mit keres itt? Ha nem velem jött... Akkor előbbi géppel jött, mint én, és nem is szólt?! Mikor integetni kezdett nekem, lefagytam... Hova tegyem Baek-et?!

- Se- Sehun.. - dadogtam. Megint azt érzem, mint még régebben.. Félelmet - Szeretlek.. Menjetek ki Chan-nal, én megvárom, míg elmegy - ötleteltem. Bár most nagyon nem akarom, hogy elmenjen mellőlem, de muszáj.

- Gondolod, hogy bujkálni fogok veled? - kérdeztem mérgesen - Velem jössz.. - fogtam meg kezét. Tudom, hogy a munkatársai előtt nem képes egy rossz pillantást sem elereszteni... Nemhogy Baek-et bántani. Nem fogok apám elől rejtőzködni, ha a szerelmemmel akarok lenni. Vagy elfogadja, vagy akár már most átveszem a céget, és mehet a büdös francba.

Aish.. Követtem szerelmem, majd legnagyobb meglepetésemre, az idősebb Oh, csak odabökött egy "Szervusz, fiam"-ot, mintha ott sem lennék és folytatta a beszélgetést. Megkönnyebbülve léptem ki a reptér kapuin, és az irányt, Chan autója felé vettük. Szerelmem kezét egy pillanatra sem engedtem el, hátha hirtelen szertefoszlana és ki tudja, mikor látnám újra. Egy centit sem tágítok mellőle, most hogy végre itt van.

Miközben cuccaimmal a colos autója felé araszoltam, feltettem egy számomra lényeges kérdést - Ellophatom pár napra? - kérdeztem, Baek-re utalva. Kiveszek egy hotelszobát, és CSAK AZ ENYÉÉÉÉÉÉÉM. Mármint, Baekhyun.. - De, ha szeretnéd, nálad is lakhatok, de nem hiszem, hogy azt akarod hallgatni, ahogy... Érted.

Fülig ért a szám, mikor Chan engedélyt adott a távozásomra egy kis időre. Csak azt nem tudom, hogy hova fogunk menni.. A hazafele vezető úton, végig szerelmem ölelgettem a hátsó ülésen. Úgy bújtam hozzá, ahogy csak tudtam. Nagyon-nagyon szeretem és most végre visszakaptam. Igaz, most tisztára olyan, mint valami full egocentrikus faszagyerek, de én akkor is imádom.

- Kismajoom~ - kócoltam össze szerelmem haját, miközben ölelgettük egymást - Hova menjünk? - kaptam elő telefonom, majd a lehetséges hotelek után kutatva, Baek kezébe nyomtam a kütyüt.

- Mmm - gondolkoztam állam taperolva és kinéztem a legolcsóbb hotelt - Az? - böktem a képernyőre.

- Olya.... - épp ócsárolni kezdtem volna a hotelt, de ez Baek döntése.. Pedig sokkal jobbat érdemelne.. - Oooké - mosolyogtam - Ez lesz - puszilgattam fejét, majd lefoglaltam egy két ágyas szobát. Nem akarom, hogy szarul érezze magát.

- Kicsim.. Csak kérdeztem, hogy az jó-e neked. Nem kell oda mennünk - mosolyogtam rá - Felőlem abba is mehetünk - mutattam a legdrágábbra. Csak nem akartam, hogy nagyon költekezzen - Oda megyünk, ahova szeretnél - pusziltam arcára.

- Wahh.. Válassz már! - mondtam kuncogva - Olyan helyet keress, ahol szeretnél lenni napokig.. Akár táborozhatunk is. Bármi, amit csak szeretnél.

- Most jól figyelj - fordítottam magam felé komolytalan arckifejezéssel - Olyat akarok, amilyet te is, köpis? - kacagtam - Mindegy, hogy hol vagy mikor, csak veled legyek - pusziltam szájára.

- Hagyjátok már abba a nyáladzást! - hallottam meg előröl Chan hangját, mire csak háttámlájába rúgtam, s szerelmem ajkaira pusziltam - Találomra válassz, én pont oda akarok menni - nevettem ördögien.

- Aigoo - mérgelődtem - De nem akarom, hogy rosszul érezd ott magad, úgyhogy válassz te - erősködtem - Mert én nem fogok - nyújtogattam nyelvem

- Akkor nem megyünk sehova, és te pedig mész haza Chan-nal - fordultam el dívásan, majd a kinti tájat kezdtem fürkészni.

Szomorúan lehajtottam fejem és a gumiszőnyeget bámultam - Akkor menjünk oda, ahova mondtam.. - motyogtam.

- Hjaj.. Te~ - húztam magamhoz, majd feje búbját kezdtem puszilgatni - Választok valami olyat, ami hozzád illik... Legalábbis próbálok...- dédelgettem - Ne lógasd az orrod! - haraptam nyakába.

- Na most akkor hova fuvarozzam a társaságot? - tette fel a kérdést Chan, kissé idegesen - A sofőr az útra figyel, nem dumál - utasítottam a colost kuncogva - Szóval? Melyiket választod?

- Észlény.. Nekem is van autóm - mondtam nevetve - Remélem apáék elhozták.... És nem a reptéren van - szörnyülködtem. Találtam egy hotelt, amiben minden kutya fasza van...Szobánként szauna, meg jakuzzi... Meg minden rák.. És a plusz szolgáltatások mennyiségéhez képest olcsó.. - Ez?

Kicsit.. Na jó, nagyon leesett az állam, amikor megláttam a hotelt, amit választott. Full extrás, meg minden.. A következő az ára volt, amit megnéztem... Hát, kicsit drágább volt, az enyémnél, de nem volt vészes. Úgyis törlesztek majd hónap végén.. Kristálypohár készlet, hotel meg minden apám fasza.. de azokat csak óvatosan kell, nehogy észrevegye, mert lefejez. Nem tudom, mennyire lenne feltűnő, egy-egy húszas hónap végén.. Majd meglátjuk - Nekem megfelel - vigyorogtam, s szájára nyomtam egy cuppanóst, majd vállára hajtottam fejem.

- Colos, egy fuvart hozzád, és hozzám, aztán mehetsz a búsba - nevettem, mire csak egy szarkasztikus nevetést kaptam válaszul. Mivel engem vitt haza később, így Baek-től és a szőrmóktól el kellett búcsúzzak... Mondjuk, csak pár percre, míg összepakolok, és már megyek is értük... Már, ha itt az autónk.. Ha nincs, akkor megyek másikkal.. Csak azt jobb szeretem vezetni.. - Van 20 perced, hogy összeszedd a cuccaid, és kigyere a ház elé - pusziltam szerelmem ajkaira, mikor már kiszállt az autóból.

- Egy is elég - vigyorogtam, majd nyakát átkarolva egy hosszú csókba hívtam. Nem akartam elengedni.. Még csak most kaptam vissza.. - Szeretlek - pusziltam még egyszer szájára, majd Chan, kezemnél fogva berángatott a lakásba, hogy Sehun-t vissza tudja vinni - Siess visszaaa~~ - kiabáltam a kapuból, mikor már kanyarodtak ki a kocsival. Miután összepakoltam -közben Chan is haza ért- és Bacon is kész volt, kiálltam a szőrmókkal a ház elé és vártam szerelmem.

Miután Chan kidobott, rohantam is fel -már amennyire lehet a bőröndökkel...-, és össze-vissza dobáltam bele mindent az egyik sporttáskámba. Tetszésre kiválasztottam egy kocsikulcsot, s már otthon sem voltam. Hát.. Persze, hogy az egyik sportkocsi kulcsa tetszett nekem a legjobban! Miért ne, Sehun? Ahh.. Ha valami lesz vele, apa kibelez.. Talán egy kicsit késtem is, így a 20 percből lehetett 30 vagy 35, mire odaértem Chan háza elé.

177. rész

(Sehun,Baekhyun, Chanyeol)

- Nem, egyik sem - nyugtattam meg - Minden oké - hazudtam - Csak.. vagyis igen, minden rendben - mosolyogtam. Most majdnem megint rázendítettem, hogy mennyire hiányzik. De nem fogok hisztizni. Még egyszer nem.

- Ezt hallottam.. Szóval? - faggattam - Elmondhatod, eskü, senkinek nem mondom el! - tettem kezem szívemre.

- De nincs semmi. Minden rendben. Csak.. fáradt vagyok - füllentettem. Tudom, gyenge.. De kinézem belőle, hogy lenyeli. Vagyis remélem.

- Nekem meg három gyerekem van, és tollas a hátuk - forgattam meg szemeim - Bökd már ki! Nem Sehun vagyok, hogy valamit ne lehessen elmondani... Bármit elmondhatsz, gyerünk!

- Deee.. - komolyan nem akarom ezzel nyaggatni. Nem akarom! És ha nem akarom, akkor nem fogom! Úristen, ez most tényleg kurvás volt.. - Hidd el, megosztanék veled bármit, tényleg.. de már mindent tudsz - mosolyogtam.

- Valahogy úgy érzem, hogy mégsem mindent - vágtam fanyarú pofát, majd levettem kezeim válláról, és ölembe ejtettem azokat, s úgy bámultam a falat én is - Mi olyan érdekes abban a szürke falban? - gondolkodtam. Mikor meguntam a csöndet, felálltam a manó mellől, majd vállon paskoltam, és kislattyogtam a szobából. Nem fogom faggatni, ha tényleg nem szeretné elmondani.

Az este további része ugyancsak a fal bámulásával töltöttem, majd elmentem fürdeni Chan után és elfeküdtem a kanapén, telefonommal kezemben. Izgatottan tárcsáztam szerelmem számát, és reméltem, hogy tudunk beszélni egy kicsit.

- Az én eltűnt bárányom - szóltam bele a telefonba nevetve - Hogy vagy, manó? - kérdeztem mosolyogva, egy törcsivel derekamon.

- Most már sokkal jobban - nyeltem egy nagyot teste fixírozása közben - És te? - érdeklődtem mosolyogva, miközben fejem a kanapé kéztartójára döntöttem. Hogy lehet ilyen tökéletes?

- O! - kaptam felsőtestemre kuncogva, hogy eltakarjam azt - Most már? - kérdeztem rákvörös fejjel. Leszoktam arról, hogy mutogassam magam másoknak.. Pedig csak két nap telt el.. Vagy három?

- Ya! Előttem szégyenlősködsz? - akadtam fent - Nem nézegethetem a saját férjem testét a kedvemre? - húztam fel szemöldököm - Milyen dolog ez?! Na el a kezekkel a kockáktól! Hess, hess - legyezgettem.

- Igenis! - nevettem, majd a hűtőhöz szaladtam és kikaptam belőle egy tábla csokit - Ta-daaa! - kuncogtam gonoszan - Itt vannak a napbarnított, tökéletes kockáim!

Kész.. Végem. Hangosan felnevettem, és abba sem hagytam percekig. Olyan röhögőgörcsöm lett, hogy már sírtam a nevetéstől. Még a fejem is ellilult szerintem. Már Chan jött oda, hogy jól vagyok-e, mire lassacskán abbahagytam a nevetést - Fhuu.. Hát ez jól esett - gondolkodtam el - Na de térjünk a lényegre. Mondták már, hogy holnap haza jöhetsz?

- Hát.. - most gondolkodtam, hogy mi lenne a jó.. Meglepjem, vagy ne? Bár.. Jobb kedvre akarom deríteni, mert Chan elmondása szerint, Baek mostanra egy élő zombi lett.. - Mondták - vigyorogtam. Hátha viccnek veszi.

- Várj, mi? De én komolyan gondoltam.. Tényleg mondták? - állt el lélegzetem. Most tényleg haza jöhet?

- Tényleg mondták - nevettem - Most azon gondolkosz, hova dugd a sok szeretőd? - hecceltem.

- Hát igen.. Valahova el kéne őket paterolni, ugye Chan? - nevettem. Majd meglátjuk, ki szívat kit..

- Azt hiszem, holnap sürgős programom lesz, úgyhogy mégsem tudok hazamenni - vágtam gondterhelt arckifejezést.

- Mi? De akkor most.. Most jöhetsz vagy sem? - értetlenkedtem. Nagyon jó lenne, ha hazajöhetne. Nagyon hiányzik, és teljesen kivagyok nélküle.

- Hülye.. Ha eltermeled onnan a szeretőid, már ott is vagyok - nyújtottam ki nyelvem.

- Király - vigyorogtam. Már csak hírtől teljesen fel vagyok dobódva - Mikor indulsz? - érdeklődtem. Remélem még ma este hazajöhet..

- Holnap déli repülővel zúzok hazaa~~~ - vigyorogtam - Vagyis, asszem' délre lesz Incheon-ban.. - motyogtam.

- Incheonban? Akkor kimegyünk eléd, ugye Chan? - néztem rá lelkesen, mire nagyban bólogatott, én meg csak sikítoztam meg ugráltam örömömben. Végreeeeeee~~~ - Már alig várom - vigyorogtam, mint a tejbe tök.

Fel kellett nevetnem szerelmem aranyosságán... Úgy örül a fejének.. Bolond - Szomorúnak kéne lenned, hogy el kell zavarni a SZERETŐID - húztam agyát nevetgélve, majd letámasztottam a telefont az egyik polcra, és pakolászni kezdtem bőröndjeimbe.

Annyira boldog voltam, hogy nem tudott felidegesíteni. Csak tettem a fát a tűzre - Nekem kéne szomorúnak lennem? Nem neked, amiért ott hagyod a drága örömfiúcskáidat? - nevettem - Kínában többet kérnek - hahotáztam.

- Ha akarod, haza is vihetem őket - nevettem, mire már bepakoltam a bőrönd felét, és a neki vett, erősebb pasztellrózsaszín, giga pólóval tellegetőztem - Látod, ez is az egyiké.. - röhörésztem.

- Mi a.. Te tényleg..?! Neem.. Nem tudom, honnan szedted, de nem jó vicc - ráztam fejem.

- Hát, ha még vicc lenne.. - ültem le a kamerával szembe - A többit holnap elteszem.. Lusta vagyok - nevettem, majd leoltottam a lámpákat, és lefeküdtem aludni -igen, töröközővel a derekamon.. Ami reggelre mellesleg lejön, de nembaj..- Szőrgombócot merre találom?

- O, Bacon! - pattantam fel, de nem kellett messzire mennem, ugyanis meghallotta a nevét és rohant hozzám - Gyere, Szaros - emeltem fel a kamerával szembe - Köszönj apának - integettem mancsaival.

- Már olyan vagy, mint egy pudli, te - piszkálódtam, hamis érvekkel - Ha hazaérek, mész kozmetikushoz, és kopaszra nyíratlak - nevettem gonoszan.

- Ya~ Nem iis.. - dédelgettem a pamacsot - Cuki vagy - puszilgattam az említettet - De azért rád fér a kozmetikus - nevettem - De ne legyen teljesen kopasz - kértem szerelmem. Az idétlenül nézne ki.. szerintem.

- Csak vicceltem.. Akkor már nem hasonlítana annyira rád..

- Nem is hasonlítunk.. - vettem szemügyre a kutyust. Nem tudom, mit lát bennünk közösnek..

- Nézd csak meg! Ugyan olyan szőrösek vagytok.. - tartottam vissza nevetésem - De a szemeitek, egyformák..

- Yaaa~ Nem is vagyok szőrös - durcáztam - Csak egy kicsit.. A szemeink? Az övé olyan huncutul áll, nem?

Na jó, mondjuk igaz, olyan Baek mint a pelyhes csibék, de valamivel húzni akartam.. - A tiéd ugyan olyan.. - töprengtem - Csak egy picikét szebb...

Elmosolyodtam mondatára, majd le is tettem a csöppséget ölembe - De én sokkal nagyobb vagyok - tettem kezeim csípőmre büszkén.

- Sokkal több dolgot szerethetek benned, és sokkal jobban - helyeseltem - Oh... De.. - szomorodtam el, mikor eszembe jutott, hogy nem alhatok vele, nem lehetek vele, semmit nem csinálhatok vele... Még kitudja meddig?! - Dee, most nem lesz időm megmutatni - biggyesztettem le alsó ajkam.

- Menned kell? - néztem rá kétségbeesett arccal. Ajj, alig várom már, hogy végre láthassam. ÉLŐBEN!

- Ha el akarom érni a gépet, mennem kell - törölgettem 'könnyeim' - De maradhatok... Végül is a gépen is tudok aludni.

- Nem, nem, menj csak - mosolyogtam. Már csak az kéne, hogy miattam ne tudjon pihenni.. - Jó éjt, szeretlek - integettem, miután küldtem egy puszit, majd kinyomtam és egész este a falat bámultam. Továbbra is.. Azzal a különbséggel, hogy fél percenként ránéztem az órára, hogy mikor kell indulnunk. Mikor végre 11-et ütött az óra, szaladtam a szobába, hogy felkeltsem a colost - Jó reggelt, álomszuszééék~~ - kiabáltam az ágyán ugrálva - Kelj feeel~~ - vihogtam.

- Mi az aranyveretes faszom van?... - nyöszörögtem - Hány óra van, hogy így zaklatsz? - hajítottam féle egy párnát.

- 11 - válaszoltam vigyorogva - KI AZ ÁGYBÓL! GYERÜNK, GYERÜNK! - löködtem kifele az aktívan ásítozót - Mennünk kell Sehun-ért - sürgettem.

- Hagyj élniii~ - nyavalyogtam, majd öltözködni kezdtem - Még bőven Japánnál van.. - motyogtam, mikor a telefonom feldobott egy értesítést, hogy egy ma reggel Kínából-Koreába induló járat lezuhant. Kezembe kaptam a készüléket, és riadtan néztem a képernyőre, s próbáltam frissíteni. Reméltem, félreírták..

- Mi az? Mi történt? - kaptam fejem Chan felé, aki úgy nézte a telefonját, mintha valami... nem is tudom, mit nézne.

- Én ezt.. - hajítottam felé telefonom - Nem hiszem el.

- Miért mi a... baj.. - fejeztem be mondatom, mikor megláttam, hogy lezuhant egy repülőgép, ami Kínából-Koreába tartott, pont mint amivel Sehun jön.. Már patakokban folytak a könnyeim és próbáltam felfogni a látottakat. Ez biztos, hogy valami félreértés. Nem lehet, hogy így végződjön.. Még nem halhat meg. Túl korán van. Még csak megölelni sem tudtam, se elbúcsúzni tőle. Zokogva rohantam a TV-hez és mikor bekapcsoltam a híradót, ugyancsak a balesetről volt szó. Nem, nem, nem, nem.... Azonnal tárcsáztam szerelmem számát, és reméltem, hogy nincs semmi baja, de nem volt elérhető. Most mit csináljak? - "Sajnos az utasok között nem maradt túlélő." - hallottam meg ezt az egy mondatot - Nem lehet.. - zokogtam a colos mellkasába - Hazugság..

176. rész

(Sehun, Baekhyun, ChanYeol)

Úgy voltam vele, majd visszajön, szóval menjen csak.. Egy volt a gáz. Sehun hívta, de nem is egyszer, de kb. A hatodik próbálkozásakor felvettem a telefont.

- Szia.. - motyogtam.

- Szia kicsi... Várj, te? Már a telefonját is te veszed fel? - kérdezte felháborodottan.

- Hát.. Izé.. Olyan pár órája kicsit összevesztünk, és elment.. Kezd lehűlni a levegő, és semmit nem vitt magával.. - húztam össze nyakam, majd eltartottam a telefont fülemtől, hogy ne fájjon annyira az ordibálása fülemnek.

- NORMÁLIS VAGY?? MOST AZONNAL INDULJ, ÉS KERESD MEG! MOST! TAKARODJ! - kiabálta - HA NEM LESZ MEG, BÚCSÚZHATSZ A GOLYÓIDTÓL! - kiabált. Aucs..

- Igenis.. - motyogtam, majd kinyomtam a telefont, és az idegbeteg gnóm keresésére indultam. Nem lesz nehéz megtalálni... Pici, piros fejű méregzsák.

Egész éjszaka abban kibaszott sikátorban fagyoskodtam egy szál rövid ujjúban. Marha jó volt.. Még aludni sem tudtam, mert nemhogy nincs itt Sehun, még beszélni sem tudtam vele. Semmit.. És már nagyon hiányzik.

- Baeeek! - világítottam vakuval, a full feketeségben, még hajnalban is - BAEKHYUUN! Hapci.. - fasza, megfáztam - Hol lehet már?!

Mikor meghallottam az ismerős, mélyen csengő, férfi hangot, felpattantam és futásnak eredtem. Vissza nem megyek, az tuti.

- Ya! - futottam az árny után, sejtve, hogy ő az, akit keresek - Állj meg! - gyorsítottam, s hosszú lábaimnak köszönhetően, hamar utol is értem a keresett személyt - Baek! - lihegtem, mikor karjaimba zártam - Miért futottál előlem?!

- Hogy megkönnyítsem a helyzetet.. - mondtam az igazat - Nem akartam a terhedre lenni, és TUDOM, hogy így volt. Nem tudtál tőlem aludni, pedig megérdemelted volna a pihenést, mert lakhattam nálad - és itt direkt múlt időbe tettem a 'lakni' szót -, de csak zavartalak és.. És nem ezt érdemled! Így mindenkinek jobb.. - vagyis hát.. nekem annyira nem volt jó, de a lényeg az, hogy neki igen - Úgyhogy inkább nem nehezítem meg tovább az életed. Kinek kell még egy hisztis ribanc? - hámoztam le magamról kezeit és mentem vissza "helyemre".

- Gyere vissza velem.. - sóhajtottam - Nem voltál teher, sőt, örültem, hogy végre volt kiről gondoskodjak - motyogtam.

- Nem kell hazudnod, hogy visszamenjek. Sehun-nal meg majd beszélek - mondtam, miközben hátrafelé sétáltam.

- Az isten szerelmére! Gyere már vissza! Nem hazudtam. Igaz, néha idegesítő vagy, de megértem a viselkedésed okát.. És.. A barátom vagy.

Pfff.. le ne szakadjon az égbolt. Lerí róla, hogy ki nem állhat. Csak az zavar, hogy hazudik. Pedig megmondhatná az igazat.. Sajnálom, hogy így alakult.. Mert tényleg barátként tekintettem Chan-ra és mindig fordulhattam hozzá, ha segítségre volt szükségem, mint most. De úgy tűnik jobb lesz, ha nem zaklatom. Amúgy meg.. csak Sehun miatt csinálja, hogy vissza menjek. 100% - Ne aggódj Sehun miatt - mosolyogtam őszintén, s azzal elsétáltam - Ja és.. Mindent köszönök - intettem, majd befordultam a sarkon.

Nem hagyom, hogy ilyen könnyen ellógjon.. Utána rohantam, és vele szemben megálltam - Gyere vissza.. Nem Sehun miatt csinálom, oké? - öleltem magamhoz - Legalább jobban megismerjük egymást.. Mint látni, nekem sem örökké tartó az 1000 wattos mosolyom - nevettem.

Nem tudom, mi van velem de.. eskü elérzékenyültem. Annyi érzelem futott végig rajtam, hogy.. most jött ki minden - Sajnálom.. - szipogtam vállába, miközben visszaöleltem. Ez a Baekhyun ez... ez nem én vagyok.

- Rendben van - mosolyogtam elégedetten. Legalább megmarad mindkét herém... - Menjünk, mert megfázol, és jogosan kerülsz táppénzre! - viccelődtem.

- Aigoo.. - csaptam vállon, miközben sétáltunk vissza. Egy biztos. Hogy amennyire csak tudom, meghúzom magam. Csak... most már tényleg hisztis picsának tartom magam. És ha nem csak én .. akkor van benne igazság. Bár amúgy szerintem ezzel megint csak nem Chan az egyetlen.. Vajon Sehun is annak néz? De ha már alapból az vagyok.. te jó isten.. Elásom magam.

Mi az, hogy elment, és nem tudja, hol van????? Ennyit nem lehet rábízni??? És ha baja lett? Én menten kitekerem a nyakát, csak érjek haza! - Vedd fel, vedd fel! - csörgettem szerelmem - Nem hiszem el! - hajítottam el telefonom. Csak öt percre eljövök -mondjuk nem épp 5 perc...- és máris minden felborul?!

Teljesen kivagyok Sehun nélkül.. Miután visszaértünk, telefonom felé vettem az irányt és láttam, hogy Sehun hívott.. Vagy hússzor.. Aigoo.. meg a telefonom is itt hagytam. Gyorsan visszahívtam szerelmem, hogy megnyugtassam, hátha ideges.

Épp az egyik ügyvédemmel beszéltem, mikor megcsörrent telefonom. Amint a képernyőre néztem, s láttam, hogy szerelmem hív, azonnal felfüggesztettem a beszélgetést és sarkon fordulva felvettem a telefont - Jól vagy? Minden rendben? Ugye nem Chanyeol vagy, már megint?!

- Nem, én vagyok az - mosolyogtam - Jól vagyok, nincs semmi baj - nyugtattam meg - És te hogy vagy?

- Hova mentél? Miért mentél? Kivel mentél? Mit csináltál? Tuti, hogy minden oké? - kérdeztem aggódva.

- Nyugii~ - vigyorogtam - Csak.. Sétálni mentem, mert.. egy kicsit összevesztünk. És igen, minden oké - ismételtem önmagam - De te nem válaszoltál.. -vágtam szomorú fejet.

- Hm.. Még megfontolom, hogy elhigyjem-e.. - mondtam, állam fogdozva - Amúgy.. A hiányodon kívül, minden rendben.. Azt hiszem.

- Akkor jó - vigyorogtam - Hiányzol édes.. Nagyon - mondtam szomorú hangon - De! Már csak hat nap - lelkesedtem. Igen, számolom.

- Vagy több.. Vagy kevesebb - nevettem. Egy tapottat nem mozdulok mellőle, amint hazaértem!

- TÖBB???? Ha nem jössz haza hat nap múlva, akkor repülök Kínába - jelentettem ki határozottan - Deee... Akkor akár most is mehetnék - ötleteltem vigyorogva. Csak nincs pénzem rá..

- Eddig ez oké, akár velem is jöhettél volna, HA!.. Apa nem jön - suttogtam mondatom utolját - Legalább sok puszival fogsz lógni - nevettem kapzsian.

- Aigooo.. - nyavalyogtam - Ugye tudod, hogy ha visszajöttél, soha többet nem léphetsz ki az öt méteres körzetemből? - figyelmeztettem.

- Öt? Inkább kettő - nevettem - Mennem kell.. De hívj, ha aludni készülsz! - hívtam fel figyelmét - Szeretlek - kuncogtam, majd ismét megszakítottam a hívást. Elmondhatatlanul szar egy olyan emberrel lennem egy hétig, aki szinte az életem akarja kinyírni.. Sőt, nem szinte.. Baekhyun az életem.

- Én is szeretlek - szontyolodtam el, miután lerakta. Ezekért a percekért vagyok meg életben. Hogy legalább a hangját halljam. Annyira hiányzik.. - Hhhhh.. - fújtam ki levegőm, majd leültem egy székre. Komolyan, már semmit sem merek csinálni.. Vagyis nem az, hogy nem merek, csak.. na.

- Baeeek~~ - kiabáltam a szobában lapulónak - Kajaa~! - mondtam, mikor megterítettem. Most már tudom, hogy miért viselkedett úgy, ahogy.. És, hogy nem szabad ellene fordulnom, különben teljesen egyedül érzi magát.. Nem lennék a helyében.

Szótlanul kicsoszogtam az ebédlőasztalhoz és leültem a colossal szemben, majd eszegetni kezdtem a nekem kimert ételt, de az egy századánál többet nem sikerült legyűrnöm. Megint nincs étvágyam.. Ah, mindegy, most úgyis van hova fogynom. Csak az a gáz, hogy mióta Sehun elment, azóta ezt csinálom. Csak ültem Chan-nal szemben és megvártam, míg megeszi, hogy aztán mehessek vissza a szobába, nézni ki a fejemből. Bár azt itt is tudok.

- He nem efel? - kérdeztem teli szájjal, majd szám elé emeltem a kezem nevetve, mikor észrevettem illedelmetlenségem - Szereted a kimchit, nem? - kérdeztem ledöbbenve, miután sikeresen legyűrtem a falatot - Rendeljek mást?

- Ne, ne, nem kell - mosolyogtam - Csak.. most nem vagyok éhes. Majd később megeszem – ígérgettem. Ahj, fasza. Itt rendelgeti nekem a kaját én meg semmit nem eszek belőle. De.. nem tudom legyűrni. Aigooo.. nem csak hisztis vagyok, hanem pénz nyelő is, ahogy szerelmem apukája mondaná. Ennyire rossz ember lennék? Én tényleg.. ? Jesszus isten.. Gondoljunk csak bele.. a szó szoros értelmében, kiforgattam Sehun-t a vagyonából. Tényleg egy hárpia vagyok..

- Oké.. Majd elcsomagolom neked, nyugodtan bemehetsz.. Legalább nem kell illedelmeskednem - örültem meg fejemnek.

Chan is inkább beküld a szobába, minthogy engem bámuljon. Most úgy érzem magam, mint az emberiség egy sötét foltja. Szar ember vagyok. És erre még csak most jöttem rá. Hm.. fura. Besétáltam a szobába és folytattam a fal bámulását, miközben azon töprengtem, hogy hogy lehet, hogy házas ember vagyok.

Miután vagy fél órája egy hangot sem hallottam a háló felől, óvatosan odasurrantam, és bekukucskáltam a résnyire nyitott ajtón. Teljesen sötét volt mindenütt, szóval gondoltam, alszik. Lábujjhegyen besettenkedtem, hogy kihozzam a telefonját, hátha csörögne, és ne keljen fel, de mikor az ágyhoz értem, egy szempár tekintete találkozott enyémmel. Majdnem összeszartam magam, emellé akkorát ugrottam, hogy majdnem megfejeltem a falat. Óvatosan a villanykapcsoló felé araszoltam, majd mikor feloltottam a lámpát, Baekhyun bamba arcával álltam szemben... Csak ő volt az?! - Hát.. Hát te? - tettem szívemre kezem. Olyan volt, mintha a falnak lenne szeme.. Tökre rémisztő.. - Egész eddig ültél, és bámultad a semmit?

M- hm - válaszoltam - Ne haragudj, hogy megijesztettelek - mondtam bűnbánó hangon. Tessék, még akkor is elbaszok valamit, ha csak ülök egy helyben. Esetleg még valamit nem tudok elcseszerinteni? Pedig biztos sikerülne.. Nagy király vagyok.

- Héé.. - ültem mellé törökülésben, majd átkaroltam vállát - Sehun csinált valamit? Vagy én? Vagy mi a baj?

175. rész

(Sehun, Baekhyun, ChanYeol)

- Szia, édes! - üdvözöltem szerelmem - Mi újság? Hogy vagy? Minden rendben van? Tudod már, mikor jössz haza? - kérdeztem tágra nyílt pupillákkal.

Már majdnem aludtam, mikor csörögni kezdett a telefonom - Szép estét - vigyorogtam, egyik kezemen feküdve - Sok a kérdés.. - nevettem - Körül-Belül.. Egy hét? - kérdeztem. Vagyis.. Kijelentettem - Te hogy vagy?

- MICSODA?! - akadtam fent - EGY HÉT???? Na jó, szia - dobtam el a telefont és hátamra feküdtem. Nem fogom kibírni. Visszavettem a készüléket kezeimbe és gondterhelt arckifejezéssel meredtem a kamerába - Már nagyon hiányzol…. Nem fogom túlélni - nyafogtam - Rosszul vagyok, a lehető legrosszabbul. És senkitől sem kapok gyógypuszikat.. - nyüszögtem.

- Nem rinyál! - parancsoltam rá - Nekem nincs itt senkim.. - suttogtam - Csak az, aki téged se szeret, úgyhogy nincs kinek nyavalyogjak.. - biggyesztettem le alsó ajkam.

- Bocsánat.. - kértem elnézést durcásan - Akkor mondjam azt, hogy tök happy vagyok, hogy itt hagytál és az életem most több száz kilométerrel odébb van, mint én?! Hhhh... mindegy, befejeztem - ráztam meg fejem - Szóval, minden simán megy?

- Igen - mosolyogtam - Alszol rendesen emellett a melák mellett? - érdeklődtem, mire meghallottam az emlegetett hangját, mely felszólította szerelmem, hogy zaba idő van.

Fuhh, hát ezt most megúsztam. Nem akartam mondani, hogy mivel alapból nem tudok aludni, így Chan-t sem hagyom, ezért kimentem a nappaliba. Leszedné a fejem - Most.. mennem kell, majd meg beszelünk - mosolyogtam - Hívjalak még ma este?

- Hát... - gondolkodtam el. Aludnom kéne.. De.. - Aha, hívj - mosolyogtam - Minél többet szeretnék veled beszélni.. Jó étvágyat, szeretlek! - küldtem egy puszit, majd kinyomtam a hívást, és elterültem ágyamon. Ha hazamegyek... Mindig vele leszek... Bár.. Ennél többet lehetetlen vele lenni, hiszen éjt-nap alátéve együtt vagyunk.. Vagyis voltunk, míg én hülye, nem jöttem el.

- Én jobban - mondtam, miután kinyomta a hívást. Ahh, annyira hiányzik. Az egyetlen érzés, amit már azóta érzek, mióta elment, a hiánya. És higgyétek el.. szörnyű. Most gondoljatok bele.. mindennél jobban szeretsz valakit, de TÉNYLEG mindennél jobban, sőt meg az életed is odaadnád érte, annyira. Éjjel-nappal vele lehetsz, de el kell járnod dolgozni, így nem láthatod. Aztán elmegy Kínába másfél hétre és egyáltalán, semennyire sem kommunikálhattok közvetlenül. Annyi, hogy egy nap egyszer láthatod és hallhatod a hangját, de ez semmi. SEMMI! Nem ölelheted meg, nem csókolhatod meg, nincs ott veled, amikor szomorú vagy, sőt egyáltalán.. Már csak a jelenlététől is sokkal jobban érezném magam.. És olyan hiányérzetem van, mintha az egyik felemet elhagytam volna. Hh.. Kimentem enni és miután végeztünk a mosogatással -amivel nagyon siettem- ismét tárcsáztam szerelmem számat.

Mivel már aludtam, nehézkesen ment a telefon felvétele, de csak összejött - Jól laktál? - hunyorogtam mosolyogva a telefonba.

- Oh, ne haragudj, menj csak aludni, biztos fáradt vagy, jó ejt, álmodj szépeket, szeretlek - integettem.

- NEHOGY LETEDD! - pattantam fel ülőhelyzetbe - Nem vagyok fáradt.. - füllentettem. Beszélni akarok vele..

- Nem, Sehun. Fáradt vagy, látom rajtad. Feküdj le kérlek, nem akarom, hogy miattam legyél holnap hulla, oké?

- Ha leteszed, semmit se fogok aludni, mert hívogatni foglak, míg fel nem kelsz! - fenyegetőztem - Ha már nem lehetsz itt, legalább hadd beszéljek veled többet 2 percnél... - sóhajtottam. Tényleg borzasztóan hiányzik, de... Nincs mit tegyek.. Max, hamarabb haza tudok menni, ha szinte nem is alszok, annyit dolgozok.

- De.. Sehun, kérlek... Fáradt leszel és nem fogsz tudni koncentrálni - figyelmeztettem - És ezt tényleg nem akarom, jó? Nagyon szeretlek, de muszáj lenne aludnod, a te érdekedben. Hidd el én is szívesen beszélnék még veled holnap reggelig, de nem lehet - mondtam szomorú hangon - Én is dolgozom holnap, neked tárgyalásod lesz, csak szeretném, hogy minden rendben legyen, oké?

- C... Oké.. Jó éjt - mosolyogtam erőltetetten, majd kinyomtam a hívást. Énnel érthetőbben nem is állíthatott volna félre... Miben settenkednek azok ketten?!

Sajnáltam Sehun-t és persze magamat is mivel nagyon nem akartam ezt tenni, de muszáj volt. Az ő érdekében. Tényleg nem akarok neki rosszat. Remélem nem értette félre.. Kimentem, ittam egy teát és fürdés után -meg persze miután adtam Bacon-nek enni- lefeküdtem a kanapéra - Jó ejt, Chan! - kiabáltam be a colosnak, s ölembe vettem a szőrgombócot. Amíg Sehun nincs itt, addig dédelgethetem.

- Gyere visszaaa~~ - nyavalyogtam - Nincs kit löködnöm - érveltem. Holnap úgysem dolgozik.. Megmondtam, nem megy. Miközben még telefonált barátommal, bezártam az ajtót, és eldugtam a kulcsát, egy olyan helyre, ahol sosem találja meg. Nem ismer még eléggé.. Nem szórakozok a szavaimmal, csak úgy! Sosem tudni, mikor és mit gondolok komolyan... Tényleg. Olykor-olykor még én sem tudom, aztán mindig eldől az utolsó pillanatra.

- Jó ejt, Chan! - köszöntem el még egyszer, ezzel jelezve, hogy azt elfelejtheti, hogy én visszamegyek. Ennél jobban nem akarok az agyára menni.. Márpedig ma se lesz túl jó éjszakám.. pedig fáradt vagyok..

- Velem aztán nem baszakszol! - mordultam fel, majd kitrappoltam, és mindenestül karjaimba vettem a miniembert. Igaz, nem épp egyezett bele, de leszartam.. Aludjon rendesen.. Már amennyire tud, mellettem.. - Alvás! - dobtam le finoman az ágyra, ahol ő szokott aludni, majd mellé másztam, és hangosan a fülébe ordítottam – JÓ ÉJT, BAEKHYUN! - vigyorogtam ördögien.

- Aigoo~ - mérgelődtem - Miért csinálod magadnak a bajt? Tegnap sem hagytalak aludni, akkor ma miért hagynálak? Neked is jobb, ha kimegyek - közöltem a tényeket miközben felálltam és takarómmal együtt csoszogtam kifelé.

- Ha itt laksz, akkor az van, amit mondok~ - dünnyögtem párnámba, majd hívogatóan paskoltam a mellettem kiüresedett helyet. Utálok ilyeneket mondani, de teljesen hülye, és muszáj volt valahogy rászednem.

- Aish! - mordultam fel indulatosan - A te bajod - vágódtam be az ágyba full idegesen és hátat fordítva neki bámultam ki fejemből. Fhuuuu, most kurvára felhúzott.

- Köszi~ - csengett hangom gyermekdeden. Betelefonáltam a munkahelyére, hogy eltörött három ujja, szóval táppénz van, legalább a héten.. Majd gyártok valami papírt, az orvos helyett is.

- Kivel beszeltél? - kérdeztem a colost, mikor visszasétált a szobába - Mindegy, nem érdekel - gondoltam meg magam. Szétrobbanok az idegtől. Nem tudom mi van velem, de mindjárt széttépek valamit - Sok sikert az alváshoz, mert hogy aludni azt nem fogsz, az biztos - közöltem vele a tudnivalókat és végül is így is lett. Nagyjából fel óra múlva ugyanaz lejátszódott, mint tegnap este. Bömböltem és Sehun nevét hajtogattam, illetve azt, hogy hiányzik. Én megmondtam, hogy ez lesz.. Reggel szorgosan öltözködtem és mikor mindennel kész voltam, hasonlóan, mint tegnap, épp köszöntem és nyitottam az ajtót, ám az be volt zárva. Faszom! - Chan, hol a kulcs? - kérdeztem idegesen - Ne szórakozz velem, mennem kell!

- Eltörted az ujjaid, nem emlékszel? - kérdeztem hótkorosan - Nem mehetsz így dolgozni.. - nevettem gonoszan.

- Mi? Miről beszélsz? Nem törtem el az ujjaim - mutogattam az említett, full egészséges testrészeim - Na! Hol van a kulcs? Sietnem kell.

- Nem tudom - kuncogtam - Sajnálom, de elvesztettem - biggyesztettem le alsó ajkam, mikor kicammogtam hozzá.

- Chan! Kérlek.. Mennem kell.. - próbálkoztam szép szavakkal.

- M-mmmm - ráztam fejem, diadalittas mosollyal - Nem tudom, hol a kulcs...

- Na ennyi volt - trappoltam be a szobába, s kinyitottam az ablakot és kimásztam rajta. Velem ne szórakozzon.

- A kapun nem tudsz kimászni! - másztam utána, majd még mielőtt megpróbált volna felmászni, felemeltem, és visszacsoszogtam vele a bejárati ajtóig, kivettem pólóm ingzsebéből a kulcsot, és kinyitottam a nyílászárót - Itthon maradsz!

- NEM! - feleseltem - Mennem kell! - kapálóztam ölében az ajtó fele - ENGEDJ EL! HALLOD?! - rugdalóztam össze-vissza - YA! Dolgoznom kell!

- Táppénzen vagy, és hazugnak néznek, ha most bemész, és nem törött el az ujjad.. Vagy eltörjem?

Mi a.. Felhívta a munkáltatom és a tudtom nélkül kért ki táppénzre? NORMÁLIS EZ? HOGY VAN KÉPE...?! Most nagyon magára haragított.. - MIÉRT CSINÁLOD EZT? MIÉRT NEM ENGEDSZ EL? MIÉRT JÓ EZ NEKED? MOST BOLDOG VAGY? SZERETTEM VOLNA DOLGOZNI, HOGY LEGYEN VÉGRE PÉNZEM ÉS NE SEHUN-NAK KELLJEN ELTARTANI ÉS ÖSSZE TUDJUNK KÖLTÖZNI, DE TE TÁPPÉNZRE KÜLDESZ. NINCS JOGOD EZT CSINÁLNI! - mi van velem, hogy ennyire ingerült vagyok? Lőttek a hónap végi normál fizetésemnek..

Kicsit megfagyott bennem a szar, ahogy random üvöltözni kezdett... Nem gondoltam, hogy ekkora hárpia lenne Baek. Asszem többször nem vállalom be. Az egy dolog, hogy Sehun-nal mindig kedves, és mikor vele van, és a bandával, akkor is.. De magában.. Olyan, mint egy sárkány.. Vagy még rosszabb.. Mint valami förtelmes menyasszony. Hát, a nézeteim most gyökerestül megfordultak a törpével szemben.. - Ne aggódj, munkahelyi balesetnek adtam be - mentegetőztem - Jár a 100%-os táppénz, meg a kártérítés.. - böktem oda neki, majd bevágódtam a nappaliba tévézni.

- Hh.. Sajnálom, csak.. Ahh, mindegy, csak.. Sehun nélkül kicsit.. Szóval nem tudom, csak nem vagyok önmagam és.. Ah, mindegy, kit is álltatok? - ráztam meg fejem és felvettem az asztalon hagyott kulcsot, kinyitottam az ajtót és kimásztam a kapun is. Marhára nem érdemelte meg, hogy így viselkedjek vele, de mint mondtam.. Sehun nélkül nem vagyok önmagam. Jobbnak láttam, ha eljövök, mert.. most úgyis valami akaratos ribancnak néz és ha belegondolok.. Tulajdonképpen az is vagyok. Sajnálom Sehun-t.. Még nem tudom, hova fogok menni, de majd csak találok valami zegzugot egy híd alatt.. Hogy fajultak odáig a dolgok, hogy csövezek??? Mert hát akárhogy is nézem... este azért hideg volt egy sikátorban.. Zéró higiénia.