112. rész

(Sehun, Baekhyun)
Miután lerendeztem magam, visszasétáltam szerelmemhez, aki már ébren figyelt az ágyból - Ne haragudj, hogy felébresztettelek.. - feküdtem vissza mellé. 

- Még mindig nem szeretnél bemenni a kórházba? - fogtam meg kezét lehajtott fejjel - Nem fertőztél meg... Már lenne bajom, ha fertőző lennél.. Lehet, hogy valami komoly bajod van..

 - Nem én... Jól vagyok, tényleg.. - lehet, hogy igaza van és be kéne mennünk.. dD rühellem azt a helyet. Mondjuk szerintem meg is van rá az okom..

 - Ahogy akarod.. - suttogtam, mire egy sós csepp szökött ki szememből. Kézfejét simogattam, még véletlenül sem rá nézve. Azt akarom, hogy jól érezze magát.. Nem fogom betuszkolni egy olyan helyre, ahol nem szeret lenni, de így.. 

 - Ne, ne, kérlek, ne sírj.. Utálom, amikor szomorú vagy.. Meggondoltam magam, menjünk be! - fordítottam fejét magam felé, majd letöröltem arcáról a cseppet - Siessünk, hogy ebéd előtt visszaérjünk - mosolyogtam.

 - Komolyan? - egyből jobb kedvem lett - De.. Ha bent fognak?.. 

 - Úgysincs semmi bajom.. Minden rendben lesz, ne aggódj - nyomtam egy puszit szájára, majd miután elkészültünk, bementünk a kórházba és vártuk, hogy behívjanak. A születésnapjára befestetem a hajam.. Nem árt a változás.. 

 - Byun Baekhyun - mondta szerelmem nevét a nővér. Épp indultam volna utána, de azt mondták, nem mehetek be.. Hát, ez fasza! Kb. fél órán át odakinn rágott az ideg, már a kezem harapdáltam.. Mi az isten tarthat ennyi ideig?! 

 Mikor behívtak, megkérdezték, hogy mi a bajom, mire elregéltem nekik, minden panaszom. Elég furcsán nézett rám az orvos, majd közölte, hogy ultrahangos felvételt akar csinálni. Nem értettem a helyzetet, de mivel én nem vagyok orvos, így nem kötözködtem. Mikor végzett, beszélni kezdett. Azt hittem, ott helyben ájulok el, mikor azt mondta terhes vagyok. De hogy a fenébe??? Azt is elmondta, hogy valószínűleg már termékenynek születtem. Fura volt a helyzet, de mérhetetlenül boldog voltam, hogy életet adhatok egy kisfiúnak... Igen, már ki lehetett venni, hogy milyen nemű, mert szétterült a pocakomban. Ha ezt Sehun megtudja.. Várjunk.. Még nem mondom el neki.. Majd a születésnapján. Minden értelmet nyert a szememben. A rosszul létek, a túlzott étvágyam.. Minden. És a gondolat, hogy egy kisember fejlődik bennem, akinek Sehun az apukája, melegséggel tölt el. Illetve arra is rájöttem, hogy miért nem csak vert apám.. Ha szültem volna neki, eladta volna a gyereket, hogy legyen pénze, amit piára költhet. Mert igen, képes lett volna teherbe ejteni a saját fiát, mert tudta, hogy megteheti, hisz amikor megszülettem, már akkor tudhatták.. Kb. háromnegyed óra múlva végeztünk és kiengedtek. Csak azt nem tudom, mit mondjak Sehun-nak, mi bajom van..

Olyan szinten vigyorogva lépett ki az ajtón, mintha most nyerte volna meg az ötös lottót.. Ennek meg mi baja? Bedrogozták? - Na, na? Mi történt? - ugrottam fel a székről, és hozzárohantam - Nagyon beteg vagy? 

 - Nem. Semmi bajom - vigyorogtam. Szerencsére az orvos írt fel fájdalom csillapítót meg hasonlókat, amiket kiváltottunk a gyógyszertárban. Alig várom, hogy elmondhassam neki.. 

 Úgy voltam vele, hogy a hazafelé vezető úton nem nyaggatom, de amint a szobánkba értünk, egyből letámadtam - Ha semmi bajod, akkor miért voltál rosszul? Miért ájultál el egyfolytában?.. 

 - Azt mondták, előfordul ilyenkor, hogy az ember, annak ellenére, hogy kipihent, mégis gyorsan kimerül és elájul. Szóval többet kell innunk, nehogy megint előfordulhasson - kamuztam. Remélem beveszi, mert ha nem, az oltári nagy bukta lesz.

 - Oooo - tettem mutatóujjam szám elé - Ennyi? Én meg tömtelek, mint a kacsát.. Pedig innod kellett volna.. De akkor már rendben vagy, ugye? 

 Hevesen bólogattam. Elmondhatatlanul boldog vagyok. Csak attól félek, hogy észreveszi.. De istenem, gyerekünk lesz! És.. És.. Tőle. Vajon melyikünkre fog jobban hasonlítani? Anyám, annyira boldog vagyok!

 - De, ha bajod lesz, én teszlek a kórházba.. - ráztam meg számon lévő ujjam fenyegetően, de elnevettem magam - Nem ám! - vigyorogtam, és szorosan magamhoz öleltem, majd hajába pusziltam - Szeretlek - suttogtam. 

 - Én is szeretlek - öleltem meg szorosan. Ha tudnád mennyire..
És ez a nap is eljött. Ma van Sehun születésnapja.. Remélem, minden rendben lesz. Azt terveztem, hogy elküldöm Lay-el vásárolni, amíg mi bekészítünk mindent - Jó reggelt, édes! - köszöntöttem szerelmem boldogan, majd átöleltem - Nagyon boldog születésnapot - szorongattam meg. Lehet, most azt hiszi akkor ennyi volt, de majd később.. 

 - Aaah.. - nyöszörögtem.. Elfelejtettem a saját szülinapom.. Ez gáz.. - Ennél boldogabb nem lehetne - pusziltam fejére - Mellesleg jó reggelt, hercegnő~ - vigyorogtam. 

 - Mmm... Édes.. Lay tegnap szólt, hogy kérdezzem meg, hogy elmész-e ma vásárolni vele.. - próbáltam beadni neki a story-t - Beszélni szeretne veled.. 

 - Aish.. pont ma?.. Jó, oké.. De nem tudom, mit nem lehet itt és most megbeszélni.. - egyeztem bele kedvtelenül. Pár óra múlva már valahol a picsában, Seoul-on kívül kóboroltunk valami bevásárlóközpontban.. Mi a fasznak?! 

 Míg Lay elvitte Sehun-t, a többiekkel kidíszítettük a szobát.. Miután elmentem fodrászhoz és feketére festettem a hajam. Lufikat fújtunk és felaggattuk őket mindenhova, Boldog Születésnapot feliratot vettem amit keresztben fellógattunk két lámpára így jól látható a bejáratból. Illetve főztem ebédet, amit kiraktunk az asztalra evőeszközökkel meg mindennel együtt. Természetesen elmentem és vettem neki édességet, egy profibb fényképezőgépet, mivel tudom, hogy szeret fotózni, egy sapkát, amit ki tud cserélni, ha nem tetszik neki, írtam egy újabb dalt és elpróbáltam a szintetizátoron, majd mindenki felvett egy szülinapos sapit és egy kis trombitával kezünkben, elbújva és besötétítve vártuk szerelmem és Lay érkezését. 

Lay annyit cseszekedett.. 2 zacskó ramen-t vett 3 óra alatt.. 3! Tiszta ideg voltam, már Baek-el akartam lenni.. Mikor sikeresen hazaértem, Lay nem szállt le rólam, zaklatott szinte.. Ennél jobb napom nem is lehetett volna. Amikor benyitottam a szobánkba, korom sötet volt. 

 - Boldog Szülinapooot!~~ - ordibáltuk egyszerre, mikor mindenki előugrott és Chan felkapcsolta a villanyokat, majd azonnal az ajtóban álló szerelmemre ugrottam - Boldog Születésnapot, kicsim! - suttogtam fülébe, majd mélyen megcsókoltam.

 - Hát ez meg? - tágultak nagyra pupilláim, mire leesett, hogy Baek miattam csinálta ezt.. És ezért kellett három órát ott rohadnom. Istenem, annyira, de annyira szeretem! Milyen aranyos ötlet volt tőle.. - Szeretlek - mosolyogtam, miután elváltam ajkaitól - Köszönöm. 

 - Én is téged - vigyorogtam, majd lekászálódtam kezei közül és beljebb húztam, így mindenki meg tudta köszönteni. A legvégére én maradtam. Egy zacskóval hátam mögött álltam meg előtte és szemeibe néztem - Még mielőtt odaadnám az ajándékod, mondanom kell valamit.. - haraptam be alsó ajkam. 

 Most eléggé megrémisztett.. Mit akar mondani? - Igen? - kérdeztem félve.

- Sehun, én... - tartottam hatásszünetet - ..Terhes vagyok - közöltem vele a jó hírt -legalábbis számomra az- és vártam, hogy fog reagálni. 

 - Mi? - lefagyva álltam a szoba közepén - Nem április elseje van... - ráztam meg fejem.. Bármennyire jó lenne, ha igazat mondana, ez képtelenség.. - Mit akartál mondani? De most komolyan - nevettem.

 - Gyerekünk lesz, Sehun.. - mosolyogtam szemeibe nézve. Megértem, hogy ez most váratlanul érte, főleg, hogy nem is lehetne ilyen.. 

 - Ko-komolyan? Nem.. nem viccelsz? - hihetetlennek tartottam a helyzetet... 

 - Nem, ez nem vicc - mosolyogtam továbbra is - Terhes vagyok. 

 Olyan szaporán kezdtem venni a levegőt, és akkora mosoly terült el arcomon, mint még soha.. De ennek gyorsan vége is lett, ugyanis elsötétült minden.. 

 - Sehun! - rogytam térdre szerelmem mellé a földre, mikor csak úgy össze esett. Te jó isten, nem akartam kinyírni! - Sehun, ébredj! - rázogattam testét, mire odajöttek páran. De csak néhányan, hogy ha felébred, kapjon levegőt. 

  Összeszorított szemekkel felszisszentem, mikor  már magamnál voltam, s fejemhez kaptam, ami hál' istennek nem vérzett.. Megpillantottam az ismerős fekete tincseket, arcomba lógni - Miért fetrengek egy hadseregnyi ember között? 

 - Minden rendben? Jól vagy? - kérdeztem aggódva, mikor a többiek kicsivel távolabb mentek. Hát mondjuk nem így terveztem a szülinapját, hogy rögtön az elején kórházba kell vinni, de ez van..

 - Tényleg.. Terhes vagy? Ez biztos? Tuti? Mióta? Ki mondta? 

 - Tényleg, biztos, tuti, két hete és az orvos mondta - árultam el magam, miközben óvatosan felhúztam a földről. 

 Szemeim kezdtek elködösülni, s gleccserek vizei folytak patakban végig arcomon. Elmondhatatlanul boldog voltam.. Mosolyogtam, de zokogtam is, miközben magamhoz öleltem szerelmem.. Ez hihetetlen! Lesz egy közös gyermekünk! Annyira boldog vagyok.. 

Mindenem megvan, amire csak szükségem lehet. Soha nem gondoltam volna, hogy majd PONT ÉN boldog leszek egyáltalán valaha is.. Nemhogy még rendes családom legyen és tető a fejem fölött. Ez hatalmas áldás.. Hátát simogattam szerelmemnek, hogy gyorsabban megnyugtassam, míg a többiek úgy vigyorogtak, mint a tejbe tök. Nekik is új volt az egész. Eddig csak én tudtam és az orvos - Szeretlek - suttogtam fülébe. Ha ő nem lenne... Egy cseppnyi boldogságom sem lenne az életben. Mindent neki köszönhetek. Miután elengedtem, a szintetizátorhoz futottam és előadtam a dalt, ami neki írtam. 

 Nagyon meghatódtam, mikor énekelni kezdett. Ahj, már megint sírok.. Nem! Most nem.. Miután végzett, elé sétáltam és szorosan magamhoz öleltem - Szeretlek - suttogtam nyakába, a mai nap, talán századjára. A 'buli' többi része tömörtelen pofázással telt el, hihetetlenül sokat beszéltem... Szófosásom volt, a boldogságtól. Végig vigyorogtam, és Baek-et szorongattam, egy centit sem engedtem elmozdulni mellölem.. Hajnaltájt mindenki haza -,illetve szobájába- kullogott, én pedig lelkesen pakolásztam.. Életem legboldogabb napja volt..

 - Én is téged - pusziltam arcára. Még soha nem láttam ennyit mosolyogni. Úgy örülök, hogy boldog. Jaj, én marha elfelejtettem az ajándékát.. Mikor eszembe jutott pakolás után, homlokomra csaptam. Hogy lehetek ennyire.... Idióta?! - Még meg sem köszöntöttelek - szorítottam össze szemeim fájdalmas ábrázattal. Paraszt, paraszt, paraszt, PARASZT! Odafutottam ajándékos zacskójához, majd elé sétáltam - Szóval.. Tudom, kicsit későn, dee.. Boldog Születésnapot! - nyújtottam neki az ajándékzacskót. 

 Letettem a kezemben lévő mosogatnivalót, majd vigyorogva átvettem a zacskót.. Eddig senkiét nem bontottam még ki, szóval pont jó, hogy az övét látom elsőnek.. Csukott szemmel belenyúltam a zacskóba, és kivettem egyesével a tartalmát, folyamatosan csukva tartott szemekkel. Tapogatni kezdtem, mire egy puha cucc került kezembe. Zörgő zacsiban volt, ezért hunyorogtam, hogy ki tudjam nyitni.. Hát meghaltam.. Egy olyan sapit kaptam, amit mindenhol kerestem. Széles vigyor terült el arcomon, miközben szerelmem fejére húztam a kiegészítőt, majd folytattam a csomagolást, nyitott szemmel.. - Óó csokiii - mosolyogtam lelkesen. Tuti belé fogom tömni.. Hm.. Volt egy nagyobb doboz, de be volt csomagolva.. Óvatosan kicsomagoltam, de amikor megláttam a vagyont érő gépet, hátat fordítottam.. Mennyit gyűjthetett erre?! Szinte ugrándozva a nyakába ugrottam kb... De azért csak óvatosan, a baba miatt.. - Köszönöm, köszönöm, köszönöm!! - vinnyogtam fülébe, mint egy ovis. 

 - Én köszönöm, hogy itt vagy nekem.. - mosolyogva öleltem magamhoz, s átraktam fejére a kiegészítőt. Remélem tetszik neki.. Szájára pusziltam, majd felvettem a közöttünk ugrándozó Bacon-t, akit egész eddig a többiek dögönyöztek - Jó napod volt, ugye szaros? - nevettem. 

 Megcsikiztem Bacon hasát, mire tappancsai az égnek álltak - Add ide egy picit.. - suttogtam Baek-nek, majd miután átvettem tőle a kutyát, suttogtam tovább - Ugye tudod, hogy az állatszőr nem tesz jót a terheseknek? 

 - Mi? Komolyan? - vágtam döbbent fejet. De mi rossz van az állatszőrben, ami ártani tudna a magzatnak? - De miért? 

 - Egész pontosan nem tudom, de anyu mindig mondta, hogy azért nem lehetett kutyájuk, mert amint egybeköltöztek, én már anyám hasában forgolódtam.. Azért lehet, egy kutyával jobban jártak volna - vakartam meg tarkóm nevetve. 

 Komolyan mondom, egyszer nem tudom mit csinálok vele, de fuuu.. - Szóval, azt mondod, lett volna inkább egy kutyájuk és te meg se születtél volna, így nem kéne ránk pazarolnod az időd és valószínűleg hármunk közül egyikünk sem lenne már - gondoltam itt Bacon-re, rám és a babára. Ha ő húzhatja az agyam, akkor én is az övét.. Mondjuk lehet nem most kellett volna.. A szülinapján.. 

 - Nem, nem ezt mondom - tettem le Bacon-t - Felejtsd el - mosolyogtam - Tudom, hogy kegyetlen, de kérlek, hasznosítsuk fel Bacon hordozóját.. Nem akarom, hogy bajod.. Bajotok legyen. 

 Olyan fura érzés, hogy most.. tulajdonképpen két ember vagyok. Helyette is én eszem, iszom, meg minden.. Szomorúan néztem Bacon-re aki behúzta fülét, farkát és szomorúan nyüszítve leült a popójára és elöl kidugta két hátsó lábát. Lemondóan bólintottam.. Kilenc hónapig hozzá sem érhetek.. Egyedül kell majd aludnia.. - Fura, de olyan, mintha ő is a gyerekünk lenne... - sóhajtottam. 

