22. rész

(Piros=Baekyhun, Szürke=Sehun, Barna=Kai)

- Nagyon sajnálom Kai-sshi.. Ha annyira unatkozol, akkor meghívlak egy fagyira. Mit szólsz? – kérdeztem – Vagy az túl unalmas? – Vigyorodtam el huncutul.

- Jobb ötletem is van – Kacsintottam rá.

- Komolyan? És mire gondoltál? – biccentettem oldalra fejem – Mr. Unatkozás allergiás..

Közelebb sétáltam hozzá és átkaroltam derekát – Hmm.. Nem is tudom – Nyúltam be pólója alá.

Nem Baekhyun. Nem, nem, nem. Le kell állítanod. De annyira.. Nem tudtam ellenállni, úgyhogy hagytam, hadd csináljon, amit akar.

Felültettem konyhapultra és levettem pólóját, közben ajkait faltam, s hátát simogattam kezeimmel.

Nagyon nem lenne szabad ezt csinálnom, de túl nagy a kísértés. Visszacsókoltam, s közben kezeimmel átkaroltam nyakát.

Levettem felsőm és nyakára tapadtam – Olyan puha a bőröd – Csókolgattam tovább.

Miért indít be ennyire a hangja? Már csak ettől el tudnék élvezni.. és még nem hallottam nyögni. Nem! Hagyd abba, hagyd abba, HAGYD ABBA!.. Nem tudom. Wááá.. ez megőrjít. Felnyögtem egyszer-egyszer, mikor megszívta nyakam, majd végigsimítottam izmos hasfalán.

Egyre lejjebb haladtam testén, mikor kezemmel ágyékához értem. Megmarkoltam nadrágját nemességénél, majd ujjaim a nadrág szélén kezdtem bevezetni boxerébe.

Mikor rám markolt, hirtelen eljutott agyamig, hogy tulajdonképpen mit akar és megfogtam kezét, majd elváltam ajkaitól. Bármennyire is jó lett volna folytatni, nem tehetem ezt Sehun-nal.

- Baj van? – Kérdeztem meglepődötten.

- Sajnálom.. – hajtottam le fejem – De nem csinálhatom ezt –vallottam be – Remélem, megérted.

- Oh... Értem. Sajnálom – Mosolyogtam rá kínosan.

Megráztam fejem, jelezve, hogy nem az ő hibája. Hülye voltam, hogy hagytam idáig fajulni a dolgokat..

Már egy fél órája itt vagyok, de Baekhyun sehol.. – Ennyire megijesztettem? – Kérdeztem magamtól szipogva. Elintéztem, hogy kerüljön.. Balfasz vagy, Oh Sehun. Született balfasz.

- Akkor, áll még a fagyi? Vagy nincs kedved? – Kérdeztem, hátha így kárpótolni tudnám.

- Felőlem mehetünk – Mosolyogtam. Nem tudom, mi ütött belém. Abba kell ezt hagynom, különben súlyos következményei lehetnek.

- Akkor menjünk – Mondtam, majd megindultunk a legközelebbi fagyizó felé.

- Gondolod, Sehun-nal még rendbe jöttök? – Kérdeztem őszinte érdeklődéssel.

Elgondolkodtam kérdésén. Mi van ha már.. Ha már csak aggódik értem és mást nem akar? Nem Baek! Ezt nagyon gyorsan verd ki a fejedből! Szeretem Sehun-t és nem hagyom, hogy elveszítsem – Mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy olyan legyen, mint mikor még mosolygott rám és boldog volt – Válaszoltam.

Ahogy én is, csak érted.. Mindegy, még jó, hogy nem hangosan mondtam – Milyen fagyit kérsz?

- Hmm.. – néztem elgondolkodva a tarkábbnál tarkább hideg édességekre – Nem is tudom.. Egy epret és egy csokit szeretnék – Mondtam az eladónak.

Miután én is kértem fagyit és fizettünk, leültünk egy közeli padra – Meddig tervezel menekülni?

Helyet foglaltam mellette és fejem vállára döntve nyaltam el fagyimat – Nem tudom, de előbb vagy utóbb vissza kell mennem.. Nem bujkálhatok örökké.. Meg gondolom, neked sem lenne ínyedre.

- De fejezd már be – nevettem – Nem zavarsz egyáltalán. De Sehun könnyen könyveli el a dolgokat..

- Igazad lehet.. – Helyeseltem, majd miután megettük a fagyit, még sétáltunk egy kicsit, és visszamentünk a koleszbe.

- Aiiish, unatkozom ifjú padalávalóm – Löködtem finoman Baekhyun-t.

- Na már megint kezdi.. – Mondtam ki véletlenül hangosan, amit észre sem vettem.

- Hhhhe? – Néztem rá megilletődötten.

- He? – Utánoztam, mintha nem tudnám, min csodálkozik.

- Most utállak – Játszottam a színészit és takaróm alá fúrtam fejem.

- Yah! Kai! – másztam fel ágyára, majd ráültem hátára és próbáltam lehúzni fejéről a takarót és szemeibe nézni – Ya~ Nézz rám!

- Jó, jó, nem utállak, csak szállj le rólam – Nyöszörögtem.

Diadalittasan elmosolyodtam, majd leültem ágya mellé a földre, aminek aztán nekidőltem – Tudtam én – Kuncogtam.

- Ha ha. Gonosz vagy, kétségtelen. Dexter.

- Héé! Kikérem magamnak, én Didi vagyok! – háborodtam fel – Várjunk.. csak nem nézed a minimaxot? – mosolyodtam el – Most lebuktáál~~ – Mutogattam rá, miközben a földön fetrengve a hasam fogtam a nevetéstől.

- Csörögni kezdett telefonom, majd megláttam, hogy Sehun hív – Jól van Didis, te is nézted, ne tagadd – Rugdaltam finoman, majd felvettem a telefont.

- Szia Kai. Bae.. Ahogy hallom, ott van és jól van – Mondta kicsit szomorkásan.

- Aha – Helyeseltem.

- Akkor nem is zavarok, de ne bántsd – Mondta Sehun, majd lerakta.

Tudtam, hogy Sehun hívta, már abból, ahogy rám nézett – Mit mondott? – Kérdeztem kíváncsian és oldalra billentettem a fejem.

- Semmit – mosolyogtam – Didis – Nevettem.

- Yah! Ne hívj így! – mérgelődtem – Kai? Kai hol vagy? – viccelődtem sötétebb bőrszínén, mivel már este volt és értelem szerűen sötétebb is, így úgy csináltam, mintha beleolvadna környezetébe és nem látnám – Kaiii, hahoo~ – Kuncogtam.

- Hahaha... Én tisztán látom a rózsaszín ruhácskád – Csikiztem meg Baek-et.

- Yahaa~ Ez nem.. – nevettem el magam – Ez nem ér – fetrengtem a földön.

Bárcsak mindig ilyen boldognak látnám – Nekem mindent szabad. Muhah – Kezdtem csipkedni is.

- Au! Aah.. Ka.. Kaii – próbáltam ellenkezni – Neh! Hagyd abba! Hallod?! – Nevettem, mikor a feltehetőleges szobatársa benyitott.