107. rész

(Sehun, Baekhyun)

Nyakánál fogva tartottam magamnál, nem érdekelt, hogy lehet hazudik, lehet hazudott, de én szeretem, és ha ő megtehette, hogy megrak engem, ennyi csak nem fáj neki túlságosan.

Úgy voltam vele, hogy... Talán ez lesz az utolsó csókunk.. Most röhöghet rajtam, hogy menyire szánalmas vagyok, hogy minden egyes csókjáért félbe hagyok mindent, de nem érdekel. Tárgyalja csak ki mindenkivel, hogy mekkora egy nyomorék vagyok. Csak majd nem lesz mit kitárgyalni, ha nem leszek..

Addig csókoltam, míg levegőm volt. Mikor elengedtem párnáit, párat pusziltam még rájuk, miközben kezem derekára vezettem. Fogalma sincs arról, mennyire szeretem. Mégis.. Ennyire nem mutattam volna ki, hogy szeretem? Valakit mellé kell állítani, hogy nehogy még egyszer lehetősége legyen akár a gondolat megtervezésére se.. Hülye vagyok, hogy ilyenekre kényszerül miattam.. Öngyilkosság.. Ch.. Hülyeség. Kár, hogy nem tudja, mekkora kibaszott nagy veszteség lenne őt elveszíteni. Főleg számomra.. Nem bírnám.

- Szeretlek - lihegtem és szorosan magamhoz öleltem. Amíg lehet, addig harcolok érte.

Nem válaszoltam, csak magamhoz öleltem, és könnyeim folyattam patakokban. Annyira sajnálom, amit tettem vele. Miattam lett ilyen idegroncs..

El fogom érni, hogy ő is viszont szeressen... Úgy, mint régen.. Vele együtt itattam az egereket, majd eltávolodtam tőle és ismét ajkaira martam. Ha nem lök el, akkor nincs minden veszve. Remélem..

Finomabban, mint elsőnek, de visszacsókoltam. Azon csókunk sem tartott kevesebb ideig, sőt, már zsibbadt a nyelvem.. De szeretem. Szeretem őt, szerettem őt, és szeretni fogom. Amíg csak eszemet tudom. Meztelen hátát simogattam, mikor elváltam ajkaitól - Szeretlek - mondtam reakcióképp az előbbi mondatára - Mindennél jobban.

Mérhetetlenül boldog voltam abban a pillanatban. Ki tudtam volna futni a világból, de vele akartam maradni, ezért erősen megszorongattam - Magamhoz foglak láncolni - támasztottam fejem mellkasának.

- Már megtetted - tettem egyik kezét szívem helyére - Ha öngyilkos lennél is, itt örökké élnél. De nem hagyom, mert nélküled semmi értelme nem lenne, semminek a világon. Mérhetetlen űrt hagynál magad után.

- Ne haragudj.. - kértem bocsánatot mindenért, lehajtott fejjel. Nem tudom hányadszorra fogadom meg magamnak, de az ő boldogsága érdekében mindent meg fogok tenni és nem érdekel majd, hogy miket vagdos a fejemhez, nem engedem elmenni.

- Miért ne haragudjak? Te mit tettél? Hm? Minden miattam van.. Ne okold magad, kérlek - bújtam nyakába.

Nem hittem a füleimnek, mikor azt mondta, minden az ő hibája. Hülye ez? - Bolond.. - ráztam fejem, hátát simogatva - Nincs igazad.. Minden az én hibám..

- Baekhyun, tudod jól, hogy nincs igazad.. - hajtottam le fejem - De.. inkább nem veszekednék ezen - húztam magamhoz szorosan - Csak kérlek, tényleg, komolyan, könyörgöm. Ne próbálkozz öngyilkossággal, soha-soha-soha többé.

Nem tudom megígérni.. Muszáj lesz, ha nem abba akarok belehalni, hogy ideg összeroppanást kapok. Inkább gyorsan és halkan. Csak bólogattam, majd mellkasába fúrtam fejem ismét.

- Szeretném hallani is - suttogtam fülébe - Komolyan kértem..

- Megígérem..- néztem szemeibe - Ha te is megígérsz valamit..

- Figyelek - mosolyogtam, miközben vörös, de gyönyörűen csillogó szemeit néztem.

- Tudom, hogy nagyot kérek de... Maradj velem örökre.. kérlek..

- Megígérem. Nézd - fogtam meg nyakában a közös nyakláncunk egyik felét - Amíg ez rajtad van, én is itt leszek, bármi legyen. Oké? - simogattam arcát mosolyogva - Én tudom, az enyém sosem fogom levenni, mert örökké szükségem lesz rá.

Annyira mélyen érintettek a szavai.. Be is könnyeztem egy kicsit.. - Nekem is rád.. - suttogtam és lábujjhegyre állva karoltam át nyakát, majd az említett helyre hajtottam fejem - Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon szeretlek.. Mindennél jobban.

- Hát, még én - mosolyogva súgtam fülébe, majd nyakára pusziltam - Hiányoztál, Baekhyun.

Azt hiszem visszakaptam a régi Sehun-t... - Te is nekem, Sehun. Szóval te leszel a szobatársam? - emlékeztem vissza egy mondatomra, mikor először mutatta meg a szobát. Onnantól gyökeres fordulatot vett az életem.

- Még jó pár évig - vigyorogtam széles mosollyal arcomon - Törpe - fojtottam vissza nevetésem.

Mosolyogva hunytam le szemeim. Ez egyszer elnézem neki.. - Pösze - kuncogtam.

- SEJPÍTEK! NEM PÖSZE VAGYOK! - javítottam ki, hangsúlyozva - Érti? - nevettem nyakába.

- Háty pejsze - pöszéztem túlzottan - Cak szejpít... - bólogattam.

- Te is mindjárt pösze leszel, meg fogatlan - húzogattam szemöldököm perverzen - És akkor szejpítesz isz - kezdtem utánozni.

- Isten ments.. inkább legyen 40 fogam, mint egy se-nevettem. Túlságosan hiányzik a csókja.. ismét lábujjhegyre álltam és ajkai fele nyújtózkodtam, de direkt fel hajolt így esélyem sem volt.

- Mit szeretnél? - kérdeztem kuncogva - Bármi is legyen az, varázs szó kell hozzá..

- Kérem szépen - célozgattam, miközben párnáit bámultam. Olyan tökéletesek.

- De, mit? - néztem lefelé kérdően, mintha nem tudnám, miről van szó, de Baek kapott az alkalmon, és egyből kóstolgatni kezdte ajkaim.. Mohó fajzat..

Na végre.. Már azt hittem, soha nem néz le rám. Tarkójára fogtam, hogy ne tudjon elhúzódni, s nyelvem átvezettem szájába. Függő lettem..

Egyik kezemmel izmos hasfalát simogattam, míg másikkal közel tartottam magamhoz, amennyire csak tudtam. Mihelyst nyelveink egymáséhoz értek, kényeztetni kezdték másikónkét, mint ahogy az már megszokott.. De nem unom meg, soha!

Azt hiszem a mai nap folyamán még el fogom mondani párszor, hogy szeretem. Tudom, hogy tudja, de nem akarom, hogy esetleg majd kételkedjen bennem. Persze ez nem azt jelenti, hogy most elmondom 600x és utána se puszi se pá, elmegyek és megcsalom. Aztán meg mondom neki, hogy szeretlek... Neeeeeem. Egyrészt ilyenre soha nem lennék képes, másrészt meg annyira imádom őt, hogy egy tapottat nem fogok mozdulni mellőle és mindenkit lelövök, aki meg merészeli nézni, vagy megkörnyékezi. Bár nem tudom, hogy zavarja-e, ha egy nap kb. 55x mondom, hogy szeretlek... vagy többször. Miután elváltunk, nem engedtem el, így még szájára tudtam puszilni, majd visszaereszkedtem a földre. Miért ilyen magas? Nem.. Miért vagyok ilyen kicsi? Mit csináljak... Hordjak magassarkút?

Alsó ajkam harapdáltam, miután visszatért Baekhyun a rendes pozíciójába.. Hiányoznak azok a cseresznye-vörös ajkak.. Úgy voltam vele, hogy biztos nem bánja, ha még egy ici-pici puszit lopok tőle, szóval állánál fogva magam felé döntöttem fejét, és hooooooooooooooooooooooooosszasan megpusziltam édes párnáit.. De csak puszi volt persze, ám a lényeg a lényeg: Megkaptam, amit akartam.

Annyira jól esett édes ajkai kényeztetése. Megismételtem cselekedetét, majd nyelvem is bevetve, csókká alakítottam a puszit. Nem tudok lemondani róla.. Túl nagy áldozat lenne.

Azt hiszem, ma nem fogok kiszállni a szájából. Mondjuk, bele tudnék fulladni.. Sőt, ezer örömmel tenném! - Mindennél jobban szeretlek, Baekhyun... Mindennél jobban.. - suttogtam fülébe, miután elváltunk nagy nehezen. Hiába, amit tett velem.. Nem érdekelt. Ha nem szeretett volna, annál jobban érdekelt volna esetleg, de nekem az számított igazán, hogy én szeretem, szerettem, és szeretni fogom, életem utolsó pillanatáig.. Sőt, még azon is túl. Na, meg persze, hogy velem van.. És nem mással, aki meg sem becsüli, és meg sem érdemli. Igaz, hogy ez a két jelző rám sem illik, mert nem mintha olyan nagyon megbecsülném.. PEDIG IGYEKSZEM!

Ha tudná, hogy én mennyire szeretem.. Az... Az nem felfogható.. Annál nincs jobban.. Lehetetlen.. - Én is téged.. Mérhetetlenül szeretlek - mosolyogtam, miközben átöleltem és arcom mellkasába temettem. Egyik kezemmel övéért nyúltam, s összekulcsoltam ujjaink. Soha nem engedem el... Örökre az enyém lesz.

- Egyenlően - mondtam, miközben vigyorogtam, mint a tejbe tök. Tudom, hogy akkor is megpróbálja túlszárnyalni a szeretetem, ha azt mondja, egyenlően.. De legalább biztos lehetek abban, hogy legalább annyira szeretve vagyok, mint ahogy én őt szeretem -márpedig az nem kis mérce- és mellettem fog maradni, ha törik, ha szakad. Felemeltem kis testét, majd karjaimba véve azt, kivittem a tisztálkodó helyiségből, egyenesen az ágyára, majd szájára pusziltam - Várj meg itt - simítottam arcára, majd kibattyogtam a konyhába, kakaót csinálni neki. Gondoltam.. Ezzel még jobb kedvet csinálhatok neki, hisz elvileg szereti.. és rég ivott. Ugyan, még mindig üres volt a hűtő, kakaó és tej híján nem voltunk, szóval sima ügy volt.. Igazából, szerintem azért olyan finom -Baekhyun elmondása szerint-, mert tűzön melegítem a tejet, és a kakaóba csokit olvasztok, majd a maradék tejet habosítom, és azt teszem a tetejére. Miután elvégeztem a rutin szerű műveletet, kivittem neki a kakaót kedvenc, macis bögrémben. Hát, igen.. Jobban szeretem a bögrémnél is.. Sőt! A sapkámnál is.. Nálam ez egy igen nagy szó! Épp csukva volt a szeme, de véleményem szerint nem aludt el ezalatt az öt perc alatt. de.. inkább nem kockáztattam, csak letettem a bögrét az éjjeliszekrényére, és mellé ültem, majd arcát kezdtem simogatni.

Lehunytam szemeim egy kicsit, míg ő a konyhában tevékenykedett. A karácsonyon gondolkodtam. Nemsokára az is itt van... Szeretnék egy karácsonyfát.. Még sosem láttam egy igazi, égősorral, szaloncukrokkal és csillaggal meg díszekkel teleaggatott fát. Soha nem volt mikulásos zoknim vagy bakancsom, amit fellógathattam a kandallóra. Nem bontogattam ajándékokat, mondjuk már nem is ez a cél, csak még anno gyerekfejjel.. Hát igen.. Arra is kíváncsi lennék, hogy milyen elfújni a tortán a gyertyákat a születésem napján, azokkal az emberekkel, akiket szeretek.. Erről ugyancsak lecsúsztam.. Mindegy.. Azt tervezem, hogy elmegyek a karácsonyi vásárba -egyszer egyedül-, hogy megvegyem az ajándékaikat, -és egyszer velük-, hogy felüljünk az óriáskerékre vagy bármit, amit szeretnének. Mondjuk szerintem Bacon-nek tökmindegy, hogy hol lógatja a nyelvét a szájából... Mikor megéreztem az ismerős kakaóillatot és Sehun selymes bőrét arcomon, vigyorogva nyitottam ki szemeim, mik a mellettem gőzölgő édességre tévedtek. Csak azért ilyen finom, mert ő csinálja.. Nem tudom hogy, de valahogy minden alkalommal belekeveri a tökéletességét és a szeretetét. Ezt imádom benne... - Köszönöm - mosolyogtam, majd beleszürcsöltem a forró italba.

Elégedetten mosolyogtam, ahogy Baek kóstolgatta a kakaót - Na, milyen? - kérdeztem félve.. Kissé kijöttem a gyakorlatból, ugyanis fél éve nem csináltam. Sőt, azóta eddig még a hozzávalókra sem néztem, nehogy ő jusson eszembe róla.. Jobban hiányzott volna tőle. De.. Le kell mennem boltba..

- Még megkérdezed? Ezt a kakaót valami... Olyasmi kiállításra kéne vinni, mint a Világ Hét Csodája, vagy... Vagy Nyolc! - vágtam komoly fejet, ugyanis nagyon komolyan gondolom - Nem, nem, nem, nem... Visszavonom.. Annak a kiállításnak semmi értelme, mert... Te vagy a világ a egyetlen csodája..

Istenem, nekem végem ettől a sráctól.. Elvettem kakaóját, mire értetlenül nézett rám, majd gyorsan ajkaira hajoltam, és egyből elmélyítettem csókunkat. Miután elengedtem párnáit, tökéletes finomságú arcát simogattam, miközben gyönyörűen csillogó sötétbarna szemeibe bámultam. Elvette a maradék eszem is.. Végül visszaadtam neki a kakaóját, aminek persze jobban örült, mint a csókomnak, de jól is van ez így, amúgy is mennem kell.. - Maradj itt, én addig bevásárolok - pusziltam homlokára, majd felálltam, és Bacon-höz sétáltam, majd kivettem a kis helyéről, és Baek mellé fektettem.

- Itt hagysz? - néztem rá szomorú ábrázattal, majd játszottam a csalódottat és lehajtottam fejem, miközben az ölemben kuporodó Bacon-t simogattam - Nem baj, pajti.. Te itt vagy nekem.. - röhögtem el magam már majdnem.

- Ő nem pótolhat engem! - kiabáltam vissza az ajtóból.. Kellett még puszi.. Gyorsan Baek-hez rohantam, majd szájára pusziltam, és futottam kifelé. Fogtam egy taxit, majd az egyik bevásárlóközpontba vitettem magam. Lesz mit venni.. Valamint, a karácsony, és Baek szülinapja a nyakamon.. Hjaj. Mit tudnék venni neki? Minek örülne? Talán.. Egy nagy plüss? Vagy.. Nem tudom..

- Egy szóval sem mondtam, hogy pótolhat.. - mondtam, miután kiment - Most mondd meg pajti.. Itt hagyott.. - 'szipogtam' - Mi lesz velünk nélküle? - engedtem le ölemből a kapálózó csöppséget és már sprintelt is az ajtóhoz, amit aztán megugatott - Nyugavér.. Jön vissza.. - futott vissza hozzám, mintha értené amit mondok és visszaugrott helyére, majd nyüszíteni kezdett - Remélem minél hamarabb... - simogattam buksiját, de tovább sírt - Nekem is hiányzik..

Átnéztem vagy hat újságot, de semmi különleges ajándéknak valót nem találtam.. Csak Bacon-nek egy pár ruhát.. De tudom, hogy kényelmetlen a kutyáknak a ruha.. Viszont, láttam egy aranyos manó sapkát, amit meg is vettem - Ahh.. Hiányzol - néztem telefonom képernyőjére, aminek Baekhyun és én voltunk a háttere. Tényleg.. Sietnem kéne. Hiányzik a hangja is. Az arca, az érintése, a hiperaktivitása.. Na, meg Bacon is. Gyorsan berohantam egy élelmiszer boltba, és lekapkodtam mindent, amit szükségesnek véltem. Fűszerek, édességek -bár azt nem esszük tonnaszám, de nem árt-, tészta, tészta hátán, tej, kakaó, liszt, és minden isten verése, amit el lehet képzelni egy rendes háztartásban. Mivel nem voltunk étkezésre íratva, magunknak kellett bevásárolni.. És főzni. Egy bevásárlókocsit púposra pakoltam, majd miután fizettem, és bepakoltam a cuccokat egy csomagmegőrzőbe. Egyből indultam az áruház másik felébe, ahol ajándékot vadásztam.. Kisebb-nagyobb sikerrel. Találtam egy nagy, fehér macit.. Majdnem akkora lehetett, mint Baek. Kicsit rágódtam, hogy rosszul fogja magát érezni, vagy sem, amiért majdnem egyforma méretű a maci vele.. De megvettem. Azzal a nagy -már helyben becsomagolt- macival a hónom alatt folytattam a keresgélést. Megláttam egy bögrét, mire ismételten ő jutott eszembe.. Csináltatok egy bögrét!

- Aaaaaa Bacoon~ - vergődtem ágyamon. Látni akarom!!! - Többet nem megy nélkülünk SEHOVA! - püföltem a fekvőalkalmatosságot, mikor már vagy másfél órája nem jött vissza. Ez alatt az idő alatt, unalmamba felfújtam az összes lufit, amit akkora tartogattam, mikor az erdőben voltunk, de aztán végül is itthon hagytam őket, mert nem illett volna a hangulathoz. Nem lehetett látni a parkettát a színes léggömböktől, annyi volt belőlük. Fogtam magam és befeküdtem közéjük. Legalább 150-et felfújtam.. El is szédültem rendesen. Csak a fejem látszott ki közülük, mivel a szoba nem túl nagy.. Mondjuk nem is kicsi..

Miután abbahagytam a vásárlást -részlegesen, ugyanis nem találtam elég ajándékot, és nem csak neki kell vennem.. Hah, a türelmem vásárlás terén nem a legnagyobb...-, hívtam egy taxit, majd az ismerős sofőr segített bepakolni a kocsi hátuljába.. A hátsó ülések is tele voltak.. Többé nem jövök Baek nélkül vásárolni, mert asszem, még betétet is vettem... Ő legalább tudja, hogy mi kell. Nagyjából fél óra út után megérkeztünk a kocsival a kolesz elé -vennem kéne egy kocsit.. Többet költöttem taxira eddig, mint egy új kocsira, plusz még három havi benzinre..-, és ismét a sofőr segítségével becipekedtünk a kolesz folyosójára, majd kifizettem a fuvart, és egyedül kezdtem behordani a sok kacatot, kivéve az ajándékokat. Mikor benyitottam, majdnem hanyatt baszódtam a sok lufiban.. Mi a szar? - Baekhyuuuuuun! - kiabáltam nevét kissé várakoztatottan - Ez mi a fene? - rugdaltam arrébb a lufikat, majd próbáltam lerakni az első hat szatyrot... A harmincból.

Oops.. Na erre nem gondoltam. Felpattantam a gömbök közül és esdekelve közöttük, de Sehun ölébe botlottam. Szó szerint botlottam. Kezeimmel megkapaszkodtam nyakába és felhúztam magam, félig térdelő pozíciómból, majd szorosan magamhoz öleltem - Úgy hiányoztál.. - nyafiztam - Többet sehova nem mehetsz nélkülem! - pusziltam füle tövébe lábujjhegyre állva. Most is menni akartam vele, de mielőtt megszólalhattam volna, elment.

Muszáj volt elmosolyodnom azon, hogy annyira próbált hozzám rohanni, hogy majdnem elesett. Miután stabilan állt, közelebb húztam magamhoz, és fejére pusziltam - Alighanem muszáj lesz velem jönnöd, mert szerintem hülyeségeket vettem, össze-vissza - kuncogtam nyakába, majd ölembe vettem testét, hogy nehogy elvágódjon, amíg az ágyára viszem - Mindjárt behozom a cuccokat, te meg ne mozdulj, még csak az hiányozna, hogy összetörd nekem magad - nyomtam még egy puszit orrára, majd kifelé menet rugdaltam a lufikat.. Ajh, ez a gyerek.. Mennyire unatkozhatott..? Az ajándékokkal elrohantam Chanyeol-hoz, hogy dugja el valahova.. Megnyugtattam, hogy az ő ajándéka nincs ott, szóval ne keresse, majd rohantam vissza a szatyrokért, aminek a fele hiányzott már... - Baekhyun! - mondtam nevét idegesen, majd mikor megláttam, hogy a szobában egyensúlyozik a zacskókkal, megforgattam szemeim nevetve - Sosem nyugszol el, igaz? - kérdeztem, az ajtófélfának dőlve.

- Cak szegíteni ahajtam - mondtam egy zacskóval számban, miközben igyekeztem nem pofára esni, majd mikor elértem a konyháig, leraktam a csomagokat a pultra és kíváncsian kotorásztam bennünk.

- Hjaj.. Te dilis.. - sétáltam ki a többi zacskóért, majd mikor behoztam mindet, bevittem a konyhába, és pakolni kezdtem belőlük - Ez meg... - húztam elő egy csomag kotont - EZT NEM ÉN RAKTAM BELE- dobtam Baek-nek nevetve

-Azzal még úgyse csináltuk - mosolyodtam el kajánul.