64. rész

(Sehun, Baekhyun)
- Fura, hogy csupán a jelenlétedtől biztonságban érzem magam.. És Kai.. A legjobb barátját vesztette el.. Téged, kicsim - öleltem át még szorosabban, ha ez egyáltalán lehetséges.

- De mióta mozdulunk rá a másik szerelmére? Ha annyira akart téged, miért nem lépett feléd egy csóknál többet?

Igaza van, de Kai megbánta, amit csinált.. - Nem tudom.. - néztem lefele.

- Hát, én se.. - morogtam, majd Baek fejét mellkasomra húzva próbáltam aludni.

- Jó éjt, Sehunnie - bújtam hozzá, s hallgattam lélegzetvételét.

- Jó éjt, picúr - pusziltam szájára, majd elég lassan, de elaludtam.

Mikor Sehun elaludt, készültem én is aludni, de eszembe jutott, hogy holnap elmegy. Minden életkedvem elszállt. Mi a francot fogok addig csinálni? Még csak suli sem lesz.. Áhá~ Elmegyek edzeni. De Kai.. hh.. Meg itt a kutyus is.. Akkor asszem lesz dolgom. Álmomban Sehun-t szorongattam, nem tudom miért, de tudnom kellett, hogy még itt van.

Elég intenzív rémálmom volt, még sírtam is álmomban, meg kiabáltam. Azt álmodtam, hogy Baekhyun Kai-al volt, és kínozta Baek-et, s nem engedte senkinek a közelébe, csak erőszakoskodott vele, és verte egyfolytában.

Hangos ordítást hallottam álmomban. Mikor rájöttem, hogy az egész nagyon nem illik bele a képbe, felkeltem és Sehun-ra néztem, aki úgy vergődött az ágyban, mint akit most ölnek. A lepedőt tépte és könnyezett, miközben hangosan ismételgette nevem - Sehun! Kelj fel! Ébredj, kicsim! - beszéltem, hozzá hangosan, s arcát pofozgattam finoman - Sss.. - nyugtatgattam, mikor kinyitotta szemeit - Semmi baj, minden rendben. Itt vagyok - csitítottam, majd magamhoz szorítottam.

Hangosan zokogtam tovább, Baek ölelésében. Nem akarom, hogy megtörténjen, de holnap vele lesz és.. Jó isten.

Szegény, vajon mit álmodhatott, hogy ennyire sír? - Sss.. Semmi baj - simogattam hátát.

Nem telt bele öt percbe, mire teljesen lenyugodtam, Baek-nek köszönhetően - Ne haragudj, hogy felkeltettelek - szorítottam magamhoz – Mellesleg, köszönöm.. -hálálkodtam, a nyugtatásra célozva.

- Beszélsz te itt butaságokat. Ezen nincs semmi köszönni való, mellesleg örülök, hogy meg tudlak nyugtatni, bármi miatt keltél is fel - mosolyogtam rá, majd puszit nyomtam szájára.

Nem engedtem elválni, nyelvem átcsúszott szájába, és hosszas táncot jártak - Szeretlek - mondtam szemébe, mikor elváltunk egymástól.

- Imádlak - mondtam szemébe - Mindennél és mindenkinél jobban - mosolyogtam.

Egy megtestesült ördög ilyenkor - Én akartam mondani - néztem rá unottan, de elnevettem magam. Olyan édes, hogy meghalok. Azok a pici végtagjai, és a kis - mellesleg izmos - felsőteste, a szeme, a szája, a hangja, a haja, a füle, az orra, a szemöldöke, az illata, a viselkedése. Jaj, nekem, hogy bele bolondultam!

- Hát, erről most lemaradtál.. - kuncogtam - Aludjunk.. Mert holnap menned kell - mondtam szomorúan.

- Alig várom - suttogtam, majd próbáltam ismét elaludni, de már Baek is aludt, mikor még én szenvedtem az alvással.

Remélem, most már fog tudni aludni.. Nem akarok rákérdezni, hátha el akarja felejteni, de azért kíváncsi lennék, ha már az én nevem ordibálta.. Az este hátralévő részében, úgy aludtam, mint a bunda, majd reggel arra keltem, hogy Bacon a szívemen mászkál és nyalogat - Hé! - suttogtam, nehogy felébredjen Sehun - Szállj le rólam szaros! - utasítottam, de ő csak boldogan csóválta farkát és ugatni kezdett - Psszt! Nem látod, hogy alszik? - mondtam ugyanolyan hangerővel, mire megint vakkantott egyet és végignyalt arcomon, majd kilógatta nyelvét száján és úgy lihegett az arcomba.

Égő szemekkel ébredtem Bacon ugatás-féle hangjára, ami elég közelről jött. Mikor a hang irányába néztem, egy meglepődött tekintetet és egy dilis szőrmókot pillantottam meg - Jó reggelt, picim - pusziltam Baek hajába, majd Bacon-t is üdvözöltem egy fejsimivel. Épp Chanyeol hívott, hogy mennem kéne, szóval sajnálva, de öltözködni kezdtem. Remélem, nem kapok lebaszást később anyáméktól, hogy elbaszom fele vagyonuk, ismét. De hát dolgozni nem engednek, és belátom nem is nagyon akarok. Az ösztöndíj meg kevés egy ilyenhez..

- Jó reggelt - mosolyogtam rá, de mikor kikászálódott mellőlünk, szám széle legörbült - Kellett neked ugatni - néztem komolytalan méreggel szememben Bacon-re - Lehet, hogy téged nem érdekel, de őt még nálad is jobban szeretem és még csak puszit sem tudtam neki adni - ráztam meg mutatóujjam, gyerekes haraggal hangomban, mire behúzta fülét farkát és rám feküdt, ezzel jelezve, hogy megadta magát. Elmosolyodtam és megsimogattam buksiját, majd leraktam a földre és én is felkeltem az ágyból.

Baek mögé surrantam, majd arcára nyomtam egy hosszú puszit - Én imádlak - kuncogtam, választ adva a Bacon-ös párbeszédjére.

- Ez csalás! - fordultam meg és szájára csókoltam.

- Dehogy.. - suttogtam, majd össze fontam ujjaink, s szabad kezemmel állánál megfogtam és megcsókoltam. Párnái ízlelgetését hangos kopogtatás zavarta meg - Sehun siess már, mert tudod, hogy nem vár meg, és csak ő csinál külön méretre - magyarázott Chanyeol az ajtó másik feléről - Nem vagyok egyedül! - kiabáltam ki, majd gyorsan felöltöztem.

Méret? Csak ő? Hm.. Azt mondta fontos... Egy sapka olyan fontos lenne? Vagy.. Mindegy.. Majd egy hónap múlva... Bár Akkor meg mi értelme lenne? 4. hónapforduló.. ez hülyén hangzik. Majd az 1. évfordulón.. Annyira szeretem, istenem.. Miért kell elmennie? Megvan! Ja, nem... Kai.. Pedig elmentem volna vele.. - Sehunnie~ Elmehetek veletek? Kai várhat, de nem akarom, hogy elmenj.. - kérleltem.

- Nem jöhetsz.. - öleltem magamhoz. Annyira megsajnáltam. Biztos azt hiszi, elfelejtettem, vagy valami - Majd felhívlak, jó? - mosolyogtam rá biztatóan, majd megcsókoltam.

Lemondóan sóhajtottam, s bólogattam - Nagyon fogsz hiányozni… - adtam neki egy csontropogtató ölelést.

- Sietek, ahogy tudok. Imádlak - pusziltam arcára, majd kezére, és elviharzottam - Tényleg siessünk, mert nem akarom, hogy sírjon vagy rossz kedve legyen. Oké? - kérdeztem az óriástól, aki épp egy taxit intett le.

- Én is téged.. - akartam neki mondani, de becsukta az ajtót. Hol lehet most Kai? Mindegy.. Ha nagyon találkozni akar, akkor megkeres..

A taxiban eszembe jutott valami, szóval felhívtam Baek-et videóhívásban. Szinte azonnal felvette - Elfelejtettem valamit - köhögtem - Ha bármi baj van, hívj vagy írj. Kai ott van már? - kérdeztem a képernyőt pásztázva, hátha megjelenik egy félmeztelen Kai. Nos, nálam a bizalom fogalma nem létezik..

Kíváncsian vettem fel a telefont - Nem, nincs. Miért, itt kéne lennie? - kérdeztem, mikor kopogtattak - Azt hiszem, megjött..

- Akkor nem zavarok.. Majd még hívlak, és nyugodtan üsd le ha valamit csinál - Szeretleek~~ - köszöntem el, majd a kamerám megpusziltam, ezzel átadva virtuális puszim, és kinyomtam a hívást - Te Chanyeol. Tuti, hogy bírni fog magával? Csak mert a te fejed is leveszem, ha nem - sandítottam az említett felé, aki csak bólogatott.

- Imádlak - kuncogtam, s kinyitottam az ajtót – Szia! - köszöntem az ajtóban állónak.