72. rész

(Sehun, Baekhyun) 

-Miért minősíted le magad? Nem vagy igazságos magaddal szemben - simítottam arcára, miután elváltunk - Senkinek nem mondtam volna igent 3 hónap után, csak neked - döntöttem homlokom övének. 

- Még szerencse, mert kitekertem volna a nyakát az illetőnek és megnyúztam volna, majd a bőrébe bújva élnék, csak hogy veled legyek - kuncogtam a gondolatomon - Csak mert nagyon szeretlek.

Elmosolyodtam, ahogy előadta a kis történetét. Igaz, hogy kicsit bizarr, de aranyos - Olyan kis aranyos vagy - csipkedtem meg arcát, ahogy az öregek szokták - Én is nagyon szeretlek - dörgöltem össze orrunkat - De nem lenne fura kitekert nyakkal élni? - kuncogtam. 

- Érted bármit.. csak neked lenne szokatlan és rémisztő, de legalább a seggem és az arcom panorámáját élvezheted egyszerre - nevettem hangosabban. 

Vállába ütöttem mondatára, de felszisszentem, ugyanis a kezem még mindig sebes. Sajnos 1-2 óra alatt nem múlt el.. - Nagyon vicces vagy.. - ráztam meg fejem. 

 - Nincs igazam?- kérdeztem nevetve, majd megfogtam kezé t- Szóval mi is volt? Miért ilyen a kezed? - néztem rá számonkérően. 

-Ja az.. Csak meglátogattam Kyungil-t.. Nem nagy ügy, majd meggyógyul - mosolyogtam rá bíztatóan, hátha nem kapja fel a vizet. 

- Baekhyun... Te... - sóhajtottam, hogy lenyugodjak. Nem akrtam neki esni, pedig ennyire még nem hiszem, hogy felnyomta volna valaha a pumpát.. - Minek.. mentél oda? Mit akartál tőle? 

- Amikor rájöttem, hogy ő volt és aztán eszembe jutott, hogy miatta.. miatta veszítettelek el majdnem és annyira felkaptam a vizet, hogy muszáj volt... De nincs semmi bajom - mosolyogtam rá és kezét simogattam, hátha megnyugszik. 

- Akkor is mosolyognál, ha szarrá vert volna? Vagy megint megtette volna? Lehet úgy megüt, hogy ott terülsz el! - emeltem fel hangom utolsó mondatomra, majd orrnyergem masszíroztam, hogy nyugodjak le - Mindegy, semmi bajod nem lett, ezen kívül - fogtam meg kezét - Kivel voltál te ott? Mikor? 

Megijedtem, mikor felemelte hangját. Kivettem kezem övéből és autómatikusan hátrébb léptem egyet - M-ma... - válaszoltam utolsó kérdése, figyelmenkívül hagyva az elsőt. 

- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni - haraptam meg ökölbe szorított kézfejem. Akkora egy barom vagyok...de féltem őt.. 

Megráztam fejem, jelezve, hogy semmi baj - Csinálok rántottát, kérsz? - slisszantam el mellette és bementem a konyhába. 

- Nem - sóhajtottam, majd kimentem a szekrényhez öltözni. 

Nem kellett volna elmondanom... Remek.. 10 percen belül kétszer is elbaszom a kedvét. Kurva jó. Azért csinálok neki is.. Előkaptam pár tojást meg néhány virslit, és összedobtam egy rántottát, majd két tányéron tálaltam egy kis paradicsommal - Gyere enni - kiabáltam ki neki. 

Úgy emlékszem, nem kértem kaját.. eeeejj de rohadt finom illata van. Átok rád szerelmem, átok. Probáltam viszonylag jó kedvvel kicsoszogni a konyhába, majd Baek háta mögé settenkedtem -   Köszönöm - suttogtam fülébe, majd arcára pusziltam.

- Remélem ízlik.. - ültem le vele szembe az asztalhoz és falatozni kezdtem. Nem vagyok egy konyhatündér, de ha kell akkor főzök. 

Pikk-pakk betömtem a rántottát. Istenien csinál kajákat Baek.. - Ahh.. - simitottam hasamra - Ez olyan finom volt... - mosolyogtam a szakácsra. Épp evett még, így mellé guggoltam és felém fordítottam fejét, majd szájára pusziltam. 

- Megeteted Bacon-t? - próbáltam értelmesen beszélni teli szájjal. Szegény még nem is vacsorázott. 

- Igenis anyuci - csoszogtam Bacon-höz, majd tettem neki kaját - Gyere husikám - vittem a vacsijához, majd mikor falatozni kezdett, simogattam a fejét. 

Annyira aranyosak.. Imádom nézni őket együtt. Olyan tökéletes a látvány.. Miután befejeztem a vacsorám, a telefonomhoz lopakodtam és csináltam róluk egy képet, ahogy Sehun nagyban magyaráz a tömött fejű szőrgombóchoz, ő pedig csak figyelmesen hallgatja, miközben csámcsog. Ennivalóak.. Mögéjük sétáltam és legugoltam, majd átöleltem Sehunt - Mi a vita tárgya, szerelmeim? 

- Azt magyarázom neki, hogy sosem fog téged megkaparintani tőlem - simogattam Bacon fejét - Ugye, kiskutyám? 

- Gondolod? Szerintem téged akar. Sőt, nyilvánvaló. 

- Neeem, te mindenkit át csábítasz a sötét  oldalra... 

- Ó, igen? Ezek szerint, a te angyalkádnak fekete szárnyai nőttek - kuncogtam - De ugye így is szeretsz? - néztem rá Bacon-éhez hasonló szemekkel.  

- Pontosan.. Mi az, hogy. Mindennél jobban szeretem. Csak nem tudja - biggyesztettem le ajkam. 

-De tudja.. Ugyanis minden nap a tudtára adod - mosolyogtam rá - És ő ugyanúgy szeret téged. 

- Azt mondod? Akkor postázod neki ezt? - eldöntöttem a földön, és csípőjére ülve tarkójára fogtam, majd megcsókoltam. 

Nyelvem lassan bemerészkedett szájába, s körbejárta azt. Egyik kezemmel hajába túrtam, másikkal nyakát karoltam. 

Annyira szeretem csókolni. Néhányszor belesóhajtottam csókunkba, majd elváltam ajkaitól -  Imádlak. 

- Én is téged, újdonsült vőlegényem - vigyorogtam - Olyan furcsa ezt mondani.. 

- Nekem tetszik. Bajod van vele? - biggyesztettem le ajkam. 

- Egy szóval sem mondtam.. - emeltem fel kezeimet mentegetőzően - Isten ments. 

- Megentelek - kuncogtam ördögien. majd kezeit feje mellé nyomtam, s szájára martam. 

- Ch.. - kezdtem volna kiosztani, de ajkaimra tapadt - Ez tényleg élet mentő volt.

71. rész

(Sehun, Baekhyun)

Kezeimet nyakára csúsztattam és úgy kóstolgattam tovább puhaságát.

Gerincén végig vezettem mutatóujjam, mire homorított. Levegő fogytán elváltam ajkaitól, majd szájától lefele állára, majd ádámcsutkájára pusziltam, s vállánál megálltam.

Felhúztam magamhoz egy utolsó csókra, s mikor elváltunk, tusfürdőt nyomtam tenyeremre és mosdatni kezdtem. Először vállait és kezeit, hol nem érte őket víz, majd felsőtestét és nyakát. Mikor arcára került volna a sor, kezeim közé vettem azt, közelebb húztam magamhoz, majd homlokára adtam egy puszit, s aztán szájára is nyomtam egy cuppanóst, és kezemmel dörzsölni kezdtem pofiját.

Levakarhatatlan mosoly ült ki arcomra, Baek törődése miatt. Olyan aranyos, hogy fürdet, pedig semmi bajom. Nem, mintha én nem tenném ezt, de akkor is.. Közelebb hajoltam hozzá, majd mikor már éreztem leheletét ajkamon, visszadőltem rendes pozíciómba, míg egy adag habot kapartam Baek háta mögül. Mikor lemosta arcom, két kezembe fogtam a habot és szakállat csináltam szerelmemnek.

- Megjött a Kulás Mikulás! - nevettem, mikor arcomra kente a habot - Jó, vagy rossz kisfiú voltál idén, Sehunnie?

Hangosan felnevettem, saját maga által adott nevén - Attól függ.. -  haraptam be alsó ajkam pimaszan, de elnevettem magam ismét, mikor eszembe jutott az újdonsült neve.

- Naa.. Szégyelld magad Sehunnie... Nem illik kinevetni a Kulás Mikulást! Ejnye.. Azt akarod, hogy kezelésbe vegyem a virgácsaidat? - néztem rá szigorúan, s ráfújtam egy adag habot, majd vizet fröcsköltem arcára.

- Isten ments! - másztam hátrébb tőle, de mivel ölemben ült, nem nagyon tudtam jobban elhúzódni - Ne bánts.. Mégis miféle Mikulás bántja a híres Oh SeHun-t? Inkább térdelnek, hogy szophassanak - nevettem utolsó mondatomon, majd kezeim arcom elé tettem, védekezésképp, ha támadna.

- Nem ismered te még a híres-neves Kulás Mikulást.. - vettem el kezeit arcából és megdobáltam habbal - Velem ne szórakozz, mert gondoskodom róla, hogy megbánd! - fenyegettem meg.

- Igen? Megdobsz habbal? - csikiztem meg oldalát, mire akkorát ugrott, hogy fele hab lerepült arcáról.

- Jaj ne.. most lebuktam... - tettem kezem a hiányzó hab helyére.

- Szóval te vagy az... Jólvan Byun Baekhyun, ezt megjegyeztem.

- Anyám, borogass.. - másztam ki öléből és átcsusszantam a kád másik végébe, a lehető legkisebbre összehúzva magam.

Egyre közeledtem felé, mire már nem volt hova bújnia. Komoly tekintettel vizslattam, egészen addig, míg teljesen a sarokba nem szorítottam.

- Ne bánts.. - nyöszörögtem kezeimet arcom elé téve.

- Akkor mit tegyek egy füllentő Baekhyun-nal? - kérdeztem, elgondolkodó tekintettel.

- Hát... Talán egy füllentés elleni csók mindent helyrehoz.. - vigyorogtam, mint egy vérbeli rosszaság.

- És, annak meddig van szavatossága? Ugyanis az előbbi óta csupán öt perc telt el..

- Hát.... Tény és való, hogy menthetetlen eset vagyok, de egy próbát azért megér.

Elmosolyodtam, majd tarkójára csúsztattam kezem, s magamhoz húztam, s szájára pusziltam párat. Végül szájába utat törve, táncba hívtam nyelvét.

Öregem... Ez az érzés felér, egy általa okozott orgazmussal is. Lassan csókoltam vissza, s néha megharaptam alsó ajkát.

Mielőtt elfajultak volna a dolgok, elváltam párnáitól - Ajánlom, hogy Kulás Mikulás feledésbe merüljön - nevettem, majd Baek testét megfürdettem s miután végeztem vele, kikászálódtam a kádból.

Miután kiszállt mellőlem, gondoltam megviccelem, ha már rosszalkodós kedvembe vagyok. Halkan vettem egy nagy levegőt és elmerültem a vízben.

Épp Baek-nek nyújtottam a törölközőjét, mikor nem láttam sehol. Ijedten körbe néztem, de nem láttam. Mikor megláttam, hogy a lába kilóg a kádból, megkerestem kezét a habtengerben és riadtan kihúztam felsőtestét a vízből, mire csak hunyorogva nevetett rajtam.. kinyírom. Annyiszor fog átverni az ilyenjeivel, hogy a végén, mikor nagy baj lenne, nem fogom komolyan venni.

- Én hősöm.. - nevettem rajta hasamat fogva.

- Tudod, kivel szórakozz! - duzzogtam, majd elé tartottam törölközőjét.

Elvettem tőle az anyagot és magam köré csavartam azt, majd hátulról megöleltem, mert idő közben elfordult tőlem - Haragszol rám, Sehunnie? - kérdeztem szomorú hangon.

- Csak utálom, mikor ilyeneket csinálsz. Tényleg megriadok, hogy bajod eshet.

- Sajnálom. Ígérem, többet nem csinálok ilyet. Ne haragudj, édes.. - öleltem szorosabban hátulról.

- Semmi gáz - sóhajtottam, majd mikor megkötöttem derekamon törölközőm, szembe fordultam vele, és törölgetni kezdtem.

- Naaa~ Ne legyél durci~... Kicsiim~ - nyafogtam, miközben törölgetett. Látom a fején, hogy ezt most nagyon elbasztam...

Megráztam fejem, majd szorosan magamhoz öleltem - Tényleg, semmi gond – vigyorogtam.

- Tényleg sajnálom. Megint hülyeséget csináltam.. - hajtottam le fejem. Tényleg , egy hatalmas barom vagyok... Nem kéne szórakoznom vele.. Mi lesz, ha tényleg bajba kerülök és azt hiszi viccelek.. - Te vagy nekem az én egyetlenem - bújtam hozzá szorosabban.

- Mikor máskor csináltál hülyeséget? Te kis majoooom~ - szorongatta. Nem akartam megbántani a viselkedésemmel, csak tényleg, ilyenkor kicsit elkattan valami az agyamban, hogy hogy lehet ilyen bolond, hogy ilyenekkel viccel.. Attól függetlenül vicces volt, csak féltem is, talán már-már túlságosan.

- CSAK hülyeséget tudok csinálni.. - hangsúlyoztam ki azt az egy szót.

Hát, ez részben igaz, mert igen-t mondtál pedig korai kapcsolat ez MÉG... na meg.. - elhallgattam. Tudom, hogy nem szeretné hallani, ahogy magam ócsárolom.. - Mellesleg ez nem igaz, mert eddig semmi hülyeséget nem csináltál az említetten kívül, na meg a Kai-s incidensen kívül.

- Meg kb. mindenen kívül.. - motyogtam magamnak - Szóval, azt mondod hülyeség volt igen-t mondanom? - néztem rá kérdőn.

- Neem igaaz, nem csináltál hülyeséget - fordítottam arcát enyémmel szembe - Ha úgy nézzük, hogy nekem mondtál igen-t, akkor hülyeség, de kurvára örülök, hogy végülis, az lett a válaszod, amit szerettem volna - suttogtam a mondat második felét, majd finoman megcsókoltam.

70. rész

(Sehun, Baekhyun)

- Te pedofil gyermekrabló! - nevettem a párnába.

- Csak 19 év - mentegetőztem nevetve.

- Ugyan, csak emberrablásért ülnél minimum két évet, plusz pedofíliáért ötöt.. Addigra tini leszek és becsajozok - viccelődtem.

- Jaaa... Szóval nálad így mennek a dolgok.. - tettem a sértődöttet - 20 év múlva rám unsz és jöhetnek csajok. Nincs Baekhyun, nincs gond - színészkedtem, majd lemásztam hátáról és ágyából figyelő Bacon-höz sétáltam, s leguggoltam mellé, fejét simogatva - De te meg öregszel velem, ugye? - gügyögtem a pamacsnak.

- Előbb dobja fel a pacskert, mint hogy én elhagynálak – sutyorogtam.

- Neked nem kell egy olyan vén trotty, mint én..

- Hát nem is olyan kell, mint te - mondtam flegmán, majd egy fél perces hatásszünet után folytattam mondandóm - Hanem te kellesz - karoltam át hátulról, majd ágyára dobtam, finoman és felé másztam.

Szemeim bevörösödtek első mondatára, de mikor átölelt, megnyugodtam - Megijesztettél..

- Mert, mire gondoltál? Hogy ezt az egészet csak színleltem? - kérdeztem felvont szemöldökökkel, míg kezét enyémbe fogtam.

- Igazad van, hülye vagyok.. Ne haragudj... - néztem rá bocsánatkérően.

- Hát, nem is tudom.. - játszottam a nehezen kaphatót - Még megfontolom.

- Hogy tudnálak kárpótolni? - erre eszembe jutott. Lemásztam nadrágjához és ki cipzároztam azt.

- Ne, ne nee - vettem le kezeit nadrágomról - Az előbb mondtam valamit, kicsim - ültem fel, majd állánál fogva magamhoz fordítottam fejét.

Értetlenül meredtem rá. Miért nem akarja? Ezentúl már sosem tehetem boldoggá?

- Fogod az adást? - simogattam arcát - Nem a szex a megoldás mindenre - ráztam meg fejem.

- Csak azt akarom, hogy boldog légy.. - hajtottam le fejem.

- Leírhatatlanul boldog vagyok veled, manóm - öleltem magamhoz - Ne haragudj, nem akartalak megbántani ezzel - puszilgattam, ahol értem.

- Szeretlek - nyöszörögtem pólójába. Ha azt mondja imád, lecsapom. Nem azért mert zavar, csak félek, ha ezentúl azt mondom, szeretem, és ő azt válaszolja, hogy imád, azt fogja hinni, hogy én nem szeretem annyira. Mert nem fogok állandóan azon veszekedni, hogy ki szeret jobban kit.

- Imádlak - kuncogtam s egy diadalittas mosoly terült el arcomon.

- Hh... Ha ezentúl azt mondom, szeretlek, te azt fogod válaszolni, hogy imádlak? Nincs vele semmi bajom, csak úgy érzem, azt hiszed, én nem szeretlek téged annyira... Lassan már nem merem mondani, mert tudom, mi lesz a válasz. Persze örülök, hogy az érzés kölcsönös csak... - magyaráztam, miközben ujjaimmal felsőtestén lépegettem.

- Felőlem rendben van, hogy jobban szeretlek - néztem rá értetlenül - Vagy ne mondjam?

- Nem, én... Hhh - ráztam meg fejem - Felejtsd el..

- Nem titkolózunk, héé~! - böködtem oldalba - Te? Te, micsoda? - kérdeztem gyermeki kíváncsisággal.

- Én legalább annyira szeretlek, mint te engem..

- Legalább most már tisztában vagy azzal, hogy nagyon-nagyon-nagyon-nagyon szeretlek. Nagyon. Naaaaaagyon.. - döntöttem el testét enyémmel az ágyon, majd szorosan magamhoz öleltem - Nagyon.

- Tudom.. Én is téged - bújtam hozzá - Mindennél, és mindenkinél jobban - ismételtem önmagam.

- Jössz velem zuhanyozni? - kérdeztem kiskutya szemekkel, miközben ismét tincseit babráltam. Ne tessék gondolni semmi perverzre, csak tusolás indokából hívtam EZ esetben. Nélküle már furcsa lenne.

- Mhm - másztam ki az ágyból és húztam magam után a fürdőbe.

- Ma fürdünk? - álltam meg vele szemben lebiggyesztett ajkakkal - Úgy is kádas a zuhanyzó, és kevés alkalommal szántam rá magam egy habfürdőre..

- Rendben - bólintottam és szájára pusziltam.

Derekába csimpaszkodva követtem, majd mikor vetkőzni kezdett, én elfelejtettem ugyan azt tenni, és csak bámultam tökéletes testét.

- Minden rendben, édes? - kérdeztem egy szál alsóban, mikor csak szótlanul állt egyhelyben és engem stírölt.

- Mi? - kérdeztem értelmetlenül, majd mikor leesett, hogy mire céloz magyarázkodni kezdtem - Jaaa, jaa minden oké.. - méregettem továbbra is, miközben csiga tempóban vetkőzésre szántam magam.

Elmosolyodtam zavarán, majd megeresztettem a vizet, s beszálltam a kádba.

Egy apró pofont lekevertem magamnak, hogy térjek már észhez, majd mikor levetkőztem, Baek mögé csusszantam a kádba.

Nyomtam egy kis tusfürdőt a vízbe, hogy behabosodjon, majd mellkasának döntöttem hátam, s fejem vállára helyeztem.

Egyik kezemmel gyűrűs ujján birizgáltam a gyűrűt, míg másikkal a hasa környékét simogattam. Fura, de egyben jó érzés is, hogy csak az enyém, most már ilyen formában is. Az esküvőre még nem gondoltam komolyabb fejjel, majd, talán ha három éve leszünk együtt.. Vagy amikor csak szeretné.

Állkapcsára pusziltam, s fejem visszadöntöttem helyére. Lehet, hogy túl sokszor mondom, hogy szeretem.. Talán nem kéne? Lehet, hogy zavarja..

- Min agyalsz ennyire? - lengettem arca elött kezem - Föld hívja Baekhyuun-t, ne hagy itt egyedül - kuncogtam bambulásán, mire értetlen fejjel hátranézett, így az alkalmat kihasználva szájára adtam egy jó cuppanós puszit.

- Itt vagyok, csak... Azon gondolkodtam, hogy.. Téged nem zavar..? Vagy.. Nem mondom túl sokat, hogy.. - makogtam - Hogy szeretlek?

Egy hangos sóhaj hagyta el szám, kérdése hallatán... Már hogy zavarna? Boldogabbá tesz a boldognál, amikor azt mondja, szeret.. - Hahh.. De, zavar, csak nem akartam emlegetni neked... - tartottam egy hatásszünetet - Csak viccelek, maki. Szeretem, ha azt mondod, szeretsz - pusziltam nyakába, széles mosollyal arcomon.

Megnyugodtam, hogy nem idegesítem ezzel -Akkor jó.. Mert nagyon-nagyon-nagyon.... NAGYON szeretlek - vigyorogtam.

- Minimum annyira szeretlek, mint te engem - biggyesztettem le alsó ajkam, majd nyakára tapadtam. Olyan selymes a bőre, imádom!

Felsóhajtottam ajkai kényeztetésére. Imádom, ahogy csókol, ahogy puszil.. Annyira finomak, olyan tökéletesen íveltek ajkai. Lehetetlen betelni velük. Hátra fordultam és megcsókoltam. Minden egyes alkalommal egyre finomabbak lesznek, és egyre többet akarok belőlük.

Egész testét enyémmel szembe fordítva ölembe húztam, és ismét ajkaira tapadtam.

69. rész

(Sehun, Baekhyun)

Elakadt a lélegzetem, ahogy megláttam mi van kirakva a gyertyákból. Annyira boldog vagyok, hogy ki tudnék futni a világból - Én.. Én.. - alig bírtam kinyögni a választ, pedig élből rávágtam volna, hogy igen - IGEN! - ugrottam rá és megöleltem, de ez nem tartott sokáig, mivel egyből ajkaira hajoltam és finoman kóstolgattam azokat.

Szenvedélyesen faltam párnáit, miközben hátát simogattam. Miután elengedtem ajkait, óvatosan a földre eresztettem Baek-et, majd a kis dobozt zsebemből elő véve, elé térdeltem.

Kezeimet reflexszerűen szám elé helyeztem. Őszinte leszek... Sosem gondoltam volna, hogy ez egyszer megtörténik.

Kinyitottam a dobozka tetejét, majd szónoklatba kezdtem - Khm... Tehát, Byun Baekhyun, leszel a.. Házas társam? - kérdeztem vigyorogva.

Bólogattam hevesen - Igen!- Még jó!! Sikítozni tudtam volna örömömben, de azzal csak elrontottam volna a pillanatot, így nem tettem.

Kivettem a gyűrűt helyéről, és ujjára húztam, majd felálltam vele szemben, s megcsókoltam, míg szorosan magamhoz húztam. Észrevettem, hogy sebes a keze.. Mellesleg, reméltem, hogy igen-t mond, de kicsit beparáztam. Hátha gyorsnak találja, mivel az is, csak muszáj ezzel bebiztosítanom, hogy az enyém, és.. Az is marad. De a seb.. - Mit csináltál, míg szervezkedtem? - húztam fel kezét és sebét szuggeráltam.

A dobozból, egy gyönyörű, fehér arany gyűrűt vett elő, mibe bele volt gravírozva, hogy 'B&S örökké'. Csodálatos volt, de... Biztos egy fél vagyonba került.. - Majd,  később elmesélem.. - húztam magamhoz, s puszit nyomtam szájára. Még csak három hónapja vagyunk együtt.. Jól van ez így? Nem érdekel, így nem fogom elveszíteni.

Nem akartam nagyon halogatni az ügyet, de elbaszni se akartam a pillanatot, szóval elraktároztam, hogy meg kell kérdeznem ismét a kezéről.. Puszilgattam száját, majd miután meguntam, egy hosszabb csókba invitáltam.

Nyelvem átvezettem szájába, s finoman ízlelgettem azt. Ledöntöttem ágyamra, ami tele volt rózsaszirmokkal, s már vadabbul faltam ajkait.

Egyik kezemmel fenekére fogva faltam ajkait, míg másik kezem pólója alá csúszott, s oldalát simogattam.

Két csók között megszabadítottam pólójától, majd végigvezettem kezem gerincén, miközben füle tövét pusziltam, s néha megharapdáltam. Másik kezem cipzárjához tévedt, s miután levettem róla a textíliát, elhajítottam azt. Ajkaira martam, majd rámarkolam merevedő tagjára, boxerén keresztül.

Fordítottam helyzetünkön, így én voltam felül. Lehúztam pólóját, majd izmos felsőtestét halmoztam puszikkal, míg kezemmel farmerján keresztül izgattam.

- Várj.. - szedtem le kezeit magamról, s újra én kerültem az irányító pozícióba - Meg akarom köszönni a sok jót, amit értem tettél. Állandóan, még a lelked is kiteszed értem, én meg nem csinálok semmit. A tengerparton is.. És most megkérted a kezem.. Meg akarom hálálni valahogy.. - néztem szemeibe.

Felültem, majd mérgesen néztem szemeibe - Az lehet, hogy a lelkem is ki teszem érted, de te szeretsz és nekem ez a lényeg, és hogy boldog vagy velem. Én vagyok a férfi a kapcsolatban, ezek az én feladataim és nem várok értük cserébe semmit, csak hogy szeress. Érted? Még a végén azt hiszed, hogy a szexrabszolgám leszel, csak mert folyton kitalálok valamit. Nem a szex miatt csinálom.

- Tudom, de... Nem hiszem azt, csak.. - elhallgattam inkább. Elrontottam a pillanatot. Fasza vagy Baekhyun - Ne haragudj, hogy elrontottam - hajtottam le fejem - Csak rosszul éreztem magam emiatt.. - néztem az ágyat.

- Nem rontottál el semmit - döntöttem mellém az ágyra, majd visszakapkodtam ruháim és mellé feküdtem - Csak szerettem volna, ha tudod - puszilgattam arcát, miközben magamhoz öleltem

Holnap csinálok neki valami finomat.. Tudom, hogy nem nagy cucc, de.. A szívemet is belesütöm majd.. - Szeretlek - pusziltam vissza.

- Imádlak - pusziltam nyakába, kuncogva.

- Én jobban! - nevettem, majd ráfeküdtem.

- Kilapítasz.. - nyöszörögtem - A csontjaid átlyukasztják a bordám, és megölöd a vőlegényed - nevettem, majd kezeimmel arcát közrefogva megcsókoltam.

Lemondóan nyüszítettem miután elváltunk - Pedig nagyon kényelmes vőlegényem van - vigyorogtam.

Legalább hármat dobbant egyszerre szívem, mikor az ő szájából hallottam a 'vőlegényem' szót. Kimondhatatlan melegséggel árasztotta el szívem.. - Ha neked így kényelmes, maradj - mondtam, mostmár rendes hangon, majd fürtjeid kezdtem birizgálni, míg homlokán két tincs nem alkotott egy szívet.

Míg hajamat birizgálta, szemeiben gyönyörködtem. Annyira szépek.. Szorosan átöleltem, így szinte mozdulni se tudott - Byun halááál~

- Rég volt ebben részem - nevettem, majd harapdálni kezdtem fülét s magam alá gyűrtem testét - Na, most mi van? - kérdeztem, a még mindig rajtam csimpaszkodótól.

- Nem foglak elengedni.. - mondtam szorosan behunyt szemekkel - Lesheted, hogy leszállok.

- Milyen kár, hogy csikis vagy.. - sóhajtottam, majd egyik kezemmel csikizni kezdtem oldalát, mire rugdalózni és sipákolni kezdett, én meg csak nevettem rajta.

- Ne, ez nem ér! - engedtem el testét, majd kikászálódtam alóla és ráugrottam hátára, ugyanúgy szorongatva azt.

Hát... Bármennyire finom Baek párnája, inkább nem eszem meg. Nagy nehezen fekvő támaszba erőlködtem magam, az említett személlyel hátamon - Naaa~ szállj le rólam kismajom.. - nevettem, mire csak annyit éreztem, hogy fogait vállamba vájja - Ahh baszki! - szisszentem fel az érzéstől - Mi van veled ma, te bolond? - kérdeztem kuncogva.

- Jó illatod van - harapdáltam tovább, miközben még mindig hátán csimpaszkodtam.

- Beadlak gyerek megőrzőbe - nevettem, majd hirtelen elengedtem magam, így lehuppantunk az ágyra - Csak a nyakláncom ne szakítsd el - motyogtam a párnába.

- Nem fogom, ne aggódj - mondtam vállába - Utolért a végzeted.. Pedig csak fél órája vagy a vőlegényem - kuncogtam - Gyors kapcsolat volt.

- Legalább veled vagyok, mikor elharapod a torkom.. - motyogtam - De! Senki nem fog hozzád menni, mert kísérteni fogok mindenkit, akibe szerelmes leszel - nevettem ördögien.

- Soha, senkivel nem lennék igazán boldog, így mindenkinek nemet mondanék, aki meg akarná kérni a kezem.

- És, ha reinkarnálódnék? Csak 19 évvel lennék fiatalabb.

- Hidd el, ha te lennél az, azonnal tudnám, és akkor elrabolnálak és nem kéne félnem, hogy elveszítelek - öleltem magamhoz még szorosabban.

68. rész

(Sehun, Baekhyun)

Micsoda? Ki mondott ilyet? - tettettem az értetlent.

- Hhh - sóhajtottam lemondóan - Senki, senki.. - ráztam meg fejem - De gondoskodom róla, hogy biztosan ne fecsegd el magad - vigyorodtam el kajánul, majd ismét megcsókoltam.

Belemosolyogtam csókunkba, majd hosszabb idő múlva, szerelmem alsó ajkát megharapva vetettem annak véget - Nincs arra szó, hogy mit érzek irántad - döntöttem homlokom övének.

- Hát még én irántad.. Bár el tudnám mondani, mennyire szeretlek.. - néztem szemeibe.

- Akkor képzeld el hogy te mennyire szeretsz, és én annál mindig tízszer jobban szeretlek, sőt imádlak - kuncogtam.

- Azt, hogy mennyire szeretlek, el sem lehet képzelni - nyújtottam ki nyelvem - És különben is, én mindig végtelenszer jobban foglak szeretni, mint te engem, úgyhogy én nyertem, bibii~

- Hát, ez nem igaz - ráztam meg fejem, arra gondolva, hogy elfelejtette a mai napot.

- Dehogynem! Tudod, milyen nap van ma? - nem, nem mondhatom, hogy a harmadik hónapfordulónk.. Ajj, baszki Baekhyun..

- Vasárnap - játszottam a hülyét - És te?

Tényleg elfelejtette.. Eddig még reménykedtem benne, hogy játssza a tudatlant, de.. Hh.. - Mhm.. - hajtottam le fejem, amit aztán vállára helyeztem és szomorúan sóhajtottam, mindeközben szorosan ölelve őt magamhoz.

- Nem válaszoltál, picim - böködtem oldalba.

- De, tudom.. - cincogtam nyakába.

- Na, és? - kérdeztem kíváncsian. Remélem, azt válaszolja, hogy 'A harmadik hónap, hogy veled vagyok'  vagy valami ilyet.. De Chanyeol épp most írt.. - Tud várni egy picit? Haza kell mennünk..

- Menjünk.. - mutattam a hazafele vezető útra, vagyis a labirintusra. Kár, pedig szép ez a hely..

- Merre is kell menni? - kérdeztem nevetve.

- Ömm... Ha leteszel, megmutatom - azt hiszem, még emlékszem..

Ajj.. - elengedtem testét, majd követtem - Na?

- Gyere! -húztam magam után kezénél fogva. Érdekes módon elsőre kitaláltam a labirintusból, bár amúgy sem olyan, hű de kacskaringós.. - Tádámm! - léptem ki a fűre, az útvesztő bejáratánál.

Ha erre emlékszik, akkor arra, hogy ma van a harmadik.. Mindegy.. Lehet haza se kéne.. De.. Kell.. - Na, menjünk! - indultam meg gyorsabb tempóban.

Összekulcsoltam ujjaink, miközben szó szerint rohantunk haza - Hová sietsz, édes? - kérdeztem lihegve.

- Majd meglátod! - loholtam tovább. Nem akartam a koleszt felgyújtatni az égő gyertyákkal...

Tovább rohantunk, s mikor már a folyosón voltunk, lassított, így ki tudtam fújni magam.

Megálltam a szobánk előtt, az ajtóra mutogatva - Nem mész be? - vigyorogtam elégedetten.

Ez nekem nagyon gyanús.. Nagyon, nagyon, nagyon, gyanús. Mit csináltál, Oh Sehun, és hol voltál ma? Kérdőjelek tömkelege cikázott a fejemben. Lassan lenyomtam a kilincset és benyitottam. De, mikor körbenéztem, felmerült bennem a gondolat, hogy ez valóban a mi szobánk-e. Olyan döbbenet ült ki az arcomra, hogy szerintem.. Majdhogynem kiestek a szemeim.

Elégedett mosollyal támaszkodtam az ajtófélfának. Chan pontosan úgy rendezett mindent, ahogy elmagyaráztam. A folyosóról gyertyák hada mutatta az utat, hogy merre kell menni a célig. Apró rózsaszirmok voltak szana-szét szórva, majd Baekhyun ágyán egy szív kirakva az előbb említettekből. 

Kezemmel számat takartam, ugyanis nem tudtam becsukni. Ezt most.. Ezt mind ő csinálta? Ezért nem jöttünk haza? Te jó isten.. És én végig azt hittem, hogy le se szarja az egészet - Hát nem felejtetted el.. - csodálkoztam. Alig bírtam megszólalni.

- Hogy felejthetnék el bármit, ami veled kapcsolatos? - kérdeztem felvont szemöldökökkel.

Most elég szarul érzem magam, mivel annak ellenére, hogy ő azt hitte, én elfelejtettem, mégis meglep valamivel, ráadásul nem is kis dologgal. Biztos sok munka lehetett beszerezni a cuccokat, meg megcsinálni mindent.. Ennek tetejébe én még csak nem is készültem neki SEMMIVEL. Csak arra gondoltam, egy csók vagy valami.. Bár.. Ez elég.. Hétköznapi lenne. Te jó ég, én vagyok a legnagyobb seggfej a világon.. - Ne haragudj, hogy kételkedtem benned.. - öleltem át.

Hang nélkül öleltem szorosabban, majd beljebb sétálva ágyához, ismét megöleltem, és szájára pusziltam - Boldog harmadik hónapfordulót – vigyorogtam, őszinte boldogsággal arcomra írva.

- Szeretlek. Nem. Imádlak! - csókoltam meg.

- Én jobban - suttogtam ajkaira, majd ismét visszatapadtam rájuk - Várj egy picit - settenkedtem vissza a szekrényhez, majd kivettem a kis dobozt, amiben a gyűrű volt, s zsebembe csúsztattam, majd visszasétáltam.

Értetlenül néztem, ahogy a szekrényhez sétál, s becsúsztat zsebébe valamit.

Átkaroltam derekát, majd homlokom övének támasztottam - Tudom, hogy rosszul időzítek, és sietek.. - motyogtam, majd szájára pusziltam és a konyha felé kezdtem húzni, ahol gyertyákból volt kirakva egy 'Hozzám jössz?' felirat. Tudom, tudom, tudom. Korai, de.. Muszáj. Magam mellett akarom tudni.. Ténylegesen, mindenhogyan.

67. rész

(Sehun, Baekhyun, Kai)

- Felejtsd el! - mondtam, mikor már ki értünk a kolesz elé - Én azért ölném meg, ahogy bánik veled, ő meg azért, mert.. - itt Abba hagytam a mondatot, mert Sehun előttem állt és felhúzott szemöldökokkel nézett rám.

- Én meg mit csinálnék? - kérdeztem vissza. Elengedtem előbbi mondatát, miszerint rosszul bánok Baek-el. Minden tőlem telhetőt megteszek érte, nem hinném, hogy annyira mocskosul szar lennék hozzá, még ha nem is vagyok annyira jó, mint ő hozzám.

Mivel végig a földet pásztázva mentem, észre sem vettem Sehun-t, csak akkor néztem fel, mikor Kai abbahagyta mondandóját. Amint megláttam nyakába ugrottam, kezeimet nyaka köré fontam, lábaimat dereka köré - Végre, hazatévedtél! Annyira hiányoztál..

Rohadt jól esett, hogy Baek egyből a nyakamba ugrott, olyan édes - Te is nekem, picim - fúrtam fejem nyakába, majd finoman beleharaptam, játszadozásképp. Combjainál megtartottam, hogy le ne merjen mászni rólam, mert Baekhyun hiányom van.

Szemeibe néztem, majd kezeimmel közrefogtam arcát és mélyen megcsókoltam. Annyira hiányzott már ez. Nem is értem, hogy bírtam idáig. Leszartam, hogy ki néz és ki nem. Annyira szeretem, hogy elmondani nem tudom.

Eléggé meglepett, hogy ilyet csinált, de nem volt ellenemre. Sőt... - Imádlak - Vigyorogtam, miután elváltam ajkaitól, majd nem várva válaszára, újra párnáira tapadtam. Idő közben, Kai érdekesmód felszívódott. Pedig.. Kíváncsi lettem volna a válaszára az általam feltett kérdésre..

- Én is téged - mondtam, miután elváltunk, s szájára pusziltam és újra megöleltem - Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon..

- Ne erőlködj, én jobban - pusziltam fejére, majd el kezdtem sétálni vele, míg még karjaimban volt.

- Hová megyünk? - kérdeztem kíváncsian, mikor elindult velem - Nem fáj a lábad? Nem kéne így megterhelned..

- Jól van az úgy, ne aggódj már - morogtam - Még én sem tudom, hova megyünk, csak el innen - nevettem. Nem szabad most itt lennie, fontos munkálatok folynak itt.

- De fázom.. Miért nem megyünk vissza? – megint, csak egy szál rövidujjú van rajtam.

- Akkor - letettem a földre, majd rá adtam a pulcsim - Így jó? - kérdeztem, miközben végig mértem testét, és vagy kétszer nagyobb volt rá a ruhanemű, de aranyos volt.

- De így meg te fogsz megfázni, hapci.. - vettem le magamról a textíliát.

- Vedd vissza.. - bújtattam rá ismét - Én nem fázok - rántottam vállat, majd állánál fogva magam felé fordítottam fejét, majd finoman megcsókoltam.

- De.. - ellenkeztem volna, de szájával betapasztotta ajkaim - Cseles..

- Na, menjünk! - nyújtottam felé kezem, majd mikor sikeresen összekulcsoltam ujjaink, elindultam egy tetszőleges irányba.

- Elmegyünk a játszótérre? - néztem rá kiskutya szemekkel.

- Menjünk - mosolyogtam. Lehet, hogy be fog fuccsolni az egész tervem, és el is felejtette, hogy ma milyen nap van… De a lényeg, hogy velem van.

Nem akarom felhozni a hónapfordulót, hátha kellemetlenül érezné magát, bár.. Nem tudom.. Nem tervezek sokáig itt maradni, mivel Sehun-on nincs pulcsi és akármennyire is mondogatja, hogy nem fázik, akkor sem akarom, hogy beteg legyen, megint miattam... - Kapj el ha tuudsz!~ - vigyorogtam, miközben füleim mellett integettem neki és befutottam a mögöttünk lévő, magas labirintusba.

- Olyan vagy, mint egy kisgyerek - kiabáltam utána, majd kergetni kezdtem. Nos, igen. a labirintus nem véletlenül labirintus. A fejem sem látszott ki belőle..

- Úgysem kapsz eeeel~ - kuncogtam - Bibii~ - játszottam vele, miközben össze-vissza futkorásztam az útvesztőben - Itt vagyook~ - ugrottam ki elé, de mielőtt elkaphatott volna, elfutottam és újra lehagytam.

- Jajj, a lábam! - kiabáltam, de elnevettem magam - Na, várj csak! - futottam utána, a lehető leggyorsabban. Ha most elkapom.. Hjaj neked, Byunnie.

Megijesztett, úgyhogy most én is őt. Elbújtam két bokor közé és sikítottam, mintha rémet láttam volna, de közben a bokrok tövében fogtam a hasam a nevetéstől.

Mikor hallottam sikolyát, megrémültem - Baek? Hol vagy? Mi történt? - keresgéltem aggódva. Hiába.. Tökre parázok, hogy valami történik vele.

Befogtam szám kezemmel, mikor elhaladt mellettem. Jaj, anyám, hogy mit fogok én kapni ezért.. Lehet, hogy mégsem volt olyan jó ötlet..

Akkor jöhet a jó, régi telefon. Tárcsázni kezdtem Baek számát, mire közelről szólni kezdett csengőhangja. Odasétáltam elé, és eltűrtem az ágakat - Hát, szijjaaa~! -  néztem Baek-ra tettetett mérgességgel.

Bakker.. Úszott a terv, hogy ráugrom.. Kár.. Kezeimet ismét szám elé kaptam, de most a félelem miatt. Felpattantam és nyakába ugrottam - Elkaptál! - bújtam nyakába.

Mozdulatlanul álltam, mint egy oszlop – Szerintem, most fuss - mondtam figyelmeztetésem, rezzenéstelen hangon.

Azonnal leszálltam róla és rohantam az életemért - Ne bááánts~! - ordítoztam.

Mosolyogva megráztam fejem, majd rohantam utána. Mikor kiértünk a labirintusból, egy füves részen lyukadtunk ki. Még nem mentem itt végig sosem, de rohadt szép a táj. Itt utolértem Baek-et, és karjaim dereka köré fonva felemeltem és megpörgettem - Megvagy! - nevettem.

Rámosolyogtam, kezeim nyakán pihentettem és megcsókoltam - Annyira szeretlek, nem is. Imádlak - suttogtam, miközben orrunkat dörgöltem össze.

- Kölcsönös - vigyorogtam telibe, majd egy újabb csókcsatába invitáltam.

Olyan jól érzem magam, ha vele vagyok - Soha nem fogok leszállni rólad.. - kapaszkodtam belé, miután elváltunk.

- Nem is engedem - puszilgattam száját, mikor megcsörrent mobilom. Kiügyeskedtem zsebemből, de véletlenül sem tettem le Baek-et. Chanyeol hívott, szóval Baek fejét homlokánál fogva eltoltam távolabb, hogy ne hallgatózzon, majd felvettem - Kész vagy? - kérdeztem halkan, de szerintem hallotta Baek is.. Mindegy, ez még nem jelent semmit.

- Még kell egy kis idő. A gyűrűt a szekrényedbe tettem, a legalsó polcra. Baek merre van? - kérdezte a colos.

Mivel lehalkítottam a hívást, nem hallott sok mindent Baek - Itt van, velem, szóval nem nagyon beszélhetek ilyenekről..

- Majd írok akkor, ha kész. Sok sikert - mondta Chan, majd lerakta. Eltettem a telefonom, és Baek szemét fürkésztem.

Szám O alakúra formáltam Sehun mondatára. Miben mesterkedik? Vagy.. van valami ügye, amit titkol előlem? - Miről nem beszélhetsz? - kérdeztem kíváncsian.

66. rész

(Sehun, Baekhyun, Kai)

- Én is téged - válaszoltam, majd kinyomtam a hívást. Épp kész lett a gyűrű, így indulhattunk tovább a következő dolgot intézni. Remélem, beleférünk öt órába, mert én szeretném csinálni, hogy tuti minden tökéletes legyen..

Anyám.. Mit fogok csinálni öt órán keresztül?? - Unatkozooom~ Hapci - fetrengtem ágyamon.

- Mikor fáztál meg? - ültem fel mellé az ágyra, míg hasát böködtem.

- Talán.. Kutyasétáltatás közben.. Asszem - válaszoltam miközben mellkasomon doboltam.

Sehun ennyire nem figyelne rá? Istenem.. - Az fasza.. - motyogtam, majd Baekhyun-t arrább löködve mellé feküdtem.

- Menj innen, ez az én helyem! - parancsoltam rá gyerekes komolysággal, mert ott tényleg mindig én fekszem, ha Sehun-nal alszom - Feküdj a másik oldalra.

- Akkor, sicc! - löktem arrébb - Ha az a te helyed, akkor ez? Sehun szokott itt lenni, ugye? Akkor most én vagyok Sehun.. - mondtam, majd mondandóm végén kaján vigyorra húzódott szám.

- Nem, te Roger vagy - jelentettem ki – Úgyhogy, neked a kutya mellett a helyed! - nevettem.

- Nem hiszem, hogy Sehun jó szemmel nézné, ha a kutyusotokkal játszanék. Tuti bolhátlanítatná.

- Neki csak a helye van a földön.. Amíg kicsi, velem alszik.

- Ahaa.. - kezdtem kellemetlenül érezni magam, Baekhyun megváltozott velem szemben. Király, ő is megutál.

Fejemet mellkasára helyeztem és a plafont bámultam - Kaii~ ..Unatkozomm.. - biggyesztettem le alsó ajkam, miközben combjánál birizgáltam nadrágját.

Most miért csinálja ezt? Mindjárt a falnak megyek.. Csikizni kezdtem oldalát, hogy elvegye lábamról kezeit, mire megugrott és orron könyökölt. Okos ötlet volt tőlem. A fájdalomra bekönnyeztem, de nem azért mert annyira fájt, csak valami köze van a szemhez, és na. Biológia.

- Jesszus! Jól vagy? Ne haragudj, nem szándékos volt.. - vizslattam orrát, de nem vérzett - Hozok zsepit.. - pattantam fel és a konyhába mentem.

- Tökéletesen vagyok, ne aggódj - mosolyogtam fekve - Most már nem unatkozol? - piszkálódtam.

- Yah! Ez nem vicces.. Mindig mindenki miattam sérül meg.. - mondtam szomorúan.

- Mi az, hogy miattad?  Mikor? Tudtommal most az egyszer ártottál valakinek, aki nem érdemli meg! – nevettem.

- Sehun sem érdemelte meg... - hajtottam le fejem - És miattam nem aludt, ezért lett rosszul is..

- De ez hülyeség. Te ütötted meg? Nem. Akkor? A többi se számít.

- De számít.. Ha nem a boltba mentem volna, nem kellett volna aggódnia és nem történt volna meg semmi.. Hapci.

- Ha ő nem ment volna, isten tudja miért a sétányhoz, Kyungil nem veri meg. Ha nem megy el tőled, nem csókollak meg, ha nem iszik, vagy mit tudom én, akkor nem érzed magad rosszul és nem nálam kell aludnod. Akkor ő?  Ő olyan szent?

- De.. Nem érted.. Én mondtam neki, hogy menjen el suliba, ezért látott veled és ezért füvezett és ezért volt minden! - adtam tudtára.

- És, ha ő nem hagyott volna egyedül mikor AZ történt? Veled kellett volna lennie, nem?!

- De én mondtam, hogy menjen Luhan-nal!

- És?! Ha veled maradt volna - ami mellesleg kötelessége.. - akkor bajod sem lett volna.

- Ez nem kötelesség! Mi ő, hogy folyton rám kelljen vigyáznia? Én érzem emiatt szarul magam.. - terültem el az ágyon hassal és fejemet párnámba fúrtam.

- Nem a párod? Már nem azért, hogy leszóljam, de én egy centit se mozdulnék mellőled. És ő most is, hol is van? Mert nem itt.

- De ő nem te! - duzzogtam párnámba - Nem tudom, hol van, de ha dolga van, akkor dolga van. Normális, hogy az ember nem ül egész nap otthon..

- És te mit is csinálsz éppen? Nem otthon ülsz, aa, nem.

- Hagyjál.. - kalimpáltam kezeimmel.

- Rohadtul nem vagy igazságos magaddal szemben - motyogtam, nem létező bajszom alatt.

Furán vettem a levegőt, mintha sírnék, persze csak színleltem.

- Te most sírsz? - löktem oldalba - Baekhyuuun~

Szipogtam még néhányat és hangos levegőket vettem.

- Baekhyun, ne már! - próbáltam megfordítani.

Mikor beszereztünk mindent, ami kell, felhívtam Baek-et… Túlságosan fura, hogy akár egy percet is nélküle töltsek.

- Ajj, ne már! - ültem fel, mikor megszólalt telefonom - Most oda a színdarabnak.. Szia, édes! - szóltam bele a készülékbe.

- Gyorsabban mentek a dolgok, mint terveztem. Kb. húsz perc, és a kolesznél leszek, oké? - kérdeztem nagy vidáman.

- Oké - vigyorogtam. Igaz, hogy nem látja, de úgy megörültem a fejemnek.. - Siess, szeretlek!- Alig várom, hogy láthassam. Nagyon hiányzik.

- Imádlak - Nevettem, majd letettem  a telefont. Chanyeol-al lezsíroztam mindent, hogy elviszem Baek-et amíg ő díszíti a szobánk. Ez is az én feladatom lett volna.. De hiányzik már, nagyon..

Kai: Fejem erőtlenül hátra ejtettem, mikor Baek megint édes-nek hívta és nagy nyájasan mondta, hogy szereti.. Marha jó, örülök, csak leszarom.

- Húsz perc.. - vigyorogtam törökülésben - Kimegyünk eléjük? - kérdeztem vidáman.

- Hahh.. Oks, kimegyünk, aztán lelépek - ültem fel az ágyon, arcom kezembe temetve.

- Gyere!- húztam fel kezénél fogva és az ajtó felé ráncigáltam.

- Ölj meg, inkább.. - nyavalyogtam, majd követtem.  Majd ki csattan az örömtől, én meg elő halott vagyok.

Örültem, hogy láthatom Sehun-t, de mikor eszembe jutott a hónapfordulónk, kicsit elszomorodtam - Nem leszünk jóban, ha ilyenekre kérsz - kuncogtam.

- Akkor meg már végképp mindegy, hogy élek vagy halok.. - csoszogtam utána kedvtelenül.

- Nekem azért annyira nem... - húztam magam után - És hidd el, Sehun sem örülne, akármennyire is játssza, hogy nem érdekled.

- Honnan veszed? - kaptam fel fejem - Mondta?

- Ismerem annyira, hogy tudjam, fontosak neki a barátai - Csak könnyen haragszik, de ha összezárnálak titeket egy órára, szerintem megbékélne... Jobban belegondolva ez nem is olyan rossz ötlet...

65. rész

(Sehun, Baekhyun, Kai)

- Hali - intettem, mikor valami futni kezdett felém, és ugatott - Hát ő? - mutattam a kutyusra, kérdően nézve.

- Bacon, köszönj szépen! - utasítottam a gombócot, mire morogni kezdett, s elnevettem magam - Most már adhatsz puszit - emeltem fel, mire nyalogatni kezdte Kai-t.

- Bacon? Az nem a te beceneved? - kérdeztem mosolyogva, miközben a kiskedvenc fejét simogattam. Baekhyun még mindig olyan tökélete...... nem, Kai, nem. Nem csinálhatod meg még egyszer!

- Az volt.. De, Sehun így akarta - mosolyogtam, mikor eszembe jutott párom. Annyira hiányzik.

- Szóval, egy kutyát rólad nevez el? Ez megható, mit ne mondjak.. - vágtam fancsali pofát.

- Yah! - ütöttem vállába - Ne legyél ilyen! Mi bajod van vele? Hm? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Sehun-nal vagy a kutyával? Nekem egy tészta a kettő - nevettem jóízűen.

- Ch.. Neked mindenkivel bajod van? - sétáltam be a szobába és leültem ágyamra, majd Bacon hasát simogattam.

- Nem, de ezt hagyjuk is. Hogy vagytok mostanság? - amúgy egyáltalán nem vágom miért küldött ide Chanyeol, de semmi gáz.

- Jól vagyunk, köszi. És veled mi van? - érdeklődtem.

- Azóta sincs semmi. Tudsz róla, hogy Kyungil IS oda van érted mellesleg?

- Nem, nem tudtam róla, de már van valakim, nem mellesleg. Amúgy.. Nem lehet, hogy már találkoztam vele valahol? Ismerős volt a hangja...

- Nem tudom.. Szerintem még nem találkoztatok. Próbáltál emlékezni?

- Csak a hangjára emlékszem.. Az arca egyáltalán nem volt ismerős..

- És a hangra nem emlékszel, hogy mit mondott?

- Azt hiszem... Azt, hogy.. NEM! AZ NEM LEHET! - ő lett volna az, aki azon az éjszakán... Aki.. Hh.. Gondoljuk át. Erős volt. Kyungil is az. De mit kell ezen átgondolni??! Ugyan az a hang! Ő volt az, aki megerőszakolt. De akkor a kórházban.. Sehun nekiment.. Akkor tudta és nem mondta el? MIATTA HALT MEG! Meg fogom ölni..

- Mi az? Rájöttél? - kérdeztem kíváncsian, miközben elé ültem a földre.

- Kai.. Ő volt az.. - pattantam fel és indultam arra a helyre, amit Kai mutatott, mikor megvertük Kyungil-t.

- Mi? Micsoda? - loholtam utána - Baekhyun várj meeg!

Szerencsére, a cél nincs messze, így pár perc gyaloglás után odaértünk. Meg is találtam a keresett személyt, aki háttal állt nekem. Pont kapóra jött. Vállánál fogva megfordítottam és behúztam neki egyet. Folyamatosan soroztam ütéseimmel, mik ellen nem is védekezett.

- Baekhyun, mit csinálsz?! - húztam le az említett személyt Kyungil-ról - Mit ártott neked?!

- Te voltál! - mondtam Kyungil szemeibe nézve - Miattad halt meg Sehun és majdnem én is. És még csak most jöttem rá...

- Ezt honnan vetted? Ki mondott ilyet? - kérdeztem, de Kyungil nyöszörgött, mire oda mentem és segítettem neki felülni.

- Emlékszem a hangodra - beszéltem továbbra is a földön ülőhöz, majd Kai-hoz fordultam - Azért csak a hangjára emlékszem, mert sötét volt és nem láttam az arcát.

- Kyungil ez igaz?! - fordultam egykori jó barátomhoz, aki csak bólogatott - Te teljesen hülye vagy. Egy értelmi fogyatékos elmeháborodott tetű - ugrottam fel mellőle, majd egy nagyobbat belé rúgtam, s rá köptem - Tudtad jól, hogy szeretem, nem? Akkor miért kellett? És Sehun? Ő meg a legjobb barátom!.. Volt..  De hogy merted?!

Kai.. Tényleg többet érez irántam? Mármint.. tudom jól, hogy eddig sem csak barátként tekintett rám, hisz akkor nem csókolt volna meg, de.. Nem gondoltam volna, hogy ilyen komoly.. Tudom, hogy én akartam elintézni Kyungil-t, de most mégis nekem kellett leállítanom Kai-t - Hagyd, menjünk - húztam el tőle kezénél fogva.

- Felhívom Sehun-t - motyogtam, miközben visszafelé tartottunk. Hogy ebben a pillanatban, mennyire utálom Kyungil-t.. Szavak nincsenek rá.

- Ne! Ne hívd fel.. - hajtottam le fejem - Szerintem tudja, hogy ő volt.. Azért eshetett neki a kórházban..

- Jó, de neked meg hogy néz ki a kezed? Nálad nem hiszem, hogy akadna fontosabb dolga, szóval igazán haza jöhetne, ha felhívnám.

- Azt mondta, fontos dolga van, úgyhogy ne zavarjuk őket, oké? - reménykedtem, hogy nem hívja fel.

- És nem úgy van, hogy te mindennél fontosabb vagy?

- Hh.. Ez most más. A kezem nem olyan fontos.. Hapci.. Menjünk, mert fázom..

- Fú, te. Oké akkor menjünk - indultam meg a kolesz felé ismételten.

Út közben folyamatosan tüsszentenem kellett, de nem akartam az utcán. Nincs nálam maszk. Mikor beértünk a szobába, bementem a konyhába és felültem a pultra - Hapci... Hapci, hapci - grat. Baek..

- Ebbe szeretném - mutattam az egyik ezüst gyűrűre - Ugye ez jó Chan? - mutattam az ékszerre, mire hevesen bólogatni kezdett. Oda adtam  a nőnek  a kellő méretet és  a nyomtatott feliratot, amit a gyűrű be kell gravíroznia. A várakozás közben felhívtam Baek-et, de most kamera nélkül, mielőtt rá jönne, hogy mire készülök.

Csörgött a telefonom, így elővettem és megnéztem, ki az. Mikor megpillantottam Sehun nevét a kijelzőn, elmosolyodtam - Szia édes! - beszéltem a készülékbe.

- Hogy vagy? Vagy vagytok.. Mondjuk.. Semmi - nevettem. Nem vagyok kíváncsi arra, hogy Kai hogy van. Gyulladna fel. Csak távol Baek-től.

- Amíg nem vagy velem, nem vagyok jól - biggyesztettem le szám szélét - Nagyon hiányzol..

- Ígérem, rendbe hozom, és te is hiányzol nekem, kicsim. Pár óra, de maximum öt, és ott leszek - mondtam. Mintha ez olyan nyugtató lenne számára.

 Nem akartam hallgatózni, de nem tudtam, nem meghallani a párbeszédet. Fájtak szavaik, hisz tudtam, hogy Baek nem lehet az enyém és még ezt is végig kellett hallgatnom. Ahogy kicsim-nek szólítja őt és azt mondja, hiányzol..

Maximum ÖT???? Miért ment ilyen messzire? Annyira hiányzik. Alig várom, hogy újra ölelhessem és csókolhassam. Utolsó mondatára nagyot nyeltem - Oké, de siess.. Szeretlek..

Szavai hallatán, összeszorult a szívem. Ezt tényleg nem akartam hallani.. Miért őt kell szeretnem? Miért nem lehet más?

64. rész

(Sehun, Baekhyun)
- Fura, hogy csupán a jelenlétedtől biztonságban érzem magam.. És Kai.. A legjobb barátját vesztette el.. Téged, kicsim - öleltem át még szorosabban, ha ez egyáltalán lehetséges.

- De mióta mozdulunk rá a másik szerelmére? Ha annyira akart téged, miért nem lépett feléd egy csóknál többet?

Igaza van, de Kai megbánta, amit csinált.. - Nem tudom.. - néztem lefele.

- Hát, én se.. - morogtam, majd Baek fejét mellkasomra húzva próbáltam aludni.

- Jó éjt, Sehunnie - bújtam hozzá, s hallgattam lélegzetvételét.

- Jó éjt, picúr - pusziltam szájára, majd elég lassan, de elaludtam.

Mikor Sehun elaludt, készültem én is aludni, de eszembe jutott, hogy holnap elmegy. Minden életkedvem elszállt. Mi a francot fogok addig csinálni? Még csak suli sem lesz.. Áhá~ Elmegyek edzeni. De Kai.. hh.. Meg itt a kutyus is.. Akkor asszem lesz dolgom. Álmomban Sehun-t szorongattam, nem tudom miért, de tudnom kellett, hogy még itt van.

Elég intenzív rémálmom volt, még sírtam is álmomban, meg kiabáltam. Azt álmodtam, hogy Baekhyun Kai-al volt, és kínozta Baek-et, s nem engedte senkinek a közelébe, csak erőszakoskodott vele, és verte egyfolytában.

Hangos ordítást hallottam álmomban. Mikor rájöttem, hogy az egész nagyon nem illik bele a képbe, felkeltem és Sehun-ra néztem, aki úgy vergődött az ágyban, mint akit most ölnek. A lepedőt tépte és könnyezett, miközben hangosan ismételgette nevem - Sehun! Kelj fel! Ébredj, kicsim! - beszéltem, hozzá hangosan, s arcát pofozgattam finoman - Sss.. - nyugtatgattam, mikor kinyitotta szemeit - Semmi baj, minden rendben. Itt vagyok - csitítottam, majd magamhoz szorítottam.

Hangosan zokogtam tovább, Baek ölelésében. Nem akarom, hogy megtörténjen, de holnap vele lesz és.. Jó isten.

Szegény, vajon mit álmodhatott, hogy ennyire sír? - Sss.. Semmi baj - simogattam hátát.

Nem telt bele öt percbe, mire teljesen lenyugodtam, Baek-nek köszönhetően - Ne haragudj, hogy felkeltettelek - szorítottam magamhoz – Mellesleg, köszönöm.. -hálálkodtam, a nyugtatásra célozva.

- Beszélsz te itt butaságokat. Ezen nincs semmi köszönni való, mellesleg örülök, hogy meg tudlak nyugtatni, bármi miatt keltél is fel - mosolyogtam rá, majd puszit nyomtam szájára.

Nem engedtem elválni, nyelvem átcsúszott szájába, és hosszas táncot jártak - Szeretlek - mondtam szemébe, mikor elváltunk egymástól.

- Imádlak - mondtam szemébe - Mindennél és mindenkinél jobban - mosolyogtam.

Egy megtestesült ördög ilyenkor - Én akartam mondani - néztem rá unottan, de elnevettem magam. Olyan édes, hogy meghalok. Azok a pici végtagjai, és a kis - mellesleg izmos - felsőteste, a szeme, a szája, a hangja, a haja, a füle, az orra, a szemöldöke, az illata, a viselkedése. Jaj, nekem, hogy bele bolondultam!

- Hát, erről most lemaradtál.. - kuncogtam - Aludjunk.. Mert holnap menned kell - mondtam szomorúan.

- Alig várom - suttogtam, majd próbáltam ismét elaludni, de már Baek is aludt, mikor még én szenvedtem az alvással.

Remélem, most már fog tudni aludni.. Nem akarok rákérdezni, hátha el akarja felejteni, de azért kíváncsi lennék, ha már az én nevem ordibálta.. Az este hátralévő részében, úgy aludtam, mint a bunda, majd reggel arra keltem, hogy Bacon a szívemen mászkál és nyalogat - Hé! - suttogtam, nehogy felébredjen Sehun - Szállj le rólam szaros! - utasítottam, de ő csak boldogan csóválta farkát és ugatni kezdett - Psszt! Nem látod, hogy alszik? - mondtam ugyanolyan hangerővel, mire megint vakkantott egyet és végignyalt arcomon, majd kilógatta nyelvét száján és úgy lihegett az arcomba.

Égő szemekkel ébredtem Bacon ugatás-féle hangjára, ami elég közelről jött. Mikor a hang irányába néztem, egy meglepődött tekintetet és egy dilis szőrmókot pillantottam meg - Jó reggelt, picim - pusziltam Baek hajába, majd Bacon-t is üdvözöltem egy fejsimivel. Épp Chanyeol hívott, hogy mennem kéne, szóval sajnálva, de öltözködni kezdtem. Remélem, nem kapok lebaszást később anyáméktól, hogy elbaszom fele vagyonuk, ismét. De hát dolgozni nem engednek, és belátom nem is nagyon akarok. Az ösztöndíj meg kevés egy ilyenhez..

- Jó reggelt - mosolyogtam rá, de mikor kikászálódott mellőlünk, szám széle legörbült - Kellett neked ugatni - néztem komolytalan méreggel szememben Bacon-re - Lehet, hogy téged nem érdekel, de őt még nálad is jobban szeretem és még csak puszit sem tudtam neki adni - ráztam meg mutatóujjam, gyerekes haraggal hangomban, mire behúzta fülét farkát és rám feküdt, ezzel jelezve, hogy megadta magát. Elmosolyodtam és megsimogattam buksiját, majd leraktam a földre és én is felkeltem az ágyból.

Baek mögé surrantam, majd arcára nyomtam egy hosszú puszit - Én imádlak - kuncogtam, választ adva a Bacon-ös párbeszédjére.

- Ez csalás! - fordultam meg és szájára csókoltam.

- Dehogy.. - suttogtam, majd össze fontam ujjaink, s szabad kezemmel állánál megfogtam és megcsókoltam. Párnái ízlelgetését hangos kopogtatás zavarta meg - Sehun siess már, mert tudod, hogy nem vár meg, és csak ő csinál külön méretre - magyarázott Chanyeol az ajtó másik feléről - Nem vagyok egyedül! - kiabáltam ki, majd gyorsan felöltöztem.

Méret? Csak ő? Hm.. Azt mondta fontos... Egy sapka olyan fontos lenne? Vagy.. Mindegy.. Majd egy hónap múlva... Bár Akkor meg mi értelme lenne? 4. hónapforduló.. ez hülyén hangzik. Majd az 1. évfordulón.. Annyira szeretem, istenem.. Miért kell elmennie? Megvan! Ja, nem... Kai.. Pedig elmentem volna vele.. - Sehunnie~ Elmehetek veletek? Kai várhat, de nem akarom, hogy elmenj.. - kérleltem.

- Nem jöhetsz.. - öleltem magamhoz. Annyira megsajnáltam. Biztos azt hiszi, elfelejtettem, vagy valami - Majd felhívlak, jó? - mosolyogtam rá biztatóan, majd megcsókoltam.

Lemondóan sóhajtottam, s bólogattam - Nagyon fogsz hiányozni… - adtam neki egy csontropogtató ölelést.

- Sietek, ahogy tudok. Imádlak - pusziltam arcára, majd kezére, és elviharzottam - Tényleg siessünk, mert nem akarom, hogy sírjon vagy rossz kedve legyen. Oké? - kérdeztem az óriástól, aki épp egy taxit intett le.

- Én is téged.. - akartam neki mondani, de becsukta az ajtót. Hol lehet most Kai? Mindegy.. Ha nagyon találkozni akar, akkor megkeres..

A taxiban eszembe jutott valami, szóval felhívtam Baek-et videóhívásban. Szinte azonnal felvette - Elfelejtettem valamit - köhögtem - Ha bármi baj van, hívj vagy írj. Kai ott van már? - kérdeztem a képernyőt pásztázva, hátha megjelenik egy félmeztelen Kai. Nos, nálam a bizalom fogalma nem létezik..

Kíváncsian vettem fel a telefont - Nem, nincs. Miért, itt kéne lennie? - kérdeztem, mikor kopogtattak - Azt hiszem, megjött..

- Akkor nem zavarok.. Majd még hívlak, és nyugodtan üsd le ha valamit csinál - Szeretleek~~ - köszöntem el, majd a kamerám megpusziltam, ezzel átadva virtuális puszim, és kinyomtam a hívást - Te Chanyeol. Tuti, hogy bírni fog magával? Csak mert a te fejed is leveszem, ha nem - sandítottam az említett felé, aki csak bólogatott.

- Imádlak - kuncogtam, s kinyitottam az ajtót – Szia! - köszöntem az ajtóban állónak.