2016. október 5., szerda

46. rész

(Sehun, Baekhyun)

- Én téged? Hova gondolsz? - vágtam értetlen fejet.

- Akkor ne fenyíts - öltöttem ki nyelvem - Különben másik szobát kérek, mert félek tőled.

- Nem fenyítelek.. Nevellek - nevettem - Tőlem.. - csavargattam meg nyakam és kiroppantgattam ujjaim, mint valami kemény gyerek.

- Ahww - beharaptam alsó ajkam - Így eszméletlen Sze... Khm. Eszméletlen jól áll ez a stílus - mosolyogtam szélesen.

Hangosan felnevettem befejezetlen mondatán. Szerencse, hogy nem látott, mikor tényleg ilyen voltam.. Akkor nem hiszem, hogy tetszett volna neki.. - Azt mondod? Akkor viszont kipróbálom a közeli konditermet - kuncogtam.

- De csak akkor mehetsz, ha én is ott vagyok. Látni akarom, hogy... - halkultam el. Nem tudom miért lettem ilyen perverz egyik pillanatról a másikra, de kicsit fura..

- Mit is akarsz látni? - kérdeztem vissza. Na erre kíváncsi leszek.

- Semmi, semmi - nevettem - Nem lényeges.. - sumákoltam.

- Ha már elkezdted, illene befejezni, nem gondolod? - cukkoltam.

- Miről is beszéltünk? Jaa. Hogy van  a nyakláncod? - tereltem a témát.

- Hé! Ne tereld a témát - szóltam rá szigorúan - Folytasd csak.. - kuncogtam.

- Ahh.. Látni akarom, ahogy szét izzadod magad, és az idomaid, amik eszméletlen szexik  - nevettem az utolsó szavamon.

Lesokkolódtam mondatán. Úgy mondta, mint valami író. Fura érzés lett úrrá hasamon. Szét tudtam volna robbanni.. Hhh.. Miért van ez? Nagyot nyeltem reakcióképp és csak bámultam szemébe, majd bólogattam - Majd, ha olyan állapotban leszel, hogy megterhelheted magad, akkor megcsodálhasz - nevettem.

- De én csak nézni akarom - néztem rá csillogó szemekkel.

Erre még hangosabban felnevettem - Édes vagy, de egy ideig itt kell maradnod - görbítettem le szám széleit - És, miből gondolod, hogy nem lesz rajtam póló, vagy valami? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Gondolod, hogy pólón keresztül nem látszik? Vagy nadrágon keresztül, a feneked? - haraptam be alsó ajkam ismét képzelgésemen.

- Túl piszkos a fantáziád, Sehunnie.. c-c-c - ráztam meg fejem.

- Nem. Csak szexi képzelőerőm van - mutattam oké jelet - Ne mondd, hogy nincs igazam.

- Egy szóval sem mondtam, hogy nincs igazad.. - mentegetőztem feltartott kezekkel.

- Ha tiltakoztál volna, megkaptad volna a magadét.. - mondtam gonoszan, majd rá kacsinottam.

- Hát.. Arra kíváncsi lettem volna.. - kötözködtem.

- Ne beszélj így velem - fenyegetőztem - Nem illik..

- Pardon.. - lehajtottam fejem, egy rosszkisfiús mosollyal arcomon.

- Baekie - szólongattam - Feküdj mellém - biggyesztettem le alsó ajkam. Úgy hiányzott már..

- Nem lehet, kicsim.. - utánoztam cselekedetét.

- Deee - másztam arrébb hogy mellém férjen - Kérlek -  nyújtottam felé kezem.

- Hhh - sóhajtottam - Oké.. - másztam be mellé az ágyba - Biztos hiányzott már a csillogó szivárványszínű unikornisod..

Magamhoz öleltem - Mindennél jobban - pusziltam fejére - Az unikornisom nélkül minden perc fájdalmas, unalmas és élettelen.. - mondtam drámai hangnemben.

Lehunytam szemeim és próbáltam a lehető legóvatosabban hozzá bújni, de nem mertem nagyon, hátha fáj neki, ígu csak hagytam, hogy ölelgessen - Az érzés kölcsönös.. Ahj Te - szorongattam - Szeretlek. Nagyon.

- Én is téged - suttogtam. Másfél héttel később kiengedrek a kórházból, de még az ágyat kellett nyomnom. Unalmas volt minden, minden nap ugyan úgy telt, én meg majd meghaltam azért, hogy végre történjen valami, de.. Annyiból állt a napom, hogy reggel felkeltem Baek-el, aztán mikor elment, visszaaludtam. Amikor megjött, ismét felkeltem, s nélküle megint csak aludtam.

Meg kell mondjam...Már egy hét alatt láttam magamon a különbséget az edzéseknek hála. Igaz nem vagyok egy Arnold Schwarzenegger, de akkor is..

- Baekie ~~ - hívtam ágyamhoz lágy hangon - Nincs kedved kimenni  a srácokhoz?

Sehun hangja megzavart saját magam csodálásában. Megfogtam felsőm és azzal kezemben kisétáltam hozzá - Az ágyban kéne maradnod...

- Baekhyun, nem vagyok rokkant! - mondtam mérgesen - Na, jössz?

- Hhhh... Oké... de csak mert ez az utolsó napod az ágyban.. - mentem ágyamhoz.

- Oké - bólogattam nagy vigyorral, de mikor Baekhyun-ra tévedt tekintetem, levegőt is elfelejtettem venni - Te.. Te mennyit edzel?! - keltem fel villámgyorsan, s odamentem hozzá, majd felsőtestére simítottam nagy szemekkel csodálva azt.

Levettem kezét magamról és visszanyomorgattam az ágyba - Nem fáj semmid?

- Nem, nem. Jól vagyok, csak  a szemeim fognak mindjárt kiesni.. - mondtam kábult arccal.

- M-miért? - ijedtem meg. Valami baj lenne velem?

Hasát fogdostam, alig akartam elhinni, hogy ilyen izmos lett ilyen kevés idő alatt  -Semmi - meredten kidolgozott felsőtestére - Miért mentél nélkülem kondiba? - kérdeztem számonkérően.

- Hhh.. Akkor akarsz menni a többiekhez? - tereltem a témát - De, csak, ha tényleg nem fáj semmid.. - tartottam fel mutatóujjam - Különben meg... Ha nagyon akarsz, elmehetünk ma ketten. De, csak, ha biztos, hogy jól vagy.

- Kicsit idegesít hogy sosem válaszolsz - nevettem - Jól vagyok. Menjünk már, te Adonisz.

Elröhögtem magam becenevemen - Akkor készülj - parancsoltam rá, s felvettem pólóm végre rendesen, majd cipőm is, és menetre készen vártam Sehun-t - Ne segítsek valamit? - kérdeztem szerelmem érdeklődve.

- Most komolyan... Nem vagyok rokkant az ég szerelmére! - kiabáltam oda neki - látod, már kész is vagyok - álltam elé nyakig húzva sálam és kabátom begombolva - Kabát? - kérdeztem felvont szemöldökökkel.

- Nem fázom - rántottam meg vállam és nyitottam az ajtót.

Vissza rántottam - Vegyél fel kabátot - mutattam az említett ruhadarabra - Most.

Érdekes módon, múltkor sem tüsszögtem, akkor most miért fáznék meg. Mikor Sehun rám szólt, összehúztam magam és felvettem bőrdzsekimet - Most már mehetünk?

Mosolyogva bólogattam, majd kezét megfogva indultunk  a szórakozóhelyre. Nem tudtam, mire számítsak, ugyanis rég láttam a többieket..

Mikor beértünk, az egész banda mosolyogva fogadott minket. Kivéve persze Luhan-t..Őt nem láttam. Mi is leültünk az asztalhoz és elbeszélgettünk a többiekkel, mindenféle átlagos témáról.

- Luhan merre jár? - kérdeztem mosolyogva a többieket, mire mindenki arcáról lefagyott a mosoly - Valaki? Senki? És Kai? Vagy az a csávó? Hol vannak? - kérdeztem gyanakvóan.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése