2016. október 13., csütörtök

54. rész


(Sehun, Baekhyun)
Már mindenki kijött, csak ő nem. Hol a bánatban van? Felhagytam az ijesztgetés ötletével, és besétáltam a terembe. Sehun még táncolt, nem akartam zavarni, ezért leültem a földre Bacon-nel és játszani kezdtem vele. Ő körbe rohangált én meg minden egyes körnél, amikor elém ért belefújtam szőrébe, mire ő egy darabig össze-vissza nyalogatta a semmit és vakkantgatott.

Szemem sarkából láttam, hogy Baek bejött a kiskutyával. Nem kerítettem neki különösebb jelentőséget, ugyanis nehezen múlt idegbajom, így tovább táncoltam, magammal szemezve a tükörben. Egészen addig, míg Bacon nem a lában körül futkorászott, és majdnem ráléptem.. Ahelyett, hogy agyon tiportam volna, félre léptem faszán, ezzel összeesve a földre - Aah! - sóhajtoztam bokám masszírozva.

- Bacon, gyere vissza! - hívogattam a kiskutyát, de késő volt, Sehun elesett és nagyon megijedtem, hogy valami baja esett, így oda rohantam hozzá és hátára simítottam - Jól vagy, kicsim? - kérdeztem aggódva. Ez is az én hibám. Nem kellett volna bejönnöm hozzá. Megint miattam történt vele valami rossz. Csak ártani tudok neki - Annyira sajnálom.. Ne hívjak orvost?

- Semmi baj.. - vágtam pofákat a fájdalom miatt - Jól van ez - nevettem, majd nagy nehezen feltápászkodtam. Oda sántítottam a cuccomért, ugyanis úgy döntöttem, ráérek a szobában át öltözni, és zuhanyozni. Annyira, hű, de nagyon nem fájt a lábam, hogy járni ne tudjak, de eléggé látszott, hogy sántítok. A szobába vezető úton megfordítottam fejemen a sapkám, így hátrafelé állt a csőre.. Mit ne mondjak, most, hogy többet láttam a folyosóból, lehetetlen volt nem észrevenni, hogy mindenki felém sandított.

A faszomat már, hogy mindig történnie kell valaminek. És mindig miattam. Most már igazán feldughatná magának a sors. Akkor legalább engem büntetne és ne Sehun-nak kéne szenvednie. A visszafele vezető úton hátra sem nézett, csak tovább sántított - Biztos, hogy minden rendben? - kérdeztem félve - Ne haragudj, ez is az én hibám, csak látni akartalak, nem gondoltam volna, hogy Bacon… hh - sóhajtottam, miközben odasétáltam hozzá - Jobban belegondolva, elég hülye vagyok, sajnálom, többet nem fordul elő. Tudom, hogy a bocsánatkérésemtől neked nem lesz jobb, csak.. Ne segítsek valamit? - kérdeztem ágya előtt guggolva, miután bevánszorgott a szobába.

Aranyos, hogy ennyire törekszik rendbe hozni azt, amiről nem is ő tehet.. - Nem a te hibád, semmi gond, mondtam már, Tee! - öleltem magamhoz - Nem vagy hülye, és ha kell valami, megoldom magamnak. Itt te vagy, akinek pihennie kell, szóval irány az ágy! - tápászkodtam fel, kezét megfogva, majd ágyához kísértem, kissé sántítva. Szájára pusziltam, majd ledöntöttem az alvó alkalmatosságra, Bacon-t mellé rakva.

- De, Sehun! - nyafogtam, mire Bacon felmászott rám és szívemhez fészkelte magát, így nem tudtam felállni - Fáj a lábad. Fogadok, hogy elszakadt egy ínszalagod. Be kell mennünk a kórházba, hogy megröntgenezzék és bekössék. Ez nem vicc. Hallod? Ebből nagy baj lehet.. - aggódtam, s fel akartam állni, de a pamacs már rajtam szuszogott.

- Semmi baja nincs, nem is lilult be! Hidd el, jól vagyok - simítottam arcára, majd ki bicegtem a konyhába, kakaót csinálni Baek-nek. Mikor kész lett az ital, lassabban totyogtam visszafelé, nehogy kiborítsam azt, majd leraktam az éjjeliszekrényre, és Bacon-t óvatosan kezembe véve hagytam felülni szerelmem.

- Köszönöm - mosolyogtam kisördögeimre, majd óvatosan kortyolgatni kezdtem kakaómat - Nem is meséltem, hogy miután kimentél a táncteremből, a kis rosszcsont, megugatta a tükörképét és kifele, nekiment az üvegajtó alsó, átlátszó részének - kuncogtam, mikor felidéztem a pillanatokat.

Ezen kívül, még azt nem mesélte el, hogy mi a rákvertét csinált Kai-al… - Olyan bolond - nevettem, majd az álomszuszékot kis ágyába fektettem, amit kettőnk ágya közé tettem, és Baek mellé feküdtem. Fejét vállamra döntötte, míg én nyakát cirógattam.

- Szeretlek - pusziltam szájára - Érzem, hogy puffancs lettem.. - görbítettem le szám szélét - Nem feküdhetek sokáig, mert lassan nagyobb leszek, mint az ágy és nem fogok beférni az ajtón..

- Imádlak - suttogtam fülébe - Azért attól elég messze állsz, picim. Na, meg az ágyat, ha elfordítom, befér az ajtón, szóval.. - nevettem- De, ha akarod, elmegyek veled. Jobb dolgom úgy sincs. Persze, csak az után megyünk, miután meggyógyultál.

- Már nincs semmi bajom - vigyorogtam - De ha fáj a lábad, nem kell eljönnöd, oké? Oda találok egyedül is - mosolyogtam rá bíztatóan, majd újra szájára pusziltam.

- Mondtam már, jól vagyok. Ne idegesíts.. Neked kéne feküdni egész nap.. - kócoltam össze haját - Amúgy is félek, hogy valami történik veled..

- Ajj, te. Mi bajom eshetne? Addig nem szállhatsz ki innen, amíg meg nem gyógyulsz! - parancsoltam rá - De ne aggódj, én se megyek sehová - vigyorogtam telibe arcát.

- De… Én jól vagyok! - sóhajtottam - Akár most lefutok egy maratont.. De oké, amíg velem vagy, nincs para - birizgáltam haját.

- Remek - bújtam hozzá és szorosan átöleltem - Nem menekülsz.. - nevettem -  Utolért a Byun halál. Szét foglak ölelgetni - jelentettem ki - Közel sem olyan jó, mint amilyennek tűnik, hidd el. Tudok egyet, s mást.

- Szerintem.. Minden, ami veled kapcsolatos, csak jó lehet, úgyhogy nem bánom - megfogtam állát, majd fejét felém fordítva megcsókoltam - Látod, ez is jól esett.

- Miért vagy ilyen imádnivaló?! Annyira szeretlek, hogy halálra foglak ölelgetni.. - vigyorogtam, majd lábaimat övéi köré kulcsoltam és egy lendülettel, fordítottam testhelyzetünkön, így ő hason feküdt én meg rajta, s közben úgy szorongattam, ahogy csak bírtam.

- A legjobb halál.. - nyöszörögtem a párnába, levegő hiánya miatt - Írd bele a végrendeletembe, hogy minden vagyonom rád és Bacon-re ruházom - köhécseltem a párnába.

- Alapvető. Csak ki akartalak forgatni mindenedből - viccelődtem - De azért meg ne fulladj.. - emelkedtem fel egy kicsit, hogy levegőhöz jusson - Most már folytathatom a kínzásod - kuncogtam és lemásztam róla, pár lépést elléptem az ágytól, mire megfordult, s nekifutásból ráugrottam - Jövöök~ - mondtam hangosabban, miközben ugrottam. Arra mondjuk nem számítottam, hogy nekem is fájni fog, de most nem ez a lényeg. Mindenemmel Sehun-ba kapaszkodtam és nyakát kezdtem puszilgatni.

Fájdalmas halálhörgés-féleség hagyta el szám, mikor a csontos mindenével rám esett. Nem a súlya, hanem az alkata fájt.. Na meg neki a repedt bordái.. Jézusom! - Aah Baekhyun ez nem volt vicces. Nem fáj a bordád? A tüdődbe is állhatott volna egy darab, és bevérzett volna, te bolond - szorítottam finomabban magamhoz - El is veszíthettelek volna - mondtam szomorkás hangon, és majdnem bekönnyeztem.

- Hhh - szívtam be a levegőt, mintha rosszul lennék - Sehun - mondtam elváltoztatott hangon - A tüdőm.. Se-se - játszottam el halálom és kezemmel az említett testtáj felé kaptam, miközben szaggatott levegőket vettem, hogy hitelesebb legyen az előadásmód.

Egyből felugrottam, mikor Baekhyun furcsán vette a levegőt, és telefonom után kezdtem kutatni, mire Baekhyun kuncogását hallottam - Ilyenkor hogy vagy képes nevetni? - kérdeztem aggódó hangon, hátra sem nézve.

- Ne haragudj, de látnod kellett volna a fejed.. - nevettem hangosabban - Ugye, most nem a mentőket hívod? - Azt hittem, tudja, hogy csak színészkedem.. Ajjajj… Hogy mit fogok én még ezért kapni… Aucs…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése