102. rész (+18)

(Sehun, Baekhyun)

Rohadtul fájt… Annyira, hogy könnyeztem is, de lehet, azok csak boldogság könnyek voltak.. Mindenesetre IMÁDTAM AZ ÉRZÉST! Dereka köré fontam ismételten lábaim, így rá is tudtam segíteni a mozgására. Nevét sikongattam, miközben szinte haját téptem.

Elváltam finom ajkaitól és letöröltem könnyeit - Ne haragudj.. - suttogtam, majd tovább mozogtam benne, egyre gyorsabban, miközben kezemmel férfiasságát kényeztettem és újra puhaságát ízlelgettem.

Átöleltem hátát, s úgy vetettem hátra fejem. Tán még sosem hallott nyögés-szerű hangok hagyták el Baekhyun párnái által betapasztott ajkaim. Kicsit később, le emeltem kezét férfiasságomról, mert tudtam, hogy a plusz munkája nélkül is el fogok menni.. Hiába, túl jó érzés.

Eszméletlen jó érzés volt benne lenni. Egyre erősebbeket löktem rajta, mikor eltalálhattam prosztatáját, ugyanis egy elég hangos nyögés hagyta el száját, mire még jobban beindultam. Kezemmel megtámaszkodtam feje mellett, s úgy csókoltam tovább, néha megszívva alsó ajkát.

Mikor már a gyönyör kapuja felé tartottam, hajszolni kezdtem vágyaim, így Baek fenekébe markoltam, és gyorsabb tempóra késztettem - Szeretlek - nyüstöltem ki az utolsó szót, mielőtt az élvezet felhői ellepték volna elmém.

Ez a szó visszább rángatott a valóságba, s vele együtt élveztem belé, ajkaitól egy pillanatra sem szakadva el. Egy kicsit még benne voltam, majd lassan kihúzódtam belőle és mellé feküdtem, majd betakartam magunk.

Egyből elaludtam, amint kihúzódott belőlem.. Eléggé üthetett a pia.. Másnap fájó fejjel keltem, de nem emlékeztem semmire. Fájt a seggem, mint az isten baszása, de mivel ruhában voltam, gondoltam semmi nem történt, szóval megnyugodtam. Baek-et kutattam szememmel, aki épp a földön ült, és nézte a… Nem tudom mit... - Jó reggelt - másztam le hozzá mosolyogva.

Miután felébredtem, láttam, hogy Sehun még alszik. Óvatosan felöltöztettem, mivel nem akartam felébreszteni, így lemásztam az ágyról és a tegnap este történteken gondolkodtam. Imádtam a fél órát.. kb. De komolyan.. Életem egyik legjobb fél órája volt. Arra számítottam, hogy nem fogok emlékezni semmire, de így utólag egyáltalán nem bánom, hogy mégis.. - Jó reggelt - mosolyogtam halványan - Hogy aludtál?

- Én sem tudom.. Fáj a seggem - jajjgattam - Mit csináltunk? - kérdeztem full nyugodtan, miközben mellé csapódtam, és kezem átvetettem vállán.

Mikor rákérdezett, hogy mi volt este, valamiért nem akartam elmondani neki. Mi lesz, ha ezek után már máshogy nézne rám, vagy igazából nem is engedte volna, csak az alkohol miatt volt..  Ha megharagudna rám emiatt.. Ha azt hinné, kihasználtam és csak azért itattam, hogy megtehessem.. Ha nem emlékszik rá, biztos nem tulajdonított neki nagyobb jelentőséget. Pedig én többet ittam, mint ő, mégis emlékszem rá.. Nekem sokat jelentett.. Mindegy, feleslegesen agyalok ezen, nem mondom el neki és kész. Senkinek sem esik bántódása - Nem emlékszem - nevettem kínosan.

- Oh.. - gondolkodtam el - Egyáltalán mit keresünk egy szobában? - kérdeztem, miközben felálltam, és körbe néztem a helyiségben.

- Gondolom.. Feljöttünk aludni? - bizonytalankodtam - Menjünk haza.. - tereltem a témát. Hiába tudtam mi történt, nem mondtam el neki. Félek... Nagyon félek, hogy valahogy kiderül..

- Oké, de tényleg iszonyatosan fáj a seggem - nevettem - Még várjunk egy picit, oké? Nem akarok úgy járni, mint akit seggberaktak.. - néztem rá nevetve.

Baszki... Tényleg nem akarta.. Tudhattam volna, hogy nem kéne.. EZ SOHA NEM DERÜLHET KI! Elhagyna.. Már csak a gondolattól is könnyek szöknek a szemembe. Az a fél év, rosszabb volt, bármiféle kínzásnál. Hibáztam, hibáztam, hibáztam.. Hülye vagy Byun Baekhyun! Nem érdemled meg őt, mégis magadévá tetted. Pedig nem is akarta.. RÁERŐLTETTEM MAGAM... Akkora segg vagyok.. - Oké.. - mosolyogtam - Semmire nem emlékszel, ugye? - kérdeztem. Biztosra akartam menni.

- A-aaaa - ráztam meg fejem, majd fájdalmas arckifejezéssel leültem egy székre. Aranyerem van, vagy mi az isten? Márpedig ha Baek-kel voltam, senki nem rakhatott seggbe, és bajom se lehetett.. - Te sem, ugye? - néztem rá reménykedve, hátha tud valami kis esélyt adni, amitől visszakövethetem az esténket.

- M-mmm - ráztam hevesen fejem - Semmire.. - mondtam bűnbánó hangon - De, ha eszedbe jut valami, azonnal szólj! - figyelmeztettem. Ha rájön arról tudnom kell. Mondjuk ha elhagy, már tudom, hogy miért.

- Oké - bólogattam - Asszem mehetünk - nyöszörögtem, majd felálltam a székről, és próbáltam normálisan menni. Annyi idő után már elégge ment.. Asszem. Megfogtam Baek kezét, és hazafelé vettük az irányt. Amint hazaértünk, Bacon letámadott minket - Kis malaac! Hogy nézel ki, mi?! - kérdeztem, miközben szőrét simogattam. Tiszta maszat volt a feje.

Fájdalmat okoztam neki... És még csak bocsánatot sem merek kérni, mert akkor el kéne mondanom, hogy miért, vagy rájönne. Miután kiszálltunk a taxiból, megbeszéltem a sofőrrel-azzal aki mindig visz minket, ide-oda-, hogy majd hova kell vinnie, ha "elmegyünk a kutyás boltba". Miután mindent lefixáltam, utánafutottam - Na mi van tappancsos? - vigyorogtam, miközben simiztem fejét - Jaj de hiányoztááál~ - pusziltam buksijára Sehun ölében ülve.

- Fogd meg egy kicsit.. - nyújtottam át Baek-nek a kutyust, majd leültettem őt a földre. Mögéjük ültem, és átkaroltam Baek-et hátulról - Így, tökéletes! – vigyorogtam elégedetten.

Hátamat mellkasának döntöttem és úgy simogattam tovább a tappancsost - Édes.. Eljössz velem kutyakajáért?

- Aha - bólogattam. Ugyan még fájt alfelem, de alig éreztem.. - Deee.. Nem vagy éhes? - simogattam arcát, s rápusziltam.

- Nem.. - ráztam meg fejem. Haragszom magamra.. És fogok is egy jó ideig.. Még azt sem bocsájtottam meg magamnak, hogy faképnél hagytam és valószínűleg nem is fogom.. Elment saját magamtól az étvágyam.. - De te egyél.. Csináljak neked valamit? - fordultam hátra és ajkaira pusziltam. Csak sajna a hűtő még mindig üres..

- Kivételesen éhes vagyok, de kurvára... Ha eszel velem, akkor eszek - nyújtottam ki a nyelvem - Lemegyek boltba, oké? - simogattam kezeit, majd összekulcsoltam ujjaink mondókám végére.

- Nem engedlek. Csak, ha én is mehetek! - vigyorogtam - És taxival, mert nem akarom, hogy nagyobb bajod legyen ebből.. - húztam fel a földről, még mindig összekulcsolt ujjakkal és továbbra sem engedtem el kezét. "Lemegyünk a boltba..". Szerencsére a kaját is belekalkuláltam a programba. Hogy mikor, és hogyan dobtam össze az titok. Szerencse, hogy Chan segített..

- Mégis miből lenne bajom? - néztem rá értetlenül - Tuti hogy elseggeltem csak valahol, de elég szépen.. - nevettem a végén - Na, gyere - húztam magam után - Nem kell a taxi, itt van két utcára a bolt - zártam be szobánk ajtaját.

- Nem, nem, nem és NEM! - húzattam magam, s sarkammal fékeztem a földön, miközben kezébe kapaszkodtam - Taxit akarok! Taxit akarok! - követeltem az "éhesek vagyunk, ennyi akarunk" ritmusára.

- Baekhyuuuuun.. - sóhajtottam lemondóan - Oké, legyen, menjünk taxival - forgattam meg szemem, majd a mellettem vígan ugrándozó fiúra néztem. Olyan édes, hogy azt emberi elme fel nem foghatja.

- Yuhuu~ - szökdécseltem vidáman - Ta-xi, ta-xi - kántáltam ritmusosan - Ta-xi, ta-xi.. - felpörögtem egy pindurkát, mert belegondoltam, hogy boldoggá tehetem Sehun-t. Vagy nem.. Mi lesz, ha nem tetszik majd neki?!

101. rész (+18)

(Sehun, Baekhyun)

- Tudom, hogy félsz - kuncogtam, majd nyakába haraptam - Van is miért.. Csak igyál este, Byun Baekhyun, csak igyál.. - fenyegettem.

- Hm.. Hát jó.. De te mondtad... - vigyorodtam el ördögien. Kicsit nagyon más vagyok, ha iszom.. Nem is tudom, hogy fogalmazzak... Talán.. Ssszz... Olyankor, mintha megnőne az önbizalmam, sokkal akaratosabb vagyok és hogy is mondják?.. Férfiasabb? Na, majd meglátjuk..

Este 10 felé komótosan készülődni kezdtünk. Mikor készek voltunk, ledőltem az ágyamra - Biztos akarom én ezt? - kérdeztem halkan magamtól. Félek, hogy valami nagy baromságot csinálok majd, vagy épp Baek. Nem szabad innom.. Pedig szeretek. Mármint nem alkoholista módjára, de néha-néha megadtam a módját a bulizásnak.. - Mehetünk? - kérdeztem Baek-et, aki a fürdőben baszakodott. Mikor kijött, ki volt húzva a szeme szemceruzával a szeme. Ha nem ettől élvezek most azonnal el a gatyámba, akkor semmitől….

- Persze, menjünk! - indultam volna, de eszembe jutott Bacon - És a tappancsos? - néztem aggódóan páromra.

- Nem tudom.. - mondtam bódultan - Tegyünk ki neki kaját és hagyjuk itt? - kérdeztem töprengve - Magunkkal nem hozhatjuk, és kétlem, hogy péntek este bárki elvállalná a bandából.

- Hh - sóhajtott lemondóan - Nem szívesen hagyom egyedül... De akkor rakok ki neki kaját - battyogtam lehajtott fejjel a zacskóhoz és kiszedtem a táljába egy adagot kutyakaját, és mellé tettem egy jutalomfalatot - Aztán jó legyél nekem! - ráztam mutatóujjam fenyegetően - És szét ne rágd a pizsim.. - kiabáltam neki vissza a bejáratiajtóból, majd miután kimentünk, bezártam az ajtót és indultunk a szórakozóhely felé.

Fogalmam sem volt, hogy hogy szeretne menni, így csak lelkesen követtem - Baek.. amúgy visszamehetünk Bacon-hoz, ha szeretnéd - mondtam halkan. Láttam, nem volt a legboldogabb, mikor ott kellet hagyni.. Mondjuk, én sem,

- Nem, nem... Kiélvezem az életet, amíg lehet - vigyorogtam - Majd, ha gyerekeink lesznek... Na akkor nem fogunk eljárni otthonról, csak pelusért meg babakajáért - nevettem, miközben párom kezéért nyúltam.

- Gyerekeink? - kérdeztem felvont szemöldökkel - Oh, szóval szeretnél gyerekeket… Hmm.. - vigyorogtam - Benne vagyok - mondtam széles vigyorral, majd átkaroltam derekát, és így totyogtunk előrefelé.

Először megijedtem, hogy ő nem akar gyereket és felmerült bennem, hogy mi van, ha emiatt elhagy. De mikor mondta, hogy felőle oké, nagyon megnyugodtam - Reméltem, hogy ezt mondod - tettem szívemre kezem.

- Veled akarom leélni az életem, márpedig abba a gyerekek is bele tartoznak.. - mosolyogtam, majd mikor odaértünk valami ismeretlen helyre, Baekhyun beráncigált. Rengeteg ember volt bent, szinte tömegnyomor. Mondjuk mire számítsak péntek este..

Mikor nagy nehezen elvergődtünk a bárpultig-márpedig muszáj volt neki dörgölőznöm pár embernek, hogy még ma odaérjünk és rendelni tudjuk.. Meg szerintem Sehun-nak is-kapásból rendeltem két felest és miután fizettem, szerelmem kezébe nyomtam a poharat - A ma estére - mondtam, majd lehúztuk a tömény alkoholt. Hát.. tény és való, hogy nem keveset kell innom ahhoz, hogy hasson is. Behúztam párom a parkettre és táncolni kezdtem.

Fúj, de rég ittam.. Ha van egy valami, amit nem szeretek  a piában, az a szaga..  Lassan követtem Baek-et a villódzó padló felé, s miután kb. fél órát táncoltunk Baekhyun ismét a pult felé mászott. Jajj, nekem. Ismét belém tuszkolt egy nagyobb adag tököm tudja mit, mire már kezdtem kicsit imbolyogni.. Józannak kellett volna maradnom..

Láttam Sehun-on, hogy egy kicsit megszédült, de tudtam, hogy csak a pia hatása. Rendeltem még egy kör töményet, mitől már egy kicsit én is éreztem, hogy a pia bizony a fejembe szállt. Ismét visszavonszoltam a parkettre, majd háttal álltam neki és hátsó felem hozzádörgöltem, miközben átkaroltam nyakát és hátra hajolva hozzá, szájára pusziltam.

Nagyot kellett nyelnem, mikor testével simulni kezdett enyémhez. Úgy éreztem, ha most nem fekszem le vele, akkor megpusztulok.. De! Előjött a jólnevelt, kicsi Oh Sehunnieee~. Nem akartam erőltetni, és.. Nem lenne a legjobb, ha nem emlékeznék rá. Valahogy ismét valami szagos lötty került kezembe, amitől már nem voltam magam ura.. Ágyékánál fogva közelebb húztam magamhoz, így jobban simult altájéka nemességemhez a textíliákon keresztül, s kezem tagjához vezettem, mikor is nadrágjába nyúltam, és boxerjén keresztül kezdtem ujjammal körbe rajzolni becsességét.

Hatalmasat sóhajtottam, mikor kezével nemesebbik felemnél kotorászott, de hála a zenének, senki nem hallotta. Egyre több volt bennem az alkohol, és kezdtem elveszíteni a fejem. Magammal húztam Sehun-t a bárpulthoz, kértem egy szobakulcsot, s miután megtaláltam a nekünk kijelölt helyiséget, magunkra zártam az ajtót és egy határozott mozdulattal ledöntöttem szerelmem az ágyra, s vadul ajkaira martam.

Azt se tudtam, fiú vagyok, vagy lány, de meglehetősen tetszett a helyzet.. Éhesen kaptam ajkai után, mikor egy pillanatra is elvált tőlem, majd lábaim dereka köré kulcsolva összedörzsöltem nemességünk, mire minkettőnkből szinkronban kitört egy nagy sóhaj - Sok a ruha rajtad.. - kuncogtam perverzen, majd szinte letéptem ingjét, és nyakát kezdtem szívogatni.

Egyáltalán nem az a Baekhyun voltam, aki lenni szoktam. Miközben ízlelőszervében kutattam, csipőmmel löktem rajta egyet, mire belenyögött a csókba, s elmosolyodtam. Folytattam a mozgást, miközben folyamatosan száján lógtam.

Minden egyes nagyobb lökésétől egyre jobban kívántam.. Magamba. Nem tudom, mi lehetett velem, de akkor sem voltam tisztában vele. Pár másodpercre leszálltam ajkairól, majd lerántottam róla nadrágját, és visszahúztam izmos testét enyém felé, ismét ajkaira tapadva. Hasfalát simogattam, néha-néha nemiszervén végigsimítva a zavaró, utolsó darab textílen keresztül.

Két csók között megszabadítottam ruháitól, s visszahajoltam ajkaira, miközben egyik kezemmel rámarkoltam nemességére, majd mozgatni kezdtem rajta markom, másikkal pedig gondolkodás nélkü vezettem belé leg kisebbik ujjam. Teljesen elveszítettem a fejem.. Nem tudom, hogy volt-e már alul, de most kénytelen lesz, mert az biztos, hogy most én fogom megrakni.. De még hogy!

Első alkalmam volt, de mégis annyira leittam magam, hogy meg sem kottyant első ujja, sem második.. Bár, a harmadiknál már nevét sikongattam, mert őt akartam, de nem adott alább..  Türelmetlenül lekapkodtam róla alsóját is, majd magam alá gyűrtem, és nemességére ültem, de még nem vezettem magamba. hajába markolva mozgattam csípőm, miközben édes csókokat szórtam ajkaira, és felsőtestére.

Halk sóhajtozásba kezdtem cselekedetére, majd mikor mozogni kezdett, nyögésekké erősödtek. Belé vezettem negyedik ujjam is, majd kihúztan belőle kezem, és fordítottam helyzetünkön. Bejáratához illesztettem merev tagom, majd lassan belé nyomultam. Magamévá akartam tenni. Annyira imádom.. lassan mozogni kezdtem benne, miközben éhesen faltam ajkait, s kezemmel fenekére markoltam.

100. rész

(Sehun, Baekhyun)

- Nem az esküvődre sietsz.. - kuncogtam, majd utána siettem. Mikor utolértem, és meguntam, hogy vonszol maga után, felkaptam karjaimba, és futni kezdtem vele. Tulajdonképp annyit tudtam, hogy a kórházba kell menni, szóval taxit fogtam, de onnantól semmit nem tudtam, hogy kirakott minket a jármű az épület előtt.. - Hova is megyünk?

- Egyenesen a banyához.. - fintorogtam kelletlenül - Meggondoltam magam, menjünk haza! - vettem egy 180 fokos fordulatot és visszafele igyekeztem.

- Nanana - fogtam meg vállait nevetve - Le leszel cseszerintve, Baekie!~~ -  mondtam nyájas hangon - Ennyire rossz az a nő? - kérdeztem továbbá is nevetve,

- Nem kifejezés! Még hogy rossz.. Ch! - indultam a bejárat fele - BORZALMAS! – háborogtam magamnak.

- Jó, jó, de ha sietsz, hamar túl leszel rajta - toltam befelé az ajtón - Na, szedd a lábad.. Nem tudom merre, de menj! - parancsoltam nevetve.

- Oké, oké, megyek már.. - igyekeztem, majd még mielőtt bementem volna a 80-as éveiben járó nyanyához, még nyomtam egy csókot szerelmem szájára - Várj meg, sietek - integettem neki, majd behúzott a nénike az ajtón és leültetett. Nem is részletezem azt a borzalmas 1 órát. Csak képzeljetek el egy szörnyű.. TÉNYLEG borzasztó "beszélgetést" és még szorozzátok meg 600-al , na és még annak a 10. hatványa volt ez kb... Eddig sem volt százas a nő, mert olyanokkal faggatott, hogy mikor szexeltem utoljára, mert tuti, hogy ez volt az öngyilkossági kísérletem oka.. Mire való a kezem akkor?! Na, meg ahhoz mi köze, hogy milyen színű alsó van rajtam? Ez valami ezotériás cucc?

Várakozás közben bealudtam. Nem tehetek róla, suli volt, és kilenckor.. Mondom, KILENCKOR kellett kelnem..  Kegyetlen az élet. Általános suliban, meg a reggel 5 órai kelés miatt voltam meghalva.. Mennyit lustultam atya ég!

Végre... VÉGRE túlestem rajta. El sem hiszem. Rohantam ki Sehun-hoz, mintha az életemért kellene futnom.. Végül is, ja. Mikor megpillantottam, el kellett mosolyodnom a látványon. Félig lecsúszva az egyik székről, édesen szuszogott s nyakát egyik vállára döntötte. Olyan aranyos.. Nem akartam felébreszteni, de egy váróteremben voltunk, így sajnos meg kellett tennem. Finoman arcára pusziltam, miközben kezét simogattam, mire nyitogatni kezdte pilláit.

Szemeim megdörzsöltem, majd nyújtózkodtam egyet, és magamhoz öleltem Baek-et - Többet ide se jössz...- nyöszörögtem nyakába. Nem volt valami kényelmes egy műanyag kis szaron szunyókálni.. - Hiányoztál - nyafogtam, majd nyakába pusziltam. Képes vagyok még álmomban is hiányolni ezt a törpét.

- Hát, még te hogy nekem.. - húztam fel az ülőalkalmatosságról, hogy minél hamarabb elszabaduljak az épületből is.

- Gyorsabban mész kifelé mint ahogy jöttél - csoszogtam utána, elővettem zsebemben csörgő mobilom, s felvettem azt.

Míg ő telefonált, nekem eszembe jutott valami, amit már régebben meg akartam valósítani.. Érte... Mikor megállt a taxis, megkértem, hogy holnap vigyen el minket kapásból „ODA” -ugyanis ezzel a sofőrrel megyünk, mióta eszemet tudom- és valahogy varázsolja az ajtókat bezárhatóvá meg vegyen fel egy bukósisakot, mert ha Sehun azt hiszi, hogy el akar rabolni, akkor elsőkörben megpróbálja kinyírni, aztán meg kiugrani.. Nem szeretnék kockáztatni.. - Gyere, édes - húztam magammal, miután letette a telefont, majd a kolesznél kiszálltunk.

- Apa hívott, hogy látni szeretne.. - kezdtem mondókám - Azt nem tudta hogy veled vagyok, és igencsak arra akart rábeszélni, hogy VACSORÁZZAK Yoora-val.. Azaz, jöjjek össze vele - fogalmaztam át mondókám.

- Mhm.. - bólogattam, mikor eszembe jutottak azok a napok, amikor szétmentünk. Fájt csupán a levegővétel is.. Minden, amire ránéztem, rá emlékeztetett, és-akkori eszem szerint- tudtam, sosem kaphatom vissza, amit csak úgy eldobtam magamtól.. Na, emiatt akartam meghalni. Halálosan szerelmes vagyok belé, képtelen lennék Sehun nélkül élni.. A sírás kerülgetett, de nem hagytam magam és szorosan magamhoz öleltem párom - Nagyon szeretlek - suttogtam.

- Én is téged, picúr - simogattam fejét, miközben megindultunk a szobánk felé. Mikor beértünk, Bacon aludt az ajtóban.. Majdnem agyontapostam.. Csóri padlócirkáló.. - Nézd már.. Utánoz! Várja a gazdáját - kuncogtam, majd óvatosan arrébb tettem a szőrmókot.

- Soha többé nem kell már várnia - motyogtam és besétáltam, majd edzős cuccom kezdtem pakolni. De jó, még ez is.. Nehogy véletlen egy kicsit is a családommal lehessek...

- Ácsi, ácsi. Hova? - fogtam meg pakolászó kezét. Nem megy sehova!! Olyan isten nincs, hisz épp most jött el a kettyókezelésről!

- Edzés lesz, úgy.. 45 perc múlva, úgyhogy sietnem kell... Ne haragudj édes, de muszáj.. - hajtottam le fejem - Sietek haza, ígérem! - néztem gyönyörű íriszeibe.

- Most csak szivatsz, ugye? - néztem rá komoly tekintettel, de mikor elnézett szemeimről, tudtam, hogy nem szivat. Mondjuk, nem halok bele, ha nem lesz velem, csak.. Na, fura.. - Ahh.. - dőltem le az ágyra. Mindjárt szétrobbanok. Tegnap kaptam vissza, és máris nem az enyém? Lefejezek mindenkit, aki a drága idejét lopja. Nekem kéne vele lennem egész nap.

- Ne haragudj.. Tényleg nagyon sajnálom - puszilgattam arcát és száját - 1 óra, oké? Számold a perceket.. - mosolyogtam rá halványan.

- Már itt se vagy! - pusziltam vissza - Hess, hess! - legyezgettem - Tényleg Siess! - kiabáltam utána. Hihetetlenül szarul esett, hogy el kell mennie.. Habár nem az ő hibája, de Akkoris. Hiányzik. Mindjárt hisztizek, érzem. Menstruáló Sehun érkezik, már látom is!

Mérhetetlenül sajnálom most Sehun-t. Meg magamat is mert elviselhetetlen a hiánya.. Haza akarok menni. Egy-két gyereket a földbe döngöltem, de mikor a legnagyobb tornyot kaptam, kicsit kifogott rajtam. Az ő hatalmas teste, erős vaskos alkata az én lengőcsontozatomhoz képest... Hát igen. Miután párszor megdobált és a földhöz verdesett, kicsit elszédültem, de ez van. Ha én lennék a legjobb feketeöves, nem lenne mit tanulnom. Lesz pár folt, de az mindig van. Edzés után átöltöztem és ahogy csak tudtam, úgy rohantam vissza a koleszbe, mert 1 perc késésben voltam. Ajjaj..

Unottan hasaltam a földön, miközben ment a tv. Ennek ellenére én a fejemmel a földet csodáltam, minthogy az elektronikus cuccot bámuljam. Utálok egyedül lenni, mióta ismerem Baek-et. Már szólt az ébresztő, hogy lejárt szerelmem időkorlátja, de én csak ki nyomtam a kütyüt - Úgyse jön haza egyhamar - beszéltem a telefonhoz kedvtenül. Beültem a konyhába kávét inni, de felénél azt is abbahagytam, unalmamban. Ha nincs Baek, unalom van… De az dögivel!

- 1 perc 26 másodperc 34 mikrómásodperc! - kiabáltam lihegve a bejárati ajtóból, majd miután ledobtam cuccaim, futottam be életemhez, aki konyhában kávézott és háturól nekirohantam, s olyan szorosan, ahogy csak tudtam öleltem magamhoz - Ne haragudj - beszéltem vállába, vagyis annak környékébe, ugyanis sajnos még mindig nem érem fel... - Többet nem fordul elő..  Ígérem - szabadkoztam, mintha egy főben járó bűncselekményt vittem volna véghez.

- Nem para - mosolyogtam - Legalább itthon vagy - letettem kávém és szembe fordultam vele, majd csatlakoztam öleléséhez - De ezt még elszámoltatom veled.. - mondtam incselkedve,

Annyira boldoggá tesz már csak az, hogy ölelhetem. Csak ennyitől már az fellegekben járok a boldogságtól. Szavak nincsenek rá, mennyire szeretem - Óha.. - kuncogtam. Végre vele lehetek.. Ma buli, holnapra meglepetést szervezek neki.. A boldogsága a legnagyobb kincs a világon.

99. rész

(Sehun, Baekhyun)

Kábultam néztem ki fejemből, mindaddig, míg számra nem tapadt egy rövid időre. Még többet akartam, így gyorsan szembe fordultam vele, majd nyakánál fogva közelebb húztam magamhoz és mélyen megcsókoltam. Nem a többiek kedvéért csináltam-akik ilyenkorra tapsolva és fütyörészve ujjongtak-hanem csakis azért, mert nem bírtam nélküle. Miután elváltam tőle, lágyan szájára pusziltam és a többiek felé fordultam - Na mi van? Nem láttatok ti még semmit.. - vigyorodtam el huncutul, mire 'uuuuu'-zni kezdtek - Na, menjünk órára.. - húztam fel szerelmem és a többiekkel nyomunkban visszamentünk a terembe, s mikor beértünk ismét mindenki minket figyelt, de már egyáltalán nem is érdekelt. Miután egyetlenem helyet foglalt a padon, ölébe ültem és az előzőhöz hasonló pozícióba helyeztem magam.

Végig vigyorogtam, amíg Baekhyun főnökösködött mindenki felett. Azt hiszem, boldog. Legalábbis korábban elég ritkán fordult elő, sőt lehet, soha, hogy egész nap vigyorgott és húzott-vont maga után. Komolyan, szétrepedt majdnem a szám a vigyorgástól. Egyedül életmentő puszijai mentették meg a szétszakadástól ajkaim. - Khm! - krákogott a tanár, mikor már becsengettek, és padunknak támaszkodott - Elhiszem, hogy önök jó barátok, de ez a pozíció nem megengedett iskolánkban -  vigyorgott a tanár - Főleg azért, mert órán vagyunk, és rám kéne figyelni! - emelte fel hangját, mire Baek egy kicsit megugrott ölemben. Megforgattam a szemeim, majd szónoklatomba kezdtem - De tanárnő, kérem. Nézze csak meg a szemeit Baekhyun-nak. Hát nem mesések? El tudnám bámulni ezt egész életemben. És nézze ezeket a kezeket..- ámultam - Hát nem tökéletesek? - vigyorogtam gonoszan, igyekezve mindenki számára kínos helyzetet teremteni. A tanárnak a mondókám miatt, Baek-et a zavarba jövése miatt, a bandát a nevetésük miatt, az osztályt meg hogy -mellesleg nem csak rólam van szó- egy meleggel kell egy osztályba járniuk.

Olyan lehetett a fejem, mint egy öreg katica szárnyai, mikor Sehun rólam kezdett beszélni. Olyan édes, hogy kiáll értem.. És nem utolsó sorban persze saját magáért is.. De akkor is.. Megzabálom. Megfordultam ölelésében, de nem szálltam le róla, csak hogy húzzam a tanár agyát. Beszólt, így járt..

- Látja, ketten az egy ellen - vigyorogtam, miközben Baek-et pattogtattam térdeimmel, mire a tanár egy nagy levegővétel kíséretében megfordult, és minket le sem szarva kezdett bele az órába. Miután hasonlóképp végig ültük a következő, egyben utolsó órát-igen, csak három óránk volt aznap-elköszöntünk a többiektől, majd Baekhyun-nal fogócskázva rohantunk vissza a szobánkba.

- Úgysem kapsz eeel~~ - vigyorogtam tőle kb. tíz méterre, szobánk ajtaja előtt és be akartam menni, de zárva volt az ajtó - Nyílj ki, nyílj ki, nyílj ki! - basztattam a kilincset és dörömböltem az ajtón, miközben futott felém. Nála van a kulcs... Nemáár.. Lendületet vettem, majd mikor elém ért, ráugrottam és puszilgatni kezdtem nyakát elterelésképp, miközben farzsebében kotorásztam a kulcs után kutatva.

- Hé! - csíptem oldalába, miközben a falnak nyomtam hátát - Nem taperolod a farom, oké? - kérdeztem nevetve, majd első zsebemből kihúztam a kulcsot - Ezt akarod? hm? - kérdeztem ördögien mosolyogva, majd a kulcsot egyre jobban arcom felé húztam, majd mikor épp nyúlt volna érte, szájára nyomtam egy puszit - Nem kapod meg! - öltöttem ki nyelvem.

- Naaa! - rugdalóztam ölében - Sehunnie! - rinyáltam - Add ideee~ - kapálóztam a kulcs után, majd szájára pusziltam, hátha odaadja - Légyszi.. - néztem rá kiskutya szemekkel.

Felvontam egyik szemöldököm - Ez érzelmi zsarolás..  - sóhajtottam, majd nyitni kezdtem az ajtót.

Miután finoman berúgta az ajtót, puszilgatni kezdtem állkapcsát és környékét. Semmi hátsó szándékom nem volt, remélem nem hiszi azt, hogy akarok valamit, vagy hogy esetleg ki akarom forgatni mindenéből és hogy csak azért csinálom, mert van vele valami célom. Mondjuk, van is... Hogy boldog legyen.

- Ne nyalizz, te alattomos maki! - tettem le ágyára - Mikor kell menned? -  kérdeztem kissé szomorkásan.

- Nem nyalizásnak szántam, de ha nem akarod, akkor oké, abba hagyom - szálltam le róla és kimentem a konyhába csinálni egy teát - Amúgy, fél kettőre! - kiabáltam ki a konyhából.

- Rendben - dőltem el ágyán - Addig halj meg magyánosan - duzzogtam, de a legkevésbé sem gondoltam komolyan.

- Milyen az a magyános halál? - nevettem beszédhibáján.

Nem válaszoltam, csak át kecmeregtem ágyamra. Gonosz manó. Csúnyán visszakapja.

Most megsértődött? Akkor én is sértődjek meg, mert azt hiszi csak nyalizom? Pedig nem! Kurvára azért csináltam, mert szeretem.. Mindegy.. Talán csak én vagyok ekkora hülye, hogy ezen is fennakadok. Inkább papucskodok, csak ne legyen rossz kedve. Érte bármit!..  Miután lefőztem neki egy bögre teát, beízesítettem, pont úgy ahogy szereti és letettem éjjeliszekrényére, majd mellé feküdtem - Ne haragudj, édes... - ölelgettem - Kérleeek~

- Kélek valamit cselébe - pöszéztem, majd felé fordultam.. Nem, mintha tudnék rá haragudni..

- Mondd, mondd. Mi az? - kaptam fel fejem.

- Még több puszi - vigyorogtam - Sőőőt... Csók! - simogattam arcát mosolyogva.

Szó nélkül ajkaira tapadtam és lassan csókoltam azokat. Úgy imádom, olyan finomak.. Nyelvem összekulcsoltam övével, miközben hasát simogattam pólója alatt. Olyan szívesen csinálnám ezt egész nap.. De nem lehet.. Még oda is kell érnem ahhoz a ... AHHOZ A BANYÁHOZ!

Mikor elváltam ajkaitól, kajánul elmosolyodtam - Nem csak ebből van félévnyi bepótolnivalónk - kacsintottam rá. Persze, nem akartam vele orrba-szájba kefélni, meg most sem szerettem volna.. Vagyis, de, de de... Érthetetlen vagyok.

Igaza van... - Tudom Sehunnie, de idő hiányában vagyunk és.. És... - hajtottam le fejem. Ez most kurvára olyan, mintha csak kifogásokat keresnék - Akarom, hidd el, de.. - ekkor eszembe jutott egy frappáns ötlet, s újból csókolni kezdtem, miközben nadrágja cipzárját húztam le.

Kezét megállítottam nadrágom cipzározásában - Nem, nem, nem! - kuncogtam, majd szájára pusziltam - Nincs időnk~ - rugdalóztam, hogy vegye el onnan kezét, mielőtt komoly bajok lesznek odalenn. Igazából.. Vagy vele szeretném, vagy úgy, hogy én kényeztetem őt.. De annyira nem vagyok szexkazán, hogy ráerőltessem magam.. Sőt! Semennyire nem vagyok az, a múltkori az csak egyszeri eset volt!

Szomorú arckifejezéssel néztem rá, majd leszálltam róla, hátamra dobtam táskám és útra késznek nyilvánítottam magam - Ugye eljössz velem..? - néztem rá kissé félszegen. Nem akartam ráerőltetni, hogy ott dekkoljon amíg én alukálok.

- Gondolod, majd hagylak egyedül menni, mi? - ültem fel ágyamon, majd egy pulcsit Baekhyun hátára terítve, előre engedtem.

- Nagyfiú vagyok már. Egyedül is oda találnék - húztam fel orrom és bezártam az ajtót magunk után.

-  És, ha nem azért akarlak elkísérni? - kérdeztem felhúzott szemöldökökkel

- Annyira nem vagyok béna, hogy halálos balesetet szenvedjek, vagy tök egyenes úton pofára essek.

- ÉS HA NEM IS EZÉRT? - kérdeztem hangsúlyozva - Te bolond, csak veled akarok lenni.. - motyogtam, majd derekánál fogva magamhoz öleltem.

- Áh.. Így már minden világos - vigyorogtam, majd szájára pusziltam - Most már tényleg menjünk, mert el fogok késni akkor fél órával többet tart fogva.. - húztam magam után sietősebbre véve a tempót.

98. rész

(Sehun, Baekhyun)

- Oké, szavadon foglak! - vigyorogtam, majd egyből szájába jutva mélyen megcsókoltam.

Iszonyatosan jól esett a csókja, s ennek hatására bele is nyögtem egy kisebbet, miközben kezeimmel nyakára fogtam, s finoman megharaptam alsó ajkát.

- Ne haagudj, de ües a hűhő. Emejek a bótba gyojhan? - kérdeztem teli szájjal. Mióta nincs velem, nem volt nagyon étvágyam, így nem nagyon jártam boltba, csak néha bekaptam valamit, amit találtam, mindaddig, amit volt mit.

Hevesen megráztam fejem - Tökéletes reggeli - vettem számba egy adaggal a salátából - És finom - simogattam arcát, miután lenyeltem a falatot.

-Tudom, hogy nem sok, amit nyújtani tudok neked, de igyekszem majd, hogy mindent megadhassak és boldoggá tegyelek - hajtottam le fejem. És itt nem csak a salátalevelekre gondoltam, hanem arra is, hogy lelkileg is megpróbálom rendbe hozni őt, amennyire csak tudom. Remélem, nem okoztam neki túl nagy sérüléseket..

- Még mindig nem jegyezted meg, hogy Te - böktem ujjammal mellkasára - Vagy a boldogságom? És mindent, mármint TÉNYLEG MINDENT megadsz nekem, amire szükségem van, vagy lehet, egész életemben. Azaz rád. Mindennél jobban szeretlek, Baekhyunnie ~ - öleltem magamhoz szorosan. Nem tudom, miért hiszi azt, hogy égbemenő dolgokat kellene tennie értem.. Csupán a jelenléte boldoggá tesz. Itt én vagyok, akinek tennie kell a másik javára. Én tettem azt Luhan-nal, és én ütöttem meg majdnem. Mikor vele vagyok, minden veszekedés, és rossz ellenére, biztonságban érzem magam. Mintha a Mennyei Pokolban lennék.

- Én is téged - suttogtam nyakába, majd etetni kezdtem - Hadd lássam, mekkorára tudod tátani! - formáltam á-t számmal, miközben szája felé közelítettem a zöldséggel kezemben.

- De minden falat után jár egy puszi - mutogattam kezeimmel, majd hirtelen bekaptam a salátát, és nyammogni kezdtem, miközben a puszi helyére mutattam ujjammal arcomon.

- Igaz, igaz.. Gyereknap van - forgattam meg szemeim mosolyogva, majd nyomtam egy puszit arcára - Na, kell a puszi? Akkor nyisd a szád.. - lengettem előtte össze vissza a levelet.

- Tudom, hogy te is élvezed! - nevettem, majd leharaptam a zöldség felét, másik részét az ő szájába tuszakoltam - Így nekem is van indokom puszit adni - nyújtottam ki nyelvem.

- Kérem, kérem - kaptam a lehetőségen azonnal arcomra mutogatva.

Kétszer is megpusziltam - Dupla puszit kaptál, mert olyan szép az arcod - merengtem - Na, de kérem a nekem járót.

- Igenis! - kuncogtam, majd hosszú puszit nyomtam arcára. Ezt eljátszottuk mind egyes levélnél, majd mikor az utolsóra került a sor, benyomtam  azt szájába, s meg sem várva, hogy lenyelje azt, szájára pusziltam. Miután sikerült elpusztítania, nyelvemmel végig nyaltam alsó ajkán, mire leengedte azt, s így bejuthattam ízlelőszervébe.

Közelebb húztam magamhoz, majd át vettem az irányítást nyelve fölött, és tarkójánál fogva tartottam fejét egyhelyben. Néha-néha megharaptam finoman puha párnáit.

Engedtem nyelvének miközben egyik kezemmel oldalát simogattam, másik hajába vándorolt. Percekig csókoltam, majd levegőhiány miatt el kellett válnunk. Szomorú arckifejezéssel néztem rá, majd eszembe jutott, hogy mit ígért tegnap és elvigyorodtam - Tudod, mit csinálunk ma este ugye? - villantottam meg kaján mosolyom.

- Persze, persze - sóhajtottam - Bulizunk - mosolyogtam erőltetetten - Csak vigyázz, nehogy sokat igyál - ráztam meg mutatóujjam fenyegetően.

- Kinek mi a sok... - vigyorogtam kisördög módra, majd összepakoltam pár apróságot, amit elviszek magammal a pszichológushoz.. Iratok, pénztárca, telefon stb.

- Kíváncsi vagyok - dörzsöltem össze kezeim.

- Na, csipkedd magad, mert elkésünk! - utasítottam, és mögé lopóztam, s alsó ajkam beharapva, fenekére csaptam, meg is markolva azt egyben, majd vissza tipliztem ágyamhoz és úgy csináltam, mintha semmi nem történt volna.

- Hhö...  Baekhyun! - futottam utána - Hogy merted, mi? - kócoltam össze haját - tudd, hogy hol a helyed! - kuncogtam.

- Melletted - vigyorogtam, s újra fenekére csaptam - Vagy, te nem így gondolod?

- Hagyd a sejhajom! - simogattam az említett testrészem - Durván bánsz SeBooty-val! - vágtam szomorú pofát, majd pucsítva eltotyorogtam.

Elnevettem magam, majd alsó ajkam megint csak beharapva figyeltem, ahogy elsasszézik. Azon töprengtem, hogy átöltözzem-e mielőtt a szórakozó helyre megyünk, vagy ne.. Végül az utóbbinál maradtam. Rosseb fog majd naponta 20x öltözködni meg mosni. Mondjuk eddig így is 2-nél tartok, de mind!.. Felvettem egy feszülős, fekete bőrgatyát, minek térdén ferde varrások voltak és egy szintén fekete inget, amit betűrtem a nadrágomba, majd ehhez még párosítottam egy fekete cipőt és késznek nyilvánítottam magam. Persze, csak miután belőttem a séróm. Apropó séró.. Be akarom festetni.. Unom már a szőkés-barnát. Sötétbarnára gondoltam helyette.

Felkaptam valami random pólót, ami ez esetben egy ohboy-os felső volt, és egy fekete térdgatya szerűt, majd belebújtam cipőmbe és vártam Baekhyun-t. Hát, majd összecsuklottam, mikor megláttam. Megdörzsöltem szemeim párszor, hogy jól látok-e, sőt még pislogtam is ezerrel, de jól láttam. Az a gatya.. Aww, istenem, miért kínzol?! - Khm.. - köszörütem meg torkom - Mehetünk? - kérdeztem a földet pásztázva, miközben megfogtam kezét.

- Mhm - csuktam be magunk után az ajtót. Te jó ég, milyen iszonyatosan vonzó ebben a gatyában.. Így nem mehet el suliba... - Le fognak nyúlni tőlem.. - kuncogtam arra célozva, hogy úgy néz ki mint egy igazi szívtipró. Öregem..

- Épp mondani akartam, hogy így be nem mész a terembe. Ez túl panorámás kilátás mindenkinek.. - törölgettem szemem, játszva a meghatódottságot - Pedig csak az enyém.

- Már nincs idő még egyszer átöltözni - húztam kifele. Sietnünk kellett, mert így is késésben voltunk. Szerencsére csengetés előtt öt perccel be is értünk a terembe, majd helyünkre mentünk. Nem foglalkoztam a minket vizslató szempárokkal.

Oh, hogy hányan megnézték maguknak. Nem győztem ölelgetni, és puszilgatni, hogy lássák, hogy az enyém, és a szemüket NE legeltessek rajta.. EJJ.. - Legközelebb otthonra használhatod csak ezt a nadrágot - kuncogtam, majd mikor megszólalt a csengő, még egy gyors csókot nyomtam szájára.

Egész órán kezét szorongattam. Nem azért, mert féltem, csak jól esett. Mikor csengettek és kimentünk a teremből, mit sem törődve az olyasmi megjegyzésekkel, mint pl.: "Szia cica van gazdád?", vagy "Anyád, de jó segge van", kimentünk az udvarra és ugyanúgy a bandához csapódtunk, mint fél évvel ezelőtt. Csodálkoztak is egy kicsit. Chan meg csak pattogott, mint aki túl sok cukorral itta a kakaóját.

Mikor láttam, hogy Kai kajánul elmosolyodik, mikor meglátta Baek-et, fenyegetően ránéztem, mire elnevette magát. Leültem a kerítés szélére, pont, mint pár hónapja, és az ölembe húztam Baek-et.

Olyan dejavu-m volt... De annyira jó volt. Főleg, hogy most nem kellett attól félnem, hogy rohamom lesz. Fejemet vállára döntöttem és fülébe suttogtam, hogy 'szeretlek'. Azt hittem, a többiek nem halják és nem figyelnek, de utána mindenki fütyörészett, meg tapsolt és ugrált.

- Idióták - nevettem el magam - SZÓVAL! - tartottam szaván a népet - Ne merjetek nézni a fenekét az ex-és jövőbeli vőlegényemnek - vigyorogtam, mire Baek tág pupillákkal vizslatott. Mondjuk, a többiek is, de én Baekhyun tekintetében merengtem.

- Csókot! Csókot! Csókot! - hallottuk a banda szinte minden tagjától, mire elnevettem magam - Nincs ingyen pornó! - Nevettem, majd gyorsan szerelmem szájára pusziltam.

97. rész

(Sehun, Baekhyun)

- Hzdsz - motyogtam, amennyire tudtam ujjaitól egy "hazudsz"-ot – Szrtlk - próbálkoztam a beszéddel.

- Én is téged - mosolyogtam, majd ujjam helyét számmal tapasztottam be.

Miután elváltunk ásítozni kezdtem, s a kis pöttömöt ölembe véve totyogtam be ágyamra, Sehun-nal nyomunkban.

Kíváncsi vagyok, hogy vajon most is úgy alszik-e Bacon, mint ezelőtt.. Megvártam, míg bemászik Baek az ágyba a szőrmókkal, majd melléjük fekve magunkra húztam a takarót. Mivel Bacon még látszólag nem helyezkedett el, és közöttünk hevert, nem tudtam megölelni Baek-et, így csak néztem, hogy mire készül a cukiság.

Azt hittem, majd lemászik a helyére, ahol szokott aludni, de nagyon mocorgott és nem tágított. Mellkasom kezdte karmolászni, mire értetlenül meredtem rá, majd mikor leesett, hogy mit akar, hanyatt feküdtem, s rám mászott a kis tappancsaival. Néztem, ahogy apró köröket ír le szívem körül, majd egy ponton nyugovásra talált és elfeküd egy körben, pont, mint fél évvel ezelőtt...

Elégedett mosoly terült el arcomon, mikor megláttam Bacon-t helyezkedni - Eddig is itt aludt? - simogattam a mellkasán fekvő szőrmókot.

- Nem.. - válaszoltam az igazat - Csak akkor fekszik itt, ha érzi, hogy boldog vagyok.. - gondolkodtam el - Neki is szeretetre van szüksége – mosolyogtam, a kis pamacsot figyelve.

- Nekem tudod mire? - tettem fel az egyértelmű kérdést, miközben arcát simogattam.

- Mire? - kérdeztem kíváncsian. Fogadjunk, puszit akar..

- Rád! - nyújtottam ki nyelvem, majd orrára pusziltam - Olyan, mintha ez a fél év meg sem történt volna - mondtam nyugodt hangnemben. Bár.. Jobb lett volna, ha ténylegesen nem vesztünk volna össze sosem.. De ha az a volna ott lett volna, akkor nem itt lettünk volna.

Minden egyes vele eltöltött perc, olyan, mint egy álom. Ám nélküle, mint egy rémálom.. - Nem is szabadott volna megtörténnie.. - hajtottam le fejem. Minden az én hibám.. Egy kurva nagy hiba vagyok.  Mindenkinek, akivel találkozom csak elrontom az életét valamilyen formában. Vagy balesetet okozok, vagy lelkileg facsarom ki az illetőt.. és Sehun-nal mind a kettőt eljátszottam. Tönkre fog menni mellettem.. Ezért hagytam el.. Meg azért, mert azt hittem nem szeret, de az csak a cseresznye volt a banánfagyin.. De most minden erőmmel a boldogságáért fogok harcolni és nem engedem, hogy elvegyék tőlem.

- Legalább ezen is túl vagyunk - simogattam buksiját - De még egyszer nem fogok ennyi időt pazarolni nélküled, szóval készülj fel, mint mondtam, életed végéig rajtad fogok lógni.. - pusziltam füle mögé - Na, alvás! - utasítottam az ásítozókat. Majd utánuk alszok, csak ők aludjanak.

- Nem kell kétszer kérned.. - fúrtam fejem mellkasába, hogy Bacon se essen le a helyéről. Mondjuk szerintem harapófogóval sem lehetne lecibálni rólam. Ha meg igen, azt a pizsim bánná és akkor nagyon kiakadok.. - Jó éjt édes.

- Most már biztosan az lesz - vigyorogtam - Nektek is - pusziltam hajába, majd őket bámulva simogattam Baekhyun hátát.

Elmondhatatlanul boldog vagyok most. Olyan rég aludtam már jól.. De most végre megint tudok. Reggel arra keltem fel, hogy Bacon nagyban csóválja farkát mellkasomon, miközben rajtam tiporog és arcomat nyaldossa. Sehun-ra néztem, aki még békésen aludt. Olyan békés ilyenkor... Láttam, hogy Bacon már őt is összenyalta, mire el kellett mosolyodnom. Sajnos, ma is muszáj suliba mennünk, úgyhogy fel kell, hogy ébresszem, akármennyire is nem akarom - Sehunnie... Édes, kelj fel - szólongattam arcát simogatva.

Még sosem keltem így, hogy Baek ébresztett volna ilyen módon, de érdekes, hogy sokkal kipihentebbnek és boldogabbnak éreztem magam. Habár.. Szeretem én kelteni, mert látom, hogy milyen aranyosan szuszog.. - Jó reggelt - nyújtózkodtam, majd mikor nem ide figyelt, résnyire nyitott szemekkel puszit nyomtam szájára, és szorosan magamhoz öleltem, mivel Bacon már lemászott róla.

- Jó reggelt. Hogy aludtál? - érdeklődtem arcát simogatva. Még mindig hiányzik. El kell telnie egy kis időnek, hogy megszabaduljak ettől az érzéstől. Magam mellett akarom tudni. Érezni, hogy senki nem veheti el tőlem.. Erre a gondolatomra, eszembe jutott a gyűrű. Az egyetlen kézzel fogható tárgy, ami határozottan hozzám köti. De már nincs nálam. Azóta nem láttam, mióta... Ne is beszéljünk erről..

- Soha jobban - puszilgattam száját - És te?- kérdeztem mosolyogva - Tiszta nyál amúgy az arcom.. És a tiéd is.. KHM... BACON! - kuncogtam.

- Veletek, csak jól lehet.. - puszilta orrára, majd amíg ő a vakarccsal játszott, átöltöztem és csináltam reggelit.

Amint Baek kiment a helyiségből, Bacon betámadta a pizsijét, és szájába véve azt, botladozva futni kezdett vele. Először nem fogtam fel, hogy mi történik, aztán próbáltam halkan utána futni - Pszt! - suttogtam, mire megállt a szőrmók és hátrafordult - Add ide! - halkan mondtam, miközben mutogattam felém - Gyerünk! - nyúltam az anyag után, mire rohanni kezdett azzal, mindenen keresztül. Baekhyun ki fog csinálni.

Bevittem a salátaleveleket egy-egy tálban, majd mikor megláttam kergetőzni két szerelmem elmosolyodtam és letettem a reggeliket az asztalra.. Aztán hirtelen, mint akit fejbe vágtak, észbe kaptam, hogy Bacon az ÉN PIZSIMMEL rohangál és Sehun épp el akarja venni tőle. Azonnal utánuk futottam, mint akit ágyúból lőttek ki, s kis kergetés után sikerült leterítenem a tappancsost - Add csak ide! - próbáltam kihúzni szájából kedvenc alvókámat a földön fetrengve, közben a rosszaságot hasamon fogva tartva.

- Bacoon~~ - hívogattam, miközben régebbi kedvenc játékát lóbáltam - Nem kell? Akkor majd én játszok vele - incselkedtem, mire kiejtette Baek pizsijét a szájából, és futott felém, mint akit most rúgtak sejhajon - Kell? - emeltem feljebb a tárgyat, mire csak vakkantgatott és pitizett - Vedd el! - kezdtem rohanni a játékkal.

- Mint az oviban - mondtam magamnak, miközben mosolyogtam őket nézve -Nekem te kellesz! - futottam utánuk ismét, majd mikor beértem őket, Sehun hátára ugrottam és nyakát kezdtem puszilgatni, visszaadva a fél év alatt elmaradt adagját.

- Ez valami új opciója a Byun-halálnak? - kérdeztem kuncogva - Csak mert túlságosan tetszik ez a felállás.

- Hát nem egészen.. De legyen gyereknap.. - kuncogtam és lassan árasztottam el nyakát, arcát, majd füle tövét nedves puszijaimmal.

Végre kérés nélkül kapom a 'jól kiérdemelt' puszijaim - Többször legyen gyereknap - mosolyogtam kajánul, majd lábára állítottam, és szembe fordulva vele, s dereka köré kulcsoltam karjaim - Mert szeretlek - vigyorogtam.

Igaza van... Többször kéne kimutatnom, hogy mit érzek iránta. Nem akarom, hogy emiatt fuccsoljon be a kapcsolatunk - Rendben, ígérem többször lesz! - pusziltam szájára mosolyogva.

96. rész

(Sehun, Baekhyun)

- Most komolyan.. - hitetlenkedtem - Azt hiszem várnunk kell még a puszikkal..

- Miért büntetsz, istenem.. - sóhajtottam - Követelem a puszijaim. Ultra hisztis leszek máskülönben! - mozgattam mutatóujjam jobbra-balra fenyegetően.

- Akkor, meg ne halljam még egyszer, hogy lehurrogod magad, világos? - néztem rá számon kérőén - Különben nem lesz se puszi, se SEMMI! - hangsúlyoztam ki az utolsó szót.

- Pfff... - kezdtem enni felfújt arccal, és úgy nyammogtam, mint egy hörcsög, Baekhyun-ra sem nézve.

Duzzogj csak Oh Sehun. Megmondtam, amit megmondtam. Ez nem jelenti azt, hogy nem lesz puszi... Amíg még egyszer le nem szólja saját magát, addig mindent megadok neki és bármit megteszek, hogy boldog legyen. Mondjuk örökké ezt fogom tenni.. Bármit is csinál, vagy mond.

A tányér felét kiettem, a többit eltoltam magam elől - Jó isten, mindjárt kihányom a belem.. - dőltem hátra, a hasam simogatva - Látod? - húztam fel pólóm - Itt a gyerekünk - nyomkodtam hasam, de majdnem tényleg elhánytam magam, szóval hamar abba is hagytam.

Hangosan felnevettem mondatára, majd mellé sétáltam és ölébe ültem, így szembe kerültünk egymással. Kezeim összekulcsoltam nyaka körül, s közelebb hajoltam hozzá - Annyit ettél, mint egy kismadár - dörgöltem össze orrunk.

- Te tán többet ettél? - mutattam tányérjára, ami szinte érintetlen volt - Beléd tömőm! - nevettem, majd közelebb hajoltam hozzá, így szájára tudtam puszilni, és egyszerre elvenni tányérját, majd közénk tenni. Felszedtem egy adagot a pálcikákkal - Na, nagyra nyisd! - vigyorogtam. Szintén fura, hogy ilyen gyorsan egymásra hangolódtunk, pedig fél évig semmit nem tudtunk jóformán a másikról.. Bár.. Nekem rohadtul hiányzott.

- Áááááá - nyitottam szám, hogy bele tudja pakolni az ételt - Szerintem király lett.. - bólogattam elismerően.

- A nagy részét te csináltad - pusziltam teli szájára - Még a szádon is finom -  nyaltam meg ajkaim, hogy érezzem az étel ízét.

- Én akartam lenyalni.. - hajtottam le fejem - De még látok egy kis maradékot.. - hajoltam közelebb hozzá és ajkaira martam, nyelvemmel letakarítva azokat.

Mohó létem révén nem engedtem, hogy elváljon tőlem, hanem elmélyítettem csókunk. Derekát átkaroltam, és ha lehetett, még közelebb húztam magamhoz.

Nyelvem vad táncba hívta övét, miközben egyik kezemmel nyakánál fogva húztam közelebb magamhoz fejét, míg másikkal hajába túrtam.

Finoman fenekébe markoltam, mire ugrott egy kisebbet, én meg belemosolyogtam csókunkba. Ki más, ha nem Bacon rondított volna bele nyálcserénkbe... Komolyan, ez a kutya erre van nevelve szerintem.

Megforgattam szemeim, mikor hallottam Bacon körmei hangját a széken, majd felvettem ölembe és Sehun lábára raktam - Bezárlak a fürdőbe, ha még egyszer megzavarsz! - néztem rá szigorral, mire nyüszített, így kezeim közé vettem, s megszorongattam - Dehogyis.. Nem tudnálak megbüntetni.. Ahhoz túl cuki vagy - gügyögtem, miközben puszilgattam a kutyus fejét.

- Ő kérés nélkül kap puszit? - kérdeztem sértődötten.

- Igaz.. Bacon, kérsz puszit? - hallgattam egy kis időre - Hát én nem hallottam nemet.. - folytattam az apróság puszilgatását.

- Hh.. Csaló !- döntöttem hátra fejem, fanyarú pofával.

- Hjaj te.. - próbáltam magam felé fordítani, de nem hagyta - Naa Sehunnie... - nyafogtam - Kicsim.. - elgondolkodtam kicsit, mikor kiejtettem számon ezt a szót. Bizsergető érzés volt.

Utolsó szavára kihagyott egy ütemet szívem, megadtam magam. Komoly ábrázattal szemébe néztem, majd halványan elmosolyodtam.

Megöleltem, úgy, hogy ne nyomjam össze Bacon-t, majd arcát puszilgattam, ahol tudtam. "Légy velem boldog" gondoltam magamban.

- Most.. Meg régebben is. Pontosabban fél éve kb. Minden nap kiegészítetted az életem. Pontosabban ti. Bacon, és te. Hihetetlenül hálás vagyok nektek ezért. Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon szeretlek titeket. Főleg téged, Byun Baekhyun. Tényleg, tiszta szívemből. Ami inkább retkes, mint tiszta… Dee.. Akkor is! - nevettem el mondatom végét.

Néha kételkedem benne, hogy hallja, amit mondok.. Nem elmondtam százszor, hogy ne basztassa saját magát? Most én is kipróbálom.. Majd.. Ez esetben figyelmen kívül hagytam a puszis dolgot, s egy rövid csókot nyomtam szájára – Imádlak - kuncogtam.

- Én jobb.. Én is téged - vigyorogtam - Tudsz róla, hogy akár múzsának is elmehetnél ilyen arccal? - simogattam arcélét.

- Hát nem hiszem, hogy manapság a bűnronda emberek mennek el múzsának, de ha te mondod... - fűztem hozzá gondolatom.

- Miről beszélsz? - vágtam értelmetlen fejet - Milyen bűn ronda, mii? - csipkedtem arcát, mint a nagymamák szokták a rég látott unokájuknak.

- Csak nézz rám.. Elmehetnék egy kínai festőhöz.. Azok festenek mindig sárkányokat, nem? - nevettem kínosan.

- Hazugság - ráztam meg fejem - Nem érdekel, te mit gondolsz magadról. Számomra akkor is te vagy a leghelyesebb és leggyönyörűbb a világon - pusziltam arcára széles mosollyal.

- Dehát.. Nem mindenkinek lehetnek olyan gyönyörű szemei, tökéletesen ívelt szája, makulátlanul görbített orra, meg, meg... Meg nem mindenki lehet olyan tökéletes, mint te, úgyhogy kuss.. - rinyáltam ölébe. Ő tényleg annyira tökéletes és hibátlan hozzám képest. És annyira szeretem, hogy elmondani nem tudom.

- Jajaja. Lehet, hogy nem mindenkinek lehet gyönyörű szeme, tökéletesen ívelt szája, olyan tökéletes orra és arccsontozata, na meg teste, mint neked, és nem mindenki lehet olyan tökéletes, mint TE. úgyhogy csitt! - tettem ujjam szájára.

95. rész

(Sehun, Baekhyun)

- Nem is tudom.. Hmm.. Na, jó, talán - kuncogtam, majd felálltam, és őt is felsegítettem - Te bolond - borzoltam össze frizuráját.

 - Már mondták páran - álltam vissza a zuhany alá, majd nyomta egy kis tusfürdőt kezeimre és mosdatni kezdtem Sehun-t. Imádtam, ahogy kezem bejárta egész testét. És csak az enyém.

- Csak tudnám, hogy hol jársz ilyenkor a fejedben - suttogtam, mikor Baek arcát figyeltem, miközben testem bekente tusfürdővel - Az egész biztos, hogy nem a földön - öleltem magamhoz a fiút, aki szerintem azt sem tudta melyik atmoszférában van épp.

Gondolataim közül kiszakított Sehun ölelése. Ilyenkor valamiért mindig elvarázsolódom. Vállába fúrtam fejem zavaromban.

Kihasználva az alkalmat, mosdatni kezdtem testét egyik kezemmel, míg másikkal derekánál fogva öleltem magamhoz. Elmondhatatlanul boldoggá tesz, most, hogy újra érezhetem meleg ölelését.

Ölelve őt, hagytam, hogy fürdessen, majd mikor arra került a sor, elengedtem és elöl is megmosott. Utána én is folytattam, amit elkezdtem, azaz lemostam testéről a habot, majd kikászálódtunk a kabinból, s becsavartam őt egy törölközőbe, majd magamra is terítettem egyet.

Magamhoz ölelve törölgettem picinyke testét, miközben fejem nyakhajlatába hajtottam - Nem vagy éhes? - kérdeztem lágy hangnemmel, majd megpusziltam arcát.

Olyan jól esett a törődése - Csak egy kicsit - válaszoltam - Csináljak kimchi-t?

- Én nem vagyok éhes - köszörültem meg torkom - Deee csinálhatsz. Segítek, úgysem tudom, hogy azt hogy kell olyan finomra csinálni, ahogy te szoktad..

Fél évvel ezelőtt sem evett semmit.. Csak velem csinálja ezt? Miért? - Megint nem eszel? - néztem rá komoly arckifejezéssel - De miért? - mondtam meg se várva válaszát - Csak kicsit akkor, de egyél.. - könyörögtem.

- Nem megint, hanem még mindig nem eszek egy katonának való adagot - vigyorogtam - Oké, eszek.  De csak ha te is! - mondtam kikötésem.

Nem azt kértem, hogy egyen annyit, mint egy hadsereg, csak egyen valamit, mert különben legyengül a szervezete és hamar megbetegszik - Én is eszem, nyugi.. Szeretem a hasam, szóval a kajáról semmi pénzért nem mondok le - vigyorogtam huncutul. Lassan akkora leszek, mint egy bálna.. Miután átöltöztünk pizsibe-én személy szerint a kezeslábasomba-kimentünk a konyhába és nekiláttunk a finomságnak.

Amint főzni kezdtünk, követtem az utasításait, mint egy jó tanonc, így gyorsabban végeztünk. Mikor már csak kevergetni meg fűszerezni kellett a kaját, Baekhyun betöltötte a posztot és kutyulni kezdett a tűzhely felett. Nyomtam egy kevés ketchupot az ujjamra, és mögé settenkedtem, majd tisztább kezemmel átkaroltam derekát, és nyakába pusziltam, mire összehúzta azt. Ketchupos kezemmel arcához nyúltam, és orrára kentem az ételízesítőt.

- Ya~ - kapálóztam a fakanállal kezemben - Mit merészelsz?! - háborodtam fel, s fenyegetően közeledni kezdtem felé, miután letöröltem orromról a paradicsomos szószt.

- Ehhez jogom van.. Vagy nincs? - hátráltam nevetve, míg a hűtőnek nem ütköztem - Ne bánts! - tettem arcom elé a kezem, összeszorított szemekkel.

Elvettem kezeit arca elől, majd ráugrottam és lábaimat összekulcsoltam derek körül, majd nyakába haraptam.

- Az nem volt benne a mesében, hogy Pikachu ilyen harapós - nyöszörögtem - Cápa fogakat csináltattál, vagy mi?- nyomtam el fejét nyakamtól - Hadd nézzem. Mondd 'Áá'.

-  Ááá - nyitottam nagyra szám, majd közeledve felé, szájára csókoltam - Remélem ilyen közelről jól láttad - kuncogtam ölében.

Elfancsalodtam megjátszottan - Oppa megpuszilt.. - törölgettem számon puszija helyét, de nem bírtam tovább Baekhyun értetlen fejét, így elnevettem magam, és fenekébe csíptem.

- Aha, szóval nem kérsz több puszit Oppa-tól? Jó, akkor nem is kapsz. Soha! - hangsúlyoztam ki az utolsó szót, majd egy láthatatlan mosollyal arcomon, leszálltam róla, és tovább kevergettem specialitásom.

- Miii?! - nyúltam utána - Vond vissza, mert meghalok! - nevettem - Kérleeeeeeeeeeeeeek~  - nyavalyogtam fülébe - Légyszilégyszilééééééééééééégyszii~ - biggyesztettem le alsó ajkam.

- A-aa - ráztam meg fejem egy cserfes mosoly keretében - Így jártál Sehunnie.. - 'sajnálkoztam' - Bár... egy feltétellel talán.. - birizgáltam állam.

- Oké, oké, mondd! - kérleltem - Bálmit megteszek - pöszéztem - De kell az a puszi.. - dörzsöltem össze kezeim mohón.

- Hmm... - gondolkodtam el - Nem is tudom, nem is tudom... - húztam az időt szándékosan - Holnap...

- AAH BAEKHYUN MONDD MÁÁÁR KELL AZ A PUSZI! - mutogattam türelmetlenül az arcomra - Ki vele, mit csináljak holnap? - tettem össze a kezeim. Csak mondja már, mert meghalok.

- A gyogyológus és edzés után, menjünk el szórakozni - jutott eszembe a kolosszális ötlet - Kérleeek~ - néztem nagy szemekkel - Pontosabban.. Ha akarod a puszikat, akkor eljössz velem szórakozni - jelentettem ki határozottabban.

- Ahh - sóhajtottam - Mégis miféle szórakozásra gondol a kedves uram? - kérdeztem tisztelettel hangomban.

- Milyen 18 éves nem tudja, hogy mi az a szórakozás?! Menjünk bulizniiiiiiii~ - nyavalyogtam fülébe.

- Baekhyun biztos hogy ezt akarod? Kifekszel két doboz alkohomentes sörtől - nevettem. Ha bulizni akar, akkor inni is. Ha én is iszok, nem tudok rá vigyázni, szóval nem iszok - Ám legyen, de most követelem a puszimat - mondtam hencegve, majd magamhoz húztam.

- Nem láttál még engem inni... - motyogtam orrom alá, majd lábujjhegyre álltam és megkapta a pusziját - Most boldog vagy? - ereszkedtem vissza talpamra.

- Félek, hogy nem is akarlak - kuncogtam - Kaphatok még úgy ... tízezret? - mutattam a puszi helyére lebiggyesztett ajkakkal.

- Hát.. Na, jó.. - álltam lábujjhegyre ismét és puszilgatni kezdtem arcát, s haladtam szája felé, majd mikor elfáradt a lábam, pólójánál fogva lehúztam magamhoz, egy pillanatra sem hagyva abba kényeztetését. Mikor már úgy éreztem, rég elhagytam a tízezret, elváltam tőle - Így jó?

- Egy ideig kiegyenlítetted a számlánk. A holnapit majd megadod - vigyorogtam, majd elzártam a gázt - Csüccs! - nyomtam le a székbe Baekhyun-t, aki nagyokat nézve figyelte mit csinálok. Megterítettem, majd kimértem egy-egy adagot az isteni ételből - Benne van a kezem, szóval, ha szar az íze, az az én bűnöm! - tettem fel kezem, majd leültem vele szembe.