116. rész

(Sehun, Baekhyun)
Egyszer lecsapom ezt a gyereket.. - Bocsi, siettem, de nem nagyon tudtam.. - bújtam ölelésébe - Add ide! - vettem el tőle a szatyrokat - Hát nem egy úriember a barátod?- kérdeztem hencegve.

- De, az.. - mosolyogtam. A barátom.. - De legalább az egyiket hadd vigyem! - nyafogtam.

- Majd ha megrokkantam! - nevettem fel gonoszan, majd rohanni kezdtem a szatyrokkal.

- Yaa~ Gyere vissza! - futottam utána, de visszaváltottam a sétára, mivel nem hiszem, hogy jót tesz a babának a futás.. - Várj meg - siettem, hogy utolérjem.

- Oké, oké -  vettem nagyobb levegőket a futás után, miközben megálltam.

- Rossz vagy! - néztem rá egy kacér vigyorral arcomon - Ne akard, hogy elfenekeljelek.. - kuncogtam, s meg akartam puszilni, de eszembe jutott, hogy nem szabad..

Hangosan nevettem, mikor Baek pusziért hajolt, de rájött, hogy nem szabad - Most majdnem vesztettél!-  nyújtottam ki nyelvem - Szeretnél még menni valahova?

- De csak majdnem.. - fintorogtam - Mégsem akarok ilyet játszani.. - gondoltam meg magam - Puszit akarok! Puszit akarok!-kántáltam ugrándozva, hogy felérjem orrát legalább.

- És, mi a nyereményem? - kérdeztem lábujjhegyen állva, hogy véletlen se érjen fel - Hm? - néztem le vigyorogva.

Durcis fejet vágtam, majd mosolyogva ecsetelni kezdtem - Amit csak szeretnél - lihegtem, mint egy kiskutya, hogy hadd kapjam már meg a puszim.

- Hát.. Majd elmondom - vigyorogtam pimaszul, majd leereszkedtem hozzá, és letettem a szatyrokat, majd párnáit leptem el forró puszijaimmal. Olyan bolond.. Tudtam, hogy nem bírja majd.
VÉGRE! Csak ez hiányzott az életemből.. Mikor készült elválni tőlem, nyakára fogtam és közelebb húzva magamhoz, ismét ajkaira martam.

Egy bevásárlóközpont közepén kell ezt... Nem érdekel, nekem kell. Fenekénél húztam közelebb magamhoz, s addig csókoltam, míg el nem fogyott a levegőm. Mikor kinyitottam szemeim, rengeteg embert láttam fotózni, és minket körbe állni..

Körbe néztem és egy emberekből kialakított kör közepén álltunk. Hallottam a kamerák hangját, ahogy fotókat készítenek. Miért kell így megbámulni? Szabad emberek vagyunk, mindenki azt csinál amit akar. És sem bámulok meg semmilyen normális párt, pedig nekem meg az lehetne a furcsa. Aggódóan néztem Sehun szemeibe, hisz miattam van ez az egész..

Beharaptam alsó ajkam, majd próbáltam úgy tenni, mintha mi sem történt volna és egyik kezembe megfogtam a két szatyrot, másikkal szerelmem kezét, és célirányosan sétáltam az ajtó felé.. Fasza lesz, ha rólunk fog mindenki beszélni.

Hát ez.. Érdekes volt, mindenesetre.. - Kicsim.. Ne haragudj - sétáltam tovább lehajtott fejjel a koli felé.

- Miért haragudnék? - kérdeztem nagy mosolyogva, miközben egyik kezemben még a szatyrok voltak, másikkal szintúgy Baek kezét fogtam - Legalább volt egy érdekes napja a jelenlevőknek.. Apropó.. Szeretnék veled komolyan beszélni majd, ha lehetséges - vettem komolyra a hangnememet.

- O-oké - válaszoltam félve. Fogalmam sincs, miről akarhat beszélni.. Remélem nem valami rosszat csináltam vagy ilyesmi..

Imádom, hogy így meg tudom ijeszteni.. Mikor beértünk, belopóztam a fürdőbe, és illatgyertyákat gyújtottam, majd megengedtem a vizet. Kimentem Baek-nek segíteni pakolni, majd Bacon-nek adtam kaját, és maszkban meg kesztyűben ugyan, de hagytam Baek-et, hogy játsszon a szarossal. Az a boldogság, ahogy futott hozzá, és az ujját rágcsálta kesztyűn keresztül..

- Mmmmm, de hiányoztáál~ - szorongattam a pamacsot - Most bepótoljuk az elmaradást! - csikiztem a szőrmók hasát, aki boldogan csóválta a farkát ölemben. Magam elé emeltem és összedörgöltem orrunk - Te kis szaros - nevettem és eldőltem vele az ágyon, majd felsőtestemen tipegett egészen arcomig és nyaldosni kezdte a nyakam.

Sunyiban készítettem pár képet róluk, majd leraktam a kamerát, és Baekhyun felé másztam, ezzel Bacon-t lepaterolva szerelmemről - Alig várom, hogy a másik szaros is meglegyen - vigyorogtam szerelmemre. Végre úgy éreztem, hogy tökéletes család vagyunk, és leszünk is. Nem gondolkodtam azon, hogy  hogy lesz meg a baba, hogy honnan szerzünk anyatejet, hogy mit fogunk neki mondani, hogy két apja van egy anya és egy apa helyett. Csak boldogok leszünk.

- Én is - vigyorogtam, majd szájára pusziltam. Végre rendes család leszünk. Mondjuk eddig is olyan volt, mintha.. - Ma fürdünk? - kérdeztem, mikor meghallottam a víz csobogását.

Hevesen bólogattam, majd lemásztam Baek felől - De előbb egyél - mutogattam a konyha felé - Tudod, hogy lehet, ő éhes, te meg nem.. - magyaráztam, majd gyorsan kimentem az említett helyiségbe, és sütöttem neki tojást, pirítóssal, s egy bögre kakaót mindez mellé.. Természetesen a tőlem kapott bögréjébe.

- Mmm, nyamii~ - nyaltam meg szám szélét miközben tenyereimet dörzsöltem össze. Komoly problémáim lesznek, ha ennyit eszem egy nap.. Miután megettem a finomságot, visszahuppantam ágyamra és maszkom felhúzva játszottam tovább a tappancsossal.

Oh, hogy ezeket nem lehet szétszedni.. De már félek, hogy sok lesz.. - Nem akarok ünnep rontó lenni, de.. - mutattam a fürdőre - A víz kihűl - néztem sajnálattal. Eldugtam a gyűrűsdobozt egy törcsi alá, amit odakészítettem, szóval mindent elintéztem.. Asszem'.

- Hhhh.. - sóhajtottam lemondóan - Viszlát   kishaver.. - integettem neki, mikor Sehun bezárta a helyére, s nyüszíteni kezdett - Menjünk, mert elsírom magam - húztam be a fürdőbe, de mikor beértünk csodálkozva néztem páromra - Wooow - tátottam el szám - Milyen romantikus.. - motyogtam fülig érő szájjal.

Nekidőltem az ajtófélfának, és úgy figyeltem a reakcióját. Nos, nem ez a legjobb ötletem és ugyan, nem valami nagy durranás.. De alig volt időm mostanság.. Őt meg nem akarom magára hagyni.. - Reméltem, hogy tetszeni fog - vigyorogtam, majd levetkőztettem óvatosan, s utána magam is, majd beültünk a kádba - Na, de komolyra fordítva a szót.. Azt hiszem, tudom, hogy miket akarok tenni életem hátralévő részében.. De az nincs ezek között, hogy veled járjak.. - Mondtam a szín tiszta igazat.

Kezeim a vízbe ejtettem, mikkel eddig állam támasztottam és vigyorogva hallgattam mondandóját. Mondanom sem kell, hogy a mosoly, pillanatok alatt lefagyott arcomról. Ez valami vicc? Ennyire megjátszotta volna magát eddig? De miért játszadozik az érzéseimmel? Annyi együtt töltött idő után.. Most közli, hogy minden hazugság volt? - Ho-hogy? - dadogtam lefagyva. Terhes vagyok.. Itt a baba a hasamban és ő itt akar hagyni? Mit fogok csinálni nélküle? Egyedül kell felnevelnem egy kisbabát? És különben is.. Már csak a tudat, hogy el fog hagyni, megöl. Mindent. Mindent ő jelent számomra..

- Lehet, hogy hülyeség.. De.. Tényleg így van - motyogtam, majd hátra nyúltam a dobozkáért, amit elrejtettem kezeimben, így nem láthatta.. Nagy levegő.. Menni fog. Megint..

Arcomon lefolyt az első könnycsepp. Csak ültem vele szemben és próbáltam felfogni, hogy mi történik. Vége. Mindennek.

- Ne sírj.. - töröltem le könnyét - Minden vég, valami új kezdete.. Nem?- mosolyogtam rá bíztatóan, de egyre több könny szökött ki szemeiből, és már remegett a sírás ingerétől.. Utálom, hogy ezt teszem vele..de ha azt hiszi elhagynám.. Meg is érdemli..

Annyira fájtak a szavai. Már nem fogtam vissza magam, s hangot adtam fájdalmamnak. Miért pont  most? Miért most töri össze a szívem? Miért nem mondta előbb? Miért játszotta el hogy szeret? Csak hogy keféljünk és most, hogy megvan a gyerek, lelép? De én szerettem, szeretem és szeretni fogom. Ezen senki nem fog tudni változtatni.. Rohamom lesz.. 

- Szóval.. Kezdjünk bele valami újba.. - mondtam, de majdnem én is sírtam, mert fájt, hogy szomorú.. De máshogy hogy tanítsam meg neki?.. Kinyitottam a dobozt, de ő csak a vizet szuggerálta, és az abba csöpögő könnycseppjeit. Felemeltem bal kezét, de még mindig nem méltóztatott figyelni, így rácsúsztattam a gyűrűt, majd én is felvettem.

Mikor megéreztem valami hideget a balkezemen, felkaptam fejem. Nem hittem a szememnek. Egy eljegyzési gyűrű.. Úr isten és én mindent félreértettem.. Sírva borultam karjaiba és vállán szipogtam. Elmondhatatlanul boldog voltam.

Képzelem, milyen érzelmi hullámvasútra ültettem, mikor mondtam a magamét.. - Ezt egy igen-nek könyvelem... - mosolyogtam, majd közelebb húztam magamhoz - Sajnálom, hogy megríkkattalak, de sosem tanulod meg, hogy nem hagynálak el..

- Ne haragudj, hogy nem bíztam benned.. - szipogtam. Tényleg olyan volt, mint aki halál komolyan gondolja.. Mondjuk, komolyan is gondolta csak nem úgy..

- Nagyon szeretlek.. És tudod, hogy sosem hagynálak el - fogtam arcát kezeim közé , majd szájára pusziltam.

- Én is szeretlek - pusziltam meg - Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon! - adtam szájára egy cuppanóst mindegyikközött.

- Ugye... Soha többé nem hagysz el?.. Nélküled kidobhatnám az életem. Elmondhatatlanul fontos szerepet töltesz be... Pusztán azzal, hogy létezel. Felbecsülhetetlen érték vagy számomra.. - suttogtam nyakába, közben tarkóját simogattam.

Oh, ha tudná, hogy ő milyen fontos nekem és, hogy valójában mennyire szeretem - Soha többé - suttogtam, s nyakába pusziltam-Soha többé...

Elégedett mosoly ült ki arcomra, ígérete hallatán.. Nagyon sokat jelent nekem ez az ember.. Mindent.. Óvatosan hasára simítottam, és meglepő módon, már volt rajta egy kisebb dudor-féle cucc.. Lehet, hogy épp a baba fejét fogtam meg? Mondjuk, három hetes magzat még nem igen fogható..