Séta közben annyira puffogtam, hogy elfelejtettem a lábam elé nézni, így
majdnem felnyaltam a földet teljes testemmel. Idegesen tápászkodtam fel, de
hallottam, hogy Chanyeol nevet. Hátra fordultam gyilkos tekintettel, mire
lefagyott arcáról az a csöppnyi mosoly is és felhagyott a nevetéssel. Most pont
nem vagyok olyan kedvemben, hogy bárkihez is hozzá szóljak. Elég sok ilyen
pillanatom van, de nem tudok mit tenni, ha Baekyhun veszélyben van, vagy baja
van, vagy bármi történik vele ami rossz, egy idegbeteg állat leszek és senki nem
tud ezen segíteni.
Megijedtem, esése láttán, s mikor visszafordult, meg
kellett állapítanom, hogy most sikerült jól kihoznom a sodrából. Hogy fogom
megbékíteni? Akkora fasz vagy Baekhyun. Meg sem érdemled őt és még szórakozol
vele. Mi a faszt képzelek én magamról? Egyfolytában védeni próbál engem és én
így hálálom meg a sok jót… Az ajándékait. Hijjj.. a kisállatkereskedés… Meg
kell fűznöm Chan-t, hogy foglalja le Sehun-t azidőre. Míg az említett elöl
sétálgatott én halkan lezsíroztam mindent Chanyeol-al és így el tudok menni
otthonról egy kis időre, míg Sehun alszik. Chan majd átmegy hozzá és
megnyugtatja, hogy nincs semmi baj. Mikor felértünk a szobánkba, a magasabbik
lefektetett az ágyra és betakart.
Lett volna mibe belekötnöm, mikor Chanyeol csak úgy betakarta Baek-et. És
a fürdés? Mindegy, inkább nem szóltam bele, csak elmentem zuhanyozni. Mire
kiértem, Chan-nak már hűlt helye sem volt, ráadásul a lámpák mind le voltak
oltva.. Tapogatni kezdtem az ágy irányába, mire persze, hogy a kislábujjammal
beletaláltam valaminek a sarkába. Elkáromkodtam az ábécét, majd sántikálni
kezdtem kezdetleges célom felé. Mikor Baek felé néztem, majdnem zakóztam egyet
hátra, ugyanis a szeme csillogott a holdfénytől, és kissé rémisztő volt.
Sehun-t néztem egy darabig, ahogy elszenvedi magát
ágyáig - Jól vagy? - kérdeztem lábára utalva. Ma muszáj lesz aludnom, ha holnap
le akarok menni egy szőrgombócért. Valahogy el is kell jutnom a boltig..
-Tökéletesen - motyogtam, majd lefeküdtem ágyamba, elfordulva
Baekhyun felől. Nem akartam egész este a rémisztő fejét bámulni. Még a fürdőben
bevettem az altatóm, ezért próbáltam elaludni, de így is tízpercenként Baek-hez
hátra néztem, hogy veszi-e rendesen a levegőt, és él-e, meg, hogy itt van-e.
Tudom, hogy nem a legszakszerűbb módon kezeltük le a sebeit, épp ezért félek..
de a kórházakat utálom, és nem lennék képes egy idegenre bízni életem értelmét.
Elég későn tudtam csak elaludni, mivel Sehun, nem hogy
nem aludt velem, de még csak felém fordulni sem méltóztatott. Most komolyan így
a szívére vette az előbbit? Soha többet nem csinálok ilyet. Másnap reggel arra
keltem, hogy Chan ébresztget. Kinyitottam szemeim és 1000 wattos mosolyával
találtam magam szemben. Tegnap megkértem, hogy osonjon be a pótkulcsommal és
ébresszen fel, mert ha ébresztőt használtam volna, akkor a pösze is felkelt
volna és pont azt nem akarom. Lenyúltam a földre, a tegnap kikészített
ruháimért és megpróbáltam elcsoszogni a fürdőig. Kegyetlen volt, amikor a jobb
lábammal léptem, de Sehun-ért bármit. Ezzel a gondolattal bíztattam magam,
amikor a bolt felé sántikáltam. Mikor beléptem, azonnal megláttam a sok kutyust
ketreceikben. Volt tenyérnyitől, ház méretűig. Beljebb sétáltam, mikor szemem megállapodott
egy kicsi, fekete-fehér, inkább egy szőrös labdára hasonlító kiskutyuson. Kb.
akkora lehetett, mint a két tenyerem, de megfogott a tekintete. Kis huncut
volt, de leginkább őszinte. Azonnal tudtam, hogy ő lesz az. A nevét pedig Sehun-ra
bízom. Remélem örülni fog. Beszéltem egy gondozóval, aki elmondott minden
fontos információt, illetve kaptam tőle kézikönyveket és még vásároltam néhány
dolgot új házikedvencünknek. Azt hiszem, minden megvan. A kutyus be van oltva,
van chip-je, anyakönyvi kivonat és egyéb iratok megvannak, etető tál, vizes
tál, ’kis ágy’, kutyakaja, csont, labda és egy zsiráfra hasonlító valami, pipa.
Egy ketreccel és egy zacskóval kezemben indultam vissza a koleszba.
Kómás fejjel keltem fel, majd mikor Baekhyun hűlt helyére tekintettem, levert
a víz. A szoba sarkából Chanyeol integetett, s azt mondta, hogy Baek jól van,
ne aggódjak, csak dolga van. Továbbra is álmosan ültem ágyamon, mínusz
kilencven életkedvvel, néha-néha nyújtózkodva. Azért párszor rákérdeztem még,
hogy tuti, hogy jó helyen van-e Baekhyun és semmi, de semmi baja nem lehet, de
csak kinevetett és ugyan azt mondta, mint először: ’Jól van, ne aggódj, csak
dolga van.’ - De képes volt itt hagyni reggeli pusziadag nélkül? - szomorodtam
el - Nem baj, majd a nyolcszorosát behajtom rajta..
Mikor szobánk ajtaja elé értem, nagy levegőt vettem,
varázsoltam egy mosolyt arcomra és benyitottam. Halkan becsuktam az ajtót,
letettem a cuccokat, kivettem a kutyust a ketrecből, ölembe vettem és
besétáltam vele. A dolog nem úgy sült el, ahogy terveztem mivel, mikor beértem
már tiszta nyál voltam mindenhol. Megálltam ágyam előtt és a kutyushoz kezdtem
beszélni, miközben simogattam - Köszönj szépen az új gazdidnak - mosolyogtam a
kiskedvencre, majd felnéztem Sehun-ra.
Két dolog miatt akadt el a lélegzetem. Egyik dolog az, hogy olyan édes
volt az a kiskutya, hogy szinte meghaltam, hogy megfoghassam… A másik meg az,
hogy Baekhyun-nak kurvára, de feküdnie kéne. Chanyeol észrevette a második
tényezőt, ezért gyorsan az ágyba tessékelte, majd simított párat a kiskutyán és
elhagyta a helyiséget. Mindjárt boldogabban fogadtam a kis csöppséget. Baek
ágyára ültem óvatosan, majd pólóját lesegítettem, mert tiszta kutyaszőr volt. Átvettem
tőle a szőrmókot - Hát meghalok, olyan aranyos - adtam a kutyusnak egy eszkimó
puszit - Honnan van? - kérdeztem, miközben a bébiszőrcsomó hasát csikiztem.
Annyira jó érzés boldognak látni Sehun-t. Ez az,
amiért élek. Megzabálom, olyan aranyos azzal a gombóccal - Mostmár a tiéd - mosolyogtam
rá - Meglepetés~ - vigyorogtam - Ha nem tuszkoltatok volna az ágyba, akkor meg
tudtam volna mutatni a többit..
-Tényleg? - néztem rá hitetlenül, majd mikor bólogatott, hírtelen
megöleltem volna, de a mozdulatsor elején kapcsolt az agyam. Egyrészt kutya
volt a kezemben, másrészt lehet Baek meghalna, ha most szorongatnám meg.. - Köszönööm~
- mosolyogtam a tőlem telhető legszélesebb mosollyal, majd egy gyors puszit
leheltem szerelmem ajkaira - Bacon lesz a neve - hempergettem a jószágot
Baekhyun takaróján - Hasonlít rád a szeme, olyan kis ártatlan.. Legalábbis a
tiéd ártatlanságot sugároz, és nagyon becsapós - nevettem.
Boldog vagyok, hogy örömet tudtam neki okozni.
Elmosolyodtam, mikor becenevemre keresztelte a kisállatot. Meg akarom ölelni.
Gyorsan felültem és magamhoz szorítottam - Szeretlek. Mindennél jobban - suttogtam.
Sajnos, így sem tudtam elmondani, mennyire szeretem valójában.
-Hé, hé.. Óvatosabban azokkal a szegény bordákkal - kuncogtam, majd
finoman visszafektettem helyére, és a kiskutyát felsőtestére fektettem - Bacon
vigyáz rád, nem hagyja, hogy felkelj. Látod, mennyire szeret rajtad feküdni? -
néztem a kutyára, ahogy helyezkedik szerelmem felsőtestén, annak is a szíve
környékén - Ő is szereti hallani a szíved dobogását - merengtem, talán túl
hangosan is.. de válaszolni elfelejtettem - Én is téged - suttogtam ajkaira,
majd egy kis idő után ráuntam, hogy csak nézem azokat az isten áldott párnákat,
így rájuk tapadtam és finoman ízlelgetni kezdtem azokat. Annyira hiányzott ez.
Csikizett, ahogy a kis mancsok bejárták felsőtestem,
majd végül megállapodtak szívemnél és megéreztem puha bundáját bőrömön. Annyira
pici.. Finoman visszacsókoltam, s nyelvemet, Sehun szájába vezettem, megízlelve
azzal minden egyes négyzetmilliméterét.
Azt hiszem ismét egy soha véget nem érő
csókcsatába fogtam Baekhyun-nal, de nem bánom. Előtte a csókolózás nálam
hátrányban volt, és csak a szex volt a kapcsolatok összetartó eleme. Ebből is
látszik, mennyire fontos nekem Baekhyun… Na meg, hogy teljes szívemből
szeretem. Lehet, viccesen hangzik, de a kiskutya olyan volt, mintha a közös
gyerekünk lenne.. Ami persze nem lenne ellenemre, de ezt a témát hagyjuk is.
Lassan csókolgattam ajkait, majd kiszálltam szájából
és puszilgatni kezdtem azt. Mikor minden egyes szegletét behintettem forró
puszijaimmal, újra felfedeztem szája belsejét. Furcsa mocorgást éreztem
mellkasomon, mire elválltam Sehun-tól és legújabb szobatársunkra néztem - Mi a
baj, pöttöm? - simítottam fejére - Éhes vagy, ugye? - fogtam kezembe és
felültem vele, majd indultam kibontani a cuccait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése