117. rész

(Sehun, Baekhyun)
Ebben az egy hétben folyamatosan vigyorogtunk. Nem tudom, csak.. Annyira boldoggá tesz. És ha minden igaz, ma vagyok 1 hónapos. Gyorsan telik az idő.. - Elfáradtál, te lepedőharcos? - nevettem, miközben rajta feküdtem a menet után. Fuh.. Jól kifárasztott.

- Fél kilóval többet nyomsz, de többet mozogsz? És még gyorsabban is?! - akadtam ki lihegve.. Azt hittem, meghalok, annyira élveztem - Várj.. Lepedőharcos? - kérdeztem nevetve, miközben hátát simogattam.

- Aha.. - nevettem. Nos, ami a fél kilót illeti.. Asszem nagyobb lett a hasam. És úgy vettem észre, hogy napról-napra növekszik. Jó, mondjuuk még nem olyan nagy, csak.. Azért nem ilyen volt.. - Lassan gurulni fogok - nevettem kínosan.

- Jut eszembe.. Szerinted mennyire lesz husi? - kérdeztem nagy vigyorral, míg gyűrűjét babráltam - Csak mert.. Néztem ruhákat, de mivel a kilétét sem tudom, meg a méretét sem, nem tudtam, melyiket vegyem.. - majd el kell vigyem vizsgálatra, hátha már tudnak valamit a babáról.

Hát kihalok a sráctól.. Elment babaruhákat nézni.. Ha csak elképzelem, ahogy ott kotorászik a miniatűr kezeslábasok között, menten elfolyok - Majd elmegyünk szűrésre - vigyorogtam aranyosságán - Mondta is az orvos, hogy hat hét múlva lehet menni.

- Azaz, holnap suli után megyünk - állítottam kész tények elé. Igaz, nem telt el hat hét, de legalább lehet, megtudom,hogy mit kell vegyünk a  várva-várt pocaklakónak..

- Igenis Apuci! - tisztelegtem még mindig rajta feküdve, majd miután lefürödtünk, azonnal ágyba bújtunk, mert már elég későre járt. Reggel épp hogy beestünk első órára. Mondanom sem kell, hogy végig aludtam az egészet. Elég hosszú menetet nyomtunk tegnap este.. Viszont.. Egy idő után biztos fel fog tűnni a tanároknak, meg mindenkinek, hogy "híztam".. Hhh.. Nem tudom mit tehetnék..

- Kelj feel - simogattam arcát - Kicsim~~ - nyomtam egy puszit az emlitett helyre, de tovább szuszogott, pedig már mindenki hazament.. De nem akarom felkelteni, hadd aludjon. Óvatosan megemeltem testét, majd megindultam vele karjaimban, szobánk felé. Annyira édes, ahogy alszik..

 Arra keltem fel, hogy zizeg a telefonom. Marhajó. Szaros KakaoTalk.. Nyújtózkodtam egyet, majd az ágyon gubbasztó Sehun mögé másztam és átöleltem. Épp a telefonját nyomkodta - Mennyit írunk? - kérdeztem. Olyan kómás vagyok valamiért, mint aki évek óta nemaludt.Nem tudom, mi van velem.

- 2016 - kuncogtam - Te mormota - öleltem magamhoz - Kemény 13 és fél órát aludtál.. Nem tudtalak felkelteni sem..  Kb. reggel 8 óta alszol, és most este fél 9 van.. Majd holnap elmegyünk.. - Simogattam arcát - Te.. Nem vagy beteg? - ugrottam fel, ahogy megéreztem, milyen forró az arca - Jól érzed magad? - kezdtem aggódni. Nagyon nem játék ilyenkor a megbetegedés..

- Hát.. Egy kicsit fáradtnak érzem magam.. - vallottam be. Te jó isten 13 és fél órát aludtam? És még fáradt vagyok? Nem álmos.. Fáradt. Felálltam, hogy megnyugtassam egy csókkal, de még mielőtt közeleb léptem volna hozzá, lábaimat elhagyta az erőm és teljes sötétség borította be látóköröm. Mégéreztem, ahogy koppanik fejem a talajon,majd végleg megszűnt létezni a világ.

Riadtan rogytam le Baekhyun földön fekvő testéhez, és ébresztegetni kezdtem. Itt valami nagyon nem oké.. - Baek! - rázni kezdtem vállait, de semmi reakció.. A feje nem vérzik, de szerintem egy jó nagy pukli lesz rajta.. Nem is evett ma, szinte semmit.. Ajj,én barom! Elfeledkeztem róla.. Ha valami baja lesz, az az én saram.. - Manó, ébresztő~~ - próbáltam higgadt maradni, miután leültem, és fejét ölembe tettem.. De nem nagyon sikerült elkerülnöm a kétségbeesést.. - Kérlek, kelj fel! - kezdtem szipogni, mint egy ovis, miközben pulzusát ellenőriztem..  Normálsnak tűnt, de.. Akkor is.. Felküszködtem testét ágyára, majd hideg borogatást tettem homlokára, és egész este ott cserélgettem mellette a hideg rongyot. Nagyon lázas volt.. Remélem, nem nyelt be semmi súlyos cuccot, mert akkor a babának 100, hogy annyi.. Mondjuk, jele még nincs, hogy meghalt volna a baba, mert vért nem látok, és mozog valami a pocakjában, az tuti, mert ott tapiztam.. Igaz, csak kicsit, de lehetett érezni.. Azt hiszem, holnap a kórházzal kezdjük.. Már ha felkel.. Erre a gondolatra  már eltört a mécses, és kétségbeesetten potyogtattam könnyeim, figyelve, hogy mikor kel fel.. Sosem bocsájtom meg magamnak, ha baja lesz.

Lassan nyitottam ki szemeim, mikor megéreztem egy pici tappancsot belülről hasfalamnak nyomódni. Egyből tudtam, hogy a baba az - Rúgott - nyöszörögtem erőtlenül, mosolyogva. Mintha érezte volna, hogy baj van és vissza akart volna hozni..

Már azon voltam, hogy hívom a mentőket, mert lehet itt hal meg, én meg csak borogatom a homlokát.. Kigúvadt szemekkel néztem Baek-re, majd arcát megsimítottam, mintha csak egy látomás lenne - Istenem.. - suttogtam - Miért nem szóltál, hogy nem érzed magad jól? - kérdeztem, előbbi kijelentését figyelmen kívül hagyva. Hiába voltam boldog, nekem Baek sokkal fontosabb bárminél, és bárkinél. Csak neki ne essék bántódása..

- Aludtam Sehunnie.. - nevettem halkan, majd egyik kezemmel letöröltem könnyeit - Minden rendben van - mosolyogtam bíztatóan.

- Ez nem igaz.. - motyogtam - Gyere, indulunk - jelentettem ki, majd nyújtózkodtam egyet, és kabátjáért sétáltam. Leszartam, hogy este 11 volt, a sürgősségi mindig nyitva van. Felültettem, majd ráadtam a kabátját, és a szobát bezárva indultam meg a taximegálló felé, Baek-el a kezemben. Ki kell vizsgálniuk, mert ez tuti, hogy nem normális.

Nem értem, ez miért nem ér rá holnap.. Végül is, soron kívül bevittek, mert Sehun-nak volt ott valami ismerőse és csináltak egy ultrahangos felvételt. Kiderüt, hogy kisfiú, aminek nagyon örültem. Mondjuk, ha lány lett volna annak ugyanígy örültem volna, hisz a mi gyerekünk. Az orvos nem volt túl határozott a "bajom" illetően, de végül is azt mondta, hogy a terhesség miatt ájultam el.

Türelmetlenül toporzékoltam az ajtó előtt, mígnem kijött az orvos, Baek-el egyetemben. Az említettet magamhoz öleltem, és füleltem, hogy mit mond az orvos.
- Az ájulások miatt nem kell aggódni, de lehetőség szerint legyen minidg valaki mellette, hogy ha netán mégis felmondja a szervezete a működést, azaz elájul, akkor ne a földre zuhanjon, ugyanis a babának baja lehet. Valamint.. Azt észrevettem, hogy a magzat rohamos tempóban kezdett növekedni. Az akták szerint, még csak 34 napos terhes, de a baba mérete megfelel egy 80 naposnak. A táplálkozásra figyeljenek, mert nem elég a napi ötszöri étkezés most. Amit csak kíván, azt egyen, ha lehetőség adódik rá. Bármiféle komplikáció esetén, csak hívjanak - Mondta, majd kezembe nyomott egy névjegykártyát, s meghajolt, és már fogadta is a következő beteget. Hihetetlenül nagy kő esett le a szívemről, ahogy hallotta, hogy elviekben semmi baj nincs Baek-el és a babával, de az, hogy ilyen gyorsan nő.. Koraszülöttként nem lesz valami fényes élete..

