65. rész

(Sehun, Baekhyun, Kai)

- Hali - intettem, mikor valami futni kezdett felém, és ugatott - Hát ő? - mutattam a kutyusra, kérdően nézve.

- Bacon, köszönj szépen! - utasítottam a gombócot, mire morogni kezdett, s elnevettem magam - Most már adhatsz puszit - emeltem fel, mire nyalogatni kezdte Kai-t.

- Bacon? Az nem a te beceneved? - kérdeztem mosolyogva, miközben a kiskedvenc fejét simogattam. Baekhyun még mindig olyan tökélete...... nem, Kai, nem. Nem csinálhatod meg még egyszer!

- Az volt.. De, Sehun így akarta - mosolyogtam, mikor eszembe jutott párom. Annyira hiányzik.

- Szóval, egy kutyát rólad nevez el? Ez megható, mit ne mondjak.. - vágtam fancsali pofát.

- Yah! - ütöttem vállába - Ne legyél ilyen! Mi bajod van vele? Hm? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Sehun-nal vagy a kutyával? Nekem egy tészta a kettő - nevettem jóízűen.

- Ch.. Neked mindenkivel bajod van? - sétáltam be a szobába és leültem ágyamra, majd Bacon hasát simogattam.

- Nem, de ezt hagyjuk is. Hogy vagytok mostanság? - amúgy egyáltalán nem vágom miért küldött ide Chanyeol, de semmi gáz.

- Jól vagyunk, köszi. És veled mi van? - érdeklődtem.

- Azóta sincs semmi. Tudsz róla, hogy Kyungil IS oda van érted mellesleg?

- Nem, nem tudtam róla, de már van valakim, nem mellesleg. Amúgy.. Nem lehet, hogy már találkoztam vele valahol? Ismerős volt a hangja...

- Nem tudom.. Szerintem még nem találkoztatok. Próbáltál emlékezni?

- Csak a hangjára emlékszem.. Az arca egyáltalán nem volt ismerős..

- És a hangra nem emlékszel, hogy mit mondott?

- Azt hiszem... Azt, hogy.. NEM! AZ NEM LEHET! - ő lett volna az, aki azon az éjszakán... Aki.. Hh.. Gondoljuk át. Erős volt. Kyungil is az. De mit kell ezen átgondolni??! Ugyan az a hang! Ő volt az, aki megerőszakolt. De akkor a kórházban.. Sehun nekiment.. Akkor tudta és nem mondta el? MIATTA HALT MEG! Meg fogom ölni..

- Mi az? Rájöttél? - kérdeztem kíváncsian, miközben elé ültem a földre.

- Kai.. Ő volt az.. - pattantam fel és indultam arra a helyre, amit Kai mutatott, mikor megvertük Kyungil-t.

- Mi? Micsoda? - loholtam utána - Baekhyun várj meeg!

Szerencsére, a cél nincs messze, így pár perc gyaloglás után odaértünk. Meg is találtam a keresett személyt, aki háttal állt nekem. Pont kapóra jött. Vállánál fogva megfordítottam és behúztam neki egyet. Folyamatosan soroztam ütéseimmel, mik ellen nem is védekezett.

- Baekhyun, mit csinálsz?! - húztam le az említett személyt Kyungil-ról - Mit ártott neked?!

- Te voltál! - mondtam Kyungil szemeibe nézve - Miattad halt meg Sehun és majdnem én is. És még csak most jöttem rá...

- Ezt honnan vetted? Ki mondott ilyet? - kérdeztem, de Kyungil nyöszörgött, mire oda mentem és segítettem neki felülni.

- Emlékszem a hangodra - beszéltem továbbra is a földön ülőhöz, majd Kai-hoz fordultam - Azért csak a hangjára emlékszem, mert sötét volt és nem láttam az arcát.

- Kyungil ez igaz?! - fordultam egykori jó barátomhoz, aki csak bólogatott - Te teljesen hülye vagy. Egy értelmi fogyatékos elmeháborodott tetű - ugrottam fel mellőle, majd egy nagyobbat belé rúgtam, s rá köptem - Tudtad jól, hogy szeretem, nem? Akkor miért kellett? És Sehun? Ő meg a legjobb barátom!.. Volt..  De hogy merted?!

Kai.. Tényleg többet érez irántam? Mármint.. tudom jól, hogy eddig sem csak barátként tekintett rám, hisz akkor nem csókolt volna meg, de.. Nem gondoltam volna, hogy ilyen komoly.. Tudom, hogy én akartam elintézni Kyungil-t, de most mégis nekem kellett leállítanom Kai-t - Hagyd, menjünk - húztam el tőle kezénél fogva.

- Felhívom Sehun-t - motyogtam, miközben visszafelé tartottunk. Hogy ebben a pillanatban, mennyire utálom Kyungil-t.. Szavak nincsenek rá.

- Ne! Ne hívd fel.. - hajtottam le fejem - Szerintem tudja, hogy ő volt.. Azért eshetett neki a kórházban..

- Jó, de neked meg hogy néz ki a kezed? Nálad nem hiszem, hogy akadna fontosabb dolga, szóval igazán haza jöhetne, ha felhívnám.

- Azt mondta, fontos dolga van, úgyhogy ne zavarjuk őket, oké? - reménykedtem, hogy nem hívja fel.

- És nem úgy van, hogy te mindennél fontosabb vagy?

- Hh.. Ez most más. A kezem nem olyan fontos.. Hapci.. Menjünk, mert fázom..

- Fú, te. Oké akkor menjünk - indultam meg a kolesz felé ismételten.

Út közben folyamatosan tüsszentenem kellett, de nem akartam az utcán. Nincs nálam maszk. Mikor beértünk a szobába, bementem a konyhába és felültem a pultra - Hapci... Hapci, hapci - grat. Baek..

- Ebbe szeretném - mutattam az egyik ezüst gyűrűre - Ugye ez jó Chan? - mutattam az ékszerre, mire hevesen bólogatni kezdett. Oda adtam  a nőnek  a kellő méretet és  a nyomtatott feliratot, amit a gyűrű be kell gravíroznia. A várakozás közben felhívtam Baek-et, de most kamera nélkül, mielőtt rá jönne, hogy mire készülök.

Csörgött a telefonom, így elővettem és megnéztem, ki az. Mikor megpillantottam Sehun nevét a kijelzőn, elmosolyodtam - Szia édes! - beszéltem a készülékbe.

- Hogy vagy? Vagy vagytok.. Mondjuk.. Semmi - nevettem. Nem vagyok kíváncsi arra, hogy Kai hogy van. Gyulladna fel. Csak távol Baek-től.

- Amíg nem vagy velem, nem vagyok jól - biggyesztettem le szám szélét - Nagyon hiányzol..

- Ígérem, rendbe hozom, és te is hiányzol nekem, kicsim. Pár óra, de maximum öt, és ott leszek - mondtam. Mintha ez olyan nyugtató lenne számára.

 Nem akartam hallgatózni, de nem tudtam, nem meghallani a párbeszédet. Fájtak szavaik, hisz tudtam, hogy Baek nem lehet az enyém és még ezt is végig kellett hallgatnom. Ahogy kicsim-nek szólítja őt és azt mondja, hiányzol..

Maximum ÖT???? Miért ment ilyen messzire? Annyira hiányzik. Alig várom, hogy újra ölelhessem és csókolhassam. Utolsó mondatára nagyot nyeltem - Oké, de siess.. Szeretlek..

Szavai hallatán, összeszorult a szívem. Ezt tényleg nem akartam hallani.. Miért őt kell szeretnem? Miért nem lehet más?