2016. október 11., kedd

52. rész


(Sehun, Baekhyun)
Mellé másztam, miután a kutyust letettem a földre - Miért vagy ilyen? - tűrtem el egy tincset arcából - Elég keveset lehetsz boldog, ha akkor vagy az, amikor én - simogattam oldalát óvatosan - Nem akarom, hogy azt hidd, kihasznállak emiatt, vagy bármi. Rendben?

Őszintén szólva, eléggé fájt, amit mondott.. Ő nem boldog velem... Vagyis.. 'elég keveset' lehet az. De ha nem szeret, akkor miért nem mondja azt? Vagy, hogy nem boldog... 'Elég keveset lehetsz boldog, ha akkor vagy az, amikor én'... Csak ezek a szavak visszhangzottak fejemben. Minél többször hallottam, annál jobban fájt. Nem gondolkodtam máson. Utolsó mondatára, már nem is figyeltem.. Ez lett volna a célzás arra, hogy itt vége? És Bacon?.. Mikor a kutyusra gondoltam, lefolyt néhány sós csepp arcomon. Ez most nagyon fájt...

Lefagytam, ahogy megláttam szemeit könnyektől csillogni. Mondtam valami rosszat? - Kicsim, Mi a baj? Mit mondtam, amivel megbántottalak? -  tényleg nem értettem  a helyzetet, de nem akartam sírni látni megint, és miattam.

Egy darabig csak szipogtam, majd erőt gyűjtöttem és megszólaltam - Te... - vettem szaggatottan a levegőt - Te nem vagy boldog velem, igaz? - erősödött sírásom.

Jaj, istenem! Nem azért mondtam. Hogy lehetek ekkora barom.. - De,de nagyon-nagyon boldog vagyok veled szerelmem – szájára nyomtam egy puszit, majd próbáltam nyugtatni - Ne haragudj rám, kérlek.  Nem úgy értettem. Arra gondoltam, hogy mindig történik valami rossz velünk, és szomorú, hogy ezek miatt sokszor vagyunk boldogtalanok. Ha csak rád gondolok, boldog vagyok. Csak olyan rossz, hogy ennyi szaron át kell mennünk. Rosszul fogalmaztam, kérlek, ne haragudj rám – hajtottam le fejem.

Uram isten... Annyira megkönnyebbültem. Úgy szeretem, hogy, hogyha most kiderült volna, hogy az egész kamu volt, akkor 100%, hogy idegösszeroppanást kaptam volna. Szorosan átöleltem testét - Annyira szeretlek. Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon. Még annál is jobban. Szeretlek Sehun. Nagyon szeretlek - mondtam el egy csomószor. Muszáj volt. Mindig tudatnom kell vele. Újra és újra - Mindig jobban foglak szeretni. Minden egymilliomod másodpercről a másikra, csak jobban és jobban, visszafordíthatatlanul és felülmúlhatatlanul - suttogtam tovább.

Nevetnem kellett aranyosságán - Én imádlak - nevettem tovább cselességemen - Fogalmad sincs, mennyire, kis törpe - pusziltam nyakhajlatába.

Szeretem, mikor becéz. Mindegy minek.. a lényeg, hogy becézzen.. Mert akkor egyértelműen érzem, hogy szeret. Nem tudom, miért van ez így.. Talán, mert apa szólított mindig a teljes nevemen.. Nem tudom.. Eldöntöttem ágyamon, fölé hajoltam és megcsókoltam. Mindent megteszek, hogy boldog legyen.

- Ugye.... Tudod, hogy benned rejlik minden reményem és boldogságom.? A szép mosolyodban, a gyönyörű hangodban, az imádnivaló nevetésedben, a hibátlan testedben, a szeretni való lelkedben. Mindenedben – sóhajtottam – Egyszerűen, te jelented nekem a világot - mosolyogtam - Ja, és Bacon - kuncogtam, majd könyökömmel magamat alátámasztva megcsókoltam az alattam fekvőt.

Ez a gyerek... Totál kikészít.. De mégis, annyira imádom. Olyan jól estek szavai.. Kurvára nem érdemlem meg őt. Túl jó hozzám - Nem érdemlem meg ezt a két csodát..

- Ne mondj ilyet! Már mondtam, te egy angyal vagy. Mi meg a kisördögeid - nyújtottam ki nyelvem - Sok bajt hozunk rád, de nagyon szeretünk, ugye kutyi? - néztem le a földre, az épp alvó jószágra.

- Hhh... Annyira szeretlek titeket - karoltam át Sehun derekát, és szájára pusziltam.

- Mhmm - dünnyögtem, miután elváltam ajkaitól -Szerencsém van veled – vigyorogtam, mint a tejbetök.

- Hát, még nekem milyen szerencsém van veled.. - puszilgattam nyakát - Mással nem tudnék boldog lenni.

- Ha mással lennél és ismernélek... Már nem azzal lennél - nevettem - Elmartalak volna tőle. Amúgy sem bírnám elviselni, hogy másé vagy.

- De csak a tiéd vagyok. És te pedig, csak az enyém - adtam puszit orrára is - Senki nem vehet el tőlem. Mert különben ráuszítom Bacont!

- Márpedig ő aztán nem áll jót magáért! - nevettem - Még azt gondoltad, nem vagyok boldog, pedig mennyit nevetek veled, mi? - dörgöltem össze orrunk.

Míg még nem távolodott el, nyomtam egy puszit ajkaira, s homlokomat övének döntöttem - Boldoggá teszel. Minden egyes pillanatban, amikor velem vagy. Történjen akkor bármi is.

- Igyekszem, picim - öleltem magamhoz, majd megnéztem az órát telefonomon - Mennünk kéne, mert nekem kell elsőnek odaérni, mint koreográfus - pusziltam szájára.

- Oké, induljunk - másztam le róla és a még alvó szalonnához sétáltam, majd óvatosan felvettem, hogy ne ébredjen fel. Ugyan olyan, mint Sehun, mikor alszik - Mehetünk? - suttogtam, tekintettel a legkisebbre.

Csak szájára pusziltam ismételten, majd edző cuccom felkapva vállamra,  ki nyitottam az ajtót és előre engedtem Baek-et a kutyussal. A terem felé sétálva Bacon mozgolódott, és egyszer úgy helyezkedett el, hogy mancsai égnek álltak és nyelve kilógott szájából. Megállítottam Baekhyun-t, majd előkaptam telefonom és csináltam egy hármas szelfit magunkról, majd beállítottam azt háttérnek. Tisztára, mint egy családjára büszke apa... Mikor be értünk a terembe, átöltöztem az öltözőben, majd kedvenc sapkám fejemre kapva melegíteni kezdtem. Még kissé fájtak a pontok, ahol a szart is kiverték belőlem, de jól voltam azzal.

A terem előtt leültem Bacon-nel egy székre, de eszembe jutott, hogy a hangos zene miatt, fel fog ébredni, így távolabb sétáltam. Már kezdtem beszállingózni az emberek a terembe, mikor végre megtaláltam az ideális helyet, egy ablakpárkányon. Felültem, és a kis husit ölembe téve, nekidőltem az ablaknak és vártam az óra kezdetét és végét, mindeközben ügyelve arra, hogy ne ébresszem fel a csöppséget.

A fele óra azzal telt el, hogy kérdezgettek, hogy hol voltam, hol van Baekhyun, miért, kivel, hogyan, mikor.. Blablabla. Végig hiányoltam a két szerelmem, de egy csaj szerintem szándékosan elbaszott minden egyes lépést, csak hogy azt mondja 'Oppa, segíts, ez nekem nem megy'. Már alapból irritáló volt a csaj hangja, nemhogy még ott oppa-zott nekem.

Hallottam, hogy folyamatosan megáll a zene. Elég idegestő volt, hogy egyszer ment, egyszer nem. Hirtelen mindenki kiözönlött a tetemből. Azt hiszem, szünet van. Kerestem Sehun-t, de sehol sem láttam. Mikor feltűnt egy ismerős magas magas alak, leugrottam az ablakból és elé sétáltam. Készültem puszit adni szájára, mikor meghallottam egy irritáló női hangot, ami azt hajtogatja, hogy 'oppa' s nem sokkal később tulajdonosa is felbukkant és szerelmem kezét fogdosta.

Alig bírtam levakarni három másodpercre a nőt, újra  a nyakamba lihegett, mikor Baekhyun-nal beszéltem volna. Kezem tapizta, mintha a párja lennék, én meg nem győztem vakarózni, hogy ne fogja a kezem, mert felrúgom. Mikor már kiutáltam szókincsemből az 'Oppa' jelzőt, ismét meg hallottam ezt a betűösszeállítást, ugyan abból az irritáló alakból, ugyan azzal az irritáló, nyávogos hanggal. Higgadtnak kell maradnom. Szuuuuszáá.. - Igen? - fordultam hátra  a lánnyal szemben - Mellesleg a nevem Sehun. S. E. H. U. N. - betűztem neki, remélve, hogy fel fogja, hogy így kellene hívnia – Tudom, oppa! - mosolygott rám ártatlan arccal. Fú...

- Mit szeretnél? - kérdeztem egy 'enyhén' erőltetett mosoly keretében.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése