(Sehun, Baekhyun)
Mellé másztam, miután a kutyust letettem a földre - Miért
vagy ilyen? - tűrtem el egy tincset arcából - Elég keveset lehetsz boldog, ha
akkor vagy az, amikor én - simogattam oldalát óvatosan - Nem akarom, hogy azt
hidd, kihasznállak emiatt, vagy bármi. Rendben?
Őszintén szólva, eléggé fájt, amit mondott.. Ő nem
boldog velem... Vagyis.. 'elég keveset' lehet az. De ha nem szeret, akkor miért
nem mondja azt? Vagy, hogy nem boldog... 'Elég keveset lehetsz boldog, ha akkor
vagy az, amikor én'... Csak ezek a szavak visszhangzottak fejemben. Minél
többször hallottam, annál jobban fájt. Nem gondolkodtam máson. Utolsó
mondatára, már nem is figyeltem.. Ez lett volna a célzás arra, hogy itt vége?
És Bacon?.. Mikor a kutyusra gondoltam, lefolyt néhány sós csepp arcomon. Ez
most nagyon fájt...
Lefagytam, ahogy megláttam szemeit könnyektől
csillogni. Mondtam valami rosszat? - Kicsim, Mi a baj? Mit mondtam, amivel
megbántottalak? - tényleg nem
értettem a helyzetet, de nem akartam
sírni látni megint, és miattam.
Egy darabig csak szipogtam, majd erőt gyűjtöttem és
megszólaltam - Te... - vettem szaggatottan a levegőt - Te nem vagy boldog
velem, igaz? - erősödött sírásom.
Jaj, istenem! Nem azért mondtam. Hogy lehetek ekkora
barom.. - De,de nagyon-nagyon boldog vagyok veled szerelmem – szájára nyomtam
egy puszit, majd próbáltam nyugtatni - Ne haragudj rám, kérlek. Nem úgy értettem. Arra gondoltam, hogy mindig
történik valami rossz velünk, és szomorú, hogy ezek miatt sokszor vagyunk
boldogtalanok. Ha csak rád gondolok, boldog vagyok. Csak olyan rossz, hogy
ennyi szaron át kell mennünk. Rosszul fogalmaztam, kérlek, ne haragudj rám –
hajtottam le fejem.
Uram isten... Annyira megkönnyebbültem. Úgy szeretem,
hogy, hogyha most kiderült volna, hogy az egész kamu volt, akkor 100%, hogy idegösszeroppanást
kaptam volna. Szorosan átöleltem testét - Annyira szeretlek. Nagyon, nagyon,
nagyon, nagyon. Még annál is jobban. Szeretlek Sehun. Nagyon szeretlek - mondtam
el egy csomószor. Muszáj volt. Mindig tudatnom kell vele. Újra és újra - Mindig
jobban foglak szeretni. Minden egymilliomod másodpercről a másikra, csak jobban
és jobban, visszafordíthatatlanul és felülmúlhatatlanul - suttogtam tovább.
Nevetnem kellett aranyosságán - Én imádlak - nevettem
tovább cselességemen - Fogalmad sincs, mennyire, kis törpe - pusziltam
nyakhajlatába.
Szeretem, mikor becéz. Mindegy minek.. a lényeg, hogy
becézzen.. Mert akkor egyértelműen érzem, hogy szeret. Nem tudom, miért van ez
így.. Talán, mert apa szólított mindig a teljes nevemen.. Nem tudom.. Eldöntöttem
ágyamon, fölé hajoltam és megcsókoltam. Mindent megteszek, hogy boldog legyen.
- Ugye.... Tudod, hogy benned rejlik minden reményem
és boldogságom.? A szép mosolyodban, a gyönyörű hangodban, az imádnivaló
nevetésedben, a hibátlan testedben, a szeretni való lelkedben. Mindenedben – sóhajtottam
– Egyszerűen, te jelented nekem a világot - mosolyogtam - Ja, és Bacon -
kuncogtam, majd könyökömmel magamat alátámasztva megcsókoltam az alattam
fekvőt.
Ez a gyerek... Totál kikészít.. De mégis, annyira
imádom. Olyan jól estek szavai.. Kurvára nem érdemlem meg őt. Túl jó hozzám - Nem
érdemlem meg ezt a két csodát..
- Ne mondj ilyet! Már mondtam, te egy angyal vagy. Mi
meg a kisördögeid - nyújtottam ki nyelvem - Sok bajt hozunk rád, de nagyon
szeretünk, ugye kutyi? - néztem le a földre, az épp alvó jószágra.
- Hhh... Annyira szeretlek titeket - karoltam át Sehun
derekát, és szájára pusziltam.
- Mhmm - dünnyögtem, miután elváltam ajkaitól
-Szerencsém van veled – vigyorogtam, mint a tejbetök.
- Hát, még nekem milyen szerencsém van veled.. - puszilgattam
nyakát - Mással nem tudnék boldog lenni.
- Ha mással lennél és ismernélek... Már nem azzal
lennél - nevettem - Elmartalak volna tőle. Amúgy sem bírnám elviselni, hogy
másé vagy.
- De csak a tiéd vagyok. És te pedig, csak az enyém - adtam
puszit orrára is - Senki nem vehet el tőlem. Mert különben ráuszítom Bacont!
- Márpedig ő aztán nem áll jót magáért! - nevettem - Még
azt gondoltad, nem vagyok boldog, pedig mennyit nevetek veled, mi? - dörgöltem
össze orrunk.
Míg még nem távolodott el, nyomtam egy puszit ajkaira,
s homlokomat övének döntöttem - Boldoggá teszel. Minden egyes pillanatban,
amikor velem vagy. Történjen akkor bármi is.
- Igyekszem, picim - öleltem magamhoz, majd megnéztem
az órát telefonomon - Mennünk kéne, mert nekem kell elsőnek odaérni, mint
koreográfus - pusziltam szájára.
- Oké, induljunk - másztam le róla és a még alvó
szalonnához sétáltam, majd óvatosan felvettem, hogy ne ébredjen fel. Ugyan olyan,
mint Sehun, mikor alszik - Mehetünk? - suttogtam, tekintettel a legkisebbre.
Csak szájára pusziltam ismételten, majd edző cuccom
felkapva vállamra, ki nyitottam az ajtót
és előre engedtem Baek-et a kutyussal. A terem felé sétálva Bacon mozgolódott,
és egyszer úgy helyezkedett el, hogy mancsai égnek álltak és nyelve kilógott
szájából. Megállítottam Baekhyun-t, majd előkaptam telefonom és csináltam egy
hármas szelfit magunkról, majd beállítottam azt háttérnek. Tisztára, mint egy családjára
büszke apa... Mikor be értünk a terembe, átöltöztem az öltözőben, majd kedvenc
sapkám fejemre kapva melegíteni kezdtem. Még kissé fájtak a pontok, ahol a
szart is kiverték belőlem, de jól voltam azzal.
A terem előtt leültem Bacon-nel egy székre, de eszembe
jutott, hogy a hangos zene miatt, fel fog ébredni, így távolabb sétáltam. Már
kezdtem beszállingózni az emberek a terembe, mikor végre megtaláltam az ideális
helyet, egy ablakpárkányon. Felültem, és a kis husit ölembe téve, nekidőltem az
ablaknak és vártam az óra kezdetét és végét, mindeközben ügyelve arra, hogy ne
ébresszem fel a csöppséget.
A fele óra azzal telt el, hogy kérdezgettek, hogy hol
voltam, hol van Baekhyun, miért, kivel, hogyan, mikor.. Blablabla. Végig
hiányoltam a két szerelmem, de egy csaj szerintem szándékosan elbaszott minden
egyes lépést, csak hogy azt mondja 'Oppa, segíts, ez nekem nem megy'. Már
alapból irritáló volt a csaj hangja, nemhogy még ott oppa-zott nekem.
Hallottam, hogy folyamatosan megáll a zene. Elég
idegestő volt, hogy egyszer ment, egyszer nem. Hirtelen mindenki kiözönlött a
tetemből. Azt hiszem, szünet van. Kerestem Sehun-t, de sehol sem láttam. Mikor
feltűnt egy ismerős magas magas alak, leugrottam az ablakból és elé sétáltam.
Készültem puszit adni szájára, mikor meghallottam egy irritáló női hangot, ami
azt hajtogatja, hogy 'oppa' s nem sokkal később tulajdonosa is felbukkant és
szerelmem kezét fogdosta.
Alig bírtam levakarni három másodpercre a nőt,
újra a nyakamba lihegett, mikor Baekhyun-nal
beszéltem volna. Kezem tapizta, mintha a párja lennék, én meg nem győztem
vakarózni, hogy ne fogja a kezem, mert felrúgom. Mikor már kiutáltam szókincsemből
az 'Oppa' jelzőt, ismét meg hallottam ezt a betűösszeállítást, ugyan abból az
irritáló alakból, ugyan azzal az irritáló, nyávogos hanggal. Higgadtnak kell
maradnom. Szuuuuszáá.. - Igen? - fordultam hátra a lánnyal szemben - Mellesleg a nevem Sehun.
S. E. H. U. N. - betűztem neki, remélve, hogy fel fogja, hogy így kellene
hívnia – Tudom, oppa! - mosolygott rám ártatlan arccal. Fú...
- Mit szeretnél? - kérdeztem egy 'enyhén' erőltetett
mosoly keretében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése