45. rész

(Sehun, Baekhyun)

- De én.. Aish - nem szólhattam, ő az idősebb - Jól vagyok. Mindenem fáj és azzal kezdte a doki, hogy nem volt pulzusom és vissza tudtak hozni a hálából, pedig fél órát halott voltam. Nem volt jó. Azt se tudom igazából, hogy milyen volt. Semmilyen. Nem tudom, mikor engednek haza, de tuti nem rohadok itt sokáig - ráztam meg fejem - Most te válaszolj, kérlek.

- Ne foglalkozz vele - mosolyogtam rá s fejére simítottam - Csak egy sérülés.

- Egyből veszekedni szeretnél? - húztam fel szemöldököm – Hallgatom  a sztorit.

Nem akartam összeveszni vele, de nem is akartam, hogy tudja, mit tettem -Csak véletlenül beleütöttem a falba - hazudtam.

-Véletlen? Ekkorát? Marha hülyének nézel. Mindegy. Te hogy vagy? - kérdeztem kicsit szarabb hangulatban.

Ezt most megúsztam. Bár közel volt.. - Most már sokkal jobban.

- Örülök - simítottam arcára - Tudod, hogy úgy nézel ki, mint a mosott szar, ugye? - kacagtam.

- Hhh.. Ne is mondd. Tudod min mentem keresztül ebben a pár órában? Először is, be kellett hozzád surrannom, mert kitiltottak. Aztán arra keltem fel, hogy sípol a gép, ami életben tart. Utána elvittek és nem értették meg, hogy melletted van a helyem. Mindennek tetejébe, kizártak az intenzív osztályról. És most itt vagyok... - meséltem, miközben majdnem elsírtam magam.

- De már itt vagy - mosolyogtam, majd szívemhez kaptam és rosszullétet színleltem.

Nagyon megijedtem, mikor eltorzult arca és felpattantam mellőle - Sehun, jól vagy? - kérdeztem kétségbeesetten - Orvost! - ordítottam és az ajtó felé kaptam tekintetem.

-Ne, ne - megfogtam kezét - Csak viccelek - nevettem gonoszan.

Most szórakozik velem? Tudja mennyire aggódom érte és még ilyeneket csinál - Rossz vicc volt - helyeztem kezem szívemre. Úgy ver, mintha bármelyik pillanatban kieshetne a helyéről. - Tudod, mennyire megijesztettél?

- És te? És még mindig titkolod - néztem kezére - Ne állíts be gonosznak - nevettem.

Hogy baszná meg az igazát.. Aish! - Mondtam, hogy csak.. hh.. hagyjuk - ráztam meg fejem.

- Szerintem is - forgattam meg szemeim - Nem kéne aludnod? Elég erőteljesen Tao-ra hasonlítasz.

Az az egy biztos, hogy egy ideig még nem fogok aludni. Amíg nem stabilizálódik az állapota, addig szóba sem jöhet. Elnevettem magam utolsó mondatán - Nem vagyok álmos.

-És enned? - mutattam a mellettem lévő polcon fekvő töménytelen kajára - Belém úgyse fér ennyi.. Elég sápadt vagy.

Nem ettem ma semmit, de nem is kívánom most a kaját. Csak Sehun-nal akarok lenni.. - Nem vagyok éhes.

-Se álmos, se éhes nem vagy?  Te ember vagy egyáltalán? - simítottam arcára - Igaz.. - néztem szemeibe - Te egy angyal vagy - mosolyogtam rá.

- Nagyon szeretlek - suttogtam. Úgy megcsókolnám. Annyira hiányoznak már az édes ajkai.

Arcát kezeim közé fogtam, majd közelebb húzva azt, megcsókoltam - De én jobban - fogtam meg kezét - Mindennél jobban.

Mintha olvasni tudna belőlem. Megráztam fejem ellenkezésképp. Már tudom mivel fogom meglepni, ha kiengedik innen.

- Hiába ellenkezel, így van - néztem szemeibe a lehető leghatározottabban.

- Nincs így. Az irántad való szerelmem már túlmutat bizonyos határokon. Nem tudom elmondani, valójában mennyire szeretlek.

- Szerintem nekem van igazam - nyújtottam ki nyelvem- Idővel kiderül - halkultam el.

Nem esett túl jól amit mondott, de most nem fogok rinyálni. Az a lényeg, hogy él és virul. Mondjuk az utóbbi kevésbé igaz, de reménykedem benne, hogy idővel az is bekövetkezik. Nem veszekszem vele tovább. Utolsó mondatánál lehajtottam fejem, s hátradőltem székemben -Na és.. Kedvesek a nővérek? - néztem fel rá.

- Sablonosabb kérdés nem jutott eszedbe? - nevettem - Nem éppen kedvesek, de elég jól néznek ki -  nyaltam meg alsó ajkam, majd mikor megláttam Baekhyun eltorzult arcát, felnevettem - Csak vicceltem te bolond - nevettem tovább.

- Ma nem túl jó a humorérzéked - jegyeztem meg - De így szeretlek - 'mosolyogtam’ rá.

- Ejj, már viccelni se lehet.. - dünnyögtem - Adjak nevetgélt? Túlságosan komor vagy.

Mondjuk, mert most jött vissza a halálból az egyetlen ember akit szeretek.. - Mozgalmas volt a mai napom..

- Aaa mozgásról jut eszembe, kondiba kell mennem. Egy hájpaca lettem idebenn - csaptam hasamra, majd felszisszentem a sebes testrészem miatt.

Keze után nyúltam és visszahelyeztem azt teste mellé - Ne mozogj.. - utasítottam - A kondizástól még messze vagy... - most, hogy mondja, azt hiszem nekem is el kéne kezdenem.. És el is fogom!

- De egy dagadék lettem - fogtam meg arcom és húztam rajta a bőrt - Látod?

- Dehogy lettél dagadék. Rémeket látsz.. - kuncogtam.

-Pff.. Hazug vagy - forgattam meg szemeim - Gyere csak ide - hívogattam.

- Hogy én? Hazug? - hitetlenkedtem, miközben közelebb hajoltam hozzá.

Mikor elég közel volt már, szájára csaptam finoman, majd kezeimmel közelebb húztam és hosszasan megcsókoltam.

Direkt nem csókoltam vissza. Nem azért, mert megsértődtem, csak kíváncsi voltam mit reagál.

- Hát oké - fújtam fel fejem - Akkor nem kell a csókod.. - fordultam el tőle a faj felé.

Halkan kuncogtam hisztijén, majd kezemmel megfogtam állát, ahol nem sebes, magam felé fordítottam és mélyen megcsókoltam.

Tarkójánál fogva szorítottam magamhoz és legalább 2 percig nem engedtem elszakadni tőlem - Bepótoltam a hiányom egy részét - pusziltam szájára.

Nem tudom mennyi ideig csókolózhattunk, de egy biztos. Hogy kurvára élveztem. Mikor elvált tőlem, lebiggyesztettem alsó ajkam, de mondatán el kellett mosolyodnom. - Én sosem fogok tudni betelni veled.. - sóhajtoztam.

- De azért van amikor a faszod is betelik velem - nevettem kínosan - És még sokszor lesz tele.

- Meg is nyuvasztalak, azt hiszem - kuncogtam. Erre a mondatomra eszembe jutottak a mai 'kisebb' incidenseim.

- Nem tudnál bántani, ugye? - biggyesztettem le alsó ajkam. Nagyon fura ma Baekhyun, de lehet, hogy csak rég beszéltem vele. Valahogy az az érzésem, hogy nem szeret vagy titkol valamit. Nem tudom..