2016. november 3., csütörtök

75. rész


(Sehun, Baekhyun)
- Az előbb  rohangáltam és semmi bajom nem lett.. a séta nem árthat. És szeretném, hogy azt csináld, amit szeretnél.

- Tudod, hogy szeretek táncolni..

- Igen, de most ezt szeretnéd. Nem foglak beengedni a táncterembe..

- De csak azt akartam, hogy neked jó legyen.. És ha neked így jó, akkor megteszem amit szeretnél, oké?

- Mondom, nem foglak beengedni a terembe - sóhajtottam az ajtófélfának dőlve.

- Aish.. Akkor mit akarsz? - kérdeztem. Most már tényleg nem igazidom ki rajta.

- Menj el hapcizni vagy mit csinálni - nevettem.

- És addig itthon maradsz? - nevettem el magam, mikor felfogtam, hogy mit mondott.
- Aaaha.. asszem. Nem tudom, unatkozni fogok - sóhajtottam.


- Döntsd el gyorsan, hogy mit akarsz.. Ha itthon maradsz, itt lesz neked Bacon, ha meg nem.. akkor meg.. passz.

- Nem tudom - sóhajtottam ismét - Ha elmegyek, viszem magammal, ne aggódj miatta -  öltöttem ki nyelvem.

- Miattad aggódom.. Biztos jól vagy? - simítottam arcára.

- Úgy nézek ki, mint akinek fáj valamije? - néztem végig magamon.

- Nézőpont kérdése - kuncogtam és cuccaimat kezdtem pakolászni - Kérsz muffint?

- Bármennyire isteni finom, tartalékolnom kell a magányos óráimra - biggyesztettem le ajkaim.

- Még van 9 és fél... Az edzés meg másfél óra, szóval ha megeszel negyed óránként egyet, akkor is marad 3 és fél, de abból vonj le egyet, mert nekem jár, amiért visszakaptad a sapid - nevettem ördögien.

- Jajj, hagyj a matekkal - hessegettem - Megkapod azt a három és felet, mind - nevettem - De addig hatszor meghalok míg elvagy.
- Akkor? Itthon maradsz? Eljössz?


- Elkísérlek, de nem nézem végig ahogy szétvereted magad.

- Rendben - mosolyogtam és puszit nyomtam homlokára, majd kimentem a konyhába, ezúttal ebédet csinálni. Nem vertem nagy dobra. Fogtam két zacskó kínai tésztát meg a hozzá való ízesítőt és összedobtam egy 'Kínai, fűszeres, pirított tészta' nevezetű katyvaszt - Van ebéd, ha kérsz - kiabáltam ki és kimertem két-két tányérra a menüt. Mivel későn kelt fel, nem is reggelizett, csak egy negyed muffint. Biztos éhes..

- Felcsaptál szakácsnak? - kérdeztem miközben oda battyogtam - Legközelebb szólj, mielőtt főzöl, mert nem mindig van étvágyam es nem akarok pazarolni.. Most mondjuk pont szerencséd van - vágódtam az asztalhoz.

- Oké, bocsi... Tényleg megkérdezhettelek volna, sajnálom - mondtam miközben én is leültem enni.

- Jaj, de ezt nem lebaszásnak szántam - húztam be a nyakam - Csak gondolom nem szeretnél pazarolni az én rendkívüli étvágyam miatt..

- Hidd el... Elfogy.. - kuncogtam - Viszont.. lehet el kéne indulnunk, ha megettük..

- Már is - bólogattam, majd pár falatban betömtem az adagot. Utálok enni... - Kéf vavog - motyogtam teli szájjal.

Megforgattam szemeim - Rosszabb vagy, mint egy malac - tömtem számba én is egy adagot, s mikor lenyeltem újra megszólaltam - Meg fog fájdulni a hasad, ha meg se rágod a kaját - ráztam meg mutatóujjam - Na menjünk - mondtam, miután én is elpusztítottam az ebédet és beraktam a tányérokat a mosogatógépbe - Szomjas nem vagy?

Megráztam fejem, majd mikor nagy nehezen lenyeltem a kaját, megszólaltam - A gyűrűt vedd le, mert rászorul az ujjadra - adtam a tanácsot, miközben cipőm húztam.

- Igaz is.. Megvan még a doboza?

- Persze... - mentem vissza a konyhába, majd a pultról lekaptam a vörös, vászonnal fedett dobozkát - Tessék - dobtam oda Baek-nek.

Belehelyeztem a gyűrűt és éjjeliszekrényemre tettem a dobozt - Menjünk - fogtam meg Bacon-t és egy zacskó muffint, amiket Sehun kezébe nyomtam, majd vállamra tettem táskám és megfogtam szerelmem kezét, úgy indultunk az edzőterem felé.

- Az egész szobát visszük? - kérdeztem nevetve - minek a muffin és Bacon erre a 10 percre? - kérdeztem út közben.

- Vissza is kell sétálnod...

- De most ettem... - motyogtam Baek-nek. Édes, hogy így gondoskodik rólam, de szerintem elsősorban magáról kéne..

- Akkor visszaviszem, megvársz itt? - kérdeztem tőle a kolesz előtt.
- Ne, nem kell. Elbírom - nevettem - Na, gyere - húztam magam után - Elkésel, te bolond.

- Érted bármit - pusziltam arcon, s mikor odaértünk már rohantam is az öltözőbe, majd adtam egy búcsúcsókot szerelmeimnek.

- Nekem dupla puszi jár - karoltam át derekát.

Közelebb hajoltam hozzá és röviden szájára pusziltam - Most jó?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése