71. rész

(Sehun, Baekhyun)

Kezeimet nyakára csúsztattam és úgy kóstolgattam tovább puhaságát.

Gerincén végig vezettem mutatóujjam, mire homorított. Levegő fogytán elváltam ajkaitól, majd szájától lefele állára, majd ádámcsutkájára pusziltam, s vállánál megálltam.

Felhúztam magamhoz egy utolsó csókra, s mikor elváltunk, tusfürdőt nyomtam tenyeremre és mosdatni kezdtem. Először vállait és kezeit, hol nem érte őket víz, majd felsőtestét és nyakát. Mikor arcára került volna a sor, kezeim közé vettem azt, közelebb húztam magamhoz, majd homlokára adtam egy puszit, s aztán szájára is nyomtam egy cuppanóst, és kezemmel dörzsölni kezdtem pofiját.

Levakarhatatlan mosoly ült ki arcomra, Baek törődése miatt. Olyan aranyos, hogy fürdet, pedig semmi bajom. Nem, mintha én nem tenném ezt, de akkor is.. Közelebb hajoltam hozzá, majd mikor már éreztem leheletét ajkamon, visszadőltem rendes pozíciómba, míg egy adag habot kapartam Baek háta mögül. Mikor lemosta arcom, két kezembe fogtam a habot és szakállat csináltam szerelmemnek.

- Megjött a Kulás Mikulás! - nevettem, mikor arcomra kente a habot - Jó, vagy rossz kisfiú voltál idén, Sehunnie?

Hangosan felnevettem, saját maga által adott nevén - Attól függ.. -  haraptam be alsó ajkam pimaszan, de elnevettem magam ismét, mikor eszembe jutott az újdonsült neve.

- Naa.. Szégyelld magad Sehunnie... Nem illik kinevetni a Kulás Mikulást! Ejnye.. Azt akarod, hogy kezelésbe vegyem a virgácsaidat? - néztem rá szigorúan, s ráfújtam egy adag habot, majd vizet fröcsköltem arcára.

- Isten ments! - másztam hátrébb tőle, de mivel ölemben ült, nem nagyon tudtam jobban elhúzódni - Ne bánts.. Mégis miféle Mikulás bántja a híres Oh SeHun-t? Inkább térdelnek, hogy szophassanak - nevettem utolsó mondatomon, majd kezeim arcom elé tettem, védekezésképp, ha támadna.

- Nem ismered te még a híres-neves Kulás Mikulást.. - vettem el kezeit arcából és megdobáltam habbal - Velem ne szórakozz, mert gondoskodom róla, hogy megbánd! - fenyegettem meg.

- Igen? Megdobsz habbal? - csikiztem meg oldalát, mire akkorát ugrott, hogy fele hab lerepült arcáról.

- Jaj ne.. most lebuktam... - tettem kezem a hiányzó hab helyére.

- Szóval te vagy az... Jólvan Byun Baekhyun, ezt megjegyeztem.

- Anyám, borogass.. - másztam ki öléből és átcsusszantam a kád másik végébe, a lehető legkisebbre összehúzva magam.

Egyre közeledtem felé, mire már nem volt hova bújnia. Komoly tekintettel vizslattam, egészen addig, míg teljesen a sarokba nem szorítottam.

- Ne bánts.. - nyöszörögtem kezeimet arcom elé téve.

- Akkor mit tegyek egy füllentő Baekhyun-nal? - kérdeztem, elgondolkodó tekintettel.

- Hát... Talán egy füllentés elleni csók mindent helyrehoz.. - vigyorogtam, mint egy vérbeli rosszaság.

- És, annak meddig van szavatossága? Ugyanis az előbbi óta csupán öt perc telt el..

- Hát.... Tény és való, hogy menthetetlen eset vagyok, de egy próbát azért megér.

Elmosolyodtam, majd tarkójára csúsztattam kezem, s magamhoz húztam, s szájára pusziltam párat. Végül szájába utat törve, táncba hívtam nyelvét.

Öregem... Ez az érzés felér, egy általa okozott orgazmussal is. Lassan csókoltam vissza, s néha megharaptam alsó ajkát.

Mielőtt elfajultak volna a dolgok, elváltam párnáitól - Ajánlom, hogy Kulás Mikulás feledésbe merüljön - nevettem, majd Baek testét megfürdettem s miután végeztem vele, kikászálódtam a kádból.

Miután kiszállt mellőlem, gondoltam megviccelem, ha már rosszalkodós kedvembe vagyok. Halkan vettem egy nagy levegőt és elmerültem a vízben.

Épp Baek-nek nyújtottam a törölközőjét, mikor nem láttam sehol. Ijedten körbe néztem, de nem láttam. Mikor megláttam, hogy a lába kilóg a kádból, megkerestem kezét a habtengerben és riadtan kihúztam felsőtestét a vízből, mire csak hunyorogva nevetett rajtam.. kinyírom. Annyiszor fog átverni az ilyenjeivel, hogy a végén, mikor nagy baj lenne, nem fogom komolyan venni.

- Én hősöm.. - nevettem rajta hasamat fogva.

- Tudod, kivel szórakozz! - duzzogtam, majd elé tartottam törölközőjét.

Elvettem tőle az anyagot és magam köré csavartam azt, majd hátulról megöleltem, mert idő közben elfordult tőlem - Haragszol rám, Sehunnie? - kérdeztem szomorú hangon.

- Csak utálom, mikor ilyeneket csinálsz. Tényleg megriadok, hogy bajod eshet.

- Sajnálom. Ígérem, többet nem csinálok ilyet. Ne haragudj, édes.. - öleltem szorosabban hátulról.

- Semmi gáz - sóhajtottam, majd mikor megkötöttem derekamon törölközőm, szembe fordultam vele, és törölgetni kezdtem.

- Naaa~ Ne legyél durci~... Kicsiim~ - nyafogtam, miközben törölgetett. Látom a fején, hogy ezt most nagyon elbasztam...

Megráztam fejem, majd szorosan magamhoz öleltem - Tényleg, semmi gond – vigyorogtam.

- Tényleg sajnálom. Megint hülyeséget csináltam.. - hajtottam le fejem. Tényleg , egy hatalmas barom vagyok... Nem kéne szórakoznom vele.. Mi lesz, ha tényleg bajba kerülök és azt hiszi viccelek.. - Te vagy nekem az én egyetlenem - bújtam hozzá szorosabban.

- Mikor máskor csináltál hülyeséget? Te kis majoooom~ - szorongatta. Nem akartam megbántani a viselkedésemmel, csak tényleg, ilyenkor kicsit elkattan valami az agyamban, hogy hogy lehet ilyen bolond, hogy ilyenekkel viccel.. Attól függetlenül vicces volt, csak féltem is, talán már-már túlságosan.

- CSAK hülyeséget tudok csinálni.. - hangsúlyoztam ki azt az egy szót.

Hát, ez részben igaz, mert igen-t mondtál pedig korai kapcsolat ez MÉG... na meg.. - elhallgattam. Tudom, hogy nem szeretné hallani, ahogy magam ócsárolom.. - Mellesleg ez nem igaz, mert eddig semmi hülyeséget nem csináltál az említetten kívül, na meg a Kai-s incidensen kívül.

- Meg kb. mindenen kívül.. - motyogtam magamnak - Szóval, azt mondod hülyeség volt igen-t mondanom? - néztem rá kérdőn.

- Neem igaaz, nem csináltál hülyeséget - fordítottam arcát enyémmel szembe - Ha úgy nézzük, hogy nekem mondtál igen-t, akkor hülyeség, de kurvára örülök, hogy végülis, az lett a válaszod, amit szerettem volna - suttogtam a mondat második felét, majd finoman megcsókoltam.