118. rész

(Sehun, Baekhyun)
Savanyú szájizzel megforgattam szemeim, majd közelebb hessegettem magamhoz, és fülébe kezdtem suttogni - Azt írta, hogy mindenem elvész egy óvatlan pillanatban - nyeltem egy nagyot, miközben közbenéztem, és folytattam a suttogást - Akkor mentünk szét.. - mondtam, majd az épp hangos  csodálkozásra készülő törpe szája elé ettem az ujjam - Shh, ezt senkinek nem mondhatod el, mert soha többé nem vesznek sütit! És akkor csődbe mennek a sütigyáros manók.. - vicceltem el a végét.

-De... De.. - magamhoz öleltem szorosan. Annyira megsajnáltam - Ez soha többet nem történhet meg - suttogtam mellkasába, s lábujjhegyre állva, füle mögé pusziltam.

Próbáltam elhessegetni a szakításról gondolataim, így a pult felé kezdtem tolni Baek testét, s hátulról átkarolva derekát, állam fején támasztottam meg - Na, add le a rendelést, te ovis - igyekeztem jobb kedvre deríteni.

Hangja hallatán azonnal elfelejtettem az előző témát és boldogan ecseteltem a srácnak, hogy mit szeretnék, aki csak mosolyogva, és végig szemeimbe nézve hallgatta kívánságaimat.

Furcsa arcmimikával figyeltem végig, ahogy a hapsi telibe vigyorogja Baek-et, de mikor rám akadt a szeme, olyan fanyar képet vágott, mint aki citromot evett. Miután Baek kérte, amit szeretett volna, és a tésztét még csinálták a rendeléséhez, A srác különféle balfasz trükkökkel próbálta elcsavarni Baek fejét, amit én szemforgatva figyeltem végig.. Komolyan? ENNYIRE NEM LÁTSZIK, HOGY EGYÜTT VAGYUNK? Vagy csak szereti a kihívásokat? Lehet, csak szimplán hülye... Nem kell ezt túlspilázni. Mikor nagynehezen megszülte a csávó a rendelés hiányzó részét, és Baek elindult a tálcával, én hátra fodultam, és két ujjam szememmel szembe fordítottam, majd az ismeretlen hódoló felé irányítottam, közben odasuttogtam egy 'Figyellek' -et, szigorú tekintettel. Tudja, kivel szórakozzon. Baekhyun csak az enyém. Csak is az enyém, és nem osztozom rajta! Ch... Mit gondoljak, miért van rajtunk gyűrű? Ami ráadásul egyforma.. Meg a pulcsik? És még puszilgatom, meg ölelgetem is.. Könyörgöm! Ennél észrevehetőbben már csak úgy tudnám kimutatni, hogy együtt vagyok vele, ha a homlokomra ínám és ordibálnám egyszerre.. Nevetséges bagázs... De még az ikertesójának sem nézhetnek! Még ha egyforma a felsőnk is, én sokkal nagyobb vagyok, és mások az arcvonásaink.. Teljesen.

Felkuncogtam, mikor hátranéztem és azt láttam, hogy Sehun fenyegető tekintettel méregeti az eladót. Szórakozok vele egy kicsit... - Oh, nem hoztam pálcikát! - álltam fel az asztaltól és a sráchoz sétáltam, aki még mielőtt oda adta volna az evőeszközöket, ráfirkantott valamit a csomagolásukra. Átnyújtotta, s megköszöntem, majd mikor átfutottam a papírborítást, telefonszámával találtam szembe magam. Csak, hogy húzzam szerelmem agyát, látványosan beírtam telefonomba.

- M-mit csinálsz? - kaptam ki kezéből a telefont, és törölni kezdtem a tárcsázóva bevitt számokat - Minek ez neked? - kérdeztem elhült arccal. Most komolyan felírja ennek a vasalópofájúnak a számát?!

Nem merem tovább húzni az agyát.. - Csak szivatlak.. - öleltem át nevetve, majd megcsókoltam a gyerek előtt. Hát ezt beszoptad, téves füles hapsikám. Én csak Sehun-t szeretem és őt senki sem pótolhatja vagy helyettesítheti.

- Akkor ez nem is kell? - tartottam fel a pálcikát, majd mikor nyújtózkodott, elhajítottam - Hopsz! Elejtettem. Hozok másikat - nevettem ördögien, majd odasétáltam a pulthoz, és rákacsintottam a csávóra, míg elvettem egy újabb csomag pálcikát, és leültem Baek-el szemben - Ezek szerint, én nem vagyok az ideálja.. - biggyesztettem le alsó ajkam színészien - Nincs rajta telefonszám - nevettem.

- Úúú.. Ez csúnya volt.. - nevettem gúnyosan. Nem volt szimpi az a gyerek..  Tudta, hogy együtt vagyunk, mégis meg akart hódítani. Faszkalap.. Miután befejeztük az evést, visszavittük a tálcákat és eljöttünk. Szemem sarkából láttam, hogy Sehun provokálja a gyereket, de nem foglalkoztam vele. Meg is érdemli. Mivel én már eljöttem, de ő ott maradt csinálni a feszültséget, visszasétáltam hozzá és egyik kezem fenekére vezettem, majd annál fogva, elhúztam onnan - Rosszfiú.. - ráztam meg fejem rosszallóan.

- Hol a kezed? - kérdeztem oldalra döntött fejjel - Szabad ilyet csinálni, rosszfiú? - kérdeztem, rejtett mosollyal szám szélén - Csak ismerkedtem a következő vendégemmel, a hamvasztóban.. - fordítottam fejem a srác felé, aki szinte már bújt előlem - Tán baj?

- A helyén.. - válaszoltam első kérdésére kuncogva - Oh, már hogy ne szabadna? - nevettem hangosabban - Mit ártott neked szegény? - csináltam úgy, mintha ártatlan lenne. az eladó.

Ránéztem kérdőn, majd elvettem kezét alfelemről és csuklójánál fogva húzni kezdtem a pultos csávó felé - Ha ártatlan, akkor őt tapizd! - nyújtottam ki nyelvem, majd hajam hátratűrve sétáltam el. Vajon utánam jön?

- Ahj, Oh Sehun azt formás mindenedet.. - mérgelődtem, miután mellé értem és összekulcsoltam ujjaink.

- Ugyan! Ilyen a szerelem - kuncogtam, majd behessegettem a csecsemőruházati boltba. Miközben keresgéltünk a polcokon, kérdezősködni kezdtem - Szerinted bölcső is kell neki? Vagy hogy  hívják azt az ágyat.. Tudod.. - gondolkodtam el, de nem jutott sehogy sem eszembe.

- Kiságy? - nem tudom, mire gondol... - Az a rácsos izé?

- Aha.. Asszem' - néztem bizonytalanul - Mondjuk, nem sok értelmét látom, mert akárhogy nézem, mire vége a sulinak, még nem fogsz szülni - suttogtam oda neki - És akkor csak a helyet foglalná.. Majd ráér a há.. - hallgattam el. Én hülye, itt pofázom el a terveim, amik titkosak. Hülye! Hülye! Hülye!

Értetlen fejet vágva néztem rá - A há..? Mindegy.. - nézegettem tovább - Nézd, ez milyen aranyos! - mutattam nekie gy pikachus rugdalózót.

- Gondoltam, hogy azt kifogod száz rugdalózó közül.. Seesh... - forgattam meg szemem nevetve - Megvegyük?

- Szerinted érdemes lenne ilyen korán? - kérdeztem elgondolkodva - Hányas méretre lenne szüksége? - filóztam tovább.

- Nem tudom.. Csak nem rágja ki magát belőled, te meg már nem igen nőhetsz.. Mármint a hasad illetve.. Szóval szerintem a normál méret megfelel..- találgattam.

- Rendben - mosolyogtam - Akkor? Megvegyük? - kérdeztem vigyorogva - Ú, meg olyan cuki cipőket.. És sálat, meg sapit.. Meg pucsit és kabátot, mert a babák fáznak.. - vigyorogtam.

Elnevettem magam izgatottságán - Persze, amit csak szeretnél - simítottam arcára - Ennyi cuccot nem tudok megjegyezni..

Miután összeválugattunk pár cuccot s fizettünk, hazafele vettük az irányt. Mikor felértünk a szobába, elégedetten sóhajtva terültem el ágyamon.

Lepakoltam a cuccokat, majd kabátom ledobva másztam Baek felé - Hallod, már rendesen kitol a helyemről ez a hétalvó - céloztam a babára, ugyanis alig tudtam megtámaszkodni szerelmem felett úgy, hogy ne nyomjam össze.

Halkan felkuncogtam, majd közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam - Szeretlek - vigyorogtam, miközben egyik kezemmel haját babráltam.

- Imádlak - puszilgattam száját - Duplán! - céloztam a babára.

- Mi jobban - döntöttem magam alá és egyre hosszabb puszikat nyomtam szájára.

- Óvatosan! - döntöttem magam mellé testét - Szomorú, de már nem nyílik lehetőségünk eleget tenni a vágyainknak.. - nevettem kínosan - Ki leszek éhezve..- nyavaloygtam.

- Hát még én.. Túl kívánatos vagy - haraptam be alsó ajkam. Komolyan nem tudom, mit fogok csinálni még 7 és fél hónapig..

- Ne kínozz! - csaptam szájára finoman - Majd bepótoljuk.. Addig meg beszélgetek a haspókoddal- pusziltam hasára.

- Ha megint agresszív kismalacos vicceket mesélsz neki... Tudod gyorsan tanul.. - céloztam arra, hogy nem kellemes, ha rájön az öt perc a pocaklakóra.. Mert simán átrendezi a belsőszerveimet.

- Ha már itt tartunk.. Nem akarsz mellé majd mégegyet?-  kérdeztem kajám mosollyal. Magányos lenne, meg minden.. És a koton nem a legkényelmesebb viselet..

Hangos kacaj tört ki belőlem mondandójára - De ha hármas ikreket csinálsz nekem... Azért az kemény dió lenne. És nekem kell majd kihordani őket.

- Az egy dolog, de a kéj nagy úr.. - haraptam be alsó ajkam. Tudom, hogy nem szabad, és nem is.. Najó, de akarok, csak nem szabad és nem fogok vele lefeküdni - Ő legalább megért - biccentettem a baba felé - Ugye, kishaver? - kérdeztem, miközben lemásztam pocakjához, és simogatni kezdtem.

Mosolyogva hallgattam, ahogy beszél babához mindenféléről. Felkuncogtam, mikor azt vitatták meg, mi mindent fogunk csinálni, ha meghozza a gólya. Miután befejezte mondandóját, hasamra puszilt, s visszamászott hozzám.

- Féltékeny vagyok.. - biggyesztettem le alsó ajkam - Ő mindig veled lehet - pöszéztem.

Mosolyogva öleltem át, úgy, hogy feje állam alatt helyezekedett el, s rápusziltam. Még mindig aranyosan sejpít.. - Te is mindig velem maradsz, ugye?

- Örökké - kezdtem nyammogni - Bármi történjék - tettem hozzá.

- Bármi.. - suttogtam fejét simogatva - Nem vagy éhes? Ma csak kínait ettél - mosolyogtam.

- Nem, ígyis szétdurranok.. Te? - néztem fel rá gyermekded arccal.

- Nem én.. Ő - mutogattam hasamra, s felálltam, de kicsit megszédültem, így majdnem hanyatt vágódtam a földön. Megkapaszkodtam a falba, s úgy sántikáltam tovább.

Egyből felugrottam, mikor Baekhyun megingott - Jól vagy? Szédülsz? - futottam mögé, és oldalánál fogva kisétáltam vele a konyhába - Mi baj?- kérdeztem lágy hangon, miközben arcát simogattam. Rohadtul megijesztett..

- Semmi, jól vagyok, csak egy kicsit megszédültem-nyugtatgattam. Nem érzem jól magam.. Valami nem stimmel..

- Hol az orvosságod? - kérdeztem türelmetlenül. A szeme se áll jól.. Már nem azért..

- Az éjjeliszekrényben - válaszoltam, de amint elengedett, lábaim felmondták a szolgálatot. Mi történik velem?