122. rész (+18)

(Sehun, Baekhyun)

- De miért? Hát sosem tanulod meg? Én mindig ott leszek bent - mutogattam szívére - Oda bezártál és lenyelted a kulcsot - mosolyogtam.

- Igen, de az nem elég, ha meghalsz, vagy ha már nem szeretsz. Mit fogok én csinálni nélküled?! - kérdeztem, vállába motyogva.

- Felejtsd el ezeket - mosolyogtam szemeibe nézve - Én örökké szeretni foglak. Ígérem. És nem halhatok meg, amíg van akiért élnem.

- És ha én belehaltam volna abba a karambolba? Akkor veled mi lenne? Tudod, hogy mennyien szeretnek téged? - kérdeztem egyre erőtlenebb hangon.

- De nem tudok nélküled élni.. - szipogtam, majd átöleltem szerelmem, hogy legalább ő ne sírjon. - Szeretlek - suttogtam mellkasába.

- Én is téged - válaszoltam remegő hangon - Nagyon-nagyon - pusziltam fejére, s simogatni kezdtem hátát - Mindent rendbe hozok, ígérem.. - tettem hozzá mondandómhoz. Ugyan, nem tudom, hogy hogy hozok rendbe bármit is, de a szándék a lényeg, nem?..

- Miért érzed úgy, hogy bármit is neked kéne rendbe hozni..? - gondolkodtam hangosan - Nézd.. - álltam lábujjhegyre - Most kapsz egy lehetőséget - mosolyogtam, s ajkaira hajoltam.

Válaszolni nem igen tudtam, mert lefoglaltak puha párnái, melyek közé nyelvem becsúsztatva elmélyítettem csókunkat. Ezt egy évig tudnám csinálni.. Derekánál fogva közelebb húztam magamhoz, s élveztem szerelmem szája által nyújtott kéjt.

Miután elváltunk, ismét hozzá bújtam, de csak annyira, hogy ne sziszegjen. Gyógyulj meg, Sehunnie.. Minél hamarabb, mert nem bírom, hogy nem érhetek hozzád.. Áhhh.. Rosszabb lettem, mint egy kiscica... De ha egyszer hiányzik..

- Én kis pálcikám - neveztem el egy újdonsült néven - Felvehetlek? - kérdeztem óvakodva. Vékonyabb, mint mikor megismertem.. Azaz a súlya felér egy papírlappal.

- De a bordád.. - néztem rá aggódva - Várj... Azt mondtad...? Az mondtad pálcika? - 'akadtam ki' - Hogy merészeled, te taknyos! - borzoltam össze frizuráját nevetve.

- Hééé... - fogtam le kezét - Mit képzelsz magadról? - kérdeztem fölé magasodva - Hm? - kuncogtam.

Úgy kellett felnéznem rá, mintha a plafont bámulnám - Égimeszelő - nevettem, s kinyújtottam rá nyelvem.

- Micsoda? Mit csináltál? - csíptem oldalába - Mutasd a nyelved!

- M-mmm - rájztam fejem, huncutul mosolyogva - Nem-nem - kuncogtam, s futni kezdtem a szobában.

- Nem futok utánad - kiabáltam ki.. Na, jó.. De. Futok. Kifutottam a szobába, és felvettem Bacon-t - Túszul ejtettem - fújtam a szőrmók füléhez, mire kapálózni kezdett.

Mikor odanéztem, épp ágyamon ugráltam. Azonnal lefagyott a mosoly arcomról és 'fájdalmas' arckifejezéssel kullogtam Sehun elé - Hallgatlak - nyüszögtem.

Óvatosan leraktam Bacon-t, majd lassan felegyenesedtem, de hirtelen magamhoz rántottam Baek-et, nekem háttal állva, és ujjaim fegyverré alakítva fejéhez tartottam, így ismét túszt fogtam - Mit adsz? - kérdeztem gonosz hangon, de elnevettem magam.

- Bármit, csak hagyd meg az életem - könyörögem.

- Nos, akkor még ki kell találnom - eresztettem el - De ne számíts sok jóra - ráztam meg fejem rosszallóan.

Megmakacsoltam magam, s újra kiöltöttem rá nyelvem - Majd meglátjuk - kuncogtam.

- Meg ám! - nyúltam lábai alá hirtelen, és felkaptam, majd az ágyra dobtam finoman - Most akarod meglátni? - kérdeztem nevetve.

- A nyelved szívesen megnézném... - vigyorogtam kajánul, majd magam fölé húztam - Mutasd csak..

- Itt van - nyújtottam ki, de mielőtt elkapta volna ízlelőszervem szájával, visszahúztam - Szép? - kérdeztem kuncogva - Nekem is tetszik.. - kulcsoltam össze kezeink.

Durcás fejet vágva hunyorítottam rá - Csúnya bácsi.. - mérgelődtem felfújt fejjel - Add ideeeeee~~~ - könyörögtem egy csókért.

- Nem-nem - ráztam fejem - Csak a testemen keresztül - másztam le róla.

Még mielőtt felállhatott volna, ráugrottam, s két csuklójánál fogva leszorítottam azokat feje mellé – Kérem! - mondtam nyomatékosabb hangvétellel.

- Rossz vége lesz, csak most szólok.. Szóval.. - ráztam meg fejem összeszorított szájjal. Húzom még az agyát..

- Naa~ Sehunnie - nyávogtam, hátha megadja magát.

Szemforgatva emeltem meg fejem, majd szájára pusziltam - Megadtam a kezdő löketet, te jössz.. - kuncogtam gonoszan.

- Ahhh.. - forgattam meg szemeim hozzá hasonlóan, majd nyelvem szájába csúsztatva csókoltam meg mélyen.

Kezeim kihúztam szorítása alól, majd némi fájdalommal enyém alá gyűrtem testét, egy pillanatra sem szakadva el ajkaitól. Hiányzott már, hogy ilyen hosszan csókoljam. Egyik kezem arcára vezettem, s simogatni kezdtem. Csontos.. Nagyon. Tennem kell ez ellen valamit.

Hosszan csókoltam, amíg csak bírtam levegővel. Már a fulladás határait feszegettem, mikor puszilgatni kezdtem száját, majd egy újabb csókká alakítottam azokat.

Fenekére markoltam kuncogva, majd alfelét ölembe nyomva ültem fel, s áttértem nyaka kényeztetésére. Azok a pirinyó, édes sóhajok, melyek ajkait elhagyták, emlékeztettek, hogy miért is nem bírom ki mellette szeretkezés nélkül.. Bolondulok érte. Mióta csak megláttam.

Olyan régen volt ebben részem.. De.. Miért is? Mert terhes voltam.. És miért? Mert.. Ezt csináltuk - Sehun - távolodtam el tőle - Tudom, még korai, de... Ha most csináljuk akkor.. - ez elég kellemetlen - Szóval szükség lenne a gumira.. - hajtottam le fejem.

- Mmm - adtam hangot gondolkodásomnak. Egy pillanat alatt elment a kedvem az egésztől, mikor eszembe jutott a pocaklakó.. Miattam jött létre, és miattam halt meg.. Baekhyun is, majdnem. Nem csinálhatom ezt.. Nagyot sóhajtottam, majd levettem kezeim testéről, és kimásztam alóla. Egyenesen a mosdóba trappoltam, hogy lehűtsem az arcom. Az én hibám..

Hülye, hülye, hülye! Figyelembe sem veszem azt, hogy ő mit akar.. Akkora barom vagyok.. Ismét elrontottam mindent..Yess.. Újra összejött. Majd talán, ha nem lesz mit elrontani, akkor nehezebb lesz.. Nagyot sóhajtva terültem el ágyamon. Ekkora érzéketlen egy faszt, istenem. Miért jöttem egyáltalán világra? Most egy sokkal jobb emberrel lehetne és még boldog is.. De nem, nekem már csak azért is bele kellett kutyulnom az életébe és alaposan tönkretenni azt. Ajjaj.. Ez így nagyon nem lesz jó..

Pár perc tökölés után, megújult erővel mentem ki Baek mellé. Miatta.. Végig kell csinálnom. Nem fogok megtörni.. Ha mégis, nem mutatom neki. Tényleg, csak a boldogságát akarom.. És őt.

Mikor lefeküdt mellém, azonnal rámásztam és megszabadítottam pólójától, majd ajkaira martam, miközben cipzárját húztam le, s tagjára markoltam a textílián keresztül. Áttértem nyakára, s úgy haladtam egyre lejjebb felsőtestén, mígnem már egy szál semmiben feküdt alattam és ágyékát szívogattam.

Nem akartam ellökni magamtól, mert félreértett volna.. De.. Nem érdemlem meg, amit kapok tőle. Normális, ha elutasítom, alapjába véve egy szar koton miatt, és rá öt percre meg a szájában hever a nemesebbik felem? Szerintem egy, hatalmas pofonbaszást érdemelnék, nem ezt.. Ennek ellenére, mocskosul élveztem mindazt, amit tett, és ahogy, tette.. De a kötésem borzasztóan zavart. Nem mozdultam, csak alsó ajkam harapdáltam, és a takarót markolásztam az élvezettől. Nem mertem a hajába markolni, legalább.. Ezt csinálja, ahogy akarja.

Lassan számba vettem éledező férfiasságát, majd ugyanilyen tempóban mozgatni kezdtem rajta fejem, miközben kezemmel bimbóit izgattam. Másik kezem bejáratához vezettem, majd belé csúsztattam kisujjam. Mindent meg akarok neki adni..

Egy hang nem jött ki torkomon, mikor megéreztem egyik ujját magamban.. Aztán a másikat.. Komolyan mondom, a szemeim feladták a szolgálatot. Remegtek, a testemmel egyetemben. Túl jó, hogy most abbahagyja.. Már szarrá szaggattam a lepedőt magam alatt, de összeszorított szemekkel nem igazán láttam.. Alsó ajkam beharapva, nyögve vonaglottam meg, mikor egy olyan pontot talált el bennem, hogy azt hittem, azonnal elélvezek. Annyira szaporán kapkodtam a levegőt, hogy belefájdult a bordám is.. De imádtam minden egyes mozdulatát.

Komolyan azt hittem, hogy még előbb elélvezek, mint ő.. Az a hang.. Megőrülök érte.. Egy kicsit eljátszadoztam makkjával, meg-meg szívtam és megkarcolgattam fogaimmal, majd újra bekaptam teljes hosszát, s egy helybe maradtam. Csak ujjaimat mozgattam benne, majd ismét mozgásra bírtam fejem.

Mellkasom térfogata örült tempóban növekedett, majd csökkent egymás után. Szaggatottan vettem a levegőt, és hajába markoltam, mikor megállt szájával hosszomon, és ujjait mozgatta bennem. Egy elfojtott nyögést hallattam, majd mikor éreztem, hogy már nem kell sok, az ágy szélébe kapaszkodtam kezeimmel, és egyre inkább rángatózó testem próbáltam nyugovásra bírni a szerelmem édes ajkai által okozott öröm kizárásával.

Lehet, hogy gonosz vagyok, de öröm volt nézni, ahogy vergődik alattam. Egyre csak kínoztam és húztam orgazmusát, majd egy tisztességes mozdulat után, leszálltam róla és hasfalára élvezett. Ha lenyeltem volna.. Megint... Megint kínzom magam.. Miután letöröltem nedvét, befeküdtem mellé és betakartam magunk.

Izzadtan pihegtem Baek mellett, mint aki most csinált egy maratont.. - Ezt... - szakítottam meg mondatom, levegő hiányában - Ezt még visszakapod - húztam magamhoz csontos testét, remegve. Szerintem eddig ez volt a legintenzívebb orgazmusom.. Mármint, ha Baek szájáról beszélek.. Igaz, élveztem, de vele jobban élvezem.. Viszont, nem tudom, miért gondolta meg magát egyről a kettőre, de úgy vagyok vele, hogy nem nyaggatom, mielőtt.. Ismét a baba jutna eszébe.

- Elmegyek fürdeni - mosolyogtam, majd szájára pusziltam és kikászálódtam mellőle.

- Ne, várj.. - tekertem magam köré a takarót, hogy ne egy szál semmiben legyek - Veled mehetek?.. - kérdeztem lehajtott fejjel. Nem akarom zavarni, de azért jó lenne..

- Pe-persze.. - mosolyogtam halványan. Hát kíváncsi leszek, mi sül ki ebből..

Felbátorodva húztam magam után a fürdőbe, majd a takarót egy törcsire cseréltem, s óvatosan vetkőztetni kezdtem. Nagyot kellett nyelnem, mikor felsőjét levettem róla. Tényleg nincs babánk már, Baek teste pedig akár egy csontváz, melyre bőrt aggattak. A kockahasa sehol, sőt.. Semmije sincs. Mármint izma.. És az a heg az alhasán.. Én tettem ezt vele. Vetkőztetését ideiglenesen abbahagytam, míg hátrahajtottam fejem, s próbáltam könnyek tengerét visszafojtani, kisebb-nagyobb sikerrel, majd fojtattam, amibe belekezdtem.

Elszomorodtam reakcióján. Na ez volt az, amit nem akartam.. Többé nem láthatom szomorúnak! Bele fogok húzni a kajálásba és az edzésbe, mert ez így nagyon nem lesz jó. Ha netalántán összetűzésbe kerülnék valakivel, hiába próbálnám megvédeni magam. Ismételten Sehun-ra vagyok utalva egy időre. De ő is most jött ki a kórházból... Hát, hajrá Baekhyun.. Szorosan magamhoz öleltem és hátát simogattam, míg halk szipogása abba nem maradt.

Alsó ajkam harapdálva bújtam ölelésébe - Ne haragudj - kértem bocsánatot viselkedésemért.. És mindenért.

- Nincs miért bocsánatot kérned - mosolyogtam. Viszont nekem lenne egy s más... Mindig ezen jár az eszem... De ne feledd! Boldog, boldog, boldog.. - Na gyere - húztam be magam után a kádba, miután mindketten levetkőztünk.

- De én.. - hagytam félbe mondandóm. Nem akartam előhozni a témát.. És.. Istenem, mikor fogom elfeledni a babát?! Jó, tudom, soha.. De... Annyira jó lett volna.. Bemásztam Baek mögé, majd mosdatni kezdtem testét.

Miután én is végeztem fürdetésével, ölébe ültem és csak öleltem. Szükségem van most a közelségére. Éreznem kell, hogy itt van nekem. Csak miatta vagyok itt.. Ő ad nekem erőt a sok rossz után.. - Szeretlek - suttogtam.

Hátát simogattam óvatosan - Én is téged - mondtam, majd nyakába pusziltam. A suli.. Az meg.. Ahh.. Nincs lelki erőm.. Gondolom neki sincs.. Majd.. Megoldom - Nem vagy é... - vágtam félbe mondatom. Tudtam, hogy nem éhes.. De a terhessége miatt megszoktam az állandó ugrálást körülötte..

- hes.. - fejeztem be mondatát - De, ami azt illeti, az vagyok.. - tettem egy kezem hasamra, de nem kellett volna, mert a baba jutott eszembe. Eddig ott volt bent.. Az a kis pici teremtmény..

Baek hasán lévő kezére csúsztattam enyém. Éreztem, mire gondol. Legalábbis sejtettem.. Nyakhajlatába hajtottam fejem, és bámultam ki fejemből. Tudatni akarom vele, hogy itt vagyok neki.. Bármikor, bárhol.

Kiszökött egy könnycsepp, s végigfolyt arcomon, ahogy a csöppségre gondoltam. Annyira szerettük.. Ő lett volna a jövőnk.. De elrontottam..

Amint szipogni kezdett, arcát próbáltam fürkészni, de elfordította előlem – Hé.. - szóltam rá - Tudom, hogy pityeregsz.. És tudom, miért - simítottam arcára - De én itt vagyok.. Oké? - vágtam kiskutya fejet, bár nem voltam a legjobb passzban én sem, de miatta..

Nem jöttek szavak számra. Olyan hálás vagyok neki - Köszönöm.. - suttogtam. Nem tudom, mit csinálnék nélküle.. - Csak te vagy nekem.. Senki más.. - tényleg ő az egyetlen. Különben meg nincs senkim. Zéró. Nulla. Életem értelme ő, ő, ő és ő.

- Ezt jó hallani - suttogtam nyakába - Mármint nem úgy, hogy csak rám számíthatsz, hanem.. Jó érzéssel tölt el, hogy tudod, hogy rám számíthatsz, bármikor.. - vigyorogtam, s nyakába pusziltam - Nagyon fontos vagy nekem, szerelmem.

- Te is nekem. A legfontosabb - öleltem magamhoz vigyorogva. Kis idő elteltével kiszálltunk és felvettük pizsijeinket, majd leültem szerelmemmel szemben az ágyra. Csak bámultam gyönyörű szemeit.. Irigylem.

Ha már végre azt mondta, éhes.. Csinálok valamit enni. Kislattyogtam a konyhába, és összedobtam egy erőlevest -vagy ki tudja mi ez-, és elzártam a tüzet - Baeeek~ - hívtam be az étkezőbe - Főztem levest... Nem vagy éhes? - kérdeztem félve.

Kicsiket bólogattam válaszképp. Bár most sincs étvágyam.. De miatta megteszem. Meg persze híznom sem ártana, vagy erősödni, vagy esetleg mindkettőt.. Szóval hajrá, Byun Baekhyun!

Nagyon megörültem, hogy bólogatott, így gyorsan lekaptam egy tányért és pálcikákat, majd az asztal közepére tettem a levest, egy fa deszka alá. Leültettem, és elé tettem a tányért, az evőeszközzel. Mertem neki egy kisebb adagot, ugyanis nem akarom, hogy kihányja, szóval elsőnek keveset egyen.. - Jó étvágyat - ültem le vele szemben, és összekulcsoltam kezeim, úgy meredtem szerelmemre, hátha eszik.. Reméltem, hogy fog..

Rég ettem már asztalnál. Azon se csodálkoznék, ha elfelejtettem volna evőeszközzel enni. Sikeresen megettem a nekem kimert adagot, majd hasamra fogva dőltem hátra a széken. A baba.. megint.. Ilyenkor mindig előjön bennem a saját magam iránti utálat érzet.. Ezért tartok most ott, hogy 20m után elfáradok - Köszönöm - mosolyogtam Sehun-ra. Még mindig nem fér a fejembe, hogy hogy tud ilyen finomakat főzni.

Csak szélesen mosolyogtam reakcióképp.. Végre evett valami embernek való adagot... Lefedtem a maradékot, majd a hűtőbe tettem azt, és elmosogattam Baek cuccait - Nincs kedved kutyát sétáltatni? Van egy kis elintéznivalóm a kocsival.. Meg ilyenek. Gondoltam elviszem magammal Bacon-t, de nem akarlak egyedül hagyni.

Eszembe jutott, hogy vett nekem egy szemüveget még régebben.. És még egyszer sem volt rajtam. Előkotorásztam és felvettem a kiegészítőt - Na? Kolosszális, nem de?