12. rész

(Piros=Baekhyun, Barna=Kai)

-Miért dadogsz, akárhányszor beszélünk?-kérdeztem érdeklődve, közben ágya mellé húztam egy széket és leültem arra.

Csak most esett le a tantusz, hogy tulajdonképpen.. Meztelen vagyok..-Ja, én cs-csak..-nem tudtam folytatni, de nem is akartam. Az egész olyan kínos volt számomra. -Honnan tudja, hogy alapból nem dadogok?-gondolkodtam magamban.

-Rendben, értem-mosolyogtam.Igazából, fingom sem volt, hogy mit magyaráz.-Ma kilenc óránk lesz és ez még csak a második. Szar napra küldted Sehun-t-nevettem.

-Hh... Ha tudtam v-volna.. Nem is mondtam, h-hogy ma menjen..-gondolkodtam hangosan-Meg is lepődtem, a-amikor áthívott..

-Aranyos, ahogy dadogsz-kuncogtam-Gondolom, nem akarod elmondani még mindig, hogy miért.

Csendben maradtam.

-Félsz tőlem, hogy csendben maradtál?-kérdeztem szemöldököm felhúzva.

-N-ne haragudj rám emiatt..-kértem elnézést-Én csak... kicsit- f-félek az idegenektől.. Bo-bocsánat..-hajtottam le fejem.

-Semmi gond-simítottam karjára, mire megugrott-Jól vagy?

-P-persze-dadogtam továbbra is.

-Fura egy srác vagy-mosolyogtam-Írok Sehun-nak, hátha még él-kacagtam.

Ezt meg hogy érti? Nem szóltam semmit, csak vártam. Csuriznom kell, bassza meg.. Most mi a halál faszát csináljak? Teljesen meztelen vagyok, felállni meg nem hiszem, hogy fel tudok..-K-Kai..

Írtam Sehun-nak, persze ő azonnal látta, mert ki sem írta, hogy elküldtem, csak a feje volt az üzenet mellett. Gondolom nézi a telefonját minden pillanatban, hogy mikor szólal meg a vészjelző és szarra se figyel..-Tessék?-néztem fel nevem megszólítójára.

Nem tudom most mit mondjak neki.. Te Kai, nincs kedved esetleg bevinni a fürdőbe? Ja és tök pucér vagyok.. Csak úgy mellesleg. Vagy.. Kai, ide adnál nekem néhány ruhát a szekrényből és elfordulnál, míg felöltözöm? Csak néhány óráról lenne szó..

-Mi az?-kérdeztem ismét, arcát fürkészve, ami egyre pirosodott.

Eszembe jutott, hogy a törcsinek még itt kell lennie valahol. Igaz, hogy nem a legnagyobb, de jobb, mint a semmi.. Megpróbáltam magamra ráncigálni és nagy fájdalmak árán, de végre sikerült.-K-kérhetnék valamit?

-Persze, azért vagyok itt-mondtam, majd zsebre vágtam telefonom-Mit szeretnél?

-Tudod.. nekem most.. a-az a helyzet, hogy..-nem tudtam befelyezni. A törölköző épphogy csak takar valamit..

-Igeeeen?-néztem rá, mint egy fogyatékos.

-K-ki tudnál vinni..a m-mosdóba?-iszonyat vörös lehettem...

Kuncogtam vöröslő fején.-Persze-mosolyogtam-Kitakarhatlak?-kérdeztem.

-D-de, kérlek, ne lepődj m-meg nagyon....

-Öhh.. rendben-felkészültem lelkiekben a legrosszabbra és óvatosan lehúztam róla a takarót. Törölköző van rajta.. nemár. Csak ennyi?-Oh, emiatt nem kell aggódnod. Az én szobatársam full heteró, mégis pucéran mászkál a szobában-mosolyogtam- Hol fáj kevésbé, ha felemellek?-kérdeztem kíváncsian.

-A hátam és a combom, annyira n-nem vészes..

Bólintottam, majd próbáltam úgy felvenni, hogy ne fájjon neki.-Így jó?-kérdeztem.

-I-igen-bólintottam, majd átkaroltam nyakát. Ha már hercegnő pózban visz... Mikor megindult volna velem, egy varázsütésre lecsúszott rólam az anyag, egyenesen a földre, én pedig holt pucéran pózoltam Kai ölében.. Muszáj volt arcomat vállába temetnem.

Képtelen voltam, nem végigmérni testét. Tökéletesebb volt, mint gondoltam.. ám.. tele volt foltokkal, mint aki most festett pundéran egy szobát szivárvány színűre. Nem említettem meg neki semmit, csak úgy tettem, mintha nem látnám. Bementem és a WC tetejére ültettem, hátha innentől el tudja magát intézni, majd kimentem. Basszus.. Nem akarok rámozdulni, de az előbbi.. Aish, Kai, hagyd abba már most!

Kezeimet arcom elé helyeztem és úgy átkoztam el magam. Nagy nehezen elvégeztem dolgomat, majd ismét nem tudtam, mihez kezdjek.. Egy darab törcsi nem volt bent, mert Sehun az összeset elvitte a mosodába..-K-Kai..-szóltam ki.

A falnak dőlve nyugtatgattam fantáziám, sikertelenül, mikor gondolataim összekuszálója és képzelőerőm beindítója megszólalt..-Igen?

-S-segítenél?-kérdeztem. Zavaromban már nem tudtam, mit mondjak. Ha eddig úgy csinált, mintha nem vette volna észre.. most biztos nem fog tudni..

-Miben?-kérdeztem még a fürdőn kívülről.

-K-ki tudnál vinni?

Oh, hogy rohadnék meg itt helyben. Sehun, ezért utállak..-Persze-nyitottam be. Rossz ötlet volt. NAGYON rossz ötlet. Amint felvettem, valami elszakadt és milliméterekre hajoltam ajkaitól.

Most meg mit csinál? Ugye nem? Csak mondd, hogy nem azt akarja..

Nem hiszem el magam. Ha Sehun visszajön, kimegyek és lelövöm magam. Megcsókoltam a párját. A szerelmét. Én, a legjobb barátja. Vajon, én rosszabbat fogok kapni, mint az a srác, akit félholtra vert?..

Megtette.. Megcsókolt, holott tudja, hogy szeretem Sehun-t. De akkor miért csinálta ezt? És miért nem toltam el azonnal? Én ezt nem akarom..

-Ne haragudj..-fordítottam el fejem és sietősen kimentem, majd ágyára fektettem és betakartam-Sajnálom tényleg, én nem akartam-magyarázkodtam fejem rázva.

Milyen édes, ha zavarban van. Megráztam fejem.-Felejtsük el..

-Ahh, végem van-néztem az időre-Már csak ez az órája van és jön vissza.

-Nem mondom el neki, ha nem akarod. De azt tudnod, kell, hogy nem titkolhatom sokáig. Nem érdemli meg ezt-mondtam bűnbánóan, pedig én semmit sem csináltam, csak...hh.

-Csak egy csók és már nem is dadogsz?-kérdeztem meglepődve, előbbi mondandójára nem reagálva.

Elakadt a lélegzetem, s ez arcomra is kiült. Igaza van..-Nem tudom..

-Király-mosolyogtam-A csókról meg csak annyit, hogy nehéz tőled türtőztetnie magát az embernek-kacsintottam rá.

Bókjára csak irultam-pirultam.. Most mit csináljak vele?

Ismét közelebb hajoltam hozzá, de már fékezni sem próbáltam. Puha ajkait kóstolgattam, mintha azok cukorból lennének. Megnyaltam alsó ajkát, hátha beenged szájába.

Istenem, hogy lehetnek ilyen finom ajkai? De persze Sehun-éhoz nem hasonlítható.. A csodálkozástól, szó szerint tátva maradt a szám, így könnyedén bejutott nyelvével oda.

Mikor bejutottam, összekulcsoltam nyelveink. Istenem, itt meghalok. Miért mindig arra fáj a fogam, ami másé?

Nem viszonozhatom.. Nem tehetem meg. De istenem, annyira jó volt.. Miért?! DE! Én szeretem Sehun-t. Ha nem csókolok vissza, csak hagyom magam.. Azzal nem csalom meg.. De AISH~

Nem volt elég, hogy csak én csókoltam. Akartam, hogy visszacsókoljon, ezért tarkójánál fogva húztam közelebb magamhoz, hátha teljesül kérésem.

Nem bírtam továb.. Lassan viszonoztam csókját, s képzeletbe, már rég kinyírtam magam, majd kicsit megharaptam alsó ajkát.

Belemosolyogtam a csókba, mikor megharapta ajkam. Már majdnem állt a kicsi Kai teljesen-ami nem olyan kicsi-mikor hallottam az ajtó kicsapódását. Sajnáltam Baekhyun-t. És nem utolsó sorban magamat is.. Most végem.