164. rész

(Sehun, Baekhyun, Chanyeol)

– Én is téged – szipogtam. Mára ez sok volt nekem, szóval úgy döntöttem kivonom magam a forgalomból, és elrakom magam másnapra. A sátor 3 rekeszét a következőképp osztottuk fel: A legkisebb részben aludt Luhan, Xiumin, Lay, Suho. Az egyik nagy részben KyungSoo, Kai, Tao és Kris, és végül az utolsóban aludt Chan és Chen, meg a szőrmók, Baek, és én. Persze, én mentem el legelőször aludni… Vagyis feküdni. Senkivel sem bírtam ellazulva beszélni, és egyfolytában könnyesek voltak a szemeim, és gombóc volt a torkomban… 'Tényleg nem akarom elveszíteni Baek-et..' Ezzel a mondattal ütöttem magam K. O-ra.

Kicsit rosszul esett, hogy csak úgy itt hagyott a többiekkel és elment. Jó mondjuk megértem, hogy most rosszul érzi magát, de én sem vagyok jobban. Ugyanúgy fájna, ha elveszíteném… Meg ez a cápás és az előbbi… Hh.. Minden miattam van, mint mar azt megszokhattuk. Nem bírtam nélküle sokáig, így behajtottam a többieket is a sátorba, egy 'feküdjünk le, mert mindenki fáradt' ürüggyel. Alvó szerelmemhez bújtam és szorosan átöleltem. Nagyon szeretem..

Baekhyun sikítását hallottam, és egy sötét árnyat láttam, mely berántja magával őt a mélybe. Minek a mélyébe? Nem tudom.. - Hagyd békén! - kiabáltam, de csak szerelmem keserves sírását, és nyüszítését hallva botorkáltam továbbá is a sötétben.

Szerelmem ordítására keltem fel valamikor az éjszaka közepén. Ijedten ültem fel és próbáltam ébresztgetni rugdalózó testet. Istenem, szegény.. - Sehun, kicsim - simogattam arcát - Ébredj! - suttogtam, miközben könnyeit törölgettem.

Erős fényre nyitottam ki szemeim, és azonnal keresni kezdtem azokkal álmom főszereplőjét, kit hamar meg is leltem, ugyanis mellettem ült, rémült ábrázattal. Azon nyomban magamhoz öleltem, minél szorosabban. Olyan valóságosnak tűnt az az álom.. Ahogy körbenéztem, az egész bandával szembetaláltam magam.. Felkeltettem volna őket is?

- Shhh, csak egy álom.. Nem igazi.. - simogattam szerelmem hátát. Ma igencsak sokszor csináltam ezt. Szegény..

- H... Hol az altató... - kutakodtam idegesen a tárgy után - Nem láttátok?

- Sehun.. - mondtam halkan, mire kérdőn nézett rám - Semmi.. - ráztam meg fejem, s tovább kereste a gyógyszert. Mikor megtalálta, bevett kettőt és azonnal ki is dőlt. Rácsavartam a kupakot a dobozra, elraktam azt és visszafeküdtem szerelmem mellé - Jó éjt.. - köszöntem el a srácoktól és a mellettem fekvőtől. Reggel, mikor felkeltem, automatikus keltegetni kezdtem szerelmem, de semmire sem reagált. Puszilgattam, csókolgattam, énekeltem neki, de zéró reakció. Gyengéden ütögettem arcát, majd egyre erősebben, de... még mindig semmi. Csak édesen szuszogott mellettem. Már ordítottam vele, de még mindig nem nyitotta ki szemeit. Azokat a gyönyörű szemeit.. Aztán megajándékoztam egy Byun-halállal.. Mikor átöleltem, furcsán hideg volt az egész teste. Itt már gyanús volt valami.. Megnéztem a pulzusát, ami egyre csak lassult és lassult. Na most pánikoltam be! Sírva rázogattam és ölelgettem, miközben próbáltam felfogni, hogy most hal meg. A KURVA ALTATÓK MIATT! - VALAKI HÍVJA A MENTŐKET! - ordibáltam a srácoknak. Pár perccel később, szerelmem már a mentőautóban feküdt és megkértem Chan-t hogy menjen be vele.. mivel én elszöktem, nem mehettem.. A srácok próbáltak nyugtatni, de csak sírtam, sírtam, sírtam és... sírtam. Közben összepakoltuk a cuccokat és mindenki hazament, miután elköszöntünk egymástól. Megkértem Kai-t, hogy vigyen haza és így is lett. Sehun-éknál kirakott és elmentek. De.. Sehun nélkül nem mehetek be.. Akkor kérdezősködnének meg minden és.. na meg az apja.. LÁTNI AKAROM! MOST! Mármint, nem az apját.. Hanem Sehun-t. De nem lehet... Hova menjek? Végül kerestem egy helyet, a város szélén, amerre senki sem jár és leültem a földre. Hátamat a falnak támasztottam és ott zokogtam tovább. Mi van ha már meghalt? Szólnom kellett volna neki, hogy ne szedjen altatót.. El sem tudtam köszönni. Az én hibám lesz, ha meghal..

Mindenki csak kérdezősködött, hogy Sehun mit szedett be, mit csinált... Blablabla. Nem különösebben izgattak a kérdések, csak, hogy ő rendbe jöjjön. Mint kiderült: Ki kellett mosni a gyomrát. Hát... Nem irigyeltem.. De legalább túl van az életveszélyen. Így is Baekhyun-nak köszönheti az életét, mert ha akár 10 perccel később keltegette volna, már nem lett volna legjobb barátom... Kibaszott erős altatóból vett be, és még csak nem is egyet... Baek volt az első, akinek telefonáltam a hírrel: Sehun él. Az már másik téma, hogy kurvára kivizsgáláson van egész nap, és csak akkor fogják hazaengedni, ha a pszichológus nem talál semmiféle okot, vagy szándékot öngyilkosság elkövetésére.

Úgy éreztem, megnyertem a lottó-t, mikor Chan felhívott a hírrel, ami szerint Sehun él. Bár a pénz nem izgat különösebben.. mármint.. Az, hogy van-e vagy sem és, hogy mennyi.. De Sehun annál inkább. Rohantam volna hozzá, de.. Nem szabadott. Egész nap csak bőgtem és vártam a következő telefont, amiben reményeim szerint közlik, hogy Sehun hazajöhet. Addig nem tudom, mit fogok csinálni..

- Sehun - szólongatott egy ismerős hang. Mikor kinyitottam szemeim, megláttam Chanyeol-t, aki a telefonom nyomta arcomba, hogy anyáék hívnak. Nem voltam olyan állapotban, hogy most fecsegjek, ugyanis sajgott a seggem, és Baek-et akartam hallani.. Ha már látni nem láthatom.. Megköszörültem torkom, és felvettem a telefont. Mivel már fél napja otthon kellett volna legyünk, és nem voltunk, anya hívott, hogy mi van velünk.. Azt hazudtam, hogy beültünk kajálni, és bowlingozni... De legalább nem aggódott. Amint lerakta a telefont, egyből Baekhyun számát tárcsázva, gyomorideggel hívtam szerelmem.

Mikor csörögni kezdett telefonom, felnéztem térdeim közül, és anélkül, hogy megnéztem volna, ki hív, felvettem. Amúgy se latnék semmit, annyit sírtam.. - Haló? - szipogtam a telefonba.

- Szeretlek – mondtam az elsőt, amit a legfontosabbnak gondoltam.

Mikor kimondta az első és egyetlen szót, azonnal tudtam, hogy ki a hang tulajdonosa. Végre hallhatom.. Ha látni nem láthatom.. - Én is szeretlek - mondtam sírástól remegő hangon - Hogy vagy, kicsim? Nagyon hiányzol.. - vallottam be.

- Te.. - sóhajtottam gondterhelten, mikor hallottam, remeg a hangja.. Sírt... Megint, miattam.. - Már nem sokáig.. - váltottam témát a hiányzásra - Bárcsak ott lehetnék veled.. - sóhajtottam - Hol is vagy most?

- Most.. nem tudom.. - mondtam őszintén. Tényleg fingom sincs, hogy hol a rákban vagyok.. Hal istennek tudom merre kell vissza menni, onnan meg már eligazodom..

- Hogyhogy nem tudod? - riadtam meg - Jól vagy? - kérdeztem izgatottan.

- Persze, minden rendben - nyugtattam meg - Semmi baj, csak.. Helyileg most nem tudnám megmondani, hogy hol vagyok.

- Hogy kerültél ODA? - kérdeztem, kiemelve utolsó szavam - Hh... Maradj, ott, megyek érte... - szakítottam félbe mondatom, mikor Chan közölte velem, hogy innen ki nem megyek.

Hallottam, ahogy Chan közli vele, hogy nem mehet sehova. Helyes.. - Te maradj, én visszatalálok, oké? Csak nem akartam nélküled hazamenni.

- Ki akarok innen jutni... Látni akarlak! - csapkolódtam idegesen.

- Shhh - csitítottam - Most nem lehet.. Hidd el bemennék, csak.. Akkor elkapnának.. Nem mondták, hogy mikor engednek ki?

- Annyit se mondtak, hogy pá.. Semmit sem mondtak nekem... Azt sem tudom, miért vagyok itt! Csak, hogy fáj a seggem.. - fogtam az említett testrészemre.

- Öhm... - azonnal tudtam, hogy mit csináltak vele.. Ahj, istenem.. miattam éli ezt át.. - Majd.. majd elmúlik.. - biztattam - De jó lenne tudni, hogy bent tartanak-e vagy sem..

- Mi lesz, ha egy hétig itt rohadok?! - fogtam arcomra rémülten - Segíts rajtam! - vergődtem.

- Hhh.. Nem tudom, mit tehetnék.. - szipogtam - Nem szökhetsz meg.. De.. Ha netalántán hazajöhetsz, mindenképp hívj fel, oké? Látni szeretnélek.. - búslakodtam. Vajon meddig nem láthatom majd? Mit fogok csinálni nélküle? Aish.. Hová menjek addig?? Hhh... És nem mellesleg, baromira aggódom Sehun-ért.

- Ya! Elég legyen! - szóltam rá - Nem beszélünk így az idősebbel! Majd megoldom valahogy.. Aah, de mit csináljak?! - vakartam tarkóm idegesen, mikor bevillant egy nagyszerű ötlet. Elemeltem fülemtől a telefont- Chanyeool~~ - szólítottam meg legjobb barátom nyájasan, mire csak tiltakozva mutogatott, és megrázta fejét - Kérleeek ~~ - pislogtam rá kiskutya szemekkel, majd egy idő szemezés után bedobta a törölközőt, s lemondóan sóhajtott. Vissza emeltem fülemhez a telefont, majd magyarázni kezdtem szerelmemnek, közben barátomnak egy oké jelet mutatva, hálám jeléül - Baekie, maradj, ahol vagy. Chan megy érted, és nála leszel addig.. Oké?

- Mi? Ö.. jó.. - gondoltam át - De.. Ez nem gond Chan-nak? - kérdeztem félve - Nem szeretnék a terhére lenni..

- Nem vagy a terhére - erősködtem - Oo.. Ommo most mennem kell, szia! - nyomtam ki a telefont, s eldugtam azt a takaróm alá, ugyanis jöttek visit-et tartani.

- Szeretlek, szia - köszöntem el, miután bontotta a vonalat. Jó volt hallani a hangját, ha csak egy kis időre is.. Én is látni akarom őt.. Megbolondulok nélküle. Az életemről van szó! Most épp kórházban fekszik.. megint. Úgy utálom ezt.. Nem ér, hogy Chan bent lehet vele és.. és.. AIGOOOO~~ Ez igazságtalanság! Ott lenne a helyem mellette.. De voltam olyan hülye és elszöktem, így most nem mehetek vissza, mert elkapnának és valami megőrzőbe nyomnának kivizsgálásra vagy mittudomén. Bármit kinézek ebből a kórházból. És amúgy is.. tudom, hogy Sehun mennyire utálja azt a helyet és most hála nekem, bent kell maradnia.. Remélem nem sokáig. De legalább nincs egyedül.. VISZONT ÉN IGEN! Aish.. Meg pár órán keresztül ezen kattogtam és tovább sírtam és sírtam.. Felemészt a hiánya.. Senkinek sem kívánom ezt az érzést.. Ennél nincs rosszabb. Mikor megcsörrent telefonom, abban reménykedtem, hogy ismét Sehun az, de... azt írta ki, hogy 'Chan-papa', így egy kicsit szomorúan bar, de felvettem. Azt mondta, hogy sétáljak a bulizóhelyünk felé és majd valahol felszed. Nagy nehezen végül megtalált és elfurikáztunk 'szerény hajlékába'. Sehun-t több napig bent fogták és továbbra sem láthattam. Csak Chan ment be hozzá meg a srácok. Mit fogunk mondani az anyukájának?! Mindegy ez részletkérdés.. Csak jöjjön ki onnan és hadd legyek vele.. Borzalmas nélküle az életem.. sőt.. nincs is. Szegény colosnak minden napja abból állt, hogy engem vigasztal, eszik, alszik és Sehun-nal van.. Ez neki sem jöhetett túl jól..

163. rész

(Sehun, Baekhyun, Chanyeol)

Persze, hogy Luhan-t kaptam csapattársnak.. Próbáltam vele normálisan viselkedni és jéé, ő is normális volt. Kivételesen.. Mikor leestem, vagy nem stimmelt valami, tényleg segített. Az egyik esésnél, bevágtam a lábam a szkegbe, ami olyan mint egy cápa hátuszonya és a deszka aljára van felszerelve, hogy ne dölöngéljen annyira a hullámokon. Mondanom sem kell, hogy elég rendesen csípte a sebet sós víz és egy ideig felszállni sem tudtam emiatt a deszkára és csak sodródtunk egyre lejjebb. Az egyik pillanatban valami kikapta a deszkát a kezeink közül és lehúzta a víz alá. Hát mi mindketten úgy beszartunk, hogy sikítozva és integetve csapkolódtunk a vízben. Aztán felrepült a deszkának a fele, tőlünk pár méterre. Már akkor tudtam.. Halál félelmem támadt, ami abban az esetben a legrosszabb. Láttam, ahogy egy-két uszony köröz körülöttünk és komolyan majdnem odacsináltam. Luhan-nal egymásba kapaszkodtunk és próbáltunk nyugodtak maradni, csak az a nagy büdös helyzet, hogy KURVÁRA MEG FOGUNK HALNI!.

Amint láttam, hogy valami nagyon, de nagyon nem stimmel a srácokkal, azonnal intettem a vízi mentősöknek, s velük együtt mentem ki a nyílt vízre. Jó messze kimentek.. Alig lehetett látni a parton lévő embereket onnan.. Azon izgultam, hogy nehogy valami bajuk essen, mert az az én lelkemen szárad... És nem tudnék Baekhyun nélkül élni.. Olyan nekem ő, mint a levegő. Riadtan nyújtottam egy kötelet, egy úszógumival, és közösen felhúztuk őket a fedélzetre. Egyből átvizsgáltam szerelmem lesápadt testét, de csak egy kisebb vágást véltem felfedezni.. Lekezeltem a sebet, majd pokrócba tekertem egész testét, hogy ne fázzon. A srácok nagy riadtan várták a fejleményeket, én meg akkora sokkban voltam, szerelmemmel egyetemben, hogy csak egymást néztük, vagy bámultuk a semmit. Elveszthettem volna... Ez az én hülye ötletem volt... Minek helyeseltem, hogy jöjjünk szörfözni?!

Annyira megijedtem és.. nagy falat volt ez az egész. Nem tudom feldolgozni. Ijedten ölelgettem szerelmem, mintha bármelyik pillanatban elvehetnék tőlem, s egy másodpercre sem távolodtam el tőle egy millit sem - Se-Sehunnie.. - dadogtam - Azok.. Azok cápák voltak? - kérdeztem. Azt se furcsállnám, ha csak haluznám az egészet..

- Mh - helyeseltem, miközben dédelgettem, a srácokkal egyetemben.. Csak ők Luhan-t is dögönyözték, de én csak az én kis törpém.. - Gyere, menjünk - sétáltam előre, sátrunk felé - Itt már nem tudnak bántani.. - pusziltam fejére, a didergőnek.

- Sehun.. Ha már nem tudtam volna elmondani, hogy szeretlek.. Akkor.. Ugye tudtad volna? - könnyeztem be a gondolatra - Szeretlek.. - szipogtam már vállába, miközben szorosan átöleltem.

- Nem lett volna rá esély, oké? - kérdeztem remegő hangon - Imádlak, te bolond - pusziltam szájára - Mindennél jobban.

Hosszú percekig öleltem izmos testét. Ilyenkor érzem, hogy ő minden rossztól meg tud védeni. Bármi történjen.. Ujjainkat összekulcsoltam, s felhúztam magamhoz, majd ajkaira tapadtam. Nyelvem átvezettem szájába, miközben haját simogattam. Annyira imádom..

- Szeretlek - suttogtam ajkaira - Nagyon, nagyon, nagyon - simogattam arcát, miután elváltam ajkaitól.

- Imádlak - meredtem gyönyörű íriszeibe - Nagyon, nagyon, nagyon - karoltam át nyakát, ezzel épp annyira lehúzva magamhoz, hogy homlokomat övének tudjam dönteni - Köszönöm.. - igaz, kicsit későn..

- Mit? - meredtem rá értetlen fejjel. Most ha arra céloz... Hogy köszöni, hogy megmentettem, a nyakára lépek.

Dedósan hangzott volna, ha az mondom, hogy "hogy megmentettél". Mint egy ovis hercegnő.. De.. Végül is erről van szó. Megmentette az életem.. ünk.. Megint - Hogy megmentettél.. - néztem továbbra is szemeibe. Tényleg baromi hálás vagyok neki.

- Ne csináld.. - sóhajtottam - Ha nem lettek volna ott a vízi mentősök, tehetetlen lettem volna... - ráztam meg fejem.

- Jó de.. Engem csak te érdekelsz.. - pusziltam szájára - Te húztál ki a vízből.. Úgyhogy nincs miről beszélni - pusziltam meg ismét.

- Seesh.. - sóhajtottam lemondóan - Oké, jól van.. - öleltem magamhoz - Menjünk a többiekhez - húztam magam után, lajhár módra.

Lassan kitipegtünk a srácokhoz, és bekapcsolódtunk a beszélgetésbe. Még jobban becsavartam magam a plédbe és szerelmemhez bújtam. Szegény Luhan-t is eléggé megrázták a történtek. Xiu mindenhogyan próbálta vigasztalni, de sehogy sem tudott mosolyt csalni a fiatalabb arcára.

Nagy némaság telepedett közénk, majd egyszer csak mindenki arra lett figyelmes, hogy Sehun eléggé bátortalanul, de feláll, és Luhan felé sertepertél. Mellé ült, és hátát simogatva próbálta nyugtatgatni. Lulu csak szorosan magához ölelte, mint egy elcseszett romantikus filmben.. És Baek?! - Ah.. - sóhajtottam - Legyen tánc! - pattantam fel – Búval baszott társaság.. - trappoltam a mellettünk lévő hangfalakhoz, majd telefonomról indítottam egy lassú számot, hogy idekecmeregjenek. Luhan gondolt egyet, és felhúzta magával Sehun-t álló pózba, majd fejét vállára hajtotta, és faszán lassúzni kezdtek. Most mi a fasz?!

Az oké volt, hogy Sehun odament Luhan-hoz, hogy megvigasztalja vagy valami. Megölelte, oké, rendben van. Barátok. De.. Az mar kurvára nem tetszett, hogy lassúztak. Én még sosem lassúztam Sehun-nal.. PEDIG AZ ÉN FÉRJEM! Némán bámultam magam elé, amíg ők táncoltak, hogy egy pillanatig se kelljen azt néznem, ahogy... hhh..

Most milyen dolog lett volna, ha ellököm magamtól Luhan-t?.. De Baek... Szinte imádkoztam magamban, hogy vége legyen a számnak, és végre Baek-el lehessek..

Borzalmas volt még azt nézni, ahogy ölelkeznek a szám végén. Direkt csinálják ezt?! Legszívesebben.. fuuu, nem is tudom, mit csinálnék Luhan-nal.. wah.. felbasz.. Végül is Chan addig elvonta a figyelmem.. össze-vissza dumált mindent, csak hogy ne a két jómadárra figyeljek. Azért ez rendes volt tőle.. Mármint, Chan-tól, hogy próbál segíteni.

- Vissza kéne mennem.. Khm.. - krákogtam Luhan-nak, mire lassan, de elengedett - Jobban vagy már? - simítottam vállára, mire csak bólogatott, és át totyorgott Xiumin mellé. Szerelmem felé csoszogtam, és mikor épp meg szerettem volna fogni kezét, morcosan kirántotta azt enyémből - Most.. Miért? - tettem fel a kérdést.

Nem valászoltam, csak szemeibe meredtem egy ideig, majd visszafordultam eredeti pozíciómba. Fogdossa Luhan-t, ha neki az jól esik. Nem kell nekem nyalizni..

- Jinjja (komolyan..).. - fordítottam magammal szembe - Luhan miatt vagy ilyen? - faggattam, mire csak vállat rántott. Épp elsétált volna, ha nem húzom vissza, és ölelem magamhoz. Tudom, nem eshetett valami hú, de jól neki ez a dolog.. De barátként kötelességem, hogy jobb kedvre derítsem Luhan-t.

Ismét csak kussban maradtam és lassan ellöktem magamtól. Egész eddig jó volt neki Luhan-t ölelgetnie, akkor most miért engem?

Ejj, ezt elbasztam... Nagyon.. - Kicsim.. - meredtem rá - Tényleg, tényleg ne haragudj.. - kérleltem, hátha meglágyul.

Hhh.. Túlságosan szeretem ahhoz, hogy ilyen pitiáner dolgok miatt haragudjak rá. Közelebb léptem hozzá és szorosan magamhoz öleltem - Szeretlek - suttogtam vállába - Nem haragszom.

Hát baszki, azt hittem, ezért szívhatok órákig.. Vagy napokig.. - Én is téged - pusziltam fejére - Sajnálom - suttogtam. Nem tudom, mi lenne velem, ha haragudna rám.

- Én is.. - vallottam be. Nem kellett volna így viselkednem. Ez nem helyes.. A férjem és.. Szeretem. De akkor is zavart..

- Figyelj csak... - suttogtam fülébe - Holnap hazamegyünk, oké? Csak mert apa.. - dünnyögtem. Tudom, nem a főnököm.. Na, jó, de. A főnököm.. Szinte.

- Rendben - bólogattam megértően. Ekkor valamiért rám jött a köhögés de percekkel később sem maradt abba. Aztán már csak azt vettem észre, hogy levegőt sem kapok rendesen. Nagyon megijedtem, mert most nem volt itt a lélegeztetőgép..

- Baekie? - szólongattam guggolva köhécselő szerelmem, s észbe kaptam, hogy valószínű, hogy ismét köhögési rohama van.. - Srácok, hol van a lélegeztető? - kérdeztem aggódva. Hogy én nem hoztam el, az 100.. ISTENEM, MEKKORA BAROM VAGYOK!

Továbbra is csak próbáltam levegőhöz jutni, de ugyan az az érzés kerített karjaiba. Akárhogy ütögettem a mellkasom, a tüdőm csak leállt mindenféle tevékenység végzésével. Tétlenül ültem szerelmemmel szemben, miközben a fulladás határait feszegettem - Se... Segíts.. - nyögtem ki furcsa hangon, ugyanis mint mondtam.. NEM KAPTAM LEVEGŐT.

- Ho.. Hogyan? - kapkodtam mindenfele - Hívjatok mentőt! - kiabáltam ki a srácoknak, de Chanyeol mindenkit leállított a tárcsázásban - Mi van? MIÉRT NEM HÍVJA SENKI A MENTŐKET? - kérdeztem kétségbeesve, majd könnybe lábadt szemekkel kezdtem pumpálni ájult szerelmem tüdejét.

Nem tudom, mennyi ideig uralhatott mindent a sötétség, de az első, amit megláttam, mikor kinyitottam szemeim, szerelmem könnyes arca volt. Utálom, amikor miattam sír.. Lassan vettem levegőket, nehogy újra leálljon a légzésem. Megint megmentette az életem.. Egy nap alatt kétszer is.. - Köszönöm - öleltem, miután feltápászkodtam a földről.

Remegő végtagokkal ejtettem előre fejem, miután elengedett. Tudtam, hogy él... De, hogy ennyire könnyen el tudná őt venni tőlem az élet.. Ráadásul, a fiúk nemhogy segítettek volna..

- Shh - simogattam hátát, miközben újra megöleltem, majd arcára pusziltam - Már nincs semmi baj - puszilgattam össze-vissza. Szegény.. őt még jobban megviselte, mint engem..

- Miért... Miért nem hívtátok a mentőket?! - álltam fel, egész testemben remegve, s megindultam a colos felé - Meghalhatott volna! - ráncigáltam meg az említettet, pólójánál fogva.

Szerelmemhez futottam, s kezeit lehámoztam a magasabbról, és szorosan átöleltem, hogy senkit se tudjon bántani - Shhh, nyugodj meg.. - suttogtam - Nincs semmi baj.. Minden rendben, oké? - nyugtatgattam.

- Akkor rájöttek volna, hogy ő volt az, aki kiszökött.. - dünnyögött Chan. Igaza van.. Bezárhatták volna.. - Köszönöm - dünnyögtem Baekhyun vállába, miközben ringatózva öleltük egymást.

- Szeretlek - puszilgattam, ahol értem. Nem tudom, mit csináltam volna, ha nem láthatom többé.. Hh, bele sem merek gondolni..

162. rész (+18)

(Sehun, Baekhyun)

Nanana! Álljon meg a menet! Akármennyire is élveztem, amit csinál, most nem kínozhat úgy, ahogy szokott. Felhúztam magamhoz és ajkaira tapadva fordítottam ismét helyzetünkön, majd visszatértem oda, ahol abbahagytam. Lassan végig nyaltam hosszán, s forró puszikkal borítottam azt.

Mikor épp szájába készült venni méretem, hevesen tiltakozni kezdtem - Nenenene! - suttogtam - Nem bírna a szívem most két orgazmust.. - kuncogtam, szívemre tett kézzel.

- Seesh.. - mérgelődtem halkan, majd csak azért is mozogtam egy kicsit rajta. De nem akartam szófogadatlan lenni, igy visszamásztam hozzá es mélyen íriszeibe nézve, ráültem tagjára. Marha nagyot nyögtem volna, ha most nem itt lennénk..

- Olyan dilis vagy.. - suttogtam nyakába, mikor ölelésembe bújt - Megint nem hagytad magad.. - mérgelődtem, majd vállába haraptam finoman, mire megugrott.

Egy darabig csak ültem rajta, hogy meg tudjam szokni, majd mikor már elég felkészültnek éreztem magam, lassan mozogni kezdtem. Lassan, de biztosan.. Egyenletes tempót diktáltam, miközben mellbimbóit puszilgattam, s egyik ujjam bejáratához vezetve, óvatosan belé vezettem azt.

- Mh - feszültem meg szerelmem alatt, majd nyöszörögni kezdtem - Ezzel csak hamar kinyírsz... - utaltam az ujjai által végzett munkára, de segédkeztem a mozgásban.. Vagyis. Derekára fogva gyorsítottam az ütemen.

- Sehunhh - nyögtem olyan halkan, amennyire csak tudtam. Nem bírom, hogy nem lehetek ennél hangosabb. EGYSZERŰEN NEM TUDOK HALK LENNI! Ajkaira tapadva próbáltam elfojtani előtörő nyögéseim, miközben felsőtestét simogattam.

Enyémbe fogtam mindkét kezét, hogy abbahagyja kezével kényeztetésem, majd elengedtem őket, mikor már biztosra tudtam, hogy nem babrálja testem. Tarkójára vezettem egyik kezem, s gyorsabb tempót kezdtem diktálni. Szabad kezemmel fenekére fogtam, és élettelibb mozgást biztosítottam.

Egyre gyorsabbodott a tempó, mígnem már nagyon közel voltam a végéhez. Közvetlenül a beteljesülés pillanata előtt, a lehetetlennel is gyorsabb tempóra váltottam, majd másodperceken belül elért a gyönyör. Hátam ívbe feszült, s leálltam a mozgással majd mikor éreztem, hogy kezdek összehúzódni, löktem párat csípömmel.

Hiába... Nincs mit tenni, ha Baek hátsója szűkül, váratlanul elsülök. Na, jó... Lehet, hogy az a halk kis nyögés, a megfeszült teste, és az, hogy összeszűkül, egy combo... És ezért lőttem el azonnal a patront..  Mielőtt leszállt volna rólam, lehúztam magamhoz, és hosszadalmasan megcsókoltam.

- Szeretlek - suttogtam ajkaira, miután elváltunk, majd lassan leszálltam róla es betakartam magunk egy kézre eső pléddel, s hozzá bújtam.

Simogatni kezdtem arcát, és hátát, mire aranyosan elaludt mellettem.. Csak egy volt a baj. Fél óránk maradt, míg jönnek a srácok, és valakinek el is kell őket ide vezetnie.. - Hé.. - suttogtam - Fel kéne kelni, álomszuszék.

Nyüszítve öleltem magamhoz szorosabban, s egyik lábam átdobtam testén, ezzel kifejezve tiltakozásom.

- Legalább engem engedj.. - kuncogtam, de csak szorosabban ölelt - Hallod - mondtam elfojtott hangom - Még.. Élni szeretnék - nevettem.

- Aigoo~ - nyavalyogtam, majd elengedtem, s miután felvettem egy rövid gatyát, egy laza, hawaii-s inget, fejemre dobtam egy szalmakalapot és szemüvegemmel egyetemben, ismét szerelmemre feküdtem. Hosszú percekig ölelgettem és puszilgattam, majd megkönyörültem rajta és mezítláb kibattyogtam a sátor elé a homokba és meg nyújtóztattam végtagjaim, mik a sok alvástól kissé beálltak.

- Igazi hawaii hangulat van, ha melletted vagyok - álltam mellé egy full fehér öltözékben, ami egy fehér galléros ing-féleségből, és egy fehér térdig erő cső gatyából állt - Nem akarok lebarnulni túlságosan - kaptam le fejéről a szalmakalapot, majd enyémre tettem.

- Ya! - nyújtózkodtam a kiegészítőért - Add vissza! - nyavalyogtam kedvenc kalapomért. Igaz most volt rajtam először, de mivel másik nincs és nem is kell, ezt nyilvánítom kedvencnek.

- Kell? - tartottam magam fölé a kalapot, hogy még úgy se érje el - Vedd el - szórakoztam vele.

- Aigoo~ - ugráltam, mint egy kiskutya a játékáért, de csak nem adta vissza - Yaaa, Sehunnie~~ - nyafogtam - Jaebal~~ (Kérlek)

- Cserébe kérek valamit - lengettem a kalapot nevetve, majd lehajoltam hozzá, így szánk egymásénak ért, es abbahagyta az ugrándozást a törpe is.

Mikor ki akartam venni a kezéből a kalapot -mivel megkapta, amit kért-, nem adta oda - Aish - ugrottam fel, s kezéből kikapva a kalapot, durcisan eltrappoltam.

- Yaa.. - nyöszörögtem - Hova mész~? - biggyesztettem le alsó ajkam - Várj meeg - nyújtózkodtam utána.

- A kalapomra fáj a fogad, mi? - csaptam fenekére, miközben a parton sétálgattunk. Összekulcsoltam ujjaink, s fejem vállára döntve lépegettem mellette, mikor hangos üvöltözést hallottam meg mögülünk. Mikor hátra néztem, nem hittem a szememnek. Rohantam a srácok felé, és mikor eléjük értem, egy hatalmas ölelés áldozata lettem, majd szerelmemet támadtak le. Ahogy elnéztem majdnem mindenkin hasonló kalap volt, mint rajtam. Miután mindenki lepacsizott mindenkivel, természetesen berohantunk a vízbe. Chanyeol-t ruhástól dobtuk be, mert ő volt az egyetlen, aki nem öltözött át.

- Aki utoljára ér a bolyához, azt szopatjuk, amíg itt leszünk! - kiáltottam, és úszni kezdtem.

Köszi kicsim.. Nagyon jól tudja, hogy csak a mellúszás megy és azt is tegnap tanultam meg.. De mivel nem akartam veszíteni, a legközelebb eső emberkéhez úszkáltam, aki nem volt más, mint Kris és hátára csimpaszkodva húzattam magam a célig.

- Te csalóó.. - nyúltam Baek-ért - Elfelejtettem, hogy nem tudsz gyorsan úszni - biggyesztettem le alsó ajkam - De igy is Chen vesztett.

- Kakasozzunk! - vetette fel az ötletet Chanyeol, mire csak bólogattam. Sekélyebb vizekre 'eveztünk', és beosztottuk a csapatokat. Természetesen CHANYEOL ült JONGDAE nyakába, mert.. Mert, hát mégis csak ő a vesztes.... Suho nyakában Yixing díszelgett, míg Xiumin-éban Luhan, Kris nyakában Tao, és Baek.. Hát, ő nehéz eset volt, de végül sikerült rávegyem, hogy a nyakamba üljön, és Kai volt a bíró... Kyungsoo meg.. Fél a víztől.. Már csak Luhan és Baek miatt aggódom...

Lassan, de biztosan.. Ezzel az elvvel vertük meg Kris- éket, Chanyeol-ékat és Yixing-éket, de mikor Luhan-ékra került a sor, szartam mindenre, csak le akartam lökni azt a tetűt a picsába.

Baszki én esküszom, nem tudom, hogy ezek vérre mennek, vagy csak játszani akarnak. Az oké, hogy Baek ismét nyeri szeretne, de ahhoz nem kell izomból ütni a másikat.. Már Xiu-val egymásba kapaszkodtunk, hogy nehogy mi dőljünk el helyettük,  mert ha borulunk, akkor végünk. Baekhyun-t sikerült valahogy kibillentenie az egyensúlyából Luhan-nak, és mikor leesett mögém a törpe, épp nyúltam volna érte, mire Luhan betámadta, és ütlegelni kezdte őt a vízben. Csak fogtam a fejem, és fogalmam sem volt, hogy mi lenne a dolgom.. Aztán, egyszer csak nagy meglepetésemre, Baek felülkerekedett Luhan-on, és kezdte visszaadni a rá mért ütéseket.. Na, itt már hárman-hárman húztuk szét őket.. Ezek betegek.

Mikor ütni kezdett a víz alatt, úgy voltam vele, hogy üssön csak, leszarom. De mikor a gyomorszájamba rúgott, nagyon bepöccentem és szépen visszaadtam neki, ami járt. Zihálva szorítottam kezeimet ökölbe, mikor elhúztak tőle. Kurva pipa vagyok rá. Sosem volt szimpi a csávó..

- Ding ding diing! - utánozta Chan a ring csengőt - Az első menetet Baekhyun nyerte! - viccelődött, mire mindenki nevetett, kivéve Luhan, Baek és én. Egyáltalán nem találtam viccesnek.. - Jól vagy? - kérdeztem aggódva.

Bólogattam válasz kepp, s ölelésébe bújtam - Ne haragudj.. - kértem bocsánatot.

- Nyugi.. - pusziltam ázott buksijára, majd abba hagyva a mókát, kimentünk a partra. Pontosabban a sátorhoz.. Szar, hogy 12 ember közül ketten utálják egymást, és ez ellen nem tudunk mit tenni.. Most is, annyit tudtunk, hogy a sátor előtti asztaloknál a két legtávolabbik pontra tettük egymástól őket, hogy még a szemük se akadjon meg a másikon. Nem szeretném, ha bántanák a egymást.. Beszélnem kell Luhan-nal.

Megbeszéltük a srácokkal, hogy elmegyünk koktélozni az étterembe. Miután mindenki felvett egy-két száraz göncöt, átsétáltunk az említett helyre és el szürcsölgettük az italokat. A mellettem lévő fal úgy volt kialakítva, hogy hatalmas ablakoknak volt kihagyva hely, de persze nyílászárók sehol, igy jó kis légmozgás volt az étteremben. Tulajdonképpen a levegőn voltunk szóval.. Nagyban néztem a tengert, mikor megláttam a giga betűs 'szörf kölcsönző' feliratot - O! Hunnie~ - rángattam rövidujjú pólója ujját, hogy figyeljen ide, miközben a kölcsönzőre mutogattam - Elmegyünk oda? - kérdeztem fellelkesedve.

- Mmmm... - gondolkodtam el - Aha! - vigyorogtam, majd miután a srácokkal mindent lebeszéltem, kibéreltünk 6 deszkát, hogy mindig legyen valaki, aki figyel a másikra. Első körben Kai, Luhan, Kris, Tao, Xiumin és Suho csaptak a hullámok közé, mondván, hogy őőőők majd megmutatják. Nos, Suho tényleg jól bírta... Fent maradt vagy 1 percig.. A többi mind borult, amint felállt.. Pedig annyira hű, de erős hullámok sem voltak.. Pont jók. Nem tudom, hogy kerültem Baek-el egy csapatba, de az a szar, hogy nem én leszek az, aki ott van mellette, és segít, ha lefordul a deszkáról.

161. rész (+18)

(Sehun, Baekhyun)

- Aigoo~ Pont hat óra.. Feloldottam és kereken 6-ot mutatott. 6.-án mentem hozzád..

- Aha - vigyorogtam - 9 napja és 2,5 órája.. Egész pontosan - hencegtem, majd mosolyogva szájára pusziltam.

- Én is tudtam ám.. Csak nem akartam felvágni - mentegetőztem - Apropó hat óra.. Öt körűl jöttünk el, vagyis mostanra van programunk - vigyorogtam.

- Háát... Háát.. - somfordáltam. Nem találtam elég sötétnek az eget.. Még világos van.. - Öm.. Oké.. Menjünk - vigyorogtam, majd kezem nyújtottam. Igazság szerint csak azért megyek most, mert a csajjal mostanra beszéltem le.. Sötétebben kellett volna..

- Bareeesz~ - tapsikoltam, s belekapaszkodtam kezébe, majd megindultunk.... Nem tudom, hova - Maci... Hova is megyünk? - tettem fel a kérdést.

- Vissza a kempingbe - battyogtam tovább - Alvás a program - nevettem.

- Aigoo.. - csoszogtam szomorúan - Akkor.. Nem megyünk el úszni elötte? - ötleteltem - Nem akarok aludniiii~~ - nyávogtam.

- Bevonod  a víz tilalmat? - kérdeztem kuncogva -  Menjünk, úgyis van még idő - mosolyogtam elégedetten. Kicsit elszóltam magam, de segááz, Sehun, ügyes vagy.

- Most az egyszer megkönyörülök rajtad.. - nagylelkűsködtem. Nem is értem, miért akar ilyen korán lefeküdni.. Nem az a típus, aki  kiszámolja, hogy hány órát akar aludni és jelzést állít be.. Namiiiindeeeegy. Miután átöltöztünk, beszaladtunk a tengerbe és úsztunk... befelé... a mély vízbe.. A CÁPÁS VÍZBE! Bár.. nem hinném, hogy a strandolásra kijelölt helyeken van cápa..

- Mennyit akarsz itt pancsikolni? - tettem fel a kérdést mikor már a második bólyasort hagytuk el - Beljebb szeretnél menni? - kérdeztem zavartan, mikor a vizibiciklis csak csápolt, hogy menjünk már a cuccért.

- Neeem, isten ments! - úszkáltam vissza - Az utolsó nem kap puszit! - úsztam amilyen gyorsan csak tudtam.

Ha tudná hogy vissza megyünk.. És mélyebbre is.. - Az első se kap! - úsztam utána, majd mikor beértem, és derékig ért a víz, nyakába csimpaszkodtam – Hahaa, megvagy! - puszilgattam nyakát, mintha bármikor eltűnhetne előlem.

Szembe fordultam vele, de mielőtt arcára pusziltam volna, képtelen voltam nem végig mérni izmos felsőtestét. Teljesen odavagyok érte... Nyeltem egyet, s ajkaira tapadtam, miközben átkaroltam derekát. Közelebb húztam magamhoz, igy ágyékunk összeért, s miután elváltunk, homlokom övének döntöttem.

Kezeit derekamról levettem, és összekulcsoltam ujjaink, kettőnk közt. Perceken keresztül csak néztem tökéletesen megformált ujjait, s a gyűrűsujjára tökéletesen passzoló jegygyűrűt. Tényleg igen-t mondott.. Rengeteg ember előtt.  Így már nem lehet szivatás? Ugye? Ő nem tenne velem ilyet.. Ugye?..

- Szeretlek - vigyorogva pusziltam szájára, majd a csuklóján pihenő vízálló órára pillantottam - O! Már lassan háromnegyed hét.. Hova is akartál menni? - kíváncsiskodtam, mire vigyorogva megrázta fejét és húzni kezdett a part felé - Yaa~! Hová.. - hallgattam el, mikor megláttam a vízibiciklis standot, ahol mindenféle színes vízi jármű sorakozott fel, szép katonasorban. Elcsodálkozva bámultam őket, míg szerelmem az itt dolgozóval beszélt és hírtelen húzni kezdett az egyik felé. IGEEEEN, VÍZIBICKLIIII~! Felpattantam a járműre és miután szerelmem is helyet foglalt, az én vezekelésemmel, elindítottuk azt. Mikor már elég mélynek tűnt a víz.. - Csúsz-da! Csúsz-da! - kántáltam, miközben szerelmem húztam az említett tárgy felé.

- Mély a víz, szóval figyelj oda.. - segítettem fel a csúszdára. Mit sem törődve előbbi mondatommal, lökött egy nagyot magán, majd bomba alakzatban a vízbe csobbant. Nevetve ráztam meg fejem, majd utána kényszerültem - Csak nehogy elússzon ez a szar.. - biccentettem a vízibicikli felé. Mikor Baekhyun-t kerestem tekintetemmel, nem találtam sehol sem. Hírtelen annyit éreztem, hogy valaki a nyakamban ül.. - Te… - csikiztem meg talpát, mire rugdalózni kezdett - Ez fáj! - nyavalyogtam - Most kérek egy engesztelő puszit.. - vettem le nyakamból, és már épp hajoltam volna felé a jól kiérdemelt cuppanósomért, mire egy adag víz placcsant arcomba - Hé, te kis… - folytattam volna, mire kiskutya szemekkel vizslatott - Te kis.. - fröcséltem volna arcon, mire nyüsszögni kezdett, de elnevette magát - Csak kapjalak el, Byun Baekhyun… Pórul jársz! - kapkodtam utána.

Kuncogva úsztam kifelé, egészen a partig de ott üldözőm elkapott és letepert, miközben ott csikizett, ahol ért - Yaa~ Eléég! - könyörögtem, hogy hagyja abba, de jó öt percig kínzott még, mire egy csókkal abba tudtam hagyattatni vele a csikizést - Aigoo~ Most tiszta homok lettem! - mérgelődtem, mire felkapott ölébe és visszavitt a sátorba, ahol letisztogatta rólam a tapadós anyagot, s én mindezt egy hosszú csókkal háláltam meg.

- Öltözz fel - suttogtam, mikor észrevettem, hogy Bacon szundít a sátor egyik rekeszében - De halkan! - tettem hozzá. Mikor végre úgy tett, ahogy kértem, előkaptam az egyik pillecukros zacskót, és megindultam vele kifelé.

Hatalmas szemekkel, csorgó nyállal figyeltem a levegőben lengő pillecukros zacsit, majd mint egy holdkóros, felálltam es fejemmel felvettem a zörgő műanyag mozgását - Wááá~ - tátottam el szám - Pillecukooor~ - néztem továbbra is a finomságokat tartalmazó csomagolóanyagot - KEELL! - követtem szerelmem a sátor kijáratához.

- Egy zacsival kapsz - dobtam oda neki, majd kisétáltam a sátoron kívülre - Majd írok üzenetet, hogy mikor jöhetsz, addig ki ne dugd az orrod! - húztam fel a cipzárt, és egyesével gyújtogatni kezdtem a kis gyertyákat, végig a betonúton, mely a tábortűzhöz vezetett.  A maradék piros-fehér gyertyákból egy szívet is odanyomorgattam az út végére, majd írtam Baek-nek, hogy jöhet. Ócska trükk..

Épp végeztem a zacskó tartalmának befalásával, mikor megzörrent telefonom, hogy mehetek ki. Felpattantam s már húztam is le a cipzárt. Amint kinéztem, komolyan meghatódtam. Olyan édes, hogy folyton ilyenekkel lep meg. Szó nélkül öleltem magamhoz szorosan, mikor mellé értem, s szájára csókoltam. Ő mindig ad, de sose kap..

- Szeretlek, Törpi - öleltem át derekát - Nagyon-nagyon - suttogtam nyakába.

Olyan aranyos, mikor törpinek nevez. Valahogy máshogy mondja -gondolom a beszédhibája miatt, de egyáltalán nem sejpít bele csak máshogy mondja- és ettől olyan aranyos lesz - Én is szeretlek - pusziltam szájára - Nagyon-nagyon - suttogtam.

- Jobban - suttogtam, szinte úgy, hogy ne is hallja. Leültünk a tűzhöz, és sütögetni kezdtük a többi mályvacukrot. Tiszta kék-rózsaszín lett csóri Baekhyun, ugyanis teli kentem a fejét a ragacsos állagú édességgel.. De még jól is állt neki - Csíííz - mondtam, miközben telefonommal lőttem róla egy fotó sorozatot.

Mindegyik képen hülyébbnél hülyébb fejeket vágtam, csak hogy "szép emlékek" maradjanak az utókornak. Hát, mire elfogyott az összes pillecukor, komolyan teli lettem. Miután elintéztük a fürdést és ilyeneket, lefeküdtünk.. csucsuzni. Szerelmemhez bújtam, s fejem mellkasára hajtva aludtam el. Ezt a pozíciót már annyira megszoktam, hogy fura lenne nem igy aludni..

- Kicsiim~ - bizergáltam szerelmem haját reggel, mikor felkeltem  - Kelés..- suttogtam fülébe, majd puszik ezreit szórtam arcára, hátha felkel.

- Mmmm, hadd szundikáljak még egy kicsit - nyavalyogtam, de tovább piszkált, így felültem, majd szájára nyomtam egy puszit - Hmmm... Jó reggelt - nyújtózkodtam.

- Jó reggelt - bólintottam - Szeretlek - jelentettem ki random - Nem vagy éhes? Mert keresnem kell valami hosszabbítót.. Vagy valamit.. Lemerült a külső akksink és semmi áram nincs.. - magyaráztam.

- Én is téged - vigyorogtam - Hagyd csak a kaját, majd eszem egy szenyát, addig menj nyugodtan - nyújtózkodtam továbbá is - Vagy.. Menjek veled? - ajánlottam fel, miközben már tömtem a fejem - Te ettél valamit?

- Téged - pusziltam homlokára, majd feltápászkodtam, és ruháimért mentem - Egyél csak.. - intettem. Legalább meg tudom beszelni a fiúkkal, hogy mikor jöjjenek.

- Siess vissza - nyávogtam, mikor kiment. Ahh, nem bírom sokáig nélküle.. Szerencsére hamar visszajött.

- Du-duuu! - lebegtettem kezemben a hosszabbítót, majd csatlakoztattam telóm, ami már csak 5%-on lehetett kb.. - Jól laktál? - kérdeztem, miközben Bacon-t keltegettem, hogy egyen. Tegnap eléggé kifáradhatott, ugyanis még talán sosem volt olyan, hogy nekem kell kelteni.

Bőszen bólogattam, majd mikor leült mellém, felé másztam és ölébe ültem - Hiányoztál - görbültek le szám szélei, majd egyetlen hosszú csókot nyomtam ajkaira - Ahh, sokkal jobb - vigyorogtam - Na? Mit szeretnél csinálni ma?

- Hmm... - gondolkodtam el - Megkapni a  méltó jutalmam - biggyesztettem le alsó ajkam - Ude megkapom? - pöszéztem.

- Iden, megkapod - nyomorgattam pofiját, miközben eszkimópuszit adtam neki - DE! - emeltem fel mutatóujjam - Csak csendben - suttogtam.

- Csendben, ígérem - suttogtam ajkaira, majd mosolyogva rájuk tapadtam, és eldöntöttem a matracon. Nyelvem összekulcsoltam övével, s lassan és finoman ízlelgettem szája belsejét, miközben egyik kezem pólója alá vezetve kezdtem simogatni felsőtestét, de néhol megcsikiztem, csak a hecc kedvéért.

- Ya! - sutyorogtam nevetve, s kezeit elvettem magamrol, majd miután eldöntöttem testét, kezeit feje mellé szorítottam és ingjét kigombolva haladtam egyre lejjebb puszijaimmal felsőtestén. Mikor nadrágjához értem, lassan lehúztam cipzárját, majd megszabadítottam mindkét ruhadarabtól, s ágyékát szívogattam itt-ott.

Felhúztam magamhoz, hogy egy gyors puszi után magam alá tudjam gyűrni. Miután ezzel megvoltam, felgöngyölgettem pólóját, s ahogy haladtam alhasától mellkasáig a pólóval, végig pusziltam a területet, s finoman bimbóira haraptam, majd ismét egy 'gyógy' puszit nyomtam rájuk. Kezem alsója koncába akasztva húztam lejjebb az anyagot, majd mikor megszabadítottam tőle, nagy szünetekkel, de péniszére nyomtam forró puszikat. Néha-néha belekuncogtam, ahogy eszembe jutott, hogy Baek valószínűleg épp a halálba kíván, mert húzom még az agyát... De.. Szeretem.

160. rész

(Sehun, Baekhyun)

Kezdett nagyon gyanús lenni, hogy már egy jó ideje nem jött fel a víz alól. Mikor realizáltam, hogy valószínűleg megfulladt, azonnal leszálltam róla és felhúztam a felszínre. MEGÖLTEM! Pedig csak játszani akartam, de.. Sikeresen MEGÖLTEM A FÉRJEM!!! Elhozott nyaralni és puff. Volt, nincs. Eddig is gyilkos voltam, de most.. Ha most.. Ha most nem tudják visszahozni, esküszom, hogy én is a vízbe folytom magam. Zokogva húztam ki a partra és segítségért ordítva kezdtem pumpálni tüdejét.

- Shh! - tettem szája elé kezem - Élek, élek - nevettem, majd felültem - Csak szivattalak - feküdtem el, hasam fogva a nevetéstől. Szegényem.. Nem ezt érdemelte volna.

MI A..?! - Te... Te most szórakozol velem? - törölgettem szemeim - Nem volt vicces, nagyon megijedtem!.. Aigoo~.. - szipogtam - Soha többet ne csinálj ilyet!

- Ne haragudj.. - kuncogtam, majd magamhoz öleltem - Szeretlek, te bolond - mondtam, vállához döntött fejjel.

Fogalma sincs, mennyire megijedtem.. - Semmi baj - mosolyogtam - Komolyan azt hittem, hogy elveszítettelek... DE! Most már nincs vész.. Szerencsére - húztam fel, majd a csöppséget bebugyoláltam egy törcsibe és megindultam szerelmemmel a sátorhoz - Ma már nem mész a víz közelébe, remélem tudod.. -  figyelmeztettem, miközben felsőtestét törölgettem.

- Igenis anyuci.. - puffogtam, majd magamhoz öleltem, és őt is betakartam a giga törcsivel. Átöltöztünk a sátorban -bár inkább ágytornának látszhatott kívülről- és a sátrat visszacsukva elindultunk egy étterem felé.

- Szóóóval.. Te mit eszel? Tengeri kaját vagy tengeri kaját? - tettem fel az elgondolkodtató kérdést.

- Baekhyun-t - mosolyogtam - Azt mikor kapok? - tényleg.. Bele sem gondoltam.  Hogy fogunk mi itt... HH.. MEG FOGOK HALNI!!

- Majd, ha jól viselkedsz - céloztam a 'kis' akciójára - És ha megérdemled - vigyorogtam elégedetten, majd mikor kijött a pincér, hasra ütésre rendeltünk egy meglepetés tálat.

- Az oké.. De... Hogy? - tettem fel a keresztkérdést - Mellesleg mindig megérdemlem!

- Igen? Azt majd én eldöntöm.. - mikor kihozták a kaját, tömni kezdtem szerelmem. Bacon meg... Azt leszámítva, hogy majdnem széttépte az asztalterítőt, hogy ő sültkrumplit akar enni, egész jó fiú volt..

- Te is egyél.. - nyammogtam kelletlenül - Különben a másik részében alszom a sátornak! - mozgattam ujjam fenyegetően.

Villámgyorsan kezdtem tömni az előttünk díszelgő méretes tálat, s mikor már úgy éreztem, kidobom a taccsot, jóllakottan dőltem hátra. Miután fizettünk, visszasétáltunk a sátorhoz, befeküdtem szerelmem mellé, s fejemet mellkasára hajtottam.

- Akarsz aludni? - kérdeztem. Nem árt a pihi, és nincs ki lefoglalja, amíg előkészülök a tervezett meglepimmel...

- Nem is vagyok hhhhhh - ásítottam, de a mondatot már nem tudtam befejezni, s elaludtam szerelmem mellkasán. Azt akartam mondani, hogy nem is vagyok álmos..

- Köszönöm - pusziltam fejére, majd óvatosan kicsusszantam alóla, s bezártam a sátorba, Bacon-nel. Amint sikeresen rendbe szedtem magam, elindultam a part felé - Mintha valahol láttam volna vízibiciklis standot... Áh, meg is van! - beszéltem magamnak, majd megindultam az említett helyre. Érdeklődtem, hogy lehet-e előre foglalni... Hát, nehezen, de rászedtem a csajt, hogy egy automata hajtásút tartogasson nekünk, olyan este 6-7 felé. Miután ezt lezsíroztam, kénytelen voltam elhagyni a kemping területét. Kicsit.. Na, jó. Nagyon fostam, hogy Baek felkel, és félni fog, vagy valami történt velem, épp ezért siettem. Vettem egy lakatot -nem, nem a sátorra.. Amúgy is, oda minek vennék?!-, és egy vagonnyi pillecukrot, minden féle színben.. És legutolsó sorban gyertyákat, s már igyekeztem is visszacammogni a táborhelyre. Sikeresen odaértem, mielőtt Baek felkelt volna.. -legalábbis reméltem, hogy közben nem kelt fel, és csak visszaaludt-, majd kioperáltam a helyemről Bacon-t, és visszafeküdtem kezdetleges helyemre, úgy néztem Baek tökéletes arcát.

Arra keltem fel, hogy Bacon tapicskolja az arcom a kis tappancsaival - Mmm.. - pislákoltam kómásan - Kit egyek meg először? - néztem szerelmeimre, majd rászedtem magam, hogy kimásszak a hálózsákból - Halljam, miért ébresztettétek fel a nagy és hatalmas Byun Baekhyun-t?

- Ő volt! - mentegetőztem - Én még néztem volna, hogy szundikálsz.

Elmosolyodtam, majd mindkét szerelmemnek adtam egy puszit - Na? Szeretnél csinálni valamit? Vagy elvigyük Bacon-t megsétáltatni? - ajánlottam fel.

- Hát... Felőlem megsétáltathatjuk.. Dee hatra van programunk, szóval csak 1 óránk van.. -  magyarázkodtam.

- Program? Milyen program? - kérdezősködtem - Hmm? - pörögtem fel, s már azon járt az agyam, hogy milyen meglepetésre gondolhat. Olyan édes, hogy mindig kitalál valamit.

- Mosóprogram.. - nevettem - Szigorúan titkos!

Lekonyult ajkakkal csüggedtem látványosan - Naaa, Hunnie~~ Mondd eeel~ - néztem rá kiskutya szemekkel.

- Hmmm.. - vágtam elgondolkodó fejet - Nem! - nevettem.

- Aigooo~ - pedig már kezdtem azt hinni, hogy elmondja.. - Gonosz Hunnie.. - csóváltam fejem.

- Szeretlek - vigyorogtam - Lehet, gonosz vagyok.. Épp megint eladlak.

- Az kéne még csak. Most nem veszem be! HÁ! - nevettem öntelten - Nem versz át megint. Oh és.. én is téged - vigyorogtam.

- Ch... - fordultam el tőle - Csak azért kamuzod, hogy jól tudd leplezni.. - puffogtam.

- Nem hiszek neked! - tartottam ki - Nem, nem, nem!

- Oké, oké, akkor majd meglátod. Beledoblak a tengerbe - nevettem ördögien.

- Te előbb fulladnál bele, mint én - kontráztam a pár órával ez előtt történtekre célozva.

- Lehet... - néztem ravaszan - De! Előbb. Menjünk már messzire innen~~ - húztam távolabb a vízibiciklis felől.

- Jó, jó, csak lassíts - siettem utána Bacon-nel nyomomban, akivel idő közben összegabalyodtunk, amiből végül egy szép kis esés lett - Aish.. - mérgelődtem, mikor leporoltam lábaim, majd tovább sétáltunk.

- Jól vagy? - álltam meg vele szemben - Mutasd a.. - kidülledtek szemeim, ahogy megláttam, hogy kiszakadt a nadrágja - Ah.. Baekhyun.. - sóhajtottam, majd kezembe kaptam pici testét, és leültettem a legközelebb eső padra - Húzd szét a szakadást - mondtam, majd zsebemből előkotortam a neki félretett tapaszokból egyet, és beragasztottam foltokban vérző térdét, majd rápusziltam.

- Már nem is fáj - álltam fel vidáman, majd lábujjhegyre állva nyújtózkodtam egy pusziért, akár egy kiskutya a játékáért.

Elégedett mosollyal arcomon, lehajoltam, és ajkaira hintettem egy óvatos puszit. El is felejtettem, hogy mennyire pici és törékeny.. Annak ellenére, hogy bivaly erős lett ezalatt a másfél év alatt.. - Hogy én mennyire, de kurvára mázlista vagyok.. - mondtam, kávébarna íriszeibe meredve.

Ha tudná, hogy én milyen mázlista vagyok.. Nem válaszoltam, csak két tenyerem közé fogtam arcát és lehúzva magamhoz, mélyen megcsókoltam. Annyira imádom őt.. Szavak nincsenek rá. Nekem tényleg ő az életem.. Minden értelemben! Az én világom csak körülötte forog. És soha nem áll meg..

Derekán összekulcsoltam ujjaim, ezzel kellőképp közel tartva magamhoz, s átvettem nyelve felett az irányítást.

Annyira jól csókol.. Imádom. Ő túl jó hozzám.. Sokszor úgy érzem, hogy meg sem érdemlem... Ennek ellenére, mégis még mindig együtt vagyunk. És ez így is marad, örökkön örökké. Mert sosem fogom elengedni. Hülye lennék.. Na jó ez nem kifejezés.. De.. Ez az egész.. Olyan, mint valami álom.. Mintha csak csupán illúzió lenne ez a pillanat, amibe belecsöppentem. Mintha csak a látomás ellenállhatatlan mosolya kerítene e megfogalmazhatatlan érzés karjaiba. Talán.. Ez lenne a szerelem? Hisz mindig is ezt éreztem, mikor megcsókolt. A gyorsröptű pillangósereg újra es újra elszabadult hasamban, minden. Egyes. Csóknál.. - Szeretlek - néztem gyönyörű íriszeibe.

- Imádlak - suttogtam cseresznyepiros ajkaira, majd homlokom övének döntve mosolyogtam az elégedettség érzésétől. Minden vele kezdődött... És remélem, minden vele fog végződni. Egy normális ember, mikor élt volna át ennyi mindent? Nem is a mennyiségre értve... Hanem a mentális és a fizikai fájdalomra. Érdekes, hogy a szeretteink szava legalább százszor annyit ér, mint egy olyan emberé, aki nem is ismer... Pedig az az ember is mondhatja, hogy szeret. Érdekel? Nem. Ha Baekhyun mondja azt, hogy szeret? Érdekel? Igen. Pedig az is csak 9 betű. Ha az ember nem ad neki jelentést -pl egy ismeretlennél- akkor semmit nem ér. Egy szó. 9 betű. Ha ezt nem hallanám Baekhyun szájából soha többé, belehalnék.. Ebbe az egy szóba.

Szájára nyomtam egy puszit, majd előkaptam telefonom es megnéztem rajta az időt - O! 6 óra! Kívánj gyorsan valamit - hunytam be szemeim erősen, s kívántam. Gondolom mindenki számára egyértelmű, hogy mit..... Egy pónilovat! Nem ám... Csak.. Bebiztosítottam a házasságunk. Nem mintha eddig nem lett volna biztos. Csak.. rajta kívül másra nincs szükségem..

Úgy tettem, ahogy kérte.. De mivel mindenem meg volt.. -kivéve ami-, azt kívántam, hogy Baekhyun-nak semmi baja és gondja ne legyen. Soha. SOHASOHASOHA. Sem érzelmileg, sem pedig testileg... - O.. Oké de minek kellett kívánni most?

159. rész

(Sehun, Baekhyun)

Fájó szívvel ugyan, de elköszöntünk egymástól, és már sétáltunk is vissza az autóhoz. Mikor beültünk a járműbe, meg nem indítottam el - Baek.. - gondolkodtam el - Holnapra nem kéne bevásárolni? - utaltam a táborozásra.

- Hú, most hogy mondod.. Nem ártana venni pár dolgot.. - vakartam tarkóm, majd megindultunk a bevásárló központ felé. Kb. 2 órán keresztül válogattunk mindenféle táborozó cucc között és ilyen-olyan, egyszerű kajákat vettünk. Amikor a sátorokhoz kerültünk, próbáltam rábeszélni szerelmem a legegyszerűbb kis izére, de nem tágított az egyel nagyobb, könnyebben kezelhető és DRÁGÁBB sátortól. Végülis nagy nehezen beadtam a derekam és indultunk fizetni. Kis idő múlva, mikor mindent összepakoltunk és szóltunk Mrs. Oh-nak, hogy nem leszünk itthon -... itthon.. hmm..- pár napig, fáradtan dőltem be az ágyba. Csak úgy elszállt ez a nap. Szerencsére.. elég, ha csak a 'vakációnk' után megyek dolgozni. Sitty-sutty elkészültünk a lefekvéshez, hogy holnap korán tudjunk indulni a tengerpartra. Átöleltem szerelmem és egy jó ejt puszi kíséretében, eltettük magunkat másnapra.

- Kicsiim~~ - suttogtam Baek fülébe -Keléés~ - puszilgattam arcát, de hasra fordult - Naaa.. - lökdöstem - Elmegyek reggelit csinálni, de addigra kelj fel! - pusziltam nyakába, majd köntösöm felvéve, leslattyogtam kaját csinálni.

Miután nagy nehezen lefolytam szerelmem puha ágyikójáról, kómás fejjel lecsoszogtam a lépcsőn, majd felénél megálltam, körül néztem s mikor belátást nyertem a nappaliba, nem láttam senkit. Le csücsültem s lecsúsztam a lépcsőn. Ennyi mindenre képes vagyok fáradtan, csak hogy ne pazaroljam az energiám.. Szerelmem mögé battyogtam, majd hátulról átöleltem és lábujjhegyre állva, nyakába pusziltam. Miután visszaereszkedtem a földre, oda vonszoltam magam a kanapéra és elterültem rajta. Ahogy ránéztem lelógó kezemre, megállapítottam, hogy csinosabb volt azokkal a matricákkal. De sebaj, karcosan is csini..

- Reggelii~ - csoszogtam ki Baek-hez, majd letettem elé a nutellás gofrikat, egy csésze kakaó kíséretében. Nagy nehezen felültettem, és etetni kezdtem - Ááá - adtam az utasítást.

- Áááá - utánoztam, majd elnyammogtam a gofrik felét - Tele vagyok - fogtam pocakomra, mikor elterültem a kanapén  - Muszáj lesz elpusztítanod a maradékot, ha sátorozni akarsz - figyelmeztettem, mire tömni kezdte az édességet. Míg én elmosogattam, Ő kivitte a cuccokat a kocsiba, majd átöltöztem és indultunk a tengerparta, Bacon-nel természetesen. Egy órás búcsúzkodás után, de elindultunk..

- Jóóó messze megyünk innen - magyaráztam az autópályán - Minél messzebb, annál jobb - mosolyogtam kellemesen - Elszöknél velem, ha  azt mondanám, hogy el akarok menekülni mindenki, és minden elől?- tettem fel a kérdést, csak úgy random.

- Még szép, hogy mennék veled - mosolyogtam, miközben tekintetét kerestem, de Ő továbbra is az utat nézte, hisz vezet - Sosem hagynám, hogy itthagyj - simítottam combjára - Ha nem akarnál vinni, kidobálnám a cuccaidat a táskádból és bemásznék. Ééés ott lennék egy táskában, a csomagtartóban órákon keresztül, csak hogy veled lehessek - vigyorogtam.

- Innentől fogva duplán bélelt táskákat fogok hordani.. - nevettem - Legalább luxus lesz - okoskodtam. Mikor dél körül eléggé basztatni kezdte szemem a nap, felvettem egy napszemcsit az oldal tárolóból, és mivel mindig van nálam mindenből tartaléknak tartalékja, Baek-nek passzoltam a szemüveg párját. Először a kutyával hülyéskedett, és feladta rá a napszemcsit, sőt, még le is fotózta.. Aztán végre felvette. Úgy nézett ki benne, mint egy szupersztárs.. Vagy, mint egy milliomos..

- Most mondd meg.. Olyan ebben a szemüvegben, mint egy gazdag pár utódja, nem? - hülyültem Bacon-nel - Tiszta gengszter meg minden - lazáztam, majd újra felkaptam a kiegészítőt - Fúj, most tiszta szőr - törölgettem a lencsét, s mikor tiszta volt, full kényelmesen dőltem vissza az ülésbe - Ott vagyunk már?

- Ne legyél Szamár a Shrek-ből - nevettem - Hallgass zenét, és ha leáll a zene, ott vagyunk - nevettem. Úgyis leáll a zene, mikor leállítom a kocsit.

- Na? Ott vagyunk már? - kérdeztem, mikor megálltunk egy benzinkútnál.

- Igen! - csaptam a kormányra - A benzinkútnál.. - sóhajtottam - Nem vagy éhes? Vagy szomjas? - kérdeztem, de nem vártam meg válaszát - Ah, tudod mit... Hozok valamit, úgy is fizetnem kell - pattantam ki az autóból. Miután megtankoltam, bementem a kút bolt részébe, random levettem pár édességet, majd két üveg vizet, és ezek társaságában távoztam a benzinkútról, miután fizettem.

Míg szerelmem vásárolgatott, annyira unatkoztam, hogy úgy döntöttem, elfoglalom magam valamivel. Keresgélni kezdtem a kocsi zugaiban, és találtam egy sötétített lencsés körszemüveget, meg egy piros alapon fehér mintás kendőt. Felnyomtam a zenét maxra, Bacon-re ráadtam a másik szemcsit, míg én felvettem a körlencséset. Fejemre kötöttem a kendőt és eljártam a Baekhyun-féle ahjumma táncot.

Ahogy jöttem ki szatyorral és telefonommal kezemben, hallottam, hogy ordít a zene az autóból. Napszemüvegem hajamba csúsztattam, és hunyorogva próbáltam kivenni, hogy Baekhyun most mit is csinál tulajdonképp a járműben.. Furcsa tekintettel, bizonytalanul lépkedni kezdtem az autó felé, miközben videóztam-hát maradjon már valami az utókornak is- s mikor a sofőr ülés melletti ajtó ablakan benéztem, megláttam, hogy Baek ugrál egy ős régi napszemüvegben és egy tipikus 'nagyanyám kendőjében' az anyós ülésen.. Hát, azt hittem, meghalok, annyira nevettem.. Persze, próbáltam visszafojtani a nevetést a videó kedvéért, de aligha ment.. Mikor már tényleg nagyon nem bírtam, leállítottam a videót, és vörös fejjel kinyitottam a kocsiajtót. Majd beestem, úgy visítottam, és még majdnem hátra is borultam a csomagokhoz, mikor a helyére akartam tenni a frissen vásárolt cuccokat.

Hát.. ezek szerint viccezen nézhettünk ki. Megnéztem magam a tükörben és.. Tényleg nagyon vonzó voltam.. - Jó, jó, jó.. Ez az ahjumma style, ne röhögd ki.. Ez tiszteletlenség.. Yaa! - durciztam, mikor beült mellém - És most.. Irány a tengerpart! - mutattam a célirány felé.

- A-Aha - nevettem, szám elé tett kezekkel - Vedd már le - kértem, már szinte lány hangon sipákolva.

- Jó, oké, leveszem, csak menjünk, mert halálra unom magam - kötöttem le fejemről a kendőt, majd felvettem olvasó szemüvegem es nekiálltam újságot olvasni - Tudtad, hogy király strand van... Ott! - mutogattam az újságban található térképre - Szörf kölcsönző, meg tele van ilyen szarságokkal, tudod - magyaráztam.

Hogy bír ennyire komoly maradni... Akárhányszor ránézek, elkap a röhögőgörcs... - O.. – nevettem - o-oda? - kérdeztem, elfojtva nevetésem. Nagy nehezen becsatoltam övem, majd beírtam a GPS-be az adatokat, és már indultunk is.

- Aigooo, mi olyan nevetséges? - mérgelődtem - Még mindig ezen vagy fennakadva? Aish.. - kis idő múlva megérkeztünk a kívánt helyre.. Persze csak azért kis idő múlva, mert az út felét végig csucsuztam.. Ásítozva szálltam a kocsiból, majd lecuccoltunk egy kempingbe. Nagyban tanulmányoztam a sátor összerakásához szükséges ábrákat, mikor szerelmem megfordította a katalógust kezemben és hirtelen értelmet nyert minden - Ááá - világosodtam meg.

- Ugye, sokkal érthetőbb? - kérdeztem nevetve - Gyere, segítek - vettem el kezéből az útmutatót, és elkezdtem összerakni. Nagyjából másfél óra telhetett el, mikor végeztünk a sátor stabilálásával. 3 részből áll a sátor: Egy kisebb rekesz, és két nagyobb. Felfújtunk két alvómatracot, és megágyaztunk úgy-ahogy, majd bepakoltuk a cuccokat, és már zúztunk is a tengerbe, Bacon-nel nyomunkban.

Már előre készültem és fürdőgatyát vettem vettem fel a sima alá. Igaz kicsit kényelmetlen volt, de megérte. Jót röhögtem Sehun-on, mikor a törcsivel szerencsétlenkedett, hogy senki se lássá a kicsi Sehun-t. Hahh.. Butuskám.. Mikor megszoktam a vizet -ugyanis most fürdök kb. harmadszorra tengerben- ráugrottam szerelmemre hátulról és lenyomtam a víz alá.

- Yaaah! - ráztam meg vizes fejem , miután Baek elengedett, és feljöttem a víz alól  - Várjál csak... - nyúltam Bacon után, majd mikor bele tettem a csöppséget a vízbe, kiadtam a parancsot - Támadás! - mutattam előre, mire úszni kezdett Bacon, Baek felé.

Hát majdnem megzabáltam, olyan édes volt a kis szaros, ahogy össze vissza kapkodott a kis tappancsaival. Mikor elért hozzám, vállig merültem a vízbe, hogy meg tudjon bennem kapaszkodni, és felmászott rám. Addig még oké volt, amíg csak a vállamra mászott, de valahogy megkapaszkodott a fülembe és a hajamba, majd a maradék két tappancsát az arcomba nyomva, felszenvedte magát a fejemre - Hát én megőrülök..

Kár, hogy nincs itt a telefon... - Ez jár annak, aki engem bánt... - vágtam csípőmre kezeim - Jó kutya!- simiztem meg a blöki buksiját. Bacon csak eszegette szerelmem haját - Finom a hajad, és nem csak fodrászati szempontból - jeleztem Baek-nek.

- Hát ennek roppant mód örülök - merültem el a vízben, ezzel levakarva magamról a szőrmókot, aki kitartóan kalimpált a vízben. Megfogtam két tenyeremben -mert kb. akkora volt, hogy elfért rajtuk- és kiemeltem a vízből, mire kapálózni kezdett, hogy tegyem vissza. Miután visszaeresztettem, egyből szerelmemhez úszott. Ezt meg kéne örökíteni.. Ekkor eszembe jutott, hogy még régebben vettem egy vízálló kamerát. Hát én zseni vagyok! Kiszaladtam érte és lekaptam őket, majd megnézegettem az ellőtt fotókat.

- Mit nézel? - kérdeztem, miközben felkaptam a legkisebb törpét, és odacammogtam Baek-hez. Megmutatta a fotót-amin kibaszott édes volt a mi kis kutyulink.. Mondjuk, mikor nem?- , és egy gyors puszit nyomva arcára,  fröcskölni kezdtem szabad kezemmel - Vágj le rólaaaaa~ - nyavalyogtam.

- Yaaaa~ - nyávogtam, mikor belefröcskölte a sós vizet a szemebe - Aigooo, Sehunnie~ - turkáltam szemgolyómban, majd megindultam felé és lenyomva a víz alá, felültem nyakába - Gyiiii~!

Mit ne mondjak, kellemes volt, ahogy majd kimarta a szemem a víz, és hat literrel benyeltem belőle.. Hát, akkor, volt Sehunnie, nincs Sehunnie~ De ördögi vagyok... Muhahhahah! Lent maradtam a víz alatt, amíg csak bírtam levegővel, hiába ült Baek a nyakamba.  Csak lebegtem, mint egy hulla, arccal a vízbe, miután elengedett. Remélem úgy megszivatom, hogy többet nem packázik velem.

158. rész (+18)

(Sehun, Baekhyun)

- Habosító - kentem arcára a habból - Kulás Mikulás - vigyorogtam, mire szembe fordult velem, s fröcsélni kezdett.

- Yah! - támadtam szüntelenül - Ne legyél tiszteletlen a Mikulással! Öreg télapó vagyok, és nem szeretem a rosszcsont kis taknyosokat - nevettem.

- Úgy sem kérek semmit tőled, mert mindenem megvan! - öltöttem ki nyelvem, majd sarokba szorítottam - Hova tudsz most menekülni előlem? - kérdeztem kaján vigyorral.

- 1. Miért akarnék menekülni? - tettem fel az értelmetlen kérdést - 2... - fröcsköltem arcába, majd, míg szemet törölgette, elmásztam mellette.

- Teee... - másztam utána, majd benyomtam a 'masszírozás' funkciót a kádon, mire erőteljesen jött fel a víz a kád egyes részein, beleértve az Ő hátát is. Felsikkantott, és mellém mászott - Megijedtünk, megijedtünk?

- Yaa.. - mondtam halkan, s átöleltem testét, mint egy félénk kisgyerek, miközben hozzá bújtam és néztem a bugyogó vizet.

- Félsz, mi? - csipkelődtem - A víztől félsz, de tőlem nem? - akadtam fenn.

- Nem félek - durciztam - Csak még nem láttam ilyet.. - motyogtam - Talán felnem kéne tőled?

- Hát, meglehet, hogy félned kell tőlem - néztem rá gonoszan.

- Ó, tényleg? - csodálkoztam - És miért is? - érdeklődtem - Csak nem meg akarsz enni?

- Fején találtad a szöget - vicsorogtam - Itt, és most. Megeszlek - haraptam nyakába.

- Neee~ - sikítoztam, majd fröcskölni kezdtem rá a vizet - Segítséég~ A férjem egy kannibál! - pancsikoltam továbbra is.

- Szerencse, nem nagyon tudsz hova menekülni - húztam magamhoz, majd folytattam harapdálását. Egyszer-kétszer ráharaptam szám sebes részére, ezért egy picit ismét vérezni kezdett a gyógyulóban lévő terület. Szerencsére.. Baek nem lett olyan. Fúj, undorító lenne!

Mikor már testem minden száraz része kellemesen lüktetett szerelmem apró harapásaitól, állánál fogva felhúztam magamhoz s ajkaira csókoltam, ezzel elérve, véget vessen bőröm tépkedésének - Szeretlek - suttogtam ajkaira, miután elváltam azoktól.

- Én is téged - merengtem íriszeibe - De hagyjál enni! - mondtam durcásan, majd nyakát kezdtem szívogatni.

Egy kisebb, jóleső sóhajtás hagyta el ajkaim cselekedetére. Kezem lassan felvezettem hátárol hajába, majd megmarkoltam fekete sörényét, s buksijára pusziltam. Annyira szeretem..

- Remélem most nem beleköptél a hajamba.. - néztem rá gonoszan, mire értetlenül meredt rám - Ah.. Akkor folytatom, amit elkezdtem - hajoltam vissza egy kaján vigyorral nyakára, onnan pedig felsőtestére.

Mikor már vészesen közeledett nemességem felé, ismét felhúztam egy csokra. Nyelvem összekulcsoltam övével, s alsó ajkát néha megszívva csókoltam percekig.

Miközben csókoltam, kiszedtem a kádból a dugót, hogy lefolyjon a víz, majd mikor elváltam ajkaitól, megnyitottam a kézi zuhanyt, és beakasztottam helyére, így pont ránk folyt a víz. Kaján vigyorral pusziltam végig testét, majd mikor tagjához értem, végignyaltam rajta, s szamba vettem azt.

Most hangosabban nyögtem fel, s hajába markolva kezdtem mozgatni fejét, gyorsabb tempóra vágyva. Kicsinál...

Combja belső részét simogattam, miközben ütemesebben kezdtem mozgatni fejem nemességén. Imádom hallani, ahogy sóhajtozik, és nyögdécsel.. Olyan.. Ahh! Olyan.. Nem lehet elmondani. Kis időre teljes méretét számban tartottam, majd makkja tetejével kezdtem játszadozni.

- Sehuunhh - nyögtem nevét ökölbe szorított kezekkel - Szeretlekhh - ziháltam. Mellkasom egyre gyorsabban és gyorsabban emelkedett, majd váltott vissza eredeti helyzetebe. Megőrülök..

Megszívtam makkját, jelezve, hogy én is őt, majd kiengedtem számból, és kezemmel kezdtem kényeztetni, miközben végigpusziltam hosszát, és annak környékét. Szabad kezem bejáratába csúsztattam, és kezemmel egy tempóban kezdtem mozgatni ujjaim benne.

- Mh - nyögdécseltem - Szerelmem... - szorítottam össze szemeim a folyamatos sóhajtozás közepette. Mikor belém vezette ujjait, újra ereztem a pillangókat hasamban - Wwwhh.. - élvezkedtem, miközben haját szorongattam. Túl jól csinálja.. El fogok menni..

Mikor már párszor megvonaglott alattam, ismét számba vettem nemességét, s a tőlem telhető leggyorsabban, mozgatni kezdtem rajta, mígnem számba elvezett. Lenyeltem nedvét, ás ujjaim is kihúztam belőle, majd pihegő mellkasára hintettem pár apró puszit.

Ettől fogok egyszer szívrohamot kapni. Ismét felhúztam magamhoz, majd ajkaira csókoltam. Imádom őket.. Egy kicsit feküdtem ölelésében, majd mosdatni kezdtem. Át sikáltam teste minden egyes apró porcikáját, majd miután én is megfürödtem, kiszálltunk és fellőttük a pizsit. A szobába érve felkaptam szemüvegem és elő kotorásztam a mamuszom, majd kéz a kézben lecafflattunk kakaót csinálni. El szürcsölgettük a nappaliban, majd már ténylegesen lefeküdni sétáltunk fel szerelmem szobájába. Betakartam magunk és egyetlenemhez bújva hunytam szemeim álomra. Kipihenten és frissen keltem fel másnap reggel, s az édesen szuszogó arcát kezdtem puszilgatni ébresztésképp.

- Mmmm... - nyújtózkodtam, majd kinyitottam szemeim, s szerelmem gyönyörű szempárjával találtam magam szemben - Jó reggelt, Baekie~ - nyúltam tarkójához, és szájára pusziltam - Hogy aludtál?

- Jó reggelt - vigyorogtam - Soha jobban - pusziltam arcára - És az én kis pösze kimchifaló szörnyecském? - gügyögtem, miközben pofiját csipkedtem.

- Au.. - nyöszörögtem, s arcom fájó felére simítottam, ahol bebaszott nekem - Jól.. De sok kedvem nincs bemenni suliba - fintorogtam.

- Bocsi.. - nevettem kínosan tarkómat vakarva, mikor leesett, hogy még fáj az arca. Szegénykém.. - Már csak évzáró és vége.. Bemegyünk két órára, amíg papolnak és egyebek, aztán bizonyítvány osztás meg ilyenek és végeztünk Kezdődik az életünk - pusziltam szájára.

- Mhm - bólogattam bőszen - Hiányozni fognak a srácok - merengtem - Na, de.. - ültem fel, majd felé másztam - Ha jól sejtem.. Kevesebb, mint egy óránk maradt odaérni.. - hajoltam közelebb ajkaihoz vigyorogva.

- Pontosan - pusziltam szájára - Éppen ezért, most nem érünk rá reggeli tornát tartani, úgyhogy csipkedd magad!  -  csíptem fenekébe, majd kimásztam alóla s felöltöztem. Miután mindketten elkészültünk, bepattantunk a kocsiba -de persze elköszöntünk Mrs. Oh-tol is- és siettünk suliba. Viszonylag gyorsan túl is lettünk az évzárón és a bizonyítvány osztáson.. A suli elött meg bandáztunk egy kicsit és elköszöntünk egymástól. De persze előre megbeszéltünk legalább húsz találkozót.