127. rész (+18)

(Sehun, Baekhyun, Luhan)

Egy pillanatra elengedtem szerelmem ajkait, míg Bacon-t a helyére zártam. Szerintem, már volt ideje következtetni, hogy hogyha a helyére kell menjen, akkor különös hangokat fog hallani.. Mikor visszamentem, szinte letámadtam Baek-et, aki bambán nézett, egészen érkezésemig. Lábait egyből felkaptam, és derekam köré tettem őket, s felültettem a pultra. Mindeközben természetesen nyálcserénk töretlenül folytattuk.

Hevesen csókoltam vissza, miközben benyúltam pólója alá, s hasát simogattam. Másik kezemmel nyakára fogtam, s úgy húztam közelebb magamhoz, még a lehetetlennél is jobban. Lehet, hogy mostanság egy kicsit elfelejtettük a mértékletesség fogalmát, ugyanis többször feküdtünk le két hét alatt, mint eddigi kapcsolatunk során összesen.. Hát.. Adunk a testi élvezeteknek..

Csípőmön löktem egy erősebbet, s szájáról nyakára tértek ajkaim. Lehetséges, hogy kicsit jobban megszívtam puha bőrét, a kelleténél..

Ajjaj.. Ennek nyoma marad, az is biztos.. Majd takargathatom, mint valami dilinyós... Felnyögtem mozdulatára, majd erőszakosabban csókoltam meg újra, miközben húztam le róla pólóját. Lehet, hogy nem ez a legjobb időzés, hanem várni kellett volna pár napot, hogy legalább foltos ne legyek, de most már mindegy...

Férfiasságára fogtam, és masszírozni kezdtem azt, miközben pulcsija alá bújtattam fejem, és puszilgatni kezdtem hasát, és mellbimbóit. Mielőtt le tudtam volna róla venni felsőjét, kopogtatni kezdtek az ajtón. Faszom, hogy mindig meg kell zavarni!

Lemondóan sóhajtottam, mikor kopogtak. Ki a faszom az, ilyenkor? És mi a halált akar?? Ha megint Kris az, én esküszöm, hogy úgy megmutatom neki a koreográfiát, mint annak rendje és módja.

Megráztam fejem, és hatalmasat köhögve, félmeztelenül ajtót nyitottam... Vajon kinek? Hát persze, hogy Luhan-nak! Mély levegőt véve, kérdően néztem az említettre

Na fasza... Nagyot kellett nyelnem, mikor megláttam Sehun kockáit. Ki akarok békülni.. Újra.. - Szia! Nem zavarok? - kérdeztem félve.

- Ha gyors leszel, nem - forgattam meg szemeim, mire megkért, hogy menjek ki vele a folyosóra.

Egyrészt irritált Baekhyun jelenléte, másrészt meg nem vele akarok kibékülni, hanem Sehun-nal - Szóval.. Azért kerestelek, hogy.. Bocsánatot kérjek. Sajnálom, ahogy viselkedtem és mindent.. Szeretném, ha újra jóban lennénk - néztem rá bambi szemekkel.

Mellkasom előtt összefontam karjaim, és tipikus 'ez most komoly?!' tekintettel bámultam rá - Ennyire hülyének nézel?.. Hányszor támadtad be Baekhyun-t? 4? 5? - kérdeztem suttogva, hogy Baek ne hallja.

- Én.. Tényleg nagyon sajnálom. Megbántam mindent.. Belátom, hogy nem kellett volna és, hogy rosszul tettem, amit tettem, de kérlek bocsájtsd meg.. - könyörögtem - Csak.. Annyit kérek, hogy ne haragudj rám, mert nem tudok aludni... Nem kell, hogy legjobb barik legyünk, sőt, nem is kell szóba állnod velem és ígérem, hogy békén hagyom Baekhyun-t, csak mondd, hogy nem haragszol rám..

- Ez esetben nem haragszom - forgattam szemet, és elsétáltam mellette. Hagyjon engem békén. Megálltam, hogy szóljak neki, mielőtt bemegyek, hogy azért mégse bántsam meg, de inkább tovább lépkedtem, és full nyugodtan benyitottam a szobába.

- Mi volt? - ugrottam fel ágyamról, mikor hallottam az ajtó csattanását és elé rohantam, majd izgatott tekintettel szemeibe néztem.

- Megvert - színlelve biggyesztettem le ajkam - Szóval, kérek puszit, ide - mutattam arcomra.

- MIVAN? - na most nyírom ki, az tuti. Gyorsan adtam egy puszit arcára, majd cipőmet magam mögött hagyva loholtam Luhan szobája felé.

- Nenenene... - kapálóztam utána, de már késő volt. Futni kezdtem felé, és épp utol értem, mikor kopogott. Amint szólásra nyitotta száját Baek, ajkaimmal elnémítottam, és húzni kezdtem vissza, a szobánk felé.. Kicsit megsajnáltam Luhan-t, hogy így kellett lásson, de inkább ez, minthogy a semmiért szét legyen verve... Miért törődöm én vele?

- Te most szórakozol velem? Én komolyan majdnem.. Waaaa.. Hagyjuk! - trappoltam be a szobába és elvágódtam ágyamon. Kikészülök..

- Csak vicc volt, hogy megvert, te bolond... - motyogtam, nem létező bajszom alatt, majd felé másztam.

- Veszem észre.. - fintorogtam, majd mikor arcomhoz ért, kinyújtottam rá nyelvem. Ezt neked..

- Ch.. Hát, ha így játszunk.. - másztam le róla, majd az erkélyhez sétálva kinyitottam azt, s pólóm felkapva kiálltam oda.

Bebugyoláltam magam a takaróba, így kb. úgy néztem ki, mint Gombóc Artúr és kibattyogtam szerelmemhez a szemüvegben és hátulról átöleltem.

Szembe fordultam vele, és fejére pusziltam - Kismanóm - suttogtam, miközben hátát simogattam - Fázol?

Hevesen ráztam meg fejem válaszul - Így nem - húztam be nyakam a takaró alá.

Percekig néma csöndben álltunk, mígnem eleredt az eső - Pont most? - kérdeztem költőien, majd tuszakoltam befelé szerelmem - Nincs kedved moziba menni? - vetettem fel az ötletet.

- O! De, de, de! Menjünk moziba! - ugrándoztam, mint egy óvodás - Moziba megyüünk, moziba megyüünk - énekelgettem, miközben fejem mozgattam jobra-balra a ritmusra. Mondjuk ebbe a szemüvegbe tényleg úgy nézhettem ki, mint akinek elgurult a gyógyszere.

Hangosan felnevettem reakcióján - Hm.. Mit szólnál, a 'Bolond vagy'-hoz vagy a 'Szeretlek'-hez? - kérdeztem viccelődve.

- Mindkettő jól hangzik.. - örvendeztem, majd mikor kapcsoltam, kicsit megváltozott mimikám - Yaa~! - kiáltottam, majd elé trappoltam - Én is szeretlek - enyhültek meg vonásaim egy szempillantás alatt.

- Nézz egy filmet a neten, és arra megyünk - nevettem - Csak ne a Szenilla nyomában-t..

Lebiggyesztettem alsó ajkam, mikor kimondta a tervezett film nevét - Kár... Akkor a Texasi láncfűrészes? - kérdeztem lelkesen. Random ráböktem egyre és tádáá.. Fogalmam sincs mi a műfaja, de viccesen hangzik. Biztos valami vígjáték.

- Hát.. Ha azt akarod.. Tudod, hogy miről szól? - kérdeztem, de próbáltam nem nevetni. Messziről lerítt róla, hogy fingja sincs, mi ez a film.

- Nem.. - rántottam meg vállam mosolyogva - De pont ezért izgi - suttogtam titokzatosan - 20 perc múlva kezdődik, úgyhogy siessünk! - sürgettem és kinyomtam a gépet, majd a cuki szerkómban indultam felvenni cipőm.

- Háát oké.. - nevettem, majd előkotortam egy pasztellkék belebújós pulcsit, és Baek pulcsijához hasonló színű baseball sapim is felvettem. Igazán színes egyéniségnek mondhattam magam, ugyanis a pasztellrózsaszín sapka, pasztellkék pulcsival, fekete csőgatyával és kutyás Vans-sel olyan volt, mint egy színskála.. Segáz.. Tárcám zsebemre vágva nyúltam telefonom és kocsikulcsom után - Mehetünk?- kérdeztem, miközben össze kócoltam törpém hajkoronáját.

Mikor egy kocsikulcsért nyúlt, kidülledtek szemeim - Hát az meg? - kérdeztem a kulcsra célozva. Ha jól tudom, nincs autónk.. Autója.

- Jaa... - megvilágosodtam. Miért nem autóval mentünk hapcicuccra? Én hülye.. - Ja, ez.. Ez csak izé.. Hát van másik autónk..

- Tényleg? Mióta? De.. - ahj, nagyon nem akarom, hogy erre menjen el a pénze.. Olyan szarul érzem magam.. A kocsija is miattam ment tönkre.. Istenem, Baek..

- De? - kérdeztem félve. Szándékosan nem mondtam el neki, hogy miért volt az a karambol.. De egyre többet rejtegetek előle.. Szerencse, hogy még nem vette észre.. - Menjünk tömegközlekedéssel?

- Semmi, nem.. Megnézem a járgányt - mosolyogtam, majd húztam kifele az ajtón - Siess már te öregember, mert soha nem érünk oda.. - kuncogtam.

- Mondja az idősebb szamár... - dörmögtem orrom alatt, majd mikor kiértünk -futva, az eső miatt- bepattantunk a járgányba.

Alig tudtam szemügyre venni az eső miatt, de meg kell mondjam, hogy belülről is hasonlít az előzőre, csak úgy mint kívülről. Nem lehet, hogy ez ugyanaz? Hm.. Mikor odaértünk a célállomáshoz, kiszálltunk a kocsiból és már rohantunk is a mozi felé. Mielőtt bementünk volna az ajtón, hátrapillantottam az autóra és mosolyogva könyveltem el, hogy ugyanolyan, mint az előző.

- Gyere, gyere! - húztam a pénztár felé, ugyanis már csak 5 percünk volt beérni - Két jegyet a Texasi Láncfűrészesre - nyújtottam be a kis ablakon a zsetont.
- Elmúlt 16 a rózsaszín pulcsis? - mutatott a mögöttem bámészkodó Baek-re. Na, ne már.. - Igen, csak siessen már! - sürgettem.
- Okmányai? - kérdezte felvont szemöldökkel a kasszás - ISTENEM! Adja már ki azt a kibaszott jegyet! - emeltem meg hangom, mire kiadta a két jegyet riadtában. Vettünk egy tonna gumicukrot és mindenféle cuccot, mielőtt bementünk volna a moziterembe.

- Komolyan nem nézek ki 20-nak? - akadtam ki - Ch.. Ez sértő.. - morogtam Sehun-nak. Bebattyogtunk a tonnányi édességgel a terembe, és miután helyet foglaltunk, automatikusan kulcsoltam át ujjaink. Elég érdekesen kezdődött a film.. Nem rémlik, hogy egy vígjátékot figyelmeztetéssel szoktak volna kezdeni..

Kissé bűntudatom kezdett lenni, ahogy lassan indult a film.. Lehet, szólnom kellett volna? Habár.. Húzom az agyát.. Ő meg töri a kezem, ugyanis egyre szorosabban fogta az említett testrészem.

Ajj istenem, akkor balfasz vagyok.. Persze, hogy egy horrorfilmet fogtam ki. De még csak nem is akármilyen.. Ez egy psychotriller.. Avagy már undorítóan véres.. Asszem egy darabig nem jövök moziba.. Az ijesztőbb részeknél mindig Sehun vállába temettem arcom és úgy szorítottam kezét, ahogy csak bírtam. Rosszat fogok álmodni..

A film felénél kimentem Baek-el, mert már féltem, hogy teljesen beszaratom csórit.. Egy ideig a barkácsboltot elkerüli, nagy ívben, azt hiszem..

- Haza akarok menni.. - nyüszögtem, miközben kezét szorongattam lehajtott fejjel. Szép kis éjszakáim lesznek, azt megmondom.. Nem bírom az ilyeneket..

- Megyünk, megyünk - simogattam fejét. Úgy megsajnáltam.. Barom vagyok.

Ahogy hazaértünk, beugrottam az ágyba és bebugyoláltam magam egy csomó takaróba. Már csak piros nózi kéne és egy lázmérő a számba, meg egy bögre tea... Oh, ez nem is rossz ötlet. Kicsoszogtam a konyhába és forraltam vizet - Kérsz teát?

- M-mm - morogtam ágyamról, miközben repjegyeket néztem.

- Mit csinálsz, Sehunnie? - érdeklődtem - Miért vagy ilyen morcos?

- Nem vagyok morcos, csak kutatok - motyogtam, számat nyaldosva, mire hozzám sétált teájával, s letette azt az éjjeliszekrényemre. Felültem, és közel hajoltam hozzá - Szeretlek - biggyesztettem le alsó ajkam.

- Én is szeretlek - pusziltam alsó ajkára - Mit kutatsz? - nézegettem a képernyőt, de nem láttam sok mindent. Miért nem??? Elromlott volna a szemem? Hunyorítgattam, de így sem lett jobb. Nem látom a betűket.

Elfordítottam felőle a képernyőt - Mit nézel, gülükém? - kérdeztem nevetve.

- Nem látom a betűket, doktor úr.. - panaszkodtam - Áruld el, mit csináálsz~ - nyafogtam.

- Ahh.. - nyitottam meg egy új lapot a böngészőben, majd szemészet nyitva tartást kerestem – Nyitva tartást keresek.. - húztam magam mellé.

- Minek a nyitva tartását? Ugye nem a barkácsboltba megyünk? - rémültem meg. Akárhogy is nézem.. Semmit nem látok.. De mitől romlott volna el ilyen gyorsan és ennyire a látásom? Vagy csak bele ment valami a szemembe?

Hangosan felnevettem aranyosságán - Szemészet, te bolond - pusziltam fejére.

- O? Minek neked a szemészet? - néztem rá kíváncsi tekintettel - Hányat mutatok? - mutattam direkt egy szívet kezemmel.

- 7 - forgattam meg szemeim - Miattad megyünk te diliduli... - haraptam meg szívet mutató kezét.

- Yaa! Ne harapdáld a szívecském! - csaptam szájára finoman - Rossz kisfiú.. - ráztam fejem rosszallóan.

- Ne haragudj.. - néztem rá kiskutya szemekkel - Ne bánts..

- Nem bántalak.. Kicsinállak.. - nevettem ördögien - De ne aggódj.. BTS-t fogok játszani a temetéseden.. És azt fogom gravíroztatni a sírodra, hogy "Rip, Oh Sehun, 1996-2016, Elhunyt ebben: Byun-halál, U.i.: Nyugodj békében -Kulás Mikulás-" - szövögettem ördögi tervem, miközben csontjait ropogtattam.

- Komolyan a halálom akarod?.. - kérdeztem tettetett szomorúsággal.

- Nem, dehogy! Soha! - néztem szemeibe aggódó tekintettel, s arcát kezeim közé fogtam - Soha-soha-soha!

- Persze... - fordultam hasra, folytatva színészkedésem - Nem szeretsz..

- De... - tettettem sírást. Huu de visszakapod Oh Sehun.. Azonnal leszálltam róla és berohantam a fürdőbe, majd becsaptam az ajtót magam után. Muhahahaaaaa~~

- Aah... - fogtam fejem - Baekieee..- kopogtattam az ajtón - Kicsim, bemehetek? - nem akartam megbántani.. Ismét egy fasz vagy, Sehun..

- Hagyj békén! - kiabáltam hisztérikusan, de utána markomba röhögtem, de csak halkan. Hát én komolyan már fetrengtem a röhögéstől.

- Ccc.. - vágtam neki fejem az ajtónak, majd lecsúsztam a földre. Meg fog utálni...

Egy idő után már nem bírtam visszafogni a röhögést. Hasamat fogva hangosan felnevettem és közben azon gondolkodtam, hogy mennyire leszek lebaszva.. Vagy gyűlölni fog emiatt?

Épp könnyeim közt zsörtölődtem, mikor meghallottam Baek nevetését. Kérdés nélkül benyitottam, és szerelmem megdermedt arcával találtam magam szembe. Szívatott, én meg ott bőgök miatta?!

Azonnal lefagyott a mosoly arcomról, mikor megláttam könnyekben ázó szemeit. Azok a gyönyörű szemek.. Nem szabadna ilyennek lenniük.. Ahj Baekhyun, de hülye vagy.. - Kicsim.. Annyira sajnálom - öleltem magamhoz. Nagyon remélem, hogy megbocsájt nekem..

Álltam ott, mint egy fa, mozdulatlanul. Mit tettem volna, ha tényleg haragszik?.. Tiszta könny mindenem.. Tényleg, a szemészet...

- Ne haragudj rám.. Sajnálom.. Tudom, hogy egy balfék vagyok, de nagyon szeretlek.. Ne haragudj, kérlek - esedeztem bocsánatáért.

- Semmi gond.. Én kezdtem.. - kifogásoltam, majd egy gyors puszi után kibontakoztam öleléséből, hogy meg tudjam nyitni a vizet. Nem tudok dönteni.. Hova repülünk.. Hm.

Miután arcot mosott, én is kezet akartam mosni, de félre nyomtam a szappant, mert nem láttam rendesen. De mi a halálért..?

- Vaksikám.. - forgattam szemet, ahogy láttam, hogy a keze az antarktiszon van, a szappan adagoló meg a csapba nyomta a tisztálkodó szert. Tényleg ekkora a baj a szemével?.. Még jó, hogy van egy óránk beérni abba a szarba.. Optika, vagy mi.. Segítettem megmosni a kezét, majd egyből húztam magam után, egyenest a kocsiba. Mielőtt nagyobb baja lenne..

Egyik pillanatról a másikra így elromlott volna a szemem? De hisz ez lehetetlen.. Mikor beértünk a szemészetre, egyből megvizsgáltak, miután elmondtam, mi a baj. Megkérdezték, van-e szemproblémákkal küzdő a családban, mire azt feleltem: „Az anyukám volt szemüveges, de csak olvasni hordta.“. Végül is kiderült, hogy örökletes szembetegségem van, anyától. Azt mondták, hogy kevés fénynél, olvasásnál és amikor jól esik, akkor hordjam. Aztán elküldtek szemüveget választani - Na? Hogy nézek ki? Mondjuk szerintem ilyenben ki nem megyek az utcára.. Mindegyik hülyén áll.. - suttogtam utolsó két mondatom.