87. rész

(Sehun, Baekhyun)

Sehun szobája olyan... Nem is tudom.. Sehun-os. Egy franciaágy, egy íróasztal, egy ruhásszekrény, éjjeliszekrény, szőnyeg + ablakok és sötétítőfüggönyök alkotják. Annyira illik hozzá. Bacon olyan aranyos volt, ahogy szedte a kis tappancsait. Egy millit sem akart lemaradni, de azokkal a kis, pici lábakkal.. Megeszem, olyan édes. Felvettem az említettet ölembe, hogy ne kelljen szaladnia, majd arcába fújtam, mire nyaldosni kezdte a levegőt - Te szaros - kuncogtam a pamacson.

- Össze vizezed csóri kutyát, te Maki.. - kuncogtam, majd gyorsan csináltam róluk egy képet. Velük lesz tele a galériám.

Leraktam Bacon-t nehogy megfázzon, mire körbe rohangálta Sehun szobáját - Hé!  Bacon! - futottam volna utána, de nem akartam mindent összevizezni - Rossz vagy! - hajoltam fölé, mutatóujjamat rázva, mire leült velem szemben - Beszartál, mi? - nevettem.

- Te aztán félelmetes vagy.. - ültem Bacon mellé, szerelmem ujját szuggerálva, majd ráharaptam finoman - Mohtam hof mehefleh - mondtam, miközben finoman rágcsáltam ujját.

- Aucs, hé! - húztam ki ujjam szájából, majd ölébe ültem és szorosan megöleltem. Nem tudom, miért.. Csak hiányzott.

Fenekébe csíptem - Nem menekülsz.. - kuncogtam - Öltözzünk át, és nézzünk filmet - ajánlottam fel.

- Oké - bólogattam, s miután mindketten felöltöztünk és megvolt a film, egy adag popcorn kíséretében, lefeküdtünk az ágyra.

Valami vígjáték féle bigyót indított el Baek, és amint mellém feküdt hozzá bújtam - Ha bealszok, kelts fel.. - figyelmeztettem - Ohohooo, tudod, mim van? - kérdeztem csillogó szemekkel, majd az előbb felfedezett pocky felé nyúltam, és lobáltam azt szeme előtt, még a film előtti reklámban.

- Csak nem…? Tudtam! - nevettem, majd kibontottam az édességet, míg kezében tartotta és kivettem belőle egyet, majd szájába dugtam, s másik felét lassan rágcsálni kezdtem.

- Hassu fah - Nah, igen, ez eredetileg egy 'Lassú vagy' akart lenni... Én is rágcsálni kezdtem az édességet, de gyorsabban. Mikor pont összeért volna a szánk, Yoora kopogás nélkül berontott. Jobbkor nem is lehetett volna, komolyan!

- Jöttem filmezni! - jelentette ki nemes természetességgel, majd bevágódott mellém, és fejét vállamra döntve markolt a popcorn-ból. Ne haragudj, Baekhyun.. Bár tudom, hogy ezt nem hallotta, hisz nem hallja a gondolataim.. De nagyon sajnáltam.

Félbe hagytam a pocky rágcsálását, mikor Yoora benyitott. Kibaszott ideges lettem, de nem mutattam ki, csak érzelemmentes arccal bámultam tovább a TV-t. Lőttek a romantikának és a nyugodt együttlétnek. De, mégis meddig lesz itt ez a... Ffuuu... Nyugi Baek.. Kibírod valahogy.. Ki KELL bírnod! Csak egy kicsit akartam kettesben lenni vele.. Olyan nagy kérés ez?!

Legszívesebben lerúgtam volna mellőlem Yoora-t, ahogy hallottam Baek hangos sóhajtását, mikor mellém ült a lány. Annyira idegel, hogy a végén nem fog érdekelni, de megütöm. Ahogy kúsztam Baek felé, egyre jobban mászott rám a csaj. A végén, már úgy voltunk, hogy Baek az ágy távolabbi sarkában gubbasztott, én meg az ágy elején próbáltam szabadulni az ölemben fetrengő lánytól.

Ennyire erővel már le is rugdoshatna az ágyról.. De nem fogom megadni neki azt az örömet, így kimentem a nappaliba, "iszok" címszó alatt, majd elterültem a kanapén. Pár perc után úgy döntöttem vissza megyek.. Hátha lemászott már róla és csak engem akart basztatni ezzel.. De nem volt túl jó ötlet.. KURVÁRA NEM VOLT AZ..

Mihelyst kiment Baek, indultam volna utána, de Yoora elkapta vállam, és visszarántott az ágyra. Egy másodperc töredéke alatt elfektetett az ágyon, és eléggé intim helyre ülve ficánkolni kezdett. Mikor felészleltem, hogy mi a jó szart csinál, próbáltam ellökni, de kezeim vállairól melleire fektette, majd egy olyat nyögött, hogy szerintem a szülés közben nem adnak ki ilyen hangot.. Egyre erősebben próbáltam eltolni magamtól, mire hírtelen elengedte magát, így a nagy lendület miatt, majdnem ráestem. feje mellett támaszkodtam kezeimmel, mikor épp indulni akartam, és soha többé nem látni őt, mire kezeivel erőszakosan arcomat megfoga, és csókolni kezdett. Nem csókoltam vissza, sőt, a szám is összeszorítottam, ahogy csak tudtam, mire nemességemhez rúgott, így kénytelen voltam kinyitni szám, ugyanis annyira fájt, hogy OTT rúgott meg, nem kis erővel, hogy hangot kellett adnom, fájdalmam levezetéséül. Persze, hogy Baekhyun épp akkor nyit be, mikor nyögök egy hatalmasat, ezzel beengedve a lányt a számba. Tényleg. Az említett fejét arrébb nyomtam, mert már nem akartam töketlenkedni és finomkodni vele. AZ EXEM. És Baekhyun-t mindennél jobban szeretem. Nem, mintha Yoora-t bármennyire szeretném, vagy kedvelném. Pusztán a szüleim miatt voltam ilyen vele. Voltam..  - Ribanc - vágtam oda neki, mikor Baekhyun kirohant a szobából, majd cipőm felvéve rohantam szerelmem után, meghallgatásért és bocsánatért könyörögve.

Úgy rohantam, ahogy csak tudtam. Nem érdekelt, hogy ordibál utánam.. Csak futottam, amerre vittek a lábaim. Csak arra tudok gondolni, amit láttam. Rámászott és nyögdécselt, miközben csókolta.. Annyira fáj... Fáj, hogy ezt tette, miután eljegyzett. Előre tudtam, hogy lesz valami.. És tessék, igazam lett. De bár ne lett volna.. Mikor a kerítéshez értem, kezeimmel megkapaszkodtam benne és átugrottam. Tényleg hasznos a küzdősport.. Tovább rohantam, s mikor megláttam néhány bokor között egy ideálisnak mutatkozó búvóhelyet, befutottam és fejem térdeimre hajtva zokogtam tovább. Csak tudnám, miért mondta, hogy szeret.. A hosszú együtt töltött idő, a sok emlék, Bacon.. Most mind elveszett.. Emlékszem minden egyes pillanatra, mikor azt mondta szeret, mikor csókokkal halmozott el, mikor láttam a boldogságot szemeiben, mikor mosolygott.. Amikor először látta Bacon-t, amikor arra jöttem haza edzés után, hogy játszanak, amikor még szeretett.. De többet ez nem történhet majd meg.. Meg kell válnom minden jótól az életemben..

Csak úgy eltűnt.. Hívogattam, mire kicsengett egy ideig, majd csak annyit hallottam, hogy 'A szám pillanatnyilag nem kapcsolható'..  Apáék azt mondták, majd lenyugszik és visszajön. Mulya módon, vártam. Egy óra múlva nem jött. Két óra múlva is csak hívogattam, és lestem ki az ablakon.  Ezt csináltam, egészen addig, míg álomba nem sírtam magam, pirkadatkor. Úgy éreztem, utál. Jogosan tette volna, ha tényleg az történt volna ami.. De én.. Nem akartam bántani. Nem akartam elveszíteni. Annyira tehetetlennek éreztem magam. Amint felkeltem, vörös szemekkel, szédülve, elindultam keresni. Nem bírtam tovább nélküle. Imádtam, imádom. A múltban, a jelenben, a jövőben. Nem lennék képes nélküle élni..  Egy senki lennék.

Órák óta kuksolok a bokrok között.. Eddig is biztos voltam benne, hogy már nem szeret, de most még jobban állíthatom. Ha csak kicsit is érdekelném, utánam jött volna. Nem csak a kapuig.. De ő is csak valaki volt, akit szerettem és szeretek és szeretni fogok. Örökké.. Még ha nem is lehetek vele. Ha körül nézek.. Senkit nem látok magam mellett.. Csak a hozzám tapadt sötétség az, ami ilyenkor is velem van. Reggel feljön a nap, este felváltják fényét a csillagok és a hold.. Minden nap.. Minden este.. Ugyanúgy.. Ő miért nem lehet velem ugyanígy? Vele akartam lenni, míg az utolsó holnap is tegnappá válik.. Míg az utolsó csillag fénye, ki nem alszik..

Ahogy kerestem Baek-et, nevén szólongattam. Mikor már fél napja csoszogtam a környéken, megpillantottam egy furcsán ismerős alakot..  Csak már eléggé erőm fogytán voltam. Erre az is rá segített, hogy nem ettem. Aludni se rendesen aludtam.. És a hiánya elviselhetetlen volt.. - Baekhyun? - kérdeztem halkan a bokorban kuporodó személytől.