70. rész

(Sehun, Baekhyun)

- Te pedofil gyermekrabló! - nevettem a párnába.

- Csak 19 év - mentegetőztem nevetve.

- Ugyan, csak emberrablásért ülnél minimum két évet, plusz pedofíliáért ötöt.. Addigra tini leszek és becsajozok - viccelődtem.

- Jaaa... Szóval nálad így mennek a dolgok.. - tettem a sértődöttet - 20 év múlva rám unsz és jöhetnek csajok. Nincs Baekhyun, nincs gond - színészkedtem, majd lemásztam hátáról és ágyából figyelő Bacon-höz sétáltam, s leguggoltam mellé, fejét simogatva - De te meg öregszel velem, ugye? - gügyögtem a pamacsnak.

- Előbb dobja fel a pacskert, mint hogy én elhagynálak – sutyorogtam.

- Neked nem kell egy olyan vén trotty, mint én..

- Hát nem is olyan kell, mint te - mondtam flegmán, majd egy fél perces hatásszünet után folytattam mondandóm - Hanem te kellesz - karoltam át hátulról, majd ágyára dobtam, finoman és felé másztam.

Szemeim bevörösödtek első mondatára, de mikor átölelt, megnyugodtam - Megijesztettél..

- Mert, mire gondoltál? Hogy ezt az egészet csak színleltem? - kérdeztem felvont szemöldökökkel, míg kezét enyémbe fogtam.

- Igazad van, hülye vagyok.. Ne haragudj... - néztem rá bocsánatkérően.

- Hát, nem is tudom.. - játszottam a nehezen kaphatót - Még megfontolom.

- Hogy tudnálak kárpótolni? - erre eszembe jutott. Lemásztam nadrágjához és ki cipzároztam azt.

- Ne, ne nee - vettem le kezeit nadrágomról - Az előbb mondtam valamit, kicsim - ültem fel, majd állánál fogva magamhoz fordítottam fejét.

Értetlenül meredtem rá. Miért nem akarja? Ezentúl már sosem tehetem boldoggá?

- Fogod az adást? - simogattam arcát - Nem a szex a megoldás mindenre - ráztam meg fejem.

- Csak azt akarom, hogy boldog légy.. - hajtottam le fejem.

- Leírhatatlanul boldog vagyok veled, manóm - öleltem magamhoz - Ne haragudj, nem akartalak megbántani ezzel - puszilgattam, ahol értem.

- Szeretlek - nyöszörögtem pólójába. Ha azt mondja imád, lecsapom. Nem azért mert zavar, csak félek, ha ezentúl azt mondom, szeretem, és ő azt válaszolja, hogy imád, azt fogja hinni, hogy én nem szeretem annyira. Mert nem fogok állandóan azon veszekedni, hogy ki szeret jobban kit.

- Imádlak - kuncogtam s egy diadalittas mosoly terült el arcomon.

- Hh... Ha ezentúl azt mondom, szeretlek, te azt fogod válaszolni, hogy imádlak? Nincs vele semmi bajom, csak úgy érzem, azt hiszed, én nem szeretlek téged annyira... Lassan már nem merem mondani, mert tudom, mi lesz a válasz. Persze örülök, hogy az érzés kölcsönös csak... - magyaráztam, miközben ujjaimmal felsőtestén lépegettem.

- Felőlem rendben van, hogy jobban szeretlek - néztem rá értetlenül - Vagy ne mondjam?

- Nem, én... Hhh - ráztam meg fejem - Felejtsd el..

- Nem titkolózunk, héé~! - böködtem oldalba - Te? Te, micsoda? - kérdeztem gyermeki kíváncsisággal.

- Én legalább annyira szeretlek, mint te engem..

- Legalább most már tisztában vagy azzal, hogy nagyon-nagyon-nagyon-nagyon szeretlek. Nagyon. Naaaaaagyon.. - döntöttem el testét enyémmel az ágyon, majd szorosan magamhoz öleltem - Nagyon.

- Tudom.. Én is téged - bújtam hozzá - Mindennél, és mindenkinél jobban - ismételtem önmagam.

- Jössz velem zuhanyozni? - kérdeztem kiskutya szemekkel, miközben ismét tincseit babráltam. Ne tessék gondolni semmi perverzre, csak tusolás indokából hívtam EZ esetben. Nélküle már furcsa lenne.

- Mhm - másztam ki az ágyból és húztam magam után a fürdőbe.

- Ma fürdünk? - álltam meg vele szemben lebiggyesztett ajkakkal - Úgy is kádas a zuhanyzó, és kevés alkalommal szántam rá magam egy habfürdőre..

- Rendben - bólintottam és szájára pusziltam.

Derekába csimpaszkodva követtem, majd mikor vetkőzni kezdett, én elfelejtettem ugyan azt tenni, és csak bámultam tökéletes testét.

- Minden rendben, édes? - kérdeztem egy szál alsóban, mikor csak szótlanul állt egyhelyben és engem stírölt.

- Mi? - kérdeztem értelmetlenül, majd mikor leesett, hogy mire céloz magyarázkodni kezdtem - Jaaa, jaa minden oké.. - méregettem továbbra is, miközben csiga tempóban vetkőzésre szántam magam.

Elmosolyodtam zavarán, majd megeresztettem a vizet, s beszálltam a kádba.

Egy apró pofont lekevertem magamnak, hogy térjek már észhez, majd mikor levetkőztem, Baek mögé csusszantam a kádba.

Nyomtam egy kis tusfürdőt a vízbe, hogy behabosodjon, majd mellkasának döntöttem hátam, s fejem vállára helyeztem.

Egyik kezemmel gyűrűs ujján birizgáltam a gyűrűt, míg másikkal a hasa környékét simogattam. Fura, de egyben jó érzés is, hogy csak az enyém, most már ilyen formában is. Az esküvőre még nem gondoltam komolyabb fejjel, majd, talán ha három éve leszünk együtt.. Vagy amikor csak szeretné.

Állkapcsára pusziltam, s fejem visszadöntöttem helyére. Lehet, hogy túl sokszor mondom, hogy szeretem.. Talán nem kéne? Lehet, hogy zavarja..

- Min agyalsz ennyire? - lengettem arca elött kezem - Föld hívja Baekhyuun-t, ne hagy itt egyedül - kuncogtam bambulásán, mire értetlen fejjel hátranézett, így az alkalmat kihasználva szájára adtam egy jó cuppanós puszit.

- Itt vagyok, csak... Azon gondolkodtam, hogy.. Téged nem zavar..? Vagy.. Nem mondom túl sokat, hogy.. - makogtam - Hogy szeretlek?

Egy hangos sóhaj hagyta el szám, kérdése hallatán... Már hogy zavarna? Boldogabbá tesz a boldognál, amikor azt mondja, szeret.. - Hahh.. De, zavar, csak nem akartam emlegetni neked... - tartottam egy hatásszünetet - Csak viccelek, maki. Szeretem, ha azt mondod, szeretsz - pusziltam nyakába, széles mosollyal arcomon.

Megnyugodtam, hogy nem idegesítem ezzel -Akkor jó.. Mert nagyon-nagyon-nagyon.... NAGYON szeretlek - vigyorogtam.

- Minimum annyira szeretlek, mint te engem - biggyesztettem le alsó ajkam, majd nyakára tapadtam. Olyan selymes a bőre, imádom!

Felsóhajtottam ajkai kényeztetésére. Imádom, ahogy csókol, ahogy puszil.. Annyira finomak, olyan tökéletesen íveltek ajkai. Lehetetlen betelni velük. Hátra fordultam és megcsókoltam. Minden egyes alkalommal egyre finomabbak lesznek, és egyre többet akarok belőlük.

Egész testét enyémmel szembe fordítva ölembe húztam, és ismét ajkaira tapadtam.