104. rész

(Sehun, Baekhyun)

Annyira jó volt érezni nyelvét enyémbe kapaszkodni.. Sokadszorra sem tudom megunni ezt az érzést, ami a hasamban keletkezik ilyenkor. Bárcsak a végtelenségig tartott volna minden egyes vele töltött pillanat. De.. A szakításunk is azt mutatta, egyszer mindennek vége szakad. Én nem akarom. Nem akarok, nem akartam, és nem is fogok akarni nélküle élni, sőt, létezni sem! Miután elváltunk egymástól, egyből kiböktem amit akartam - Szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek szeretlek, szeretlek, szeretlek! -  fogtam arcát kezeim közé, miközben számtalanszor ismételtem ugyan azon szót - Tényleg, nagyon-nagyon szeretlek - néztem szemeibe - Nélküled.. Szart sem ér az életem. Kérlek, kérlek maradj velem - néztem szemeibe reménykedve.

- Nem lehet... - hajtottam le fejem. Istenem olyan aranyos, én meg itt szórakozok vele.. Meg fog ölni.. Nem bírtam tovább és felnéztem rá, de kétségbeesett arcán elnevettem magam - Neee.. Komolyan elhitted? Csak viccelek. Én is nagyon szeretlek - öleltem magamhoz szorosan - Nem tudnám még egyszer megcsinálni.. Utálom, ha boldogtalan vagy, vagy ha csak rossz kedvű is.. - ölelgettem, közben nyakát puszilgatva.

Szívem kihagyott jópár ütemet mondata hallatán.. Nem lehet?.. Már épp törtem volna össze belül, mikor gonosz mosollyal felnézett rám... Mocskos hazug... - Ilyennel ne viccelj! - mondtam komoly hangnemben - Nagyon megijesztettél.. -  sutyorogtam nyakába szomorúan.

- Ne haragudj... - nyöszörögtem vállába - Sajnálom.. Tudlak kárpótolni valamivel? - néztem szemeibe.

- Nem kell, semmivel - sutyorogtam - Vagyis, de. Velem maradsz, és nem csak három hónapig, nem csak fél évig, nem csak egy évig, nem tíz évig, nem száz évig, hanem életem végéig - hadartam.

- Emiatt nem kell aggódnod - mosolyogtam - Nem csak életed végéig maradok veled... Utána sem engedlek el - simogattam arcát.

- A hullám mellett fogsz gubbasztani? - kérdeztem ámulva.

- C... - forgattam meg szemeim - Illúzió romboló... - húztam el szám fanyarul - Egy, valószínű én patkolok el először.. Kettő, úgy értettem, hogy ha esetleg itt hagynál, akkor is csak a tiéd maradnék-mondjuk mással nem is lennék boldog-Három, hol van még az???

- Ki tudja, lehet, holnap reggel nem nyitom ki a szemeim - mondtam gyanúsan - Vagy holnap után - húztam az agyát, bosszúból.

- Hallod... - boxoltam vállába - Ez nem vicces.. - duzzogtam - Kipróbáljuk milyen, ha egyikőnk nem ébred fel, hm? Ha akarod megmutathatom! - pattogtam és elfeküdtem a pléden, kezeimmel nyakamon.

- Akkor veled alszok el - ültem mellé faképpel - Mit szólsz? - húztam le egyik kezét nyakáról, majd összekulcsoltam ujjaink, és szemeibe néztem, rezzenéstelen arccal.

Iszonyat gyorsan kezdett verni szívem, mikor mellém feküdt. Belegondoltam, hogy milyen lenne, ha így aludnánk és többet nem ébrednénk fel.. Akaratlanul is folyatni kezdtem könnyeim - Ne! Nehogy! Nem akarom! - másztam rá azonnal és szorosan megöleltem. Ilyen könnyen itt tudna hagyni? Csak így? Én nem gondoltam komolyan..

Igaz, hogy meg akartam leckéztetni, de nem akartam megsiratni.. Istenem, mekkora egy balfasz vagyok! Fejét kezdtem simogatni szabad kezemmel - Nem szeretnék kinyúlni, amíg van lehetőségem veled lenni - suttogtam fülébe.

- Nagyon megijedtem.. - szipogtam - Soha többet ne csinálj ilyet.. - szorongattam. Féltem, hogy tényleg itt akar hagyni. Mi lenne akkor velem? Semmi értelme nem lenne az életemnek.

- Bocánaat ~ -aegyoztam - Tudom, hogy baromság volt, sajnálom - kezemmel áttértem hátára, és azt simogattam, hogy gyorsabban lenyugtassam - Te, kis majom.

Szipogtam párat, majd szembe néztem vele és egy rövid csókot nyomtam ajkaira, majd leszálltam róla és újra összekulcsoltam ujjaink, így néztem a csillagokat.

Miközben néztük némán a csillagokat, kissé elbóbiskoltam, az előző estéből adódóan.. Eléggé fáradt voltam, a buli miatt.

Mikor meghallottam halk szuszogását, elmosolyodtam. Nem akartam felébreszteni, de haza kéne már mennünk.. Még össze is kell pakolni, meg minden szar...Ahhj! - Kicsim.. - simogattam arcát - Menjünk haza... Ott kényelmesebb - istenem, de nem akartam. Úgy utálom ezt..

Nyújtózkodtam egyet, majd egy óvatlan pillanatban hírtelen felé másztam, és megpusziltam száját - Segítek pakolni.

- Ne, hagyd csak - ellenkeztem. Hogy én milyen hülye vagyok... Hagyhattam volna aludni, amíg összepakolok... Na, Baekhyun.. Kurva sok eszed van.. Jellemző.-Én megcsinálom, addig hívj egy taxit - mosolyogtam, majd felálltam és indultam rendet rakni magunk után.

- Ráér.. - futottam el mellette, ezzel megelőzve őt, és újult erővel kezdtem összekapkodni a cuccokat. Nehogy már neki kelljen összepakolni...

- Yah! Sehunnie~ - futottam utána - Mondtam, hogy.. Héé! - nyúltam a tányér után, amit ki akartam venni a kezéből, de a magasba tartotta azt - Add visszaaa~ - toporzékoltam.

- Nem, nem - vigyorogtam, s nyomtam lefelé fejénél fogva - Nyughaass!

- Hé! HÉ! - ugráltam, s kezemmel a tányér felé nyújtózkodtam - Sikítok! - hagytam abba minden tevékenységet és vártam, hogy magától visszaadja a tányért.

- Csak nyugodtan - nevettem. Ha sikít, sikítson, de nem hagyom, hogy pakoljon helyettem is.

- Te akartad.. - rántottam meg vállam és egy nagy levegő vétel után teljes torkomból sikítani kezdtem. Addig csinálom, amíg vissza nem adja.

Már kb. fél perce sikít.. Te szent szar, mennyi ideig bírja még? Nevetve néztem a levegőhiánytól vöröslő fejét - Csak nehogy megfulladj! - kócoltam össze haját, s miközben folytatta a sikítást, nekiálltam ismét pakolászni.

Mikor már minden tartalékom elfogyott, újabb nagy levegőt vettem és próbáltam leállítani kezeimmel, de elfutott, így sikítozva, majd ordibálva utána rohantam - Gyere visszaaaa!~

Hírtelen megálltam, mikor végeztem a pakolással, és a még mindig sikító fiú száját betapasztottam ajkaimmal, miközben kezeimmel arcát simogattam.

Mikor nagy nehezen végre utolértem, elnémított. Hát remek.. Pedig azt terveztem, hogy megsüketítem. De akkor nem hallaná, ha azt mondom szeretem... Nem, nem.. Rossz ötlet volt.. Nyelvem átvezettem szájába és összekulcsoltam őket, miközben kezeimmel átkaroltam nyakát.

Kezeim levezettem derekára, és közelebb húztam magamhoz, miközben egyre szenvedélyesebben csókoltam. Érdekes, hogy elhallgatott.. Többször kéne ezt használnom.. Na, meg azért is jó, mert istenien csókol.

-  Gonosz - hunyorítottam, miután elváltak párnáink. De csak ajkaink.. Felsőtestünk és ágyékunk még mindig egymásnak nyomódott. Kezem továbbra is nyakán pihentettem, miközben szemeiben gyönyörködtem. Sosem fogom megérteni, hogy lehetnek ilyen szépek.

- Csak nem akartam, hogy kárba vészesen a gyönyörű hangod - vigyorogtam pimaszul, majd nyakába pusziltam.

- Ez esetben, a tiédre is vigyázni kell.. - vigyorogva lépegettem két ujjammal felsőtestén, majd ismét ajkaira martam.