Meglepődtem, mikor a baba méretéről esett szó. Mondjuk éreztem is a változást, de ennyire...? Lenéztem a hasamra és meg kellett állapítanom, hogy igencsak megpocakosodtam.. Miután elment az orvos, szembe fordultam szerelmemmel - Egy kisfiú apukája leszel - mosolyogtam szemeibe nézve.

- Tényleg? - csillantak fel szemeim, majd hihetetlen széles mosoly húzódott ajkaimra.. El sem hiszem, hogy lesz egy kisfiam.. És pont Baek-től. Finoman, de szorosan magamhoz öleltem.. Annyira boldog voltam. Legalább tudom, hogy milyen ruhát vegyünk.. - Holnap.. Ha jól leszel persze.. Akkor vegyünk ruhákat neki - néztem rá bociszemekkel - Meg neked is, mert akkora lesz a pocid, mint egy hordó.

- Jaj, ne is mondd.. Szerencsére nem minden nap terhes az ember... - nevettem, majd hívtunk egy taxit, ami visszavitt minket a koleszbe. Mondanom sem kell, hogy Sehun azonnal az ágyba dugott, majd miután befeküdt mellém, elaludtam mellkasán.

Egész este a pulzusát figyeltem, vagy 10 percenként felriadva. Érzem.. Tudom, hogy valami nem oké. Csak senki nem akarja belátni az orvosok közül. El szerettem volna menni suliba, fáradtságom ellenére, de nem lett volna ki vigyázzon Baek-re.. Ismét csináltam neki ágybareggelit, mindenféle finomsággal, majd törökülésben ülve vártam, hogy életem értelme ébredezni kezdjen.

Áhhh.. Az az isteni illat.. - Csak nem? - nyitottam ki egyik szemem - Ágyba finomság? - húzodott széles vigyor számra, mikor már mindkét szemem üzemelt - Reggelt, édes - ülten fel, s szájára pusziltam.

Nem engedtem, hogy elváljon ajkaimtól. Tegnap, szinte semmit sem kaptam.. Kijár az adag! Érzékien csókoltam, mire hasához kapott, és  miután elhúzódott tőlem, rámnézett. Hasára tettem kezem, majd feltűrtem pólóját, és simogatni kezdtem, meg hallgatóztam, hátha van a babával valami  - Hallasz engem, pajti? - suttogtam a hasához, mire rúgott egyet a baba - Ne rúdosd aput! - kuncogtam, majd hasára pusziltam - Már nagyon várunk.

 Az apu szó hallatán duplán dobbant a szivem. Olyan édes.. Felhúztam magamhoz egy csókra, majd miután elváltunk, íriszeibe néztem. Azok a gyönyörű szivárványhártyák.. - Szeretlek - suttogtam-És ő is téged.. Szereti a hangod.

- Én is titeket - vigyorogtam, mint a tejbetök - Épp ezért, csináltam -feltehetően - fincsi kajákat. Amit most mind megesztek. Oké? - tartottam Baek szája elé egy pohár gyümölcsturmixot - Amúgy.. Ha ma jobban érzed magad.. Van egy kis dolgunk - mosolyogtam rá félve. Itthom hagynám, de akkor hiányozna, meg ki tudja, mi történik vele..

Bólogattam, miközben a turmixot kortyolgattam. Olyan aranyos, hogy ennyit törődik velünk. Ez úgy hangzott, mintha skizo lennék.. De nem vagyok.. De az vagy! Miután elfogyasztottam az italt, szerelmem szájára pusziltam.

Homlokát taperoltam, hogy meggyőződjek arról, lement a láza. Bacon folyamatban nyüsszögött, de most.. Ah. Nem adhatom neki oda.. Odasétáltam helyéhez, majd bedugtam a rácson egyik ujjam, amit rágcsálni kezdett - Bocsi kishaver, de nem szabad, hogy megbetegítsd - mondtam szomorú hangon, de ő mitsem törődve nyeste ujjamról a bőrt.

Alsó ajkam legörbítettem mondata hallatán. Még mindig nem értem, mi rossz van az állatszőrben.. Miután magamra tuszkoltam egy nagyobb méretű pólómat, felvettem egy pulcsit is, hogy ne látszódjon a hasam - Remélem így nem fogsz fázni, kishaver - beszéltem a babához, miközben hasamat figyeltem. Asszem felébredt, mert nagyon rugdalózik - Hhh.. Megint boxol.. - sóhajtottam páromra nézve.

- Olyan örökmozgó lesz, mint te - nevettem - Így nem fogsz fázni? - kérdeztem, miközben megette az utolsó falat ételt is - Ah, mindegy, amúgy is venni akartam ruhákat, de előtte.. Majd meglátod - vigyorogtam - Mehetünk? - kérdeztem, miközben magamhoz húztam, és fejére pusziltam.

Előtte? Hmm.. Bólogattam, s miután nyomtam szájára egy puszit, majd elindultunk. Hívtunk egy taxit, ami elég gyorsan meg is érkezett, majd Sehun bediktálta a címet.

A félretett pénzemhez kellett nyúlnom, ugyanis egy autókereskedésbe mentünk elsőnek. Nem túl jó.. Meg kényelmes.. És legfőképp nem olcsó a taxi. Ráadásul jogsim már rég van, de az autót feleslegesnek éreztem. Mikor kiszálltunk a taxiból, magam után hívtam Baek-et a hatalmas üveggarázsba - Melyik tetszik? - kérdeztem, miközben elemezgettem az autókat.

Ez most komolyan nyomja? Autót akar venni? Van egyáltalán jogsija? De minek? Eddig is taxival mentünk mindenhová.. Mondjuk tény és való, hogy az nem olcsó de.. Na. És miből akarja kifizetni? Ezek méreg drágák... - Mindegyik nagyon szép, de nem kell ezt csinálnod - simítottam arcára.

- Ellopjuk - suttogtam fülébe nevetve. Kiváncsi voltam, mit reagál.

- Mi? - döbbentem le. Azért ezt nem nézem ki Sehun-ból.. Mikor leesett, hogy csak szivat-legalább is remélem.. -megforgattam szemeim - Haha.. Ha.

- Na, most komolyan. Venni szeretnék egyet.. Spóroltam rá.. - néztem rá kiskutya szemekkel - De, ha nem választasz, mindet megveszem - vigyorogtam. Valahogy döntésre kell bírnom.

- Nehogy! - tiltakoztam. Az kéne még, hogy az összes pénzét ilyenekre költse - Akkor, legyen az.. Ha neked is tetszik - nem szeretek választani más helyett, így rámutattam egy mondhatni egész szimpatikus járgányra.

- Azt észre sem vettem.. - húztam magam után a kocsi felé. Kikönyörögtem egy próbakört, majd végül kifizettem az árát. Lényegben annyi, hogy egy fehér, magasított családi autó, egy idei Mercedes-Benz. Rég vezettem, de reményeim szerint még megy.. Főleg, hogy automata váltós. Előhozattak nekünk egy autót, majd az iratokat rendeztem, és végre megkaptam a kulcsot, életem első, saját autójához.

Hát ez.. Gyors volt. Szóval így megy az autóvásárlás.. Ráböksz egyre, kipróbálod, fizetsz, megkapod a papirokat és isten áldjon. Meglehetősen kényelnes kocsit választottam. És még jól is néz ki.. Legalább nem kell egy csomó pénzt kidobni taxira..

- Csak utánad! - tereltem be az autóba Baek-et, majd miután beszállt, becsuktam az ajtót, és a másik oldarla rohanva bemásztam a sofőrülésbe - Hova is megyünk? - kérdeztem elgondolkodva.

- Baba ruhát venni, nem? - kéreztem bizonytalanul. Mikor odaértünk a bevásárlóközponthoz, kiszálltunk a kocsiból, s Sehun mellé sétálva megfogtam kezét. Eszembe jutott a múltkori eset. Félve ugyan, de elindultum, húzva magam után párom.

- Ne siess, időnk, mint a tenger - húztam vissza, mire arccal mellkasomnak ütközött és pusmogni kezdett - Mi van, mi? - kérdeztem kuncogva, miközben fejét simogattam - Még pulcsit szeretnék venni, picúr.

- Jó, jó..  Értettem.. - indultam meg ismét a bolt fele. Nem tudom, miért kapkodok.. Talán azért mert ideges vagyok a múltkori miatt, még mindig.

Mikor beértünk a ruhaboltba, szemem egyből megakadt egy pasztell rózsaszin pulcsin. Nos, nem az én stílusom, de rosszul nem állna.. Levettem egyet a méretemből, majd egy kétszer nagyobbat, Baek-nek. Amúgyis jól áll neki a nagy pulcsi, és így még a babát is takarja. Nem, mintha szégyellném, csak nagyon néznék, és ettől kímélni akarom. Behúztam magam után egy próbafülkébe, majd segítettem neki vetkőzni, hogy fel tudjs próbálni, biztosan jó-e a méret.

Sehun biztosra ment haha.. A pulcsit kb a földön húztam magam után, de nekem tetszett. Úgy nézhettem ki mint egy 2 éves, akire az apukája hálóingét adták. Viszon Sehun-on eszméletlen jó állt.. - Túl jól nézel ki benne.. Mi lesz, ha valaki le akar koppintani tőlem?

- Téged meg elrabolnak kisgyereknek? - kérdeztem kuncogva - Olyan aranyos vagy ebben a cuccban - nyomtam össze pofiját pöszén.

Utánoztam cselekedetét, azzal a különbséggel, hogy az én kezem nem ért hozzá arcához, csak a pulcsi, ami plusszban még le is lógott a kezemről és combközépig ért nekem. És pink.. Nem szeretem a rózsaszínt, de a pasztellt, azt igen. Értelmetlen szöveget gügyögtem hozzá, miközben összedörgöltem orrunkat.

Lehajtott fejjel nevettem bolondságán - Te nem vagy normális.. - nevettem tovább, miközben magamhoz öleltem nevetéstől reszkető testét - Majd a gyereknek gügyögj, te gyagyás - csúfolódtam továbbá, mire csak mellkasomba bújt - Szeretnél még venni valamit ezen kívül? Mert hogy ezeket megvesszük, az tuti.

- Nézhetnénk pár ruhát a kicsinek - mosolyogtam. Nem kell feltétlen megvenni őket, mivel elég gyorsan nő és ki tudja mekkora lesz, mire keszedik belőlem. Csak majd ha meglesz, tudjuk mit kell vennünk.

- Azt terveztem, de épp rád céloztam, ruha téren - mondtam, miközben segítettem levedleni neki a pulcsit, és visszaöltöztettem .

- Ja, nekem nincs szükségem rajtad kívül semmire - vontam meg vállam egyszerűen - Akkor megyünk? - húztam ki kezénél fogva a fülkéből.

Megforgattam szemem, majd kicsoszogtam utána. Fizettem, és a szatyorral megindultam az emeletre, egy gyorskajálda felé - Mit szeretnél enni? Előbb úgyis teletömlek, nehogy megint rosszul legyél.

- Kínaiiiiit~ - nyújtottam el, s tapsikolva és ugrándozva, az új pulcsimban megindultam az étterem felé - Veszünk szerencsesütit? - néztem szerelmemre kiskutya szemekkel, mikor mellém ért.

- Oké, oké - nyúltam fel a tálkáért, melyben a sütik voltak, és Baek elé nyújtottam - De! - figyelmeztette, mielőtt vett volna - Nekem volt, mikor nem épp szerencsét hozott!- bólogattam nagyra nyitott szemekkel. Miért szerencsesüti a neve? Inkább balszerencsesüti.

- Nem épp szerencsét? - ismételtem lassan, gesztikulálva - Az hogy lehet? De ez szerencsesüti.. Mi történt? Mi volt benne? - kérdezgettem lelkesen.