61. rész

(Sehun, Baekhyun)

- Ezeket megsínyled. Nagyon is..

- Ezt? - adtam neki egy rövid nyelvest - Mert, akkor nem csinálom többet..

- Nenenenene - másztam Vissza ajkaira. Miután elengedtem párnáit, szemeibe néztem - Ebből még kell.

- Tudsz róla, hogy gyönyörű szemeid vannak? - adtam neki egy ugyanolyan csókot.

- És te arról, hogy elmondhatatlanul szeretlek? - fogtam meg kezét - Mindennél és mindenkinél jobban.

- Én is téged - suttogtam ajkaira, amiket aztán puszilgatni kezdtem, majd fejem vállának döntöttem - Nagyon, nagyon, nagyon.. El se tudom mondani, mennyire..

Mondtam volna, hogy én jobban, de nem volt energiám veszekedni ezen.. - Elmegyünk sétálni?

- Tényleg, a kis szaros.. Remélem még nem intézte el a dolgát - szagoltam a levegőbe - Mit csinálhatott eddig, hogy ilyen csöndbe volt.. Lehet, hogy megtalálta a sapkád - kuncogtam.

- Ó, te jó ég - pattantam fel, majd Bacon felé sétáltam. Szerencsére csak Baek lelógó takaróján szuszogott - Hé! - hívogattam Baekhyun-t - Ezt figyeld - mutattam a kis cukiságra.

Kezeimmel arcomhoz nyúltam a kis szőrcsomó láttán - Megzabálom..

Felvettem kezembe, mire nyaldosni kezdte a semmit - Olyan édes - Suttogtam, majd egyik kezemmel eldöntöttem Baek felsőtestét s szívéhez fektettem a kutyulit - Így tökéletes.

- Még nem - húztam magam mellé Sehun-t, majd megcsókoltam - Így, már az.

Mosolyogtam aranyosságán - Picim - pusziltam fejére - Holnap el kell mennem.

- Miért? Hová mész? - kérdezem aggódva

- Egyik haverommal kell mennem - vágtam fancsali pofát. Remélem, nem fejti meg hogy kivel és miért..

- De... Mindegy, oké. Mikor jössz vissza? - nem akartam, most a hónapfordulónkkal zaklatni. Ha dolga van, akkor dolga van. Lehet, hogy őt nem is érdekli ez az egész.. De mit fogok csinálni nélküle?

- Nem tudom - Néztem sajnálóan - Ugye, nem baj? - simogattam arcát. Nagyon sikerült beetetnem, azt hiszem..

- Nem, menj csak... - ráztam meg fejem szomorúan.

Rossz volt így látni, de amit cserébe kapok érte, mindent megér.. Jajj, Baek, remélem nem haragszol rám.

- Na, gyere, te kis szaros.. - vettem fel, a már ébredező szőrmókot - Lemegyünk sétálni, jó? - simogattam hasát, majd ráadtam a hámot és a pórázt és felvettem egy pulcsit - Jössz, édes?

- Igen, csak nem elég egy pulcsi - forgattam meg szemeim, majd ráadtam egy kabátot - Mooost mehetünk - pusziltam szájára, majd egy kabátot magamra rángatva megfogtam kezét s indultunk sétálni.

Érdekes módon, most, hogy Sehun is lejött, Bacon kétszer olyan gyorsan el tudta intézni a dolgát, mint máskor... Kezdem úgy érezni, hogy annak ellenére, hogy Sehun egy kicsivel kevesebbet foglalkozik vele, őt tekinti gazdájának. Nem azt mondom, hogy nem foglalkozik vele, szó sincs róla. Örülök neki, hogy így egymásra találtak. Mosolyogva figyeltem, ahogy Bacon becsavarja Sehun lábát a pórázba. Igazi kisördög..

- Baek, segíts! - nevettem - El fogok vágódni.. - nyúltam keze után, de Bacon előbb cselekedett. Ahhoz képest milyen pici, faszán elrántott magával a földre. Nem mentem még orvoshoz, de ezek után tuti kell. Defektes a lábam kb.

- Sehun! Jól vagy? - guggoltam le hozzá, és lábát gabalyítottam ki a pórázból - Minden rendben, édes?

- Aha - Nevettem balfaszságomon - Ez a rosszcsont tönkre tesz - vettem karomba az élénken ugráló kutyust, majd vérző térdemre néztem - Ejj..

- Ez elég csúnya.. Fel tudsz állni? - kérdeztem aggódva - Menjünk az orvoshoz - segítettem fel a földről.

- Vaaagy… Menj haza, és én elmegyek egyedül. Hideg van.

- Szó sem lehet róla - ellenkeztem - Hapci, indulás - mondtam határozottan.

- De megfázol még jobban, kérlek, menj haza. Haza kísérlek, csak nem akarom, hogy nagyobb bajod legyen. Oké?

- Nem! El akarok menni veled. Tudni akarom, hogy minden rendben van-e - erőszakoskodtam - Kérlek Sehunnie~ - néztem rá kiskutya szemekkel.

- De.. Istenem.. Oké.. - fogtam meg kezét és Bacon-nel kezemben sántikalni kezdtem a rendelő felé.

- Ezt nézni is rossz.. Add a szarost - vettem át az említettet - Karolj át - tettem kezét vállaimra és így mentünk tovább.

- Nem vagyok rokkant! - nevettem.

- Ja, ja, persze, persze... Tudom - helyeseltem szemforgatva - Én meg nem vagyok hülye.

- Nem mondtam, hogy az vagy..  De én sem vagyok rokkant..  Szóval tudok menni magamtól is - baktattam tovább. Mikor beértünk a rendelőbe, kb. három óra után behívtak. Nem mondtak semmi durvát.. Csak pihentetnem kell, de holnap, ha kell négykézláb is elmászok a célomig. Bekötötte a nővér a térdem, majd bokámra gyógytapaszt tett. Felírt egy gyógyszert, ha nem múlna a fájdalmam, majd ki engedett.

-  Na? Mondtak valamit? Ezek után, gondolom, tudod, hogy holnap nem engedlek sehova. Pihenned kell - mosolyogtam rá.

- De, elmegyek - közöltem a tényt - Amúgy, semmi durva.. Asszem’.

- Na, azt lesheted. Holnap az ágyban fogsz szépen horkolni 24 órán keresztül, és, ha netalántán nem így lenne, akkor karanténba teszlek! - fenyegettem meg.

- De, Baekhyun! - ellenkeztem - Fontos dolgom van. Muszáj elmennem. Ráér a lábam.. - Nem, mintha nem mennék el a tiltása ellenére, de próbálom vele lebeszélni mielőtt patáliát rendezek.

- De, Sehun! - tiltakoztam - Ez mindennél fontosabb, ebből pedig az következik, hogy nincs ennél fontosabb. Érted?

- Kinek mi. Nekem a holnapi dolognál nem sok fontosabb dolog van, de ez nem a fontosabbak közé tartozik. Érted? - beszéltem vissza szemrebbenés nélkül.

Szóval neki a saját egészsége és én, a nem fontosabbak közé tartozunk.. - Értem.. Bocsánat.. - hajtottam le fejem - Menjünk.. - indultam a kijárat felé.

Asszem’ megbántottam.. Sőt, biztos. Fasza, csak miatta kellett másnap elmennem, de most megsértettem.. – Kicsim.. - mentem utána - Ne haragudj, de tényleg el kell mennem, de sietni fogok.. - legalább ennyit ígérni tudok neki. Nem mintha olyan, hú de sokat változna a helyzetem ezzel. Még mindig egy gigantikus seggfej vagyok..