 - Úgyis láthatod, meg minden, csak az alvás meg a puszi, és a 0-24 egymáson lógás nem mehet - dörzsölgettem a kezem - Én sem akarom ezt csinálni, de muszáj.. - húztam magam után a fürdőbe, majd megmostam a kezét, és le szösztelenítettem - Apropó, kézfertőtlenítőt is használj - vigyorogtam. Nem nagyon gondolkodtam még, hogy az a gyerek, hogy akaródzik kijönni Baek-ből.. Talán a hasát felnyitják? Azt a tökéletes hasat? 

 Elmosolyodtam aranyosságán. Olyan édes, hogy így törődik velem.. vagyis velünk.. - Igenis apuci.. - kuncogtam, majd kérésére lefertőtlenítettem kezem. Mintha eddig nem mostam volna naponta kétszázszor kezet.. Amúgy is utálom, ha retkes. 

 Már fájt a szám a vigyorgástól, de még tesz rá hat lapáttal, hogy apuci-zik... Most tényleg apa leszek. Nem tudom, a világon ez hány darab meleg emberrel esik meg, hogy természetes úton lehet gyereke, az azonos nemű szerelmétől.. - Mellesleg, idősebbnek látszol a fekete hajaddal.. - motyogtam nyakába, miközben hátulról öleltem - Igaz, az is vagy, de..na. 

 - Neked jobban áll - fordultan vele szembe és összeborzoltam frizuráját. Tényleg pofátlanul jól néz ki vele. Mondjuk neki már alapból olyan.. Férfias a megjelenése.. Csak olvadozom, amikor még ki is izzad.. 

 - Nézőpont kérdése - pusziltam nyakába - Nem vagy éhes? - simogattam hasát. 

 - El fogok hízni.. Nemrég ettem tortát -amit szintén én sütöttem- de már korog a gyomrom.. Valamelyik - nevettem. 

 - Tudod, hogy tíz kiló plusz a minimum, amit felszedsz a terhességgel, ugye? Nem most kell diétázni, te bolond! - nevettem - Mit szeretnél enni? - kérdeztem, miközben haját simogattam. 

 Jesszus, dagadt leszek!.. Látszik, hogy még nem voltam terhes.. - Csinálok gyümölcs salit - vigyorogtam és már indultam is a konyhába. Valamiért most gyümölcsre fáj a fogam. 

 - Baekhyuuun~ - nyújtottam el nevét - Kikötözlek az ágyhoz - csoszogtam utána - Nem rosszra gondolni! Csak amúgy sem szeretem, ha pattogsz.. Meg még itt elvágod az ujjad.. Csüccs! - nyomtam le a székre - Majd én megcsinálom. 

 - Azért ennyire béna nem vagyok.. - dünnyögtem orrom alatt. Míg ő konyhatündérkedett, fogtam egy füzetet és rajzolni kezdtem bele. Sajnos a tudásom még mindig csak a pálcikaemberekig terjed, de azért ez is több a semminél.. Szóval lerajzoltam Sehun-t és magamat, ahogy Bacon-nel nyomunkban fogjuk egy kisgyerek kezét. Na igen szóval a fekete-fehér cirkafirka az Bacon, a két nagyobb vonalka egy gombóccal a tetejükön azok mi vagyunk -természetesen én a kisebb- és a térdünkig érő valami, pedig a pocaklakó. Mindenhez odanyilaztam, hogy mi-micsoda, majd utolsó simításnak rajzoltam egy mosolygós napocskát és pár barna-rózsaszín cuccot, amik cseresznyefák akartak lenni. 

 Elvettem a füzetet szerelmem elől, amint elkészült a saláta - Eszik, nem játszik! - mozgattam mutatóujjam fenyegetően, majd ajkaira hajoltam egy pusziért, míg a papírtömböt hátam mögé tartottam. Mikor nekiállt enni, nézegettem a rajzát. 

 Kajak nem vágom, hogy tud ilyen finomakat csinálni.. sec-perc alatt betömtem a salit, majd átraktam a szennyest a mosogatóba. Miután végeztem vele, Sehun mögé lopakodtam és hátulról átöleltem.