(Piros=Baekhyun, Szürke=Sehun, Barna=Kai)
- Hagyd csak én megleszek.. Pihenned kell,
és nem akarom, hogy ne tudd ki aludni magad miattam – válaszoltam – Majd alszom
a wc ben..
- Erről szó sem lehet. Gyere – Húztam
magam után – Alszol nálunk, nem nagy ügy – Mosolyogtam rá.
- De… – Hallgattam el, mert szobatársa már
aludt. Ha itt alszom a földön, ugyanaz mintha a wc-ben aludnék.
- Nem akarlak összenyomni.. Szóval,
megágyazok magamnak a földön – simítottam hátára – legalább elérsz ha bajod van
– Mosolyogtam.
- Azt már nem! – ellenkeztem – Vagy én
alszom a földön, vagy képtelen leszel elviselni plusz egy személyt magad
mellett! – Jelentettem ki határozottan.
- A második opció tetszik –
Kacsintottam. Tudom, hogy nehéz lesz visszafogni magam.
Nem lepődtem meg válaszán, de őszintén szólva, most ez a legjobb,
amit tehetek.. – Oké – Egyeztem bele majd befeküdtem ágyába.
- Megöleljelek, vagy… Hogy? –
Kérdeztem szégyenlősen. Nem akarok rá erőltetni semmit..
Nem választottam, csak behúztam magam után
az ágyba és hozzá bújtam – Így – válaszoltam.
Olyan aranyos… Nem értem, Sehun hogy
tudja őt bántani, akár szóban is.
Nekem kéne vele lennem, nem neki.. Átkaroltam derekát és hallgattam, ahogy
édesen szuszog.
Azonnal elaludtam Kai ölelésében. Hálás
vagyok neki, hogy aludhatok nála. Az este furcsa álmom volt.. Sehun Luhan-nal
járt én pedig Kai-al… És boldog voltam. Mindenki az volt .
Egész este csak hánykolódtam a padlón és
vagy nyolcszor lementem energiaitalért, mert innom kellett valamit a kávén
kívül. Reggel tíz felé kezdtem észhez térni, mikor kaptam egy képet az alvó
Kai-ról, amint Baekhyun-t öleli. Lehet, hogy észhez tértem, de nem a jobbik
irányba. Rá jöttem, hogy este mi hiányzott.. Baekhyun. Arra is rájöttem, hogy a
pikachu-t azért nem vette be a telefonom, mert az Baek volt a kigurumijában… Én
meg el akartam kapni. Felnevettem az utolsó gondolatom, aztán eszembe jutott a
kép, amikor sírtam. Akkor lebaszott, és elment. Mégis miért pont oda? Na,
vajon? És ezt hogy fogja kimagyarázni? Na, ezt én sem tudom. Mondanám, hogy nem
tudok rá haragudni, de sajnos ez nem igaz. Hirtelen haragszok és békülök.
SAJNOS. Hívni szerettem volna, de nem akart az ujjam a hívás gombra nyomódni.
Nem volt szívem fel ébreszteni.. De mégis, mi a faszt hordok én itt össze?
Megint Kai-al van! Tuti, hogy nem alszanak.. Vagy aludtak. Na, jó azért
bizalmam van.. Vagyis úgy látszik csak volt.
Reggel arra kellett kelnem, hogy csörög a
telefonom. Mielőtt felvettem volna, még muszáj volt elmosolyodnom Kai-n.
Annyira édes, amikor alszik. Nyújtózkodtam egyet ölelésében, majd mikor
megláttam, hogy Sehun aki keres telefonon, nem akartam felvenni. Hátha még
mindig az anyag hatása alatt van… de az isten szerelméért, szeretem! Úgy hogy
úgy döntöttem, felveszem.
Nyugi, nyugi. Nem baszod le. Mély levegő..
– Szia. Hol vagy? – Kérdeztem full nyugodt hanggal. Közben nem voltam nyugodt,
egyáltalán. Tudtam, hogy hol van, de.. Ah. Ebbe nem is bonyolodok bele, jobb
lesz.
- Szia. Kai-nál – válaszoltam egyszerűen –
Még mindig rossz a Pokémon Go-d, vagy most már átmehetek? – Kérdeztem unottan.
Nem bírom. Nem bírom, nem bírom, nem
bírom, Aish! Felbaszott, hogy úgy mondta, mintha ez átlagos lenne. Egyáltalán,
miért nem itt aludt?! Lehet, hogy hülye vagyok, és az is voltam egész este, de
hagytam volna aludni.. – Felőlem gyere. Ott is maradhatsz, úgy is nemsokára
elmegyek.. – Mondtam
rezzenéstelen hanggal a telefonba majd kinyomtam a hívást. Ha jön, hanem el
kell mennem. Nem akarok egész nap itt punnyadni.. Talán.. Jah. Bemegyek suliba,
ha nem kell Baek-re vigyáznom.. Már megint. MÁR MEGINT RÁ GONDOLOK.
Felálltam az ágyamrol, és az övéhez sétáltam – Majd Kai vigyáz rád – Suttogtam,
miközben szemeimből folyni kezdtek a sós cseppek, bőröm átitatva. Miért vagyok
ilyen? Egyik pillanatban szeretem, másikban utálom.. Pedig semmit nem tesz.
Folyamatos a vívódás bennem.. Nem értem én sem magam.
Engem nem érdekel, én átmegyek.. Hülye
leszek elveszíteni őt.. megint.
Felpattantam Kai mellől, megköszöntem segítségét és át battyogtam Sehun-nal
közös szobánkba. Mikor beértem, ő a konyhapulton támaszkodott. Nagyon idegesnek
tűnt, úgyhogy odamentem és hátulról átöleltem. Én sem tudom, miért csináltam.
Talán azért, mert szeretem, de néha nagyon nem tetszik a viselkedése. Meg
akartam nyugtatni..
Kimentem a konyhába, kávét inni.
Hallottam az ajtó csukódásat, majd feltehetőleg Baek hangosodó csoszogását. A
konyhapulton támaszkodtam, mikor mögém jött és megölelt. Ellöktem volna, de
vissza fogtam magam. Kezdek begolyózni. Hátra hajtottam fejem, és a plafont
bámultam – Jól aludtál? – Kérdeztem egy nagy levegővétel után.
- Melletted jobb lett volna.. De nem voltál
olyan állapotban.. – Suttogtam a fülébe.
Lehámoztam magamról kezeit, és
elsétáltam az ágyamhoz – Akkor örülök, hogy jól aludtál – Mosolyogtam, bár csak
álca volt.
- Hányszor mondjam még el neked, Oh Sehun,
hogy én téged szeretlek, és semmit nem akarok Kai-tól?! Csak nem akartalak
tegnap este úgy látni.. Van róla fogalmad, hogy mennyire fájt, hogy nem
ismertél fel? Még csak azt sem mondtad, hogy le vagyok szarva. Elindultam, hogy
megkereslek késő este, mert
aggódtam érted.. Erre kiderül, hogy drogozni voltál, és ráadásul még Luhan-nal
is összefutottam. Azt hazudta, hogy át jársz hozzá hancúrozni, mert tőlem nem
kaphatod meg, és nincs rám szükséged.. De ez még hagyján. Visszajöttem, és
sírva találtalak a földön. Azt hittem, valami baj van, erre közölted, hogy
rossz a Pokemon Go-d, és ha ezek után azzal vádolsz, hogy lefeküdtem Kai-al,
vagy bármit is csináltam, esetleg akarok tőle, akkor nagyon hülye vagy.
Ha még ezek után sem fogtad fel, hogy szeretlek, akkor nem jelenthetek többet
számodra, mint terhet.
- Nála aludtál. Mindez, amit felhoztál
mentség ként, semmit nem jelentenek. Mindegy.. Megyek suliba. Nincs
kedvem veszekedni veled.. – Mondtam az őszintét.
- Te komolyan.. Komolyan ennyire nem akarsz
már engem? – Kérdeztem hitetlenkedve.
- Mi a faszról beszélsz?! – Emeltem fel
hangom, majd felálltam ágyamról.
- Arról, hogy akárhogy próbálom közölni
veled, hogy csak téged szeretlek, te nem hiszel nekem és ellöksz magadtól,
mintha már egyáltalán nem érdekelnélek és rámuntál volna! - Mondtam hangosan én
is.
- Lehet hogy így van! – Ordítottam már
idegességemben.
Nem hittem el, amit mond. Éreztem, hogy ez
áll a háttérben. Lehet, hogy Luhan mégsem hazudott, csak nem ért vissza időben
és miután elmentem, ők… Nem, Baekhyun, nem engedheted, hogy folyton a te lelked
legyen széttiporva! – Akkor Luhan mégsem hazudott… Igaza volt. Gondolhattam
volna… És én végig vakon megbíztam benned.. Hhh.. – nevettem fel betegesen –
Annyira naiv vagyok – túrtam hajamba.
Megkattantam szavai hallatán. Idegesen
trappoltam felé, és megszorítottam kezét, majd ráncigálni kezdtem, a testével
együtt – Mi a faszról beszélsz?! Nem csaltalak meg! Egyszeri alkalom volt!
Megbántam, érted?! – Ordítottam.
Iszonyatosan megijedtem, mikor rángatni
kezdett. Azt hittem, már láttam idegesnek, de most rájöttem, hogy nem. Nagyra
tágult szemekkel bámultam, miközben ordított velem. Nagyon erős, fáj amit
csinál.. Remegve hallgattam, amiket hozzám vágott. Félek, nagyon félek.
- Mikor mondtam, hogy nem szeretlek?!
– Kérdeztem pszichopata hangon, miközben szemeibe néztem. Nem válaszolt –
Mikor? Válaszolj! – Lendítettem meg felé kezem, mire reflexszerűen összehúzta
magát. Leállítottam magam.. Mit akartam tenni? Mi van velem? Meg akartam ütni őt, akit a legjobban szeretek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése