48. rész

(Sehun,Baekhyun)

Tuti, hogy nem ezt mondaná, ha tudná mire gondolok. Megköszörültem torkom, és felálltam mellőle - Hagylak pihenni, amíg nem jön az orvos - mentem ki az ajtón, majd a folyosóra ültem, összegubózva.

Kinyitottam szemeim az ajtócsapódásra. Az orvos nem nagyon foglalkozott vele, hogy hol, mim fáj, csak megnyomkodott mindenhol, amitól komolyan majdnem leestek a végtagjaim. Borzasztóan fájt mindenem. Még keményebben kell majd edzenem. Nem hagyhatom, hogy Sehun miattam sérüljön meg, vagy, hogy bármi is történjen vele. Amint fel tudok állni, elhúzom a csíkot a konditerembe.

Hallottam, ahogy Baek nyöszörög, így benéztem, hogy mit ügyködik a doki. Úgy nyomkodta, mintha valami baba lenne… Benyitottam - Maga normális? Nem látja, mennyire szenved? Mindjárt elájul a fájdalomtól! Egy hülye is látja, hogy szétrepedt a bordája! - löktem kifelé az ajtón – Elintézem, hogy ne kelljen több ilyennel foglalkoznia - kiabáltam utána, majd Baekhyun-hoz sétáltam - Én vagyok az új dokid - jelentettem be nemes egyszerűséggel.

Kész megkönnyebbülés volt, hogy abbahagyta. Pontosabban, Sehun abbahagyatta vele.. - Nem kellett volna.. Kibírom.. – nyöszörögtem - "Nem vagyok rokkant" - utánoztam.

-Te csak fogd be - vágtam gúnyos pofát - Ebben az évben suliba se fogok menni szerintem. Gardedám leszek neked - nevettem - Te rokkant..

- Ha megint azt tervezed, hogy nem alszol, akkor én foglak elaltatni... - fenyegettem meg, majd elhallgattam, ahogy kérte.

- Sokat hiszel, ha azt gondolod, hogy aludni tudok ezek után.

- Sehun.. - nem folytattam, csak lemondóan sóhajtottam. Vagy mégis.. - Ha megint rosszul leszel... Hhh... Azok után, ami történt.. Mi lesz, ha nem fognak tudni visszahozni? Tudod, mit műveltem a korházban, amikor leállt a szíved? Chanyeol ott volt..

Chanyeol kínosan nézett rám vissza - Ekkora balhét csinált? - kérdeztem a vöröskét, mire csak bólogatott - Akkor majd kísért a szellemem, buuuu! - játszottam szellemesdit.

- Nem vicces - forgattam meg szemeim, de rögtön be is csuktam őket. Rohadtul fájtak..

Grimaszolva sétáltam hozzá, majd egyik szemére pusziltam, azt követően orrára s végül szájára, majd hátrébb léptem ágyától - Ne nyavalyogj.. - piszáltam.

Megforgattam szemeim, majd kezem nyújtottam felé, hogy jöjjön vissza, de nem mozdult - Sehunnie~ - nyávogtam - Gyere csak ide.. - mozgattam mutatóujjam hívogatóan.

Hátam mögött összekulcsolt kezekkel léptem egy picit, szerelmem irányába - Igen? - kérdeztem kíváncsi tekintettel.

- C… - sóhajtottam - Még közelebb - hívogattam, de csak nem közeledett rendesen. Mikor meguntam, hogy játszik velem, pólójánál fogva lerántottam magamhoz és mélyen megcsókoltam. Lehet, hogy kicsit túlzásba viszem a csókolózást, de ha egyszer függő vagyok..

Hallottam Chan mormogását, miközben Baekhyun párnáit faltam, így elváltam azoktól, és ismét hátrébb lépve megköszörültem torkom, mire a torony magasságú megszólalt - Muszáj ezt? - kérdezte undorral hangjában, mire megráztam fejem.

Kinyírom még ezt a gyereket.. - Jaj, a szívem.. - játszottam el halálom - A csók, a csók..- nyöszörögtem, miközben Sehun felé nyújtózkodtam.

- Nézz rá, szenved - sajnáltattam a beteget - Segítenem kell rajta… - sóhajtottam színészien, mire Chan csak szemforgatva kilépett a szobából, ezzel magunkra hagyva minket, s Baek-hez közel hajolva kezdtem vizslatni a szemeit - Máris jobban lennél, ha megcsókolnálak, igaz?

Nem válaszoltam, csak lehúztam magamhoz és újra ízlelgetni kezdtem édes ajkait. Ez tényleg bármiből kigyógyít.

Meglepődtem cselekedetén, majd csókunkba belenevettem. Ennyire szeret csókolózni? Ha ezt tudom, null-24-ben a szájában lógok.

Ezentúl sokkal jobban ki fogom mutatni az érzéseimet. Nem akarom emiatt elveszíteni. Csak azon leszek, hogy boldoggá tegyem. Semmi más nem fog érdekelni. Lassan elváltunk egymástól, s még nyomtam egy puszit szájára, majd megpróbáltam felülni, de annyira fájt mindenem, hogy kezemmel meg kellett magam támasztanom. Felszisszentem bordáim állapotát megérezve - Segítesz? - néztem Sehun-ra, aki épp az ablakon bámult kifelé.

- Mi? - néztem rá értetlenül - Nem! Nem, nem. Feküdj vissza! - döntöttem vissza finoman az ágyra - Te ROKKANT.

- Ne, ne, aish… - ez rohadtul fájt. Morogtam magamban pár sort és újra megszólaltam - Miért nem segítesz? Nem akarok egy bulizóhelyen meghalni.

- Ne haragudj - néztem rá szomorúan - Nem fogsz meghalni te hülye - ráztam meg fejem - Még egy kicsit pihensz és hazaszenvedlek. De előre szólok, nagyon fájni fog.

Na, tessék... Megint neki kell cipelnie. Úgy utálom ezt. Már csak azért sem fogom hagyni, hogy haza vigyen. Nem tudom, hogyan fogok elvergődni a szobánkig, de biztos, hogy nem engedem, hogy ő vigyen. Még a végén sérvet kap, aztán életem végéig tologathatom és az is miattam lenne... Ki kell találnom valamit.

- Most kimegyek, beszélek a srácokkal, te meg aludj vagy pihenj, nekem mindegy. Oké? - simítottam arcára - Úgy nézel ki, mint picasso legszínesebb festménye - nevettem, majd kisétáltam.

Elnevettem magam hasonlatán. Aludni, azt biztos, hogy nem fogok. Ha akarnék se tudnék. Egyrészt, mert nehezen kapok levegőt... Feltételezem, hogy a bordáim miatt, másrészt meg, mert iszonyatosan fáj mindenem, úgyhogy csak bámultam a plafont.. Valahogy el kell mennem egy kisállatkereskedésig

Megbeszéltük a srácokkal, hogy olyan hajnali 3 körül-ig őrködünk felváltva Baekhyun ajtaja előtt, majd együtt haza erőlködjük valahogy szerencsétlen gyereket. Visszafutottam a koleszba, csakhogy kakaót tudjak neki csinálni. Gyorsan összekotyvasztottam a löttyöt, majd egy hírtelen ötlet vezérelte csináltam neki palacsintát, a nagy szakácstudásommal. Esküszöm, még finom is lett. Egyre jobb leszek főzőcske téren is. Büszke vagyok magamra. Pár palacsintát megsütöttem, amit később szív formájúra próbáltam vágni, de valami elbaszott paca féle lett… Ehh. Nembaj, egy picit talán felismerhető. Termoszba tettem a kakaóját, és a palacsintát alufóliába csomagoltam. Oda felé még beugrottam egy éjjel-nappaliba nutelláért, és siettem vissza Baek-hez. Mikor vissza értem, épp aludt, vagy mit csinált. Eléggé alvásnak látszott, így inkább nem zavartam, csak letettem a cuccokat és leültem a székre, ami ágya mellett volt.

Felnéztem Sehun-ra, s elmosolyodtam- Hol voltál, édes? - kérdeztem kíváncsian - Hiányoztál.. - biggyesztettem le alsó ajkam.

- Hoztam kakaót meg félrebaszott paca alakú palacsintát - vigyorogtam, mint a tejbetök - Éhes vagy? Még meleg a palacsinta és nutellát is hoztam - Tettem arcom mellé a nutellát, majd reklámarcot vágva mutogattam rá - Na, na?

- Mmmm - nyaltam meg szám szélét, mikor a nutellát mutogatta -Várj! Azt mondtad kakaó? - csorgattam nyálam, s nagy szemekkel bámultam rá. Komolyan hazament és palacsintát sütni, és kakaót csinálni? Annyira édes.