(Sehun, Baekhyun)
Már mindenki kijött, csak ő nem. Hol a bánatban van?
Felhagytam az ijesztgetés ötletével, és besétáltam a terembe. Sehun még
táncolt, nem akartam zavarni, ezért leültem a földre Bacon-nel és játszani
kezdtem vele. Ő körbe rohangált én meg minden egyes körnél, amikor elém ért
belefújtam szőrébe, mire ő egy darabig össze-vissza nyalogatta a semmit és
vakkantgatott.
Szemem sarkából láttam, hogy Baek bejött a
kiskutyával. Nem kerítettem neki különösebb jelentőséget, ugyanis nehezen múlt
idegbajom, így tovább táncoltam, magammal szemezve a tükörben. Egészen addig,
míg Bacon nem a lában körül futkorászott, és majdnem ráléptem.. Ahelyett, hogy
agyon tiportam volna, félre léptem faszán, ezzel összeesve a földre - Aah! -
sóhajtoztam bokám masszírozva.
- Bacon, gyere vissza! - hívogattam a kiskutyát, de
késő volt, Sehun elesett és nagyon megijedtem, hogy valami baja esett, így oda
rohantam hozzá és hátára simítottam - Jól vagy, kicsim? - kérdeztem aggódva. Ez
is az én hibám. Nem kellett volna bejönnöm hozzá. Megint miattam történt vele
valami rossz. Csak ártani tudok neki - Annyira sajnálom.. Ne hívjak orvost?
- Semmi baj.. - vágtam pofákat a fájdalom miatt - Jól
van ez - nevettem, majd nagy nehezen feltápászkodtam. Oda sántítottam a
cuccomért, ugyanis úgy döntöttem, ráérek a szobában át öltözni, és zuhanyozni.
Annyira, hű, de nagyon nem fájt a lábam, hogy járni ne tudjak, de eléggé
látszott, hogy sántítok. A szobába vezető úton megfordítottam fejemen a sapkám,
így hátrafelé állt a csőre.. Mit ne mondjak, most, hogy többet láttam a
folyosóból, lehetetlen volt nem észrevenni, hogy mindenki felém sandított.
A faszomat már, hogy mindig történnie kell valaminek.
És mindig miattam. Most már igazán feldughatná magának a sors. Akkor legalább
engem büntetne és ne Sehun-nak kéne szenvednie. A visszafele vezető úton hátra
sem nézett, csak tovább sántított - Biztos, hogy minden rendben? - kérdeztem
félve - Ne haragudj, ez is az én hibám, csak látni akartalak, nem gondoltam
volna, hogy Bacon… hh - sóhajtottam, miközben odasétáltam hozzá - Jobban
belegondolva, elég hülye vagyok, sajnálom, többet nem fordul elő. Tudom, hogy a
bocsánatkérésemtől neked nem lesz jobb, csak.. Ne segítsek valamit? - kérdeztem
ágya előtt guggolva, miután bevánszorgott a szobába.
Aranyos, hogy ennyire törekszik rendbe hozni azt,
amiről nem is ő tehet.. - Nem a te hibád, semmi gond, mondtam már, Tee! -
öleltem magamhoz - Nem vagy hülye, és ha kell valami, megoldom magamnak. Itt te
vagy, akinek pihennie kell, szóval irány az ágy! - tápászkodtam fel, kezét
megfogva, majd ágyához kísértem, kissé sántítva. Szájára pusziltam, majd
ledöntöttem az alvó alkalmatosságra, Bacon-t mellé rakva.
- De, Sehun! - nyafogtam, mire Bacon felmászott rám és
szívemhez fészkelte magát, így nem tudtam felállni - Fáj a lábad. Fogadok, hogy
elszakadt egy ínszalagod. Be kell mennünk a kórházba, hogy megröntgenezzék és
bekössék. Ez nem vicc. Hallod? Ebből nagy baj lehet.. - aggódtam, s fel akartam
állni, de a pamacs már rajtam szuszogott.
- Semmi baja nincs, nem is lilult be! Hidd el, jól
vagyok - simítottam arcára, majd ki bicegtem a konyhába, kakaót csinálni
Baek-nek. Mikor kész lett az ital, lassabban totyogtam visszafelé, nehogy
kiborítsam azt, majd leraktam az éjjeliszekrényre, és Bacon-t óvatosan kezembe
véve hagytam felülni szerelmem.
- Köszönöm - mosolyogtam kisördögeimre, majd óvatosan
kortyolgatni kezdtem kakaómat - Nem is meséltem, hogy miután kimentél a
táncteremből, a kis rosszcsont, megugatta a tükörképét és kifele, nekiment az
üvegajtó alsó, átlátszó részének - kuncogtam, mikor felidéztem a pillanatokat.
Ezen kívül, még azt nem mesélte el, hogy mi a
rákvertét csinált Kai-al… - Olyan bolond - nevettem, majd az álomszuszékot kis
ágyába fektettem, amit kettőnk ágya közé tettem, és Baek mellé feküdtem. Fejét
vállamra döntötte, míg én nyakát cirógattam.
- Szeretlek - pusziltam szájára - Érzem, hogy puffancs
lettem.. - görbítettem le szám szélét - Nem feküdhetek sokáig, mert lassan
nagyobb leszek, mint az ágy és nem fogok beférni az ajtón..
- Imádlak - suttogtam fülébe - Azért attól elég messze
állsz, picim. Na, meg az ágyat, ha elfordítom, befér az ajtón, szóval.. -
nevettem- De, ha akarod, elmegyek veled. Jobb dolgom úgy sincs. Persze, csak az
után megyünk, miután meggyógyultál.
- Már nincs semmi bajom - vigyorogtam - De ha fáj a
lábad, nem kell eljönnöd, oké? Oda találok egyedül is - mosolyogtam rá
bíztatóan, majd újra szájára pusziltam.
- Mondtam már, jól vagyok. Ne idegesíts.. Neked kéne
feküdni egész nap.. - kócoltam össze haját - Amúgy is félek, hogy valami
történik veled..
- Ajj, te. Mi bajom eshetne? Addig nem szállhatsz ki
innen, amíg meg nem gyógyulsz! - parancsoltam rá - De ne aggódj, én se megyek
sehová - vigyorogtam telibe arcát.
- De… Én jól vagyok! - sóhajtottam - Akár most lefutok
egy maratont.. De oké, amíg velem vagy, nincs para - birizgáltam haját.
- Remek - bújtam hozzá és szorosan átöleltem - Nem
menekülsz.. - nevettem - Utolért a Byun
halál. Szét foglak ölelgetni - jelentettem ki - Közel sem olyan jó, mint
amilyennek tűnik, hidd el. Tudok egyet, s mást.
- Szerintem.. Minden, ami veled kapcsolatos, csak jó
lehet, úgyhogy nem bánom - megfogtam állát, majd fejét felém fordítva
megcsókoltam - Látod, ez is jól esett.
- Miért vagy ilyen imádnivaló?! Annyira szeretlek, hogy
halálra foglak ölelgetni.. - vigyorogtam, majd lábaimat övéi köré kulcsoltam és
egy lendülettel, fordítottam testhelyzetünkön, így ő hason feküdt én meg rajta,
s közben úgy szorongattam, ahogy csak bírtam.
- A legjobb halál.. - nyöszörögtem a párnába, levegő
hiánya miatt - Írd bele a végrendeletembe, hogy minden vagyonom rád és Bacon-re
ruházom - köhécseltem a párnába.
- Alapvető. Csak ki akartalak forgatni mindenedből -
viccelődtem - De azért meg ne fulladj.. - emelkedtem fel egy kicsit, hogy
levegőhöz jusson - Most már folytathatom a kínzásod - kuncogtam és lemásztam
róla, pár lépést elléptem az ágytól, mire megfordult, s nekifutásból ráugrottam
- Jövöök~ - mondtam hangosabban, miközben ugrottam. Arra mondjuk nem
számítottam, hogy nekem is fájni fog, de most nem ez a lényeg. Mindenemmel
Sehun-ba kapaszkodtam és nyakát kezdtem puszilgatni.
Fájdalmas halálhörgés-féleség hagyta el szám, mikor a
csontos mindenével rám esett. Nem a súlya, hanem az alkata fájt.. Na meg neki a
repedt bordái.. Jézusom! - Aah Baekhyun ez nem volt vicces. Nem fáj a bordád? A
tüdődbe is állhatott volna egy darab, és bevérzett volna, te bolond -
szorítottam finomabban magamhoz - El is veszíthettelek volna - mondtam
szomorkás hangon, és majdnem bekönnyeztem.
- Hhh - szívtam be a levegőt, mintha rosszul lennék -
Sehun - mondtam elváltoztatott hangon - A tüdőm.. Se-se - játszottam el halálom
és kezemmel az említett testtáj felé kaptam, miközben szaggatott levegőket
vettem, hogy hitelesebb legyen az előadásmód.
Egyből felugrottam, mikor Baekhyun furcsán vette a
levegőt, és telefonom után kezdtem kutatni, mire Baekhyun kuncogását hallottam
- Ilyenkor hogy vagy képes nevetni? - kérdeztem aggódó hangon, hátra sem nézve.
- Ne haragudj, de látnod kellett volna a fejed.. -
nevettem hangosabban - Ugye, most nem a mentőket hívod? - Azt hittem, tudja,
hogy csak színészkedem.. Ajjajj… Hogy mit fogok én még ezért kapni… Aucs…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése