73. rész

(Sehun, Baekhyun)

- Tudom, tudom - húztam fel a földről csókunk után - Álmos vagyok, kicsim -  nyavalyogtam, majd ágyába döntöttem, ahogy volt, és testét átöleltem, mint egy macit.

- Jó éjt, Sehunnie~ - pusziltam arcára, majd behunytam szemeim és vártam, hogy aludjon.

Addig úgysem alszom, amíg ő. Szemeimmel édes arcát lestem, hogy nyugodtan alszik-e - Olyan gyönyörű vagy.. - suttogtam, miközben a feltehetőleg alvó Baekhyun arcára simítottam.

- Te pedig olyan tökéletes... - gondoltam magamban, mondata hallatán, de direkt nem mondtam ki hangosan, hogy aludjon végre.

Homlokára pusziltam, majd haját simogatva álomba szenderültem. Reggel arra keltem, hogy Baekhyun ismét sehol. Lemondóan sóhajtottam, majd épp telefonom után nyúltam volna, mire csörömpölést hallottam a konyhából - Hát, te? Csak így, itt hagysz? - kérdeztem tettetett szomorúsággal hangomban.

- Ne haragudj, édes - hagytam félbe mondatom, míg lenyaltam egy kis csokit számról - De meg épp lepetést csinálok, szóval feküdj vissza - ráztam a habverőt kezemben.

Felöltöztem, kedvenc sapkámmal társaságban. Titokban kisettenkedtem, majd megcsikiztem, mire összemaszatolta a fejet liszttel es csokival. Hangos nevetésben törtem ki aranyosságán.

- Yaa~ Most még csokisabb lettem. Ráadásul lisztes lett a fekete gatyám - Hhh.. - túrtam hajamba - Gyere csak ide... - húztam magamhoz és csokis ujjammal, csíkot húztam arcára.

- Héééé - nyavalyogtam, majd fenékere csaptam egyik kezemmel, míg másikkal derekát öleltem - Hogy merted?

- Hát ,így - liszteztem be másik kezemmel, arca másik felét.

- Teeee - mondtam tettetett méreggel hangomban, majd hírtelen ajkaira martam.

- Most még csokisabb lettél - nevettem rajta, mikor elváltunk, majd levettem fejéről kedvenc kiegészítőjét és magamra vettem. Kinyújtottam nyelvem és berohantam a szobába.

- A sapkám…. Állj meg, Byun Baekhyun! Ha elkaplak csúf halálod lesz!

- Úgysem kapsz eel~ - nyújtogattam nyelvem az ágyon ugrálva.

- Azt megnézem... - Futottam utána és az ágyon átugorva beszorítottam a fal és testem közé.

Összeszorítottam számat, mikor sarokba szorított. Le guggoltam és kiszöktem lábai és a fal között.

- Nem kergetlek.. - mondtam, aztán mégiscsak utána eredtem - Mikor lettel ilyen gyors? - kérdeztem nevetve.

- Hmm.. Lássuk csak.. - fogdostam állam, miközben megálltam az egyik ágyon, s mikor mellém ugrott, én átpattantam a másikra.

- FELADOOM! - kiáltottam el magam 20 perc kergetés után.

- Akkor, ezt megtartom - vettem le fejemről a sapkát, s hajam megigazítva, visszatettem az fejemre.

- Tartsd - dőltem ki az ágyamra fáradtan - Úgyis az enyém, ami a tiéd is - nevettem ördögien.

- Ch.. Kár, hogy ilyen könnyen feladtad.. - görbítettem le szám szélét - Hiába a B terv..

- B terv? - kérdeztem felpattanva az ágyról.

-Mhmm.. De most már nincs rá szükség.. - vágtam ugyan olyan fejet, miközben lehajtottam fejem.

- Deeee.. Naaa - mentem melle az ágyra és elloptam sapkámat - Naaa?

Visszatettem a sapkát fejemre - Egy feltétellel kaphatod vissza...

- Naaaa.. Mondd, mi az! - legeltettem tekintetem a sapkán, mi fején díszelgett.

- Kérek egy csókot - vigyorogtam - Ja, és délután el kell mennem - biggyesztettem le alsó ajkam.

- Mi? Hova? Akkor nem kell a sapka, de nem mész sehova.. Miután kijelentettem mondandóm, finoman megcsókoltam - Azért ezt kérném, ha nem gond.

Attól félek, ha elmondom, hová megyek, nem engedne el.. - Csak akkor mondom el, ha megígéred, hogy elmehetek - fontam össze karjaimat magam előtt.

- És ha abba megyek bele, hogy hegyet ugrani mész ejtőernyő nélkül? - vontam fel szemöldököm kérdően.

- Nyugi.. Nem csinálok semmi veszélyeset.. -  Na, jó, ez túlzás... - Annyira veszélyeset - pontosítottam.

- Hh.. jó, elmehetsz. Csak.. Mondd, hogy hova.. - morogtam. Ha olyan lesz, amit nagyon nem szeretnek, max elé állok, vagy nem tudom.

- Király! - örültem magamnak - Hapkido-ra - vigyorogtam - Muszáj önvédelmet tanulnom.

Asszem elé kell állnom... - Naaa... Neee.. - fogtam meg homlokom - Baek, ez veszélyes!