133. rész

(Sehun, Baekhyun)

Jólesően felsóhajtottam, de még mielőtt bármit is csinálhattam volna, bejött a tegnapi gyerek.. Ha a  látványra, hogy Sehun a felsőm alatt matat és a nyakamat szivogatja, beindul, akkor megint arra fog kényszeríteni?

Nagy sóhajtva váltam el szerelmemtől, mikor megláttam a betolakodót - Kell még pofon, geci? - húztam fel magam - Mi a faszt követed?!

Nem tudtam, hogy nyugtassam le és csak egy módszer jött be ami többnyire be szokott jönni.. Elé álltam és lehúztam magamhoz, majd lassan és óvatosan megcsókoltam. Mindeközben szurkoltam, hogy jól süljön el.

Te jó isten, mennyire imádom...  Ahogy hajolt hátra testével, mentem utána, míg dereka köré fontam karjaim, hogy nehogy hátra essen. Ha lemegy hídba sem engedem el az ajkait..

Egyik kezem mellkasán pihentettem, míg másikat lassan hajába vezettem. Köszönöm istenem.. Hallottam egy ajtócsapódást, mire belemosolyogtam a csókba.

- Szeretlek - suttogtam ajkaira, majd egy gyors puszi után elváltam teljesen tőlük - Hh.. - fújtam ki a levegőm gondterhelten - Menjünk - nyújtottam kezem szerelmem felé, s fejemmel biccentettem a bejárathoz.

Összekulcsoltam ujjaink és elindultunk, de a bejáratnál el kellett engednem. Kemény gyakorlás vette kezdetét.. Főleg, hogy nem is tudom, mikor láttam utoljára ezt a termet...  Teljes erőbedobással dolgozott mindenki és a végére jól ki is fáradtam..

Az utolsó lepés után, úgy dőltem el a mögöttünk lévő matracra, hogy szerintem még az ajtó is kapott hátszelet.. Ott, helyben aludtam volna..

Ráfeküdtem szerelmemre és halottat játszottam. Mozdulatlanul, kinyújtott nyelvvel színleltem halálom.

Hosszas percek után arra észleltem, hogy valaki löködi az oldalam.. De nem Baek, mert ő még rajtam feküdt, és az istenért nem kelt volna fel.. Kinyitottam szemeim jó lassan, hogy bemohásodjon addigra a zaklatóm zavaró testrésze, mikor megpillantottam Tao-t.
- Hallod.. Köszi a tegnapi bevédést.. Nem akartam nagyon vetkőzni, főleg Kris..miatt.. - hajtotta le fejét szégyellősen, majd mikor visszanézett rám, paradicsom piros arca volt már.. Ejj, szerelem.. Vagy mi?..

Idő közben bealudtam Sehun-on és Tao hangjára keltem fel. Mikor közösen mégegyszer összehozták, hogy Tao mit akart kinyögni, komás fejjel bólintottam - Ja, ugyan... Csak hisztiznem kellett.. – motyogtam valamit, majd mikor lelepett szerelmemhez fordultam - Miről is volt szó?

- Semmi.. Aludj csak - nevettem szerelmemen, majd erőt véve magamon, karjaim közé vettem testét, és megindultam vele a szobánkba.

Azonnal visszaaludtam, majd isten tudja mikor és hol ébredtem arra, hogy valaki a képembe liheg. Ez nem Bacon volt... Az a csávó akit le kellett hogy... Ja. Mi a faszt keres ez itt?! De várjunk.. Hol is? Időm sem volt megszólalni, hajamba markolt és kezembe nyomott egy pisztolyt, s úgy húzott fel a földről. Fejemhez fogott egy másik fegyvert ezzel megakadályozva, hogy ellene forduljak. MI A KURVA ISTEN?! - Lődd le! - suttogott fülembe, de el sem tudtam hinni, mi történik.. Hogy kerültünk mi ide? Ez a gyerek megkattant? - AZT MONDTAM VÉGEZZ VELE! - ordított fülembe - Húzd meg a ravaszt, Baekie.. - beszélt hozzám nyájasan, miközben halliszervemhez hajolt. Ez most... Ez most komoly? Könnyeim előtörtek és úgy folytak, mint a rohadás. Csak most esett le.. Csak most fogtam fel hogy ez véresen komoly.. Szó szerint. Hitetlenül ráztam meg fejem, miközben szerelmemre kellett fognom a fegyvert. Soha nem tudnám megtenni.. Inkább meghalok én, de őt nem fogom megölni. Miért csinálja ezt?.. Zokogásba kezdtem. A fegyver remegett kezemben.. Szinte kiesett – Gyerünk, Baek.. Meg tudod csinálni, képes vagy rá.. - suttogott.
- Nem... - remegett meg hangom - Soha.. - suttogtam.

Miután bevittem Baek-et a szobánkba, valaki az arcomhoz fogott egy altatóval tele spray-zett kendőt, és agyő. Arra keltem, hogy belém nyilal a fájdalom, testem egyes részein, és a székemhez vannak kötve végtagjaim.. Harsány ordibálás csapta meg fájó füleim, majd mikor felfelé néztem, szembe találkoztam egy hangtompítós fegyverrel. Ez most komoly?! Először nem is foglalkoztam azzal, hogy ki fogja azt a szart.. Míg nem megláttam, hogy Baekhyun tolja egyre közelebb a koponyámhoz a fém gyilkolóeszközt.. Kétségbeesetten meredtem rá. Miért akar lelőni? Háta mögül hallottam egy utasító hangot, melyhez később egy fej csatlakozott, és egy fegyver, Baekhyun fejénél.. Hogy.. Azt a kurva... Nem gondoltam, hogy ennyire beteg a gyerek.. Egyre csak azt hajszolta, hogy húzza meg a ravaszt szerelmem, ezzel elvéve az életem, s akkor ő biztonságban lesz.. Baekhyun, persze, engem próbált védeni.. De ha ez az elmebeteg nem kapja meg, amit akar, akkor őt is kinyírja, velem együtt.. - Húzd meg.. - szorítottam össze szemeim, várva a pillanatnyi fájdalmat okozó golyót, halántékomnál.

Az a két szó... Egy világ dőlt bennem össze... Valami.. Akkor.. Elszakadt.. Hogy kérhet ilyet tőlem? Hogy gondolja, hogy élni tudnék nélküle? Azt hittem annál mélyebbre, mint mikor elvesztettük a babát, nem süllyedhetek.. De úgy tűnik van még lefelé.. Már az sem érdekelt, ha meghalok.. Emiatt a geciláda miatt van minden.. Egy hirtelen mozdulattal felé irányítottam a fegyvert, s meghúztam a ravaszt, közben egyik kezemmel övét toltam lefele, de gyorsan reagált és követte cselekedetem. A következő pillanatban, már nem volt semmi.. Semmi amit felfoghattam volna a világból.. Csak a hideg ólom golyó testemben, ami bordáim alatt vájta ki járatát. Az utolsó, amit láttam, az szerelmem arca volt. Az ő emlékével búcsúzom ettől a világtól, és nyílik előttem egy másik otthon kapuja. Szeretlek Oh Sehun. Örökké szeretni foglak, és emlékezni rád a mennyei pokolban.

Kitágult szemekkel néztem, ahogy az egyetlenem élettelen teste a földre hullik. Nem akartam felfogni, hogy mi is történik. Minden lelassult, és a világom központja hírtelen Baekhyun fehéredő teste lett, melyből tengerként tajtékzott a vér. Mondd, hogy csak álmodom.. Baekhyun békésen fekszik az ágyában, és az igazak álmát alussza. Ő nem az, aki a lábaim előtt fekszik.. Mégis.. Olyan valóságosnak tűnik.. - Baekhyun?.. - szólítottam meg a földön haldoklót, bizonytalan hangnemben. Ha álmodok is.. Ez tényleg ő.. És meg fog halni.. - Ba-Baekhyun? - estem még jobban kétségbe - Baekhyun! Kicsim! - Ettől a ponttól realizáltam: Ez a kibaszott valóság. Próbáltam minden kézre eső tárgynak nekiverni a széket, szabadulásért küzdve.. ’Ha meghal.. Az én hibám lesz..’ Csak ez járt a fejemben. Hosszas percek után, sikerült szabadulnom a szék, és a kötelek rabságából, s egyből szerelmem testéhez rohantam. Kiabáltam a nevét, de semmi.. Semmi életjel. Már amúgy is bőgtem, mint akit ölnek.. Erre még rá segített 60 lapáttal. Hisztérikus ordításba kezdtem, miközben telefonomért nyúltam, hogy hívjam a mentőket. Nem tudtam egy rendes, értelmes mondatot kinyögni.. Sokkot kaptam.

Minden pillanatunk.. Az összes csókunk.. Az összes szeretkezésünk... Az emlékeink.. Elvesztek.. A hangja.. Soha nem hallhatom többet.. A gyönyörű szemei, amiket nem csodálhatok többet.. Az édes ajkai, melyeket nem ízlelhetek többé.. Nem láthatom mosolyogni, és ami a legrosszabb.. Nem láthatom boldognak.. Soha többé nem láthatom.. Nem érhetek hozzá.. De mindig ott leszek neki.. Ott fogok vigyázni rá, a szíve mélyén.. És soha de soha nem tágítok onnan. Vigyázni fogok rá és nem hagyom hogy szomorú legyen.. Se miattam, se senki és semmi miatt. De.. Nem mondhatom neki többé, hogy szeretem.. Nem ölelhetem át.. Nem nyugtathatom meg, hogy jó helyen leszek.. Nem köszönhetem meg, hogy mindig mellettem volt és vigyázott rám. Az életem is odaadnám érte.. Mondjuk.. Ez történt.. Soha nem lettem volna képes megölni őt.. Így inkább az életem adtam, hogy ne essen bántódása. Azt nem bocsájtottam volna meg magamnak.. Főleg, ha saját kezűleg végeztem volna vele.. Az én életem nem olyan értékes, mint az övé.. Bár nem úgy terveztem, hogy én is feldobom a talpam.. Csak azt a faszfejt akartam megölni.. És sikerült is.. Sehun biztonságban van.. Nélkülem.. DE ÉN AKAROM HOGY VELE LEHESSEK! ÁT AKAROM ÖLELNI, MEG AKAROM CSÓKOLNI ÉS KÖÖLNI VELE, HOGY MINDENNÉL JOBBAN SZERETEM! Minden erőm és akaratom összeszedve nyitottam ki szemeim és pislogtam párat. Én most... Visszajöttem a halálból??? Élek. ÉLEK! Visszajöttem. Miatta. Nem tudtam elengedni. Képtelen vagyok rá.. Realizáltam, hogy kórházban vagyok, de... Ha halott voltam.. Miért vagyok még itt?! Komába estem? És most ébredtem fel? Mennyi ideig aludhattam? És hol van Sehun?! Amikor megláttam egy nővért, magamhoz hívtam, de mielőtt meg kérdezhettem volna, hogy milyen évet írunk, rohant a telefonhoz s felhívott valakit. Csak azután hívta a főorvost. De.. Kit hívott? Talán Sehun-t? Annyira zavar, hogy kurvára nem tudom, hogy mi van. Fel akartam ülni, vissza akartam menni a koleszbe szerelmemhez -ha ott van- de abban a pillanatban hasamba nyilalt a fájdalom. Vagyis annak a környékébe.. Valahol a bordám alatt és egyik vesém között fájt. Tapogatni kezdtem, de körbe volt kötve a felsőtestem azon része. És miért van rajtam lélegeztető maszk?! Hát én majdnem rosszul lettem, amikor megláttam az infúziós tűt a kezemben. Nem bírom az ilyet. Felsőtestem maradék része tele volt tappancsokkal, amik a légzésem és egyéb dolgaim figyeltek. A nővér később visszajött és próbáltam neki megmagyarázni, hogy föltétlenül el kell engednie mert Sehun mellett a helyem és aggódom érte. Hol lehet? Semmivel sem vagyok tisztában.

Nem mehettem be Baek-el a kórházba, a sokkos állapotom miatt. Nővért hívtak hozzám, aki tele nyomott nyugtatóval, majd hazavittek. A rendőrség próbált kihallgatni, de nem mondtam semmit.. Nem tudtam semmit sem mondani, csak, hogy „Meghalt.. Miattam.” Egész nap sírtam, s ez így ment két teljes napig. Enni nem ettem -nem, mintha annyit ettem volna eddig is..- gyakorlatilag annyiból állt egy napom, hogy fürödtem, sírtam, Bacon-t etettem, sírtam, sírtam, beszéltem a srácokkal 2-3 értelmes szót, és aludtam.. Az is csak pár órát, mert felriadtam, és ismét sírni kezdtem. Amint kinyitottam szemeim, akárhol. Mindegy, hol.. Ő ott volt velem. A szobánk minden egyes négyzetmilliméterén. Az iskolában. A folyosón. A boltban, az autóban, a parkban, a sétányon, a hotelben, a dugi helyemen.. Sehová nem tudtam előle menekülni.. Könnyeim sosem akartak apadni.. Hisz.. Ő volt az életem. Egy tökéletesség. Túl szép volt, hogy igaz legyen?.. Igen. Nagyra tartottam őt.. Okos volt, vicces volt, aranyos volt, szép volt, megértő, humoros, kedves, de egyben komoly is.. Egyszerűen.. Az álmom. Ami csak úgy szertefoszlott.. Nekem csak ő kell a túléléshez.. Az életem.. adtam volna.. Az övéért.. De ő ezt tette.. De hogy merte?! Hisz én szerettem! Nem tudtam volna nélküle élni… TA-DA! NEM TUDOK ÉLNI.. Miért csinálja velem ezt a sors véres keze?! Miért kellett ezt kapnia neki, akinek az egész élete egy szenvedés volt? Miattam kellett kimúlnia az életének? Miattam? Egy ilyen utolsó szemétláda rohadék miatt?! Egy töketlen, baromarcú faszomláda miatt, mint én? Miért nem egyből engem lőtt le a gyerek? Megölném őt, ha Baek nem lőtte volna le.. - Baekhyun.. Hiányzol, szerelmem. Mikor jössz vissza hozzám? Ugye vársz rám odafenn? - kérdeztem, ahogy az erkélyről bámultam az esti csillagokat. Úgy érzem, nem fogok felkelni többé, ha elalszom most.. Túlságosan fáj. Fejem a korlátnak döntve kezdtem erőteljesebben sírni, ahogy megcsillant gyűrűm, egy hullócsillag fényénél.. Ilyenkor hullócsillag?.. - Kívánj, kívánj, kívá.. - szakadt félbe szavam, mikor hisztérikusan kezdtem már sírni - Hiába kívánom azt, hogy vissza gyere hozzám, igaz? - Néztem az égre, mintha választ adna, de semmi.. - Ígérem, egy rossz szavam, mozdulatom, tettem, vagy gondolatom nem lesz feléd innentől, csak.. Kérlek... Gyere vissza hozzám. Hiányzol.. Elmondhatatlanul hiányzol. Vigyél magaddal oda, ahol most vagy.. Veled akarok lenni.. - miért nem lőttem le magam egyből? Akkor legalább nem lett volna egyedül se ő, sem én.

132. rész

(Sehun, Baekhyun)

- Húhaaa~ Ingyen pornó srácok! - hallottam meg Chan hangját az ajtóból. Hogy baszná el egy villamos.. Lemondóan sóhajtottam, miután elváltam szerelmem ajkaitól. Valami mindig közbejön - Ahh, komolyan mondom.. MI VAN?! Nem zavar, hogy épp megzavartatok valamit?!

- Sss.. - csitítgattam - Majd.. Máskor..- mondtam le az alkalomról - Hoztátok a ruháink legalább? - kérdeztem, miközben Baek lemászott rólam, és kicsoszogtam az ajtóhoz. Láttam, hogy Kris-en még nincs felső, így hozzá csúzliztam egy kezembe akadó kotont. Félreértés elkerülése képp, csak megjegyzem, a koton használatlan állapotban volt, míg el nem csúzliztam. És azért céloztam a mellkasára, mert nem volt rajta póló, és, mert szadista lényem szabadulóban van.

- O! A szemüvegem! - szaladtam Kai-hoz, amikor integetett a pápaszememmel, hogy otthagytam - Köszönöm! - vigyorogtam, mire arcomba csípett, mint a vén nyanyák - Nyugger - nyújtottam rá nyelvet, de elnevettük magunkat.

- Khm.. - köszörültem torkomon, majd a fürdőben vettem magamra egy köntöst, s egy másikba szerelmem csavartam - Nekünk.. Izé.. Tanulni kéne.. - rontottam a hangulaton.

- Tényleg.. a vizsga! - csaptam homlokomra - Na arrivederchi, pepperoni, mozzarella, hess, hess, irány tanulni, sicc mindenki! - hessegettem a tömeget kifelé - Holnap a suliban, jó éjszakát! - integettem, majd rávágtam a bambafejűekre az ajtót és tenyereimet 'leporoltam', mint aki jól végezte dolgát - Na. Hol is tartottunk? - vigyorogtam szerelmemre, miközben közeledtem felé és átkaroltam nyakát, majd szájára hintettem egy puszit, és csak azért ennyi, mert pusmogást hallottam az ajtó túl oldaláról, de a kulcslyukba se kellett néznem, tudtam, hogy mi folyik odakint. Kinyitottam az ajtót és beesett rajta mind a 9 idióta -Luhan kivételével- egytől-egyig - Na, szép piskóták vagytok..

Vörösödő fejjel nevettem barátaimon, majd lepacsiztam leendő házastársammal.
- Te hobbit.. - nyöszörgött Yixing - Szerintem jobb, ha vissza vonod, mert ez a hobbit egy veszett fajta.. - simogattam Baekie fejét, mint egy jólnevelt kutyának - Na, kifele! Ha miattatok lesz szar a HZ-m, akkor letépem a pöcsötök, és a szátokba tömöm.. És még össze is keverem őket! - rugdaltam a földön fekvő bagázst.

- Öklöst - nyújtottam kezem páromnak, miután kivarázsoltuk a bandát szobánkból, de csak az ajtót néztem vigyorogva, mikor 'robbant' a pacsi - Jó kis páros leszünk - vigyorogtam továbbra is, de már szemeibe nézve.

- Már azok vagyunk - húztam magamhoz, s feje tetejére hintettem egy lágy puszit - Feltéve, ha nem bukunk meg.. - sandítottam az íróasztalon fekvő könyvek kupacára.

- Ahj.. - rogyott hátra fejem - Álljunk neki.. - húztam az asztalhoz, majd kb. 3-4 óra magolás után ugyanezzel a lendülettel feküdtem el ágyamon - Végem van - vágtam kipurcant fejet.

- Mmhmhmm..- morogtam, jelezve, hogy nekem is. Egy 'Jóéjt'-re sem futotta, mert addigra már mélyen aludtam szerelmem mellett.. Vagy hol. Lehet, hogy rajta feküdtem.. Ez abban a pillanatban nem nagyon izgatott.. Igazából.. Se időnk, se erőnk nincs a szeretkezésre.. És egyre idegesebb leszek.. Yaa..

Miért csak MAJDNEM fekszünk le mindig? Ez így nagyon nem oké.. Reggel ruhában, fáradtan, kipihenetlenül keltem fel. Sorozat rémálmaim voltak. Bár ha most tükörbe néznék, egy hétig megint nem aludnék..

- Elég szarul festesz.. - battyogtam be a szobába HAJNALI FÉL HÉTKOR egy bögre kakaó kíséretében, majd letettem azt az éjjeliszekrényre, s a takaró alól kilógó, csupasz hasát kezdtem puszilgatni.

- Ahj.... - siránkoztam - Inkább egyél meg.. Nem akarok élni - rinyáltam, majd a kakaó illatára azonnal felültem és szürcsölgetni kezdtem - De csak miután ezt megittam.

Széles mosoly terült el arcomon, szerelmem reakciója láttán. Végigsimítottam fején, majd felálltam, s megetettem Bacon-t. Pontosabban csak tettem neki enni, meg inni, mert még égnek álló mancsokkal aludta az igazak álmát.. - Irígy vagyok a háziállatokra.. Ingyen kaja, pia, SIMOGATÁS - emeltem ki ezt a szót - És semmittevés.. Ez ám az élet..

- Ch.. Úgy gondolod nem kapsz elég simogatást? - kérdeztem, mintha csak hülyülnék, de valójában nagyon is kíváncsi voltam a válaszra.

- De, kapok... Csak irígy vagyok rá.. - simogattam a szőrcsomót - Kis életbomba.

Mosolyogtam volna és mosolyogtam is de nem volt hozzá túl sok erőm.. Mi lesz velem?!

Nagy nehezen összekapartam Baek-et, és szinte vonszoltam a termünkig. Mondtam neki, hogy menjen haza, de a kisujját sem mozdította.. Hát, legalább én figyeltem. És asszem’ el is tudom neki magyarázni..

- Nem bírom.. - nyöszörögtem homlokomat a padnak támasztva - Haza akarok menni.. - nyávogtam az óra után, de persze eszembe sem jutott volna haza menni. Beültem szerelmem ölebé, átkaroltam nyakát és úgy közeledtem felé, mintha meg akarnám csókolni, de az utolsó pillanatban fejem irányt változtatott és kuncogva vállára hajtottam azt - Szeretlek - pusziltam nyakába.

- Gonosz törpe..- morogtam, majd megemeltem térdeim gyorsan, s visszaejtettem azokat helyükre, ezáltal huppant egyet Baek. Gúnyos arckifejezéssel ránéztem, s lefelé görbülő ajkaira nyomtam egy puszit.

- Gonosz taknyos - hunyorítottam rá, s visszahajtottam fejem vállára.

- Nem is tudom, kinek a hobbija a megfázás.. - fújtam hajába. Épp készültem arcára puszilni, mikor megláttam a tegnapi köcsögöt.. - Vigyázz egy picit.. - kezdtem eltolni magamtól szerelmem testét.

Nagyon nézett valamit mögöttem, mire én is hátra néztem és egyből tudtam, mi a szitu - Nem-nem! - támasztottam meg kezeim a mögöttünk lévő padon, így nem tudott levakarni magáról.

- De.. Tegnap.. - sóhajtottam, s kezeim ökölbe szorítottam idegemben. Majd, ha nem lesz velem Baek.. Kinyírom. Biztos.

- Ugye tudod, hogy az iskolán belül és kívül sem mehetsz nélkülem sehová.. - közöltem vele. Az kéne még, hogy megint verekedjen és valami baja legen.. Megint. És az is miattam lenne. Mint az autóbaleset. És a rendőrség. Tényleg! Se azt nem tudom, mi volt a rendőrségen, se azt, hogy mire nem emlékszem.. - Sehun.. Mi volt a rendőrségen? - tettem fel az eddig megválaszolatlan kérdést.

 - Semmi, semmi.. Csak kihallgattak, meg minden. Egy verekedésnek nem kerítenek nagy feneket.. - motyogtam, lesütött szemekkel.. A faszt nem kerítenek nagy feneket! Majdnem lecsuktak..

Hát azért ezt nem hiszem.. - Verekedésért le is csukhatnak.. - hülyének néz? Nem most jöttem le a falvédőről. Attól még, hogy nem olyan volt a gyerekkorom, én is tisztában vagyok pár dologgal. Főleg ami a rendőrséghez kapcsolódik..

-  Tényleg? Nekem nem mondták.. - adtam elő a hülyét.

- ... Még szerencse.. Akkor nem tudom, mit csináltam volna.. - öleltem szorosan magamhoz, s füle tövét puszilgattam.

Olyan méretű bűntudatot keltett bennem... - Aha.. - mormogtam, majd mikor elkezdődött az óra, Baek a helyére ült, én meg csak bámultam magam elé.

Megbántottam? Mivel? Olyan.. Más volt.. Mindenesetre nem kérdezek rá, hátha csak rosszabb lenne.. - VÉGEEEEEEE~~ - örültem fejemnek, mikor kicsengettek az utolsó óráról is.

- Már csak 3 óra táánc..- mondtam kihalt 'lelkesedéssel'. Unottan kivánszorogtam a padból, egyenesen a próbaterem felé. Tönkreteszi a suli a kapcsolatunk.. És amúgy sem valami rózsás..

Csak néztem, hogy hogy itt hagyott.. És ha most nem megyek utána? De, persze, hogy utána megyek csak.. Mi lenne, ha nem mennék? Jesszus én mióta akadok le ilyeneknél? Jó ég, Baek.. Annyira elgondolkodtam, hogy mire újra Sehun irányába néztem, már nem volt sehol..

Mikor észrevettem, hogy Baek nincs velem, és már az öltöző padján ültem egy izomtrikóban, gondoltam, leszek változatos.. Mire van a multimédia? Készítettem egy képet magamról, ahogy a szekrényének támaszkodom, lebiggyesztett ajkakkal, majd azt továbbítva neki jeleztem, hogy várom ide.

Mikor megkaptam képét, nyálam csorgatva indultam meg a... Az automata felé, hogy vegyek egy csokit.. Vagy kettőt.. Miután megkaptam az édességet, csináltam egy selca-t, amin a csokit mutogatva nyújtom ki nyelvem egy kacsintás keretein belül és elküldtem azt szerelmemnek, ezzel az üzenettel: "Egy csókért cserébe.", majd indultam az említett felé.

Mihelyst beért Baek az öltözőbe, egyből betámadtam. Szerencsére senki sem volt benn tudtommal az öltözőben, így nyugodt lélekkel kezdtem falni imádottam ajkait.

- Ilyenkor bezzeg le se lehetne lőni.. - vettem elő a beígért édességet, s azonnal tömni kezdte fejét - Ch.. Engem, meg sem kínálsz?

- Bocsi.. De imádom.. - nyújtottam felé a csokit.

- Nem kell.. - fordítottam el fejem durcásan és előhúztam egy százszor márkásabbat, amit lassan bontogatni kezdtem. Mikor ránéztem, tátott szájjal bámult - Edd csak a csokid.. - vigyorogtam ördögien, de meguntam, hogy szivatom és kicseréltem a finomságokat, így én a maradék bénább csokit ettem, ő meg a kezdetlen márkásat - De csak mert szeretlek - borzoltam össze hajkoronáját.

- Nálam sose jobban - nyújtottam ki nyelvem, majd arcára kentem a csokimból- ez a te részed- nevettem gonoszan.

- Ya! Szeded le! - parancsoltam rá - Így nem megyek táncolni..

- Nem muszááj... - suttogtam fülébe, majd pólója alatt mászkáltam ujjaimmal - Van más dolgunk is.. - kezdtem nyaka puszilgatásába.

131. rész

(Sehun, Baekhyun, Chanyeol)

Mikor Chan-tól kaptam egy sms-t, miszerint Baek-et mégiscsak ráerőszakolta a srác, úgy döntöttem, megvárom suli előtt. Egészen 7. óra végéig kint vártam, mígnem elsőként jött ki a kapun a keresett személy - Gyere csak ide, fiacskám! - fogtam meg hajánál, majd alá rúgtam egyet, s izomból püfölni kezdtem.

Chan-t szorongatva mentem ki a suliból és az első, amit megláttam, az az volt, hogy Sehun a csávót veri. Közelebb sétáltunk, de nem avatkoztunk bele.

Kai és Suho húztak le a csávóról, de még segítettek nekik páran, ugyanis rúgkapálóztam, mint egy eszeveszett - Megöllek! - ordibáltam a földön fekvő, félholtra vert csávónak - Ha felépülsz, ugyan így szétbaszom a fejed! - köptem elé.

Sehun ilyenkor nagyon ijesztő tud lenni.. Amig a srácok nyugtatgatták, én Chan kezét szorongattam. Megijedtem.. Az előbb le kellett.. Khm..

- Megint azért történt ez, mert nem voltam vele.. - magyaráztam Kai-nak remegő hanggal, könnyeimmel küszködve - Sosem vagyok vele, mikor baj van.. Nem tudok rá vigyázni sem..

Mikor meghallottam szerelmem remegő hangját, odasétáltam hozzá. Nem tudom, mit mondott, csak szükségem van rá. Elé lépkedtem Kai és Yixing között, majd szorosan megöleltem.

Erősen öleltem magamhoz szerelmem, mintha ő lenne az éltető elem az életemben. Tulajdonképp, így is van.. Miatta élek. Próbáltam megnyugodni, édes illata által, de csak az járt a fejembe, amit az imént mondtam. Komolyan, a nap 99%-ában vele vagyok de abban az 1-ben mindig történik vele valami..

- Szeretlek - pusziltam szájára - Minden rendben? - néztem rá aggódóan.

- Igen.. - bólogattam - Veled minden rendben? - kérdeztem könnyes szemekkel - Csúnyán vissza fogja kapni ezt - néztem hátra a jajgatva fetrengő gyerekre.

Bólogattam válasz gyanánt - Menjünk filmezni - töröltem meg szemeit, de pont akkor kanyarodott be egy rendőrautó és elvitték Sehun-t kihallgatni. Azt mondta majd felhív ha jön, menjünk Chan-hoz..

A kihallgatáson azt mondtam, hogy felindulásból ütöttem meg. Nem akartam Baek-et ebbe belevonni. Túlságosan féltettem. Megfigyelés alá vettek végül, és függesztett szabadságvesztést kaptam. Gratulálok magamnak...

Hát én azt hittem fejbe lövöm magam, amikor vigyorogva közölték, hogy horrort fogunk nézni. MÉG MIT NEM! Így is alig aludtam valamit, de ezek megint az életemre törnek... Mondtam Chan-nak, hogy én nem bírom, de ő csak azt mondta, hogy " Aki fél azt megbüntetjük.". Na igen.. Ekkor jöttem rá, hogy mire kellett a síkosító.. Na, jó. Talán nem.. Remélem. Végül már muszáj volt elkezdnünk Sehun nélkül, aminek kurvára nem örültem.. KIT SZORONGASSAK?! Végül is, JongDae volt a legközelebb és amikor már nem bírtam megállni, hogy ne csináljak valamit, muszáj volt a válla mögé bújnom, mire elmosolyodott és átkarolta a derekam. SEHUUUUUUN.. HIÁNYZOOOL~. Az ijesztőbb részeknél, amikor már a többiek is hátrébb csúsztak, úgy nyüszögtem, mint egy kiskutya, amin a többiek jókat röhögtek.. DE SZERINTEM NEM VOLT OLYAN VICCES!

Annyira nem voltam ideges a rendőrség miatt, hisz mostanság nem verekszem.. Meg kevesen mernek felnyomni. Taxival kellett hazajönnöm természetesen.. Rájöttem, miért nem vettem autót eddig... Mihelyst Chan-ék szobája elé értem, hallottam, hogy valamin nagyon nevettek. Óvatosan benyitottam, és a sötétben lopakodtam Chanyeol háta mögé, majd a nyakába lihegve kezdtem rekedt hangon suttogni, mire úgy megugrott, hogy öröm volt nézni. Ezt a filmet már legalább háromszor láttam.. Dájáná, ne gyere elő.. A férfi sokaságban keresni kezdtem Baekhyun-t szememmel, mígnem JongDae karjaiban megtaláltam. Felmerült bennem a kérdés, hogy mi van, ha Baek csak kamuzta, hogy hazudik, és mégiscsak Chen-nel szűri össze a levet.. De inkább kussba maradtam, és helyet foglaltam a leghátsó párnán, Luhan mellett.

Mikor hátra néztem, mert nem bírtam tovább bámulni a képernyőt, megláttam Sehun-t Luhan mellett. Már itt van és nem is szólt? Vagy csak nem akart.. Kicsit lehangolódtam, mikor Luhan vállára hajtotta fejét, de.. Mindegy.. Azért.. Egy leszarlak-ot dobhatott volna.. Kibontakoztam Chen öleléséből -elvégre nem ő a vőlegényem- és hátra botorkáltam szerelmem mellé - Szia..

- Szia - köszöntem bárgyú vigyorral arcomon, majd közelebb húztam magamhoz, egy laza mozdulattal, így félig rajtam feküdt - Félsz?

- Háttőő.. Egy csöppecskét.. - szépítgettem - Na jó, én mindjárt beszarok, de pssszt! Nem akarok büntetést - néztem rá ártatlan szemekkel.

- Büntetés? - vontan fel szemöldököm - Csak nem JongDae?

- Nem.. Chan azt mondta, aki a legjobban fél, azt megbüntetik - biggyesztettem le alsó ajkam.

- Lestoppoltalak - simogattam arcát, mire Luhan arrébb húzódott, így majdnem eldőltünk, de visszamásztam vállára - Nyughass.. - parancsoltam élő párnámra.

Mikor kimondta utolsó szavát, pont vége lett a filmnek - Na? Ki félt a legjobban? - kérdezte a colos, mire próbáltam Sehun mögé bújni, hogy ne vegyen észre. Szerencsére nem oltotta fel a lámpákat, a hangulat végett, de full sötét volt - Baekie~? - szólított meg ördögien magas hangon.. Már amennyire az magas az ő szájából.. Közölte, hogy eldönthetem, mi legyen a büntetésem, de aztán megmásította arra, hogy a többiek dönthetik el - Ne szívassatok, mert rátok uszítom Bacon-t! - fenyegettem meg őket - Ohóó, nem tudjátok még, mekkorát tud harapni..

- Tud harapni? - tettem fel a kérdést, melyre nem tudtam a választ - Upsz.. - húztam össze magam, ahogy Baek mérges tekintete rám vándorolt. Úgyis megvédem, minek fél?

Ahh, istenem.. Egy csöpp esze sincs.. Végül is kitalálták, hogy sötét fogózzunk és természetesen nekem kell a fogó szerepét betölteni.. Ez a büntim. Nem is olyan rossz. A biztonság kedvéért, még megkaptam Tao sálját, amit a szememre kötött csak hogy tuti ne lássak semmit. Megforgattak ötször.. vagyis azt mondták, hogy 5 volt, de szerintem 105... Na igen, és már szédelegtem is előre fele.. Már ha az előre volt.. Párszor megbotlottam és el is tanyáltam, mire csak kiröhögtek, de hát ez van.. Büntetés.. De sikerült mindenkit megfognom, beleértve Chanyeol-t is, aki utoljára maradt.. Ahh, pont a legperverzebbet, istenem.. MIÉRT?! Így aztán kiosztotta a feladatot, ami nem volt más, mint a felelsz vagy mersz vetkőzős változata..

Eldöntött fejjel bámultam Chan-ra - Ez most komoly? Baekhyun kiszáll! - emeltem fel az említett kacsóját. Nem akarom, hogy más is lássa a testét. Csak az enyém. Senki másnak nincs joga látni.

- Na, na, na, na, na.. Olyan nincs, hogy kiszáll a büntetett.. - vigyorogtam ördögien.

Lehajtott fejjel battyogtam a többiekhez, s beültem a körbe.

- Kinyírlak.. - hunyorítottam Chan-ra.

Kis idő múlva, már mindenkiről kerültek le a ruhák, kivétel Chan-ról. Ő védettséget élvezett, mert őt fogtam meg utoljára. Sajnos eljött a pillanat, amikor meg kellett szabadulnom egy ruhadarabomtól,  De nem fogtak ki rajtam és levettem egyik zoknim, miközben elégedetten vigyorogtam. Szegény Kyungsoo... Neki meg sem fordult a fejében..

Nagyot nevettem, Baek furfangosságán - Nem csalódtam.. - kuncogtam, miközben vettem le pólóm. Már a zoknim, a pólóm és a pulcsim is lekerült rólam.. De legalább nem alsóban ülök, mint Kyungsoo.. Ráadásul Kai mellett.. Ejj..

Alig bírtam megállni, hogy ne Sehun-t nézzem.. Szép lassan a zoknim másik felével együtt, pulcsim is le kellett vennem. Szerencse, hogy vettem fel trikót.

- Mi a fasz.. - dőltem el nevetve a földön - Te tudtad, hogy ez lesz? Vagy fáztál? - kérdeztem nevetve.

- Biztos, ami biztos - nevettem, de sajnos ismét rám került a sor és már sehogy sem tudtam megakadályozni, hogy levegyem a trikóm. Sóhajtottam egy nagyobbat és lehúztam magamról a ruhadarabot.

Élesen elfordítottam fejem, Baekhyun felől, míg mindenki más a felsőtestét fürkészte.. És az általam hagyott lila foltokat. Anya.. Anya, anya.. Nem fogom bírni, hogy ne nézzek rá.. És akkor.. Felkel a pici Sehun.. És... Akkor.. Ne.. NE GONDOLJ ERRE!

Annyira gááááz~ Mi ez a pocak??? SŐT.. EZ MÁR HÁJ! Égtem.. A szó szoros értelmében ÉGTEM.. Ölembe eresztettem pólóm és vártam, hogy folytassuk a játékot. Meddig megy ez?!

Mikor már egy szál alsóban ültem, és vetkőznöm kellett volna, egy óvatlan pillanatban felugrottam, s futni kezdtem, mint a vadállatok. Chanyeol persze jött utánam, és próbálta leráncigálni az alsóneműt vihorászva, de én haraptam, csaptam, és karmoltam, hogy ne tegye.

Nevetve néztük, ahogy rohangálnak, majd egy idő után Chan megkegyelmezett, hogy amíg nem lesz mindenkin csak az alsó, nem kell levennie. De ha utána rá kerül a sor, nem menekül. Na erre kíváncsi leszek.. De ha nem rá kerül, hanem másra??? Neeee..

Szinte fuldokoltam a nevetéstől, mikor Tao-ra jutott a sor.. - Lássuk a kicsi Tao-t - sóhajtotta Chanyeol, kéjes hangon, de elnevette magát. Tao kétségbeesetten nézett ránk, de mivel mind nevettünk, tudatára juthatott, hogy ez a vesztesek játéka, és bizony senki nem veszi le helyette..

Ujujj.. Szegény Tao... Sajnálom.. Én sem szívesen lennék a helyében.. Jól kibasztak vele és én elég empatikus típus vagyok, szóval teljes mértékben átérzem a helyzetét.. Nem bírtam nézni se, ahogy szegénykém extra lassan húzza le magáról a fehér neműt, így elrontva a többiek izgatottságát, beálltam elé - Állj! Ez igazságtalanság - hisztiztem, mint egy óvodás.
- Talán te is vetkőzni akarsz? - kérdezte Chan egy kaján vigyorral arcán.
- Miért nem te vetkőzöl? - kérdeztem - Te még semmit nem csináltál.
- Én védettséget élvezem - nevetett gonoszan.
- Ez akkor sem ér! - védtem be Tao-t. Nem tehetek róla, együtt érzek vele - Gonoszak vagytok! - toporzékoltam és nem tágítottam a pirosló fejű elől.

- Chanyeol, ideje vetkőzni... - kerítettük körbe. Kb. úgy nézhettünk ki, mint egy gangbang-es csoport.

- Hé, hé, hé - védekezett az égimeszelő - Akkor Baek vetkőzzön! Rajta gatya is van.... - tényleg.. én nem vettem le a gatyám.. - Én kiérdemeltem ezt a pozíciót.. - mondta, mire mindenki felém kapta a fejét és Chanyeol arcán ismételten megjelent az az 500 wattos, gonosz vigyor.

- Szerintem én kiszállok - dobtam be a rongyot, feltett kezekkel - Nem nézem tovább az ingyen sztriptízt.

SEHUN! Miért nem mentesz meg?! Vészesen közeledtek felém és lehúzták rólam nadrágom, mikor már muszáj volt elfeküdnöm az ágyon, annyira közel voltak, aztán alsómért nyúltak, s én foggal körömmel ellenkeztem, de túl sokan voltak. MILYEN PERVERZ EGY TÁRSASÁG..

- Azt elfelejtettem mondani, hogy.. - nyúltam Baek keze után - Baek hozzám tartozik - nevettem gonoszan, majd szerelmem kezét fogva futottunk ki a folyosóra, s onnan át szobánkba. Gondoltam, hogy nem jönnek utánunk.. Alsóban.

Kicsit sem nézhettek minket hülyének.. Ááh.. Két idióta alsóban rohangál a folyosón.. Pfff..  Mikor beértünk a szobába, szerelmemre ugrottam, s nyakát kezdtem puszilgatni.

- Hol hagytad a szűziességed és az ártatlanságod? - kérdeztem lihegve, miközben kezeim alsójába csúsztattam.

Átkaroltam nyakát és szívogatni kezdtem azt. Még jó, hogy az enyémet nem látták.. Legalábbis, remélem.. De nem csinálok neki foltot. Áttértem ajkaira és falni kezdtem azokat, mintha cukorból lennének.

Mennyivel megkönnyebbítette a dolgom ez a játék, vetkőzés szempontjából...

130. rész (+18)

(Sehun, Baekhyun)
- Igen? - néztem rá megilletődötten - Akkor Tao, Luhan, Yixing, Xiu, Chan, Suho, JongDae, Kyungsoo, vagy Kris az eseted? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Hát.. Ami azt illeti.. JongDae olyan férfias.. Háá.. - sóhajottam álmodozva. Ki fog csinálni.

- Akarod, hogy megmutassam, merre van a kijárat? Ha kell, akkor megmutatom JongDae szobáját is..- mondtam puffogva, és a kijárat felé mutogattam.

-  Tudom, melyik az - kuncogtam, de félek, hogy rossz néven vette ezt az egészet.. Megint elbasztam? Ahj..

- Komolyan? - kérdeztem elhűlt fejjel - Add csak ide azt a gyűrűt! - viccelődtem, míg kezéért nyúltam.

- Mi? NEM! El ne vedd! - öleltem meg szorosan, hogy ne tudja lehúzni az ujjamról.

- Miért? Beadod vasasba.. - grimaszoltam - Majd ő ad neked.. - nevettem

- Ne mondj ilyet! Visszaszívok mindent, csak ezt felejtsd el - könyörögtem.

- Jó, jó - nevettem ördögien - Kiheréltem volna az említettet.. - formáltam komoly fejet.

Vigyorogva csókoltam ajkaira, majd összedörgöltem orrunk - Szeretlek - pusziltam említett testrészére.

- Én is téged - mosolyogtam, majd lelöktem magamról fejét, mikor elbóbiskolt rajtam, és kipattantam mellőle - Ne aludj, suli van! - csikiztem meg talpát.

Térdeimet azonnal felhúztam, s szemeim kipattantak, mikor legcsikisebb testrészem célozta meg.. Illetve még az oldalam az, ami ilyen.. Bár az se a legjobb, amikor a nyakamat és a pocimat csikizik.. - Jó, jó, megyek már, megyek.. - hessegettem és öltözni kezdtem. Találomra felvettem pár ruhát -ami nem volt más, mint a fekete ingem, betűrve a fekete feszülős bőrgatyába- és kibattyogtam a fürdőből a legkómásabb fejemmel egyetemben, de persze csak miután kihúztam a szemem. Nem tudom, ma miért, csak elütöttem valamivel az időt.

- Látom, hogy a síkosítós dolgot akarod az este.. - battyogtam hozzá teljes öltözékben, és fejére tettem a szemüvegét .

Nem értettem, mire mondja, de mikor végigmért, én is megnéztem magam és leesett - Oh.. Csak nem jól nézek ki?

- Mikor nem? - haraptam be alsó ajkam - Pont ezzel nehezíted meg a dolgom.. - suttogtam fülébe, majd a falhoz szorítottam testét.

Erre a mozdulatra kicsit.. Na jó kit akarok átverni, NAGYON BEGERJEDTEM! Vadul martam ajkaira és hevesen ízlelgetni kezdtem azokat, miközben kezem pólója alá csúszott.

Egyik lábam övéi közé illesztettem, így nemességéhez simult combom. Kicsit vissza vettem hevességemből, ugyanis tudtam, hogy fél óránk van becsengetésig.. Annyi idő még pettingre se elég...

Belenyögtem csókunkba, hajába markoltam, s lassan húztam le róla pólóját.

Leállítottam a folyamatot, mielőtt levette volna pólóm, és elváltam ajkaitól - Mennünk kell.. - vettem elő telefonom - 20 perc van becsengetésig..

Sóhajtottam egy nagyobbat, majd mint egy hisztis picsa, megindultam az ajtó fele - CSESSZE MEG A SULI, HOGY MÉG ABBA IS BELESZÓLNAK, HOGY MIKOR FEKÜDJEK LE A PÁROMMAL! - kiabáltam hisztérikusan.

- Hangosabban nem ment volna? - kérdeztem a nyitott ajtónál - Fél koli hallotta, hogy baszhatnékunk van.. - kuncogtam, majd kezét megfogva indultam vele a suli felé.

- Hát de ha egyszer kanos vagyok? - suttogtam, hogy senki ne hallja.

-  Majd megkapod a magadét - suttogtam vissza. Mihelyst beértünk a terembe, behuppantam rég látott helyemre. Elég érdekesen néztek ránk.. Mondjuk, elég rég voltunk bent.. 7 óra és még tánc is lesz..

Nem tudom miért, de ma igen csak bátor voltam. Ezt akkor vettem észre, amikor az egyiik gyerek folyton a seggem nézte, de először csak csúnyán néztem rá, aztán, amikor meguntam, beszóltam neki - Ne az én seggem nézegesd, hanem a plasztikáztatott csinibabádét. A szilikon sokba kerül..

Meglepett fejjel néztem hátam mögé, a srácra, és Baek-re, váltakozva - A segged nézte? - kérdeztem suttogva.

