21. rész

(Piros=Baekhyun, Szürke= Sehun, Barna=Kai, Zöld=Chanyeol)

Mikor keze lendülni kezdett, automatikusan összehúztam magam, és vártam az ütést.. De nem kaptam meg. Sok évnyi verés után, már ösztönösen reagálok így. Most tényleg meg akart ütni? Normális pozícióba helyeztem magam, de mivel féltem Sehun-tól,  ösztönösen távolodni akartam, így lekuporodtam a földre, bemásztam a sarokba, és remegő kezeim közé vettem térdeim.. Valamiért így reagálok rá, ha megfélemlítenek.

- Sa-Sajnálom – dadogtam – Nem akartam.. Nem akartalak megütni.. – Néztem kezeim hitetlenül. Komolyan, ennyire elvetemült lennék? Hat napja nem alszok, az oké.. De akkor sem kellett volna ezt tennem..  Egy idióta vagyok! 

Közeledni kezdett felém, mire még jobban összehúztam magam – N-ne gyere kö-közelebb – Mondtam halkan.

- Ne haragudj rám, kérlek – Megálltam egy helyben. Közelebb akartam menni, de nem akartam megijeszteni még jobban.

Nem szóltam semmit, csak térdemre hajtottam fejem. Most egy szobába kell majd aludnom vele.. Mi lesz, ha.. ha.. ha tényleg meg üt?! Azt mondta, elmegy itthonról, úgyhogy.. Remélem tényleg megteszi..

Szó nélkül kimentem a szobából. Egyedül akartam lenni, teljesen egyedül. Fülhallgatómat fülembe helyeztem, majd indítottam egy zenét és sétáltam, nem tudom merre.

Felültem az ágyamra és a történteken gondolkoztam. Most egy ideig biztos nem megyek a közelébe.. Nem tudom, hogy fogom kibírni de.. végül is ő mondta, hogy 'Lehet, hogy így van'.. Vagyis igen, biztos, hogy már nem kellek neki. Gondolom nem akarta, hogy azt higyjem, hogy akkora segg, hogy megcsaljon... Én akkor sem tudom nem szeretni őt. Kis idő múlva épp indultam volna sétálni, de út közben találkoztam a tegnapi sráccal, aki Sehun-nal volt.

Megláttam a tegnapi Pikachu-s srácot, és oda mentem hozzá. Más ruhában volt – Szia – mosolyogtam rá – Te vagy Sehun Pikachu-ja, nem? – Kérdeztem viccelődve. Annyira nem tudtam kivenni az arcát, de megjegyeztem. Most, ahogy nézem róla beszélt Sehun, hogy ő a párja. A bandából ismerem, csak a nevét nem tudom – Amúgy a nevem Chanyeol. Sehun élő és egyetlen legjobb barátja – Nyújtottam jobbom.

Akaratlanul is a tegnap estére gondoltam a Pikachu szó hallatán – Baekhyun – Mutatkoztam be, majd kezet fogtam vele.

- Merre mész? – Kérdeztem kedvesen. Nem tehetek róla, könnyen barátkozó típus vagyok.

- Épp sétálni indultam a parkba – Válaszoltam mosolyogva.

- Veled mehetek? Ha nem gáz.. Meg akarlak ismerni – Villantottam meg száz wattos vigyorom.

Wow.. Még az a mosoly. Hány foga van ennek az égimeszelőnek, és hogy nem veri be a fejét mindenhova? Ha kicsit ütődött, legalább meg van rá a magyarázat.. – Persze, épp kérdezni akartam – Mosolyogtam szemeibe nézve.

- Mióta ismeritek egymást Hunnie-val? – Kérdeztem séta közben.

- Akkor találkoztunk először, mikor átjöttem ebbe a suliba, vagyis nem olyan rég óta.. – Válaszoltam, miközben a földet vizslattam.

Kicsit lefagytam a válaszán – Mármint.. Azt akarod mondani, hogy veled egyből szóba is állt? Nekem minimum három hónapba került, mire köszönt.. – Nevettem kínosan.

Akkor.. Tulajdonképpen.. Én egy másik Sehun-t ismertem meg, mint a többiek.. Kai is csodálkozott, hogy lepakolt az ágyáról, és most meg ez.. Ez fura.. – Aha.. Nagyjából.. – Mondtam halkan.

- Ez nem rossz.. Sőt – Nevettem – Amúgy hol hagytad a nagy szerelmed? 

Elfintorodtam kérdésén – Azt hiszem, ő már nem engem szeret.. – Válaszoltam csalódottan.

Megállítottam kezemmel – Mi? Ezt honnan veszed? Tegnap órákig nyafogott nekem rólad.. Olyan bolondultan szeret téged. Mi történt?

Mindent elmondtam Chanyeol-nak a tegnap este és a mai történésekről. Azt is, hogy Sehun majdnem megütött, hogy Luhan hazudott, hogy azt mondta.. ’Lehet, hogy így van.’

Grimaszolva hallgattam a drámát – Napok óta nem alszik. Ne érts félre, de én valahol megértem. Sehun nagyon érzékeny a hozzá közel álló emberekre. Főleg hogy szart sem alszik most. Ideges egy csomó dolog miatt, ha nem alszik. Még arra is, ha a nap süt.. – nevettem – Megértőbb is lehettél volna vele, bár még annyira nem ismered. Lényegtelen, majd beszélek vele is, és eldönti, mit akar – motyogtam az utóbbi szavaim – De megértem azt is, hogy félsz tőle. Nem lehetett rózsás a múltad.. Bár.. Ki ne félne egy ütéstől. Akármilyen idegbeteg baromnak is titulálja magát Sehun, hidd el. Ha ő nem tud megvédeni, akkor senki sem. Te jelented neki a világot – Mosolyogtam rá bíztatóan.

Figyelmesen hallgattam végig Chanyeol mondandóját, majd mikor végéhez ért, megszólaltam – Köszönöm, hogy meghallgattál, és segítesz. Ez sokat jelent nekem.. Nem akarom elveszíteni őt.

- Ugyan – Legyintettem mosolyogva, majd elővettem csörgő telefonom – Emlegetett szamár – Mondtam a mellettem ülőnek, majd felvettem a telefont. Kihangosítottam, s mutogattam Baekhyun-nak, hogy hajoljon közelebb, hogy tisztán hallja.

Követtem Chanyeol utasítását, és arrább másztam, hogy jobban halljam Sehun-t.

-Szia Chan – szipogtam – Tudunk beszélni? – Kérdeztem.

- Telefonon tudunk most csak.. – Mondta Chan.. Fasza, pont nem telefontéma az ilyen.

- Csak.. majdnem.. Ah, mindegy – Mint mondtam, nem telefon téma.

- Naa, mondd már! – Nyüstölt Chan.

Sehun most.. Sírt? Mi történhetett vele? Chanyeol-ra néztem, ki bíztatóan rám mosolygott, majd tovább hallgatóztam.

- Csak.. Majdnem megütöttem. Nem akartam, csak annyira ideges voltam. Azt mondta, ne menjek közelebb, így jobbnak találtam, hogy eljövök. Fogalmam sincs, hol vagyok, de ez nem fontos. Megnéznéd nekem kérlek, hogy jól van-e? A szobánkban van, vagy Kai-nál keresd.. – Szipogtam.

Nem hittem fülemnek. Ennyire aggódik értem? De akkor miért mondta azt, amit? Nem tudok kiigazodni rajta..

Megnyugtattam Sehun-t s leraktam – Látod, én megmondtam.

- Ahh.. Nem is tudod, hogy most mennyire hálás vagyok neked – Mondtam, és megöleltem.

- Csak jöjjetek rendbe – Mosolyogtam rá.

Miután elengedtem, még sétáltunk egy kicsit, majd Chanyeol-nak el kellett mennie, mert órája volt. Nem tudtam, mihez kezdjek. Még nem voltam képes visszamenni. Nem voltam rá felkészülve. Csak egy helyet tudtam, ahol valószínűleg nem zavarnék. Az pedig Kai-ék szobája. Megfordultam s ez említett szoba felé vettem az irányt. Mikor odaértem, bekopogtattam, és csak remélni mertem, hogy otthon van.

Ajtót nyitottam – Szia –  mosolyogtam – Mizu?

- Szia – Viszonoztam mosolyát – Tudnánk beszélgetni egy kicsit? – Kérdeztem óvakodva.

- Persze – Húztam be az ajtón, majd leültettem az ágyamra – Figyelek- mondtam, közben kezét simogattam.

Miután leült mellém, kibeszéltem magamból mindent – Szóval.. reggel veszekedtünk, miután visszamentem, és kezet emelt rám, de végülis nem ütött meg, hanem elment. Később találkoztam Chanyeol-al és elmentünk sétálni.. Azt mondta, majd beszél Sehun-nal, mire csörögni kezdett a telefonja, és kitalálhatod, ki volt az.. Pontosan. Sehun. Kihangosította, hogy én is halljam, és elmondta Chan-nak, hogy majdnem megütött, és megkérte, hogy nézzen rám, minden rendben van-e… – meséltem – De még nem tudok visszamenni hozzá.. Mi lesz, ha megint kiborul, vagy iszik, és akkor.. – Hagytam abba mondanivalóm.

- Sehun? Téged megütni? – tátottam el szám – Ez fura... Ömm.. Figyelj. Itt maradhatsz, ha gondolod – simítottam arcára – Nem akarom, hogy bántson. Viszont lehet, hogy még jobban kiborul attól, hogy itt vagy ismét.

- Köszönöm.. – Mondtam, de elég rosszul éreztem magam, amiért ide pofátlankodtam – Tudom.. de.. Kicsit félek.. – vallottam be – Viszont nem akarok a terhedre lenni, úgyhogy mondd meg nyugodtan, ha nem alkalmas, mert akkor elmegyek..

- Itt mindig van helyed – pusziltam arcára, majd kimentem a konyhába – Kérsz valamit?

Remélem ezt csak amolyan baráti puszi akart lenni.. Szoktak egyáltalán a barátok puszilkodni? – Nem, köszi.

- Ahh, uncsi vagy.. – nevettem el magam – Van kedved bármihez?