23. rész

(Piros=Baekhyun, Szürke=Sehun, Barna=Kai)

Szobatársam épp berontott, így felugrottam Baekhyun felől és úgy tettem, mintha mi sem történt volna. Nagyban írogatott, úgyhogy remélem, nem értett félre.

Gyorsan felültem és értelmes pozícióba tornáztam magam. Ez kicsit fura volt. Felnézett telefonjából, s mikor észrevett, illedelmesen meghajol és köszönt.-Szia! YoungMin vagyok-mutatkozott be-Baekhyun-árultam el nevem.

-Ő már ismer-köszörültem meg torkom.

Nem igazán értem.. Még életemben nem találkoztam ezzel a fickóval. Akkor meg honnan ismerne?-Tényleg? Találkoztunk már?-kérdeztem meglepetten.

Félrehúztam Baek-et.-Ő Luhan jobb keze-suttogtam.

-Ahaaa...-néztem rá értetlen arckifejezéssel-Én meg a kulcsok őre?-kuncogtam.

-Hogy érted?-nevettem fel. Olyan édes, istenem..

-Még nem láttad a Szellemírtókat? Ejnye Kai.. c-c-c-ráztam fejem elégedetlenül.

-Jajj, ne bánts mindig, te boszorkány-nyafogtam, majd ledőltem az ágyra.

-Oh, most már boszorkány is vagyok? Hát ez remek..-tettem csípőmre kezem.

-Az vagy. Sőt, házisárkány-nevettem.

-Ó, igen? Mondja ezt a jamaikai..-kontráztam.

-MILYEN JAMAIKAI?-nevettem könnyezve- Csak bronzos a bőröm, de ne mondd, hogy nem jön be-haraptam be alsó ajkam.

-Ch..-nevettem egoizmusán-De, nagyon bejön bronzoska-kacagtam-És mondd, milyen alapozót használsz?-húztam agyát.

-Elég legyen Didis, elég. Nem tarthatod a férjed terrorban-húztam fel szemöldököm nevetve.

-A micsodámat?-kérdeztem nevetve-A férjem? Mármint melyiket? Roger-re gondolsz?

-Örvendek, a nevem Roger-nyújtottam kezem.

-Oh, Roger? Te vagy az? Mi történt veled? Csak nem szolizni voltál? Mintha kicsit sötétebb lennél..-cukkoltam tovább.

-Ccc.. Jól áll, mi?-ismét csörgött telefonom, s felvettem-Igen?

-Sehun-t nem láttad?-kérdezte egy ismerős hang.

-Chanyeol? Miért? Eltűnt?

-Mhm.

-Eltűnt?

-Aha..

-Basszus-kinyomtam a telefont és rémült, fehér pofával néztem Baek-re.

-Mi a baj Kai?-kérdeztem ilyedten-Történt valami? Ki volt az?-lettem egyre idegesebb.

-Sehun eltűnt és senkinek, de senkinek nem szólt-mondtam lefagyva, rezzenéstelen arccal.

-M-micsoda? Eltűnt?- Egy szó nélkül vettem fel cipőm és indultam keresésére.. Hová mehetett?

-Várj meg-kiabáltam utána, egy kabátot hátára terítve-Hűvös van.

Aranyos, hogy ilyen figyelmes.-Köszönöm-indultam tovább, sietősre fogva a tempót-Nem tudod, hová mehetett? Van valami hely, ami közel áll hozzá, vagy ilyesmi?-néztem Kai-ra.

-A sétány.. Bár nem hiszem, hogy ott van, de megnézni megnézhetjük. Az egész banda őt keresi.

-Rendben-egyeztem bele és szinte futottam, míg oda nem értünk az említett helyre. Nagyon aggódtam Sehun miatt. Ha történt vele valami, azt sosem bocsájtom meg magamnak. Mikor megérkeztünk, megláttam az ismerős alakot és rohanni kezdtem felé. Majdnem elordítottam magam, olyan boldog voltam, hogy ép és egészséges. Át akartam ölelni hátulról, de a nagy lendületben előreestünk.

-Aucs-szisszentem fel- Ki az?-kérdeztem meglepődötten

-Csak én..-válaszoltam szipogva, s szorosan magamhoz öleltem a földön.

Nagyon fájt a számnál.. Asszem felnyaltam a betont. Mondjuk, pont most nem érdekelt.-Miért jöttél ide?-kérdeztem meglepődve, majd próbáltam felállni. Ki mondta el neki, hogy nem vagyok ott? Egyáltalán ki keresett?

Nem gondoltam volna, hogy pont ő jön ide.. Mi lelte? Az előbb még félt tőlem.

-Mert szeretlek-jelentettem ki-Tudod, mennyire aggódtam?-kérdezgettem, miközben szemeimet dörzsölgettem, már álló pozícióban. Eszembe jutott, mikor a szobában ráncigált és automatikusan hátrébb léptem egyet.

-Sajnálom.. Én is téged-mondtam az utóbbit alig hallhatóan. Láttam, hogy hátrál, de oda léptem elé és szorosan magamhoz öleltem.

Összerezzentem cselekedetére, de leesett, hogy csak meg akart ölelni, így viszonoztam azt. Annyira szeretem.. de tudom, hogy milyen és ha begurul, annak sosincs jó vége..

Percekig csak öleltem. Mikor felnéztem, Kai bámult vissza rám. Elengedtem Baek-et és leültem a sétány, part felőli részére. Nem akartam bezavarni nekik..

Láttam, hogy nagyon néz valamit, mire én is megfordultam. Kai volt az.. Mikor visszanéztem, Sehun már a földön ült és úgy bámult ki a fejéből, mintha most etettek volna meg vele egy zsák citromot.-Nem jössz vissza velünk? A többiek is keresnek-mosolyogtam rá.

-Visszamegyek később-morogtam. Nem akartam Kai-al egy négyzetméteren lenni.

-Akkor én sem megyek!-jelentettem ki határozottan és lekuporodtam mellé.

-Menj csak vissza, megfázol.. Meg..-ránéztem a vízre-Szemerkél. Nem akarom, hogy beteg legyél-mosolyogtam rá.

-De, ha nem jössz, akkor meg te leszel beteg. Azt meg én nem akarom..-dünnyögtem-Úgyhogy vagy ketten leszünk betegek, vagy visszajössz. Most!-vigyorogtam rá.

-Aigoo.. Oké. Menjünk-felálltam és nyújtottam kezem. Hazudnék, ha azt mondanám, nem hiányzott. Imádom őt, mindennél jobban.

Félve ugyan, de elfogadtam segítségét, majd indultunk a koleszhoz. Az út, néma csendben telt, majd mikor visszaértünk, nem tudtam kivel menjek.

Kicsit meglöktem Sehun felé Baek-et-Menj csak-suttogtam és mosolyogva intettem nekik. Remélem, jól meglesznek.. Mindenesetre én itt leszek neki.

Hálás vagyok Kai-nak, hogy így megkönnyíti a dolgom és ennyit segít. Nem tudom, mihez kezdtem volna nélküle.. Követtem Sehun-t a rég nem látott szobánkba és beérve, meg kellett állapítanom, hogy minden ugyan olyan, mint mielőtt eljöttem volna.

Eldőltem ágyamra és aludni próbáltam.. sokadik alkalommal. De nem ment. Nagyon fáradt voltam.. Kiültem a konyhába és elővettem, újonnan beszerzett altatóm.

Úgy döntöttem, ma nem veszem fel a Pikachu-s maskarám.. Helyette fogtam egy rövid halászgatyát és mielőtt lefeküdtem volna, még elmentem slozira.

Bevettem az altatókat, de levertem poharam, ami szilánkosra tört..-Aish-simítottam tarkómra, majd szedegetni kezdtem a porcelán darabokat.

Miután elvégeztem dolgom, láttam, hogy Sehun a konyhában szerencsétlenkedik, úgyhogy odamentem segíteni neki.-Hagyd, felsöpröm. A végén még elvágod a kezed-hoztam oda a seprűt és takarítani kezdtem az üvegszilánkokat, de nem bizonyosult túl jó ötletnek mezitláb.-Aish-morrantam fel, majd megpróbáltam kiszedni a darabkát talpamból, de túl mélyen volt, így nem jártam sikerrel. Gyorsan beleöntöttem a kukába a többit és beugráltam ágyamra. Jellemző..

-Jól vagy?-kérdeztem-Mutasd-nyúltam lába után.. Baszki, ennek épphogy van még lába-Ki kell szedni..-Nem akarok neki fájdalmat okozni.. Mit csináljak?

-Persze, kutya bajom.. Csak egy szilánk-nyugtatgattam magam. Egy elég nagy szilánk. Hogy lehettem akkora balfasz, hogy EZT nem vettem észre? Jó, hogy nem a szemem szúrta ki..

-Gyere.. Leviszlek az éjjelire-emeltem fel és indultam vele.

Miután kiszedték az eltávolítandó tényezőt végtagomból, bekötötték a lábam, lepasszoltak egy mankót és utamra bocsájtottak.

Amikor egy mankóval kibotorkált, majdnem rosszul lettem.-Most nem mondod komolyan, hogy egy tánc suliban mankóval kell járj?!

-Azt mondták, hogy vagy ez, vagy fekszem..-árultam el a földet pásztázva-De akkor meg nem tudtam volna kijönni és herótom van attól a szobától..

Nagyon sajnáltam Baekhyun-t. Főleg, hogy miattam történt ez az egész. Csak bajt hozok a fejére..-Ne vigyelek be?

-Hagyd csak, nem kell folyton cipelned- Kezdtem nagyon szarul érezni magam, hogy velem mindig történik valami. Még mindig olyan, mintha csak teher lennék neki.

-De szívesen megteszem.. Na, gyere-kaptam karjaimba, majd mankóját megfogva indultam vissza a szobába. Lefektettem az ágyra és betakartam-Kérsz kakaót?..

-Mm-helyeseltem-Egyszer ellesem, hogy csinálod-kuncogtam.

-Szerintem jobb ha nem látod, milyen borzadályt csinálok ott..-nevettem, majd felálltam és kicsoszogtam. Igyekeztem megint alkotni. Talán sikerült.. Letettem az éjjeliszekrényre-Még nagyon meleg.. Várj egy kicsit, amíg kihül-mosolyogtam rá, majd leültem ágya végébe.

-Sehunnie~-nyávogtam-Miért nem jössz ide?-kérdeztem legédesebb hangomon.

-Csak nem akartalak megijeszteni.. Meg beszélni szeretnék, ha még nem tervezel aludni..

-Nem, mondd csak. Baj van?