- Már vagy egy órája.. - válaszoltam unottan előrefele nézve.

Erősen szerelmem fenekébe markoltam, majd hátra kacsintottam a bámészkodóra - Meleg a helyzet odaát? - kérdeztem nevetve. Mikor becsengettek, a tanár elhűlt fejjel nézett ránk, mintha szellemet látott volna - Csókolom tanárnő! - integettem lelkesen.

- Ne légy tiszteletlen! - osztottam ki egy tockost, majd visszadőltem a szék támlájának. Mikor elkezdődött az óra és a tanár a táblához fordult, előre dőltem, ezzel bepucsítva a feltehetőleg meleg osztálytársunknak. Fogadni mernék rá, hogy a plázacicával takargatja magát..

- Mit csinálsz? - kérdeztem suttogva - Te most komolyan NEKI akarsz imponálni?

- Sss.. Csak játszom - kuncogtam, majd mocorogni kezdtem, ezzel is fokozva a mögöttem ülő merevedését.

- Nyughass! - csaptam nyakára, mire a tanár pont idefigyelt. Mehettem az igazgatóiba.. Fasza.. Remélem Baek nem csinál baromságot, amig ott van egyedül. Jó benyomás az első napomon, hosszas idők óta, tényleg.

Ahj.. Ezaz, Baekhyun.. Megint elintézted neki.. Kurrrrvajóó.. Szünetben valaki megfogta a karom és fiú WC-be rángatott. Tudhattam volna.. - Én nem verem ki, szóval rajtad a sor - térdeltetett le a mögöttem ülő, majd lehúzta cipzárját és elővette a „fenevadat”.

Már a szünet fele elment, mire kiengedett az igazgató.. Csak elbeszélgetett velem, a jogokról, meg ilyenekről.. Amint visszabattyogtam a terembe, nem láttam sehol sem Baek-et és a feltehetőleges buzit.. - Hol vannak? - kérdeztem mosolyogva. Mondtam Baek-nek, hogy hagyja a buzika húzását, de ezek szerint tovább szórakoztatja magát.. - A srác magával húzta a WC-be - közölte Chan. Hat azt hittem, ott esek össze. Idegesen trappoltam a mosdó felé, s mikor benyitottam, senkit nem láttam, s egy árva hangocskát sem hallottam. Benéztem a wc-k alá, és kb. a 20. Fülkében megláttam valakiknek a lábait.. Ráadasul pont úgy álltak... Most komolyan, Baek egy ilyennel csal meg?! Egy laza mozdulattal kirántottam a nyitott ajtót, mikor szembesültem azzal, hogy a srác, akit Baek húzott, letolt gatyával fogta be Baek száját. Hát azt hittem, hogy megfojtom.. Illetve.. Kihúztam Baek-et a fülkéből, és a csávót nyakánál fogva a falhoz szorítottam - Mi a faszt csinálsz?!

- Sehun! - hámoztam le kezét a gyerek nyakáról - Hagyd, menjünk - húztam ki a WC-ből, vissza a terembe és leültettem a padba.

Rögtön felpattantam, majd loholtam vissza a WC felé. Még hagyjam a rohadékot büntetés nélkül? Berontottam ismét a WC-be, ahol épp a nyakát fogdozta a gyerek. Mikor meglátott a tükörben, riadtan hátra fordult, de elkaptam nyakán lévő kezét, és most a saját kezével fojtogattam - Te rohadék! - sziszegtem, miközben gyomorszájba rúgtam párszor.

Ezt nem hiszem el.. Felálltam és utána futottam, de mikor bementem, kicsit lesokkolódtam. A gyerek orrából és szájából ömlött a vér és Sehun még mindig sorozta ütéseivel - Hagyd abba, elég lesz.. - álltam közéjük, de pont rosszkor, ugyanis Sehun épp ütni készült, csak egész véletlenül engem talált el, nem a célzott személyt. Nem foglalkoztam vele, mert tudtam, hogy nem engem akart megütni - Elég lesz, oké? Nyugi.. - toltam hátrébb a földön fekvőtől - Menjünk vissza - mosolyogtam.

Remegő testtel néztem kezemre, majd Baekhyun-ra, és ismét kezemre, váltakozva. Megütöttem.. - Nem.. Nem megyek vissza most.. - néztem kezeim hitetlenül - Jól vagy? Nagyon fáj? - kérdeztem mire a földön fekvő nevetni kezdett, s oldalba rúgtam, mire elkussolt.

- Minden rendben, véletlen volt - simogattam arcát - De vissza kéne mennünk..

- Nincs rendben.. - sétáltam ki - Te menj vissza... Én még nem megyek - mosolyogtam biztatóan, majd megindultam az osztályteremmel ellentétes irányba.

- Hová mész? - kiabáltam utána.

Nem válaszoltam, csak zsebrevágott kezekkel sétáltam, céltudatosan előre. Nem tudom, hova megyek.

- Sehun.. - suttogtam magam elé. Miért hagy itt? Visszacsoszogtam az osztályba, de félúton zaklatóm elkapta a karom - Hahh, már megint te? - fordultam hátra, de befogta a szám és visszahúzott magával a WC-be - Hála a pasidnak, most duplán... Sőt, triplán is kielégíthetsz - vigyorgott gonoszan, majd térdem mögé rúgott, ezzel térdelésre kényszerítve - Bele húzhatsz, ha nem akarsz elkésni - nyúlt tagjáért és számba nyomta azt. Erőszakosan mozgatta bennem, miközben hajamat tépte és az ajtó nyitódása sem zavarta meg. Iszonyat nagy kő esett le szívemről, mikor Chan kirángatta belőlem és lekevert neki párat. Felhúzott és visszaindult velem a terembe.

129. rész

(Sehun, Baekhyun
Felpattantam, s én is kikukucskáltam Sehun háta mögül. Először megijedtem, de mikor láttam, hogy kb. egy velem egymagas fiúval van, megnyugodtam. Csak nem...? Tyűűűűhaaaa~~ - Szerinted ők.. Épp most.. - suttogtam Sehun-hoz, megböködve vállát. 'Jöttek össze' lett volna a folytatás, mivel megcsókoltál egymást..

- Lesz mivel szekálni.. - suttogtam, majd óvatosan kimásztam Baek-el a házikóból, és a koleszt megkerülve, besurrantunk a hátsó ajtón.

Mikor felértünk, ismételten elvágódtam ágyamon és  hasamon doboltam. Mikor szerelmem közeledett felém, megfogtam kezét és magamra húztam, majd szájára pusziltam - Holnap hapkido - vigyorogtam - Amúgy mit nézegettél a gépen?

- Titkok titka! - nyújtottam ki nyelvem - Majd megtudja a szerelmem. Másra nem tartozik egyelőre - nagyzoltam.

- A szerelmed? Az nem én vagyok? Vagy van egy másik szerelmed? Rám nem tartozik? - durcáztam.

- De nem ám! Rád nem tartozik.. - mondtam fennhangon - Te a vőlegényem vagy.. - viccelődtem.

- MICSODA? - 'akadtam ki' - Mi a neve? Nem is.. Hol lakik? Mond el! - fenyegettem pólójánál fogva.

- Velem egy szobában.. - néztem hátra Bacon-re, majd nevetve tényleges szerelmem felé fordultam, és nem adtam neki utat a szabadulásra.

- Engedj! El kell beszélgetnem a szarossal! - csapkodtam egyik tenyeremmel másik öklöm.

- Sajnálom, nem engedhetem, hogy bántsd a szerelmem.. - vigyorogtam.

- Ch.. Én már nem is kellek? - színészkedtem – Hát, jó..

- Naa.. Szeretleek~ - puszilgattam arcát - Szeretlek, szeretlek, szeretlek - ismételgettem, majd puszikat osztogattam testére.

- Hiszi a piszi.. - durcáztam tovább.

- Akkor ne hidd el. Megyek Bacon-höz, és őt szeretgetem. Ő legalább nem ellenkezik..

- Az kéne még, hogy őt puszilgasd helyettem.. - húztam vissza magamra, majd szorosan megöleltem, s lábaimat övéire kulcsoltam, majd száját kezdtem puszilgatni.

Mozdulatlanul néztem rá, számonkérően - Na? Meddig nem engedsz?

- Ch.. Akkor menj - morciztam - Dédelgesd a négylábú szerelmed.

- Oookéé - rántottam meg vállaim, majd Bacon-hoz kecmeregtem, és csikizni kezdtem.

- Ch.. - fordultam háttal nekik és hangosan puffogtam, persze nem volt komoly - De akkor vele is házasodj össze.. - morogtam.

- Igazán? Ezt akarod? Hm? - emeltem fel a szőrgombócot - Bacon, te szeretsz, ugye? - kérdeztem lebiggyesztett ajkakkal.

- Sok boldogságot! - mérgelődtem az ágyon, majd durcásan keresztbe fontam karjaimat magam előtt.

- Nem is próbálsz visszakapni? - tettem le a kutyust - Milyen szerető vagy te, mi?

- Furfangos - vigyorogtam huncutul, majd felálltam és ölébe ugrottam - Látod? Most lemondtál róla és visszakaptalak - csókoltam meg.

Eldőltem vele a földre, s úgy csókoltam vissza. Mikor Bacon megközelített minket, elnyomtam a buksiját hátrafelé, s elváltam szerelmem ajkaitól.

- Most próbál visszakapni, de nem adlak - vigyorogtam.

- Kevésbé vagy szőrös.. Jobban kellesz, mint ő.. Ne aggódj - nevettem gonoszan.

- Ennyi? ENNYI? Nekem jobban kellesz bárki másnál. Sőt.. Nekem csak te kellesz - fogtam nyakára, s újabb puszit kapott szájára.

- Mit szeretsz bennem a legjobban? Ha már itt tartunk.. -kérdeztem, egy huncut mosollyal.

Nehéz, nehéz.. - A legjobban.. Igazából.. Hm.. - gondolkodtam el. Mi az, amit a legjobban szeretek benne..? - Talán.. A mosolyod. Vagy.. A szemeid.. Nem is.. Ahogy pöszézel - vigyorogtam - Azt imádom. És amikor kacsintgatsz - nevettem - De.. Inkább a csókod.. Vagy az érintéseid.. Hogy mindig meglepsz, vagy hogy mindig megvigasztalsz.. Az összes hülyeséged.. Hogy állandóan el kell magyaráznom, hogy a fiú WC nem a földszinten van. De már csak a nevetésedért élek-halok. Talán amit a legjobban szeretek benned.. Az az, hogy.. Mindig itt vagy nekem..

- Ez hízelgő - vigyorogtam büszkén - Most nagynak érzem magam - vigyorogtam boldogan - Ezek szerint, én egy megbecsülendő vagyok, te meg itt packázol velem?

- Sajnálom, Mr. Oh.. - hajtottam le fejem.

- Pazar - haraptam be alsó ajkam - Öröm volt az alku.. Dee nem mész fürdeni? Holnap mennünk kell, mindenképp.. Két hét van év végéig, és a záróvizsgán át kéne mennünk, mind tánc, mind elméletből.. Nehéz lesz.

- De, megyek-megyek - mocorogtam, hogy tegyen le.

- Hoovaa? - kérdeztem kisfiúsan - Nélküleeem?

- Te is elmentél nélkülem.. De ezesetben kivételt teszek...

- Ch... Az engedélyed nélkül is mennék.. - csoszogtam utána, Bacon-t hátra hagyva.

- Ch.. Csak le ne forrázzalak - kuncogtam, majd lehúztam felsőjét.

- Te kezeled a sebeim..  - motyogtam, nem törődöm hangnemmel, majd megnyitottam a vizet. Segítettem neki teljesen levetkőzni, majd miután levetettem maradék ruhám, egy törölközőt csavartam derekam köré, s borotválkozni kezdtem, a csapnál.

Bambán néztem, ahogy borotválkozik, majd mikor ráuntam, beszálltam a kádba és fürdeni kezdtem. Ő is jöhetett volna.. És utána még meg is borotváltam volna, ha megkér.. De lehet a múltkori miatt nem akarta.

Miután végeztem arcom rendbeszedésével, percekig szemeztem a tükörképemmel. Érzem, hogy valami most nagyon nem lesz rendben a kapcsolatunkkal. Talán most jön az a rész, hogy elmúlik a rózsaszín felhő, és jön a kegyetlen valóság oldala ennek? De.. Ha ezen is átmegyünk, akkor elvileg utána már teljesen átértékelten tekintünk a másikra, és úgy ismerjük egymást, mint saját magunk.. Na, igen, de ahhoz át kell menni a legszarabb részen..

Miután végeztem a fürdéssel, kiszálltam és megtörölköztem. Hát ez most nem jött össze.. Szerelmem szájára nyomtam egy puszit és kislattyogtam.

Arcot mostam, majd kisétáltam, és Baek mellé csüccsentem - Ha szeretnéd, segítek tanulni.. - ajánlottam fel a lehetőséget. Igaz, nem sokat tudtam, de nem akartam tőle eltávolodni.

- Rendben.. Kezdhetnénk a tánctörténeti anyaggal.. - nyitottam ki a vaskos könyvet, majd legalább 2 órát ültünk felette.

- Álmos vagyok... - dünnyögtem, fejemet a könyvbe hajtva.

- Köszönöm a segítséget - pusziltam arcára, majd miután hátára döntöttem, eldobtam a könyvet és mellkasára hajtottam fejem - Szeretlek - pusziltam az említett csupasz területre.

- Én is téged, manó - puszilgattam fejét, majd betakartam magunk - Szép álmokat - suttogtam.

- Neked is - öleltem magamhoz, ezzel felkészülve az alvásra. Chan SMS-ére keltem fel. Le nem mászva szerelmemről nyúltam telefonjáért. Mikor megnyitottam az üzenetet, szembesülnöm kellett vele, hogy nem tudom elolvasni - Aish.. - nyúltam az éjjeliszekrény felső fiókjába szemüvegemért és felvettem azt. "Ma, suli után, közös filmezés, nálam. Hozzatok popcornt, vagy síkosítót. ;)". Hogy mi? Síkosítót?! Beteg ez a gyerek.. Elmosolyodtam, mikor újraolvastam. Istenem, Chan.. - Kicsim - puszilgattam szerelmem arcát, mire Bacon is felugrott és ő is nyalogatni kezdte - Ébredj, ezt látnod kell - nevettem.

Lassan kinyitottan egyik, majd másik szemem  - Hm? - kérdeztem kómásan. Fura korán kelni...

- Nézd meg a lökött haverod SMS-ét.. - nyomtam arcába a telefont.

- Ajj.. - sóhajtottam. Olvasni kezdtem az üzenetet, de a végére már elég hangosan nevettem. Idióta.. - Megyünk.. Viszünk ezt is-azt is - kacsintottam szerelmemre. Egész másképp keltem, mint eddig.. Talán jobban.

Kajánul elvigyorodtam - Jaj, mi lesz itt.. Gruppen-be nem csinálom - tiltakoztam - Habáár.. - gondolkodtam el.

- HABÁR? - akadtam fenn - Kai-nak Kyungsoo a pasija, arról ne is álmodj! - tartottam fel mutatóujjam fenyegetően.

- És, ha én nem Kai-ra gondoltam? - játszottam vele, de próbáltam komoly maradni.

128. rész

(Sehun, Baekhyun)

- Mit pusmogsz? - kérdeztem kíváncsian, miközben fejem nyakában pihentettem. Megláttam egy hasonló szemüveget, mint amilyenünk már van, csak ez ezüstös keretű volt - Nézd.. - mutattam a tárgyra, majd fejére tettem - Nézd meg magad.

Elismerően méregettem magam a tükörben, majd Sehun-ra néztem a sík lencséken át - Tetszik? - néztem rá félve.

- Édes vagy benne - simogattam arcát. Pofátlanul aranyos ebben a kiegészítőben..

- Ezt szeretnénk - sétáltam szerelmem kezét fogva a kasszához, majd miután becsomagolták a szemcsit, már indultunk is vissza a koleszbe - Mit kérsz.. Hijjj.. Nem ebédeltünk! - csaptam homlokomra, majd rohantam a konyhába összedobni valami kaját. Istenem, itt éheztetem szegényt. Akkora balfasz vagyok..

- Hééhéhé! - nyúltam keze után - Én csinálok enni! - vigyorogtam - Csak ez már vacsi lesz.. Így, fél 6-kor... - sétáltam be a konyhába - Mit szeretnél enni?

Elgondolkodva huppantam ágyamra - Mmm.. Kakaóóót~ - vigyorogtam. Bár, azt nem esszük, hanem isszuk, de még mindig nincs étvágyam..

- Kapsz kakaót, ha megetted a melegszendvicsed..- pakoltam ki  a vajat és egyéb hozzávalókat, majd készíteni kezdtem az ételt.

Morcosan feküdtem el ágyamon, majd mikor meghallottam a tányérok csörömpölését, felugrottam és az asztalhoz futottam. Nem akartam mellé nyúlni így estefele, úgyhogy felnyomtam a villanyt, mielőtt tiszta ketchup lett volna az asztal - Itadakimashu - csillogtattam meg japán tudásom.

- Mecsetsütikakaó - hadartam az első 3 szót, ami az eszembe jutott.. Nem tudok más nyelveken annyira.. - Minden esetre, jó étvágyat - mosolyogtam szerelmemre, majd mosogatni kezdtem a piszkos cuccokat.

- Á-á-ááácsi! - ugrottam fel, majd kezénél fogva visszahúztam az asztalhoz, leültettem helyemre és ölébe ültem. Közénk vettem a tányért és etetni kezdtem - Rosszul hitted, ha azt hitted, hogy nélküled eszem.. És te meg éhen halsz, mi?

- Este megettelek volna, de így, hogy teli leszek.. Így sajnos nem tudlak.. - biggyesztettem le alsó ajkam színészien, majd szájába tömtem egy falatot a szendvicsből.

Miután elfogyasztottuk a finomságokat, teli pocival terültünk el az ágyon - Köszönöm - pusziltam arcára - Nagyon finom volt.

- Kérsz kakaót? - kérdeztem nagyot fújva. Még nem tudja, mi vár rá.. Muhahaha!

Hevesen bólogattam - Ki nem hagynám - vigyorogtam. Hülye leszek visszautasítani azt a finomságot.. Megfejthetetlen a technikája..

- Oké - mosolyogtam kajánul. Kibattyogtam a konyhába, majd lassan, de biztosan megcsináltam az italt. Gondolkodtam azon, hogy vajon tegyek-e bele szerecsendiót.. De mégse gondoltam olyan jó ötletnek, hogy kibaszok vele.. - Ta-daaa! - sétáltam vissza óvatosan, majd kezébe nyomtam a forró édességet.

- Nyamiiii~ - tapsolva örültem a kakaómnak, majd óvatosan szürcsölgetni kezdtem. Mikor befejeztem, kivittem a poharat, s miután elmostam, visszadőltem az ágyra.

- Kérhetek valamit? - kérdeztem suttogva, ahogy Baek felé másztam.

- Persze - mosolyogtam. Mit akarhat?

- Ne ellenkezz - vigyorogtam kajánul, és pólóját lehúzva róla, puszilgatni kezdtem felsőtestét.

Jaj, ne.. - Sehun.. - ezt nem kérheti tőlem. Azt nem mondtam, hogy be is tartom - Hagyd abba - kértem. Nem akarom, hogy olyat csináljon, amit nem akar. Nem kell visszaadni. Nem ezért csináltam..

Mondanom sem kell, hogy kibaszott szarul esett, hogy csak így rám parancsolt. Márpedig én nem fogom erőltetni. Nem viszem bele olyanba, amit nem akar.. Szemforgatva másztam le róla, majd mellé terültem -  És, mégis miért nem?

Annyira...OLYAN KIBASZOTT SZERENCSÉTLEN, BALFASZ, ÉRZÉKETLEN, IDIÓTA, SEGGFEJ EGY ROHADÉK VAGYOK, HOGY FESTENI SE LEHETNE NÁLAM NAGYOBBAT!!!! Megint a lelkébe gázoltam.. MEGINT! Na ezért utálom magam úgy, ahogy vagyok. EZ SZÁNALMAS! HOGY BASZNA EL EGY VONAT ISTENEM! KÉRLEK! - Nem azért csináltam, hogy erre kényszerülj..

- És, ha magamtól akarom? Erre nem gondoltál? - sóhajtottam - Felesleges, bocs, hogy erőltetni akartam - ültem fel, majd, hogy csökkentsem a feszültséget, és kerüljem a kínos csendet, bebattyogtam a fürdőbe, és zuhanyzásra szántam magam.

Nem hiszem el, hogy ekkora faszkalap vagyok.. Annyira jellemző, hogy folyton megsértem. Csak legközelebb fogja magát és itt hagy. Mert miért akarna velem együtt élni?! Nem hülye.. Most is csak kibaszok vele.. És nem elég, hogy miattam halt meg kétszer is majdnem, még az autója is -ami hozzáteszem nem kis pénz volt-, szarrá törött. Ennél rosszabb szobatársat nem is kívánhatna magának. KURVAJÓ.. A sok felhalmozódott gondolat sírásra késztetett, így míg ő zuhanyzott -nélkülem.. Ez is egy újabb lépés a vége felé..- én hasra fordultam ágyamon és a párnámba bömbiztem. RÜHELLEK BYUN BAEKHYUN, ÚGY AHOGY VAGY!

Kb. A fél fürdőszobát leromboltam, annyira idegbeteg lettem a gondolattól, hogy tényleg akarattal, és tudatosan utasított vissza. Tudom, hogy vannak ilyenek egy kapcsolatban, de azok a kapcsolatok hamarosan be is fejeződnek. Én nem akarom, hogy vége legyen.. Nem tudom, mikor lettem ennyire gyengusz, de még szerencse, hogy zuhanyoztam, és úgy folytak könnyeim. Magamnak sosem látnám be, hogy ennyire gyenge lettem, Baek miatt.. Nem sírtam, csak.. Csak sírtam, de ezt senki sem tudja.. Csak én és a zuhanyrózsa. Miután végeztem, egy gyors fogmosás után kimentem a tisztálkodó helyiségből. Felvettem valamit pizsi gyanánt, majd ágyamhoz sétáltam. Láttam, hogy Bacon szerelmem mellett fekszik, és nyalogatja a kezét, de Baek csak.. Szipogott? Na, nemár! Ezt is jól megcsináltam.. Barom... Idióta faszkalap vagyok! - Kicsim.. - sétáltam mögé - Hahó, nézz ide..

Ezek után, hogy a picsába nézzek a szemébe? Úgy elbasztam mindent, hogy ez már.. Helyrehozhatatlan. ISTENEM, MIÉRT? - Annyira sajnálom.. Nem tudok mást, csak 0-24-ben bocsánatot kérek, mert annyira el vagyok baszva, hogy az félelmetes - vettem egy nagyobb levegőt folytatni tudjam - Mindig mindent elrontok, de nem szándékos, csak ekkora szerencsétlen vagyok. Persze, hogy el fogsz hagyni, ha így viselkedem - mondtam ki mindent, ami a szívemet nyomja - Még jó, hogy nincsenek barátaim.. Senki nem akar egy ilyen idiótával, mint én nyilvánosan mutatkozni, vagy akár szóba állni is. Most nézz rám.. Egy rakás szerencsétlenség vagyok. Semmit nem tudok felmutatni. Mindig történik velem valami és ha ez még nem lenne elég, kétszer majdnem megöltelek és a gyerekünket sikerült is.. - itt már bömböltem. Felpattantam és kirohantam zokniban. Le kell vezetnem, mert felrobbanok. Rohantam, ahogy csak tudtam én sem tudom hova.

Gondterhelten sóhajtottam, majd tarkóm vakarászva az ágyára huppantam. Azt hittem, elfeledte a gyereket.. Akár csak egy picit is.. De nem. Pedig én próbálkoztam.. Felkaptam egy pulcsit és egy cipőt, plusz még egy pulcsit kezembe vettem Baek-nek, és rohanni kezdtem, kifelé a koleszből.  Hihetetlen gyors, ahhoz képest, hogy milyen pici lábai vannak..

Nem tudom mennyi az idő, de nem is érdekel. Végig sírtam és azon gondolkodtam, hogy hogyan tovább. El fog hagyni? Vagy ha már visszamegyek nem lesz ott és csak a közös emlékeinket találom majd, de mást nem? Erre még jobban bőgni kezdtem, mint egy ovis.

A kolesz előtt kétségbeesetten keresgéltem szerelmem, mígnem meghallottam egy ismerős hangot az épület melletti kis faházból. Óvatosan besurrantam, majd az összekuporodottra terítettem a pulcsit, s szótlanul magamhoz öleltem. Nem tudom, mit is kéne mondjak, hisz.. Mindent próbáltam, de nem hatott.

- Sajnálom, hogy ezt csinálom veled.. - szipogtam és visszaöleltem. Nagyon szeretem őt, de tönkre fogom tenni.

- Figyelj csak - emeltem fel fejét - Mindennél jobban szeretlek. Min-den-nél - tagoltam - Nem érdekel, akár mit teszel ellene. Nem tudok, és nem is akarok ez ellen tenni. Szeretlek, és akarlak szeretni. Tegnap, ma, holnap. Holnap után, és az után is. Nem számít, mi történik veled, velem vagy velünk. Nem hibáztatlak a baba miatt sem, sem azért, mert te kellesz minden második embernek. A múltad miatt sem, és a hibának sem nevezhető dolgaidért. Szeretlek, és itt leszek neked, míg csak kellek - hadartam el, majd fejét kezdtem puszilgatni.

Ezt fel kell dolgoznom.. - Én nem.. Nagyon nem érdemellek meg.. - szipogtam. Meg se birok szólalni. Ez.... Rohadtul jól esett.. Istenem, miért van még mindig mellettem? Ő egy sokkal jobb embert érdemel - Annyira szeretlek - suttogtam és szorosabban átöleltem. Ha őt elvennék tőlem, számomra az lenne vég. Kibaszott nagy mázlista vagyok, És nagyon meg kell becsülnöm őt.. MÉGJOBBAN! JOBBAN-JOBBAN-JOBBAN!

- Én is téged - simogattam arcát, majd lassan közeledve felé, eldöntöttem fejem, s szájára pusziltam, míg kezeim arcára fektetve kezdtem törölgetni a szemeiből hulló sós cseppeket.

Nem hagytam, hogy elváljon tőlem, s nyelvem átcsúsztattam szájába. Nyelvemmel lassan ízlelgettem övét, s közben kezem hajába vezettem.

Dereka köré fontam kezeim, s hosszas percekig csókoltam. Hangosodó lépteket hallottam, mire elváltam Baek-től, és kikukucskáltam. Nem hittem a szememnek... Kyungil és egy kisebb csávó cseverészett, s leültek a tőlünk kb. 2 méterre lévő padra.. Marhajó.. Nem, mintha nem utálnám a srácot, de esküszöm, úgy nézett ki, mint egy tini szerelmes.. Ohhaa..

127. rész (+18)

(Sehun, Baekhyun, Luhan)

Egy pillanatra elengedtem szerelmem ajkait, míg Bacon-t a helyére zártam. Szerintem, már volt ideje következtetni, hogy hogyha a helyére kell menjen, akkor különös hangokat fog hallani.. Mikor visszamentem, szinte letámadtam Baek-et, aki bambán nézett, egészen érkezésemig. Lábait egyből felkaptam, és derekam köré tettem őket, s felültettem a pultra. Mindeközben természetesen nyálcserénk töretlenül folytattuk.

Hevesen csókoltam vissza, miközben benyúltam pólója alá, s hasát simogattam. Másik kezemmel nyakára fogtam, s úgy húztam közelebb magamhoz, még a lehetetlennél is jobban. Lehet, hogy mostanság egy kicsit elfelejtettük a mértékletesség fogalmát, ugyanis többször feküdtünk le két hét alatt, mint eddigi kapcsolatunk során összesen.. Hát.. Adunk a testi élvezeteknek..

Csípőmön löktem egy erősebbet, s szájáról nyakára tértek ajkaim. Lehetséges, hogy kicsit jobban megszívtam puha bőrét, a kelleténél..

Ajjaj.. Ennek nyoma marad, az is biztos.. Majd takargathatom, mint valami dilinyós... Felnyögtem mozdulatára, majd erőszakosabban csókoltam meg újra, miközben húztam le róla pólóját. Lehet, hogy nem ez a legjobb időzés, hanem várni kellett volna pár napot, hogy legalább foltos ne legyek, de most már mindegy...

Férfiasságára fogtam, és masszírozni kezdtem azt, miközben pulcsija alá bújtattam fejem, és puszilgatni kezdtem hasát, és mellbimbóit. Mielőtt le tudtam volna róla venni felsőjét, kopogtatni kezdtek az ajtón. Faszom, hogy mindig meg kell zavarni!

Lemondóan sóhajtottam, mikor kopogtak. Ki a faszom az, ilyenkor? És mi a halált akar?? Ha megint Kris az, én esküszöm, hogy úgy megmutatom neki a koreográfiát, mint annak rendje és módja.

Megráztam fejem, és hatalmasat köhögve, félmeztelenül ajtót nyitottam... Vajon kinek? Hát persze, hogy Luhan-nak! Mély levegőt véve, kérdően néztem az említettre

Na fasza... Nagyot kellett nyelnem, mikor megláttam Sehun kockáit. Ki akarok békülni.. Újra.. - Szia! Nem zavarok? - kérdeztem félve.

- Ha gyors leszel, nem - forgattam meg szemeim, mire megkért, hogy menjek ki vele a folyosóra.

Egyrészt irritált Baekhyun jelenléte, másrészt meg nem vele akarok kibékülni, hanem Sehun-nal - Szóval.. Azért kerestelek, hogy.. Bocsánatot kérjek. Sajnálom, ahogy viselkedtem és mindent.. Szeretném, ha újra jóban lennénk - néztem rá bambi szemekkel.

Mellkasom előtt összefontam karjaim, és tipikus 'ez most komoly?!' tekintettel bámultam rá - Ennyire hülyének nézel?.. Hányszor támadtad be Baekhyun-t? 4? 5? - kérdeztem suttogva, hogy Baek ne hallja.

- Én.. Tényleg nagyon sajnálom. Megbántam mindent.. Belátom, hogy nem kellett volna és, hogy rosszul tettem, amit tettem, de kérlek bocsájtsd meg.. - könyörögtem - Csak.. Annyit kérek, hogy ne haragudj rám, mert nem tudok aludni... Nem kell, hogy legjobb barik legyünk, sőt, nem is kell szóba állnod velem és ígérem, hogy békén hagyom Baekhyun-t, csak mondd, hogy nem haragszol rám..

- Ez esetben nem haragszom - forgattam szemet, és elsétáltam mellette. Hagyjon engem békén. Megálltam, hogy szóljak neki, mielőtt bemegyek, hogy azért mégse bántsam meg, de inkább tovább lépkedtem, és full nyugodtan benyitottam a szobába.

- Mi volt? - ugrottam fel ágyamról, mikor hallottam az ajtó csattanását és elé rohantam, majd izgatott tekintettel szemeibe néztem.

- Megvert - színlelve biggyesztettem le ajkam - Szóval, kérek puszit, ide - mutattam arcomra.

- MIVAN? - na most nyírom ki, az tuti. Gyorsan adtam egy puszit arcára, majd cipőmet magam mögött hagyva loholtam Luhan szobája felé.

- Nenenene... - kapálóztam utána, de már késő volt. Futni kezdtem felé, és épp utol értem, mikor kopogott. Amint szólásra nyitotta száját Baek, ajkaimmal elnémítottam, és húzni kezdtem vissza, a szobánk felé.. Kicsit megsajnáltam Luhan-t, hogy így kellett lásson, de inkább ez, minthogy a semmiért szét legyen verve... Miért törődöm én vele?

- Te most szórakozol velem? Én komolyan majdnem.. Waaaa.. Hagyjuk! - trappoltam be a szobába és elvágódtam ágyamon. Kikészülök..

- Csak vicc volt, hogy megvert, te bolond... - motyogtam, nem létező bajszom alatt, majd felé másztam.

- Veszem észre.. - fintorogtam, majd mikor arcomhoz ért, kinyújtottam rá nyelvem. Ezt neked..

- Ch.. Hát, ha így játszunk.. - másztam le róla, majd az erkélyhez sétálva kinyitottam azt, s pólóm felkapva kiálltam oda.

Bebugyoláltam magam a takaróba, így kb. úgy néztem ki, mint Gombóc Artúr és kibattyogtam szerelmemhez a szemüvegben és hátulról átöleltem.

Szembe fordultam vele, és fejére pusziltam - Kismanóm - suttogtam, miközben hátát simogattam - Fázol?

Hevesen ráztam meg fejem válaszul - Így nem - húztam be nyakam a takaró alá.

Percekig néma csöndben álltunk, mígnem eleredt az eső - Pont most? - kérdeztem költőien, majd tuszakoltam befelé szerelmem - Nincs kedved moziba menni? - vetettem fel az ötletet.

- O! De, de, de! Menjünk moziba! - ugrándoztam, mint egy óvodás - Moziba megyüünk, moziba megyüünk - énekelgettem, miközben fejem mozgattam jobra-balra a ritmusra. Mondjuk ebbe a szemüvegbe tényleg úgy nézhettem ki, mint akinek elgurult a gyógyszere.

Hangosan felnevettem reakcióján - Hm.. Mit szólnál, a 'Bolond vagy'-hoz vagy a 'Szeretlek'-hez? - kérdeztem viccelődve.

- Mindkettő jól hangzik.. - örvendeztem, majd mikor kapcsoltam, kicsit megváltozott mimikám - Yaa~! - kiáltottam, majd elé trappoltam - Én is szeretlek - enyhültek meg vonásaim egy szempillantás alatt.

- Nézz egy filmet a neten, és arra megyünk - nevettem - Csak ne a Szenilla nyomában-t..

Lebiggyesztettem alsó ajkam, mikor kimondta a tervezett film nevét - Kár... Akkor a Texasi láncfűrészes? - kérdeztem lelkesen. Random ráböktem egyre és tádáá.. Fogalmam sincs mi a műfaja, de viccesen hangzik. Biztos valami vígjáték.

- Hát.. Ha azt akarod.. Tudod, hogy miről szól? - kérdeztem, de próbáltam nem nevetni. Messziről lerítt róla, hogy fingja sincs, mi ez a film.

- Nem.. - rántottam meg vállam mosolyogva - De pont ezért izgi - suttogtam titokzatosan - 20 perc múlva kezdődik, úgyhogy siessünk! - sürgettem és kinyomtam a gépet, majd a cuki szerkómban indultam felvenni cipőm.

- Háát oké.. - nevettem, majd előkotortam egy pasztellkék belebújós pulcsit, és Baek pulcsijához hasonló színű baseball sapim is felvettem. Igazán színes egyéniségnek mondhattam magam, ugyanis a pasztellrózsaszín sapka, pasztellkék pulcsival, fekete csőgatyával és kutyás Vans-sel olyan volt, mint egy színskála.. Segáz.. Tárcám zsebemre vágva nyúltam telefonom és kocsikulcsom után - Mehetünk?- kérdeztem, miközben össze kócoltam törpém hajkoronáját.

Mikor egy kocsikulcsért nyúlt, kidülledtek szemeim - Hát az meg? - kérdeztem a kulcsra célozva. Ha jól tudom, nincs autónk.. Autója.

- Jaa... - megvilágosodtam. Miért nem autóval mentünk hapcicuccra? Én hülye.. - Ja, ez.. Ez csak izé.. Hát van másik autónk..

- Tényleg? Mióta? De.. - ahj, nagyon nem akarom, hogy erre menjen el a pénze.. Olyan szarul érzem magam.. A kocsija is miattam ment tönkre.. Istenem, Baek..

- De? - kérdeztem félve. Szándékosan nem mondtam el neki, hogy miért volt az a karambol.. De egyre többet rejtegetek előle.. Szerencse, hogy még nem vette észre.. - Menjünk tömegközlekedéssel?

- Semmi, nem.. Megnézem a járgányt - mosolyogtam, majd húztam kifele az ajtón - Siess már te öregember, mert soha nem érünk oda.. - kuncogtam.

- Mondja az idősebb szamár... - dörmögtem orrom alatt, majd mikor kiértünk -futva, az eső miatt- bepattantunk a járgányba.

Alig tudtam szemügyre venni az eső miatt, de meg kell mondjam, hogy belülről is hasonlít az előzőre, csak úgy mint kívülről. Nem lehet, hogy ez ugyanaz? Hm.. Mikor odaértünk a célállomáshoz, kiszálltunk a kocsiból és már rohantunk is a mozi felé. Mielőtt bementünk volna az ajtón, hátrapillantottam az autóra és mosolyogva könyveltem el, hogy ugyanolyan, mint az előző.

- Gyere, gyere! - húztam a pénztár felé, ugyanis már csak 5 percünk volt beérni - Két jegyet a Texasi Láncfűrészesre - nyújtottam be a kis ablakon a zsetont.
- Elmúlt 16 a rózsaszín pulcsis? - mutatott a mögöttem bámészkodó Baek-re. Na, ne már.. - Igen, csak siessen már! - sürgettem.
- Okmányai? - kérdezte felvont szemöldökkel a kasszás - ISTENEM! Adja már ki azt a kibaszott jegyet! - emeltem meg hangom, mire kiadta a két jegyet riadtában. Vettünk egy tonna gumicukrot és mindenféle cuccot, mielőtt bementünk volna a moziterembe.

- Komolyan nem nézek ki 20-nak? - akadtam ki - Ch.. Ez sértő.. - morogtam Sehun-nak. Bebattyogtunk a tonnányi édességgel a terembe, és miután helyet foglaltunk, automatikusan kulcsoltam át ujjaink. Elég érdekesen kezdődött a film.. Nem rémlik, hogy egy vígjátékot figyelmeztetéssel szoktak volna kezdeni..

Kissé bűntudatom kezdett lenni, ahogy lassan indult a film.. Lehet, szólnom kellett volna? Habár.. Húzom az agyát.. Ő meg töri a kezem, ugyanis egyre szorosabban fogta az említett testrészem.

Ajj istenem, akkor balfasz vagyok.. Persze, hogy egy horrorfilmet fogtam ki. De még csak nem is akármilyen.. Ez egy psychotriller.. Avagy már undorítóan véres.. Asszem egy darabig nem jövök moziba.. Az ijesztőbb részeknél mindig Sehun vállába temettem arcom és úgy szorítottam kezét, ahogy csak bírtam. Rosszat fogok álmodni..

A film felénél kimentem Baek-el, mert már féltem, hogy teljesen beszaratom csórit.. Egy ideig a barkácsboltot elkerüli, nagy ívben, azt hiszem..

- Haza akarok menni.. - nyüszögtem, miközben kezét szorongattam lehajtott fejjel. Szép kis éjszakáim lesznek, azt megmondom.. Nem bírom az ilyeneket..

- Megyünk, megyünk - simogattam fejét. Úgy megsajnáltam.. Barom vagyok.

Ahogy hazaértünk, beugrottam az ágyba és bebugyoláltam magam egy csomó takaróba. Már csak piros nózi kéne és egy lázmérő a számba, meg egy bögre tea... Oh, ez nem is rossz ötlet. Kicsoszogtam a konyhába és forraltam vizet - Kérsz teát?

- M-mm - morogtam ágyamról, miközben repjegyeket néztem.

- Mit csinálsz, Sehunnie? - érdeklődtem - Miért vagy ilyen morcos?

- Nem vagyok morcos, csak kutatok - motyogtam, számat nyaldosva, mire hozzám sétált teájával, s letette azt az éjjeliszekrényemre. Felültem, és közel hajoltam hozzá - Szeretlek - biggyesztettem le alsó ajkam.

- Én is szeretlek - pusziltam alsó ajkára - Mit kutatsz? - nézegettem a képernyőt, de nem láttam sok mindent. Miért nem??? Elromlott volna a szemem? Hunyorítgattam, de így sem lett jobb. Nem látom a betűket.

Elfordítottam felőle a képernyőt - Mit nézel, gülükém? - kérdeztem nevetve.

- Nem látom a betűket, doktor úr.. - panaszkodtam - Áruld el, mit csináálsz~ - nyafogtam.

- Ahh.. - nyitottam meg egy új lapot a böngészőben, majd szemészet nyitva tartást kerestem – Nyitva tartást keresek.. - húztam magam mellé.

- Minek a nyitva tartását? Ugye nem a barkácsboltba megyünk? - rémültem meg. Akárhogy is nézem.. Semmit nem látok.. De mitől romlott volna el ilyen gyorsan és ennyire a látásom? Vagy csak bele ment valami a szemembe?

Hangosan felnevettem aranyosságán - Szemészet, te bolond - pusziltam fejére.

- O? Minek neked a szemészet? - néztem rá kíváncsi tekintettel - Hányat mutatok? - mutattam direkt egy szívet kezemmel.

- 7 - forgattam meg szemeim - Miattad megyünk te diliduli... - haraptam meg szívet mutató kezét.

- Yaa! Ne harapdáld a szívecském! - csaptam szájára finoman - Rossz kisfiú.. - ráztam fejem rosszallóan.

- Ne haragudj.. - néztem rá kiskutya szemekkel - Ne bánts..

- Nem bántalak.. Kicsinállak.. - nevettem ördögien - De ne aggódj.. BTS-t fogok játszani a temetéseden.. És azt fogom gravíroztatni a sírodra, hogy "Rip, Oh Sehun, 1996-2016, Elhunyt ebben: Byun-halál, U.i.: Nyugodj békében -Kulás Mikulás-" - szövögettem ördögi tervem, miközben csontjait ropogtattam.

- Komolyan a halálom akarod?.. - kérdeztem tettetett szomorúsággal.

- Nem, dehogy! Soha! - néztem szemeibe aggódó tekintettel, s arcát kezeim közé fogtam - Soha-soha-soha!

- Persze... - fordultam hasra, folytatva színészkedésem - Nem szeretsz..

- De... - tettettem sírást. Huu de visszakapod Oh Sehun.. Azonnal leszálltam róla és berohantam a fürdőbe, majd becsaptam az ajtót magam után. Muhahahaaaaa~~

- Aah... - fogtam fejem - Baekieee..- kopogtattam az ajtón - Kicsim, bemehetek? - nem akartam megbántani.. Ismét egy fasz vagy, Sehun..

- Hagyj békén! - kiabáltam hisztérikusan, de utána markomba röhögtem, de csak halkan. Hát én komolyan már fetrengtem a röhögéstől.

- Ccc.. - vágtam neki fejem az ajtónak, majd lecsúsztam a földre. Meg fog utálni...

Egy idő után már nem bírtam visszafogni a röhögést. Hasamat fogva hangosan felnevettem és közben azon gondolkodtam, hogy mennyire leszek lebaszva.. Vagy gyűlölni fog emiatt?

Épp könnyeim közt zsörtölődtem, mikor meghallottam Baek nevetését. Kérdés nélkül benyitottam, és szerelmem megdermedt arcával találtam magam szembe. Szívatott, én meg ott bőgök miatta?!

Azonnal lefagyott a mosoly arcomról, mikor megláttam könnyekben ázó szemeit. Azok a gyönyörű szemek.. Nem szabadna ilyennek lenniük.. Ahj Baekhyun, de hülye vagy.. - Kicsim.. Annyira sajnálom - öleltem magamhoz. Nagyon remélem, hogy megbocsájt nekem..

Álltam ott, mint egy fa, mozdulatlanul. Mit tettem volna, ha tényleg haragszik?.. Tiszta könny mindenem.. Tényleg, a szemészet...

- Ne haragudj rám.. Sajnálom.. Tudom, hogy egy balfék vagyok, de nagyon szeretlek.. Ne haragudj, kérlek - esedeztem bocsánatáért.

- Semmi gond.. Én kezdtem.. - kifogásoltam, majd egy gyors puszi után kibontakoztam öleléséből, hogy meg tudjam nyitni a vizet. Nem tudok dönteni.. Hova repülünk.. Hm.

Miután arcot mosott, én is kezet akartam mosni, de félre nyomtam a szappant, mert nem láttam rendesen. De mi a halálért..?

- Vaksikám.. - forgattam szemet, ahogy láttam, hogy a keze az antarktiszon van, a szappan adagoló meg a csapba nyomta a tisztálkodó szert. Tényleg ekkora a baj a szemével?.. Még jó, hogy van egy óránk beérni abba a szarba.. Optika, vagy mi.. Segítettem megmosni a kezét, majd egyből húztam magam után, egyenest a kocsiba. Mielőtt nagyobb baja lenne..

Egyik pillanatról a másikra így elromlott volna a szemem? De hisz ez lehetetlen.. Mikor beértünk a szemészetre, egyből megvizsgáltak, miután elmondtam, mi a baj. Megkérdezték, van-e szemproblémákkal küzdő a családban, mire azt feleltem: „Az anyukám volt szemüveges, de csak olvasni hordta.“. Végül is kiderült, hogy örökletes szembetegségem van, anyától. Azt mondták, hogy kevés fénynél, olvasásnál és amikor jól esik, akkor hordjam. Aztán elküldtek szemüveget választani - Na? Hogy nézek ki? Mondjuk szerintem ilyenben ki nem megyek az utcára.. Mindegyik hülyén áll.. - suttogtam utolsó két mondatom.