102. rész (+18)

(Sehun, Baekhyun)

Rohadtul fájt… Annyira, hogy könnyeztem is, de lehet, azok csak boldogság könnyek voltak.. Mindenesetre IMÁDTAM AZ ÉRZÉST! Dereka köré fontam ismételten lábaim, így rá is tudtam segíteni a mozgására. Nevét sikongattam, miközben szinte haját téptem.

Elváltam finom ajkaitól és letöröltem könnyeit - Ne haragudj.. - suttogtam, majd tovább mozogtam benne, egyre gyorsabban, miközben kezemmel férfiasságát kényeztettem és újra puhaságát ízlelgettem.

Átöleltem hátát, s úgy vetettem hátra fejem. Tán még sosem hallott nyögés-szerű hangok hagyták el Baekhyun párnái által betapasztott ajkaim. Kicsit később, le emeltem kezét férfiasságomról, mert tudtam, hogy a plusz munkája nélkül is el fogok menni.. Hiába, túl jó érzés.

Eszméletlen jó érzés volt benne lenni. Egyre erősebbeket löktem rajta, mikor eltalálhattam prosztatáját, ugyanis egy elég hangos nyögés hagyta el száját, mire még jobban beindultam. Kezemmel megtámaszkodtam feje mellett, s úgy csókoltam tovább, néha megszívva alsó ajkát.

Mikor már a gyönyör kapuja felé tartottam, hajszolni kezdtem vágyaim, így Baek fenekébe markoltam, és gyorsabb tempóra késztettem - Szeretlek - nyüstöltem ki az utolsó szót, mielőtt az élvezet felhői ellepték volna elmém.

Ez a szó visszább rángatott a valóságba, s vele együtt élveztem belé, ajkaitól egy pillanatra sem szakadva el. Egy kicsit még benne voltam, majd lassan kihúzódtam belőle és mellé feküdtem, majd betakartam magunk.

Egyből elaludtam, amint kihúzódott belőlem.. Eléggé üthetett a pia.. Másnap fájó fejjel keltem, de nem emlékeztem semmire. Fájt a seggem, mint az isten baszása, de mivel ruhában voltam, gondoltam semmi nem történt, szóval megnyugodtam. Baek-et kutattam szememmel, aki épp a földön ült, és nézte a… Nem tudom mit... - Jó reggelt - másztam le hozzá mosolyogva.

Miután felébredtem, láttam, hogy Sehun még alszik. Óvatosan felöltöztettem, mivel nem akartam felébreszteni, így lemásztam az ágyról és a tegnap este történteken gondolkodtam. Imádtam a fél órát.. kb. De komolyan.. Életem egyik legjobb fél órája volt. Arra számítottam, hogy nem fogok emlékezni semmire, de így utólag egyáltalán nem bánom, hogy mégis.. - Jó reggelt - mosolyogtam halványan - Hogy aludtál?

- Én sem tudom.. Fáj a seggem - jajjgattam - Mit csináltunk? - kérdeztem full nyugodtan, miközben mellé csapódtam, és kezem átvetettem vállán.

Mikor rákérdezett, hogy mi volt este, valamiért nem akartam elmondani neki. Mi lesz, ha ezek után már máshogy nézne rám, vagy igazából nem is engedte volna, csak az alkohol miatt volt..  Ha megharagudna rám emiatt.. Ha azt hinné, kihasználtam és csak azért itattam, hogy megtehessem.. Ha nem emlékszik rá, biztos nem tulajdonított neki nagyobb jelentőséget. Pedig én többet ittam, mint ő, mégis emlékszem rá.. Nekem sokat jelentett.. Mindegy, feleslegesen agyalok ezen, nem mondom el neki és kész. Senkinek sem esik bántódása - Nem emlékszem - nevettem kínosan.

- Oh.. - gondolkodtam el - Egyáltalán mit keresünk egy szobában? - kérdeztem, miközben felálltam, és körbe néztem a helyiségben.

- Gondolom.. Feljöttünk aludni? - bizonytalankodtam - Menjünk haza.. - tereltem a témát. Hiába tudtam mi történt, nem mondtam el neki. Félek... Nagyon félek, hogy valahogy kiderül..

- Oké, de tényleg iszonyatosan fáj a seggem - nevettem - Még várjunk egy picit, oké? Nem akarok úgy járni, mint akit seggberaktak.. - néztem rá nevetve.

Baszki... Tényleg nem akarta.. Tudhattam volna, hogy nem kéne.. EZ SOHA NEM DERÜLHET KI! Elhagyna.. Már csak a gondolattól is könnyek szöknek a szemembe. Az a fél év, rosszabb volt, bármiféle kínzásnál. Hibáztam, hibáztam, hibáztam.. Hülye vagy Byun Baekhyun! Nem érdemled meg őt, mégis magadévá tetted. Pedig nem is akarta.. RÁERŐLTETTEM MAGAM... Akkora segg vagyok.. - Oké.. - mosolyogtam - Semmire nem emlékszel, ugye? - kérdeztem. Biztosra akartam menni.

- A-aaaa - ráztam meg fejem, majd fájdalmas arckifejezéssel leültem egy székre. Aranyerem van, vagy mi az isten? Márpedig ha Baek-kel voltam, senki nem rakhatott seggbe, és bajom se lehetett.. - Te sem, ugye? - néztem rá reménykedve, hátha tud valami kis esélyt adni, amitől visszakövethetem az esténket.

- M-mmm - ráztam hevesen fejem - Semmire.. - mondtam bűnbánó hangon - De, ha eszedbe jut valami, azonnal szólj! - figyelmeztettem. Ha rájön arról tudnom kell. Mondjuk ha elhagy, már tudom, hogy miért.

- Oké - bólogattam - Asszem mehetünk - nyöszörögtem, majd felálltam a székről, és próbáltam normálisan menni. Annyi idő után már elégge ment.. Asszem. Megfogtam Baek kezét, és hazafelé vettük az irányt. Amint hazaértünk, Bacon letámadott minket - Kis malaac! Hogy nézel ki, mi?! - kérdeztem, miközben szőrét simogattam. Tiszta maszat volt a feje.

Fájdalmat okoztam neki... És még csak bocsánatot sem merek kérni, mert akkor el kéne mondanom, hogy miért, vagy rájönne. Miután kiszálltunk a taxiból, megbeszéltem a sofőrrel-azzal aki mindig visz minket, ide-oda-, hogy majd hova kell vinnie, ha "elmegyünk a kutyás boltba". Miután mindent lefixáltam, utánafutottam - Na mi van tappancsos? - vigyorogtam, miközben simiztem fejét - Jaj de hiányoztááál~ - pusziltam buksijára Sehun ölében ülve.

- Fogd meg egy kicsit.. - nyújtottam át Baek-nek a kutyust, majd leültettem őt a földre. Mögéjük ültem, és átkaroltam Baek-et hátulról - Így, tökéletes! – vigyorogtam elégedetten.

Hátamat mellkasának döntöttem és úgy simogattam tovább a tappancsost - Édes.. Eljössz velem kutyakajáért?

- Aha - bólogattam. Ugyan még fájt alfelem, de alig éreztem.. - Deee.. Nem vagy éhes? - simogattam arcát, s rápusziltam.

- Nem.. - ráztam meg fejem. Haragszom magamra.. És fogok is egy jó ideig.. Még azt sem bocsájtottam meg magamnak, hogy faképnél hagytam és valószínűleg nem is fogom.. Elment saját magamtól az étvágyam.. - De te egyél.. Csináljak neked valamit? - fordultam hátra és ajkaira pusziltam. Csak sajna a hűtő még mindig üres..

- Kivételesen éhes vagyok, de kurvára... Ha eszel velem, akkor eszek - nyújtottam ki a nyelvem - Lemegyek boltba, oké? - simogattam kezeit, majd összekulcsoltam ujjaink mondókám végére.

- Nem engedlek. Csak, ha én is mehetek! - vigyorogtam - És taxival, mert nem akarom, hogy nagyobb bajod legyen ebből.. - húztam fel a földről, még mindig összekulcsolt ujjakkal és továbbra sem engedtem el kezét. "Lemegyünk a boltba..". Szerencsére a kaját is belekalkuláltam a programba. Hogy mikor, és hogyan dobtam össze az titok. Szerencse, hogy Chan segített..

- Mégis miből lenne bajom? - néztem rá értetlenül - Tuti hogy elseggeltem csak valahol, de elég szépen.. - nevettem a végén - Na, gyere - húztam magam után - Nem kell a taxi, itt van két utcára a bolt - zártam be szobánk ajtaját.

- Nem, nem, nem és NEM! - húzattam magam, s sarkammal fékeztem a földön, miközben kezébe kapaszkodtam - Taxit akarok! Taxit akarok! - követeltem az "éhesek vagyunk, ennyi akarunk" ritmusára.

- Baekhyuuuuun.. - sóhajtottam lemondóan - Oké, legyen, menjünk taxival - forgattam meg szemem, majd a mellettem vígan ugrándozó fiúra néztem. Olyan édes, hogy azt emberi elme fel nem foghatja.

- Yuhuu~ - szökdécseltem vidáman - Ta-xi, ta-xi - kántáltam ritmusosan - Ta-xi, ta-xi.. - felpörögtem egy pindurkát, mert belegondoltam, hogy boldoggá tehetem Sehun-t. Vagy nem.. Mi lesz, ha nem tetszik majd neki?!