2016. november 9., szerda

81. rész (+18)


(Sehun, Baekhyun)
Hátra dőltem, s fejem vállának döntöttem - Édes... Mi a baj? - kérdeztem aggódó hangon. Most olyan más egy kicsit.. Mi lelhette? Talán... boldogtalan mellettem? Tudom, hogy nem csináljuk napi rendszerességgel.. Csak.. Nem tudom. Ez lenne a baja? Többet kéne?..

- Semmi - simítottam fejére. Ennyire azért nem akartam feltűnő lenni. Elvagyok magamnak. Ha kérné sem vezetném be, hogy naponta hatszor szét kúrjuk az ágyat.

Megfordultam, szemeibe néztem, így elvonva figyelmét arról, amit csinálni fogok, közben közelebb húzódtam hozzá és ráültem nemességére, így teljesen bennem volt. Fájt ugyan, de megszokom. Az érzéstől egy kicsit bekönnyeztem, eközben végig arcát figyelve.

Szemem összeszorítottam az érzéstől. Miért csinálja ezt? Fel sem volt készítve! Annyira felelőtlen, hogy az már fáj.. De.. Nincs szívem leszállítani. Nem akarom ezzel is megbántani.. Na, meg ahogy rám ült, azt hittem eldurranok.. - Miért okozol magadnak fájdalmat? - kérdeztem erőtlenül, szinte nyögve.

- Nem fáj... - mindent amit teszek, érte teszem. Mert szeretem - Csak azt akarom, hogy boldog légy - mosolyogtam rá, s arcára simítottam.

- Ennyire azért nem vagyok boldogtalan.. Sőt. Kibaszott boldog vagyok veled.. De ehhez nem kell ezt tenned - suttogtam. Nem akartam, hogy véget vessen ennek.. Mármint, hogy ott ült... De az istenért! Tényleg olyannak látszott, mintha kihasználnám..

- De akarom - súgtam fülébe. Örülök, ha boldog velem, de tudom, hogy többször kéne nos.. Khm. Úgy helyezkedtem, hogy tudjak rajta mozogni, majd felnyomtam magam, ezzel leszállva tagjáról, és vissza ereszkedtem, miben lágyan megcsókoltam.

- Deh.. - sóhajtottam, csak a mondat végét nem tudtam befejezni. Fenekére fogtam, és kulcscsontját kezdtem szívogatni, finoman.

Lassan mozogni kezdtem rajta, miközben átkaroltam nyakát és fülét harapdáltam.

Egy kádban.. Hát, nem a legromantikusabb. Mondjuk vele mindenhol és mindenhogy jó.. Minden. Ahogy mozogni kezdett, egyre hangosabban nyöszörögtem alatta. Olyan szűk, hogy mindjárt.. Mindjárt elmegyek.

Nem érdekel, ha fáj. Ha ő boldog, akkor én is az vagyok. És csak ez számít. Egyre gyorsabban mozogtam rajta, miközben füle tövét és nyakát puszilgattam, majd kulcscsontját, s egyik kezemmel haját birizgáltam, másikkal oldalát simogattam.

Nem tudom elhinni, hogy ez neki nem fáj.. Nem most, de majd komolyan el fogok beszélgetni a fejével. Az úgy nem megy, hogy csak én vagyok a fontos. Nekem ő legalább olyan fontos, mint én neki. Ajkaira marva tagjára fogtam, és lassacskán masszírozni kezdtem azt.

Felnyögtem egy kisebbet, mikor használni kezdte kezét. Ajkaira hajolta hajoltam, s nyelvem átdugtam szájába.

Hátára rajzolgattam ujjammal, miközben szájában matattam nyelvemmel. Csípőm mozgatni kezdtem, vágyva a gyorsabb tempóra.

Vettem az adást. A tőlem telhető, lehető leggyorsabban kezdtem mozogni, egy pillanatra sem válva el ajkaitól.

Miután muszáj volt elengednem ajkait, nevét sóhajtgattam jólesően, miközben kezemmel egyhuzamban mozgott rajtam.. Kikészít.. - Baekhyunh.. Szeretlek - fogtam rövidre mondandóm, majd hátán lévő kezemmel nyakára fogtam és folytattam csókunkat.

Belenyögtem a csókba egy 'Én is téged' válasz jeléül, de nem volt szívem elválni tőle. Néha megharaptam alsó ajkát, s próbáltam nyelvemmel a lehető legmélyebben kényeztetni, miközben mozogtam rajta. Imádom.

Egy pillanatra csípőjére fogtam, így teljesen belé mélyülve. Mindkettőnk szájából egy ki-ba-szott kéjes sóhaj csúszott ki, mire ismét mozgásra bírtam szerelmem. Pár lökés után megismételtem cselekedetem, és egyre hosszabbakra sikeredtek a sóhajok. Mint valami szirén éneke..

Már jó ideje kényeztettem, mikor azzal a bizonyos mozdulattam, teljesen belém nyomult. Remélem hangszigeteltek a nyílászárók és a falak, mert ezt 100%, hogy ellenkező esetben, mindenki hallotta - Sehunhh.. - ziháltam nevét - Én mindjárthh.. - sóhajtoztam.

Legalább élvezi.. Vészesen közeledett a kielégülés, ezért tempóm még lassabbra vettem, de ezzel sem tudtam megmenteni magunk.

Felnyomtam magam, ezzel elérve, hogy teljesen kihúzódjon belőlem, majd hirtelen visszaültem rá, így tövig bennem volt. Ettől a mozdulatomtól, nem bírtam tovább, hasfalamra élveztem.

Szerelmemmel egyszerre élveztem el, majd lihegve hátra döntöttem fejem - Beszélni fogunk.. Komolyan - vigyorogtam perverzen.

Úgy vigyorgott, hogy el nem tudtam képzelni, mit akar - Hát jó - lihegtem és szájára adtam egy rövid csókot, majd átöleltem, még mindig nem szállva le róla.

Kis idő múlva át másztunk a zuhanyba, és letusoltunk. Nagy boldogan töröltem Baek testét, miután enyém szárazra töröltem - Nem vagy éhes, picúr? - kérdeztem szerelmem miközben arcát kezeimmel közrefogtam.

Annyira aranyos, ahogy vigyorogva törölget. Boldog. És végre látom is rajta. Ettől én is jól érzem magam - De.. - simítottam hasamra.

- Te vacsizol, én meg téged eszlek meg. Rendben? - haraptam be alsó ajkam.

Olyan jó látni, hogy most jó kedve van. Ez mindennél többet jelent számomra - Legalább jó helyen leszek - vigyorogtam.

- De ne visíts, tudom, hogy rágós leszel - biggyesztettem le alsó ajkam, majd füle tövébe puszilva húztam ki magam után a szobába, hogy kezdjünk öltözni.

- Egyáltalán, mikor van itt vacsora? - kérdeztem, hátha ő tudja - Én foglak téged megenni, ha lemaradtunk! - kuncogtam.

- Honnan tudjam? - nevettem - Állok elébe!

- De előtte lecsap rád a Byun halál! -mondtam, miután magamra vettem pár holmit és ráugrottam hátulról - Megvagy.

-  Bacon, harapd meg! Segíts pajti, ne hagyj magamraaa! - kiáltottam segítségért - Aljas maki vagy te, Baekhyun.

- Itt mindenki áruló - utánoztam, és fenekébe csíptem egyik kezemmel.

- Meg lopós - nyújtottam ki nyelvem - Le fogom védetni a beszólásaim előled - kuncogtam, majd az ágyra dobtam, finoman - Te áruló -  nevetve másztam felé, majd milliméternyire megálltam ajkai előtt, és leszálltam róla, mintha mi sem történt volna. Asszem ezt kezdetben visszakapta... Kezdetben.

- Nemáár~.. - mondtam, mikor eltávolodott tőlem. Tudom, hogy a büntetése miatt csinálta - Jó, oké visszakaptam... - ültem fel. Mázli, hogy csak ennyivel megúsztam... Remélem.. - Tőled valahogy rosszabbra számítottam - kuncogtam - De tévedni emberi dolog.. - húztam agyát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése