Ezt... talán tudnia kéne.. - Nem hiszem, hogy Kyungil visszamerészkedik erre a helyre, miután Baek, olyan csúnyán elintézte.. - gondoltam vissza - Luhan meg... - nem akartam elmondani.. - Nem tudom, hol van..
- Mit csinált? - néztem nagy szemekkel Chanyeol ra, majd Baekhyun-ra számonkérően - És Luhan? Hol van? Tudom hogy tudjátok!
- Baszki.. - mondtam ki hangosan és kezemmel megtámasztottam homlokom - Előfordulhatott, hogy miután Luhan majdnem megfojtotta Baek-et... nos..Talán visszakapta tőle egy kicsit..
Remek... Most már nem kell titkolnom a sebet, ami idő közben majdhogynem eltűnt..Vajon most én leszek az akit megvernek? A lehető legkisebbre húztam össze magam és tartottam Sehun reakciójától.
-Mit csinált Luhan? És BAEKHYUN VERTE MEG?! Miért hagytátok? Baja is eshetett volna! Ennyire hülyék vagytok?! - akadtam ki, majd Baekhyun-ra néztem mérgesen és szomorúan - Te meg miért hazudtál?- folyt le egy könnycsepp szemeimből. Féltettem, de még ilyeneket csinált? - Miért? Hm?
- Sehun, ne haragudj kérlek, én csak... - Ne, ne, ne sírj.. - Miattad csináltam, azt hittem, hogy meghaltál és-és... Tudod, min mentem keresztül? Elvesztettelek! Téged! Akit a világon mindennél jobban szeretek. Szerinted, hogy éreztem magam? Ne haragudj, kérlek - Nem hazudtam... csak nem mondtam el.. nem ugyanaz.
Megráztam fejem és székem fellökve kisétáltam a helyről. Ezentúl mindenben hazudni fog? Vagy lehet hogy a Kai-s dolgot is csak hazudta és Kyungil igazat mondott, hogy tényleg csak a végére értem oda?!
- Várj, Sehun! - kiabáltam utána és próbáltam kikecmeregni a helyemről - Kicsim!
Könnybe lábadt szemekkel fordultam vissza Baekhyun felé - MI VAN?! - ordítottam.
-Ne, kérlek - öleltem szorosan magamhoz - Annyira sajnálom.
Ellöktem magamtól és hátat fordítva neki, sétáltam gyors tempóban hazafelé. Mindjárt felrobbanok, a faszom ki van, hogy mindig kell valaminek lennie!
Összerogytam a földön, arcomat kezeimbe temettem és halkan zokogtam. Miért bántja ennyire? Nem hazudtam neki, csak nem mondtam el, mert pontosan ettől féltem. Még rosszabb, ha így veszítem el, mint másképp.. Na jó... Talán mégis hazudtam, de... Meg kéne értenie... Ez nem fair.
Könnyeim patakban folytak, miközben ágyamban forgolódtam -Mindenkit el fogok veszíteni és semmit nem tudok tenni - suttogtam.
Felálltam és Sehun után rohantam, amikor egy egy kéz nyomódott számra és behúzott az erdőbe. Kezdett sötétedni, de még láttam Luhan-t és két nagy darab fickót, köztük fogvatartóm.
- Csak nem haza akarsz menni, hogy megvigasztald a kis Sehun-t? Most aztán összetörted a szívét - mondta, majd a fickó letérdeltetett és Luhan izomból hasamba rúgott egyet. Azt hittem odahányok. Az álmom! Amiben Sehun és én voltunk. Ott is könnyezett.. Ott sem tudtam utána menni...
Hosszas gondolkodás után, rá vettem magam a döntésre. Szakítanom kell Baekhyun-nal. Mióta velem van, egy rakás szar az élete. Bántják folyamatosan, ez drámába illő szinte. Rettentően rossz érzés belátni, hogy mindennek én vagyok az okozója. Hát még most hogy meg fogom siratni szegényt. De nem akarom..
Folyamatosan sorozott jobb és bal kezével, majd mikor már ömlött orromból a vér és ő is úgy látta, hogy felismerhetetlen vagyok, abbahagyta és izomból rugdosni kezdett. Azt hittem ott helyben beszarok a fájdalomtól. Miközben oldalamat próbálta szétroncsolni, hallottam egy... Vagy talán több reccsenést.
Mikor visszaértem, Baekhyun már sehol sem volt, így elmentünk megkeresni. Chanyeol és én is hallottam egy ismerős ordítást, én persze futni kezdtem azonnal a hang irányába, mint egy eszeveszett, majd mikor valahol a dzsumbujban megláttam Luhan-t, tudtam, hogy miről van szó. Egyből a nyakának ugrottam, de nem vertem meg. Nem vagyok verekedős mostantól. Nem leszek, pedig kezdtem verő géppé válni, de abba hagyom. Nem megoldás. Ellöktem Luhan-t és a két mögötte álló faszit, majd asszem Baekhyun-hoz mentem. De nem voltam benne biztos, szarrá volt verve. Chanyeol segítségével ki emeltük az erdőből, majd bevittük a klubb egy szobájába. Sajnálatos módon rá kellett eszmélnem, hogy Baekhyun volt az a húscafat.. Erről beszéltem pontosan. Miattam bántják. Feljelentést fogok tenni, nem érdekel, csukják már le ezeket az idiótákat! Hát tudják már, hogy hol a határ! Egy ártatlant halálra verni?! Sírva törölgettem testéről a vért, és próbáltam ébresztgetni, kisebb-nagyobb sikerrel. Úgy látszik, ő sirat meg engem, nem én őt..
Mindenhol sötétség van. Lelkem beborítja a fájdalom és szomorúság keserű ötvözete. Életem legszebb pillanatait éltem át mindössze 3 másodperc alatt, de az élményt megszakította egy ismerős hang, mi nevemet szólongatta. El voltam tévedve a labirintusban, amit mindenhol köd fedett. Fejemet a hang irányába kaptam és kinyitottam bevérzett szemeimet.
- Baekhyun? - simítottam homlokára - Látsz engem, ugye? Mid fáj? - kérdeztem miközben kezem nyújtottam egy adag jeges rongyért Chanyeol felé.
Érzékszerveim eltompultak. Csak homályosan láttam, nem éreztem Sehun bódítóan férfias illatát és nem érzetem vérem ízét számban. Nem éreztem már fájdalmat.. .Azon már túlestem. Egy idő után az agy már nem képes felfogni a fájdalmat. Emberi hiba.. Ahogy én is. Csak egy hiba vagyok Sehun életében. Semmi más.. Ezt ki kell küszöbölnöm. Egy tökéletes ember, nem érdemel meg, egy hibát sem. Ő jobbat érdemel. Jobbat, mint én - Jól vagyok - mondtam erőtlenül.
- Ha a félholt állapot neked a jól levés.. - törölgettem könnyeim - Tiszta folt vagy, mint egy boci.
-Volt két... - próbálkoztam elmondani -... két torony, mint... mint az álmomban, Sehun - igaz, hogy ott csak egy volt, de akkor is. A másik végül is nem csinált semmit.
- Melyik álmodban? - húztam mellé egy széket, amire leültem.
- Tudod... sssz - szisszentem fel, mikor Chan egy jégakut nyomott homlokomra - A fehér... - vettem nagy levegőt. Most visszatért a fájdalom. Megint.
- De nem veszítettél még el - mosolyogtam rá, mintha lenne minek örülni - Szerintem a bordáidnak annyi - húztam feljebb pólóját.
- Aish - morrantam fel, mikor felhúzta pólóm - Ez fáj.. Nem is foglak elveszíteni.. - hunytam be szemeim.
Ha tudná, hogy azért jöttem ide, hogy szakítsak vele.. - Ne haragudj - néztem rá bocsánat kérően - Nem kéne itt szarozni, hívjunk már egy orvost - böktem oda Chanyeol-nak, mire már hívta is az említettet.
-Haragudni? Rád? - mosolyodtam el, de nem tartott sokáig, mert olyan fájdalom hasított oldalamba, hogy köpni nyelni nem tudtam.
- Maradj veszteg - néztem rá szigorúan - Mindjárt összeszarod magad, ha az orvos letapiz, készülj fel.
-Sehun... -mondtam halkan - Még annyit, hogy... Sajnálom - fejeztem be és lehunytam szemeim. Fáradt vagyok és jelen pillanatban nem tudom, hogy eszemnél vagyok-e vagy sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése